Nekem is sikerült már vele beszélnem régebben párszor, meglepően sok zagyvaságot hallottam tőle, sajnos.
Ebben az esetben az MTSz által vezetett nyilvántartásban eleve Völgyi Flórián az első teljesítő, aki benne van a Másfélmillió bükki részében is, a kéktúrás jelvényével együtt, plusz a kéktúra általa készített szintábrájával.
A vasutasok közül viszont az első teljesítő 1952-ben Horváth József volt, ez is köztudott dolog.
1953-ban hozzájött még 8 teljesítő, egyiknek sincs ott a neve az MTSz-es listán. Horváth Józsefé talán, de ő ha jól tudom kétszer is végig járta.
Egyszerűbb a Dr Vízkelety könyvet elővenni, ha hiteles információt szeretne az ember.
Ugyanez a Bakonyban, jó sok évvel ezelőtt, novemberi első (jó bőséges) hóban, kulcsosházban átmulatott éjszaka után...Károlyháza–Vinye–Cuha-völgy–Károlyháza volt az útvonal, nem hosszú, de ötször akkorának tűnt, rendesen kinyúltam a végére. A hó SEM játék.
Neki lehet indulni, sőt érdemes is, csak nagyjából felét kell tervezni távban egy átlagos hómentes túrának.
Iszonyúan visszafog a szűz hó, hangsúlyozom az érintetlen, a kissé letaposott már valamivel könnyebb.
Soha nem éreztem még olyat -azóta sem- mint ezen a Kohász-túrán, mikor Istenmezejétől Salgótarjánig akartam menni, túrtam magam előtt a havat, aztán Bárna előtt szinte ájultan rogytam le, csiklandozott a mellkasom, remegtek a lábaim a kb 13 km friss hó taposás után.
Gondolom az a dátum lesz, amikor a füzetet elbírálják, vagy amikor a bírálat után még kiállítják az oklevelet vagy nem tudom. Igazából szerintem az égvilágon semmi jelentősége nincs. Főleg úgy, hogy szerintem tényleg sokan úgy vagyunk ezzel, hogy arra jobban emlékszünk, hogy mikor fejeztük be ténylegesen a terepen a túrát. Aztán lehet idővel ez az emlék is megkopik majd. (Ahogy jönnek az újabb túrák...)
Én is kedvelem a Börzsönyt, és nekem is inkább azt kell keresnem, hogy melyik úton nem jártam már. A legszebb emlékeim mégis azok, amikor télen, esetenként térdig érő friss hóban gázolva megyek fel a Csóványosra; síelek vagy éppen sífutok. Voltam már mínusz 10 fokban is, nem gondolnám, hogy sokkal veszélyesebb, mint mondjuk nyáron.
Tiszteletben tartom a döntésed, hogy te ilyen körülmények között nem indulsz el. Nem értem, de elfogadom.
Ez a mostani eset pedig tanulságos, mindenki levonhatja a saját következtetését.
Probléma, baleset bármikor előfordulhat, mindenki szorulhat segítségre. Persze más dolog, ha valaki a saját felkészületlensége (fizikai, felszerelésbeli) miatt kerül bajba. A lényeg, hogy van lehetőség tanulni belőle.
Nagyon szeretem a Börzsönyt, rengeteg részét bejártam már, kevés olyan turistaútja van, ami eddig még kimaradt, de mivel tudom, hogy nem viccel, ezért télen, hóban, mínuszban neki sem indulok.
Sikerült most beszélgetnem a LOKO-sok jelenlegi vezetőjével, sajnos Ő is megerősítette, hogy az eredeti nagy csapatból már senki nem él. Hagyatékból, adományozásból sok értékes régi anyag került hozzá. Az 50-es évek nehezebb részén is volt teljesítő, pld. 56-ban is 3 fő. Az eredeti kézzel vezetett nyilvántartás szerint a sorszámok és nevek nem egyeznek az MTSZ honlapján megadottal. Azt sem lehet tudni hány db. LOKO-s jelvény készült az MTSZ-es jelvények előtt de a 61-es váltás után is a névsorban sok LOKO-s van csak Ők már az MTSZ-től kaptak elismerést. A 61. augusztusi teljesítők valójában sokkal korábban teljesítették a kéktúrát.
