Valszeg egy csomó mai gyereket is boldoggá tesz, ha van mit ennie délben. (Meg kell nézni pl. a falusi cigánysorokat.) És akkor is volt olyan gyerek, aki hisztizett, ha nem kapott rózsaszín szalagot a ruhájára.
Nem Despil.
A cseléd lánya nem hisztizett.
De igazad van, nem azért mert annyira mások voltak az emberek.
Azért mert nem volt rá ideje.
Sok dolga volt, és örült, ha a csutkababára maradt ideje este.
Kérdés, hogy megéri-e átutaznom a fél városon azért, hogy néhány forintot spróroljak, azon az áron, hogy ezáltal elveszítek egy csomó, másra is fordítható időt és energiát.
Ha pedig nem tudom megállni, hogy ne költsek csokira, akkor nem mondom, hogy mást azért nem tudok megszerezni magamnak, mert nincs rá pénzem. Számoljuk egy kicsit. Havi 1000 forint kiadás, az egy évre ugye 12000 forint kiadás, 2 évre 24000 forint kiadás. Hol van ez a 6milliótól, könyörgöm...? OK, ha nem költ csokira, akkor a végén lesz neki 6 millió 24 ezer forintja.:)
Már megint meg kell, hogy kérdezzem: te mennyire élsz kuporgató életmódot? Amikor könyveket vettél magadnak, mi a fenének kellettek neked a könyvek, amikor az árukat félretehetted volna a lakásra...?
Emberként kell élni, Ananké, nem úgy, mint az igavonó barom.
Nem csak csokit. Mindenről lemondani ami nem létszükséglet - vagy ha nem megy, a lakásról kell lemondani.
Megkérdezhetem, hogy tudod-e például, hogy a városodban hol a legolcsóbb a kenyér? Odajársz kenyeret venni? Vagy inkább a közelebbi boltot választod?
Igen, az ő idejükben is volt akit boldoggá tett, ha volt mit ebédelni, és volt aki hisztis rohamot kapott, ha nem kaphatta meg az ólomkatonákat.
Arányaiban pedig - leszámítva a két háborút plusz gazdasági válságot, amelyek persze nem befolyásolták az akkori körülményeket, mint tudjuk -, szóval békediőszakra vetítve kb. ugyanilyen arányban voltak hisztis gazdag gyerekek, meg nem hisztis szegények.
Mert bezony, akkor is előfordult, hogy a cseléd kislánya hisztizett, hogy ő is olyan babát akar mint amilyen a kisasszonynak van.
Akár milyen hihetlen, az embereket nem a dátum határozza meg :)
A f*om tele van (csak képletesen, persze) az efféle "mai gyerek", "mai fiatal", "mai erkölcs" fogalmak tömkelegével.
Lefogadom, hogy nagyszüleink is "nyamvadt, rinyáló mai fiatal"-nak számítottak az akkori nagyszülőkorúak szemében.
Nem tudom.
Azért ha az ő idejükben mondjuk boldoggá tette őket az, hogy volt mit enniük délben (még ha csak valami nagyon egyszerű, kevés kaja is volt), a mai gyerekek meg hisztis rohamot kapnak, ha nem kapják meg a legújabb trendi-barbit, akkor azért lehet, hogy valahol igazuk van, nem?
Én személy szerint nagyon örültem a csutka-babáimnak, és ha valaha lesz gyerekem, amint lehet, neki is készül egy.
Akkor megkérdezném, hogy mennyi ideig ne egyek csokit, hogy a mi kis panelunkat (52nm) megvehessem? Segítségül csak 10 millió forintnyi csokitól kell magam megfosztanom. :)
És akkoriban hány embernek volt huszonéves korában saját lakása és (lovas)kocsija szülői támogatás - anyagi, kapcsolatok - nélkül?
Csak, hogy visszatérjünk már az alaptémához, mielőtt átcsap személyeskedésbe a topic szokás szerint;)
Minden generáció azon dolgozik, hogy az ő gyerekeinek jobb legyen. Ennek megfelelően, ha minden jól megy, jobb is lesz. Gyakorlatilag ez az élet értelme, hogy jobb feltételeket biztosítsunk az utánunk jövőknek.
Azért tekintsünk egy kicsit vissza István király korába: már akkor is azon sopánkodtak, hogy "ezek a mai fiatalok"...
Nem, de ha akarok egy házat, akkor nem költök csokira.
Ha pedig nem tudom megállni, hogy ne költsek csokira, akkor nem mondom, hogy mást azért nem tudok megszerezni magamnak, mert nincs rá pénzem.
Egyszerű fontossági sorrend.
Így van. :)))
Nagyanyádnak igaza volt.
Rájuk is ezt mondták annó az öregek.
A fiataloknak mindig jó dolguk van, és könyebb nekik, mint az öregeknek volt "az én időmben".
