Ide azokat a fórumtársakat várom akik szívesen megosztják gyűjteményeiket és újabb szerzeményeiket. Akik eladni vagy vásárolni szeretnének azoknak szívesen ajánlom a kifejezetten erre való /matchbox-ok, modellek - adok-veszek/ és a /Makett és Modell BOLHAPIAC/ topikokat.
Renault 18 kombi példányom már van egyszer, sárga La Poste kiadásban, amiért mondjuk annyira nem rajongok. De annál szebben megvan csinálva az egész.
Na nem sokban más mint ez, mert szinte teljesen ugyanaz, de ahogy a Twingo-nál is említettem, kicsit odafigyelhetnének arra, hogyha már elől sárgás lámpát kap egy modell, akkor hátul is szépen, reálisan kinéző lámpaberakásnak kéne lennie, nem elintézve egy sima pirossal, mert így kicsit – számomra – furcsa hogy elől megadják a módját, hátul meg „jóvanazúgy” módra el van intézve.
Persze megértem hogy egy olcsóbb kivitel, mint ugyanazon gyártó esetleg más, szebb, jobb, dobozos változata, de akkor is.
A múltkor licitáltam egy sok darabos pakkra, melyben francia rendőrautók voltak. Volt benne persze olyan ami magamnak kellett és volt olyan, ami – mivel már megvan – eladásra szántam. Viszont volt egy kis savanyú élmény. Ugyanis a képen mindegyik ép példány volt, így kissé hidegzuhanyként ért a hír mikor Pityusz közölte hogy megjött a pakk, de pár modell hibás benne. Na mondom fasza.
Így aztán gondoltam egyet, azt a párat ami ép maradt és nekem kellett kiválogattam, a sérülteket pedig felraktam eladásra. Persze mondtam is cimborámnak hogy verjük ki az eladó f.szát, lévén az aukció megnyerésekor direkt kértem Pityuszt hogy írjuk meg az eladónak hogy gondosan csomagolja be őket az eladó – lévén doboz-bliszter nélküliek. Erre mikor megjött a pakk, ezen-azon nincs tükör, egy másikról a villogó hiányzik, a következőnek egy repedés a szélvédőjén, na mondom király.
Úgyhogy a sérülteket – meg ami maradt ép, de eladásos – meghirdettem hogy legalább valamennyit visszapörgessek belőle. De most térjünk erre a Twingora.
Mint anno említettem leginkább a német rendőrségi járgányokra vagyok ráállva, de aztán egyik alkalommal mikor vettem egy eladótól jó áron pár járgányt, azok között volt pár francia rendőr, ami elég is volt ahhoz, hogy elinduljon a francia rendőrségi autók iránti irányvonalam is. Ugyanis nem egyszer találkozhatunk vele és nem csak francia filmekben. Ott van pl a Taxi amelyikben toronymagas törés-zúzást csináltak, ott van a Pofa Be – már nem egyszer beszúrt 807-es Peugeot-s jelenete – vagy a Bourne Rejtély film, melyben szintén szerepel pár.
Ezt a Twingo-t eredetileg terveztem hogy eladom, de megtetszett a kicsike, a másik meg hogy ez szerencsére megúszta a dolgot, így úgy döntöttem hogy megtartom. Kicsit jobban is megcsinálhatnák ezeket a modelleket, mármint most nem a Twingo-ra gondolok. De nézzük csak meg.
Elől szép kis lámpákat kapott, irányjelzős beütéssel, a mocitetőn lévő szellőzős berakás külön elem és a tükörnél kapott egy antennát is.
Hátul nem rossz, mert bár piros lámpákat kapott, jobb oldalra olyat tettek be, amelyiknek a tetején a tolatós kihagyás megvan csinálva. Ez a régebbi változat, mert a későbbinél volt egy másfajta lámpa berakás.
Ennek ellenére jópofa kis francia rendőrségi masina.
Egyszer ültem ilyen Twingo-ban, ugyanis nővérem mostani párjának ilyen autója volt. Nos érdekes. Eleve a rükverc a sebváltón az 1-estől balra van, így az ember könnyen elválthatja magát, mint ahogy nővérem is mikor indultunk innen a parkolóból – egymás mögötti parkolás – és azt hitte rükvercbe tette, hátra nézés, majd épp hogy kicsit előrefele indulás afféle Mr Bean módra. De szerencsére nem volt semmi, volt még elég hely a kocsik között.
Arról nem is szólva hogy ez bárkivel előfordulhat.
Mint velem anno, mikor egyszer Törökbálinton a cégtől kellett vinnem a főnök feleségének kombi Skoda Fabia példányát és nem találtam hol a rükverc. Ugyanis van olyan, aminél ugye egy kis kalap részt kell felhúzni és úgy rakja be az ember – ilyen volt kollega Corsa példánya – de ennél néztem, mondom nincs ilyen. A kollega – akivel mentünk volna két kocsival, hogy Ő majd visszahoz – vissza is jött és kérdezte mi van.
Mondom neki: - Lehet hogy hülyének tartasz, de nem találom a sebességet.
Ugyanis hiába akartam felhúzni a kart, nem jött fel. Az meg eszembe nem jutott volna hogy berakod és le kell nyomni a sebváltó kart. Hiába, nem vezettem még olyan kocsit aminél így volt.
Mondjuk egyaránt hülye megoldás akármelyik változatról van is szó.
A Twingo műszerfala pedig úgy ahogy van egyszerűen és tömören jellemezhető: egy csík az egész.
Pityusz cimborám hozzájutott pár 1:72-es példányhoz és persze küldte nekem a képet, amin rögtön neki is álltam csemegézni. Ki is szúrtam ezt a kicsikét és máris csaptam le rá. Korábban egyik alkalommal börzén – még akkor a Váci útin – lett volna alkalmam beszerezni, viszont akkor nem hoztam el, mivel az 1:43-as változata még nem volt meg. Később az bejött, de akkor meg már a kölyökkel nem találkoztam – nyilván megvették – de ugyanúgy rajta voltam hogy be kell szerezzem. Így mikor Pityusz képén kiszúrtam, máris lecsaptam rá. A Brera mondhatni a 159-es hatchback változata. Eredetileg nem tetszik annyira, de mégis masszív, morcos megjelenésű tekintete megfog, és ez hátul is visszaköszön. Talán kevesen tudják, de cabrio változatban is létezik, bár abban ritkább. Itthon eleve nem nagyon találkozni vele, de a cabrio változattal még kevésbé, bár én szoktam egyet látni azért mindennap :D
Na ez se mindennapi darab. 1:43-as méretben is ritka, de egyik alkalommal sikerült beszerezni Márk Dénes cimborától és most végre meglett a kis kölyke is. Persze ami különbség az az, hogy hátul a kicsi nem kapott alsó perem festést, valamint más színű a kipufogója. Egyaránt nem túl gyakori 1:43-as és kisebb 1:72-es kiadásban sem. Főleg ezüstben.
Egyik alkalommal gondoltam kölykök után nézek és találtam is két megfelelőt egy eladótól. A keretem igen csak ki volt már centizve, de még épp belefért. Meg is vettük, de a végén már szinte kezdtem róla lemondani, ugyanis egy adott hónap végén vettem meg és kb 1 hónapot vártam rájuk mire megjöttek. Már azt hittem hogy nem fognak megérkezni. De aztán szerencsére befutottak és végre valamelyest megnyugodtam. A Saab 9-5-ös példányt – 1:43-as méretben – régóta kerestem ezüst változatban, de aztán sikerült beszerezni. Az 1:72-est aránylag kicsit könnyebb beszerezni, lett is volna rá alkalmam párszor hogy beszerezzem, de mivel nem volt meg a nagy, így egyenlőre kispályán maradt a dolog, de persze azért ebből sincs olyan sok, viszont könnyebben lehet találni mint az 1:43-as változatát. Persze a nagynál – ami még egy korábbi Hongwell kiadás – sárgák a ködlámpák, bár nem tudni miért, de így csinálták meg rajta. Hátul persze szintén majdnem ugyanolyan, csak a kicsinél nem csinálták meg az irányjelzős részt a lámpában.
