Én nem találkoztam még ilyen topikkal,viszont most olvastam egy skandináv krimit: Kristina Olhsson: Őrangyalok. Nagyon tetszett, pedig csak véletlenül kaptam le a könyvtárban a polcról. Ez a sorozat 3. kötete,ha jól olvastam az ismertetőt,de teljesen jól olvasható az első kettő ismerete nélkül is, bár ezek után én keresni fogom a többit.
Még mindig Nádas Péterrel küzdök. Emlékiratok könyve, első kötet közepe. 300 oldal, és még nem tartok sehol a három kötetből. De végre, így a 300-ik oldal táján felcsillant a remény, hogy talán mégis van értelme a műnek. :)
Nyolc történet. Valahogy nem mindegyik egyforma színvonalú. A 2013 irodalmi Nobel-díjasát "kanadai Csehov"-nak is titulálják. Szóljon valaki, ha felfedez benne rokonságot, akár stílusban, akár témában. Ami nekem hiányzik az a humor. Vannak ugye témák, ahová nem való, de pl. a fenti történetekben bőven elférne. Nálam az egyik legfőbb érték a humor és, ha Thomas Mann-nál meglelem, akkor nem az én készülékemben van a hiba.
Alice-t olykor elkapja a leírhatnék, akkor aztán színek kavalkádja és botanika a köbön. Mindettől eltekintve jól olvasható, mert szigorú voltam.:)
Gyalázatos dolog lelőni a vicc poénját vagy elmondani a krimi végét. Így én a krimi fő mondanivalóját idézem:
M. Poirot (gy-nek híres detektív) fogorvosát megölték és ő nekilát nyomozni. Otthon George-nak az inasnak összefoglalja az eseményeket, hogy valami véleményt csikarjon ki belőle:
Stephen King: Végítélet, vagyis The Stand, lévén hogy kizárólag eredetiban vagyok hajlandó olvasni Kinget. Fantasztikus, mint minden átlagos King-könyv (talán azt az idióta Rémkoppantókat leszamítva), ha nem is éri fel egészen a "mestersort" (Dolores Claiborne, Misery, The Long Walk, 11/22/63, The Dome, On Writing).
És tudom, hogy van itt külön King-topik is, de gondoltam, reklámozom ezt a szerzöt egy kicsit itt is, hiszen a rémes magyar fordítások miatt elképzelhetö, hogy kevés irodalomrajongó veszi a kezébe. Viszont aki tudja, olvassa angolul, és akkor már nem lesz rejtély, hogy miért sorolják Kinget ma már a "nagy amerikai regényírók" (Hemingway, Steinbeck, Capote, Vonnegut, stb.) közé.
Az Éjszakai állatkertet időről időre elolvasom, a századforduló legérdekesebb antológiája, persze a sorozat többi kötetével együtt, de mindenképpen egy óriási hiánypótló az egész sorozat. A barátnőm ebből írta a szakdolgozatát és a védésen kiderült, hogy még sehol másutt nem csináltak a világon ilyen jellegű tematikus női antológiasorozatot. Ezt a kérdést adták neki a védésen, hogy hol adtak még ki ilyet, és a végén vizsgáztatók maguk mondták, hogy ez a világon az első ilyen.
és akik nem ismernék ejropa2 által idecitált antológiákat, ez az egyik:
aztán van még az Éjszakai állatkert, és még kettő van a Dzsungel a Szívben, A szív kutyája, az előző és itt egy blog a szerzőkkel: http://dzsungelaszivben.blog.hu/
Sajnos nagyon lassan haladok a Daniel Stein-nel (Ulickaja), pedig nagyon tetszik. Csak hát az a fránya idő, az egyre kevesebb.
Na szóval, már találtam benne egy olyan mondatot, ami ugye a jó könyvekben mindíg megtalálható, ami miatt - már magában a mondat miatt is - érdemes volt kézbevenni a könyvet:
"Az a tudás, amely mögött nincs személyes erőfeszítés és személyes izgalom, holt tudás. Csak amit az ember a saját fején átszűr, válik saját kincsévé."
csak az a kényes ízlésem, csak azt tudnám feledni...
Olvasom:
... Az a valóság, amelyet én ismertem, többé már nem létezett. Csak annyi kellett, hogy Swann-né ne jöjjön, mint régen, s ugyanabban a pillanatban s az Akác-sor már egészen más volt. Azok a helyek, amelyeket valamikor ismertünk, nemcsak a tér világából valók, ahova kényelemből helyezzük őket. Összefüggő benyomásaink közt, amelyek akkori életünk állt, csak vékonyka réteget formáltak; egy bizonyos kép emléke csak egy bizonyos perc sajnálata; s a házak, a fasorok, az utak éppoly mulandók, sajnos, mint az évek.
Tetszik.
Aztán mást olvasok:
...És ahogy visszaszállt képzeletem ebbe a régi, ma már ismeretlen világba, elgondolkoztam rajta, hogyan láthatta meg Gatsby első ízben Daisyék csónakkikötőjének zöld lámpáját. Messziről érkezett erre a kék párákba burkolt pázsitra, és olyan közel jutott álmának megvalósulásához, hogy szinte elérte a kezével. Nem tudta, hogy ez az ábránd már réges-régen a múlté, eltűnt a közeli nagyváros dübörgő és nyüzsgő zsivaja mögötti, hatalmas ország végtelen tájain, a messzi éjszakában.
Gatsby hitt a zöld fényben, a mámorító jövőben, amely pedig évről évre mind messzebb távolodik tőlünk. Ha kisiklott is a kezünkből, mit számít? holnap még gyorsabban futunk, s a karunkat még messzebbre tárjuk ki Hogy majd egy szép reggelen
Így törjük a csapást, hajtjuk hajónkat előre, szemben az árral, hogy a végén mindig a múltba érkezzünk.
Ez se rossz, de az előző kifinomultabb. Ráadásul korábban is írodott...
Most éppen Crichton: A nagy vonatrablás című könyvét olvasom. Félreértés ne essék, a történet az 1850-es évek Angliájában játszódik, az éppen metropolisszá növekvő Londonban. Egy aranyszállítmányt akarnak elrabolni. Nagyon tetszik, ahogy a főhős lassan, fokozatosan előkészíti a tervét. Ugyanakkor az író egyfajta történelmi leírást, majdnem szociológiát is nyújt az akkori időkről. Nem áll módomban ellenőrizni az akkori statisztikákat, de azt erősen kétlem, hogy magában Londonban kétmillillió lett volna a férjezetlen nők száma. Még akkor sem túl valószínű, ha az ötévestől a kilencvenöt évesig vesszük az alapot, és még a bánatos özvegyeket is beleértjük. Persze lehet, hogy nyomdahiba.
Ne is emlegesd a nehéz könyvet! A mai nap betévedtem egy könyvesboltba nézgelődni, esetleg vásárolni. A pult mögött egy akkora Bibliát láttam, mint a fél asztallap, csinos vörös kötésben. Megítélésem szerint csak úgy lehet olvasni-nézegetni, hogy kottatartó állványra helyezzük. Nem kérdeztem meg, pedig kellett volna, hogy illusztrált-e vagy sem. Szerény megítélésem szerint legjobban rézmetszet illene hozzá, de nem győződtem meg róla. ami az árát illeti, majd' százezer forint. Szerintem elsőrendűen alkalmas önvédelmi fegyvernek, bár én sajnálnám erre a célra használni.
"És most figyelj: horribile scriptu, nekem a Forgács Zsuzsa szerkesztette antológiákban szereplő novellák többsége is hihetetlen maníros, nagyjából olvashatatlan. A továbbiakban messze kerülöm."
A kedvedért megnéztem ezeket az antológiákat, és úgy látom 4 jött ki:
Éjszakai állatkert, Szomjas oázis, Dzsungel a szívben, A szív kutyája.
Megnéztem a szerzőket és megszámoltam a novellákat és az jött ki, hogy 178 szöveg...ezek többsége lenne, hogy téged idézzelek "hihetetlen maníros, nagyjából olvashatatlan."?
Azt a leborult szivarvégit!
Olyan szerzők szövegeiről beszélünk, mint:
Takács Zsuzsa, Tóth Krisztina, Ladik Katalin, Lovas Ildikó, Erdős Virág, Kiss Noémi, Szécsi Magda, Kapecz Zsuzsa, Zsámboki Mária, Lengyel Nagy Anna, Polcz Alaine, Kiss Judit Ágnes, Csobánka Zsuzsa, Fiáth Titanilla, Szabó Ildikó, Babarczy Eszter, Abody Rita, Selyem Zsuzsa, Hidas Judit, Bán Zsófia, Berniczky Éva, Lángh Júlia, Fekete Ibolya, Nagy Gabriella, Falcsik Mari, Kali Kinga, Rapai Ágnes, Molnár Gabriella....
és a többi... (Van köztük Kossuth-díjas, több József Attila és egyéb díjas... de hát tudjuk, az ugye neked nem jelent semmit, nem számít, a manír, az manír, azon nem lehet segíteni...)
Tehát ők a te értékrendedben le vannak írva, le vannak sajnálva, olvashatatlanok... Szerintem ezzel a kijelentéseddel elég jól megmutattad, hogy ez az egész nálad pusztán a személyeskedésről szól, és a kijelentéseid igazságtartalma nem nagyon érdekel téged...
A fő fejezet címekben 20 asszony szerepel. Érdekes, mint egy pszichoanalízis. Én nem vennék mérget a teljes igazságtartalmára, de azért sok újat adott. Hiányolom belőle a képeket. Érdekeltek volna a számomra ismeretlen hölgyek. Főleg antropológiai, anatómiai és atomfizikai szemszögből.
Remélem már sikeresen kiixeltél, és azt is remélem, ez azt jelenti, hogy arrébb toltad a reklámbiciklidet!
Így erre már nem fogsz reagálni. (Remélhetek?)
MERT EZ A TOPIC UGYANIS NEM ERRE VALÓ! EZ NEM A REKLÁM HELYE!
Előre is köszi!
A reklámbiciklid arrébb tolásának örömére itt küldök neked egy szép kis kolibrit, amelyik ezerrel verdesi a szárnyacskáit, hogy a napi nektarinjához hozzájusson, ő legalább tisztán teszi a dolgát és nem lövi ki hátrafele a nyílvesszőit, felelősséget vállal a cselekedeteiért és nem mutogat a másikra azért, amit ő művel...
Megtámadtak egy könyvet, amelyet szeretek, megvédtem, erre tovább tromfoltak, erre most jössz te és engem vádolsz reklámmal, mikor elég nyilvánvaló, hogy ők csinálják a reklámot azzal, hogy abszurd vádakkal támadják a 12 nőt, mintegy kiszórják a madáreledelt annak, akik nem tudja nem észrevenni, annyira abszurdak.
Elég egyszerű lesz ezt abbahagyni, például, ha abbahagyják a reklámozást... akkor végre én is elbúcsúzhatnék tőlük for good. Remélem nem derül ki, hogy te is csak egy ravasz marketingos vagy...
Te hoztad ide ezt a témát, és nem én, pontokba szedted a kifogásaidat, én csak szorgalmasan reagáltam rá, mivel egyáltalán nem értek egyet.
Szóval úgy látom az mutogat és vádaskodik, akinek a háza ég.
Állítólag a negatív reklám a legjobb, mert az provokatív, és magától felfújódik a lufi. Elég abszurd, hogy csak mert figyelmet szentelek az állításaidnak, és megválaszolok rájuk, még te mutogatsz ujjal. Na de hagyjuk is, szerintem Te és barátaid eleget nyúztátok ezt a témát.
Most bebizonyíthatod, hogy tényleg nem akarod ezerrel reklámozni ezt a könyvet azzal, hogy rendesen elbúcsúzunk egymástól, és befejezzük ezt a rágógumizást... Én mindenesetre most repülőre szállok.
(...és mi lenne, ha megtanulnád: egy könyv nem attól lesz jó, vagy rossz, hogy felfér-e listákra, vagy hány képet raknak be róla ide-oda, hanem attól, hogy eltalálja-e a fogékony olvasó lelkét, azaz: önként és dalolva tódulnak-e megvenni, kikölcsönözni, elkérni ...egyre izzadtságszagúbb a reklámozásod és egyre joban hihető ejropa2 érvelése arról, hogy ez egy bizniszmunka.)
A topic nem erre szolgál - ezt persze tudnod kéne, ha nem reklámozni jöttél/küldtek volna ide.
Te nem beszélgetni akarsz a könyvről, hanem ezerrel reklámozni.
Magam részéről előzetesen teljesen nyitott voltam Forgách művére. Ehhez képest sajnos az első oldalaktól kezdve csalódás ért, mely csalódás a későbbiek folyamán csak tovább mélyült.
Hiába a különféle extrém helyszín, szituáció szerfölött erőltetett kitalálása, mindenütt ugyanazt a mesterkélt hangot üti meg a szerző, a tizenkét nőalak akár egy is lehetne, semmiféle markáns különbséget nem észleltem.
És most figyelj: horribile scriptu, nekem a Forgács Zsuzsa szerkesztette antológiákban szereplő novellák többsége is hihetetlen maníros, nagyjából olvashatatlan. A továbbiakban messze kerülöm.
(Ellenben Forgács Péter kitűnő filmes. Szóval a család nem minden tagjával kapcsolatban van problémám.)
megengedem, hogy a hiba a tied és a Bookline-é, de egy dolog egészen biztosan kiderült, hogy nem olvastad a könyvet, tehát ezek szerint csak másodlagos és harmadlagos, azaz közvetett, innen-onnan összeszeded töredék infók alapján ítélkezel, és fejted ki a véleményedet.
Szerintem először olvasd el a könyvet (próbálj meg nyitott lenni rá, ha ezek után még képes vagy rá, hogy olvasatlanul ítélkeztél), és utána egy érdemleges beszélgetést folytassunk le róla, mer ez így nem járja....
amit idéztél, az NEM A 12 NŐ VOLTAM TARTALOMJEGYZÉK! hanem a könyv hátulján lévő kedvcsináló, méghozzá pontokba szedve, a tartalomjegyzék a könyv elején található, elnézést, hogy most nem másolom ide be...
2.
"Öt aki bemártja, azt, akita legjobban szeret "
- ez nem így van a könyv hátulján, azaz a borítón, hanem így:
"Öt - aki bemártja azt, akit a legjobban szeret..."
szóval az eredeti borítószövegen nincs vessző... a hiba tehát a tied (lehet, hogy én is így másoltam be valahová hibásan, mindenesetre a könyvön tuti biztos nem így van, mert itt fekszik előttem, le van ellenőrizve, de te is megteheted, ha olvastad a könyvet és megvan a könyvtáradban, hisz olyan módon mondasz véleményt, mintha birtokában lennél a könyvnek...)
ahogy más könyveknél is lenni szokott, nem a szerző, hanem a szerkesztő írta a könyvborító kedvcsinálóját és a fület is..
a többi felvetésedet pedig egyáltalán nem értem, illetve erőltetettnek, mesterkéltnek érzem, így nincs okom vitatkozni velük, nem tudom elhelyezni őket a valóságomban...
szemlátomást eltérő fogalmaink vannak arról, mi a pompás, mi a humoros.
Pl. a "ringat" szó helyett a "himbál" szó használata akkor humoros, ha a szócserét valamilyen mögöttes érv indokolja. Az öncélú tetszelgés, uram bocsá, a pongyolaság kevéssé humoros.
kitérő: a borító mesterkélt, de legalább illik a kötethez :)
magyarázatként nézzük azt, amit látok a könyvből, tehát a tartalomjegyzéket:
Egy aki egy eszkimóhoz megy feleségül Kettő aki az űrben akart csókolózni... Három akit legjobb barátnője meggyilkolásával vádolnak Négy aki a BudapestPárizs járaton lefogy 25 kilót Öt aki bemártja, azt, akita legjobban szeret Hat aki újra találkozik 12 élettel korábbi karmikus szerelmével Hét aki tud nemet mondani Nyolc aki egy orosz bankárba zúg bele Szentpéterváron Kilenc aki egy hétig állt mozdulatlanul tütüben Tíz akinek rendőr volt az apja Tizenegy akinek négy anyja volt, de egyik se vallja be melyikük szülte Tizenkettő aki egy széthasított fejű férfit szeretett
Nem kell vessző az"azt" szó elé. Fórumműfajban megbocsátható egy vesszőhiba, egy könyv tartalomjegyzékében nem.
Klapanciusszal kérdezhetném: milyen nyelven ír a szerző?
(látod, most humoros voltam. Klapanciuszra való utalás nélkül lapos lenne a megjegyzésem)
A bemártja, belezúg szavak használata kissé gyanús. Milyen irodalmi funkciója van ennek a szóhasználatnak? Lehet, hogy csak öncélúan köznapi a stílus? De hogy kerül egy lapra a karmikus jelzővel? Másutt - ld. himbál - viszont nem köznapi a stílus, de nem is választékos. Nagyon konzervatív vagyok, ha egy adott novellafüzérben egységes stílust remélek a szerzőtől?
és biztos, hogy szükséges a négy anya? kettő vagy három nem lenne elég?
Végül: szégyellném magam, ha az befolyásolná az értékítéleteimet, hogy miként állnak a listák...
és ráadásként A Forgách András: 12 nő voltam című könyve első helyezést ért el az Írók Boltja sikerlistáján, márpedig oda csak igazán fejlett olvasási és értési készséggel megáldott közönség jár...
A fentiektől függetlenül a borítója megnyerte a 2013 legszebb borítója címet....
ajaj Veronika, csak úgy tudod magadat dicsérni, ha utána a másikat szidod?
Nagyon mondvacsináltak a példáid, amiket leírtál, de nem igazán sikerült semmi "terhelőt" találnod a könyvre, nekem inkább azt jelzik, hogy olvasás közben nem tudod jól követni a részleteket, a figyelmed itt-ott kihagy..
a 12 NŐ VOLTAM szövegei kifejezetten viccesek, finom humoruk, iróniájuk van, élvezetes az egész könyv, sajnálatos, hogy nem rendelkezel a megfelelő hullámhosszú vevőkészülékkel, hogy te magad is jól szórakozz rajtuk, vagy szimplán a féltékenység esz...
de mindegy, mindenesetre a szerző örülhet, hogy csinálod itt neki a reklámot...
Soha még ilyen slendriánul megírt könyvet nem olvastam!
Elrettentésül pár hibát kigyűjtöttem.
Az Alekszej c. novellában: a 29. oldalon még a Belvárosi Színház ruhatárában ismerkedett össze a főszereplő a fiújával, a 34.-en azonban ugyanazzal a Menza nevű vendéglátó helyen.
A Two in one-ben a 39. oldalon még pszichológusnak vall, pár oldallal később a pszichológus pszichiáterré változik.
A Szakítás-ban a szülők egyszerre sikeresek és kudarccal teltek, nem sikerült kiderítenem, hogy voltaképp (kedvenc szava a szerzőnek, olyannyira, hogy akár két sorral lejjebb is megismétli) melyik a jellemző tulajdonságuk.
A Madárkülsejű kutya, aki szereti a hazáját c. írásban magától értetődően Magyarországon tartanak nemzetközi konferenciát a fókavadászatról, amely során a díszvacsorán nyilván a témában legautentikusabb nyelvészek vesznek részt, akik ráadásul az eszkimó nyelvben igen járatosak. Ebben a novellában fordul elő az is, hogy a szerző megfeledkezett arról, hogy korábban (99. oldal) óvatosan szeretkeztek az alakjai, ám valamivel odább (103. o.) kiderült, hogy mégsem.
A Giagia-ban oly hatalmas az Égei-tengerben a dagály, hogy a parti sziklákat bőven elfedi.
De ha még csak efféle bakik lennének!
Valójában az egész könyv roppant kimódolt, mesterkélt, hiteltelen, érződik a izzadságszag, hogyvalami igazán érdekeset találjon ki a szerző. Arról tanúskodik, hogy Forgách András szerint mit kíván a női olvasó, tán azt a lebegést, mint amikor virágfejet himbál alig észrevehetően az alkonyi szél.
Olybá tűnik, nem én vagyok a célcsoportja az ilyesfajta irodalomnak.
Karácsony környékén Harukitól az 1Q84 harmadik kötetét olvastam - az előző kettő is tetszett, de szerintem ez volt a legjobb a három közül. (Persze csak úgy érdekes, ha az előző kettőt is olvasta az ember.)
Aztán karácsonyra kaptam két "habkönnyű" skandináv krimit, két Nesbot. A Denevérembert elég hamar kivégeztem.
És most a hatásotokra nekiveselkedtem Ulickajától Daniel Stein, a tolmács - nak. Olyan 100 oldal körül járok, és lényegesen jobb véleménnyel vagyok róla, mint korábban bármiről, amit Ulickajától olvastam. Eddig nekem a szerző nem jött be, de úgy tűnik, hogy ez a könyve kivétel lesz.
Marie-Claude Paume: Ehető vadnövények Kézikönyvnek nevezném. Van benne leírás, íz, erények és a konyhai felhasználás.
Elég sokat találtam, amit hírből sem ismerek (ami nem csoda, mert a szelídek megvadításában vagyok jobban otthon). Azért megjegyezném, hogy a "vad" megtévesztő, biztos azért hogy izgalmasabbnak tűnjék a mű.
Zseniális könyv.Azoknak is ajánlom akik nem szeretik a focit,de érdeklődnek a 80-as évek angol világa iránt. A könyv azért is különösen jó, mert egy kiváló pillanatfelvétel arról a helyzetről,hogy a Heysel tragédia után,de még a Hillsbroughi stadionkatasztrófa előtt vagyunk.Számomra az a legelképesztőbb az egészben,hogy az angol csapatokat 5 évre kitiltják az európai kupameccsekről és a fedett rendőrsztorin kívül semmi sem történik.Hillsbrough-i tragédia kellett ahhoz,hogy az angol foci ott legyen ahol ma van. (Rendezetségben,játékminőségben,stadionfejlesztésben). A sztorik kemények,de érdekfeszítő gördülékeny stílusban van megírva.Ami érdekes,hogy vannak benne un QR kódok.Ennek segítségével lehet videókat is nézni az interneten.Egyfajta interaktív könyv.
