Nézd a dolgok pozitiv oldalŕt: Nagyszüleid példŕja megmutatta, milyennek nem kell lenni. Ezt legalŕbb jol megtanultad, és ha szerencséd van, igy is fogsz tenni, és jobb ember leszel/vagy.
Te tényleg ennyire nem látod az arányokat?
Pár forintos alapon nem lehet lakásravalót félretenni. Hosszútávon nem lehet koplalni, mert leromlik a szervezeted állapota, az ásványi anyagok pótlása pedig nem 2 forint.
A spórolásról: Egy bizonyos anyagi szint fölött lineárisnál meredekebben nő a megtakarítások mértéke, ezt közgázból tanítják is. Oka nem az, hogy azok az emberek annyival ügyesebben spórolnak, hanem az, hogy megteremtettek egy olyan életteret aminek fentartásásra már kevesebbet kell fordítani. Másrészt nagyon sok pénzt meg lehet "spórolni" ha az embernek megvannak a megfelelő kapcsolatai, de ez nem mindenkinek adott és nem is mindenkinek van meg a háttere/környezete/emberi adottságai hogy ezt megszerezze.
Egyébként kissé visszás, hogy a párod tart el mégis te osztod az észt, nem lehet, hogy ezt a dolgot leginkább magadnak bizonygatod mert zavar ez az állapot?
cementke: SH-t azért "penetrázták" le, mert úgy adta elő magát, mint csóró átlaggyerek a 3 kocsival, a kéglivel és az átlag feletti fizujával.
A lakás és a kocsi nem elérhetetlen célok, azonban van olyan réteg akinek nincs esélye rá. Amire rámozdultak itt sokan az, - ha jól rémlik;) - az a kijelentés volt, hogy 20-onéves embereknek természetes, hogy - szülői vagy egyéb segítség nélkül - lakása és kocsija van, ez pedig _általánosságban_ nem igaz. Mondom ezt én, akinek 5 éve lakása van;)
Ugyanakkor tudom, hogy egy egész kevés szerencse - vagy nevezzük kedvező körülményeknek? - is kellett hozzá. Ha 1 évvel később jön össze mondjuk az első lakásom ára már 1 lyukat se kaptam volna érte annyit mentek fel az árak.
Szóval nem azt vonja jópár ember kétségbe, hogy sok mindent el lehet érni akarattal, hanem hogy akinek nem sikerül az csak maga tehet róla.
Nos érdekes, hogy mennyire tudod, másnak mi gondja baja van... Amit olvashattál az elöbb, az csak a nagyszülős gondom, a többi, ami 1,5 éves koromtól van, azt hagyjuk is... Azért megnézném, kinek volt több gondja az életben :o)
Tudod, megerősödni a bajoktól nem csak azt jelenti, ki tud lakást, kocsikat összekotorni annyi fizuból, amennyit éjjelnappal dolgozással csak tud... Megerősödhetsz oda is, hogy tudod, mi a fontos az életben, mi nem... Pl. az nem fontos, hogy valakinek 2x évesen tehermentes lakása legyen, és több kocsija, vagy 1 legujabb tipusu bmvje.., az viszont fontos, hogy tudjon élni (ez nem jelenti a pijáluk, bagzunk a dizsiben stilt, csak hogy minden percben találjon valamit), élvezni az életet, bármit is hozzon... Ezt nehezebb, mint állást találni...
Azt is szeretem, mikor jönnek a huderesősekamozgássérültek témával... Igen, vannak, akik erősek. Mások meg tönkretesznek mindent maguk körül, mert csak gyülölni tudják a világot miatta...
Rossz lehet neked. Nekem mindkét oldali nagyszüleim amig éltek, dolgoztak és segitettek. Ma mŕr csak egy nagyanyŕm él. ö még mindig segit, ha kell (szerencsére mŕr nagyon ritkŕn), a 20e ft nyugdijŕbol tud félretenni.
Nagyapám is 86 éves és még él... Annyit dolgozott, amennyit muszáj volt, nagyanyám annyit se. Nem törődtek egymással, a lányukkal, unokájukkal, csak magukkal. 20 éve megbetegedtek. A doki szerint totál rendbejöttek volna, ha hajlandóak a következőkre: napi 1 percig irni a nevüiket, napi 10szer összenyomni egy gumikarikát, nem csak akkor felállni, mikor kiváncsiskodni, enni, vécézni kell. Nem csinálták. A család 20 éve, én 15 éve ápolom őket. A nagymamám 82 évig élt, nagypapám 86. Évek óta már arra se hajlandó, hogy ne hanyattdölve nézze a tévét, lusta ugyanis ülni. Szép lassan tönkremegy bele a család idegrendszere, és a nyugdij még a gyógyszerszámlát se fedezné. Ő köszöni istenien van, és tojik ránk. Ők is voltak háboruban...