Na ez…..ez volt az a bizonyos fontos példány, melyet nem akartam veszni hagyni. Ugyanis annyira gyönyörű ez a masina. Persze 9000-es Saab példányt láttam Neo-ban viszont azt kihagytam, mert egyrészt drágább, másrészt műgyanta amiért nem rajongok. Persze ennél is kicsit féltem hogy nem-e az, de szerencsére nem. Fém modell. Pityusz barátom még kérdezte is – mikor mentem átvenni a kicsikét a többivel – hogy majd írjam meg ki a gyártója, de nem tudom, mivel az alján tényleg csak annyi van hogy Atlas collection. Szóval ilyen szempontból a gyártó ismeretlen. Gyerekkoromban nagy kedvenceim voltak a Matchboxok, azon belül is a piros-bordó színű változatok mint a Volvo 760, Opel Vectra vagy az ilyen Saab 9000-es példány. Bár nem olyan rég összegyűjtöttem a szívemnek legkedvesebb „medzsókat” jó állapotban, viszont a Saab 9000-es mindig egy picit jobban kedvelt példány volt mint a többi. Hogy miért? Én sem tudom. Talán mert gyönyörű áramvonalas, elegáns, klasszikus és sportos is egyben. Így talán érthető hogy mikor ezt megláttam 1:43-as méretben, akartam a kicsikét. Nem is tudom mit írjak még róla, mert tényleg gyönyörű. Szépen megcsinálták a lámpákat elől, a felezett irányjelzős-helyzetjelzős kialakítású széllel, valamint kapott rá kis törlőlapát pingálást is. Hátul pedig….mesés. Megfelelő égő elrendezéses kialakítás, kis fekete keretes festésben, ami által még jobban kiemelkedik.
Egy ideje szemeztem már ezzel a kicsikével, viszont még gondolkoztam rajta. Viszont hogy volt az a bizonyos egy fontos példány amit nem akartam kihagyni, most beszereztem. Anno láthattuk az azonos konstrukciós példányokat mikor lefotóztam – Peugeot 807, Fiat Ulysse, Lancia Phedra – és ez is közéjük tartozik. Hátul is nagyon szépen megcsinálták mert a piros lámpák alatt látható az égőhelyes kialakítás. Igaz hogy hátulra miért került zöld ablak azt nem tudom, de mindenesetre érdekes.
Szeretem a Renault masinákat. Tény hogyha választanom kéne közülük, nehéz döntés előtt állnék. De mégis talán a Safrane a szívemnek egyik legkedvesebb darab.
Eredetileg megvan/volt nekem ez a kicsike, csak sötétszürke változatban, viszont az eladó cuccai között felleltem eme színben és mivel az ára is jó volt úgy döntöttem, jöjjön.
A másikat gondoltam majd eladom, de aztán volt egy pillanat amikor úgy éreztem hogy inkább megtartom. De aztán végül is mégis elpasszoltam. Természetesen még mielőtt eladtam volna, azért csináltam egy közös képet velük mert bár mondhatni ugyanaz a Safrane, de mégsem. A Safrane-t én két fajta változatban ismerem. Van ez, és a hátul L alakú lámpás változat.
Akkor most lássuk hát a saját példányommal. (mikor a képet készítettem kicsit poros volt, mert bár vitrinben tároltam, de van némi rés az üveg és a széle között sajnos)
Látható hogy ugyanaz a típus, de a sötétszürke egy Baccara változat. Érdekes hogy az orra kb ugyanolyan, de mégis más. A mostani ezüstnél letisztultabb a vonalvezetése, míg a szürkénél, kis külön műanyag berakások vannak.
Más a felni is, mondjuk a padlólemeze azonos, így ha akarjuk akár meg is cserélhetjük, de nem nyúltam hozzá. Elvégre is mindkét fajta 5 ágú csillagos felnis.
Érdekes hogy a sötétszürke hátulra is kapott egy antennát, míg az ezüstnél csak elől van.
Hátulról persze teljesen azonos, azt leszámítva hogy a mostani példányon nincs spoiler és a megfelelő típusneves a rendszáma. Ezek szerint akkor a Baccara a kicsit sportosabb változata.
Na ez……eeeeez nem semmi. Nem szoktam licites példányok iránt érdeklődést tanúsítani, mert ugye a mi fizetőképességünk, nem ér fel a nyugatihoz, ugyanakkor meg gondoltam egy ilyenre biztos lesz licit és megy majd a harc érte. Nem így lett :D Ugyanis Pityusz cimborám ajánlott egy eladót akitől volt tervben pár járgánya és én is körbe néztem. Na ahogy ezt megláttam rögtön mondtam hogy ez érdekelni fog, gondoltam próba cseresznye. Meg is tettem felé a max ajánlatomat, de mivel kiköltekeztem magam megkértem, hogyha meg tudja nekem előlegezni, akkor tegye meg, mert csak hónap elején tudom kifizetni a fizuból. Eljött hát a várva várt utolsó nap – közben még néztem párszor és akkor sem volt licit rá – el is jött hát az utolsó óra, perc, másodperc és nem akartam elhinni. Megnyertük. Persze a papírján mke ne tévesszen meg senkit, nem olyan árban volt. Megmondom én őszintén. 35 euro áron volt meghirdetve és ennyiért is nyertük meg. Árat nem szoktam írni modelleknél – konkrétan – de mivel ezt „sohaabüdöséletbenelnemadominkábbélek2-3napigkenyérenésvízen” gondoltam most megírom :D Viszont kicsit meg is lepődtem. Azon kívül hogy jó áron sikerült megnyerni, miért? Mert hát ez műgyanta modell. Nem is tudtam hogy a Minichamps gyárt műgyantát is. Ugyanis a doboz oldalán ottan van a Resin felirat. Ezt láttam az aukcióban is, de akkor is olyan gyönyörű, a másik meg hogy meg nem mondaná róla az ember hogy ez nem egy fém modell. Lehet hogy elkezdem a műgyantákat is gyűjteni? Ezek után már bármi lehetséges :D A műgyanta modelleket csak két tényező miatt szoktam kihagyni. Az egyik persze az ár. A másik pedig hogy nem tudom az anyag hogy reagál a hőmérséklet különbségekre. Noha nem az ablakban vannak tárolva a fém modelljeim sem, de mivel nyáron ugye azért az egész lakás felmelegszik – még ha a redőnyök le is vannak engedve – ettől mindig tartok kicsit. Még a dobozán belül is, a plexi egy ilyen átlátszó fóliás csomagolásban volt. Sőt, utána jött a meglepetés, mert az aljára ragasztva találtam egy kis marihuán...izé kis tasakot, amiben van egy vékony szál, ami egy antenna. Wááááá frankó…. Egyszerűen meseszép. Ha ilyen járgányba került egy hulla, még bizonyára defibrillátorra se lett volna szükség, mivel az ember már magától az élménytől hogy egy ilyenben van feltámadna és sarkait összecsapva ugrálna mint a csóktól megrészegült tini :D Ahogy Luigi – a kis Fiat 500-as – mondta a Verdákban: - „Ez gyonyorú” :D Azok a lámpák, a hűtőmaszk, a kis embléma, az ablaktörlők, a tükrök, a Krankenwagen felirat, fent az a duda, a két kék villogó.. Persze itt már beraktam a kis antennát, de mivel lévén nem mai kiadás, arról az ezüst festés, vagy bevonat, szépen elkezdett lemorzsolódni-leválni, de tulajdonképpen nem gond. Ha akarom akkor bármikor tudom pótolni még anno korábbi meló helyemről hozott rugós pembeültető szerszámból. Ugyanis anno direkt bugáztam kicsit ilyesmi antenna célokra hogyha valamire kéne.
Még a szélvédő sarkában is ott van valami motívum.