A pécsi könyvtárakban óriási az érdeklődés a könyv íránt.Nekem is csak azért lett meg, mert az egyik ismerősőm előjegyezte nekem.Pedig a beérkezés után rögtön 4 bejelentkeztek rá...
Asszem minden eddig olvasott könyvek közül, ennek az első pár oldalán szórakoztam a legjobban)) Fergeteges kezdés! Utána, amikor feltűnt a színen Zaphod, kicsit alább hagyott a lelkesedésem, még az is megkísértett, hogy abbahagyom. De szerencsére kitartottam, és a könyv ezt meg is "hálálta" ))
Jöhetnek a folytatások...
Kurt Vonnegut: Börleszk
Egyes krikusok szerint ez Vonnegut legjobb műve, de nálam végérvényesen A "Vágóhíd" áll az első helyen!
Itt is volt egy pillanat, a tulajdonképpeni regény kezdeténél, amikor majdnem abbahagytam. Nagy kár lett volna, mert egyre jobban megszerettem, egyre jobban szórakoztatott.
A könyv elolvasása után döbbentem rá, milyen írói bravúr kellett ehhez. Egy ilyen sivár világról szórakoztatóan írni...
A kedvenc gondolatom a könyvből, az elemi tisztességről: "Egy kicsit kevesebb szeretetet, ha lehetséges, és egy kicsit több elemi tisztességet"
Iszonyú brutál olvasmány! Csak lelkileg felvértezetteknek ajánlható, ugyanis a családon belüli lelki, fizikai és nemi erőszakról szól, méghozzá a gyermek szemszögéből. Ömlik a borzadály minden sorából, szörnyen nehezen lehet olvasni. Az ember lánya gonolná, hogy tán túlzás, hogy senkihez sem fordulhat az áldozat, szál egyedül van, nincs a környezetében sem rokon, sem pedagógus, sem orvos, aki felfedezné a testi, lelki sérüléseket, ám csakhamar eszébe jut az olvasónak a minap kiderült förtelmes eset, amikor szintén évek hosszú során át követték el a retteneteket a szülők.
Az írónő határozottan állítja, hogy nem saját élményeket dolgozott fel, noha nem tagadja, hogy valamelyest önéletrajzi elemek is beleszűrődtek a könyvébe. Mindenesetre teljesen hitelesnek tűnt a történet minden szörnyűsége dacára. Sajnos.
Rubén David González Gallegeo: Fehéren-feketén. A szép spanyol nevű szerző a Szovjetúnióban született, sajna, agyvérzéssel, no meg egy ikertestvérrel. Ez utóbbi pár napos korában meghalt, és az anyának azt mondták, hogy a másik fiával is ez történt. A fiú gyerekotthonba került, pontosabban otthonok sorozatát lakta végig. Nem tud járni, a bal keze két ujja használható, a jobb kezével pedig egy kicsit tud fogni. A könyv csodálatos, de csak nagyon erős idegzetűeknek ajánlom! Amit ez az ember átélt, az három életre elég. Szerencsére rövid történeteket ír, de még így sem tudtam kettőnél többet elolvasni egyhuzamban. Időnként tehetetlen dühömben topogtam, és megállapítotam, hogy a helyzet Dickens után csak romlott, már ami a nagy Szovjetúniót illeti. Rájöttem, hogy a dadusok, nevelők, látogatók inkább lusták és buták, mint gonoszak, de ez nem sokat változtat a végeredményen.
Én is hallottam ezt a szavalást, nagyon tetszett, de magát a verset szeretem, csak a költőt nem. Azt hiszem, Gina nagyon jól járt, hogy nem ismerte személyesen.
Valahogy ezeket az Így szerettek ők-köteteket nem támadt kedvem megvenni (nagyrészt az áruk miatt....), olvasni pedig csak annyit olvastam belőlük,amennyi részlet a különböző újságokban megjelent. Pedig szeretem a híres embereket is embernek látni. Pont ma hallottam Helyey László szavalatát - Vajda János:Húsz év múlva - lehet,hogy a különleges orgánum is hozzájárult,de nagyon tetszett.
Ez utóbbihoz még nem volt szerencsém, majd írd meg, mi a véleményed róla.
Viszont vége felé járok az Így szerettek ők mind a két kötetének. Meg kell állapítanom, igaza volt Szerb Antalnak, miszerint a lángész nem túl jó férjanyag. Igaz ez akkor is, ha a felsorolt írók-költők egy része nem lángész, hanem a szívemnek oly kedves kismester. Az is eszembe jutott, amit F. Nagy Angéla apja mondott, amikor a leánykája közölte, hogy Örkény Istvánhoz megy feleségül: Írót olvasni kell, nem hozzámenni! Aranyigazság, bár van néhány kivétel, pl. Benedek Elek.
Ami pedig Vajda Jánost illeti, csodálom, hogy nem jelent meg mögötte két markos fickó egy kényszerzubbonnyal. Sajna, nem olvastam a felesége életrajzírását, csak a rádióban hallottam egy részletet belőle. Ebben azt írta, hogy ikergyerekeket szült, és a pár napos csecsemőket egy hintaszékben ülve dédelgette. A férje berontott, meglátta az ott lévő orvost, aki a csecsemőket jött megvizsgálni, és féltékeny dühében fellökte a széket, az asszony kizuhant, és ráesett a két csecsemőre, akik, szegénykék, nem élték túl az atyai szeretet ilyetén megnyilvánulását. Persze, nem tudom eldönteni, ez igaz-e, vagy a feleség átvette férjuram rögeszméit.
Egy másik műsorban pedig valaki futólag megemlítette, hogy Vajda János rendszeresen elrakta a használt toalettpapírjait, mert az utókor biztos hasznát veszi. Szerintem legföljebb egy parazitológus.
Ezek után végképp nem csodálom, hogy Gyulai Pál nem akarta felvenni az Akadémia tagjai közé.
Igen, ez a könyve nekem is tetszett! Jól megírt történetek, és - amennyire megítélhetem - tükrözi a kor viszonyait, no meg az akkori újságírók életét. Vagy legalábbis a bűnügyi riporterekét.
Kondor Vilmos: Magda, a bestiális Népszínház utcai mindenes.
Jó volt újra elmerülni Gordon Zsigmond történeteiben, bár a legelső,Amerikában játszódó novellának számomra kurtán-furcsán szakadt vége. Néhány érdekességet megtudunk az újságíróról is (pl.számomra újdonság volt az apja öngyilkossága) valamint nagyon érdekes a kor- és társadalomrajzot kapunk.
Na, azért vegyük észre, hogy Rowlingnak nincs olyan mély mondanivalója, mint a Potter-ral, de pl. egy olyan butik név, mint Shoulder Bouder Holders már megéri, hogy figyelgessünk a politikai viszonyokra.:)
Az Átmeneti üresedés szerintem is nagyon jó. Nekem nem tűnt fel az undoksági verseny. A fordítással se volt problémám. Én most Nádas Pétertől olvasom az Emlékiratok könyvét. Még nagyon az elején vagyok, kb. 150-ik oldal. Eddig nem szerettem bele, várakozó állásponton vagyok.
Az Átmeneti üresedés nekem nagyon tetszett! Az undoksági verseny részben igaz, de azért pozitív dolgok is ki fognak derülni! Viszont olyan mesterien bonyolítja az eseményeket, ütközteti a karaktereket és ír le élethelyzeteket, hogy az fantasztikus. Én szegényebbnek érezném magam, ha nem olvastam volna el! (Persze mint mindig kérdés, milyen a fordítás. Egy halom magyar fordítás akkora halom gané, hogy érdemrendet adnék minden olvasónak, aki végig képes olvasni egy ilyen könyvet.)
Az ünnepek alatt jó sokat olvastam, és mindenfélét. Egy Stephen King novelláskötetet, Minden sötét, csillag sehol címmel. Kellemes meglepetés, mert a Búra alatt-ot csak nagy nehezen fejeztem be, inkább átfutottam, mint elolvastam. Ez viszont tetszett, érdekes volt, és nem nyújtotta túlzottan. Aztán nekiláttam Bächer Iván Névsorolvasójának, benne sosem kellett csalódnom. Érdekes, ahogy a dédapjáról, Thury Zoltánról ír. Igaza van abban, hogy Thury nagyon sötét, pesszimisztikus novellákat írt a "boldog békeidőkről", de nincs olyan társadalmi felépítés, amiben ne lennének szegények, kiszolgáltatottak, megalázottak és megszomorítottak. Elég sajnálatos, de így van.
Most kezdem el olvasni Rowlingtól az Átmenetei üresedést, nem biztos, hogy sokáig teszem. Ahogy észreveszem, a szereplők undoksági versenyben vannak, és nem akarom eldönteni, ki nyer. Mág ötven oldal, és ha akkor sem tetszik, abbahagyom.
Nem akarom én erőltetni feltétlenül,csak arra gondoltam,hogy kedvenc íróim között is van olyan,akinek egy-egy könyvét nem szeretem,a többit meg igen, hátha Pamuknál is ez lenne a helyzet.
Alice Munro-t én felírtam a karácsonyi könyvlistámra,de nem kaptam tőle kötetet, kíváncsi vagyok rá.
Szerintem sem kell erőltetni. Nekem Pamuk túlságosan "belterjes" és egy kicsit így jártam most Alice Munro-val (hogy kell kiejteni a nevét?). Állítólag az egyik lehcsodálatosabb mesélő. Szerintem, ha már csqak a női írókat veszem Ulickajanak, Lessingnek nyomába se pisloghat.., persze lehet, hogy külön hangulat kell hozzá.
(Petőfi Irodalmi Múzeum Digitális Irodalmi Akadémis lapon is olvasható. Élvezetes kibővített interjú az életéről, politikáról, Erdélyről, történelemről, írásról... helyesbítek: a politikáról legkevésbé, szerencsére)
Első könyvem ettől a szerzőtől,nem vagyok teljesen meggyőződve,hogy kell-e még nekem tőle olvasnom.... Tulajdonképpen egy szerelem története több,mint 600 oldalon - talán le lehetne írni tömörebben is. Amiért mégis kiolvasom (azonkívül,hogy nem nagyon szoktam könyvet félbehagyni) az,hogy megismertet a 70-es évek Isztambuljával, a török életmóddal,társadalmi viszonyokkal.
Ami viszont nagyon-nagyon tetszett,de egyáltalán nem könnyű olvasmány - Margaret Mazzantini : Újjászületés. Szép költői stílusban néhány komoly témáról (szerelem, küzdelem gyermekért, örökbefogadás,délszláv háború), elgondolkodtató; amikor becsukja az ember a kötetet, nem tudja elfelejteni,tovább kavarog minden benne.... Ajánlom szívből, elgondolkodtató olvasmány.
Ulickaja Örökbecsű limlomok c. könyvét elkezdtem, ám mivel ajándékba adtam, sajnos csak a harmadát tudtam eddig elolvasni. Az a harmad tetszett, mint minden Ulickaja-könyv. Roppant megnyerő személyiség az írónő. Érdeklődéssel olvastam, mit gondol az oligarchákról, jelesül Hodorkovszkijról. Végül is őt elfogadta hitelesen ellenzéki figurának, azonban nem tudom, hogy a friss hír róla mennyiben módosított a vélekedésén.
Ulickaja híján hirtelen lekaptam egy krimit a polcról, a műfaj legjavát: Karin Fossum Indiai feleség c. könyvét.
Szörnyen nyomasztó, borzongató világ, a könyv befejezése után is rátelepedik az emberre. Kiváló atmoszférateremtő az írónő, már az első lapokon bele tudja helyezni az olvasót a falu bornírt, szűkös levegőjű, fullasztó világába.
A rémes az, hogy miután kiderült, ki a gyilkos, azután is megmarad az emberekben a gyanakvás egymás iránt, mondhatni, nincs feloldás a feszültség alól.
Olvastam ettől a szerzőtől a Ne nézz vissza c. kötetet is, amely szintén egy falu zárt világában játszódik, és a fentihez hasonló nyomasztó világ tárul elénk.
Befejeztem Lackfi János Halotténzőjét. Nem volt rossz, bizonyos részek kimondottan tetszettek, de még nem sikerült magamban eldönteni, mit gondolok összességében róla. :)
A "fikció erdeje" itt elbeszélést jelent. Aki szereti az ilyen jellegű elmélkedéseket, azoknak ajánlom. Eco írt egy "krimit", ahol az olvasó a gyilkos. Ebben az elemzésben bemutatta A. Christie egyik művét, ahol az író (narrátor) a tettes. - Itt ismehetünk rá Eco humorának egyik jellemzőjére.:)
Dr. Csernus Imre: A kiút - Elfogult vagyok azokkal az emberekkel szemben, akik az emberi lelket nem "égésterméknek" tekintik csupán. Elsősorban az "Y" generáció (?)fiatalok problémáiról ír. Nem használ eufemizmusokat, hogy érthető legyen egy ilyen átlagvulgár számára is, mint én vagyok.:)
A körülményekre való tekintettel én is kihoztam Bächer Iván egyik könyvét, a címe Névsorolvasó. Ezek nem mindegyike politikai írás, emberekről szól, méghozzá kitünő emberekről Persze, elsősorban zenészekről, írókról, építészekről, de valóban kiváló egyéniségekről. Igaz, ezekre az emberekre is hatással voltak és vannak a körülmények, de csöppet sem mindegy, milyen mértékben.
Remek könyveket vettem karácsonyra ajándékul: Ulickajától az Örökbecsű limlomot, Parti Nagytól a Mi történt avagy semet, Bächertől a Zsált.
Utóbbit azonmód elkezdtem olvasni - naná, majd nem.
Ugyan számomra kevés teljesen ismeretlen írás van a kötetben, l Népszabadság-olvasó lévén, ekképpen a Hétvége mellékletben időről-időre olvashattam a tárcáit, ám érdekes, hogy így egybegyűjtve, miként többször már megállapítottam: ütősebb a tartalom.
Mi több: szívenütősek. Tekintve a bő egy hete tekintendőket.
Ám nem gondolom, hogy az utóbbi időkben született írásokból sütő rosszkedv az író betegségének tudható be, annál inkább a szörnyű környülállóságoknak, a rémes politikai helyzetnek, a roncstársadalomból fakadó reményvesztettségnek.
Mint szintén baloldali értékeket valló - közbevetőleg: hol a baloldaliság mostanában? -
szomorúan, de egyet kellett értenem a borúlátó diagnózissal, melyet Bächer pontosan felrajzolt.
Mindazonáltal olykor önfeledten röhögcséltem néhány telibetalált, maró gúnnyal megfogalmazott írásán, olybá tűnik, néha a végső elkeseredés hozza ki a fekete humort az emberből.
Hajrá gombfocibajnokok!*
*Az utolsó mondat értelmezéséhez szükségeltetik elolvasni a könyvet.
Valahol olvastam egy ó-egyiptomi írnok feljegyzéseit, (persze, nem hieroglifákon), és ez lényegében a Christie által megírt történetet ismerteti, persze a bűnügyi szál nélkül. Ez csöppet sem véletlen, mert a szerző hosszan konzultált egy olyan ismerősével, aki egyiptológus volt.
Nagyon szeretem Hegedűs Gézát, hosszas antikváriumi hajsza után csíptem el az Európa kzepén c. négyktetes regénysorozatát, aztán másfél hét alatt olvastam el. Viszont ettől a szerzőtől a nagy kedvencem a Valló Bonifác történetetei. Rövidke novellák, de szerintem nagyon jók.
Regénysorozatot írt az Árpád-házi királyokról is. Ebben a kérdésben elég jól tájékozott volt, hiszen a diplomamunkáját az Árpád-kori bünttőjogról írta.
Az ókori Egyiptomban játszódik a XI. dinasztia idejében. - Az igazi "gyilkosságot" a korrektor vagy a tipográfus követte el, ha egyáltalán volt, aki belenézett a készbe.
Első könyvem a szerzőtől.Valaki a környezetemben A milétoszi hajóst olvassa és kedvet kaptam hozzá,de a könyvtárban csak a fentit találtam (és a Sötétség és világosság c. művét). Szóval, azt hiszem leszedegetem majd a könyvtári polcról Hegedüs Géza regényeit,mert Az írnok és a fáraó nagyon tetszett,érdekes, fordulatos, sok mindent megtudhat az ember az ókori Egyiptom hitvilágáról, csipetnyi negatívumként a szinte romantikus regényhez illően angyalian jó és ördögien rossz tulajdonságú szereplőket tudom említeni,de ennyi belefér:)
Jelenleg Medici Katalin vallomásait olvasom (C.W.Gortner könyve), az ő sorsa is elgondolkodtató,nem mindennapi női sors a történelemben.
És sajnálom Bächer Ivánt.... Nagyon szerettem az írásait, karácsonyi könyvkívánságlistámra felírtam tőle az Ököllel a zongorát c. könyvét
Most néztem meg a Wikipédiában, és nagyon meglepődtem, amikor azt olvastam, hogy Thury Zoltán volt az egyik dédapja. Nem hinném, hogy szégyent hozott az ősére.
Én is nagyon sajnálom Ha nem is mindegyik, de a legtöbb könyvét olvastam, és még tetszett is. Kár érte, és azokért az írásokért, amik nem születhetnek meg. Nem is tudtam, mennyi idős volt, nagyon meglepődtem, hogy csak ötvenhat. Ez egyáltalán nem valami hosszú élet, főleg mostanában.
Csalódottan láttam, hogy nincs semmi írás tőle a hétvégi Népszabadságban. Gondoltam, hogy kisebb gondja is nagyobb annál, mintsem nagybetegen írkáljon, ám reméltem, hogy segít rajta a kapott vér, a gondos kezelés.
Valósággal személyes ismerősömnek éreztem, szinte minden könyvét, írását elolvastam.
Nem illik a történethez, mert e történetben Sárga lónak fordítják az eredetit. -(The pale horse).Másrészt utalna a gyilkosra. Nem érdekes annyira az ügy.
Csak megjegyzem, hogy pl. A Szentivánéji álom cím jobban tetszik az eredetinél (Midsummer nights dream). - Viszont ugyanazt jelenti. Arany nem engedte meg magának, hogy A szerelmes szamár címet adja, pedig lenne létjogosultsága.:)
Előrebocsátom, hogy az egész család imádja Lackfi Jánost. Nagyon sok gyermekkönyvét olvastuk már, verset prózát, és azt különösen szeretjük, amikor a saját verseit mondja. Szóval sok-sok kellemes, tartalmas, élményteli órát köszönhetek neki, de most a Tüdőgyuszival (Kapjátok el Tüdőgyuszit) szerzett pár igen kellemetlen, kényelmetlen percet is. FIGYELMEZTETÉS: ne olvassátok kisgyereknek!! Az is lehet, hogy túlérzékeny vagyok, de már odáig fajult a helyzet, hogy az egyik vers felolvasását kerek-perec megtagadtam. A fiam nyolcéves, neki tetszettek azok is, amiket én már túlbrutálnak minősítettem, és hisztizett, amiért azt a bizonyost nem olvastam el. Asszem az volt az, amiben emberhúsból készítenek fasirtot...brrrr Amúgy nagyon klassz kis könyv, csak azt sérelmezem, hogy semmilyen korhatári megjelölés, figyelmeztetés nem volt. Kb. 10 éves kortól már asszem lehetne. De mégegyszer mondom, lehet, hogy csak én vagyk túlóvó, nálunk pl. tv sincs a gyerek miatt.
...Olyan címet próbálnak választani, ami remélhetőleg a magyar olvasókat megfogja. Lásd: Monty Python an the Holy Grail - Gyalog Galopp....
Ha ma újrafordítanák, A gyaloggalopp és a szent grál/kehely lenne a címe. (Vannak zsíros nemzeti-keresztény megbízásaid mostanában?)
....Vagy hogy szeméyles példát hozzak: A Joy in the Morning c. Wodehouse kötetnek Hajómágnás a pácban lett a magyar címe (az eredeti cím egy zsoltár sor, mely magyarul ha jól emlékszem,
így hangzik: S reggelre öröm.)
de 10 év múlva már a nyersfordítást választanád, annyira keresztény kulti lesz itt...
Azt is tudni kell (hogy védjem kicsit a mundért), hogy a cím sose a fordító döntése...
A címeket általában nem fordítják, hanem címet adnak a magyar változatnak. Ez persze néha megegyezik az eredeti címmel, de ez alapvetően nem elvárás. Olyan címet próbálnak választani, ami remélhetőleg a magyar olvasókat megfogja. Lásd: Monty Python an the Holy Grail - Gyalog Galopp. Vagy hogy szeméyles példát hozzak: A Joy in the Morning c. Wodehouse kötetnek Hajómágnás a pácban lett a magyar címe (az eredeti cím egy zsoltár sor, mely magyarul ha jól emlékszem, így hangzik: S reggelre öröm.) Azt is tudni kell (hogy védjem kicsit a mundért), hogy a cím sose a fordító döntése, tőle legfeljebb kérnek címjavaslatokat, amit vagy elfogadnak, vagy nem. Filmeknél pl. a fordítóhoz többnyire már úgy jut el az anyag, hogy van magyar címe. Előfordult, hogy a forgalmazó olyan címet adott aminek semmi köze nem volt a film tartalmához.
Amúgy a konkrét esetben mi a bajod a címmel? Nem illik a történethez? Bevallom, olyan rég olvastam, már nem emlékszem a sztorira.
A Biblia (vagy a Korán) azért nem került bele a sorba, mert nem azonosítható a szerzője. Vagy legalábbis nem egyértelmű. Egy biztos: jogdíjat nem lehet fizetni neki. Igaz, már Tolsztojnak sem kell (ő is rajta van a listán).