A gyakorlat sajnos már. Pedig elvileg keresni sem kell, hiszen a füzetben ott a helye a kezdés és befejezés dátumának is, én legalábbis kitöltöttem. Nálam is november 5 szerepel az OKT-re de azért én október 12.-én ünneplem és a többinél is hasonló a helyzet. Ez van. (azért a több éves eltérés már indokolandó lehet, de valószínűleg már nem lehet megkérdezni)
Ez rendben van, de az én véleményem az, hogy a teljesítés dátuma az, amikor az utolsó pecsét bekerül a füzetbe, függetlenül attól, hogy mikorra bírálják el, vagy adnak érte jelvényt.
Ha a fejlécben az lenne, hogy a jelvény megszerzés éve, az közelebb állna a valósághoz.
Ő az első MTSZ-es jelvényt kapta, lehet, hogy a korábbi LOKO-s jelvények kifogytak és ha volt is teljesítés nem tudtak neki jelvényt adni. 57. dec 31- től több mint 3 év szünet van. Lehet, hogy még a turisták sem szervezkedhettek.
Örömmel segítek mindenkinek, akár itt, akár a fészbukon. Szoktam is írni, hogy ne egymást hülyítsék a kezdők/rutintalanok, inkább keressenek meg, segítek! Ne felejtsük el, hogy mindnyájan voltunk kezdők/rutintalanok, milyen jó volt, ha valaki segített az első lépéseinknél.....
Abba táblázatba majd én írom be az adatokat... Pecsét, dátum, autogram, ezeket is...
Köszönöm a válaszokat és a tanácsokat, megfogadom. (V43 párjának pedig gratulálok a teljesítéshez!)
Az adminisztrációval talán nem lesz gond, én is a száztizennégyszer átnézős fajhoz tartozom. (1 kérdés csak: a füzet elején a gyerekkéktúrás táblázatba az ellenőr írja be a kilométeradatokat vagy nekünk kell majd?)
Más téma: ha valaki hozzám hasonlóan az Openmaps megszűnése óta keresett normálisan kinéző Mapsforge kimenetet Locusra, az Openhiking csapata nagyot alkotott:
Épp a másfélmillió Bükk részét néztem ma, amikor 13:40-nél elhangzik Völgyi Flórián szájából, hogy 1958 szept 7 - 1959 aug 24 között teljesítette a kéktúrát, viszont a listában:
Én mindig azt javaslom, hogy minél több tájegységben legyen meg az 50 km, mert az átfutás, tokkal-vonóval olyan 2-3 hét. Tudom, az lenne a gyerkőcnek az igazi motiváció, hogy ha minden befejezett 50 km után kapna egy jelvényt, de az Élet sajnos nem ilyen egyszerű. Még egy dolog, amit kevesen tudnak, illetve kevesekben tudatosodik, hogy a tájegység jelvények mellett ott van a 300 km-ért járó Gyermek Kéktúra jelvény. A kettőnek semmilyen összefüggése sincsen, fogadtam már el 300 km-es teljesítést úgy, hogy egyetlen tájegységben sem tett meg 50 km-t. Mondjuk ez szerintem a szülő figyelmetlensége volt, mert egy csomó 40-45 kilométere volt (hogy mennyi, már nem emlékszem, lásd a szenilitásra tett utalásomat...).
