Nem pontos. Szeretem, ha szeretnek, nyilvánvaló. Ha a csodálathoz ragaszkodnék, akkor bajosan szállnék szembe annak a véleményével, akinek (addig) tetszettem. Ez ugyanis nem jó politika, ennyire meg nem vagyok hülye.
Magasabb rendű érdek, hogy igazat próbáljak mondani, és egy kérdésről tényleg azt mondjam, ami a véleményem. Ha ezzel együtt is kedvel valaki, akkor örülök. Ha nem, akkor lehet, hogy kicsit zavar, de korántsem annyira, hogy szarul aludjak, vagy a kedvéért megváltoztassam a véleményemet.
Az, hogy én kiket szeretek itt, nagyon változó. Sok embert, sok nikket, sok véleményt. Teljesen másért. Például téged is kedvellek egy csomó dolog miatt. Mások miatt pedig nem. Az összkép (ha ez érdekel), a pozitív irányban van a fejemben rólad. Messze. Ettől még a tegnapi nappal, az akkor elhangzottakkal nagyon nem tudok azonosulni.
Számomra így néz ki, nem több és nem is kevesebb ennél.
Egy jó tanár, ha nem ledarálja az anyagot, hanem fejleszteni is akarja magát, + készül az órákra, + dolgozatok, reggel 6-7 közt indul, és jó esetben 4-5 körül ér haza, akkor eszik, és nekiáll készülni másnapra... Mikor másodálljon? Este 10 és éjfél közt?
20onévesekről volt szó. Egy orvos, aki mondjuk bejut másodszorra, és évvesztes (ez simán átlag, iszonyu kevesen jutnak be elsőre) 20évesen kezd tanulni. 25 évesen végez. Ekkor elmegy szakositóra, ami kötelező. Szakmai gyakorlatot is szerez. Ezalatt nem tud maszek pacienturát építeni, vagyis 30éves korig nem tul magas közalkalmazotti bérből él. 30 fölött elkezdhet pacienturát építeni, ez szerencsével 3-5, pechhel 5-10 év... Utána már tényleg tud minden nap este 8-9 órakor legkorábban hazaérve sokat keresni A tanár, ha több a gyakorlata, kevesebbet kell készülni, ugyhogy ha mákjuk van, ugy 30 évesen már + meló nélkül este 6 után tudnak foglalkozni saját gyerekükkel, + melóval este 10 után.
(a páros egyik fele gyakorlati tapasztalat, saját gyerekbőrömön a másik fele ismerősön át tapasztalt, igy az is tapasztalat)
Szóval 2x évesen egyik se keres sokat, ellenben marha keveset van otthon egymással, illetve a gyerekkel. Ennek eredménye lehet válás vagy elhanyagolt gyerek...
Mindenki nem multidőben jár :( Mindenkinél nem lehetett leülni első félévben, csak a gyors és ügyeseknek... Második félévre azért már javult a helyzet :-D Mindenki mindig ült :-) És nem a lépcsőn! :-)))
"8. Mitől éreztem bántónak, pökhendinek, életidegennek, álságosnak és hazugnak 53 centis és 5 forintos mondókáját?"
Álságos és hazug: nem hiszem el, hogy nem látják azt, hogy vannak barátaik, ismerőseik, akiknek az érvényesülés anyagi értelemben nehezen megy, bár dolgoznak, nem hülyék, nem lusták. Nem hiszem el azt sem, hogy ne tudnák felfogni, hogy vannak, akiket zavar az, hogy az ő munkájukat nem fizetik meg, bár hasznos, jó dolgot csinálnak. Úgy beállítani a dolgot, hogy "nekem sikerült, mert dolgoztam érte, de te csak pofázol, hát rohadj meg", hazug és álságos.
Életidegen: életidegen helyzet az, hogy valaki a napi 10 órás munkája után, mondjuk gyereknevelés mellett állandó jelleggel dolgozzon, és még csak ne is vegyen magának semmit, csak kenyeret. (Víz a csapból is folyik.) Lehetséges így élni, vezet is sikerre. Bizonyos értelemben. Emberek tömegei számára azonban ez egy életidegen, szar szituáció. Nyilván összeszorítják a fogukat, és csinálják, ha muszáj. De nem tapsikolnak közben az örömtől.
Bántó: bántó az a ki nem mondott, de éreztetett álláspont, hogy az a tökéletes ember, aki érvényesül. Az érvényesülés csak egy tulajdonság, a rá való képesség pedig nem feltétlenül sajátítható el. Más fontos tulajdonságok is léteznek. Például az empátia.
Pökhendi: nekem sikerült, király vagyok, neked csak a szád jár, nyavalyogsz, pusztulj, ez a sorsod. Vagy élj úgy, ahogy én, hiszen látod, hogy én király vagyok.
Hoppá.
Pár perccel ezelőtt gondoltam arra, hogy a gyerek, mint olyan , fel sem merül. Örülök, hogy neked is eszedbe jutott.
