A természet megjelenése egy ikonfestő szemében és szívében:
Égi szikra gyúlt az ikonfestő szemeiben.
Antal arcát nézte az esti tűz fényénél. A lángok, mint hullámok, nagy erővel, sötétvörösen, máskor hívogatóan pislákolva, sárga fénnyel festették meg Antal kérges arcát. Eggyé olvadt az ikonfestő szemei előtt mind az egész világ. Összeért az éj sötétje a fehér csillagfényekkel. A fák árnyéka puha takaróként simult a tűznél kuporgó, kissé vacogó Varga Pista vállára. A víz halk csobbanása, a tűzben pattogó szikrák, a magányosan huhogó bagoly hangja szimfóniává vált, ahogy Pista sóhajtott, úgy muzsikált fájó szívvel az erdő is.
A festő szemeiben lassan feléledt a tánc. Táncolt az élet a tűz lángjaiban. Antal ráncai, rongyos nadrágján a foltok, tűzzé váló, faágakra emlékeztető kérges ujjai, és a szent fa dereka. Máté szemeiben táncot járt az erdő. A tűzben életre kelt a festő szíve.
Ilyenkor elővette firkáit, és írta, buzgón írta, mindazt, amit maga körül látott és átélt.
Az ikonban ott lesz az erdő lélegzetvétele, Antal megbékélt arca, ott lesz Varga Pista reménytelen sóhajtása, és áthatja a tűz, mely színével életet lehel majd belénk. A tűz fénye lesz a Madonna minket melengető palástja. Ha kell, a vérét adja a mélybordó színhez, mely szemei előtt táncolt.
Kezét a tűz fölé tartotta. Hálát rebegett Istennek, minden idegszálért, mely szívétől a kezéig ér, és hálát rebegett, hogy élete más, hihetetlen értelmet nyert a látomás által, mely eléje vetítette az életünkben jelen lévő gondviselést.
Olykor csak szavakat jegyzett fel.
Az ikon színei: tűz, vér, mélybordó, csillagfényű, smaragdzöld, hótiszta fehér, virágporos.
Szíve mélyén napról napra vált mind többé annak jelentősége, ami az ikon által árad majd szerte a világban: megbékélés, irgalom, gyógyulás, szent erő, látomás, figyelmeztetés, emlékek, indulás, elcsendesedés, gondviselés, segítség. Fény, sötétség, derű, magány, összetartozás.
Eggyé olvadt a festő szemei előtt a mindenség. A csillagok égi kavicsok, a Madonna könnye megszentelte a patak vizét, a tűz átmelegíti az emberek szívét. A riadt erdő megnyugvást lel a fák leveléből susogó angyalszárnyak érintésében.
Az ikon, ahogyan ő megfesti, magában hordozza majd az eget és a földet, minden láthatót és láthatatlant.