Most ennek szerinted mégis mi köze van ahhoz, hogy kevés a fizetésem a melóhelyen, iskolába járok, nyelvet tanulok, és hogy manapság már a 12 évesek közül is sokan drogoznak???
A tudatosság segít ebben annak, aki segítségül hívja. Kételkedés abban, hogy amit elsőre látok az okaim között, az nem feltétlenül a végső ok. Kételkedés, de nem önmarcangolás; ez egy nagyon éles határ, amin túlesve rosszabb, mintha el sem kezd valaki kételkedni. Eszközök. Amit az ember tud, sok mindenre használhatja. A cél elérése mondja meg, hogy jól használta-e. Ha nem éri el, akkor rossz eszközt/rosszul használt.
Ez igy van... Már mikor megszületünk, nem indul senki azonos szinten, némelyik gyereknek 3 éves koráig több betegsége van (nem hátháról, komoly betegségekről van szó!), mint másnak 30ig... És ez akkor se változik, ha jobb becsukni a szemünket... Sajnos a kisebbség, aki fullegészséges alapokra teheti az életét születéstől :( (amit ráadásul könnyedén elrongál késöbb még ez a kisebbség is többnyire sajna...)
Ezt senki se vonta kétségbe :-D Azt hiszem, a különbség valahol ott lehet, hogy mi a többségről beszéltünk, akinél SH folyton rosszabb helyzetünek képzeli magát, te meg a szerencsésekről, akiknek sikerült olyan helyre kerülniük, olyan szakmában, amiben pénz is van, szeretik is... Viszont ez nem a többség, márpedig az általa emlegetett társadalmi elvárásnak (ha az lenne) a többségnél müködnie kéne...
Mákod volt... Ugyanis ez a része nem tőled függ sajnos :( És pláne nem irhatod senkire nézvést alapfeltételnek, hogy meg kell tudnia csinázgatni :o)
(humilyenálmosvagyok, kitudvalamiébresztőcuccost? :)
Ismét csak megerősödtem abban, hogy amit itt játszunk, az még egész istenes. Párbeszéd a netről, máshonnan:
*******
xxxxxxxx: most ugye anyádhoz szóltál?? Miért nem mész már végképp, ahonnan annó előmásztál??? Gyenge vagy agyilag, ezért pontosítom fogyatékos agyadnak: MENJ AZ ANYÁD PICSÁJÁBA!!!!!!!
xxxxxxxx na mi van ringyaja...
látom itt vanak a talpnyaló köcsögöjeid
Ne halat adj az éhezőnek, hanem horgászni tanítsd meg, modja a szólás. Én hozzátenném, még jobb tanulni megtanítani. Meg azt is, hogy úgyis megtanul mindent, ha fejreállsz is közben, és a maga módján fogja ezt megtenni... :-) Egy mintát adni semmit sem jelent, még ha neked bejött is. Sok mintából már lehet választani, és meg lehet tanulni saját mintát kialakítani.
Elöször is ne próbáld eljátszani a felhuzós játékod, mert nem fog menni :-D
Másodszor itt nem külsőről volt szó, hanem arról, hogy egyes viselkedési módokat lazán állitják a pasik férfiasan szexinek, ha csinálják... Egyébként ha erre gondolsz: nem cigizek, sőt, undorit a füst, mint sokakat, nem büzlök az alkoholtól esténként, ahogy sok más ember se, nem döglök a tévé elött a másiknak parancsolgatva, ahogy sokan mások se (ugyanis ezek nem külső jegyek, ez taszitó viselkedés :)
Persze, hogy az. Ha tudnám, mi okozza a rosszérzést, meg tudnám oldani magam is. De nem vagyok biztos abban, mitől nem érzem jól magam.
Ez is kilátástalan?
Zárójelben szólva azért szerintem, mert az erre szóló legenyhébb utalást, célzást is személyeskedésnek, zrikálásnak, piszkálódásnak érzi, hiszen ő nem önigazolásnak fogja fel a dolgot. A saját szempontjából igaza is van, én azt hiszem, ezt nagyjából látni tudom. De más is, és többségünkben tudjuk, hogy az ilyen dolgok említése nem segítség neki, mert nem tud mit kezdeni vele érdemben. Ezért aztán más módszerrel, más oldalról próbál segíteni sok mindenki; provokálással, az okok fals voltának konkrét elemzésével, és bizonyításával, ésígytovább.