Ananké: 26 éves létedre nem keresel egy fillért sem, eltartatod magad. Több éve dolgozó embereket oktatsz ki olyan magabiztosan, mintha legalábbis fel tudnál valamit mutatni, amit a saját erődből értél el. Hm.
Persze hogy a valóság rosszabb.A főnököm amint megkapja a fizetését, egy az egyben fizeti be a különféle csekkekre a postán.A felesége fizetéséből meg élnek ahogy tudnak, és taníttatják a két gyereküket.
"7. Egyértelműen követendő életstratégia-e az, hogy nem szórakozunk, ráülünk a pénzre, hogy 10-20-30 év alatt "szerezzünk valamit". Nem vesztünk-e többet a réven, mint amennyit nyertünk a vámon?"
Mentalitás kérdése. Vannak, akik szeretnek birtokolni cuccokat, és nem zavarja őket, ha emiatt sok mindent kihagynak napi szinten. Nekik nyilván követendő. Másoknak nem az. Morálisan mindkettő helyes. Az tény, hogy aki szarik a pénzre, az ne panaszkodjék, ha nincs neki. Itt viszont arról volt szó, hogy akadtak emberek, akik úgy érezték, hogy ők igenis rendesen dolgoznak, értenek a munkájukhoz, és fájó, hogy gyakorlatilag nem tudnak belőle rendesen megélni. Egy ilyen panasz szerintem jogos. Az már más kérdés, hogy gyakorlatilag szart nem ér.
Egyszerűen nem látsz az orrodnál tovább. a világ nem csak belőled áll.én ismerek egy takarítónőt akinek már két állása van, hogy fenntartsa a házasság révén szerzett kis lakást, és eltartsa a magát meg a lányát.de már azon filózik hogy miként férne a napjába egy harmadik munkahely, hogy valahogy elég legyen a pénz.
tudom,az ő hibája hogy csak takarítónő.Ámbár takarítónőre is szükség van.És ha a munkájára szükség van akkor talán megérdemelné hogy megéljen belőle.Nem?
No, erre most nekem is kedvem támadt válaszolni. Ugyan elsőre végigolvasva csak annyi jutott eszembe, hogy a kérdések többségére a helyes válasz az, hogy egyéne válogatja, de aztán szerencsére továbbgondoltam őket, és megpróbálok némi általánosítást végezni; ez amúgyis divatnak tűnik mostanában.
1. Alapvetően szerintem nem lehet, a kivételek valamilyen szinten abnormálisnak tekinthetőek (abnormális nem pejoratív, hanem átlagostól eltérő értelemben) testi-fizikai értelemben. Rövidebb-hosszabb ideig (mondjuk legyen 1-2, max 3 hónap) elképzelhető, kivitelezhető, és váltogatva 'rendesebb' étkezéssel (főleg a vitamin-, nyomelemhiányra gondolva) spórolós életformaként esetleg megvalósítható.
2. Az esetek többségében úgy vélem, hogy igen. Az emberi egó egyik kedvenc játszmája a nehézségeknek a körülményekre hárítása, és a saját cselekedetek racionalizálása. Ugyanakkor a helyzet nem ennyire egyértelmű, hiszen a játszma mellett többnyire megtalálhatóak olyan elemek is (változó mértékben, a prioritásoktól függően), amelyeket az adott ember az adott szituációban valóban nem tud megoldani.
3. Lehet. Mivel nem adtál meg sem peremfeltételeket, sem időkorlátot, a válasz egyértelmű igen. Ha korrelálom a vitában elhangzottakkal, akkor a válasz úgy módosul, hogy cca. 30 éves korára (munkakezdéstől is függően) egy kb. 150-200 eFt-ot kereső pár szerezhet lakást, és autót nemcsak extrém spórolós életmóddal, de még csak mértékletessel is. Vidéken hamarabb, kisebb jövedelemből is, építkezve pedig még könnyebben; Bp.-en nehezebben. Persze vidéken meg a munkahely kevesebb és a fizetések átlaga alacsonyabb.
4. 150-200 eFt-ból feltételezéseim és a rendelkezésreálló (nem saját, csak megfigyelt) tapasztalatok alapján kb. 6-10 év alatt, kicsit, és kevésbé igényes helyen. Minimális (majdnem jelképes) szülői segítség és viszonylag nagy kölcsön mellett, átlagos, nem spórolós életmóddal.
5. Nem. Ha az egyénisége extrovertált, akkor pszichésen árt neki, és jobban, mint a lesajnáló reakciók; ha introvertált, akkor nem is nagyon fogja kimondani.
6. Általánosságban inkább igaz, mint nem. Ami kérdésessé teszi az nem is annyira a körülményekből ered, mind inkább az egyéniségéből, hogy mennyire akar érvényesülni, mekkora anyagi jólét a célja, mik a prioritásai.