És most lépjünk egy kicsit hátrébb, nagyobb összefüggésekbe. Nálam elsősorban a gyerekeknél pattan ki, de meglepően sokan küldik be átnézés nélkül a füzetet. Én annak idején, az első füzetemet száztizennégyszer átnéztem, nehogy hiba legyen benne! Elég rendszeresen jönnek olyan füzetek, ahol láthatóan (illetve ez csak megérzés, mert a dátumok léte, vagy hiánya elég egzakt dolog!) elfelejtett egy dátumot beírni... Gyerekeknél ez nálam hatványozottan felháborító, mert a gyerkőc várja a postást, hogy hozza a (mondjuk) három jelvényét, aztán csak egyet kap a dátum hibák miatt... Hogy el lehet szontyolodva szegény.... Nem azt mondom, hogy a szülő nézze át és javítsa ki, hanem úgy tudnám elképzelni, mint amikor a házi feladatot ellenőrizzük, együtt! A gyerek nézze át és ha átsiklik egy hiba fölött, akkor a szülő kérdezzen rá, hogy kislányom/kisfiam, ez biztosan jó? Nézd át még egyszer....
Bocs, hogy kicsit hosszú voltam, ezek néha kibuggyannak belőlem, a másik három ellenőr legnagyobb derültségére...
:o)
Barátsággal
Tóni
(És most a füzetek elején lévő, alig másfél oldalas kiírás el NEM olvasására most nem is tértem ki, hihetetlen butaságok keringenek a neten a dupla bélyegzés, illetve a dátumozások szabályai körül, pedig csak azt az egyszerűen megfogalmazott, nagyon egyértelmű másfél oldalt kellene elolvasni és ÉRTELMEZNI!!! De ez már egy másik történet....)
Ha már ez szóba került, mostanában nagyságrendileg mennyi időbe telik a postára adástól, míg visszakapjuk a füzetet? Tavasz folyamán szeretném összehozni az 5évesemmel (szeptemberben lesz 6) az Alpokalja-Kemeneshát 50 kilométerét, utána lenne májusban egy kis családi Cserhát, aztán azon morfondíroztam, be merjem -e vállalni, hogy a kettő között feladom a füzetet a szakaszjelvényért. Biztos nagy motiváció lesz a kissrácnak, már most mindenkinek meséli, hogy majd lesz jelvénye. A "teszt" túránkon (Hétforrás-Kőszeg) is teljesen fel volt dobódva, hogy saját füzetbe pecsételhet. Közben én se szeretnék abba a hibába esni, hogy erőltetem, de azt hiszem, egyelőre ettől nem kell félnem, a múltkor itt a lakásban kellett kéktúrázni a kedvéért. Minden bútorunkon kék jelzések virítottak. :)
Fiam kicsinek állandóan morgott, mindig ki volt akadva, ha túráztunk. Ő éhes, fáradt, vegyük fel, stb.
Most pedig, 30 évesen, Ausztriában a hegyeket járja társával, sokat túráznak, bicikliznek. Vannak csodák, nem kell erőltetni, de érdemes példát mutatni.
Komolyra fordítva a szót (és eltávolodva ettől az ifjútól) irigykedve olvasom azokat a beszámolókat, ahol azt látom, hogy a család apraja-nagyja együtt kirándul. Én sajnos nem vagyok ilyen szerencsés. A gyermekeim sokat sportolnak és emellett a fiam néha eljön velem, de ez nem rendszeres. Évente pár alkalommal. A lányom nagyon ellene van. Tinédzserek már mindketten, 13 és 15 évesek. Én nem erőltetem, pont azért, hogy nehogy megutáltassam velük a túrázást. Majd egyszer talán mégis ráéreznek az ízére. Ha nem velem, akkor majd a barátaikkal, párjukkal, gyerekeikkel. A feleségem is inkább bringázni szeret a természetben, kirándulni nem annyira. Mondjuk ezért volt jó a Covid, mert abban az 1 - 1,5 évben nagyon sokat túrázgattunk, sétáltunk az erdőben itt a környéken. Igaz rövidebbeket, de együtt. Aztán, ahogy visszatért a lezárások nélküli élet, újra elindultak az edzések (mindketten sportolnak), akkor már lekötötte az energiáikat a sok edzés és meccs. Nem kárhoztatom őket, hogy nem a kirándulást választották. Idén megígérték, hogy az RP-DDK egy szakaszára eljönnek velem Zalába. Kíváncsi leszek, össze jön-e.