Dr. Watson csak nem a DNS-ről írt bűnügyi regényt?
Tetszenek a piás szerző címei.:) Csimpolya! A legtöbbet olvasott könyv a Biblia ( a Honfoglaló játék szerint), abba nem írt Christie, de meglepődtem, hogy sokszor idéz belőle. Én legtöbbet Shakespeare-t olvasom, mert az van szemmagasságban a polcomon.:) Angolul mind megvan, de magyarul a költeményeket még nem olvastam. - Csak a szonetteket.
Sziasztok! Nemrég került a kezembe egy nagyon jó regény. NT Tibor írta, egy nemrég felbukkant hazai szerző. Ha valakit érdekel, megnézheti a www.konyvaszerzotol.5mp.eu oldalon.
Én elég kritikus vagyok, de ez tényleg jól sikerült! Egyszerűen nem tudtam letenni.
a sötétség délben-t hogyne olvastam volna, csak a napfogyatkozást nem:)
önéletrajzi írásai közül a nyílvessző a végtelenbe tetszett leginkább
tudománytörténetből (bár ez jóval több annál) a korábban már említett Alvajárók a kedvencem. A zseni (itt leginkább kepler) tévelygései a végül zseniális eredményhez. Korszerű esete ugyanennek, kevesebb irodalommal, hasonló mennyiségű lélektannal, kicsit több tudománnyal:
A legújabban befejezett könyvem Wharton: Büszkeség c. regénye. Érdekes módon kapcsolódik az előző, állitidoműros könyhöz. Ebben is néhány ember, no meg egy olyan oroszlán története szerepelt, aki rátámadt egy emberre, megölte és javarészt meg is ette. Ami az utóbbi részt illeti, legföljebb azon lepdőtem meg, hogy szegény állat nem kapott gyomorrontást ettől az alaktól. Viszont nem nagoyn hiszem, hogy van olyan nagymacska, aki nem akarja tisztázni a rangsort, és ezt nem nyilvánítja ki. A fentebbi Géza szuper állítidomár, aki nem erőszakkal, hanem szoktatással képes rávenni a színészeit a közreműködésre, de saját bevallása szerint már minden nagymacska legalább egyszer megharapta. Ez alól egyedül a jaguár a kivétel, talán azért, mert még nem dolgozott velük.
Viszont a Büszkeség története lenyűgözött. A legjobban az apa figurája tetszett, minden amerikai kissrác ilyneről álmodik. Lehet, hogy nem csak az amerikaiak? Az illető fizikaliag erős, jól barkácsol, szereti a feleségét és a gyerekeit. Egyúttal bátor is, mert az 1930-as évekbn volt szakszervezeti vezető, és kétszer-háromszor is kék-zöld foltokkal jött haza. A msásik szereplő egy zseniális kölyök, svéd bevándorlók fia, háborús hős (az első világháborúban)aki aztán valahogy lecsúszott. Az övé az oroszlán, akivle egy motoros számban lép föl.
Most kezdek rájönni, hogy Wharton regényeiben általában az apa a pozitív figura.
Nagyon kedvelem Agatha Christie-t, szine az összes könyve megvan. Időnként újraolvasom ezeket, legalábbis a legjobbakat. Azt hallottam, hogy Christie a második az írói ragnsorban. Ez a rangsor a kiadott könyvek példányszáma alapján készül. Az első valami Shakespeare nevű, jóformán ismeretlen valaki. Azért érdekelne, hogy alakult a lista a továbbiakban, de ezt nem tudtam meg.
Sokszor érzem úgy, hogy az írónak több élet élményei állnak rendelkezésre az alkotáshoz. Shakespeare, Thomas Mann...és így tovább.
Most Agatha Christie-ket olvasok, melyek ugye elsősorban a krimi klasszikusai közé tartoznak.
Utoljára a Bűbájos gyilkosok címűt. Az eredeti címe: The pale horse. - Szerintem gyalázatos dolog volt ilyen címre fordítani. Sok tanulság van a műben, pl:
"- Vöröshajú nővel lehetetlen veszekedni!" - mondta valamelyik felügyelő. Erről egy másik idézet tanács jutott eszembe( nem tudom kitől),"... hogy soha ne vitatkozz nővel, ha túl fáradt vagy pihent." - Ezzel annyi csak a gondom, hogy még nem vettem észre soha az átmeneti állapotot.
László Zsófia fordította az említett művet és félek megtudni, hogy esetleg vöröshajú (vagy szőke?).
Úgy sejtem elolvastam G. Simenon Maigret történeteinek jórészét. Maigret:
- és a vizsgálóbíró
- és a Langaléta
- és a miniszter
- és a gyilkos
- és a fantom
- kudarcot vall
- dühbe gurul
- védekezik
- az iskolában, ennyi jutott hirtelen eszembe. Pici átlag kb. 150 oldalas sztorik. A könyvek elején és végén térképek az aktuális helyszínekről. Az egyik jól megfigyelhető dolog, hogy akkoriban még lehetett szeszes italt fogyasztani szolgálatban is.
Első alkalommal véletlenül, utána már tudatosan kerestem, érdemes volt.
A ma befejezett olvasmányom: Hubert Géza Wells: Az állatidomár is ember. Ezt a címlapja alapján választottam ki, pontosabban lecsaptam rá. A fényképen egy hatvan év körüli férfi, aki egy állványhoz csavarozott széken ül, és egy szépséges, fekete sörényes hímoroszlán dörzsöli hozzá a fejét. Erről a mozdulatról minden macskatulajdonos tudja, hogy kedveskedést jelent. Persze, ha egy százötven kilós, csupa izom nagymacska hízeleg, nem árt egy stabil helyen ülni. A történetei pedig érdekesek és olyan szórakoztatóak, hogy jókat nevettem, pedig pont a villamoson ültem. Levontam azt a következtetést, amit sugallt, miszerint jobb egy tigrissel birkózni, mint egy producerrel. Azonkívül kissé elgondolkodtam a nevén, alighanem azért alakította így, hogy teljes joggal H. G. Wells-nek rövidíthesse.
Borzasztó nehezen olvastam, pedig mindösszesen százvalahány oldal. Rendben van, hogy posztmodern korunkban minden Egész eltörött, na de ennyire?
Alig tudtam összerakni a mozaikokat, sőt tán nem is sikerült maradéktalanul, nem kis részben azért, mert az írónő meglátásom szerint a modorosságig túlbonyolította a történetet, mi több, egyik szereplőjéről időközben megfeledkezett, elhagyta egy ház előtt, további sorsát pedig homályban hagyta, vagy csak számomra nem derült ki.
Gyakorta türelmetlenné tett a könyv, noha kezdetben fölöttébb érdekfeszítő a történet, a szereplők, a téma.
Fenákel Judit: K-vonal. Ez a kötet novellagyűjtemény, nagyobbrészt dícséretesen rövid írásokból áll össze. Megállapítottam, hogy az írónőnek nem volt könnyű az élete, ahogy valószínűleg egyik kortársának sem. Számomra ezek a történetet a hétköznapok látszólag apró, de fájó megaláztatásairól szólnak. Ilyen pl. hogy a szülőfalujukban évek óta egy nőtől vették a tejet. Aztán az illető kijelntette, hogy zsdóknak nem ad el.
Az is iylen, hogy egy vidéki húdefontos rendezvényről az újságíró tizenöt percet késett, és illetékes párttitkár elvtárs felhívta a szerkesztőséget, hogy ezt nehezményezze. Persze, a címadó K-vonalon. Ráadásul elég bunkó módon viselkedik a személyes találkozás alkalmával is.
Attól tartok viszont, hogy a A vidéki kiskirályok ilyen ábrázolásával találkoztam pl. Galgóczy Erzsébetnél is. Viszont a bunkó viselkedés és a hatalmi visszaélés nem a pártemberek kiváltsága. Ez messzire vezetne, inkább hagyjuk. Azt azért még hozzáeszem, hogy jó néhány helyzet és rövidítés ismerős volt számomra, a Közért, a Röltex (mi több, Röltex Rózsi )is.
Thomas Mann: József és testvérei. Nagyjából 120 oldalt olvastam el eddig, voltak benne mondatok, amire felkaptam a fejem, de összességében nekem eddig nagyon kusza. Folyamatosan egymásba folyó történetek ezer furanevű szereplővel, sokszor azt sem tudom, hogy most valami régebben történtet mesél el, vagy a már elkezdettet folytatja. Remélem, idővel kitisztul! Tény, hogy a Bibliát soha nem olvastam eredetiben, csak a történeteket ismerem, de a kivonatokban soha nem említettek ennyi nevet, történetet. Ha most valaki megkérdezni, hogy miről szólt eddig a történet, hát esküszöm, nem tudnám megmondani.
Szia Zsanna! Igen, ez annyira, imádnivalóan Vonnegutos duma))) Nem tudom miért féltem tőle... Sőt miután a "Vágóhíd"-at elolvastam, még mindig van bennem egy kis félsz, hogy hátha az csak kivétel volt. Na de most ezen a kis idézeten felbuzdulva elhatároztam, hogy legközelebb okvetlen hozok ki tőle valamit a könyvtárból.
Igen, nekem is az volt az első ...és tényleg nem lehet elmesélni. :-)
A rukkolán még várok kettőre (A szomorú kávéház balladája / Egy aranyszem tükrében), de teljesen elvarázsolt.
(A másik, akivel így jártam, az Cormac McCarthy volt, először a Nem vénnek való vidéket olvastam, aztán Az út c. könyvét és kész vagyok tőle teljesen. Pedig kevés lehangolóbb könyv létezik ennél a kettőnél ... és mégis.)
Lehet, hogy azért nem, mert nem túl sok a cselekmény benne. Ez persze nem biztos, hogy baj. Azért én jobban kedvelem az olyan könyveket, amiben történik valami, és ezzel nem okvetlenül a kalandregényekre céloztam.
Nagyon Vonnegutos dumák vannak benne :-))) Pl amikor a vietnami háborús katonáskodásáról ír:
"Ami engem illet, én a szórakoztatóiparban dolgoztam, igyekeztem jókora közönséget biztosítani a kormány tévé-szerepléseihez - evégett igazi embereket lőttem éleslőszerrel; a többi hirdetőnek ezt nem engedék meg.
Nekik mindent hamisítaniuk kellett."
Hm. Ha jól belegondolunk, baromian igaza van :-(((
"Leánykori" nevén Bhagwan Rajneesh. Azt elemzi, hogy az ismeretek helyet a megismerés a lényeges. (Párhuzam Castaneda Don Juanjánál a tudás-->tudomás). Éppen csak egy picit vicces, hogy filozófiát tanított egyetemeken. Tényleg csak picit.:) Az ismeretek sokszor megakadályozzák, hogy észrevegyük a csodákat. Erősen igaza lehet. Én azért legtöbbször felismerem a csodákat ismeretek hiján.:)
Az NSA világlehallgatási botrány előtt kezdtem neki Paul J. Frost Elcserélt elmék című (krimi? sci-fi?) könyvének. Az egyik magas rangú rendőr éppen azzal próbálja mentegetni morálisan megkérdőjelezhető cselekedetét, hogy a világ azt szeretné, ha minden terroristát lehallgatnának, de csak a terroristákat. Feláldozható-e mások életéért egy kutyakiképző őrmester, vagy akár csak egy kutya is? Amikor a Jók csak céljaikban jók, a Rosszak pedig csak eszközeikben rosszak, hiába áll helyre a világrend, az a kínos érzés marad, hogy nem is akarjuk, hogy ez a rend álljon helyre. Tudtátok, hogy Lajka kutyát hagyták a szojúzok az űrben megfulladni?
Ezek közül csk a Csikágót olvastam. Nagyon tetszett benne az, ahogy a végén összefogja a szálakat, és ahogy a szereplők sorsa egymáshoz kapcsolódik. Viszont a szereplők közül nem sokkal szimpatizáltam, és akkor még finoman fejeztem ki magam.
A nagy füzetet kerestem, ezt találtam.Thomas Mann és Hesse után kifejezetten pihentető volt.)) Rövid egyszerű mondatok, és mégis színvonalas, élményt adó. Megszerettem! Jöhet a többi is.
Békés Pál: Csikágó
Régóta betervezett könyv. Békés Pál is azok közé tartozik, akiket már korábban megszerettem mint gyermekkönyvírót, de más művét még nem ismertem. Az eleje nagyon tetszett, aztán némileg csökkent a lelkesedésem, bár később is voltak benne szeretem részek.Összességében örülök, hogy elolvastam, de mást nem tervezek tőle.
Murakami Haruki (vigyázat, az M betűnél keresendő): Szputnyik, szívecském! Az első mondatok, oldalak után biztos voltam benne, hogy életem egyik legjobb könyve következik. A könyv közepe táján kicsit elbizonytalanodtam, aztán az utolsó oldal megint az eleje nagyszerűségét idézte. Még próbálkozom az íróval, azt sem bánom, ha a könyveinek csak a fele lesz felejthetetlen))
Török Sándor: Mi az antropozófia?
Tovább tartott elolvasni, mint A gyűrűk urát)) Cirka három-négy évig, vagy még tovább?? És akár kezdhetem is elölről, mert vannak még homályos részek(( Vagy csak azok vannak?!))
Tóth Olga:Csupasz nyulak. Vékony kis regény a 60-as,70-es évek fordulójáról egy szeretetlenségben élő családról, ahol a testvérek közül az egyik lány lányanyává válik, az anyja kvázi elkergeti a háztól, a másik lány mindenáron megfelelni próbál,miközben ő is érzi, nem működik a családjuk. Az írás a két lány váltakozó monológja. Kiváló korrajz, és nagyon sok kérdést felvet az emberben... Vajon miért lett ilyen az anya, milyen körülmények hatottak rá,hogy csak a látszatra figyel és a gyerekeire nem... Olvasás közben Szabó Magda:Freskó c. műve járt a fejemben, kicsit előbbi időben (talán 50-es,60-as évek) játszódik,de ugyanígy egy család felbomlását mutatja meg több szereplő szemszögében.
Amit most olvasok, könyvtári könyv:
Cecelia Ahern:Életed regénye. Hát hogy is mondjam,nem vagyok oda érte... Első könyvem a szerzőtől,nem is nagyon lesz több. A történet nem lenne rossz,de az író stílusa engem kissé emlékeztet a vadromantikus Romana,Tiffany stb. újságokéra. (Amikből - szégyen-nem szégyen bevallom - kamaszkorom hajnalán egy-kettőt elolvastam kiváncsiságból és nem lettem rajongójuk.... :-)
Madox Ford Madox-tól olvasom a Baby, Come, Baby-t.
A 19. századi angol író egy jövendő rapperről álmodik, K7-ről... aki egyik dalában ( Baby, come, baby) tiszteleg az irodalmár (Madox Ford Madox) emlékének...
Két idősík váltakozik, s a regény végére már nem is tudható, mi volt előbb, és mi később. Csodálatos intellektuális élmény, szigorúan vájtfülűeknek.
Létezik egy világ, amelyben angyalok harcolnak démonok ellen, boszorkányok szórják varázslataikat, alakváltók és vámpírok mérik össze erejüket. Ezt a világot az átlagos halandók természetfelettinek nevezik. A róla szóló történeteket legendának hiszik, kitalációnak, babonának. A beavatottak viszont tudják, ez a valóság...
Chris Fabry & Gary Chapman: Parázs a hó alatt Fabry műsorvezető, Chapman pszichológus családterapeuta. Mondjuk rá a műre, hogy esttanulmány, szerintem eléggé szerény irodalmi köntösben. Hasznos tanácsokkal látnak el, mint a pápa bar micvo-kor.
Egyiptomi, mezpotámiai, hettita, zsidó mítoszok. Kicsit meseszerű fogalmazásban, de aki szereti a dolgokat összevetni a Bibliával, annak érdekes lehet.
Határozottan érdekel, keresni fogom a könyvtárban. Polcz Alainetől máris tanultam valamit: a koporsón nincs csomagtartó. Nem árt, ha ezt észben tartom.
Polcz Alaine: Ideje az öregségnek. A szerzőtől megszokott, nívós munka, lassan és figyelmesen olvastam, el-elgondolkodva az általa leírt dolgokon. Azt eddig is sejtettem, hogy a magyar kórházakat lehetőség szerint kerüljük el, tehát ezen nem lepődtem meg. A szerző 84 éves volt, amikor írta, én ennél húsz ével fiatalabb, de néhány dolog már ismerős. Ilyen pl. Parkinson azon törvénye, hogy egy munka annyi időt vesz igénybe, amennyit rászánunk.Befejeztem, de biztos, hogy még jó néhányszor belenézegetek.
Most olvastam ki Aprilynne Pik Laurel sorozatának a harmadik könyvét az Illúziókat és kb olyan dürohamot kaptam, hogy az elképzelhetetlen! Amikor elkezd tetszeni a sorozat - ráadásul a harmadik könyvnél! - és ott az izgalom akkor azt mondja Aprilynne, hogy sziasztok megvan az oldalszám. Hát kicsit kiakadtam.
Mindegyik elbeszélés főszereplője Zsenya. Hogy mindegyiké ugyanaz a Zsenya azt nem mindig lehet tudni. A mindennapok művészetéről van szó bennük. Megdöbbentő, megható, megkapó történetek, zseniális jellemrajzokkal.
Emily évek elteltével tér haza a szüleihez Rosedale-be. Boldog, amiért újra népes családjával élhet, és amiért munkát kap szülővárosában. Az örömteli visszatérést viszont beárnyékolja, hogy a lány többször úgy érzi, figyelik...
Elnézést a töredék mondatért, amely benne maradt az előző hozzászólásomban, közben a Turandotot hallgatom, és össze-vissza írkálok.
Szóval: a szerző nagymamája magyar származású, aki már nemigen tudott magyarul, tekintve hogy gyerekkorában kivándoroltak Franciaországba. Ő hívta Csillagnak az unokáját. Ez az eredeti címe is a regénynek - no hiszen, szegény franciáknak felér egy nyelvtörővel.
Iszonyúan érdekes könyv, nem tudtam letenni, szinte jártamban-keltemben is olvastam. Legszívesebben újra kezdeném. gyerekkorában kivándoroltak Franciaországba.
Valójában egy szenvedélyes identitáskeresés története, tele fontos mondatokkal, kérdésekkel, melyek engem is roppant módon foglalkoztatnak.
Miután elolvastam a regényt, láttam egy interjút a szerzővel, aki megtanult magyarul, sőt a kutatási területe is a két háború közötti magyar irodalom(nem véletlenül ismertem rá a könyvben az egyik szereplő példaképeként említett Zsolt Bélára).
Igen rokonszenves fiatal szerző, aki remélhetőleg még hasonlóan izgalmas könyvekkel jön elő a jövőben.
Az előszóban a szerző elmeséli, hogy egy hagyományos póker játszmánál a kőr király,dáma,bubi mellől eldobott egy kis párt és bejött a royal. Igazi kártyás könyv:
V.Nabokov: Király,Dáma,Bubi
Tovább is olvashattad volna. (És vessző után szóköz.)
Az előszóban a szerző elmeséli, hogy egy hagyományos póker játszmánál a kőr király,dáma,bubi mellől eldobott egy kis párt és bejött a royal. Igazi kártyás könyv:
V.Nabokov: Király,Dáma,Bubi
A másik két könyvben végig isznak, mint a szitakötő (vagy mi).
L. Ulickaja: Vidám temetés A megszkott színvonal.
Több mint 40 éve TV sorozat készült belőle. Úgy kezdődött minden rész, hogy egy kalapos pali meggyújtja pipáját a falról lángra lobbantott gyufával + fülbemászó zene. A főszereplő mindig Calvadost ivott. - Ennyire emlékszem, mert a "gonosz" szülők elzavartak a képernyő elől, csak néha sikerült kukucskálnom.
G. Simenon: Maigret és a vizsgálóbíró Ezzel kezdtem és végigolvasom a sorozatot.
Kiolvastam az Átemeneti üresedést J. K.Rowlingtól. Mindenkinek csak ajánlani tudom. Az is tegyen nyugodtanpróbát vele, akit a Harry Potter nem érintett meg. Teljesen más, egy zseniális szocilogóiai regény az angol kisvárosi mindennapokról. Nekem megrázó és katartikus volt.
Most Lackfi Jánostól fogom olvasni a Milyenek a magyarok c. könyvet.
Jasper Fforde: A Jane Eyre eset. Ez a történet egy olyan alternatív világban játszódik, ahol van időutazás, és a könyvek kb. olyan népszerűek, mint mostanság a tévésorozatok, és néhány kiválasztott beléphet a történetbe. Szomorúan olvastam, hogy ebben a világban Jane Eyre feleségül megy az unokatestvéréhez, és hittériítő lesz Indiában. Szerencsére ez a könyv végére megváltozik.
Sosem hittem volna, hogy ilyesmit gondolok, de kissé túl sok benne az irodalom.
Annak viszont nagyon örülnék, ha körülnézhetnék Thornfield Hallban, még akkor is, ha a házigazda senkit nem fogad. Ennél jobb csak az lenne, ha megnézhetném Mr. Darcy pemberly-i birtokát, lehetőleg egy pónfogaton...
Ez a felosztás (mármint a nőké) nagyon illik a Pendragon-éegendára is. Abban is van egy csábító démon, meg egy naív, de magát okosnak és műveltnek hívő arisztokrata leányzó is.
Ez viszont olvastatja magát, letehetetlen, mégis mélya nyomot hagy majd ez is, legalábbis Picoulttól erre számítok (a Szívtől szívig nálam nem volt 100%-os, túl sokmindent zsúfolt bele, kevesebb több lett volna, azért persze nem könnyen felejthető ez sem)
Igaz, Vas István is akképpen danolt, hogy "jöjj Itáliába, jöjj Itáliába...
mert megpróbált néha elmenekülni (a barátaival) szántó piroska elől... aki a reggelit mindig későn hozta az ágyba, mert előbb lefestette a paradicsomot... hát hogy lehet egy ilyen nővel együtt élni? inkább millicent, vagy éva
Összeadás: Az elmúlt éjszakákon elképesztően intenzív hatású telihold volt + szívfájdítóan gyönyörű ősz = nosztalgia.