Már Krisztus előtt is megírták ezt a nagy igazságot :))
Tényleg nem az az általános, hogy huszonévesen hipp-hopp saját lakáshoz lehet jutni, de nem lehetetlen. Nekem szerencsém volt, mert kedvező készpénzfizetési beugróval (akkor 400ezer forint volt)26 évesen beköltözhettem a saját lakásunkba, de ehhez az kellett, hogy külsős munkatársa voltam az ELTE-nek (egyetemi dolgozóknak épített lakótelepről van szó). A hiteleket még egy évig kell törlesztenem.
A mai ingatlanárak azonban szerintem nincsenek egyenes arányban a jövedelmekkel (spórolhatóság), amióta 3 (vagy 4) éve volt az a nagy ingatlanpiaci árrobbanás. És ezt az értéknövekedést egyáltalán nem követték ilyen arányban a fizetések, jövedelmek. Míg a lakásom értéke ma éppen háromszorosa a 4 évvel ezelőttinek, a bevételeim meg sem közelítik ezt a növekedést.
(4-5 évvel ezelőtt normális, tégla építésű, saját fűtésű, 50-60 nm-es, pesti zöldövezeti lakást lehetett venni egy jobb fajta kocsi árából --Budán már akkor sem --, értsd: 4-5 millióért, ma már ennyiért egy komfort nélküli vagy félkomfortos, lepukkant józsefvárosi, 30-40 négyzetméteres lakást lehet megvenni)
Hitelek most is vannak persze. De nem ismerem a konstrukciókat, ezért ehhez nem tudok hozzászólni, hogy ilyen formában mennyi lehetősége van egy átlagkeresetű fiatal párnak.
Nem sopánkodott akkor sem, amikor szekéren, vonaton, gyalog menekült a 8 hónapos sérült kisfiával (teknőstül bevágta a gránáthuzat az ágy alá) egészen a bécsi kórházig.
A másik kisfiú (akinek levágra a fenekét, meg a fél hátát, és 2 éves volt) útközben meghalt.
A nagyanyám mindig azt mondogatta, hogy olyan jó világ van manapság, hogy sok hülye fiatal nem tudja mihez kezdjen magával jódolgában.
Most látom mennyire igaza volt.
Semmit.
Nekünk iszonyú nagy szerencsénk van, hogy tanulhatunk, és később jól fizető állásunk lesz. Ez tény. Örüljél neki, hogy tanulsz. Később sokkal szarabb lesz, amikor kőhülye emberek között kell dolgoznod.:)
Csak azt nem tudom, hogy Bola Erzsébet (1916-1996) azon szomorkodik-e, hogy unokájának ehhez a cécóhoz vadi új nikkre volt szüksége.
Szerintem ha tényleg olyan asszony mit írod, akkor most pörög a sírjában :))
Ne haragudj, de szó sem volt arról, amiről most írsz.
Ha szereted a csokit, és néha megeszel pár kockát, az szted ugyanaz, mintha egész nap csokit zabálnál, és nem ennél mást egyáltalán...???
Bizony Bola Erzsébet (1916-1996) nem sopánkodott egy percig sem, mikor államosításkor elvitték a gyönyörű vemhes almásderesét.
Csak akkor szomorodott el egy kicsit, mikor az almásderes valami részeg, dohányzó barom miatt benn égett a TSZ istállóban, a 3 napos kiscsikójával, meg a falusiak összes többi lovával együtt.
Eegen.
Csakhogy, amikor elkezdtem, fogalmam sem lehetett arról, hogy ez az "iparág" majd "rakétaként fog felfelé ívelni".
Drága cementke, azért azt még én is gondoltam (bár még elég zsenge fejjel), hogy 1989-ben, épp a rendszer megváltozása előtt néhány év múlva valószínűleg más rendszer lesz, csatlakozunk a fejlett kapitalista Nyugathoz, az azzal járó Milka csoki, nyáron is kapható narancs és a sok tévécsatorna áldásával együtt. Ha meg lesz sok tévécsatorna, akkor ott sok munka is lesz...
Pont úgy, mint ahogy nagyon megérte tudomisén, 90-ben rávetni magunkat a számítógépek világára.
És tisztában vagyok azzal is, hogy most épp recesszióban vagyunk.
"Ha valaki nem veszi észre, vagy nem akarja kihasználni a lehetőségeket, akkor tényleg nem tudja ezt huszonévesen megcsinálni.
Nyitott szemmel kell járni."
Az emberek 99.9999%-ának a szemében mi valami elképzelhetetlen gazdagságban élünk. Ezt miért nem veszi észre senki?
Nekem van pár milliárdos ismerősöm, de egy pillanatig nem rinyálok, hogy az én lakásom nincs meg 1000nm. Amenni NEKEM kell, megvan. A jó autó is. :)