Úúú és ez a segg….azok a lámpák, a ¾-ed részben takart ablak, a sárvédők, ráadásul egy ködlámpa és tolatólámpa berakást is kapott a lökösbe. Mindig mondogatom – igaz a halottas kocsi változatoknál, de erre is értendő – ha egy ilyenben utazhatnék…..persze inkább ülve mint fekve :D
Mondanom sem kell hogy egy mentő nem mentő, betegágy nélkül – ahogy általában sajnos a SIKU példányoknál megszokott népbetegség annak hiánya – de még az is király hogy így benne van. Nem tudtam szétkapni a modellt, mert bár lecsavaroztam az alját, de hátul még tartotta valami, így gondoltam inkább ami nem megy, azt ne erőltessük, lévén egy különleges darab, a másik meg hogy sokkalta sérülékenyebb mint egy fém, így ezt az ötletet inkább elvetettem. Azt hiszem ezentúl figyelem a licites példányokat is… Sőt ezután nem sokkal lett is másik 4 remek fogás, szintén kikiáltási alap áron ;-)
Korábban sikerült egyet szereznem, de sajnos a bal oldali A oszlopban volt egy kis rogyás, így nem volt felhőtlen az öröm. Végül is szerencsére attól sikerült megszabadulni – már így is buktam rajta – de próbáltam nem gondolni rá. Persze valahogy mégis inkább a fekete lett volna anno király ha összejön, ami még árban is jó lett volna, arról nem is szólva hogy a kombi is nyugodt szívvel parkolhatott volna be mellé.
De most megszereztem….ép és egészséges :D A KMO börzén botlottam bele, mikor Ádám Szegedi cimborám ajánlotta Esztergályos Zsolti komát, és már csaptam is le……mármint nem a modellt az asztalról, hanem a megvételét illetően :D
Úgyhogy ezért mondom hogy megéri börzére járni – persze én se tudok, vagy megyek mindig minden egyes megrendezett börzére, de megéri kinézni – mert sose tudhatja az ember hogy mit talál, milyen áron és nem egyszer van hogy egy régóta keresett példány egyszer csak ott virít valaki asztalán.
Végre örülök hogy megvan és ráadásul hibátlanul :D
Bár mondjuk én inkább Golf szedánként tekintek rá :D
Tervben volt nálam is :D Terveztem hogy összeállítok egy pakkot, melybe bekalkuláltam 2-3 ilyen példányt – egyet magamnak – meg még pár masinát, de végül nem lett belőle semmi, mert egy másik modelles kollegánál szintén felleltem a kínálatban és ráadásul kicsit versenyképesebb áron, mint amennyiért én kínáltam volna. Így hát úgy voltam vele hogy az sztorno. Sajnáltam hogy nem jött össze, mert konkrétan a régóta vadászott kis 1:72-es Land Rover kölyök mellett lettek volna még, ám emiatt a váratlan helyzet miatt úgy alakult hogy abból a pakkból nem lett semmi, de azért a kis „Landy-t” be kellett szereznem :D
Így hát miután ezt kiszúrtam a modelles kollegánál, megkértem hogy hozzon el egy példányt nekem a börire.
Ez az újfajta Renault Master – vagyis jelen esetben Nissan – nem tetszik nekem. Mármint úgy értem Renault/Opel kiadásban – mivel annál csak a motor más – nem tetszik hosszúkás lámpái és a szögletes kialakítások miatt. Az mondjuk most mellékes hogy a mostani melóhelyemen szoktam az ilyen – Opel – változatát vezetni, de az más :D
Viszont van olyan példány ami a való életben nem jön be, nem tetszik, de modellben mégis pont ennek ellenkezője áll fenn :D
Ez a Nissan persze talán egy fokkal jobb, mert elegánsabb az orr-része.
Egyedül azt csodálom, hogy Opel Movano változatban hogyhogy nem hozták (még) ki. Lévén a Norev-től korábban már láthattuk a három példányomat, mert egyaránt kijött Renault Master-Opel Movano-Nissan Interstar változatokban. Persze a legelterjedtebb a Renault, az Opel változat valamivel kevésbé fellelhetőbb, a Nissan meg egyenesen ritka.
Elő is vettem hát a – nem sokkal ezelőtt – bemutatott Renault Master változatomat, mert persze közös képért kiáltottak.
A Nissan változatból ugyanis túlkínálat van – annak ellenére hogy a való életben pont ritkábban lehet találkozni vele – és egész jó normál áron be lehet szerezni, vagy már mondhatni inkább „szemtelenül jó” árban. A Renault változat viszont ritkább – a való életben pont az az elterjedtebb – mégis azért szinte ötszörös árat kell kicsengetni.
Eredetileg nem is lett volna tervben a Renault, de mivel egy régóta keresett és fontos példányt szúrtam ki az eladótól, gondoltam akkor jöjjön ez is, hogy ne csak arra a példányra – konkrétan a Focus C-max – csengessek ki szállítást. De térjünk vissza a kicsiké(k)hez.
Ugyanaz a gyártó, ugyanaz a modell, csak persze némileg kicsit más orral.
Gondolhatnánk is – hogy az orr részt leszámítva – totál ugyanaz, de nem. Akadnak azért különbségek. Pl az első amit észrevehetünk a belső színe. Utána jöhet az antenna hosszúsága, ugyanis a Nissan változatról nem tört le vagy ilyesmi, csupán az ilyen rövid kis bütyök antennával van kihozva, míg a Masteré 3-szor hosszabb.
Persze a kerékben benne van a megfelelő embléma ez szintén különbség, de ez jó hogy így van. A fekete pötty festés – ami gondolom az ajtó neki csukódását szolgáló kis gumibütyök akarna lenni, ami megakadályozza az ajtó kasztninak való csapódását – mindkét példányon megtalálható. Viszont csak a Master változatnál vannak oldalsó, sárga helyzetjelző lámpa pöttyök, a Nissan változatnál ez nincs.
Ugyanaz, vagy mégsem?
Érdekes hogy tulajdonképpen tetőt illetően is akad különbség, mert a Masternél egymás után kapta a két kialakítást, míg a Nissan változatnál kissé külön kerültek egymástól.
De van még…
Igen a hátsó lámpák is bár mondhatni megegyezően néznek ki, azért itt is akad különbség. A Master példánynál – gondolom – ezüst pingálást kapott az üveg alatti rész, míg a Nissan változatnál csak maga a lámpa van berakva, nincs az üveg alatt a modellen kifestve.
Ezáltal a Renault változaté impozánsabb.
De egy picit mintha a háromszög féklámpa berakás is más lenne – bár ez lehet csak véletlen – mivel a Nissan változatnál kicsit ívesebbnek hat.
A kilincset azt nem rónám fel különbségnek, mivel gondolom az csak így sikerült, vagy pont egy ilyen kicsit erőteljesebb került bele.
Ehhez persze meg kéne nézni még egy két ilyen Renault-t és Nissant.
Nos kedves Norev, várom a Movano változatot is :D Amúgy említést tettem róla nekik – a Norevnek és az Eligornak is – hogy jó lenne hogyha kisbusz változatokban is kihoznák, mivel nem kell különösebben módosítani, az alap formaöntvény ugyanúgy megmaradna, csupán ki kell vágni az oldalán a lukakat, valamint egy másik üvegbelsőt és egy több üléses műanyag belsőt kellene a kínaiakkal legyártatni. Ennyi. Minimális befektetéssel bővíthető a paletta.
Mikor tudomást szereztem erről a lakóautós sorozatról, és mikor megláttam hogy ez is lesz benne, nem volt kérdés: igen, erre rá fogok kattanni. Na persze nem terveztem az összeset – mikor még csak az első 7 tesztpéldány volt közzétéve – de már láttam, hogy ezek között biza lesz amit nem lehet kihagyni.
Ilyen volt az első „mézesmadzag” példány a Citroen, majd később az olaszoknál szintén elindult a sorozat, csak ők Fiat változatban hozták ki, aztán jött a Mercedes Hymer példánya, azután egy Fiat Rapido, majd utána egy Renault Trafic változat – melyet Bécsi kiruccanás alkalmával pont sikerült lekapni a való életben is – és most ez a Transit változat. Nagyon tetszik egyébként hogy a sorozatban megfelelő arányban van régebbi típus, és mai modern formavilágú is. Persze néztem a listában, van még egy-két esélyes, de azokon még egyenlőre gondolkozom.
Viszont az alább felsorolt példányok olyanok voltak, melyeknél nem volt kérdés hogy kelleni fognak.
