Szerintem eddig nem jut el a gondolkodásban. Ha eljutna odáig, hogy a hónap végén nem tud enni adni a gyerekének (illetve mástól lejmol rá pénzt), akkor jobban meggondolná. Egyszerűen csak nem tudja kezelni a pénzt, mindig elkölti, ami van.
Nem, nem menlevél. De az sem igaz, hogy "fog az menni, csak akarni kell". Bakker, vannak, akiknek nem megy. Ez van. Ők is emberek, és néha panaszkodnak. A pökhendin sikeres emberektől kiráz a hideg.
Hat errol van szo!!!
En nekem sem volt penzem ruhara!
Megtanultam varrni!
Miert?
Mert nem akartam lemondani a ruhakrol!
Es mig suliba jartam, km-eket gyalogoltam Pesten (nem ismerem Pestet, de ez a Vaci ut volt az tuti), ahol valami lerakatban olcso jominosegu anyagokat lehetett vasarolni.
Megvettem, hazavittem, es megvarrtam!
Magyaran sporoltam, mert masra kellett a penz, de nem mondtam le rola teljesen!
Es ha sporolok, akkor kethavonta csak egyszer megyek szinhazba, es nem SOHA!
Mert az nem sporolas, az lemondas.
egyebkent abban is igazad van, hogy ha egyszer megszerezted azokat a dolgokat amelyekre vagytal, akkor utana ugy erzed, hogy ha el is veszitened oket egy idore, siman meg lennel nelkuluk.
Meg valahol erzed az erot magadban, hogy megegyszer meg tudnad csinalni.
Egyébként azt hiszem, éppen ez a lemondás dolog játszott a példámban is szerepet. Vannak, akik pont ilyenekkel kompenzálják a szar helyzetüket. "Egyszer legyen nekem is egy szuper szemüvegem." Valahogy egy csomó embernek szüksége van erre!
A sporolas es a teljes lemondas kozott oriasi kulonbseg van!
Az elobbit csinalhatod egy eleten at, az utobbit onszantadbol nem, legfeljebb kulso kenyszerito hatasra!
Én is próbáltam a kenyérevést vízzel. Nekem két hétig ment. Utána kurva szarul voltam már, hogy nem láttam mást, csak kenyeret. Ha az ember ilyeneket csinál, abba belehülyül. Ezt meg egyetlen kibaszott cél sem éri meg.
Egy szart provokálok. Megpróbálok érdemben válaszolni a zöldségekre, amiket olvastam.
Vagy például te, Nojon barátom, mondd, te azért nem tudnál most így hirtelenjében venni egy másik lakást vagy egy balatoni hajót, nyaralót venni, mert nem dolgozol rendesen, és nem akarod eléggé? esetleg te is heti 200 forintból jössz ki, ha enni kell?
Figyeljetek emberek! Persze, hogy lehet a kaján, a ruhán, akármin spórolni - annak, aki egyáltalán tud gazdálkodni a pénzzel. Az is olyan dolog, hogy meg kell tanulni. Egy csomó embernek semmi tehetsége sincs ezen a téren. Eléggé meg tudok döbbenni, amikor valaki, aki tényleg egyik napról a másikra él, egyszer csak azzal a jó hírrel örvendeztet meg, hogy végre ki tudta cserélni az ócska, törött szemüvegét - és mondd egy számot, hogy mibe került. Éppen pár héttel előbb vettem és is egyet (a régi már elég régi volt, karcos is meg minden), ezért majd' leültem - ő kétszer annyit költött a szemüvegre, mint én - és fogalma se votl arról, hogy elszórta valahány napi megélhetését a családjának. Nem rossz, nem hülye, csak abszolút nem tud bánni a pénzzel - sose tanulta meg.
Ha gondolod, akkor tételesen összeszedem, hogy ki mit mondott szóról-szóra. A lényegére emlékszem: van itt két fasza csaj, (az egyiknek 53 centis a dereka, a másik napi 5 forintot költ kajára) akik mindent elérnek az életben, mindent megkapnak tőle, mert keményen dolgoznak érte. Azon kívül van még itt 500 szerencsétlen, akik azt mondják, hogy bakker, az élet az egy küzdelmes pálya, és nem minden papsajt, néha bizony valami bnem sikerül, mert próbálják, de az erejük is és a kitartásuk is véges, a körülmények meg kurva nehezek.