7. Ez teljesen a prioritások kérdése. Általában, az emberek többsége nem hajlamos erre, nem viseli jól, és ha ezt is teszi, akkor azt megsínyli lelkileg; ez a 'majd ha eljön az én időm' szindróma, ami megkeseríti az életét, és később sem fogja hagyni, hogy élvezhesse a megszerzett javat/javakat.
8. (ez természetesen nem a te válaszod, hanem az enyém, de ha már feltetted a kérdést...)
bántó: mert magát tökéletesnek tekinti, és mindenki mást tökéletlennek
pökhendi: a stílus miatt. A médiastílus általában ilyen; hogy ő idomult ehhez, vagy magától is ilyen volt, az itt eldönthetetlen. De a TV-sek stílusa általában bicskanyitogató egy mértékkel értelmes ember számára, mert lekezelő.
életidegen: mert egy speciális életformára és embertípusra (magára) érvényes dolgokat mint általánosan mindenkinek megfelelőt ír le.
álságos: ez annyira nem. Néha ő is áltatja magát, de ez valóban ritkább az átlagosnál.
hazug: szándékosan nem az, csak az előzőekben leírtak miatt annak tűnik. Én készséggel elhiszem, hogy amit leír, az neki igaz; ez nem feltételezi azt, hogy bárki másnak is az lenne.
"6. Igaz-e az, hogy akinek jó képességei vannak, és szorgalmas, az érvényesülni fog anyagi értelemben?"
Nem feltétlenül. Az érvényesüléshez elsősorban az érvényesülés képessége kell. Vannak, akiknek csípőből megy. Mások egy életen át sem tudják elsajátítani. Olyan emberek is akadnak köztük, akiknek a képességei egyebekben kiválóak. Tudósok, művészek, hogy kézenfekvő dolgokat mondjak. De lehetnek mérnökök, orvosok, tanárok, autószerelők, szobafestő-mázolók is. Plusz még ott van a szerencse is.
3 éve nagyságrendekkel többet dolgoztam, mint manapság. Nagyjából ötödennyi pénzért. Pedig a képességeim nem lettek jobbak közben, és szorgalmasabb sem lettem. Az érvényesülési technmikám lettek jobbak, az ismeretségi köröm szélesedett, a pofámon lévő bőr vastagodott, és piszok nagy mázlim volt. Ebből nem következik, hogy mindenkit leszarozok, akinek nem jött össze.
"5. Ha valaki próbálkozik, de nem sikerül valami neki, és amiatt frusztrált, akkor be kell-e fognia a száját?"
A fórumon tanácsos, mert kinevetik érte. Egyebekben beszélhet róla, ha segít neki, és van, aki meghallgatja. Bár ettől önmagában nem sok minden változik majd meg. Objektíve.
egyeztess erről egy orvossal, kérlek. Mondjuk arról, hogy a heti 2 éjszakai ügyelet után, némi stressz kíséretében mennyi ideje és energiája marad rá, hogy mondjuk butikoknak varrjon. A válaszát jegyezd le, megköszönném. (A csúnya szavakat kihagyhatod belőle.)
"4. Ha egy pár 150.000-200.000 forintot keres, akkor ténylegesen menyi idő alatt lehetséges spórolniuk egy lakásra valót egy nagyvárosban, feltételezve, hogy ugye nincs hol lakniuk, és enniük is kell?
Keressenek 200 ezret ketten.
60 e. lakbér
20 e. rezsi
10 e. két nagyon visszafogott mobiltelefon
50 e. nagyon visszafogott kajálás
10 e. bérlet, könyv, mozi, színház, koncert, zene, net
10 e. a ruhatár roppant visszafogott kiegészítése, lecserélése
Mennyi is ez? 160. Mennyi marad? 40 e. Évente cca. 500.000 Ft. Mennyi egy nagyon viszafogott lakás? 5 millió? Az már eléggé visszafogott? Az hány év? 10?
"3. Lehet-e önerőből egy átlagosan jó képességű, ámde szorgalmas embernek vagy párnak lakásra és jó autóra szert tennie?"
Vannak, akiknek lehet, vannak, akiknek nem lehet. Ha a jó képességű és szorgalmas páros bróker-jogász, akkor lehet. Ha matektanár-orvos, akkor nem lehet. Nem a képességek, nem a szorgalom: a lehetőségek, a verseny- és a közalkalmazotti szféra kérdései ezek.
"2. Nyavalyog-e valaki, aki azt mondja, hogy egy adott helyzet nehéz, nem tudja azt megoldani?"
Nem, nem feltétlenül nyavalyog. esetleg csak elmondja, ami a szívét nyomja, vagy beszélget. A nehézségeiről is beszél, nem teszi oda minden mondata végére, hogy ő mennyire fasza gyerek, hogy bár voltak nehézségei, azokon mindig, mnden körülményben úrrá lett, különben is, rég volt. Aki soha nem nyavalyog, soha nem panaszkodik, soha nem ismeri be, hogy vannak a számára megoldhatatlan, frusztráló helyzetek, az hazudik.