Ebből következően Szerb Antal Utas és holdvilág című könyvét olvasgatám.
Nem először, ám feltehetőleg utoljára, ugyanis ezúttal nem tetszett annyira.
Igen egyenetlen szöveg, mely szövegben olykor oda nem illő részek vannak, és - fájdalom! - ezeknek a nők a célpontjai.
Egyáltalán Szerb Antal a nőket szörnyen lesújtóan és közhelyesen ábrázolta, nála vagy hihetetlen ostobák (Millicent, az amerikai diáklány), vagy a végzet asszonyaként (Éva) funkcionálnak.
Amúgy a közhelyes ábrázolásra más példát is találtam, mely szintúgy érthetetlen, jelesül az olasz emberek Szerb szerint rendszertől függetlenül boldogok. Mindezt a harmincas évek vége felé, a fasizmus Olaszországáról írja, amely talán még sem lehetett a boldogság szigete.
Igaz, Vas István is akképpen danolt, hogy "jöjj Itáliába, jöjj Itáliába", mintha ott nem érte volna utol a vész az üldözötteket...
Na és a főszereplő, Mihály. Az én ízlésem szerint tényleg affektál, miként mondja róla a régi egyetemista társa.
Mind Mihály, mind Erzsi kis kitérő után megtér a (nyárs)polgári életforma biztonságot nyújtó berkeibe, ezzel végérvényesen lezárva a felnőtté válás kalandját.
éppenséggel a narancssárga szinezetű kulturális államtitkárok még nyirőt sem olvasnak, nemhogy tormay cecilt vagy wass albertet, ez elég jól látszik az uz bence féle történetből... de ne csússzunk át politikába. Olvasd tovább, ami tetszik, én is a magamét...
Hogy úgy állítottad be W.A.-t, mint aki kizárólag nívótlan, vacak könyveket írt, amiket csak narancs-sárga apparatcsikok olvasnak, hogy jó pontot szerezzenek maguknak.
A mai tanítók (Deepak Chopra, Rüdiger Dahlke. Thorwald Detlefsen,stb..) könyveit szoktam összehasonlítani a régrebbiekkel (Rudolf Steiner, Castaneda, Osho itt is ott is.:) és a szentszövegekkel, mondjuk a Bibliával például, és megtudjuk, hogy " ...a látható a láthatatlanból állot elő" (zsid. 11,3):)
V.V. Nabokov: Nézd a harlekint! Önéletrajz kivonatosan, amelyből megismerhetünk egy csomó francia és orosz kifejezést. Megtudjuk, hogy volt 4 felesége, mint egy hithű, jó muzulmánnak, csak nem egyszerre. Ez olyan kényszeres dolog lehet, mint az ha valaki, amikor tejet kíván vesz egy tehenet. Az első asszonyt lelőtte egy pszicho, a második és a harmadik letaposott, valószínűleg elegendő motivációval.
Most fejeztem be: Wass Albert: Adjátok vissza a hegyeimet!
Nem igazán lehet erről írni, én legalábbis most nem tudok. Csak azért vésem fel ide, hogy ha valaki hozzám hasonlóan szokott olvasmányötleteket meríteni a topikból, az mindenképpen megtalálja és elolvassa.
Utólag fűzöm hozz, miszerint a római légiók az élőhalottak ellen is félelmetes hatékonysággal működtek. Sosem vontam kétségbe, hogy az egykor élt rómaiak nagyon tudtak szervezni.
Nemrég fejeztem be Kader Abdollah: A mecset ura c. családregényét. A történet Perzsiában (Iránban) játszódik, sok szereplővel, érdekes történetekkel és emberi viszonyokkal. Jó néhányszor kellett visszaemlékeznem a régi rádióhírekre, pl. a sah elkergetésére, Khomeini hatalomra jutására, az amerikai követség tagjainakl túszulejtésére. Ez az ott élők számára nem csak napihír volt, hanem az életük része, még olyan istenhátamögötti falucskában is, mint az övék. A főhős szőnyegkereskedő, csodaszép, egyedi darabokat gyártat, aminek a mintáját a felesége a madarak tollazata alapján tervezi és rajzolja.
A másik könyv, amit tegnap fejeztem be, Max Brooks: Zombi túlélő kalauz. Olyan szuggesztíven írja le a fontos, mi több, nélkülözhetetlen intézkedéséket, hogy már-már hinni kezdtem a zombikban. Egy biztos: az ő túlélőkalauza az angol, de méginkább az amerikai kultúrkörbe illik, ahol a hálószoba az emeleten van, és könnyű fegyverhez jutni. Ha ne adjisten nálunk lenne, nekem annyi
Tetszett viszont a könyv utolsó része, ami (ál)történeti források alapján közelíti meg a zombik történetét, ugyanúgy, mint pl. a kolerajárványét. Kissé Lőrincz L. László egyes könyveit idézi, aki szintén így kezdi el pl. a Föld alatti piramis c. regényét.
Ezekből sosem lesz Döme ... Ő sem doktorált elméleti fizikából, de legalább ahhoz értett, amit csinált - és sosem akart többnek látszani. Ezek? Hát, inkább ne firtassuk ...
Ja, a könyv V. Nabokov: Terra incognita A kötet elbeszéléseket tartalmaz. Van benne egy ismeretlen föld című is. Nabokov művészi eszközeinek rövid tárháza.
(Elég sok mindent el tudok Détáriról képzelni - én emlékszem a fénykorára is, mikor tele volt az újság vele meg a Komora Andreával - korabeli celebek voltak ők! :-) -, de azt, hogy könyvet ír, azt speciel nem ... és eléggé jóindulatú voltam. Jó focista volt - maradjunk ennyiben. :-)
Vagyim Nabokov (herceg): Camera obscura Van egy másik címe is: Nevetés a sötétben (Laughty in the Dark), ami azért fontos, mert a címekből az ég világon semmi nem derül ki előzetesen.
Van benne néhány életrajzi elem is, mint például az az elképesztő fogyatékossága, hogy képzeletben nem tud 180 fokos iránytváltani a térbeli mozgások során.:)
Megjegyzendő az is, hogy vannak benne izgi és megdöbbentő részek, meg fordulatok.
Felhőatlasz: könyvben szerkezetileg nagyon zárt, egy kört ír le maga a történet. Többszörös "regény a regényben", a film érthetetlen részei itt tényleg felfoghatóak. Kár, hogy a film nem ezt a felépítést követte, nem lett volna annyira átláthatatlan...
Pi élete: "mágikus realizmus"? Nagyon tetszett, főleg a harmadik rész, amikor Pi a japán hajózási ügynökökkel beszélget.
Az utolsó tünde és folytatásai: Az utolsó ork trilógia. Az egyik legjobb fantasy, amit olvastam, és a befejezése a legpacifistább valamennyi közül. Főleg azok a részek a jók, amikor ugyanazon események megtörténnek, csak éppen más-más szereplők szempontjából.
Pár éve, ha egy Másenyka c. könyvvel megyek haza, először megmérik a lázam, megkérdik, hogy milyen évet írunk, ki a köztársasági elnök és mikorra kérjünk időpontott EEG,CT és MRI agyvizsgálathoz.
V. Nabokov első regénye az első szerelméről. Ugye, mindkét dolog meglehetős érzelmi töltettel bír?! Aki olvasott tőle "érettebb" műveket, az sejti, hogy mennyit fejlődött, de nyugodt lelkiismerettel mondom, hogy ismerek olyan Nobel-díjast, aki huszadikra sem tudott ilyen színvonalat. Legalábbis számomra.
Egyébként Másenyka az életrajzi kötetében Tamaraként szerepel és már nem tudhatjuk meg, hogy nem Ljudmila volt-e a valódi neve. Vélhetően több nőalakjába beoltotta Mása személyiségjegyeit.
Teljesen egyetértek Gömbi, de fogalmam sincs melyik könyvre vonatkozik, amit írtál, de egyetértek.:)
V. Nabokov: Baljós kanyar (Bend sinister) Majdnem Vortex lett a címe. - A lényegen nem nagyon változtatott volna. A zsarnokság tragikomédiája, sok parodisztikus elemmel. Vonnegutra emlékeztet, noha inkább Vonnegut emlékezhet Nabokovra, aki azt mondja, hogy a zsarnokságnak (hál'istennek) a piszmogás és a kontárkodás a jellemzői.
Ez a kettő egész életemben végigkisért a mai napig, de én még hozzápakolnám a korrupciót. Mindezt teljesen politika mentesen gondolom, mert ahhoz "hál'istennek" nem értek.
Nabokov többször jelzi, hogy szereplői az ő teremtményei (Vonnegut is tett ilyet), és ezért nem kell annyira komolyan venni, csak még komolyabban.
Bár a legtöbb könyvére azt mondom, hogy nagyon jó, de nekem is talán ez volt a legmaradandóbb. Nem hiszem, hogy kevesen olvassák, Ulickaja ma nagyon népszerű.
Rettenetes világ! Minden benne volt, amit utálok, amit a falu jelent számomra, amiért gyűlölöm azt a fojtogató légkört, hogy azonnal fizikailag rosszul leszek a falu szűkös levegőjétől. Látni vélem a függöny mögül leselkedő tekinteteket, hallani vélem a rosszindulatú emberszólást, érezni vélem a bőrömön, hogy kivetik maguk közül a kicsit is szabálytalan embereket, hogy lehúz a dagonya, hogy korlátoz, megfojt... szinte azonnal klausztrofóbiám lesz, amint beteszem a lábam ilyen helyekre, nem tudok másképpen gondolni a vidékre, csak mély ellenszenvvel, elnézést a falusiaktól, ez már valóban beteges irtózássá vált bennem.
Éppen ezért igen nehéz olvasmány volt a könyv, lassan haladtam, büntetés volt olvasni, a hányingerrel küszködtem, mert roppant érzékletesen írta le Borbély a gyerekkora miliőjét.
Gondolom, terápikus céllal írhatta, hogy túl legyen a gyerekkori élményein.
Kiolvastam Tzvetan Todorovtól A rossz emlékezete, a jó kísértése c. könyvet. Nagyon jó, mindenkinek ajánlani tudom. Nem regény, hanem elmélkedés a demokrácia és a totalitarista eszmerendszerek ahrcráól. Nagyon sok kérdést helyre tesz, nekem még a napi magyar politikával kapcsolatban is segített megérteni pár dolgot.
Most pedig végre elkezdtem Rowlingtól az Átmeneti üresedést. Akárcsak a Harry Potter, ez is már az első oldalaktól nagyon megfogott. Nem tudom, hogy csinálja, látszólag még nem ír semmi külkönösről, mégis, a mondatai, a stílusa, a világa valahogy magába szippant.
Vladimir Nabokov: Lolita Azt mondják, a zsenit a őrülttől csak egy hajszál választja el. Nos, Nabokov esetében nem választja el. Ő mondja magáról: " ...összerendezett őrült elme".
John Ray írta a könyv előszavát (alias Nabokov). Békés Pál fordította és írt hozzá utószót, és a könyv végén a művész is írt kommentárt a könyvhöz, így nekem nem kell.
1955-ben jelent meg és majdnem elsüllyedt a kritikusok által, amikor Graham Greene azt mondta, hogy az év legjobb könyve. Amit hozzátehetek, hogy élvezetes irodalmi allúziókkal tűzdelt. Alliterációi Joyce Ulysses-ére emlékeztetnek. - Nabokov volt teniszoktató, sakkfeladványszerző és ezek, mint önéletrajzi elemek stílusbravurral jelennek meg a műben. Ja, és úgy tudni, hogy entomológus szaktekintély volt, lepkeológus. - Néhány azonosított lepkefaj viseli a nevét.:)
Nagyon élvezetesek az írásai még egy átlagvulgár számára is. Lássuk a többit is.
a múlt: egy tiszteletes a szűz feleségével, egy teozófus, néhány szolgáló, a szüfrazsett mozgalom, és egy gyilkosság. a jelen: egy majdnem 100 éve halott katona teteme, egy szabadúszó újságíró, néhány levél, és a tiszteletesék leszármazottja.
Egy évvel ezelőtt vettem a kezembe először Nabokovot a könyvtárban és elkezdtek kiperegni a lapok belőle, így sebesen leadtam és elfelejtettem. Kár volt.
Vladimir Nabokov: Kétségbeesés A könyvfülszerint Dosztojevszkijjel akart versenyre kelni, mert néhány motívumot "kölcsönzött" és megemlíti a mestert. A főhősben valóban van egy kis Raszkolnyikov, de én találtam benne Osztap Benderből is. - Sőt eredeti "szőkenős" humor.
Egyetértek ebben is, tényleg nehezen dramatizálható lenne, legföljebb tévéfilm-sorozatot lehetne forgatni belőle, de nem hinném hogy erre egyhamar sor kerül. Bár, ki tudja?
Nekem Alice Walker: Kedves jóisten és természetesen a Macskajáték jutott eszembe, bár a Daniel Stein nem egészen levélregény és nehezen lehetne dramatizálni, hogy hasonlítson magára.:)
Nemrég fejeztem be Lukácsy Sándor: Magyarok útikalandjai c. könyvét. Ez részleteket tartalmaz a magyar utazók beszámolóiból Huszti Gyürgytől (ő 1532-ben utazott, nem épp jószántából) Pilinszky Jánosig. Nagyon is érdekesnek találtam a részleteket, noha mai ésszel olvasva sok mindent elképzelni sem tudtam. Sehogy sem értettem, hogy Rákóczi Ferenc miért érez bűntudatot azért, mert lovagolt, táncolt és vívott. Elvégre abban a korban ajánlatos volt a lovaglástudás, táncolni meg vívni sem ártott egy hercegnek.Kész szerencse, hogy a sakktudása miatt nem mentegetőzik. Bár soha se letttek volna ennél nagyobb vétkei senkinek! Más forrásból értesültem arról, hogy a fejedelem már franciaországi száműzetése idejében ellátogatott a Saint Cyr-i lánynevelő intézetbe, és ott elbűvölte nem csak a növendékeket, hanem a tanárnőket is... Ezt viszont minden további nélkül elhiszem.
Vége felé járok Cristopher Paolini: Eragon című fantasyjének. Kellemes olvasmány, de nem valami újszerű, klisék sorozata. Ifjú kiválasztott, bölcs tanítómester, hadviselés a gonosz ellen. Hátra van még vagy ötven oldal, de érzésem szerint további köteteket is írt a fiatal szerző.
most néztem, könyvtárunkban (nagy, megyei) ezek mindegyik példánya ki van kölcsönözve, 19 perc egyikére már előjegyzés is van. nem lep meg. :-) kicsit meg is lepődtem, hogy a Szíveset csak úgy levehettem a polcról...
Én pont ilyen jól éreztem magam egy héttel ezelőtt, amikor megrendezték az olvasás éjszakáját. lackfi János okozott nagyon kellemes csalódást, mert ő felkérésre kétperces tartalomismertetőket írt a Verdi és a Wagner operákról, méghozzá különféle stílusokban. A kedvencem a reformkori szóhasználattal ismertetett Nabucco volt, de az Álarcosbál-ban történt gyilkosság rendői jelentése se volt rossz! Sőt. Ezt a véleményt a jelenlévők is osztották. Csányi Vilmos a saját könyveiből olvasott fel, Markovics Botond pedig a lehetetlen tárgyakat mutatta be. Remélem, jövőre is lesz ilyen rendezvény, és akkor is elmegyek.
Erdős virág, kár... de ez nem kisebbíti szerzői érdemeit, ahogy magad is mondod. sőt sztem jobb így, mintha fordítva lenne: mindig is voltak lenyűgöző előadók, sziporkázó szellemek az irodalmi életben, intellektuális fejedelmek, akiket viszont az alkotásaik nem érdemesítettek akkora "szakmai " elismerésre, amekkorát kaptak. (Déry?, de tán még Karinthy is... Dr. johnson? G B Shaw?)
Dióhéjban megosztom veletek a mai pécsi Irodalom visszavág címmel megrendezett irodalomórával kapcsolatos élményeimet, mely irodalomórát alapvetően középiskolásoknak hirdették meg, ám alkalmasint előfordultak hozzám hasonló túlkorosak is a hallgatóság soraiban.
Elsőként Grecsó Krisztián tartott előadást Móriczról. Grecsót nem különösebben kedvelem, ezértnem siettem a kezdésre, gondoltam, bőven kihagyható számomra, különösen, hogy Móriczért sem vagyok oda. Ehhez képest pár percet késtem, és igen kellemesen csalódtam, mert szerfölött élvezetes előadást tartott Grecsó. Tartogatott néhány újdonságot is, kivált Móricz állítólagos népi származását illetően, és hogy mennyire szeretett pózolni a kor különféle Story Magazinjaiban.
Karinthy Márton volt a következő, aki ki másról, mint a híres nagyapáról beszélt. Mondjuk a világon semmi olyasfélét nem említett, melyet már nem olvastam valahol, de megejtően őszintén és póztalanul nyilvánult meg, sokkal rokonszenvesebb volt, mint vártam.
Az est nagy csalódása Erdős Virág, aki Örkényről tartott volna előadást. Ha készült volna.
Ismerőseimnek, akik eddig nem olvastak tőle semmit, bizonygatnom kellett, hogy az írásai nem ilyen nyafkák, modorosak, szőkenősek (egyébként fekete vagy sötétbarna haja van), üresek, éppen hogy NEM. Az volt többünknek a benyomása, hogy egyszerűen nincs mit mondania Örkényről. Szeretném valahogy kisebbíteni a malőrt, mentegetni az írónőt, hogy bizonyára nem a szavak embere, de akkor meg miért vállalta el az előadást. Jó, nem vagyok naiv: pénzért.
Mindenesetre a tanulóifjúság nemigen kapott kedvet Örkényhez, miután semmit nem tudott meg róla. És ez elég nagy baj.
Az est fénypontja Háy János volt, aki Weöresről adott elő. Mit előadott: csillogott, sziporkázott, mély volt és összeszedett, idézett és anekdotázott, mindeközben a versről, mint olyanról lelkesülten eszmét futtatott, egyszóval baromira rokonszenves volt! Érezhető volt, hogy sokat jelent neki Weöres. Ha a kölkök ezek után sem olvassák a Sanci bácsit, akkor soha.
Végezetül egy kisfilm volt a kitartó növendék kékharisnyáknak és -zokniknak, de nekem már az irodalom hazavág program következett.
Ja, és el ne feledjem Rozs Tamást, aki az est folyamán aláfestésül cselló kíséretében danászott. Remekül.
pár év múlva találkozhatott gödel nemteljességi tételeivel, amit - velem ellentétben -- nyilván tejes mértékben fel is fogott... furcsa, hogy gödel idősebb korában mégis sokat bíbelődött ontológiai istenérvével, amit először 1970-ben osztott meg másokkal - ez éppen a szép kort megért russell halálának éve.
de hová is akarok kilyukadni?
1. gödel logikájának alakulása keplerre emlékeztet: mindkét géniusz idősebb korában visszatért egy (lényegében) évszázadokkal idejétmúlt gondolatvilághoz...btw, hogy ontopik is legyek, javaslom: köstler: alvajárók c. klasszikusát. Nem kell senkinek megijedni: könnyen érthető... (nem úgy mint russell-whitehead: a matematika alapjai, 1901-ből. Ez utóbbi állítólag a matematika legrondább, iszonyhosszadalmas, de helytálló bizonyítását is tartalmazza az 1+1=2 tételről)
2. richard dawkinst is érdemes az olvasni, ha a "korszerű" ateizmus alapjairól akar valaki vmi intellektuálisan izgalmasa5t. dawkins mellékelesen az áltudományok leleplezésében is nagyszerű.
+1
elnézést a russell kiváltotta asszociációs rohamért, ilyesmiben james burke az igazi. Javaslom tőle:
billiárdeffektus (élvezetes kultúrtörténeti kanyargás), valamint a Tudásháló
Ajánlásodra nekiestem az ajánlott könyveknek. Én is túrtam a wiki-t az eredeti életrajzok meg képek (festmények) miatt, így akadtam a Fehér királynő 2013-ban leforgatott 10 részres sorozatára. Még nem végeztem a könyvvel, amikor el kezdtem nézni és bizony sokat segített, hogy ki kicsoda, mert a nevekbe én is belegabalyodtam.
A sorozat címe The White Queen. Feliratot úgy vadásztam hozzá szintén a neten, bár a 10. (utolsó rész) felirata sajnos még nincs kész. Viszont a könyvet már elolvastam, így tudom mire számíthatok.
Én is Picoult-könyvet olvastam nemrég (Elrabolt az apám), és engem is magával ragadott az írónő stílusa, biztosan fogok még tőle olvasni, az összes magyarul megjelent regényét felvettem a várólistámra A nővérem húga kivételével, mert azt láttam filmben (ez keltette fel az érdeklődésemet az írónő könyvei iránt), és mivel már ismerem a csattanót, félek, nem szólna akkorát, mint kellene.
Még ez előtt végeztem a Lolitával, Nabokov is nagyon jól ír, egy igazi nyelvzsonglőr. Még ha maga a témaválasztás és a történet el is borzasztott, mindenképpen örülök, hogy elolvastam a könyvet. Kedvenc azért nem lett, de maradandó élmény.
A legfrisebb könyvélményem pedig Az időutazó felesége. Az eleje nehezen indult, zavart, hogy ide-oda ugrálunk az időben és nem magyarázzák meg, hogy miért - de végül minden a helyére kerül és hihetetlenül megindító és magával ragadó történet kerekedik belőle. Nagyon élveztem.
