a "Nyuszi vagy" csak egy dolog.
a nőknél viszont legalább ezer ilyet össze tudnék szedni.
és ne védd a nőket, majd megvédik ők magukat. csak képesek rá.
ne tegyél igazásgot, állj csak a férfioldalra, különben csak az jön ki, hogy nem mersz ellentmondani a nőknek.
'89 óta van lehetőségem fiúk és lányok hiúságát megfigyelni, eléggé összezárt, helyeken, sok esetben több héten keresztül napi 24 órában.
Valamint voltam katona, ott egy évig nézhettem a "férfiúi hiúságot".
Szóval ez csak tapasztalat.
De az "alig van 10 perc szünet"-be belefér.
Evésre mindenhol lehet időt szakítani.
Aki mást állít, az csak tehetetlenkedik, és nem képes meglátni a lehetőséget.
Amúgy - nem erre, hanem egy régebbi hozzászólásodra, amit fél szemmel láttam -, nem tudom, te hova jártál suliba, de nálunk nem nagyon lehet előadás közben enni. Egyrészt van amelyik tanárnál azért nem lehet, mert nem örül neki, de a többségnél azért sem lehet, mert nincs rá lehetőség.
Végülis,... az exem is elhitte öt évvel ezelőtt, hogy a kollégája felesége olyan ügyesen spórol, hogy havi húszezerből megélnek négyen, két kamasz gyerekkel, és még külföldi nyaralásra is telik, meg légkondis pözsóra....
Nagyot tévedsz.
Anyukám velünk vásároltat, itt a városban, ugyanis ott, abban a faluban egyetlen bolt van, és ezt kihasználják, és pofátlanul felverik az árakat.
Az, hogy a nő kezeli a kasszát, nem azt jelenti, hogy teljhatalommal bír a család többi tagja fölött, és fillérre elszámoltatja őket.
A napi kiadások (bevásárlás, számlák etc.) mennyiségét kontrollálja, míg a nagyobb kérdésekben a férj, vagy mindketten közösen döntenek.
Gyakorlatiasságon meg a pénz megfelelő beosztásának képessége értendő főként; aki tapasztalta már, hogy ugyanazon bevásárolnivalókra a férj átlagosan hányszorosát költi annak, amit a feleség, az tudja, miről beszélek.
Itt nem azt népszerűsítem, hogy 3 boltot is végig kellene járnunk azért, hogy 5 Ft-ot spóroljunk (ezt marhaságnak tartom, az idő is pénz), hanem arról, hogy a környezetemben lévő férfiak nagytöbbsége egyáltalán nincs tisztában az árakkal, így pl. a boltban azt veszi le a polcról, ami először a keze ügyébe akad, hihetetlen ügyességgel kiválasztva mindig a legdrágábbat (ami persze nem feltétlenül a legjobb, csak mivel márkás és drága, ezt teszik az ember orra elé), és így nem 2-3-...-100-200Ft stb. a ráfizetés, hanem nagyon gyakran 100-200%.
1. Olyan faluban laktam, ahova nemigen téved be gyakran a távolsági busz, ugyanis nem főútvonalon van, hanem attól 3 km-re, tehát 6-7 km kitérőt jelentene, átlag kb. 1-2 utas kedvéért. Ezért - mint nagyon sokan - általában én is azt csináltam, hogy elmendtem a busszal a bekötőig, aztán onnét gyalog haza. Az egyik munkahelyem pedig pont 2 km-re van az otthonomtól, és oda is gyalog szoktam járni. Szóval volt elég alkalmam letesztelni, hogy milyen sebességgel jutok el A-ból B-be. Na ja, az tény, hogy csak igen ritkán szoktam lassan vánszorogni.
(Hát volt olyan, hogy a szandál szétment a lábamon a falutól szélétől úgy 2 km-re, az ilyesmi kicsit lefékezi az embert.:-))) És azt még ne felejtsem el hozzátenni, hogy a 3 km-t jelző tábla a falu szélén volt, én pedig a másik szélén laktam, közelebb a 4-eskéhez. Ennek ellenére többnyire valahogy mégis sikerült fél óra alatt letudnom a dolgot.
(Itt van:
http://www.terkepcentrum.hu/index.asp?go=map&mid=7&tid=16948
az Enyingről befutó útról van szó,a 3-as a Zrínyinél, a 4-es tábla a Kossuth és Petőfi út kereszteződésénél van, én pedig a Damjanich utcában laktam.)
Ez tény.
2. A néni NEM CSAK a kenyéren spórolt így, hanem mindenen. A kenyér csak egy jellegzetes példa volt, a sokból. Pl. mind mai napig nem fizet egy férfiingre 200 Ft-nál többet, de ha teheti, inkább 30-50 Ft-ért veszi meg. Az ilyen, és ehhez hasonló spórolások tették lehetővé, hogy míg az egyikőjük pénzéből szűkösen megéltek, addig a másikuk összes fizetése ment a bankba, és abból 18-20 év alatt összejött a fiúknak egy lakásra, meg egy trabira való. De mivel a néni unatkozott otthon, már nyugdíj mellett szintén elment dolgozni, és kb. 3 év alatt összehozott karácsonyi ajándéknak egy Opel Astra-t.:-)))
Mindezt kb. havi 50.000 -ből.
Ez is tény.
Miért lennének mohók?
Spórolás, anyu nem vesz szoknyát, vesz kenyeret, tejet, apu meglátja az új horgászbotot és már robog is megvenni.
Azért egy nő /nem plazapicha/ ésszerűbben osztja be a pénzt mint egy férfi - pl. én. :))
Milyen mohóság? A családom nőtagjai kivétel nélkül elsőként a saját kiadásaikat csökkentik le, ha arról van szó, hogy család-szinten összébb kellene húzni a nadrágszíjat.
Értsd úgy, hogy a "saját kiadások" között eleve nem szerepel sem kencefice, sem új ruha, új cipő, sem egyéb más dolog, amelyre a nők állatólag tipikusan elszórják a pénzt.
Khm, 6 milla egy lakás oszd el pár forinttal, számold ki hány évig kell spórolni, egyszerű matek. Attól, hogy te hajtod a magadét a tények még tények maradnak.
_Esetleg_ olyat láthattál, hogy évtizedekkel ezelőtt pár forintokat tettek félre, csakhogy egyrészt akkoriban a forintok értek annyit mint most a 100-asok, másrészt a telek/lakás/építőanyag/szakmunka ára akkoriban arányaiban kevesebb volt. Másrészt az ember rokonsága/környezete számára a mindennapi megélhetés biztosítva volt, így több esély volt kölcsönkérni és akár évtizedek alatt is de megadni. Nem beszélve arról, hogy kevesebb mindenről kellett lemondani, mivel szórakozás, kényelem, stb. terén jóval alacsonyabb szinten állt az emberek igényszintje és kevesebb is volt a lehetősége.
Egyébként (bár mintha feledésbe merült volna) az eredeti felvetés - talán pont tőled? - az volt, hogy 20-onéveseknél természetes a lakás és a kocsi és akinél nem annál csak azért nem mert élhetetlen/nem tesz azért, hogy neki is legyen. Egyedi esetek mint kivételek ugyan mindig és szinte minden esetben léteznek, de abból általánosítani enyhén szólva is botorság.