Bevallom őszintén volt tervben egy pakkom ebay-ről melyben két ilyet is tudtam volna venni – egyet magamnak, egyet eladásra – de aztán később úgy voltam vele némi kalkulálás miatt, hogy inkább kiadtam egy kicsit magasabb árat az eladónak csak ezért. Természetesen kértem hogy alaposan nézze át hogy nincs semmi hibája, mert az ilyesmikre – gyűjtő lévén – érzékeny vagyok (de ki nem?)
Egyszerűen nem is tudom mit írjak eme példányról, gyönyörű. Örülök hogy végre valakinek eszébe jutott egy ilyen sorozat példányait is kihozni. Persze nem tökéletes, mert volt pl olyan amelyet nyitott ajtókkal hoztak ki és mivel nem nyitható-csukható opciós, így az fix, kicsit hülyén néz ki, amondó vagyok akkor szerintem már jobb így.
A kis bütykös irányjelzős rész elsőre úgy tűnik mintha lefelé konyulna, pedig rendesen a helyén van, bizonyára csak a fekete bentebb lévő festése játszik a tekintettel.
Persze erre nem kaptunk bringákat – mint a Citroen-Fiat változatokon – de nem is baj, így is adja a feelingjét.
Első alkalommal azt hittem hogy az enyémnél hibás a hátsó lámpa – és emlékezetemben is úgy rémlett hogy a bal oldali ugyanolyan kéne legyen mint a jobb – de aztán megnéztem egy fórumon ahol szokták a gyűjtőtársak fényképezni az aktuális – náluk korábban elérhető – szerzeményeket és megnyugodtam.
Persze mint ahogy az lenni szokott, most is fogtam – még anno – kis eszkábált imbusz kulcsomat, mely 6 szögletű volt, de én csináltam belőle 3 szögletűt :D – és megnéztem a belsejét.
Kicsit félve szedtem szét, mert miután a két csavart kiszedtem, csak nem akart szétjönni. Hát persze, mivel a hátsó rendszám berakás még tartotta :D
Szépen látható és kivehető minden rész. A vezető ülés mögötti kis társalgós asztalos rész, valamint egy heverős rész.
Sőt a modellnél nem látszik – bár lehet rá következtetni – de a vezető feletti íves részben is van egy hálóegység.
Középen a bejárat, vele szemben a hűtő és a beépített mosdós csaptelep.
Erről lőttem is egy közelebbit :D
Tök király.
A hátsó részben a sarokban az emeletes ágy, létrával, valamint persze a mosdó.
Egy komplett guruló otthon :D
Az embernek – mondhatni – amúgy is a kocsija a második otthona, de ha ilyen körülmények vannak, akkor ez már szinte egy luxuslakás...csak kerekekkel :D
Régóta vadásztam ezt a kicsikét, ugyanis 1:43-as változatban megvan, de ezüstben sose láttam. Később aztán találtam 1-2 példányt az Ebay-en, de sajnos mindegyik olyan volt hogy nem akart összejönni. Az egyik Amerikából jött volna, mestersége címere...izé na szóval az persze esélytelen volt, egy másikat meg bár meg tudtam volna szerezni EU-n belülről, de egy 5-ös pakk részese volt. És noha egy retróautó ára körül volt a kis 5-ös pakk, de nem akartam olyanokat megvenni amikre nincs szükségem, vagy nem biztos hogy el tudom passzolni. Aztán rátaláltam erre. Ugyanis az eladótól tervben volt egy pakk, de mivel láttam ugyanazokat a járgányokat egy másik eladónál, ráadásul versenyképesebb áron mint amiket én terveztem, így letettem arról a pakkról. Viszont úgy voltam vele hogy ezt a kicsikét megszerzem. Ugyanis...hmmm...most hogy is mondjam, olcsó volt, de mégis sokba fájt.
Ugyanis kb 1000Ft körüli összeg volt az ára a kicsikének, viszont persze a szállítás megnyomta, vagy ha úgy tetszik most többe került a leves mint a hús. De nem bánom, mert végre megszereztem. A másik meg hogy csak a tudat átállítása a kérdés hogy fogja fel az ember. Most lehet úgy felfogni hogy 1000Ft volt a kicsike és 4000 volt rá a posta, vagy fel lehet fogni úgy is, hogy a postaköltséget elosztom a korábban jó áron megvett modelljeim között – pl amit mondjuk 3000-ért vettem meg, úgy kalkulálom hogy 4000 volt ami áron még mindig jó volt – és így máris csak a sima 1000Ft-os ára marad meg a kicsikének :D
Na ez most teljesen ugyanolyan mint a nagy. A festés, a belső, minden. Vagyis hát – ahogy az lenni szokott – azért akad különbség. A kis ablakos tető rész mind a nagyról, mind a kicsinél levehető, de persze a kicsinél nem csinálták meg a pótkeréknél a kis ívesen kandikáló féklámpát. Mindössze ennyi különbséget találtam a kettő között, de akkor is... Végre...megvaaaaaaaan :D
Korábban láttam a vatyerán egy példányt, de 10 000Ft körüli áron, annyit viszont sokalltam érte.
Viszon Ebay-en nem találni olcsóbb példányt, sőt ettől csak drágább árban mérik. Szóval később már úgy voltam vele, hogy talán mégse lenne olyan sok érte a 10 000. A kombit is kihozták – igaz nem ez a gyártó – de annak még húzósabb az ára, 20-25 körül mozog. Viszont ez nekem mégse fájt annyiba. Hogy mennyi volt? Nos rákerestem erre a kicsikére és kidobott egy jó árú, 10 000Ft alatti példányt, és gondoltam körbenézek az eladónál. Aztán leesett az állam. Nagyon jó árban voltak márkás modellautói, így mondanom sem kell hogy jó párat bezsákoltam. Mindegyikre kalkuláltam mennyiért tudnám eladni és úgy számoltam, hogyha a nagyja elmegy, akkor mondhatni úgy jön ki hogy ingyen volt a kicsike, de ha mégsem megy el az összes, akkor is jó árban volt :D Filmes kocsiként is tudok rá gondolni. Ugyanis az Európai Vakáció – Chevy Chase – film jut róla eszembe, melyben egy ilyennel – csak fehérben – furikáztak, miközben a túszul ejtett utazási iroda alkalmazottja ott volt a csomagtérben. Gondoltam is rá hogy milyen lenne megcsináltatni, de sajnos nehezen beszerezhető ez a kicsike, ha pedig sikerül, akkor nem olcsó szerzet.
Szép a kicsike, de megcsinálhatták volna jobbra is. Kis irányjelzős beütést kaphatott volna ami kicsit feldobná, bár ahogy később megtudtam valakitől a Regata-nak alapból átlátszó volt az irányjelzős burája, csak az égő volt benne sárga, így akkor ez mondhatni reális.
Bár első ránézésre ahhoz képest hogy Norev – a farát illetően – nem mondhatni egy minőségi darabnak, pedig elölről szép. Hátul piros lámpákat kapott egy rovátkás kialakítással, de ez is lehetne jobb.
Azonkívül hogy megcsinálhatták volna benne a sárga és fehéres részt is, még a belső bütyöknek is üvegből kéne lennie. Így ez sajnos nem tökéletes, de maga a típus miatt mégis egy remek szerzet. Valamint azért megdobja a reális olaszos rendszám is.
Na ez érdekes szerzet. De tulajdonképpen az egész folyamata érdekes volt. Emailben szoktam kapni a levelet amikor egy eladó meghirdet pár modellt listával és közte is volt egy ilyen, igaz dobozos állapotban. De akkor pont át kellett mennem ide a közelbe, egy tervezett átalakításos modell miatt, így csak akkor láttam az emailt mihelyst visszajöttem.
Na gyorsan írtam is az illetőre face-en is, sms-t is, meg hívni is próbáltam.
Az idő olyan este fél tíz körül járt, így gondoltam ha felveszi, gyorsan bocsánatot kérek az esti zavarásért s egy 30 másodpercben gyorsan összefoglalom hogy érdekelne, vinném, másnap fizetném-átvenném.
Nagyon megakartam szerezni a kicsikét.
Sajnos nem jött össze. Írta az eladó másnap, hogy szinte azt vitték el legelőször.
Na mondom...tépni tudtam volna a hajamat – még jó hogy rövid hajtípusú vagyok – mert most szó szerint értettem.