Még csak a 2. könyvem tőle, de imádom Picoult-t, mert életszerű, életszagú, a szereplők jól kidolgozottak, hitelesek. Első, amit olvastam tőle, a Nővérem húga is maradandó élményem a mai napig. Utóbbi krimi volt, bár nem annyira a tettes kiderítése volt hangsúlyos, hanem a lélektani körítés.
A Szívtől szívig meg talán nem is krimi (még az elején tartok), a véleményem változatlanul pozitív, bár a megváltó csodatételeinél kicsit rezeg a léc (nálam). De lehet, hogy csak a hétvégi Harry Pottertől (TV) sokkaltam be végleg a fantasytól. Jó, hogy vége, sztem több HP-t vagy Gyűrűk urát nem bírnék megnézni/olvasni. :-)
James Ellroy: Amerikai tabló Ma már igazán történelem Kennedy korából, de tabló. Van benne CIA meg FBI meg sok qrvapecér és társaik, a többit elolvashatjátok. Egyébiránt szerintem ez legjobb Ellroy könyve. Utána kéne járni, hogy nem lőték-e seggbe. Csak nem igazán érdekel.John Fitzgerald Kennedy-t 1963-ban lőtték le Dallas-ban. A gyilkos a mai napig nem tudható, de E. G Hoover a CIA góréja nagyon nem csípta. Annyi derült ki, hogy éltek Amerikában. Mára az is óriási dolog, hogy néger (ha nem tetszik,) színes bőrű.
Jut eszembe, egy barátném lánya elment harisnyát vásárolni, és testszínűt kért. Mire a boltos megkérdezte, hogy milyen színe van anyukádnak?
Egyetértek a véleményeddel. Be kell vallanom, amikor én olvastam ezt a könyvet, nehezen bírtam a benne lévő tömény gyűlölködést, ezért aztán párhuzamosan másk, kissé derűsebb könyveket is olvastam. A főhőse finoman szólva is módfelett undorító.
Én református vagyok ejrópa, nem tudom. Van a János 13, 34, ahhoz gondolnék illeszkedni.:)
Irene Bellini: Kristálykoponyák és más titokzatos tárgyak OOpart -nak rövidítik (out of place artificles).
A Sors-koponya a maják szerint kb. százezer éves és 300 évig kellett dörzsölgetni homokkal, vízzel gyémántporral minden nap, hogy így nézzen ki kézimunkailag. Hát igen...:)
Az első írott oldal előtt egy családfát találunk, amiből már lehet sejteni, hogy nem mitológiai történet. L. Ulickaja: Médea és gyermekei Egyes részek mesteri módon önálló novellának is beillenek. - Olykor idilli, olykor megrázó dolgokról olvashatunk. Sőt, "erős" versek is vannak, megspékelve, beleépülve a történetbe. Nem tudható, hogy a fordítás mennyire torzítja a lényeget, de megkapóak mindenképpen.
Egy helyütt van egy kis "zavar", amikor azt írja, hogy a Tórában 613 tiltó parancsolat van, mert ez így nem igaz. "Csak" 365 tiltó van, hogy minden napra legyen. - Én kizárom a tévedést, szerintem Ljudmilla teszteli az olvasó figyelmét.:)
Én is a Vidám temetéssel kezdtem Ulickaja könyveit, nem volt rossz, de nem ettől lettem Ulickaja rajongó. De örülök, hogy nem egy mű alapján ítéltem meg Ulickaját. A Daniel Stein, a tolmács nagyon bejött, az Imágó is tetszett, és az Odaadó hívetek, Surik.
Nemrég fejeztem be az Arany és ezüst városa című regényt. Az indiai szipojlázadás idején játszódik, indiai szemszögből, és főhősökkel. A fentebbi várost talán kissé elfogultan írja le, példás mohamedán-hinu együttéléssel, és egy, a művészetek iránt érdeklődő uralkodóval. Sajna, kénytelen voltam megállapítani, hogy a táncművészet (no meg a táncosnők) kedvelése nagyon szép tulajdonság, de ha valakit az angolok le akarnak tenni a trónról, akkor nem sokat használ. Ezért aztán kénytelen átvenni a vezetést a harmadik felesége, és jól is intézi aí dolgokat.
Szerethető írások tömkelege. "Háromkettő. Egy szál ingben van. Körülnéz, hol a metszett vizesüveg, megnedvesíti kiszáradt szájpadlását. Kinyitja a zsalut. Az ablakdeszkára könyököl. Nézi a holdat, a hold rajongó sugárnyalábot önt a mellére, a kimondhatatlanul szelíd ezüstparányok úgy libegnek, mint a lepkék. Arra vár, hogy a hajnali szürkület új díszleteivel enyhet adjon, bármily csekélyet, földúlt szívének."
Csernus nagyon ért a kapcsolatokhoz, nála nincs gyerek (a műveiben). (Tőle lehet, hogy van).
Azon gondolkodtam az Impresszionizmus c. album (szerkesztette: Eperjessy László, fordította: Danka Sándor) nézegetése közben, hogy miért ismerünk oly kevés női művészt (festők, szobrászok, zeneszerzők, stb.). Talán itt is a gyerek a kulcsszó.
Az albumban főleg Monet, Degas, Manet, Renoir, Pissaro műveit találjuk. Zavaró, hogy az értő kommentárok nincsenek egy helyre szerkesztve a képekkel.
Ja, mutatok egy híres női impresszionistát Berthe Morisot:
Végre kinyitott a könyvtár, hoztam is pár könyvet az elkövetkező hetekre. Még tavasszal előjegyeztettem Spitzer Gyöngyi (Soma Mamagésa) Tiszta szex című könyvét, amit most meg is kaptam, úgyhogy először ennek estem neki. Szeretem a hasonló műfajú könyveket, és Somától még nem olvastam semmit, viszont jókat hallottam róla, ezért esett rá a választás.
Lényegében a könyv egy ezoterikus beállítottságú, nyitott, elfogadó ,,pszichológus" őszinte, feltárulkozó vallomásainak és tanácsainak gyűjteménye. Az írónő elmeséli a szexuális önéletrajzát, kezdve az első csókkal, és közben azt is elmondja, hogy így visszatekintve szerinte mi miért alakult úgy, ahogy, és ezeknek a korai élményeknek mi lett a következménye. Érdekes látni egy ilyen bohém művész életutat, amiben meglepően erős és domináns az igazságkeresés, az önismereti út. Sok mindenben hasonlít Csernushoz, viszont legalább egy dologban sokkal erősebb: megoldásokban gondolkodik. Csernus szított egy kis (lényegében jogos) lázadást a nők körében, biztatta őket, hogy dobják el a kötényüket, de arra már nem tért ki, hogy utána hogyan tovább. Soma viszont alaposan körbejár minden témát, és végigvezet az általa kínált megoldáson. Hölgy topictársaknak ajánlom, akiket érdekel az önismeret és pszichológia.
Most pedig visszaevezek komolyabb vizekre Nabokov: Lolita című könyvével. Nagyon kíváncsi vagyok, régóta szerepel a várólistámon.
Ulickáját nyugodtan vehetjük a legjobb (orosz) írók egyikének, talán csak a kora miatt nem illik klasszikusnak említeni.:)
Adam Palmer: Mózes hagyatéka. Nagyi krimi, sőt thrillllllerrrr. A felesleges izgalmakat kedvelőknek jó filmet lehetne belőle csinálni. Ami meglepő, hogy a vonatkozó "tényadatok" (biblia ismeret, egyiptomi és zsidó hagyományok, stb.), eddigi ismereteim szerint nagyon ülnek vagy állnak...szóval stimmelnek.:)
Azt hiszem, ez a legtöbb műfajjal kapcsolatban így van. Szeretem a krimit, de nem minden szerzőt.
Erről jut eszembe, befejeztem Komor Vilmos novelláskötetét, ami a Magda, a bestiális Népszínház utcai mindenes címet viseli. Noha a címadó novella története eléggé hasonló (a cselédlány megöli a gazdáit) azért ez nem egy Édes Anna. A többi novellája viszont ennél jobban tetszik.
Azt olvastam, az egyetlen könyve, ami megvan magyarul. Hátránya, hogy ahogy kivettem, ez válogatás kötet, nem egy konkrét könyve fordítása. Én angolul olvastam a How to Be British (A How To be An Alien és annak folytatása egy kötetben), a How To Be Seventy és a The Land of The Rising Yen című köteteit.
Ezeket az Ulickajákat felvésem. Mert én is a Vidám temetést talátam meg először a könyvtárban, és hát attól nem igazán lettem Ulickaja-rajongó... Ezek szerint nem véletlenül.
Nagyon keveset tudok olvasni mostanában, úgyhogy még mindíg a Tánc, tánc.. -nál tartok, de már a felénél többet elolvastam. És változatlanul nagyon tetszik. Jobban, mint az 1Q84.
Kíváncsi lennék, hogy aki mindkettőt olvasta, az is így érez-e?
A Vidám temetéstől én sem voltam elragadtatva, viszont a Daniel Stein, tolmács nagyon tetszett. Új életre támasztotta a levélregény halottnak hitt műfaját. Tetszett még a Médea és gyermekei c. regénye is.
Én csak a Vidám temetést olvastam Ulickajától és csodálkoztam, hogy miért vannak úgy oda ezért az íróért. Aztán többen mondták, hogy ez nem a legsikerültebb könyve.
A George Mikesért irigyellek, ezt még nem olvastamtőle. Meg tudnád írni, milyen kiadás?
Én a Vidám temetést olvasom éppen, és most ugyanúgy mint az Életművésznőknél, azt érzem, hogy jó-jó, sőt nagyon jó, de azt amiért Ulickaját megszerettem, (Történetek állatokról és emberekről, és a Történetek gyerkekről és felnőttekről) egyikben sem találtam meg, még nyomokban sem.(( Hogy mi ez az AZ arra még nem jöttem rá.
Sajnos a mi könyvtárunkban nagyon kevés Thomas Mann van, (kb. ötödannyi mint Máraiból, aki az alatta lévő sorban van) úgyhogy egyelőre a Törvényt nem tudom elolvasni. El is határoztam, hogy kampányba kezdek Thomas Mannért! Már egy könyvtárosnak elsírtam, hogy ez mennyire nem jól van így, és majd addig nyaggatom őket, amig nem javul a helyzet))
Viszont sikerült megvenni azt a könyvet, amit már régóta keresek, és nagyon is jó, hogy most a József után olvastam. Hesse: Sziddhárta. Most már csak a Józsefet kell megvennem, és soha többet nem lesz olyan gondom, hogy mit olvassak))
És végül de nem utolsósorban, kb. 30 év után újraolvastam a Sakknovellát, (Stefan Zweig) és beterveztem az Érzések zűrzavarát, na meg akkor már a Halál Velencében (Az még a mi könyvtárunkban is megvan) sem maradhat ki, és talán a Különleges barátságok (Peyrefitte) sem.
Ja és még egy kis vékony könyvet olvastam: George Mikes (Nem azonos Mikes Györggyel) Hogyan legyünk szegények. Amit évek óta nem sikerült elérnem, és különösen a Józseffel nem, azt ezzel a könyvvel végre sikerült: a nagyfiamnak felolvashattam belőle, többször is))
A könyvtár nyári zárvatartása miatt elfogyott az olvasnivalóm, de egy kedves kolléganőm megmentett, és kölcsönadta a kedvenc olvasmányát, ami nem más, mint Wilbur Smithtől A folyó istene. Nekem ókori Egyiptom témában a Szinuhe (Mika Waltari regénye) az etalon, de ez sem volt rossz. Mindenesetre annyira nem győzött meg, hogy rögtön el akarjam olvasni a trilógia folytatását. Majd egyszer talán, ha épp nem lesz mit olvasnom. :)
Újabb befejezett könyv: Péter Katalintól a Magánélet a régi Magyarországon. Nagy-nagy örömömre több fejezetben ír Lórántffy Zsuzsannáról. Megerősített abban a véleményemben, hogy ő nem csak egy fejedelemasszony volt, hanem a fejedelemasszony. Foglalkozik persze a jobbágysággal is, de - érthető módon - róluk kevesebb az írásos anyag.
Nemrég fejeztem be a Telefonhírmondó c. kötetet, ez Puskás Tivadar életrajzával foglalkozik. A korabeli leírások szerint Puskás mint diák nagyon jól zongorázott, vívott, lőtt és lovagolt. Felnőtt korában párbajozott is, de az ellenfelét csak megsebezte.Hogy műszaki érdeklődésű volt, azt meg sem kell mondanom. Ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy Jókai nem is túlzott olyan sokat. Sajnálatos módon Puskás Tivadar nem nyert minden találmányával, ellentétben pl. Berend Ivánnal vagy Tatrangi Dáviddal. Ez utóbbi azért jutott eszembr, mert Puskást mint székely-magyar feltalálót emlegették.
Kiderült. Sajna, jól tippeltem a balladai hangvételt idézve. Egy ballada nem végződhet kedvezően, csak tragikusan, és ez most is így történt. Maga a könyv azonban szép és érdekes.
A háború után Magyarországon is megjelent egy Mi I. Adolf című könyv, ez is hasonló történetet mond el. Ilyen még a Hitler-nap is, mindegyikük egy alternatív történelmet ábrázol.
Yaşar Kemal: Az Ararát legendája. Kissé balladának, kissé népmeének hangzik, de nagoyn érdekes, bepillantást nyújt az ott élő emberek életébe és gondolkodásmódjába. A történet szerint a főnök lánya megszereti az apja által elfogott férfit. Mág nem tudom,hova lyukadnak ki, de - miután a kötet szép karcsú - hamrosan kiderül.
E.A. Bennet: Az igazi Jung Az eredeti címe: What Jung really said. - amit valóban mondott.
Az ilyen mazotipusúaknak való, mint én vagyok. Meg akit érdekel a psziché (akár Ámor nélkül is egy kis időre):). 1959-ben íródott, tehát még Jung valóban rá is bólint(hat)ott.
L. Ulickaja: A háttérember az egyik kedvencem az Elsők és Utolsók c. elbeszélés kötetből.
Úgy vélem, a mai (nemcsak az orosz) irodalom nagy alakja Ljudmila. Virtuóz vonalvezetések. Szinte bármiről lebilincselően ír, rengeteg humorral, néha egymiféle szlávos vaskossággal. Megtudható zsidó származása, de nem meghatározó elem műveinél. Szeretnivaló.:)
Ha eleve öntudatos nő lett volna Nóra, akkor nyilván nem is ilyen férjet választ. Pont arról szól a darab, hogy miként ébredt öntudatra, miként vált felnőtté, miként függetlenítette magát a környezete hamis erkölcseitől.
Évekkel korábban kaptam ajándékba Philip Roth Összeesküvés Amerika ellen c. könyvét, melyet csak most kerítettem sorra.
Izgalmas téma, mi lett volna, ha '40-ben nem Roosevelt nyert volna a választásokon, hanem mondjuk Lindbergh, aki elkötelezett izolacionista és hát eléggé náciszimpatizáns volt.
Utólag rémisztgetésnek tűnik, ám csak most gondoltam bele, hogy nem is volt olyan egyértelmű Amerika részéről, hogy beszálljon a világháborúba, de aztán jött Pearl Harbor, mely nem hagyott kétséget.
A könyv sajnos rettentően túlírt, olykor összegabalyodik a gyermeki és a felnőtt nézőpont, mit tudhatott a világról egy hétéves gyerek, és mit az utólag magyarázatot kereső felnőtt.
Amikor a kor erkölcse nem passzol a morállal. Persze, sosem passzol. Anyóca akkor veszi észre, hogy a férje tulajdonának tekinti (nem a társának), amikor már kiesett belőle 3 gyerek. Közben hamísítgat kicsikét okiratot, ami erkölcstelen, de eléggé morális indokkal történt. - Férje gyógyíttatási ktg-eire, gyűjtött anno.
"Az ember, kérem természeti lény. Ha meg akar gyógyulni, úgyis meggyógyul, ha meg akar halni, úgyis meghal." - Mondja a kórház vezetője Gogol: Revizor- jában. - " Amióta átvettem a kórházat, a betegek úgy gyógyulnak, akár a legyek...":)
Murakamitól az 1Q84 trilógia, ami nekem tetszett.:)
Rudolf Steiner: Életutam Vártam, hogy lesz benne szó a Waldorf- iskolákról, de hiába. Amúgy a magánéletéről szinte semmi, de talán nem is érdekes igazán. Megjegyzendő, hogy a Genius kiadó által megjelentetett anyag egy tipográfiai hulladék, mintha korrektor nem látta volna vagy belerondított.
Popper Péter: Az Írás Kedvcsináló az Ószövetséghez. Sok helyen humoros, néhol viszont jajj-prófétai hangú. Szerettem.
A szerző ajánlása "si non e vero, bon trovato", - és ha nem is igaz, de jól van kitalálva!:)
Örömmel olvasom illetve az Ondrok gödrét már kiolvastam. A szerző ugyanúgy 1943 februárban született, mint édesapám, ugyanúgy paraszti világban, mint ő, ezért akartam mindenképp elolvasni ezt a két regényt. Igaz,hogy édesapám alföldi volt, Oravecz meg Heves megyei, mégis-mégis van kapcsolódás a paraszti életforma révén. Édesapám is volt tehénpásztor, ő is később kezdte el mindig az iskolaévet, mert munka mindig volt... Tetszik a regények stílusa, a magyarázatok, az egész egyben.
Murakami Haruki: tánc, tánc, tánc. Nem ismeretlen a szerző, olvastam már pár könyvét, és ez már elég az elején megfogott. Talán a legjobbnak ígérkezik az eddig olvasottakból.
Előtte meg: Cecelia Ahern-től a Nyomomban az életem. Kellemes kis nyári olvasmány, mint minden, amit ő írt. (Talán a PS: I love you-t láttátok filmen, na az is az ő könyvéből készült.)
Befejeztem a Tom Jonest Henry Fieldingtől. Nem volt jó sajnos, idegesített az, hogy az író állandóan kiszólt a történetből, és fejezeteket töltött meg a sztorihoz nem kapcsolódó okfejtéseivel, amik sem tanulságosak, sem érdekesek, sem viccesek nem voltak (vagy nekem nincs humorom), ráadásul az egész könyvben nem volt olyan szereplő, akivel szimpatizálhattam volna.
Általában nem szeretem, ha hosszabb bekezdéseken keresztül ecsetelnek egy mosolyt vagy elpirulást, ebből is volt bőven a könyvben, nem csoda, hogy kétkötetes és kb. 1200 oldal...500-ból ki lehetett volna hozni az egészet.
Örültem,amikor a könyvtárban kezembe került, mert a Borgia-sorozatot néztem, amikor az M1 adta. A regény Aragóniai Sancha elbeszélése egyes szám első személyben,aki VI. Sándor pápa Jofre nevű fiának volt a felesége (és kicsi magyar szálként Beatrixnak, Mátyás király feleségének unokahúga). Regényként olvasni érdemes volt, de megint megállapítottam,nem szívesen éltem volna abban a korban (sem): gyilkolás,méregkeverés,vérfertőzés,stb. ...
Viszont támadt egy szörnyű:-) gyanúm, ugyanis a kötet belsejében az alábbi olvasható ott,ahol azt közlik, mi alapján készült a magyar kiadás: HarperCollins Publishers, London Copyright Philippa Gregory. A stílus, az egyes szám első személyban való írás, a fejezetek évszámokkal tagolása nagyon is PG-re hajaz. Lehet,hogy az angol történelmi témájú regényeit PG néven, a nem angol történelmieket pedig álnéven írja?
És ilyenkor mindíg elgondolkodom, hogy miért nem csinálnak több ilyen színvonalú munkát? alapanyag lenne hozzá, szerintem színészek is szívesen vállalják, és hát vannak tehetséges rendezőink is.
Sikerült megnézni a sorozatot, köszi az ajánlást, tetszett! :)
Hogy on-topic is legyek: most Henry Fielding: Tom Jones-át olvasom, nos, véleményem már most van róla, de inkább akkor fejtem ki, ha befejeztem, sok minden történhet még a hátralévő kb. 300 oldal alatt.
Nagyon tetszik! Remekül olvastatja magát, kb. a harmadánál tartok, eddig az analfabéta szülők tehetséges gyerekeinek iskolai életét, fejlődésüket mutatta be, amint két rongyos, de annál ehivatottabb tanár segítségével elégíthetik olthatatlan tudásszomjukat a düledező iskolépületben, állandó bezárástól fenyegetve. Pedig ők imádnak iskolába járni, némelyik ezért krokodiloktól hemzsegő folyókon kel át vagy 40 km-t biciklizik naponta, és amikor a bicikli feladja, az anyja a család egyetlen nyomorúságos értékét, a jeggyűrűjét adja oda neki, hogy megjavíttathassa. Eközben megismerjük az Indonéziában élők életét - szegény ónbányászok mindnenapos robotolása a gazdag kizsákmányolók negyedének árnyékában, versenyben a fényűzően berendezett elitiskolával stb. Szerintem érdemes lesz végigolvasni, úgy tudom, pozitív a vége, vagyis már csak a küzdés értelmének bizonyítása miatt is. :-)
Az első magyarra fordított indonéz regényről lévén szó, a fordító lehetett volna igényesebb is; szembeötlő hibák vannak benne (alany-áll. egyeztetése, egyhangúan egyhangúlag helyett, és még oda se figyeltem, mert a történet annál érdekesebb. A stílus azért egész tűrhető.
Most, hogy általában könyvtárszünet van, régi szokásom szerint előveszem Feleki László: Napoleon, a csodálatos kaland c. könyvét, Újra és újra elbűvöl az óriási tárgyi tudása, és az iróniája. Számomra ez a megunhatatlan könyv, pedig ez is három kötetes.
Archer: Apám bűne. A sorozat harmadik kötete. Úgy veszem észre, nemcsak az ide íróknak tetszik, de sok más embernek is, legalábbis erre vall, hogy csak két hétre lehet kölcsönözni. Gyorsan ki is olvastam, nem kellett csalódnom benne, de már készölőben a negyedik rész is, az az előzetes szerint a hatvanas évekig tart. Kiváncsi vagyok, melyik hős fia-lánya lesz hippi, vagy rajong a Beatlesért, esetleg a Rolling Stonesért.
