Ebben a topikban a vívás harcművészeti aspektusait szeretnénk megvitatni. Elsősorban a történelmi európai vívással, ezen belül szablyavívással szeretnénk foglalkozni, de minden más vívás képviselője is szívesen látott vendég a topikban.
"És kezdem érteni és élvezni a konvenció teremtette körülményeket!"
Ezt kifejtenéd.
Nekem kifejezetten tetszik ez a támadás joga dolog, fel kell ismernem a pillanatot, amikor védekeznem kell. Ha jól csinálom, az együttes találatok száma drasztikusan csökken. Vagy pl. ha egy ütésem az ellen pengéjének erősére esik, elvesztem a támadás jogát, de az az ütés tényleg nem is lesz hatásos, ezért tud könnyen riposztozni.
Hozzáteszem, hogy nem érdekel az élsport, és megtehetem, hogy nem az eredményért vívok. Ha mindkét lámpa kigyullad, már nem is érdekel, hogy én vagy az ellenfelem kapja a pontot, az nekem együttes.
Létszámmal most egész jól állunk. Én párhuzamosan eljárok egy kardvívó csapathoz, így heti két edzésem van, ami régen volt már (vagy tán sose). Lassan kondiban utolérem a sportvívó gyerekeket. :)
És kezdem érteni és élvezni a konvenció teremtette körülményeket!
Csináltunk egy kis videót, milyen a könnyű nejlonokkal a vívás dinamikája. Itt a topikban is írtam ezekről "Úriemberek" címmel.
Számunkra azért érdekes a kép, mert látható rajta az apja, id. Gerevich Aladár miskolci vívómester (álló sor, jobbról az 5.), a nagybátyja, Gerevich Tibor (álló sor, jobbról a 3.) és az apósa, Bogen Albert (álló sor, jobbról a 2., ő a legmagasabb, katonai egyenruhában).
Igen durva nyomokat hagy maga után a 2 él ütközése. [3:58]-nál kipróbálnak egy másik módszert:
* a támadó fejet vág, a védekező jobbra lép a vívóvonaltól és itt már a védekező penge éle a támadó penge
lapjával találkozik, ekkor nincs jelentős pengecsorbulás.
Az ütközések során ők is azt vették észre, hogy a kölcsönös kicsorbulás után a pengék egyszerűen lepattannak egymásról. Aztán egy másik érdekes megfigyelés: kötés közben a pengék néha megakadnak a kicsorbult részeken!
Befejeződött a volt BEAC-OSC, jelenleg EVC Egyetemi Vívóterem felújítása, folyik a műszaki átadás, visszakerültek a falra a találatjelző gépek, szerdától már a vívók is birtokba vehetik második otthonukat.
A közel 100 éves vívóterem megmaradása és műszaki felújítása a magyar vívósport nagy sikere is. Sokan, sokféleképpen évekig dolgoztak érte, és talán a Vívómúzeum megálmodásával és gyarapításával, a rendezvények szervezésével és lebonyolításával magam is hozzájárulhattam a patinás terem továbbéléséhez.
Mikor vagy tíz éve a veterán vívók otthonra találtak az OSC vívóteremben, azonnal felmerült az ötlet, hogy a legideálisabb helye lenne egy Vívómúzeum kialakításának, hiszen ahogy Németh Árpád, az egyedülálló magángyűjtemény tulajdonosa mondta: „Ez a hely maga a múzeum”.
Mindig nagy öröm egy új vagy megújuló vívóterem átadása, és az utóbbi években – a kormányzati támogatásnak hála – egyre több lehetőségük van a vívást szeretőknek, hogy űzhessék a legeredményesebb magyar sportot.
A Semmelweis utcai vívóterem felújítás során azonban a vívóterem sokat veszített patinájából, sőt ezentúl a terem falára – az öltőző bejáratok feletti falrész kivételével, ahol néhány bajnok nagyalakú képe lesz majd kifüggesztve – nem kerülhetnek fel régi fegyverek, sisakok, képek, oklevelek, plakátok stb., azaz olyan relikviák, amelyek egy múzeum lényegét adnák. A terem hátuljából nyíló klubszobában, néhány vitrinben továbbra is láthatóak lesznek relikviák, de nagy kérdés, hogy ez mennyire nevezhető múzeumnak.
Ez a hely volt maga a múzeum! Eddig…
Egy álommal kevesebb, de az álmok azért vannak, hogy legyen miért dolgozni! A Vívómúzeum facebook és instagram oldal továbbra is működik, és keressük a lehetőséget több irányban is gyűjtemények méltó kiállítására, már kaptunk pozitív visszajelzést!
További hír, hogy a Vívómúzeum Alapítvány nevében pályáztam a vivomuzeum.hu nevű weblapunk fejlesztésére, mely azok részére ad hozzáférést a vívóemlékekhez, akik nem aktívak a közösségi oldalakon (meglepően sokan vannak). A pályázatban szerepelt egy nagyobb összeg az ország vívótermeiben és a magángyűjtőknél, bajnokoknál, leszármazóiknál fellehető relikviák professzionális fényképezésére, digitalizálására és azok feltöltésére a megújult honlapra. Sajnos a pályázat forráshiány miatt elutasításra került, de talán majd jövőre.
A Karácsony előtti időpont nyilvánvalóan a legalkalmatlanabb időpont a gyűjtésre (a pénzszerzés mindig is gyenge oldalam volt), most mégis kérem, hogy aki tud, akár minimális összegű adománnyal segítse munkámat, a honlap fejlesztésére mindenképpen szükség van és tevékenységemnek egyéb költségei is vannak.
Kívánok mindenkinek békés és nyugodt ünnepeket, és remélem, hogy a jövőben is azzal a lelkesedéssel és szeretettel követik/követitek az oldalt, amelyet a magyar vívósport nagyjai az 1800-as évektől kiérdemeltek. (És amely a munkámhoz rengeteg erőt ad.)
dr. Ferdinandy Györgyi Vívómúzeum Alapítvány kuratóriumi elnök"
Jó volt látni ezt a videót, egyrészt, mert sokat lehet belőle tanulni, másrészt hogy a hírükkel ellentétben a lengyelek mégis tudnak rapierozni (valahogy eddig versenyeken többnyire rapierral is szablyáztak. Néha hatékony, néha nem, gyakran fájdalmas végeredménnyel).
pont nemrég mi is csináltunk rapier vs szablya vívásokat a Crosscutban (persze nyilván mi nem vagyunk a világranglista előkelő helyein, csak karácsonyi vidám edzést csináltunk), nagyon érdekes tapasztalat.
Arra azért kíváncsi vagyok, hogy jelen politikai helyzet mennyire alakított a rangsoron. 2020 körül az első 10-ből 9 orosz volt (!). Látom, most egy kivételével nem is voltak azóta versenyen az akkori dobogósok. :(