Ezüstben ugyanis nagyon ritka a Minichamps Toyota Avensis kombi. Persze kihozták más színekben mint kék, piros, vagy zöld – elég hülye színekben hozta ki a Minichamps – de ezüstben nagyon eltalált és passzolna is a sedan változatomhoz.
Na mondom, hogy nekem pont akkor kellett átmennem...egy nap ugyanis – ha gépközelben vagyok – többször is nézem az emailjeimet. De hát persze utólag könnyen okos az ember.
De belegondoltam hogyha ránézek mielőtt átmegyek, akkor talán meg tudtam volna szerezni. Sebaj, elvégre is nem szerezhetünk meg minden modellt amit szeretnénk.
Később, mikor volt egy eladásos sedan változatom, egy illetőnél – akit érdekelt volna a sedan csak időközben egy másik illető gyorsabb volt – volt neki kombija, de hiányzott neki az egyik tükre.
Említettem is hogy beszámítom az árba, de az árban nem tudtunk megegyezni. Bár persze kerestem és ritka is ez tény, de sérült volt…
Na mármost egy festéshiba vagy egy enyhe karc is rontja ilyenkor az értékét egy modellnek – a modell összbenyomásáról nem is szólva – de nem annyira mint egy nagyon is látható, feltűnő tükör hiány.
Mondtam is a srácnak hogy nem fogja tudni annyiért eladni – hacsak nem talál valakit aki tud neki tükröt csinálni – de ez persze nehéz úgy, hogyha nincs miről a mintát levenni.
Úgyhogy volt egy halvány reménysugár hogy esetleg tükörhiányosan összejön, de amondó voltam sok az érte kért összeg és így inkább nem kockáztattam meg.
Később mikor láttam hogy valaki szintén keresi a kombit, azért ajánlottam neki a srácot, hátha Ők meg tudnak egyezni.
De most térjünk rá a mostani példányra, hogy hogy lehet hogy mégis meglett.
Néha jól jön az hogyha az ember nem tud megszerezni egy bizonyos modellt, mert akkor rögtön körbenéz hogy egy másik fontosat meg tud-e szerezni. Ennél is ez volt a helyzet.
Ugyanis Pityusznak leadtam a rendelést, mivel láttam az eBayen kettő különleges Altaya példányt amit meg is vettünk.
Eredetileg 5-6 példány lett volna betervezve az eladótól, de végül is inkább csak kettő lett, mert már csak annyira volt keret – mert ugye időközben megvettem a Transporteres pakkot – a másik meg hogy Kínából jött volna, amire gondoltam lesz vám is. De mivel az aukció olyan volt hogy csak a modell árát kellett kifizetni, így bevállaltam azt a kettőt, ugyanis nem volt rá szállítási díj. De aztán kiderült hogy mégsem jött össze, mert az eladó elfelejtette levenni az oldalról.
Így az elutalt összeget visszakaptuk, én pedig máris valami más után néztem. Találtam is. Vw Bora sedan példányt anno láttam valakitől ezüstben – arra is lecsaptam volna, csak lekéstem róla és kicsit nyúztam is az illetőt mondván: nem kell az neki, nem kell az neki – most viszont egy feketét szúrtam ki, ráadásul jó áron is lett volna.
Ki volt rakva licitálós módban is, de alatta fixáron is le lehetett volna ütni.
(korábban a börzén egy bordót láttam s noha tetszett a színe, az ára magas volt és mégse akartam ama változatban) Na gyorsan írtam is Pityusz cimborámnak hogy vegyük meg fixáron a kicsikét, amire el is ment volna a visszautalt összeg. De sajnos nem sikerült megvenni fixáron, később pedig lett rá licit. Na mondom...az Altaya változatok nem jöttek össze – bár azokért is fájt kicsit a szívem – a Bora példányról is lemaradtam, így úgy voltam vele akkor megmarad az összeg.
De még tettem egy próbát. Felnéztem az eBayre és rátaláltam. El sem akartam hinni :D
Mindig beírom a típust és a méretet hogy szűkítsem a keresést, de most csak simán a típust írtam be, valamint bal oldalon a kritériumokat állítottam be hogy miben keresse. Kidobta azokat amiket eddig is láttam, aztán egyszer csak ott volt.
Jó is hogy nem írtam bele hogy 1:43 mivel nem szerepelt a nevében, így nem dobta volna ki valószínűleg. Na mondom...
Bár doboz nélküli példány volt, gyorsan írtam cimborámnak hogy kérdezzen rá hogy hibátlan-e a modell – mivel csak egy szemből-oldalas kép volt róla amilyet én is szoktam lőni – de tekintve hogy az eladó 100%-os volt, valamint a képen se látszott sérülés – megvolt a tetősín, tükrök stb... - feltételeztem megbízható egyén annyira hogy nyilván lenne róla kép, vagy említés a leírásban, hogyha lenne valami probléma vele. Egyedül annyi volt hogy doboz nélküli, de azt leszarom.
Pityusznak írtam is – szinte már csitított hogy nyugodjak le, de hát ez van ha egy régóta keresett modellre van lehetőség – de aztán kicsit szomorú és ideges lettem.
Ugyanis frissítettem az oldalt és azt láttam hogy SOLD vagyis megvették. Kérdeztem cimborámat hogy Ő vette-e meg, de azt mondta hogy épp a kapuban van.
Na mondom neeeeem neeeeem neeeeem..........miközben két kezemet az arcomba temettem és a fal felé fordultam.
Mondom ezt nem...hiszem...el...hogy másodjára is itt az alkalmam beszerezni és másodjára is lemaradok róla.
De aztán megnyugtatott hogy ez egy kis gonosz tréfa volt és Ő vette meg :D Na mondom ez nem volt vicces.
Ugyanis korábban romániai ismerős is eljátszotta ezt mikor az Eligor Iveco Daily furgont vártam – kölykével – mondván hogy más példányokat küldött neki az eladó.
Nem jó ilyesmivel viccelni…bár persze nézőpont kérdése, de akkor is :D
De végre megvan :)
Szóval mint korábban említettem érdekesen alakult a beszerzése és a rátalálása is.
Ugyanis másik 3 modell – amik szintén fontosak lettek volna – meghiúsulása kellett hozzá hogy meglegyen a keresett kicsike. És ugyanakkor ugye a rátalálás sem volt mindennapi, mivel mindig beírom a méretarányt is mikor keresek valamit, most viszont csak simán a típusnévvel kerestem rá. De végre megvan :)
Persze én már a vitrinben megcsináltam a helyét a sedan változatom mellett, de amíg nem érkezett meg addig nem voltam megnyugodva, mert mindig remélni kell a legjobbat és felkészülni a legrosszabbra. De szerencsére befutott és most már méltó helyén pihen a sedan tesója mellett :D
Vannak olyan személyautók, kisbuszok, furgonok, melyek rohadtul bejönnek. Na ez.......pont nem ilyen :D Ugyanis a Master a kedvenc kishaszon járművem, de sajnos ez az újabb változat már nagyon el lett b.szva. Az első generációsnál szép volt a forma, a lámpák is ívesek voltak, utána jött egy kis facelift javítás, majd jött ez a változat. Az orr rész sokkal ocsmányabb lett, és úgy egészében az egész forma is, valamint a lámpák is. Nem tudom miért kellett egyáltalán hozzányúlni, vagy ha már hozzányúltak, miért bólintottak rá erre mikor megalkották.
Elb.szták az egészet. Hogy akkor mégis miért kellett? Nos...most mondhatnám a – néha ilyenkor – szokásos jelzőt rá hogy jó árban volt, de nem. Egyrészt mert a Ford Focus C-max példánnyal együtt vettem meg – gondoltam ha már azt sikerült beszereznem körbenézek és még ez belefért – de mint említettem, nem mondhatnám rá hogy jó áron volt. Ugyanis nem volt olcsó :D
Viszont vannak olyan példányok melyek a való életben nem tetszenek, nem jönnek be, de kicsinyített 1:43-as változatban mégis. Így hát bezsákoltam :D Talán nem mondok titkot hogy Nissan változatban is lehet kapni, ráadásul egész jó árban, de igaz hogy nagyobb is a kínálat belőle mint a Renault Master változatból, pedig a gyártója a Nissan verziónak ugyanúgy a Norev.