Larry Miller: A Zóna élménye (társszerző James Redfield)
Főleg Csíkszentmihályi Mihály által elnevezett "flow"-ról szól. Különböző technikákról, amik szerintem is hasznosak az élet minden területén.
Larry elsősorban golfszakértő, sportpszichológus. A könyvben egyébként van minden: asztrológia, numerológia, meteorológia (az nincs), mint a "búcsúban":)
Mozart hat szólamra írt műveinek elemzése. - Na, nem!:)
Az ajánlás a könyv elején: - ördögien igaz, pokolian vicces. - Sajnos ebből a szempontból, tapasztalatok hiján nem tudok nyilatkozni. Érzek benne itt-ott egy kis tragikomikumot.:)
Örülök, hogy tetszett! Jól emlékszel, az Ókút az írónő gyerekkorának a története. Nagyon kedvelem a könyveit, de meg kell mondanom, nem volt valami kedves kölyök, bár ő ezt biztos máshogy látta.
Jó néhányan úgy vélik, hogy Debrecen számára olyan Szabó Magda, mint Egernek Gárdonyi. Vagy legalábbis majdnem. Remélem, Temes FErencet is sokra becsülik Szegeden.
Nem vagyok egy nagy filmnéző, különösen a (z általam olvasott) könyvek adaptációját nem kedvelem túlzottan, de kíváncsivá tettél. A sorozat fent van az MTV videótárban, úgyhogy ma el is kezdem.
Ma végeztem a Régimódi történettel. Nagyon tetszett! Egyébként is kedvelem a családregényeket, ez az írónő remek stílusával megspékelve csak jó lehet. Nem csalódtam, és külön élmény volt - magam is debreceni lévén - viszontlátni, feleleveníteni gyermekkorom színtereit. Az általam eddig olvasott Szabó Magda-könyvek közül a Pilátus viszi a pálmát, de ez is dobogós. Óriási munkája lehetett benne az írónőnek, mire mindezt felkutatta, összerakta, megírta, de megérte. Nagyon sajnáltam, hogy a saját születésénél pontot tett a regény végére, elolvasgattam volna még pár évtized történetét, de ha jól rémlik, pont erről szól az Ókút (javítsatok ki, ha tévedek). Azt hiszem, az lesz a következő olvasmányom tőle.
Én is nagyon örülök, hogy örülsz, és így alkalmat adsz, hogy még egy kicsit írjak Róla. (József és testvérei)
Sajnos Vége, és most nagyon furán érzem magam. Van bennem egy csepp megkönnyebbülés, hogy most már olvashatok mást is, újságot is pl., de aztán arra gondolok, hogy ezután érdemes egyáltalán mást olvasni?? Valami otthontalanságot, elhagyatottságot is érzek, olyan jó volt Benne lenni ebben a Szép Történetben. Aztán eszembe jut, hogy akár újra is kezdhetném))
Most olvasom még Györffy Miklós utószavát, és benne a kézirat izgalmas sorsát.
Nekem is eszembe jutott József Attila, többféle okból is, de főleg azért, mi lenne velem, ha egy lakatlan szigeten a két József közül kellene választanom.
Mind a két találkozást (a testvérekkel illetve Jákobbal) a vonaton olvastam, és már előre tudtam, hogy bőgni fogok, de ez nem volt elég ok arra, hogy elhalasszam az olvasást. (sikerült diszkréten, halkacskán sirdogálni) A legeslegvégét előtte kétszer is elolvastam, ami lehet, hogy nagy hiba volt, mert bár mindháromszor lenyűgözött, valszeg az előreolvasás nélkül hatott volna a legerősebben. A többit nem bántam meg, csak ezt az egyet. Óvok is tőle mindenkit!!
Én szeretem Sárközi Mátyást, bár meg nem tudom mondani mit olvastam tőle, még az is lehet, hogy semmit, hanem csak a rádióból ismerem.
Jól elmerültem az előző hozzászólások olvasásában, és közben elfelejtettem azt, amiért "jöttem".
Jonathan Franzen: Szabadság
Nagyon érdekes könyv, profi író, aki képes arra a bravúrra, hogy miközben 1. szám 3. személyben mesél, az tulajdonképpen első személy! Jó a humora is, izgalmas a cselekményszövése, időnként krimibe illő (nem az), szóval letehetetlen.
Mondhatnám lektűrnek (egy háromszögtörténet helyenként pornójelenetekkel, de ezeknek funkciójuk van), társadalomrajznak (értelmiségiek a Bush-korszak előtt és alatt) de nekem arról szól, mennyire nem tudunk mit kezdeni a lehetőségeinkkel, a szabadsággal, a vágyainkkal.
Érdekelne, mi is a véleményed a Régimódi történetről. Remélem, megosztod velünk. Be kell vallanom, ebben a kérdésben elfogult vagyok, mert ez a könyv a kedvenceim egyike.
Miután két nap alatt olvastam ki az első kötetet, nem mondhatom, hogy nem érdekelt. Továbbá már van egy kedvencem, igaz, ő epizódszereplő, éspedig Hosszúláb testvér. Olyan aranyosan kelekótya. Kicsit kiheverem az első kötetet, aztán jöhet a második, de abban nem vagyok biztos, hogy a harmadikra is sor kerül. Az biztos, hogy ez a műfaj nem az ún, heroic fantasy, inkább kissé a cyberpunkra hasonlít, ez utóbbit pedig nem túlzottan kedvelem. Persze, ettől még lehet jó.
dr. House :) ez jó, tényleg van benne valami. Mármint a hasonlóságban.
Egyébként most, hogy kérdezed, szerintem sincs benne olyan szereplő, aki olyan igazán jótét lélek lenne. Mindenkinek van valami stiklije, még annak is, akinek leginkább érdekel a sorsa. Vagy ha a jellemében nincs igazán negatív vonás, akkor elkövet valami olyat, amitől nem valószínű, hogy a mennyországba kerülne. :) A motivációja viszont mindenkinek nagyon emberi (hatalom, biztonság, bosszú. dicsőség, hogy szükség legyen rá, elfogadottság, stb.)
Lehet, hogy nekem pont ezért tetszett ennyire a könyv. Merthogy időközben kiolvastam mindhárom kötetet, a Miután felkötötték őket (2. rész) és A királyok végső érve (3. rész) címűt is.
Összességében az egészre egy 9,5/10-est adnék. A fél pont levonást nem tudnám megindokolni anélkül, hogy ne árulnám el a sztorit.
A befejezésben meg simán benne van a folytatás lehetősége. Ha lesz, biztos, hogy elolvasom.
Három rövidebb könyvet olvastam el mostanában, az első George Sand: A kis Fadette-je volt. Laza nyári olvasmány, bájos és romantikus történet a minőségibb fajtából.
Komolyabb vizekre evezve elolvastam két Philip Roth-regényt is, a Düh, illetve A haldokló állat címűt. Az előbbi nagyon tetszett, és az utóbbi sem volt rossz, biztos, hogy fogok még olvasni az írótól, nagyon tetszik a stílusa. Olvasás közben ugrott be, hogy A haldokló állatból film is készült pár éve, Penelopé Cruz főszereplésével, Elégia címmel.
Most Szabó Magda: Régimódi történet című regényének álltam neki, remélem tetszeni fog. Mindig nagyon nehezen hangolódok rá az írónő műveire, de aztán mindegyiket imádom, és mivel ez az egyik legméltatottabb könyve, bizonyára nem fogok csalódni.
Most kezdtem el olvasni az első kötetet. Még csak a hatvanadik oldalon tartok, úgyhogy korai lenne ítéletet mondani, de kiváncsi vagyok, hogy a továbbiakban is csak kétfajta szereplő lesz-e, az undok és a még undokabb? Ami az inkvizítort illeti, mintha dr. House-re hasonlítana, de lehet, hogy csak azért érzem ezt, mert mindketten sántítanak.
Most fejeztem be Robert van Gulik: A tigris és a majom c. könyvét, ez két bűnügyi novella, ami a Kr. u . VII. században, Kínában játszódik. A szerzőnek eddig két könyvét ismerem, a Kínai haranggyilkosság esete, a másiknak nem ugrik be a címe, de minkettő, sőt még ez a harmadik is, érdkes, szelemes történet. Viszont nagyon zavar,, hogy a főhős neve az eyik fordításban Tie, a másikban Dee, a harmadikban Di bíró. Persze, három különböző ember fordította.
Sárközi Mátyás Tamperdü című könyvét tukmálták rám a könyvtárban.
Szórakoztató pletykakönyv a híres rokonokról, mulatságos szöszökkel tarkítva. Tulajdonképpen addig jár jól az olvasó, amíg a fiú idéz végtelenül rokonszenves mamája (Sárközi Márta) leveleiből, viselt dolgaiból, mert azokban messze több a szellem, mint a saját érdektelen életével kapcsolatos beszámolókban.
Ha ő nem abból a családból származna, amelyikből, igen keveseket - de engem biztos nem - érdekelne a könyvecskéje.
Valahol elítélőleg ír Dénes Zsófiáról, akinek csaknem százéves koráig adott témát (megélhetést?), hogy pár hétig vagy hónapig szerette Ady. Ami azt illeti Sárközi Mátyás sem saját jogon érdekes, hanem a kedves mama, papa, pláne nagypapa (Molnár Ferenc), nagymama okán, a hozzátartozók kimeríthetetlen témát adtak egy életre.
Azért egy mókás részletet megosztok veletek a könyvből, amely az egyik rokon sznobériáját figurázza ki:
Baracs Amál sznobériája közismert volt arégi Budapesten. Édesanyjával, Paula nénivel ... egy budai villa első emeletén laktak (...).
Egy reggelen Paula néni már kint ült a nádszéken, amikor Amál kilépett a teraszra.
-Maman - szólt fuvolahangján -, ez oly különös. Valahányszor azt akarom mondani, hogy "pióca", mindig azt mondom: Spinoza...
Paula néni letette kezéből a csészét.
-Aber Málchen! Miért kell neked egyáltalán azt mondani, hogy pióca?
Ha valaki netán méltatlan párhuzamot akarna vonni, nyomban közlöm, hogy soha ki sem ejtem a számon azt a szót, hogy spi, izé pióca!
József (Thomas Mann) uralja az életemet, vele kelek, vele fekszem, olvasom a vonaton, villamoson, a járdán)) És többször is előre olvasok, pedig ez annyira nem szokásom, hogy nem is emlékszem más esetre. És már most szomorú vagyok, mi lesz velem nélküle. És most már Thomas Mann is elkezdett érdekelni. Eddig is az Ő könyve állt a kedvelt könyvek élén, A kiválasztott, na és a Halál Velencében is egy meghatározó élményem, de az Író személye eddig hidegen hagyott.
Aki eddig nem olvasta, vagy félbehagyta, mint én is előszörre, annak üzenem: a kezdeti nehézségeken túljutva, fantasztikus élmények várják a kitartó olvasót))
Közben rájöttem, hogy miért volt nekem évekig szívügyem a József. Popper Péter miatt. Az ő egyik kedvenc idézete az öreg Ismaelitáról, és az enyém a külsőleg megvalósíthatóról és a belsőleg lehetségesről, a Józsefből valók. Az elsőt tudtam, de elfelejtettem, a másodikról pedig asszem nem tudtam, hogy honnan való. És ezeken kívül is nagyon sokszor emlegeti a műveiben.
Legközelebb tollal a kezemben olvasom, és kijegyzetelem a fontos mondatokat.
Érdekes, de filmes feldolgozásával nem találkoztam eddig. Próbáltam címszereplőt keresni, egy elképzelt filmhez, és Keanu Reevesre gondoltam.
A József nevet sosem kedveltem, pedig, (vagy pont azért?) az apum és az öcsém is József, de ez a Könyv még ezt a régi ellenszemvemet is felölírta.
Tudnék még tovább is rajongani, de félek, hogy úgy járok veletek is mint a családommal, akik már nagyon unják az új mániámat. Még legjobban a kicsifiam bírja, neki többször is a József volt az esti fejből mese. Csodálkozott, hogy azt a vastag könyvet, hogy lehet, viszonylag röviden elmesélni))
Kösz a helyreigazítást, csakugyan fordítva van a szerzőpáros. Most nézem a neten, hogy további részek vannak, én csak egyet olvastam, azt azonban ajánlani fogjuk a könyvtáros kollégámmal a gyerekeknek, mert idén afféle könyvklubot akarunk indítani mind a tizenkét évfolyam számára. Ebben persze nem kevés optimista ábrándozás van a részünkről, hogy sikerül ilyesféle mókákkal megszerettetni az olvasást: az általunk kedvelt könyveket ajánljuk, mindegyikhez kérdéseket mellékelünk, illetve a gimnazisták számára beszélgetést szervezünk egy-egy könyvvel kapcsolatban. Attól tartok, minél nagyobbak a diákok, annál nehezebben fog sikerülni az olvasóvá nevelés.
Magam részéről Böll És száját nem nyitotta szóra című kötetével múlatom az időt, melyet egyszer rég már olvastam, és akkor sokkal jobban tetszett. Most legalábbis túlírtnak találom.
Ez egy újabb dolog, amiért szégyelni kell magam, hogy nem olvastam a Trónok harcát.:) (meg a heriportert).
J. Racine: Phaedra. Már majdnem a feléhez értem, mikor javasolták előtte Euripidész: Hippolütoszát (itt Fédra Phaidra, de felismerhető). Viszont Racine Fédrája Médea által importált mérget használt a végén kötél helyett, ezért el kellett olvasnom Euripidész: Medeia-ját.
..és a kánikulában maradok az "izgalommentes" klasszikusoknál.
Sempé a rajozló, aki illusztrálta a sorozatot. A kis Nicolas-t az eredetileg az Asterixet is jegyző René Goscinny írta. Én is imádom, több kötetnyit elolvastam belőle. Szerintem bár gyerekekről szól és humors, szerintem nem gyermek irodalom (nem is vagyok benne biztos, hogy egy gyereknek tetszene, értené).
Mit tegyek, csak ez volt meg a könyvtárunkban, a Nincsteleneket könyvtárközivel kell megkérnem.
Megtaláltam kend írását Borbély Szilárd könyvéről és a belőle készült előadásról. Klassz.
Nem adja magát könnyen az ajándékba kapott Képzelt Erdély, György Péter kötete, igen lassan haladok vele, sűrűn elmélázom az olvasottakon.
Könnyítésül közbeiktattam Sempé A kis Nicolas című gyerekirodalmát, melyen jót mulattam. Janikovszky történeteire, stílusára hajaz a könyvecske, mely a vásott nebulók viselt dolgairól szól.
Nos, befejeztem az Elfeledett kert c. Kate Morton könyvet. Valaki írta kritikaként, hogy sok az ugrálás az időben és ez megtöri a történetet. Szerintem pedig ez kell, hogy megértsük a végkifejletet. Értőn, lassan kell olvasni, de egy jó kis krimi lesz a végére. A katarzis elmarad, kb. a felétől tudtam, mi lesz a poén, de ez nem von le sokat az értékéből. Jó volt.
Most Louis Pergaud: Gombháború c. könyvét kezdtem. Kis Pál utcai fiúk feeling/történet, de kicsit inkább Marcello D'orta megfogalmazásában (legalábbis az elején). :)
A pécsi POSZT előtt láttuk a Szégyen-t, ami Coetzee művét vitte színre. És marhára nem tetszett az előadás. Sem nekem, sem a többieknek. Viszont kíváncsi voltam, hogy könyvben vajon milyen lehet, mert maga a történet érdekes. A Szégyent még nem találtam bent a könyvtárban, gondoltam, kísérletezek egy másik könyvével. Háááát, mit ne mondjak: ez sem igazán jött be. Voltak részek, amik tetszettek, de valahogy az egész - nem. Fura módfelett. Tőlem biztosan nagyon távol áll a dél-afrikai milliő, talán ezért találom furának.
És gyanúzok, hogy a Szégyennel is az lesz a helyzet, hogy nem egy jó könyvből csináltak egy rossz, provokáló előadást :-(((
A Trónok harcához nem volt szerencsém, ezért nem is tudom megítélni. Kb. egy hét, míg sor kerül erre a két kötetre. Ezek után nagyon fogok vigyázni, hogy föl-fölnézzek utazás közben, bár velem is előfordult már, hogy nem ott szálltam le, ahol eredetileg akartam.
Tényleg elég vastag könyv, de becsapós. Ha a Trónok harcát is ilyen betűmérettel meg sorközzel szedték volna, biztos, hogy minden részt két kötetben kellett volna kiadni. :)
Remélem, tetszik majd. Nekem változatlanul nagyon bejön, ma reggel pl. véletlenül egy megállóval később szálltam le a metróról, annyira belemerültem az olvasásba :)
Minden jól ment, ki is hoztam mind a kettőt, bár kissé meglepett, hogy milyen vastag könyvek. Előtte még van más olvasnivalóm, de hamarosan erre is sort kerítek.
Kiváncsivá tettél. Ha minden jól megy, ma eljutok a könyvtárba, és megpróbálom kihozni.
Nemrég fejeztem be Békés Pál: Csikágó (Gangregény) c. könyvét, nagyon tetszett. Eleinte különálló elbeszéléseknek tűntek számomra, de aztán összeállt a kép. Persze, nem az amerikai, hanem a pesti Csikágóról szól a történet. Ráadásul folyton eszembe jut róla egy hangjáték, amit vagy negyven éve adtak, annak volt az a címe, hogy Csikágoó, a szülőföldem. Sajna, csak arra emlékszem belőle, hogy Sinkovits Imre volt a főszereplő.
Joe Abercrombie: A penge maga (Az Első Törvény Első könyv)
Fantasyt kerestem olvasnivalónak. Ezt találtam, és nagyon bejön.
Megvan benne minden, ami egy olvasható fantasyhoz kell: egy elképzelt világ, fura figurák a mágustól az inkvizítoron át a kitalált gonoszokig (sankák), szerelem (egyenlőre csak plátói), humor (az inkvizítor szarkazmusa nagyon ott van), küzdelem a jók és rosszak között.
Ez a sorozat első része, és ahogy kell, előkészíti a tényleges történetet, bemutatja a helyszíneket, a szereplőket, az egymáshoz való viszonyukat. Egyszóval nagyon tetszik.
Már a második kötetet olvasom. Annak is van egy címe: Miután felkötötték őket :D
Elolvastam, érdekes volt, bár nekem kicsit sok volt a csatákból meg a kegyetlenkedésekből. Viszont az is biztos, hogy rengeteg kutatómunka előzte meg ennek a könyvnek a megírását is. Tele van hivatkozásokkal, idézetekkel, a könyv végén meg van egy kb. 80 oldalas függelék a szereplőkről. Le a kalappal az író előtt.
Amúgy ezt a könyvet olvasva nem is értem, hogy hogy is nem pusztultunk ki? Akit nem öltek meg a csatában, azt kiírtotta az ellenség, vagy éhen halt, megfagyott, felgyújtották a házát, vagy éppen a "saját" külön bejáratú uralkodója húzta karóba. Túlélő egy fajta vagyunk, az biztos :) (vagy csak az író szereti nagyon a véres jeleneteket, bár valószínűleg sok igazság van abban, amit írt)
Eddig tartom a nyárra tervezett olvasmánylistát. Thomas Mannés Wodehouse után most megint egészen más: Tzevan Todorov: A rossz emlékezete, a jó kísértése
Rendkívül érdekes, szubjektív, de mégis rendkívül pontos elemzés a XX. századról, azon belül is a század karakterét meghatározó liberális demokrácia és a totalitárius monizmus harcáról. Kicsit nehéz könyv, de eddig mindenképp érdekes.
Neba', első? Borbély Szilárd verseskötetei zseniálisak, a drámái nagyon jók, a nem szakirodalmi esszékötete (Egy gyilkosság mellékszálai) letaglózó - bár utóbbi szó talán nem a legmegfelelőbb az egyik karácsonykor rablógyilkosok által agyonvert szüleinek történetét minősíteni (csúsztatok kicsit, persze). A regényét még nem mertem elkezdeni.
Legemlékezetes olvasmányélményem mostanság A Jane Eyre eset volt. Igen vicces, intelligens humor (angol irodalomtörténeti utalásokkal) vegyítve sci-fivel és moralitással. Remélem, bekerül könyvtárakba gyorsan az idei könyvhétre megjelent folytatása.
Nem írtam meg a Janikovszky-könyv címét, most pótlom, Ráadás. A két kedvencem benne pedig a női táskáról írt fejtegetés, illetve az, hogy gondos tervezés után hogyan NEM megyünk bálba.
Jeffrey Archer: A vörös király Nagyon kellemes humorú novellák. Archer volt alsóházi tag, Lordok házi tag és senkiházi (2 év börtön). - A novellák történeteit a dutyiban szedte össze, állítólag csak a nevek nem stimmelnek, a többi megtörtént.
Múltkor volt a vörös királyné, ami a rózsák háborújáról szólt. A vörös király egy sakkbáburól.:)
Befejeztem a Foucault-ingát, de ez némi erőfeszítésembe került. Úgy érzem, a szerző ezúttal sokat markolt és keveset fogott. viszont két további könyvének az alapötletét is megtaláltam, igaz, csak pár soros hivatkozás erejéig.
Csak úgy tudtam befejezni, hogy közben mást is olvastam, a kedvencem Janikovszky Éva könyve volt, elragadó egyéniség lehetett, és olyan dolgokról ír, amit naponta tapasztalhat az emberlánya.
Rövidke novellák. A második - az valami zseniális volt. Azóta is azt a szintet keresem, de eddig a többi - szerintem - meg sem közelítette. Pedig már túl vagyok a könyvecske felén. De amiatt a bizonyos második miatt érdemes volt belevágni.