Erre fel, különösebb utánagondolás nélkül azt mondja a két hölgy (az 53 centis és az 5 forintos), hogy ennek csak az lehet az oka ugyebár, hogy az illetők sokat zabálnak, hülyeségekre költik a pénzt, nem akarják eléggé, nem dolgoznak eleget.
Mindezt úgy, hogy egész délután van idejük írni a kurva kemény munkától, ráadásul valószínűleg az a dolog maximum érdekes a számukra, de semmiképpen sem fontos.
De azert ruhat vettel magadnak mostanaban ugye?
Es ha 2 evig nem vehetnel, mert egy masik celra kell a penz, akkor azert kicsit szomoru lennel, ugye?
Az a baj, hogy fogalmam sincs, hogy mit szeretsz... de biztos van olyan amit igen, so olyan is amit nagyon szeretsz, tehat nem mondanal le rola.
Szinhaz, ruha, nyaralas, mit tudom en.
A masik ami eszembe jutott, hogy szerintem eletveszelyes egyetlen celnak alarendelnunk az eletunket, es amiatt minden masrol lemondani.
Mert annak belahthatatlan kovetkezenyei lehetnek, ha valamilyen ok miatt nem erjuk el a celunkat.
(Bocsi, ez utobii nem neked volt cimezve, csak ideirtam)
Én 5 nap/25-50 Ft-ot több alkalommal kipróbáltam, amikor még 5-6 Ft volt egy zsemle.
Többször - ha nem muszáj - nem kérek ebből.
De ha lesz ami eléggé motiváljon, akkor képes leszek rá újra bármikor.
Remélem, nem haragszol azért, hogy a te kíváncsiságod nem elég erős motiváció.
Hogyne, tökéletesen jogosan szólt hozzá. Nade hogy itt egész nap ezren tépték a szájukat a témán, majd én beírtam kettőt, és én legyek emiatt nevetséges...
Egyéni megítélés dolga. Én azt tartom nevetségesnek, hogy valaki komolyan tudja mondani, hogy heti 200 elég kajára, a másik meg azt mondja, hogy a világon mindenki tud magának kacsalábon forgó apámfaszát venni 26 éves korára, ha dolgozik érte.
Ezek nevetséges állítások. Igen, van olyan, aki tud. Meg olyan is van, aki nem tud, pedig dolgozik érte. Különben se kérdezett téged senki. :)
Bármelyikötökkel kötök egy fogadást. Sőt, tudjátok mit? Legyen netes verseny, online közvetítéssel. Bezárunk kettőtöket egy szobába, ahol napi 14 órát dolgoznotok kell, mondjuk 3 hónapon keresztül. Heti 200 forintért kaptok kaját, megkapjátok az összes létező infót, és kiválaszthatjátok, hogy heti 200-ból mit vegyek nektek.
Bármilyen munkát választhattok, de a napi 14 óra az adott, és nem szabad abbahagyni, csak mondjuk 10 percekre 2 óránként.
Amelyikötök tovább bírja benn, az kap egy 1 évi fejadagnak megfelelő díjazást. (Cca 10.600 forintot)
Ó, nagyon is engedem, hogy segítsen, hiszen belőle élek.
De azért a vérét csak nem szívhatom ki, hiszen nem azért mentem hozzá, hogy belőle éljek, hanem azért, mert szerelmes vagyok belé.
Nem gondoltam bulikra meg penzszorasra egyaltalan.
En pusztan annyit mondtam, hogy szamomra nem volt vilagos a cel, hogy miert csinalja, es felsoroltam mindazt amit egy altalam nem ismert celert tesz illetve nem tesz.
Azt hiszem, hogy a nagy celkituzesek hasznosak, es az eleresukre forditott ero sokszorosan megterul, hiszen megedzi az akaratunkat.