Egy picit mondjuk sajnálom hogy – legalábbis modellben – Opel Movano változatban nem hozták ki már ezt, mint az előzőt, azt ugyanis Renault, Opel, sőt Nissan változatban is megjátszotta a gyártó. Hogy akkor ennél miért maradt ki az Opel mikor a Renault és a Nissan kijött... És annál is át kellett rajzolni a hűtőmaszkot, vagy új formaöntvényt gyártani...szóval...
Múltkor mikor épp itt járt egy modelles kollega – kinek gondolom most ismét fáj egy kicsit a szíve, de ha nem akar szívinfarktust akkor talán jobb is hogyha a kicsivel lentebbi listát valami módon kihagyja – beszélgettünk és persze szóba kerültek a Transporter példányok is hogy eddig mennyinél járok.
Kibontáskor szembesültem vele hogy miért volt olcsóbb – noha volt neki normál 30 euro ár környékén ugyanez – de még így is megérte. Ugyanis a vezető oldali tükre ragasztott, de valahogy mégse tud érdekelni. Kompenzálta a jó ár ezt a kis hibát és még mindig jobb mintha hiányozna, igaz úgy nem is kellett volna :D
Hát alapjában véve a 3-as BMW nem könnyű eset - legalábbis ebben a Hongwell-Schuco gyártmányban - se normál szedán kiadásban, se cabrioban ami még ritkább. De nem lehetetlen beszerezni.
Én modelljeim nagy részét manapság már eBayről szerzem be, de esetleg itt a fórumon különböző adok-veszek csoportokban érdemes próbálkozni, valamint érdemes figyelni a vaterát és jófogás oldalakat is, valamint az egy évben többször is, több helyszínen megrendezett modellautó börzékre is érdemes kilátogatni Budapesten.
Ez már volt egyszer...vagy nem?Most hogyhogy megint? Mert ez egy kicsit más ;-)
Az eladónál ezt is kinéztem és noha nem voltam benne biztos, meg kellett néznem alaposan. Talán hallotta amit korábban mondtam, miszerint „egy GTi, nem is GTi ha nem duplalámpás” mert ez most bizony az. Persze utánanéztem neten, mert nem akartam elhinni. Mondom ez most vagy valami másik kiadás, vagy átalakított.
Utána is néztem neten, de csak a sima lámpás változatot találtam – ami nekem is megvan – és persze dupla lámpás is van – pl a Maxichamps – ami szintén megvan – vagy más gyártó kiadásában, de az Altaya változatban csak a sima lámpás van. Persze ennél is meg kell nézni a dolgokat, mert szintén van ugyanez a kiadás Auto-Plus feliratos talapzatos kiadásban is, de annál piros a hátsó lámpája, nincs így megcsinálva mint ennél. A Mecha börzén láttam is egy illetőnél, akitől elhoztam egy járgányt.
Most viszont megvettem ezt a duplalámpás kiadást, egyrészt mert tetszik, másrészt mert árban is jó volt.
Persze eleinte aggódtam, mondom ez biztos átalakított és festett lámpás, de nem. Szerencsére aki csinálta inkább kivágta szépen és üveget rakott be. Ezáltal sokkal jobb.
Néha úgy érzem befolyásos ember vagyok, mert néha van olyasmi érzésem mintha hatással lettem volna bizonyos dolgokra, de lehet csak én érzem így :D Pl egyszer lefotóztam és felhívtam a figyelmet – persze csak a saját idővonalamon – hogy milyen szar volt a villamos átjáró a Hungárián, vagy a Nagy Lajos körútnál, meg hogy nem aszfaltozni, vagy a sínek mentén műanyag elemeket kellene lerakni, hanem betonozott átjáró és nem sokkal utána meg is lettek csinálva. Ugyanilyen érzésem van most itt is, mivel korábban említettem a fentebb leírt dolgot, erre most tessék: dupla lámpás lett. Így már GTi :D Persze most még próbálok arra koncentrálni, hogy itt a Vezér utcát is végre megcsinálják szépre, mert az utca olyan – ahogy csak én hívom – hogy: ’Az utca, ahol a troli-busz is a belső sávban halad’ :D
Akárki is csinálta ebből a simából dupla lámpásra, szép munkát végzett. Igaz hogy a vezető oldali belső lámpa egy picit közelebb van a gyárihoz mint a másik, de ennyi belefér. Alig észrevehető...persze nem így, hogy most hívtam fel rá a figyelmet. Adott neki GTi matricát is. De nem csak ez a változtatás rajta. Ugyanis a sima változatnál nincs fekete csík festés az oldalán, valamint az ajtók alatti küszöb rész is piros.
Látható is a közös képen, ahol szembe állítottam őket egymással :D
De még ez sem minden, mivel hátul még a rendszám alatti résznél is megvan csinálva a csíkozás, valamint a kipufogó is ki lett cserélve duplára :D
Egyedül csak az azonos rendszám rontja kicsit az eredményt, de le van sz.rva :D
Ezt a kicsikét is régóta kerestem már. Találtam is párat – nem sokat – és árban jobbak is voltak mint a mostani, viszont most mégis a drágábbik példányt kellett választanom. Azért írtam hogy „kellett” mert a többi amit találtam jobb árban voltak, viszont nem nagyon voltak mellette az eladónak más cuccai, vagy olyan példányai amik akár saját, akár eladási célra megfelelő lett volna, így ha azt megveszem árban ugyanannyi kb lehetett volna mint ez a mostani. Így viszont most inkább erre adtam ki olyan összeget és mellette még másokat is szereztem.
Ezt a példányt én leginkább a kis Majorette változatban ismertem meg. Ugyanis korábban még én is a kisebb példányokat gyűjtöttem. Matchbox-al kezdtem – mint talán mindenki – majd jöttek a Majo-k. Azt mindig imádtam bennük hogy ugyanúgy rugózás, valamint üveglámpás, vagy fém, esetleg piros műanyag lámpás berakások amik a belsőből erednek, de mindig azt imádtam bennük igazán hogy „kuriózumabb” példányokkal rukkoltak elő. Míg a Matchbox-nál ott voltak az ismert példányok, addig a Majo-nál olyan példányok voltak mint a 405-ös Peugeot, Alfa Romeo Giuiletta, Alfa Romeo 75, Vw Golf ’I’, Vw Golf ’II’ (ez persze a Matchboxnál is megtalálható volt csak tömzsibb változatban) Honda Accord és Prelude, meg még ki tudja milyen példányok. És azért azt hozzá kell tennem hogy ezek mellett talán felellhetőségben se voltak olyanok mint a Matchbox, mivel utóbbi a legtöbb játékboltban ott figyelt. Persze később jött a HotWheels amikért sose rajongtam, majd beindult a SIKU és az 1:43.
Utána már a kisebbekből kiábrándultam – ami köszönhető a romló minőségnek-kialakításnak is. Érdekes hogy amíg a kisebbek úgymond romláson estek át, az 1:43-asoknál ez pont fordítva indult el. Egyre szebbek és szebbek lettek. Nem azt mondom, a kicsiknél is van némely területen javulás, de az említett három márkát illetően – Matchbox, Majorette, SIKU – sajnos nem a jó irányba haladtak az idő folyamán.
A Matchboxnál már totál nincs rugózás, nem mindig sikerül a méretet se eltalálni, a festésről meg nem is szólva. A Majoknál megvan a rugózás, sőt újabban nyithatóak is az újabb példányok, festett vagy üveglámpás kialakítások, de néha vannak méretbéli különbségek hogy pl egy nagy Camaro sportkocsi nagyobb mint egy Renault Master furgon. És sajnos – nálam – kerekek téren elvérzik. Gyenge, szinte gagyi játékautók alá való kinézetű kerekeket raknak alájuk.
A SIKU meg….nos alig pár személyautó egy évben, utána is csak a színekkel való játszadozás, romló kialakítás (BMW kombi korábban hátul még üveglámpa, majd váltás festettre) szóval… Ez persze nem fikázás, csak egy magángyűjtő, magánvéleménye, aki akarja gyűjtse. Én sajnos kiábrándultam belőlük.