Úgy vettem észre, hogy a latin országok lakói a legmélyebben katolikusok és leginkább bigottok, de nem feltétlenül egyszerre. Saramago valahol ír arról, hogy a neve összhangban van egy kicsit a humorával. Vadretek. - A szótárban nem találtam, mert biztos már csak szelíd van.:)
Nem éppen könnyen befogadható novellák, némelyiket nem is értettem.
A szerző saját bevallása szerint gyerekkorában önvédelmi okokból kikísérletezett egy módszert, mely szerint kívülről szemléli magát és az adott helyzetet, melyben gyakorta áldozatként szerepelt.
Azon írásai alapján, melyek hétköznapi kínos eseteket ábrázolnak, melyekben egy portástól vagy kalauztól kell elszenvednie különféle méltatlan packázásokat, azt szűrtem le, hogy nem sikerült ez az önvédelmi taktika maradéktalanul, mert mélyen feldúlja mindannyiszor az író lelkét az efféle inzultus. Pedig kíváncsian vártam, miként lehet kijönni jól az ilyesfajta szituációkból, hogy az önbecsülés is megmaradjon, de azért ne kavarjon fel jobban a kelletténél, csupán súlyának megfelelően kezeljük ezeket az apró méltatlanságokat.
Ez volt az első olvasott könyv Borbély Szilárdtól, az érdeklődésem fenn maradt a szerző további műveit illetően.
Saramagóval való ismerkedést egy karcsú könyvvel kezdtem, a Káinnal.
Kedvemre való az író ironikus stílusa, mellyel a régi história szereplőit kezeli és újraértelmezi a történteket(?).
Gondolom, nem aratott osztatlan sikert a könyve egy olyan országban, mint Portugália, mely a statisztikák szerint mélyen - vagy tán bigottan? - katolikus.
Befejeztem Sarah Lark új könyvét. Könnyed kalandregénynek tökéletes nyárra, az előző könyve azonban jobban tetszett. Alig vártam, hogy újra Új-Zélandon találjam magam, erre ez a könyv Jamaicán játszódik. :)
Most Kate Morton: Az elfeledett kert c. könyve következik.
Kalmár Tibor: Volt egyszer egy kabaré Szinészek, rendezők, nézők, kritikusok. Sztorik, geggek. Nem kell elpusztulni a nevetéstől, de jó hangulatot teremt.:)
Jó nyomon jársz, már ami a DNS-t illeti. Ricsinek volt két egyenesági leszármazottja, két idős férfi, ők adták az összehasonlítási alapot. Velük ki is hal a család, úgyhogy nem ártott sietni. Ez még sima ügy volt pl. Kaspar Hauseréhez képest, hiszen neki csak oldalági leszármazottai voltak.
Különben is, szerintem Napoleon gyerekkori koponyáját árverezték el.
Én elhiszem Csimpolya, hogy 3. ricsi csontváza volt, mert a gyerekkori koponya is mellette volt, meg kémcsőben egy DNS minta, hogy legyen mihez hasonlítani. Ami az újságírókat illeti, hát még Buddhát is exhumálnák.:)
Régóta terveztem elveszíteni a Moldova György-szüzességemett, erre tegnap került sor, mégpedig a Kis aljasságok lányaimnak című művel. Nagyon tetszett, úgyhogy biztos nem ez volt az utolsó könyvem tőle.
és hogy ON is legyek: Rukkolán most szereztem meg Nagy Bandó Sosemvolt Toscana-t, ráadásul még dedikált is. :-) igaz, nem pont nekem, de akkor is... és ami még jobb, ez is "jónak tűnik", hogy megint ilyen profán legyek, sőt! :-) nem olvastam még tőle, de tetszik a stílusa, ahogy most ebbe kicsit beleolvastam. http://rukkola.hu/konyvek/28630-sosemvolt_toscana
Akkor szerezd be a Titokzatos folyót is, ott Tim Robbins is felejthetetlen. (De a történet - nekem legalábbis - okozott álmatlan éjszakát, szóval nem egy könnyű film. Ezt most hajtom könyvben, de a rukkolán is - bár két fordításban is fenn van - majdnem százan várnak rá ....)
Nekem is nagyon tetszett a sorozat 1. része, amit láttam, de a forgatókönyv eléggé más lehetett, mert 128 oldal után nagyjából köze sincs a filmbeli történethez (egyelőre), és pl. Denise testvéreiről, akikkel együtt érkezik Párizsba, szó sem esett a filmben. Most egyébként éppen a korabeli rámenős vállalkozó áruházi marketingmódszereket írja le, amik lényegében semmit nem változtak azóta. :-) Meg hogy hogy kell kényszeres vásárlókat csinálni a nőkből....
(A sorozatból egyetlen részt láttam, ill. annak a felét, valahol a közepén és tetszett - de nem értettem az összefüggéseket, ezért a többit nem néztem meg. Most viszont a könyvet megpróbálom megszerezni!)
visszakerestem és látom, volt, aki olvasta: cserére ajánlották nekem a Borostyánszobát (Fábián Jankáért :-D, de tartalom alapján nem jön be elsőre. jól értem, hogy kincskeresős-kalandos, mesebeli kitaláció, nem egy olyan igazán "életszagú" könyv elgondolkodtató tanulságokkal, a történelmi (?) háttér ellenére? mert akkor hanyagolnám.
Zola Hölgyek öröme továbbra is tetszik. :-) Realista, életszerű, mégsem unalmas, nagyon bírom a stílusát (meg gondolom, a fordító, Benedek Marcell miatt is).
Pár napos nyaralás alatt először Jeffrey Archer: Tökéletes másolatát végeztem ki kb 3 nap alatt. Gyorsan olvasható, nyaralás vagy bkv kategória :-)))
Most Csányi Vilmos: Irónikus etológiája van soron. Nagyon szeretem Csányit, ez a könyve is zseniális. Sok olyat ír le, amire azt mondod: jé, ezt eddig is éreztem, tudtam, sejtettem, csak hát nem tudtam volna ilyen összeszedetten leírni. És nagyon tudnám ajánlani nagyobbacska gyerekeket tanító pedagógusoknak. Bár ha jobban belegondolok, kisebb gyerekeket tanítóknak is.
Végeztem Jákobbal. Most pihentetem a tetralógiát, majd valamikor ősszel folytatom. Most: P. G. Wodehouse: Csirkék és szerelem, Révbíró Tamás remek fordításában. Felkészül: Rowling: Átmeneti üresedés.
Nem túl régen megtalálták III. Richárd csontvázát Angliában, tényleg púpos volt. Viszont egy csontvázból valóban nem lehet következtetni az illető jellemére.
Beaufort Margitként meséli el a rózsák háborúját. - VII. Henrik mutterja, VIII. Henrik nagymamája.
A történész könyvéből feltételezhető, hogy pl. III.Richárd(York) nem is volt gonoszabb, csúnyább és galádabb a pajtásainál. Shakespeare-nek viszont úgy kellett írnia, hogy tessék I. Erzsébetnek, VIII. Henrik lányának (Lancester-Tudor):)
(Sallér Géza dr. : Híres nők az szenvedés csúcsán. - Ajánlom a szenvedni vágyóknak.)
Pár hónapja beszéltünk a Foucault-ingáról, rászántam magam az újraolvasásra. Nem emlékszem, annak idején mennyi idő alatt fejeztem be, de csöppet sem könnyű olvasmány. Kissé agyonírottanak rémlik, és be kell vallanom, a diáklázdások a milánói egyetemen ostoba hőbörgésnek tűnnek számomra.
Hogy egy kicsit lazítsak is közben, párhuzamosan mást is olvasok, ilyen pl. Ugron Zsolna: Úrilányok Erdélyben c. könyve. A történet nem valami eredeti, viszont érdekes karakterfigurák szerepelnek benne, igaz, inkább a kilencven körüli nők ilyenek. A nagy kedvencem az a történet, amiben az egyik nő elmondta, hogy elvették a roskadozó kastélyát, és beosztották a ládagyárba, egy csomó, nem is kétséges múltú nő közé. Mi volt az első, amit elmondott az úrinőkről? Hogy brilliánst jól nevelt nő este hat előtt nem visel, és ez elől csak a karikagyűrű mellé viselt kísérő lehet kivétel. Azt hiszem, ezt az alapvető szabályt sem a munkatársnőinek, sem az olvasók tekintélyes hányadának nem esik nehezére betartani.
Másik ilyen mellékolvasmány Bíró Lajos: Hat év Új-Guineában c. összeállítása. Azért írom így, mert levelek sorozata, amiket eredetileg nem a nyilvánosságnak szántak. Két dolog nagyon tetszeik benne: az egiyk, hogy Bilo támol nagyon szereti az ő "vadembereit", és igyekszik megismerni a szokásaikat és a szabályaikat, mi több, lehetőleg tartja magát hozzájuk. A másik a hazafias szemlélete, itt is van egy kedvenc történetem. Akkoriban Új-Guinea jelentős részén a németek voltak az urak, ő pedig közölte, hogy ha az iletékes hivatalnok még egyszer osztráknak írja be, följelenti becsületsértésért. Igaz, ő nem csak a száját jártatta a magyarok becsületéért, hanem tevőlegesn járult hozzá, legalábbis a tudomány jó híréhez.
Tervezem megnézni a Napok romjait filmen is, köszönöm az ajánlást.
Sutka, valóban, most hogy mondod, a Párbaj és A negyedik rend között van hasonlóság... :)
Befejeztem a K.O-t, és rájöttem, talán nem is lehet Coben-nel összehasonlítani. A K.O. inkább kémregény, krimi, s Abbott minden könyve nagyon pörgős. Cobentől az Ördög játszótere, a Senkinek egy szót se és a Dermesztő csend voltak az olvasmányaim, de már évekkel ezelőtt olvastam őket, inkább thriller műfaj, valóban más stílus.
Most végre a Sarah Lark trilógia 2. részének kezdek neki, ez A fehér felhő földjén folytatása: Az ezer forrás szigete.
A Lourdes az ún. Három város regényciklus első darabja. Lourdes, Róma, Párizs. A Lourdes középpontjában egy a lorudes-i zarándoklatra érkező társaság áll. Számomra nagyon érdekes volt az egyéni sorsok bemutatása, hogy ki mit vár a csodás gyógyulást ígérő Mária kegyheltől.
Rowling könyve nálam is rajta van a nyári olvasmány listán.
Erről a Lurdesről még csak nem is hallottam... Eszembe jutott,hogy a Tisztes úri ház megvan nekem, majd még megpróbálkozom azzal is.
Olvasom Rowling könyvét,az Átmeneti üresedést. Továbbra is jónak tartom, de nagyon más, mint a Harry Potter-sorozat, persze baj is lenne, ha ugyanolyan volna. Abszolút realista regény, néhol (számomra) hátborzongatóan naturalista leírásokkal, időnként trágár beszéddel, de pont ebben a kötetben ez nem zavar, nagyon illik ide és jellemzi is a szereplőket. Tulajdonképpen elszomorít,hogy ilyen (is) a világunk.
Itt mosolygok magamban, hogy mennyire különböző az ízlésünk :)
A negyedik rend nekem nem nagyon tetszett. Mondjuk az igazsághoz tartozik, hogy lehet, ha nem a Párbajt olvastam volna előbb, nem lett volna olyan érzésem, mintha ez a könyv a Párbaj kopizása lenne.
Coben meg még mindig jobban tetszik, mint Abbott. A Pánikot pl. félúton abbahagytam, mert ahhoz képest, hogy én nagyon szeretem a krimiket, nekem ez nem jött be. Nem is éreztem késztetést több Abbott könyv olvasására. Azt készséggel elismerem, hogy Coben utóbbi könyvei már nem olyan jók.
Épp most olvasom én is a Napok romjait, de veled ellentétben én láttam a filmet (többször is, egyik kedvencem).
Nekem egészen megdöbbentő volt, mennyire szó szerint vettek át belőle a filmben, mondhatnám: ez maga a kész forgatókönyv!
Nagyon ajánlom a filmet, minden (a rendezés, az operatőr, a zene) és mindenki (Anthony Hopkins, Emma Thompson, James Fox, Christopher Reeve, Hugh Grant - ugye micsoda szereposztás?) kiváló benne!
Nekem a Lurdes nagyon tetszett, a Patkányfogót nem tudtam végigolvasni. Igaz, a stílussal egyszer se volt bajom. Az elsőnek a témjáa is nagyon érdekelt, a másiknál pedig menet közben arra jöttem rá, hogy egész egyszerűen nem érdekel. Szóval Zola nálam most döntetlenre áll.
...nem Doyle miatt, hanem a műfaj miatt voltam csöppet megszólva, de hát az ízlésről nem lehet vitatkozni... pl. én sem vonzódom a Romana füzetekhez, mert még nem vagyok elég érett hozzájuk!:)
Colette Rossant: Sárgabarackok a Níluson - irodalmi értéke erősen kérdőjeles, inkább gasztronómiai szempontból lehet érdekes, az egyiptomi konyhával ismerkedhetünk meg, aranyos családi történetekkel fűszerezve. Van benne 1-2 jó recept, de egyébként felejthető, viszont egy kétestés nyári olvasmánynak tökéletes, de BKV-záshoz is ajánlom.
Folytatása a Visszatérés Párizsba, ez is hasonló, mint az első rész, csak itt a francia konyha kerül terítékre (szó szerint :)). Bár nem nyűgözött le az előzmény, most ezt fogom elolvasni, mert nemrég kezdtem el magam beleásni a francia nyelvbe és kultúrába, így minden jöhet a témában.
Én végignéztem azt az angol sorozatot, jó volt,de akik olvasták a könyvet is, azt mondják,nagyon eltért tőle a filmsorozat - már abban is ugye,hogy átvitték Angliába a helyszínt. Magam több Zolával próbálkoztam (most csak a Párizs gyomra regénycím jut az eszembe), de valahogy nem jött be a stílus. Lehet,hogy kellene még egy próbát tennem a Hölgyek örömével :)
Végre megszereztem a könyvtárból Merle középkori sorozatának utolsó kötetét,de kicsit pihentetem, inkább belekezdtem Rowling Átmeneti üresedés c. könyvébe,nagyon az elején tartok, eddig tetszik. Hétvégén két napba tellett kiolvasnom Ken Follett-tól Vadmacskákat, izgalmas,fordulatos II. világháborús regény egy női szabotőrcsapat Franciaországban fontos robbantást akar végrehajtani.
Érdekes a kezdés, kiváló jellemrajzok, finom hangulatleírások, szimpatikus szereplők. A pár hónapja TV-ben ment filmsorozat első részét láttam, a 2.-at elfelejtettem megnézni, de a könyvet felkutattam. Még nagyon az elején járok, de eddig nem bántam meg. :-)
A hétvégén két könyvet is befejeztem (párhuzamosan olvastam őket, a vékonyabbat a vonaton, utazás közben).
Jeffrey Archer: A negyedik rend c. könyve nagyon jó, ajánlom mindenkinek. Nem tudtam eldönteni, melyik sajtómágnásnak is drukkolok, talán egyiknek sem, vagy inkább felváltva mindkettőnek. A sztori nagyon jó, a könyv pergős, olvasmányos. 10/9.5 - fél pont levonás csak azért, mert néhol túl nagy ugrások voltak az időben és néhány szálat sokkal jobban ki lehetett volna bontani, bár akkor a közel 600 oldal elérte volna az ezret is... Sok a szereplő, figyelni kell, ki kivel/ki ellen van. Archertől ez volt a második könyvem, azt hiszem, nem az utolsó, nagyon bejön a stílusa.
Kazuo Ishiguro: Napok romjai - gyönyörű mondatszerkesztése van, ez tény. Lassú, elgondolkodtató történet, s bizony, a mai rohanó világban minden workaholic kolléga számára kötelezővé tenném. A mondanivalója egyértelmű, ezzel együtt a kritikák alapján többet vártam, pl. teljesen felesleges két kitérő is van benne: amikor kifogy a kocsiból a benzin, és sokkal jobban vártam végre a nagy találkozás leírását, amit tulajdonképp 2-3 oldallal elintéz. A filmet nem láttam, de a könyvet olvasva a férfi főszerepre azonnal Tom Hanks ugrott be (igazából Sir Anthony Hopkins játszotta), a nőire pedig Susan Sarandont (valójában Emma Thompson is jó választás volt) tudtam volna elképzelni. Nekem ez a könyv 10/8.
Újra könnyedebb műfaj felé fordultam: Jeff Abbott: K.O. című könyvét kezdtem. Letehetetlen, tegnap este 11-kor szinte erőszakosan mondtam magamnak, hogy a fejezet végén félbehagyom, mert megint nem fogom tudni kialudni magam. Ezt a könyvet direkt kerestem, a korábbiak (Sokk, Pánik) is megvannak, és szerintem nagyon jó pörgős krimik, Harlan Coben elbújhat mind mellett.
Sziasztok! Évek óta read only üzemmódban követem a topicot, nagyon sok inspirációt és ötletet kaptam, ebből születtek jó és kevésbé jó könyvélmények (köszönet értük!), most viszont úgy döntöttem, hogy csatlakozom, hátha én is segíthetek meghozni a kedvet egy-két olvasmányhoz.
Bár most pont nem tudok pozitív ajánlóval szolgálni, jelenleg Maria Nazar és Nasima Nazar Tíz év apám fogságában című könyvét olvasom, és nagyon nehezen haladok vele. Pedig nem egy nehéz olvasmány (sőt), de egyszerűen nem köt le, holott én alapvetően kedvelem a hasonló témájú könyveket (a Lányom nélkül soha, Jean Sasson Hercegnő-trilógiája vagy A királyság titkai mind tetszettek).
Befejeztem Kingtól a Búra alatt-ot. Az, hogy négy nap alatt befejeztem, arra vall, hogy olvasmányos, ennek ellenére erős fenntartásaim vannak. Állandóan az az idézet jár a fejemben, hogy ami a legyek a gyerekeknek, azok vagyunk az isteneknek mi ,mulatságból ölnek minket. Csak az utószón lepődtem meg, ami szerint a szerkesztő egy csomó mindent kihúzott. Rossz elgondolni, mi lett volna, ha nem rövidíti meg a regényt.
Így van, ezért mondtam, hogy jó könyv. Jól van megírva, teljesen hiteles szegény lány szenvedése és Caliban személyisége is. Bizony kemény könyv, témájában ugye Natascha Kampusch-sztori, de - mivel ezt a képzelet szülte - sokkal plasztikusabb volt számomra, mint a Kampusch regény.
Folletthez: az évszázad trilógia utolsó kötetete is készül már, úgy tudom. Tőle minden jó, a Vadmacskák is, bár erre csak halványan emlékszem. Meg persze a Tű a szénakazalban, ha már II. vh., és az Alattunk az óceán is jó kis könnyed krimi-kaland regény. A Kaland Afganisztánban is jó nyári kémtörténet)... Ha valaki szereti őt, akkor Archert is szeretni fogja (talán jobb, mint Grisham).
Most az új Dan Brown regényt várom, az eddigiek mind zseniálisak, a kedvencem a Digitális erőd, aminek az utolsó bekezdésében van a csattanó. :)
Végeztem a Kapitány lányával (nem volt nehéz, becsületből végigolvastam gyorsolvasással, mert kíváncsi voltam a történet happy endjére), de nyugodtan otthagyhatod a polcon.
Jeffrey Archer: A negyedik rend - kezdtem még az este, jó lesz ez! :)
Nem az a tipikus tárgyalótermes ügyvédes Grisham-könyv, inkább a kalandregényes vonalába tartozik (pl. A Pelikán-ügyirat). Gyorsan elolvastam, de nem igazán tudom, hogy tetszett-e vagy sem. Olyan 8/10-es.
Philippa Gregory: Az állhatatos hercegnő
Aragóniai Katalin (VIII. Henrik első felesége) a főszereplő. Fura egy könyv. Gregory stílusával nincs különösebb bajom, de a főszereplő (író által bemutatott) személyiségétől nem lehet elvonatkoztatni. A főszereplő hol szimpatikus, hol nem, de inkább nem. Ezeket a történelmi tárgyú könyveket olvasva mindig eltűnődök, hogy csak az évszázadok távlatából tűnik olyan jónak meg habos-babosnak egy hercegnő/királynő élete. Kiszolgáltatott a hatalmi harcoknak, árucikknek tekintik még a szülei is, néha nyomorog, néha meg a passzát szelet is ő fújja. A könyv 7/10-es.
Lawrence Block: Bérgyilkos
Na, ha az előző könyvre azt írtam, hogy fura, ez aztán tényleg az. Egy bérgyilkos mindennapjai, ahogy megkapja a megbízást, előkészül, elvégzi, és mindezt teljesen természetesen, lelkiismeretfurdalás nélkül, mert hát valamiből élni kell. Az áldozatok hétköznapi emberek, akiket valamelyik családtag, üzlettárs tetet el az útból. Emberünk két ügy között éli a mindennapjait, étterembe jár, bélyeget gyűjt, csajozik. Szörnyű a téma, de nem rossz köny. 9/10-es.
Jo Nesbotól már olvastam egy könyvet, és feltehetőleg ez így is marad, nem nagyon szeretem, se őt, se a detektív főhősét. Tudom, hogy most az undok palik vannak divatban, de attól még nem kell rajonganom értük. Elvégre annyi más olvasni való van!
Sikerült kihoznom Stephen King: A búra alatt c. könyvét. Ha a Fátima kezénél kissé sokalltam a hétszáz-egynéhány oldalt, most kaptam kétszer annyit. Maga a cselekmény érdekes, bár kissé sematikus, minden harmadik amerikai filmben egy háborús veterán szokott rendet csinálni. Elismerem viszont, hogy ezútal főhősünknek a szokottnál jóval nehezebb a dolga.