Csak abban nem hiszek, hogy egyetlen egy nagy cel miatt erdemes lemondani minden masrol.
Persze ezt mindenki maga donti el!
En csak ugy gondolom, hogy eveken keresztul MINDENROL lemondani az nagyon NAGYON nehez, es talan meg sem eri.
A masik pedig, hogy ha en osszekotom valakivel az eletem akkor joban-rosszban vele akarok lenni, es egyutt akarok vegig csinalni mindent.
Nekem nagyon rosszul esne ha a partnerem nem engedne meg, hogy anyagilag segitsem mikor raszorul. Ilyen helyzetben szukseges-e, hogy sorskozosseget vallaljak vele, magyaran, hogy en sem veszek egy zoknit sem, csak stoppolom oket?
" Elvagyunk a kertben a kutyákkal, beszélgetünk, videózunk, főzünk, ejtőzünk, tök jó :-) "
Igy van! Tehat ha akarsz egy csokit megveszed, ha a parod inna egy uves sort, nem sajnalod tole....
es kozben azzal vagy akit szeretsz.
De nem mondasz le az elet apro dolgairol, nem veszed el magadtol azokat a dolgokat amelyek napi szinten segitenek abban hogy ne csak erezd robotolsz, hanem azt, hogy azert elsz is!
Mertekkel ugyan, de probalod megadni magadnak azokat a dolgokat, amelyekre vagysz.
Ha pedig barkit is felreertettem, vagy megbantottam akkor bocs!
Tök jó neked. :)
Én bezzeg nem bírok magammal és mindíg kell valamit csinálnom. Biztos a túl sok kaja teszi. :)
Komolyan: anyámnak is valami ilyesmi a létformája, de most öregségére, hogy teli van fölös pénzzel már nem tud magával mint kezdeni. Félek, hogy valami baja lesz, mert a spórolását már csak hitbéli alapokon képes folytatni, mert a valós nyeresége alig párszáz forint ezekből, miközben fölösleges dolgokra tízezreket költ (pl: csak a porszívónk 160.000 Ft volt '95-ben!), mert azt hiszi ezek a dolgok behozzák az árukat.
Szerinted vannak olyanok, aki csak sportból spórolnak?
Hogy a saját igazatok védésében te is, meg cementke is hogyan vagytok képesek a már teljesen nevetséges túlzásokig eljutni, és azokat szajkózni, azt fel nem foghatom. Viszont szerencsére nem is az én dolgom.
Borzolom a kedélyeket
Én most KETTŐ darab CSIRKECOMBOT fogok enni, bakker. Utána meg GYÜMÖLCSLEVET fogok inni, és az is lehet, hogy egy kis CSOKIT, és talán még egy NARANCSOT is bekapok majd. Mindezt ráadásul egy LAKÁSBAN csinálom, ahol KÖNYVEK vannak, amelyek közül párat egy ÚJ POLCRA kellene felpakolni. Az sem kizárt, hogy ZUHANYOZNI is fogok, MELEG VÍZBEN. Este, ha nyugovóra térek, akkor ÁGYBAN fogok aludni, és KISPÁRNA lesz a fejem alatt, amin HUZAT is van. A PAPLANOM elég meleg, pedig nem feltétlenül lenne rá szükség, mert a lakásban FŰTÖK is. Legjobban akkor alszom, ha MOZIBAN voltam előtte, de egy jó KONCERT is meg tud örvendeztetni. Ha azonban ezekre nincsen módom, akkor szívesen nézek FILMEKET VIDEÓN is, vagy hallgatok ZENÉT CD-ről. ráadásul SZÁMÍTÓGÉPEM is van, amin INTERNETEZNI szoktam, vagy akár MP3-akat, neadjaisten MPEG-eket játszom le szabadidőmben. Ha társaságra vágyom, előfordul, hogy a MOBILTELEFONOMRÓL SMS-t küldök valakinek. Szégyellem is magam, de kurvára.
Ezt megelőzően viszont egy cipősdobozban laktam, kilencedmagammal, évi 200 forintból.