Így aztán a méretváltást követően már csak a SIKU-ra és az 1:43-as változatokra voltam/vagyok ráállva.
Kicsit aggódtam mikor az autóm csomagtartójánál vizslattam eme kis példányt hogy jobb oldalon nincs tükre, de hál Istennek megnyugodtam, mivel alapból csak „bal tükrös” példány.
Hiába mondhatni „csak egy Altaya” mégis sajnos a fellelhetősége miatt, megadtam érte egy aránylag „majdnem” Minichamps árat. Sajnos ez van, hogyha valamit keres az ember és egyszerűen nincs, vagy kevés van belőle. De ezek ellenére sem érzem csalódásnak. Persze drágának drága volt ez tény, de van amikor csak az számít hogy inkább meglegyen végre :D
Elől sima lámpákat tettek be, de hátul legalább szépen megcsinálták. Külön jópofa még a fűtőszálas ablak is, ami formáját illetően még meg is törik rajta :D
Persze Auto-Plus feliratos talapzatos kiadásban is meg lehet találni, de abban még ritkább, a másik meg hogy ama változatnál zöld színben jött ki. Akkor már inkább ez a kék :D
Rohadt jól kezdtem a hónapot, ugyanis egyaránt remek és érdekes darabokat sikerült megszereznem (persze nehéz volt a sorrend hogy állítsam be őket, de a legjobbat ezúttal is a legvégére hagytam ;-) )
A Focus C-max példányt is régóta kerestem már. Korábban találtam ilyen változatban, viszont az valamilyen EUFA Championchip focis kiadás volt, és annyira nem vágytam ama feliratos változatra, így nem szereztem be. Persze gondoltam rá hogy hogyan lehetne azt a feliratot leszedni, de gondoltam akkor bizonyára már a fényezést is sérteném. Aztán láttam valami narancs változatban is, de abban még annyira sem tetszett. Aztán egyik alkalommal épp beszélgetek Edemmel – nem tudom már pontosan miről volt szó – és gondoltam felnézek. Nem úgy kerestem rá ahogy általában szoktam – ezt korábban is említettem Szilágyi Gábor cimborának – és erre tessék. Mit találok? Ott van :D Na gyorsan pötyögés Edemnek, meg még körbenéztem mit lehetne még megvenni. Ugyanis a Focus kombi után – aminél így is kölcsön kellett kérjek – nem volt már keret, és noha a fizu megjött, viszont abból másik pakk intéződött, így nem fért volna bele már semmi – viszont modell eladásokból sikerült egy keveset összekaparni, így szerencsére pont be tudtam ezt iktatni, egy másik járgánnyal együtt. Igaz hogy árban jó volt, valamint a másik is – azt megszokva az milyen árakban mozog – de sajnos a szállítás megnyomta kissé a végösszeget. De még így sem bánom, mivel végre...megvan :D
A C-maxnál később volt pici változtatás a hátsó lámpákat illetően, mivel eredetileg alul ég a világítás és fent a féklámpa, viszont később már a fehéres részen áthaladó piros led csík berakást kapott mint világítás.
A Focus C-max mondhatni a kombi családiasabb, egyterűbb változata :)
Family (persze megint a sedan hiányzik a közös képről, lehet hogy mindig Ő fényképez és azért nincs rajta :D)
Vagy a másik hogy a Minichamps a lusta...hmm inkább ez :D
Ford Focus II-es kombit lehet találni. Persze körül kell nézni, mert van akinél egész jó áron be lehet szerezni, míg más meg 10e feletti áron kínálja (nem is értem az ilyeneket néha hogy nem néznek körül?)
Korábban én is megszereztem abban a farmerkék változatban, sőt volt eladásos példányom is hogy modellgyűjtő társaimat is hozzásegíthessem akinek esetleg ez lett volna egy vágyott darab. Ezüstben viszont nehezen fellelhető. Igaz korábban találtam egyet és már majdnem megvetettem Edem barátommal, de sajnos Ausztrália volt a leendő helye – jobb lett volna inkább a másik ami hasonló és közelebb van – így még sajnos vám is jött volna rá. Noha a modell egész jó árban volt – mármint az – de a szállítás meg még a vám miatt már szinte háromszor annyiba került volna. Így hát fájó szívvel és könnyes szemmel, de kénytelen voltam lemondani róla.
Aztán egyszer csak írt nekem „Edem” hogy talált egyet. Mondanom sem kell hogy gyorsan megnéztem. Igaz kicsit pont szarul jött ki a dolog, mert előző este fizettem be egy pakkom árát és nem tudtam volna megvenni, de sikerült megszerezni egy jóbarátnak hála. Ugyanis fogtam magam és írtam Ádám Tóth barátomnak. Persze említettem a dolgot hogy ezüstben nehezebben beszerezhető modell és megvenném, viszont már nincs rá keret, hogy nem tudna-e kölcsönadni. Egyeztettem „Edemmel” is (ezért hívom Edemnek, mert mikor Muter is kérdezi hova megyek ha azt mondom Ádámhoz vagy azt mondom Edemhez akkor tudja mikor melyikhez megyek :D) és írtam hogy akkor vegyük meg.
Ezüstben nem tudtam sokáig hogy létezik, aztán egyszer rátaláltam. Mondanom sem kellett mennyire örültem neki hogy legalább valami normális színben is kihozták, de persze sajnáltam hogy az Ausztrál nem jött össze. Ugyanakkor a hatchback nekem is megvan ezüstben, így gondoltam passzol is mellé.
Persze egyedül megint csak azt sajnáltam, hogy a sedan változat megint kimaradt (bezzeg 1:18-as méretben van), valamint egy picit azt, hogy sokkal normálisabb lett volna az összkép, hogyha ugyanazzal a kerékfajtával hozzák ki a kombit, mint a hatcback változatot és nem ezzel a sok küllős krómos változattal. Ez kevésbé passzol alá. Ádám barátom még aznap át is jött az összeggel amit másnap már fizettem is be. Persze amint megkaptam a fizetésem – közel volt mert hónap vége felé jártunk – és kiszámoltam belőle a szükséges kiadásokat – családi kasszába, kocsira, bérletre – az volt az első hogy elkülönítettem a kölcsönkapott összeget is. Aznap ahogy jöttem hazafelé be is ugrottam – vagy mondhatni bevártam – Ádám barátomat aki trolibuszvezető, hogy visszaadjam a kölcsönkapott összeget. Egy kicsit persze kellemetlenül éreztem magam, mármint olyan szempontból, hogy a modellgyűjtés a hobbim és mindig csak akkor nézelődök, vagy veszek, ha van rá keret. Előre, félrerakatni én se szeretek – persze néha előfordul – kölcsönkérni pedig egyenesen nem szoktam egyszer sem modellbeszerzést illetően, de ezt most muszáj volt megszerezzem :D Persze a farmerkék változatomat fel is ajánlottam eladásra, mert ezek után már nem éreztem szükségét.
A modell beszerzésének közreműködésében-segítségében köszönet Ádám Tóth barátomnak.
(a modellen látható foltok nem hibák, csupán pára, mivel lent hideg volt és akkor érkeztem fel a lakásba és rögtön fényképeztem is őket, így kicsiny ujjaim hőnyomot hagytak rajta :D )
Korábban is láttam ezt a példányt és agyaltam is rajta, viszont akkor kihagytam. Most viszont bezsákoltam (Albert Tibor ;-)), mert mondom ha már jött a Taunus, akkor jöjjön a Granada is :D Lévén szinte mondhatni teljesen azonos „Ford-szedánok”, de persze mégsem. De az igaz hogy tesók.
Ezt a kis dögöt is nagyon szépen megcsinálták. Elől irányjelzős beütéses lámpákat kapott, kis Ford embléma, ütközőbakos lökös, sőt még pici antenna is került rá.
A hátsó lámpákat nagyon szépen megcsinálták.
Elsőre az embernek talán az Escort jutna eszébe róla, ami annyiból igaz is hogy szintén ilyen elosztásos és bordázott, de a Granada példánynál ezt kicsit megnagyobbították és elnyújtották, lévén nagyobb autó :D
Persze ennél is külön jópofa a fűtőszálas hátsó ablak. Feldobja :D
Mondanom sem kell persze – ahogy említettem is – hogy tesója a korábban bemutatott Taunus változatnak, csak gondolom a Granada inkább a nagyobb, amerikai piacra szánt változat volt.