Mielőtt elkezdtem volna, találtam egy, számomra eddig ismeretlen Gárdonyi novelláskötetet, abban az Andorás körösztje című elbeszélést, ami nagyon is elgondolkodtatott. Kissé humorosan indult, a festő főszereplő elmondja,a hog csöppet sem könnyű nálunk plen-airban festeni, de aztán komolyra fordult, mert a segédje elmesélte, hogyan sikerült megúsznia a börtönt, vagy még rosszabbat. A komája arra próbálta Andorást rábeszélni, hogy rabolják ki a zsidó kereskedőt, mert a szolgálótól megtudta, hol tartják a vasfisonyér (páncélszekrény) kulcsát. A férfit megkötözik, ha kell, az asszonyt is, a széfet kinyitják, a pénzból meg a koma elmegy Lourdes-be, Andorás meg papot nevel az okos kisfiából. A szép terv azon bukott meg, hogy a feleség felébredt, sikoltozni kezdett, ezért megöltek mindenkit, a két gyereket is beleértve. Azon viszont elgondolkodtam, hogy a koma búcsúi elölénekes volt, sosem nótát dalolt, csak szenténekeket, azért akart Lourdes-be menni, hogy lássa Szűz Máriát. Hogy-hogy nem vette észre, hogy a tízparancsolatból minimum kettővel nem fér össze, amit tervezett? Sajna, később még egyet megszegett.
én is egy skandináv krimit keztem el megint: Asa Larsson: Kristálytemplom.
pár napja fejeztem be a Véráldozatot, ami, mint kiderült, pont a K. folytatása. azért így is jó volt, de még inkább érthetővé az első rész után válik sztem.
azért Camilla Läckberget sokkal jobban szeretem, vele sorban haladok, most a 3., a Kőfejtő jön, ha sikerül megszereznem.
Magam Jo Nesbo Boszorkányszög című szörnyen borzongató krimijén cidriztem az elmúlt napokban.
A következő tíz évre elég is volt a krimiből, mely műfajt nemigen szoktam előnyben részesíteni, ám azt hiszem, ez a könyv a műfaj legjavából való.
Még egy kis moralizálásra is futotta a szerzőtől apró kultúrtörténeti szöszök mellett.
Megfigyeltétek, hogy az efféle könyvekben a nyomozók szinte soha nem alszanak?
Úgyszólván kötelező - ekképpen kissé elhasznált - momentum, hogy a detektív beesett szemű, nyúzott képű, slampos gúnyájú, örökké alváshiánnyal küszködő figura.
Borbély Szilárd könyvére várva múlattam ezzel az időt, sajnos így sem a vágyott Nincstelenek-kel folytatom, mely nincs meg a könyvtárban, hanem az Árnyképrajzolóval.
Ugyanezt éreztem Jókai Az új földesúr-jának olvastán. Jó történet nagyon szellemesen, kiváló stílusban elmondva, kissé idillikus befejezéssel, de ettől még remek szórakozás. Ja, és elég sok benne az akkoriban használt német, latin és francia kifejezés, de engem nem zavart ez sem.
Én szívesen olvasom őket, nekem inkábba kortárs magyar irodalom befogadásával voltak (részben vannak) gondjaim. Például a mai napig szeretem Jókait is (bár összességében Mikszáth stílusát időtállóbnak tartom.)
Egyetértek, e Lepkegyűjtő tényleg nyomasztó, oilyannyira, hogy először csak az egyik felét tudtam elolvasni, a másikat csak egy héttel később. Azt mondtam magamban, hogy ilyen jól már nem is szabadna írni. Azóta sem tudtam rászánni magam, hogy még egyszer elolvassam, holott lehet, hogy érdemes lenne.
örülök, hogy ezt írod, mert tapasztalatom szerint egyre kevesebbet olvasunk a régi nagyoktól, szinte semmit, csak a gyerekek bírkóznak velük az általános iskolában,
Öt napig vidéken voltunk. Itthon felejtettem Thomas Mannt, így azt olvastam, amit helyben találtam. Mikszáth Jó palócok kötetére esett a választásom, mivel novelláskötetet könnyebb úgy félbe hagyni, hogy nem vagy történetben. :) Ráadásul itthon is megvan, tehát tudom folytatni. De ki is olvastam, még a Tóth atyafiakba is belekezdtem (közben azért dolgoztam is). Mikszáth még mindig nagyon jó, sőt, üt.
Ma voltam könyvtárban, volt is a kezemben a Lepkegyűjtő, elolvastam a tartalmát és mivel nyomasztónak találtam, otthagytam.... Ha előbb olvaslak... :) De majd legközelebb.
Viszont elhoztam : Julie Orringer :Láthatatlan híd, Rowling: Átmeneti üresedés és Ken Follett :Vadmacskák c. művét, ez utóbbi II. világháborús történet a fülszövege szerint.
A híd a Drinán nálam kb. a felénél könyvjelzőzve, nem haladtam vele. Nagyon szép könyv, de olyan részletesek a leírások (s csak este jut időm olvasni), hogy két oldal után belealszom. :)
Befejeztem Fowles Lepkegyűjtőjét, nagyon jó könyv, ajánlom.
Most egy kicsit könnyedebb témára váltottam agypihentetés képpen. Fleming: A kapitány lánya. A Titanic túlélőiről szól, de semmi extra az sem túl jó stílusban, a témából sokkal jobbat lehetett volna kihozni. Gyorsan haladok vele, ezután azt hiszem egy Jeffrey Archer következik. :)
Ken Follett alapkönyve a Katedrális, szerintem tetszeni fog. Én az összes könyvét olvastam, az én kedvencem Az ígéret földje, ez kicsit romantikusabb. Történelmi regény szerencsére jó sok van, amiből lehet válogatni. Melyik korszak érdekelne? Könnyedebb, olvasmányos, vagy komolyabb?
Elolvastam Ivo Andrictól as Híd a Drinán-t (megjelent magyarul 1947). Egy Nobel-díjas regény (1961-ben), számomra sok "üresjárat" volt benne. A részletesen kidolgozott történetek viszont érdekes világba vezettek el.
Lehetséges, Sherlock Homest és persze dr. Watsont) már sokszor felhasználták ilyen-olyan történetekben. Ahogy az lenni szokott, van köztük jó, kevésbé jó és pocsék egyaránt. A Selyemház titka jó, legalábbis szerintem.
Ami a császár új ruháját, helyesbítek, elméjét illeti, érdekesen hangzó cím.
Lehet, hogy éppen az utólagos Holmes történetet láttam meg a múltkor? Bár a "krimikből" a Hamlet óta elegem volt (teli hullával, vérrel), de ezt megkeresem.:)
(Sir) Roger Penrose: A császár új elméje Nyugodtan mondhatom, hogy a parkettázás és a csempeminták alapkönyve. Adtam neki egy alcímet is: Mit érez a számítógép?
Tegnap befejeztem a Fátima kezért, és nagyon olvasmányos, bár kissé szövevényes, de azért áttekinthető a cselekménye. Azért időnként törnöm keleltt a fejemet, mert lehet, hogy egy olyan szereplőt említ újra az ötszázadik lapon, aki háromszáz lappal ezelőtt szerepelt. Az viszont nagyon tetszik benne, hogy nincs szép amerikaias boldog befejezés, a főhős ugyan eléri a tisztes jómódot, a társadalmi megbecsülést és a családi boldogságot is, de ezt nem kapja ingyen. Mindenkinek tragikus sors jutott, igaz, elsősorban a moriszkóknak, de pl. s pestisjárvány mindenkit érintett.
Az utólagos Sherlock Holmes történet, a Selyem háza is nagyon jó, legalábbis szerintem, méltó Doyle szelleméhez. A cselekmény is lenyűgöző, a jellemek megfelnek az alapsémának, és olvastatja magát. Minden Holmes rajongó figyelmébe ajánlom.
Véletlenül került a kezembe Sheila Kohler: A Bronte lányok c. könyve. Az, hogy kihoztam, már csöppet sem véletlen, mert nagyon szeretem a könyveiket, elsősorban amiket Charlotte írt. Szerencsére ő a a történet főhőse.
Némi csendes mosolyla késztetett az, hogy Charlotte brüsszeli professzora holta napjáig tagadta, hogy ő lenne Paul Emmanuel professzor modellje, méghozzá olyan vehemenciával, hogy az már maga gyanús. Igaz, ő sem volt könnyű helyzetben, mert nős volt és családapa. Úgy veszem észre, nem rajongott az ötletért, hogy ilyen módon legyen halhatatlan.
B. Brecht: A kaukázusi krétakör... Eszmebe jutott, hogy régesrég láttam színházban. Most egy párhuzamot olvastam róla a salamoni döntés kapcsán, midőn a király az igazi anyjához jutatja vissza a gyereket. A krétakörben is ez történik, viszont kiderülhet, hogy nem a vérszerinti az "igazi."
Szia! Én most olvasom másodszor. Az eleje kicsit nekem is döcögsen ment, de szerintem egyszerűen rá kellett állni a könyv gondolkodásmódjára. Én is nagyon élvezem.
Szia! Én is rászántam magam a Józsefre. (Thomas Mann) Igazából nem terveztem be, hanem tök véletlenül megpillantottam a könyvtárban, és nem tudtam ellenállni a vonzásnak)). Az eleje kínkeserv volt, most már időnként gyönyörködtet. Biztos, hogy el fogom olvasni, annak ellenére, hogy szinte fogyatékosnak érzem magam közben. Nem is lesz ez még rendes elolvasás így elsőre. Majd csak akkor, ha megveszem, és naponta csak egy oldalt olvasok.
Kellet egy kis magyar szakirodalom a játékelméletről (a Fogolydilemmáról). Úgy 15 éve olvastam, de most is élvezetes volt. Hogyha valakit érdekel hozzá lehet olvasni Neumann Jánosról, Harsányi Jánosról, John F. Nash-ről, Reinhard Seltenről.
Magávalragadó mesélőkéje van Ludmilának. Hosszabb- rövidebb történetek, nemcsak az oroszokról. A címbeli úr a cár, fordítás szerint. A történetekbeli pedig nem a cár.:)
Szépen alakul a nyári olvasnivaló listám. Thomas Mann Jákobjával lassan végzek, a többi kötetet majd szépen elosztom a későbbiek során. Ma végre hozzájutottam Rowlingtól az Átmeneti üresedéshez, amire nagyon kíváncsi vagyok. Eddig csupa jót hallottam róla és a téma is érdekel. Előtte gyorsan Wodehouse: Csirkék és szerelem, Révbíró Tamás remek fordításában. Ezek után Tzvetan Todorov: A rossz emlékezete, a jó kísértése c. könyve következik. Egy barátom annyira jónak tartja, hogy megvette nekem, csak hogy mindenképp elolvassam. Ugyancsak mai szerzemény Mark Twaintől a Megszeldítem a kerékpárt. Jó kis nyárnak ígérkezik. :)
No, végeztem a Öltések közt az idő c. könyvvel, 10/10, nagyon jó volt.
Most Saramago: Vakság c. regényét olvasom, egy nap alatt a háromnegyedével végeztem, fantasztikus! Kicsit Süskind (A parfüm - imádom!) érzésem volt az elején a mesélő stílusát tekintve, de aztán előjött az író saját ritmusa. Remek könyv!
Be kell valalnom, a kihozott könyvek közül a Selyemház titka című, utólagos Holmes történetet vettem elő. Nem is kellett csalódnom! Doyle stílusában és jelleméhez hűen motivált és mozgatott alakok, érdekes cselekmény, a szálak ügyes összefonódása az utolós oldalakon. Nagyon tetszett, még akkor is, ha néhány eléggé szembetűnő célzásra nem volt magyarázat. Lehet, hogy nem is volt célzás? Olyasnire gondolok, hogy dr. Watson többször hangsúlyozta, hogy egy szökőkút nagyon asszimetrikusan van elhelyezve. Olyasmire gondoltam, hogy talán egy titkos lejárót vagy valami rejtekhelyet álcáztak vele, de ilyesmi nem volt a cselekményben. Hiába no, semmi (és senki) nem lehet tökéletes
Érdekes, hogy spanyolul még testesebb a könyv: 900 oldal! Szószátyár lenne a spanyol vagy hogy is?
Igen kíváncsi voltam, hogy mennyire foglalkoztatja a spanyol közvéleményt ez a korszak, és íme egy idézet az interjúból:
"...olyan transzcendentális eseményről, mint egy teljes vallási közösség tagjainak kiűzése az országból, nagyon kevesen írnak. Spanyolországban sokkal több szó esik például arról, hogy száz évvel a moriszkók előtt a Katolikus Királyok kiűzték az országból a zsidókat. A moriszkók elkergetéséről valahogy nem nagyon beszélünk, és gondolom ha mi nem, akkor más országokban még kevésbé. Ma elég nehéz elképzelni, hogy ez az idegengyűlölet és vallási intolerancia négyszáz évvel ezelőtt éppen a keresztényekre volt jellemző."
Vagyis nemigen van a témában diskurzus.
Pedig igaz, hogy az iszlám a középkorban nem nyomult, nem térített túlságosan, ugyanis nem fűződött hozzá érdeke, hiszen a nem muszlimokat alaposan megadóztatta, ettől kezdve meg abban hittek vagy nem hittek, amiben akartak.
Fura, de akkor éppen ők voltak e tekintetben türelmesebbek, helyesebben a reális érdekeik mentén cselekedtek.
Magam, hogy az ifjúság körében megszokott tömörséggel fejezzem ki magam: szekularizáció rulez!
Most pedig - miután megfejtettem az élet értelmét (42!) - kicsit lazulok LawrenceBlock A betörő, aki Spinozát olvasott című semmiségével.
dr. Oscar London: A voodoo-tól a viagráig Belgyógyász doki és stand-up-os, de csak szakmai körökben. Vannak jó poénok. Előnye, hogy rövid könyv, rövid történetekkel.:)
Bajomi Lázásr Endre: Párizs csillagként reszkető. Ez a könyv nem regény, inkább emlékirat. A szerző Páriszban töltötte a II. világháború nagy részét, és azt írja meg, hogy milyen is volt a megszállás az utca embere szempontjából. Ahogy a németek elfoglalták Páriszt, máris bevezették az élelmiszerkorlátozást., ami a gasztronómiájukról (is) híres francákat nagyon rosszul érintette. Ahogy a szerző írja egyfajta lélektani éhség lépett fel. Azért közzétettek néhány hiánypótló receptet, a kedvence a marharépából készült karaj.
Ismét Falcones Fatima keze, melyet nagyon tudok ajánlani mindenkinek.
Időközben rájöttem, hogy ez a mórok kiűzésének négyszázadik évfordulójára készült, spanyolul 2009-ben adták ki, és amolyan szembenézés a múlt bűneivel. Kíváncsi vagyok, miképpen fogadták a honi olvasók, mennyire tisztázta a spanyol társadalom a történelmének e a sötét korszakait.
Kiválóan választott főhőst Falcones, ugyanis kettős kötődésű, és mint ilyent persze egyik közösség sem fogadja be igazán, mindenütt kényszeresen bizonyítania kell.
Pár hasonszőrű idealistával szövetkezve azon fáradozik, hogy kibékítse a kereszténységet és az iszlám vallást, mely fáradozás - kell-e mondani? - eleve elvetélt.
Gyötrődik a bűntudat miatt, mely abból fakad, hogy nem képes egyik társasággal sem teljes mértékben azonosulni, még nagy szerelmei is éppen a két ellentétes közegből kerülnek ki.
Miután már a regény elején utánanéztem a spanyol történelem megfelelő korszakának, tudtam, milyen ívet fog leírni a történet: az 1568-as mór lázadástól az 1609-es végleges kiűzésig tart, illetve még két év, melyet az epilógus taglal.
Iszonyú izgalmas, amint közeledik a rettenetes dátum, miként alakul a mór közösség és benne a főhős sorsa.
A könyv alaposan, de nem tolakodóan, szájbarágóan adatolt, csak egy-egy momentumot jobban megvilágítanak az idézetek a korabeli törvényekből, királyi levelekből, főnemesek jelentéseiből.
Mindenesetre egy olyan borzalmas genocídiumot ismertem meg a regényből, melyről nemigen volt tudomásom.
Azt olvasom, hogy Spanyolországban roppant népszerű a könyv, hatalmas példányszámban adták el.
Nálunk 2011-ben jelent meg, azóta a könyvtári könyv első olvasója vagyok, recenziót, bármilyen írást, utalást nem találtam róla. Igaz, utóbbi még nem jelenti azt, hogy nincs is, mivel nem vagyok a net ördöge.
Úgy sejtem, a legtöbb magyarul megjelent művét olvastam. Stílusban és tartalomban talán Müller Péter áll legközelebb hozzá. Mély gondolatokkal teli írás, mégis Coelho-nak inkább ujjgyakorlat. Nem kell sokat várni, nincs csalódás.
Ó, az Aranyeső kamaszkorom egyik legkedvesebb könyve! :)
Volt szerencsém kimenni a Könyvhétre, és természetesen elcsábultam, bár listával mentem.. :) Majd leszakadt a vállam hazafelé :) Hétvégén bele is kezdtem Duenas: Öltések közt az idő c. könyvébe. Nagyon jó választás volt. Remek sztori, jó stílus, nagyon élvezetes, ajánlom!
ha nem tetszik egy könyv, ritka eset, hogy mégis végigolvasom. pl. ha nagyon érdekel a végkifejlet. filmekkel is így vagyok.
nem érdekel, mennyire neves a szerző. nemrég Vekerdy Tamás családregénye is ment a levesbe, annyira idegesítően nem tud írni. legalábbis regényt. pedig azt a kort is szeretem.
Kun Erzsébet: Családmesék A tartalma alapján vonzó volt, beleolvasgatva viszont nekem unalmas, szirupos, szájbarágós, úgyhogy nem is olvastam el. Közben azért rájöttem, ez nem feltétlenül a könyv hibája, gyerekként olvasva érdekes lehetnek a tündérmesés történetek/példázatok. Úgyhogy lehet, csak én tévedtem, amikor hibás célközönség szerint választottam. :-)
Ettől eltekintve azért Móra Ferenc vagy Selma Lagerlöf kicsit színvonalasabban írt (kis)kamaszoknak, gyerekeknek. A padlásszoba kis hercegnője (Frances Hodgson Burnett) nagyon bájos, még felnőtt fejjel is olvasható félig mese...
Eszembe jut még Padisák Mihály Gyalog Juli-ja is, egy nagyon szerethető "nemmese", ámde valóságos és megrázó történet.
Vagy említhetném még Janikovszky Éva nagyobbaknak való regényeit is, pl. az Aranyesőt.
Egy kicsit Louisa May Alcott Kisasszonyok-ja is ide tartozik (gondolom, a folytatás, a Jó feleségek már kevésbé lesz kamaszoknak való már csak a téma miatt is), még nem értem a végére, de változatlanul szeretem. Bocs, kicsit belelendültem. :-)
A fő fejezet címekben 20 asszony szerepel. Érdekes, mint egy pszichoanalízis. Én nem vennék mérget a teljes igazságtartalmára, de azért sok újat adott. Hiányolom belőle a képeket. Érdekeltek volna a számomra ismeretlen hölgyek. Főleg antropológiai, anatómiai és atomfizikai szemszögből.
szép nagy, nehéz könyv...
Jöhetnek még nehéz idők.:)
Megnéztem, mit szív? Sok újat nem.
Az ókori Egyiptomban játszódik a XI. dinasztia idejében. - Az igazi "gyilkosságot" a korrektor vagy a tipográfus követte el, ha egyáltalán volt, aki belenézett a készbe.
Önéletrajz, lejegyezte Aniela Jaffe. Nem először olvasom és jól sejtettem, hogy sok érték elkerülte a figyelmemet.
"Leánykori" nevén Bhagwan Rajneesh. Azt elemzi, hogy az ismeretek helyet a megismerés a lényeges. (Párhuzam Castaneda Don Juanjánál a tudás-->tudomás). Éppen csak egy picit vicces, hogy filozófiát tanított egyetemeken. Tényleg csak picit.:) Az ismeretek sokszor megakadályozzák, hogy észrevegyük a csodákat. Erősen igaza lehet. Én azért legtöbbször felismerem a csodákat ismeretek hiján.:)
A mai tanítók (Deepak Chopra, Rüdiger Dahlke. Thorwald Detlefsen,stb..) könyveit szoktam összehasonlítani a régrebbiekkel (Rudolf Steiner, Castaneda, Osho itt is ott is.:) és a szentszövegekkel, mondjuk a Bibliával például, és megtudjuk, hogy " ...a látható a láthatatlanból állot elő" (zsid. 11,3):)
Nem írom le a véleményem, mert elhull a vinyó, de más, mint amiről a könyv szól. 
Edgar Degas: Mary Cassatt portré
Manet: Berthe Morisot portré
Kíváncsi voltam, miről beszél egy katolikus mentálhigiénikus pap, mert szeretem Jungot.:)
Beaufort Margitként meséli el a rózsák háborúját. - VII. Henrik mutterja, VIII. Henrik nagymamája.
Lirizált életrajznak említi az egyik ismertető. Tetszett!:)
Kellet egy kis magyar szakirodalom a játékelméletről (a Fogolydilemmáról). Úgy 15 éve olvastam, de most is élvezetes volt. Hogyha valakit érdekel hozzá lehet olvasni Neumann Jánosról, Harsányi Jánosról, John F. Nash-ről, Reinhard Seltenről.
Magávalragadó mesélőkéje van Ludmilának. Hosszabb- rövidebb történetek, nemcsak az oroszokról. A címbeli úr a cár, fordítás szerint. A történetekbeli pedig nem a cár.:)
A borítón a córdobai Nagymecset látható, nem az Alhambra, mint korábban írtam.
Úgy sejtem, a legtöbb magyarul megjelent művét olvastam. Stílusban és tartalomban talán Müller Péter áll legközelebb hozzá. Mély gondolatokkal teli írás, mégis Coelho-nak inkább ujjgyakorlat. Nem kell sokat várni, nincs csalódás.