És ha már tesók, akkor gondoltam előkapom a korábban beszerzett Cortina példányomat is, hogy legyenek együtt :D
Leginkább persze a Cortina és a Taunus között van a legnagyobb hasonlóság.
Ez látható is az autók motorháztető kialakításánál, a C oszlopnál hátul, valamint a tanksapkás résznél a far oldalán.
Leginkább a Granada példány üt el tőlük, talán kicsit nagyobb mérete miatt is. Következő példányunk felé FORDulok és hamarosan jön is :D
Ha Újpalota, akkor „Edem”. Ha „Edem”, akkor szinte karácsony :D Így szoktam magam érezni mikor megyek át járgány pakkokért :D
Gondolkoztam hogy ezt a Taunus példányt bezsákoljam-e, mivel ugyanaz mint a retrós, de mégsem. Végül is, nem tudtam neki ellenállni mivel szép ezüst színben volt és noha azonos a retrós példánnyal, de ugye az butítottabb. Meg is lepődtem anno – mikor még ment a sorozat – a listában és az újságon fehér modell volt, erre fekete volt hozzá mellékelve. Persze igazából totál hidegen hagyott, de ha már a listában meg az újságon is fehér volt, akkor amondó voltam, illett volna a hozzá csatolt modellnek is olyan színben lenni. Most viszont bezsákoltam :D ezüstben. Persze mielőtt megvettem még alaposan megnéztem a kicsikét, de nem volt kétség: ez bizony kelleni fog.
Nagyon szépen megcsinálták. Noha teljesen azonos a retrós példánnyal mivel annál is ilyen szép az első lámpás berakás, irányjelzős beütéssel, szép kék Ford feliratos emblémával.
De tény hogy azt elintézték egy sima fekete változat kiadásával, míg itt azért ezüstben, fekete díszítőcsíkkal végigfuttatva, sokkal elegánsabb. Igaz a retrósnál pont fordított volt, fekete változatban, ezüst csíkkal és ablakkeret festésekkel.
Itt viszont a belső is más, nem csak egy sima egyszerű fekete műanyag, arról nem is szólva hogy még a hátsó ablak is fűtőszálas.
Persze ami miatt nagyon megtetszett az a hátsó lámpás kialakítás, mivel gyönyörű. A retrósnál szintén bordázott, de sima piros, itt viszont szépen, megfelelően az adott kialakítás.
Ezért vagyok néha lámpa érzékeny, mert az ilyesmik sokkal jobban feldobják az adott kis masinát és hitelesebb, reálisabb összbenyomást kelt így, mint egy sima pirossal elintézve. A másik meg – a retróst illetően – hogyha már elől megcsinálják sárgás irányjelzős beütéssel, akkor hátul se ártana.
Remek kis darab :D
Csináltam is egy közös képet a retrós példánnyal. Látható is a különbség, hogy mennyivel jobb az ezüst és nem csak a színválasztás miatt. Azé’ nem mindegy.
Épp gondoltam felnézek, mivel kerestem valamit. Kész csoda hogy rátaláltam, de persze körbenéztem az eladónál milyen cuccai vannak még és akkor szúrtam ki ezt a kicsikét. Bár doboz nélküli példány volt, de legalább nem volt semmi hibája. A Corolla példányt terveztem korábban, de nem jött össze – mondjuk inkább azért mert végül is egy pakknál inkább kihagytam – és szerencsére nem azért mert elkelt volna, vagy mert nem volt rá zseton.
Erre a Corolla példányra mindig is úgy tekintettem mint az Avensis hatchback változatára, mivel a hátsó faros része, a lámpák, nagyon hasonlítanak rá :D Érdekes hogy a rendszám csík feletti résznél kimaradt a Toyota embléma. Utánanéztem neten hogy csak az enyémnél ilyen, vagy alapból, de más példányoknál ott van. Ezt leszámítva is remek kis darab.
Na ezt álmomban nem hittem volna hogy összejön. Nagyon megörültem mikor láttam neten hogy kihozták, na mondom végre már nem a régi Schabak kiadásban vannak. Noha azok is szépek – sőt részletesek – de mégse tudok rájuk modellként tekinteni. Pedig azok. De nekem nem jönnek be. Ez viszont most jó lett. Az egyik facebook csoportban találtam rá tök véletlenül – néha jó ha pont gépközelben van az ember – és máris írtam az eladónak. Eleinte gyanakodtam hogy nem-e esetleg műgyanta példány, de nem. De amikor szétszedtem akkor nyugodtam meg inkább :D Be lehet szerezni, de az ára szinte 10-15e Ft körüli áron van, nem nagyon lehet olcsóbb példányt fellelni, legalábbis az eBay-en. Nekem sikerült, de persze nem került ennyibe :D Jöhetnének még ilyen példányok, ez is nagyon szép és tökéletes.....vagyis csak majdnem, mivel a hátsó lámpák bár szépek, de nem tudom mi okból lett a felső piros csík gyengébb, lévén ugyanolyan élénknek kéne lennie mint az alsónak. Szóval ezt kicsit elbaszták. Néztem neten róla képeket hogy csak az enyém ilyen-e, de sajnos nem. Más példányoknál is ilyen. Enyje-enyje...egy kultikus kombi, végre megfelelő kiadásban ami ezt leszámítva majdnem tökéletes. Ilyesmikre nem ártana figyelni kedves gyártók, mert ha már megcsinálunk valamit, csináljuk jól... Ettől függetlenül megérte beszerválni, de ha ez a kis hibája nem lenne, még jobb lenne. Később aztán sikerült is orvosolni a problémát - korábban már mutattam - de most ismét megteszem :D
Eredetileg nem nagyon akartam kinézni a Mecha börzére, de mivel egy modell átvétele oda volt lebeszélve, így muszáj voltam.
De aztán egy másik modell átadását is oda beszéltem meg Németh József (Kingsman ügynökkel) aki természetesen miután a megbeszélt kódot elhintette, máris adtam át a céltárgyat számára. Így egyet vettem, egyet adtam, aztán jött ez a kis Renault lakóautó.
Tetszenek ezek a lakóautós kiadások.
Jó hogy végre valaki ilyeneket is kihozott.
Első alkalommal úgy nézett ki hogy a poszteren lévők közül – kettő kivételével – mindegyiketbeszerzem, de végül is inkább csak a számomra fontos példányokra koncentráltam.
Először beszereztem a Citroen változatot, majd később ugyanazt csak Fiat kiadásban.
Ezt is jól megcsinálták. Elől szép lámpákat kapott, irányjelzős beütéssel. Jó a Renault embléma is.
Hátul is jópofa. A lökhárítóban kapott helyet a piros-sárgás lámpa, a két fekete ütközőbak között a – általában Renault 5-nél megszokott – felezett fekete ködféklámpás és tolatós rész. Kapott egy pótkerék formát is, valamint a biciklitároló szerkezetet.
Belül is jó, bár nem egy nagy szám. A műszerfalon az óraegységeken kívül oda is kapott Renault emblémát.
Belül kivehető a sofőr felőli oldalon a három lapos kialakítás a konyhai rész.
Mellette az a mondhatni kis spájz. Vele szemben a zuhanyzós-wc kialakítás.
Az ágy pedig gondolom a leengedett asztallal jön létre.
A Citroen és talán a Fiat példányokkal – a legelső kiadásban szereplő változatokkal – lehet találkozni még elvétve az életben.
Viszont ilyen Renault Trafic változattal sose találkoztam...egészen múltkorig mikor is anyámmal kiruccantunk a Schönbrunni kastélyhoz Ausztriába. Persze az engem nem érdekelt, így kis felfedezőútra indultam bebarangolni a környéket és miután visszaértem a kastély bejáratához és vártam Mutert, ott álltam a lámpánál afféle készenlétben, hogyha látok valami érdekeset lekapjam. És mi jött pont ott? Hát egy ilyen... Persze annyiból volt más mint a modell, hogy annál hátul az eredeti függőleges lámpái voltak.
Technika
