"Az nem nyomás, és nem is fény, amit akkor vesznek az Einstein-egyenletbe, hanem fényszerű anyag."
"hibásan veszi az Einstein-egyenlet matematikai formája, többlet illetve hiány lép fel az energia-impulzus vektorban (ez is van az energiaimpulzus-tenzor mellett..). Ezt külön kell korrigálni. Be tudom bizonyítani, de szerintem úgysem értenéd meg."
Kösz ne bizonyíts be te semmit. Az csak egy nyomorúságos hiteltelen képletgyötrés.
construct, neked nincs mély megértésed, összeolvastál mindent, és csak azt tudod szajkózni, amit mondtak neked. Önálló meglátásaid, gondolkodásaid a dolgok lényegéről, matematikájáról nagyon gyatra, ez már számtalanszor bebizonyosodott. Egy felvett magnószalag vagy papagáj aggyal.
Fogalmad sincs, hogy én miről beszélek, nem látsz bele annyira a dolgok mélyére, hidd el nekem.
A sugárzásnak nincsen belső nyomása, hogyan nyomják egymást a fotonok szerinted?
Az nem nyomás, és nem is fény, amit akkor vesznek az Einstein-egyenletbe, hanem fényszerű anyag.
Nem azt mondtam, hogy egyáltalán nem használja fel a geometrizált forma a nyomást vagy az egyazon helyen szereplő más mennyiséget, hanem azt, hogy a teljes energiamérleggel nem törődik. A nyomással rendelkező anyag belső állapotváltozását vagyis állapotváltoztatását (amit egy külső egyenlet ír le) hibásan veszi az Einstein-egyenlet matematikai formája, többlet illetve hiány lép fel az energia-impulzus vektorban (ez is van az energiaimpulzus-tenzor mellett..). Ezt külön kell korrigálni. Be tudom bizonyítani, de szerintem úgysem értenéd meg.
A kvantumelméletben (Higgs-mező, ilyenek) nincsen anyagi nyomás, az egy klasszikus anyagi jellemző. Egy részleteket elfedő fizikai forma. A kvantumelmélet éppen ezt az anyagjellemzőt küszöböli ki, mert a részletek ez mögött vannak. És az anyag sokszínűségét, részleteit így lehetett feltárni. A Higgs-mezőnek nincsen klasszikus nyomása. Ami a kvantumelméletben az energiaimpulzus-tenzorba ugyanarra a helyre íródik, az mást jelent, nem anyagi nyomást. Sosem fogod ezt felfogni.
Mellesleg meg úgy beszélsz bizonyos szélsőséges dolgokról, mintha az már valami teljesen pontosan kirészletezett leírás lenne a fizikában, pedig dehogy. Talán ismered a gerjesztett vákuum elméleti fizikáját? Ne röhögtess már. Vagy az infláció pontos elméleti leírását? Te érzelemből tolod ezeket a dolgokat, nem értelemből. A te fejedben amolyan mamafizika van. :DDD
"Az inflációs tágulás időszakában, a gerjesztetlen Higgs mező, és a nagyon gerjesztett kvark-gluon-foton plazma számít anyagnak?"
Nem!
Az inflációs korszak elején nem volt semmi más, mint gerjesztetlen mezők, vagyis részecskék nélküli üres vákuum. A kvarkmezők és a gluonmezők (meg az elektron-pozitron mező és a fotonmező) első gerjesztései, vagyis az első kvarkok és gluonok (meg az első elektronok és fotonok is) csak az infláció után jöttek létre, akkor amikor Higgs mezőnek az infláció során felgerjesztődött rezgési módusai egy fázisátalakulás miatt lebomlottak, s ezek energiája fordítódott a többi mező gerjesztésére. Ezt a folyamatot nevezik újra-felforrósodásnak.
„De még a sugárzási korszak előtt, az első 10-32 szekundumban volt egy nagyon rövid, de annál intenzívebb korszak, az inflációs felfúvódás. Ebben még nagyobb jelentőségre tett szert egy anyagfajta, nevezetesen a gerjesztetlen Higgs mező nyomása. Döntően azért, mert ez negatív volt, s a negatív nyomásnak (ellentétben a pozitív nyomással és az energiával) az általános relativitáselmélet szerint gravitációs taszítóhatása van. Így aztán az infláció alatt az anyag nem hogy fékezte, hanem éppen gyorsította a tágulást.”
Az inflációs tágulás időszakában, a gerjesztetlen Higgs mező, és a nagyon gerjesztett kvark-gluon-foton plazma számít anyagnak? A Higgs mező negatív nyomása nagyobb értékű, mint a kvark-gluon plazma éppen ekkor, a Higgs mezőtől beszerzett tömege, vagyis gravitációs vonzása? Ez okozta a fénysebességnél is gyorsabb tágulását az univerzumnak?
"Ekkor a számítóalgoritmusnak folyamatosan bele kell korrigálnia az állapotegyenlet okozta változásokat úgy, hogy azzal ne vigyen bele új energiákat, mert csak belső energiaátalakulásról lehet szó, és utána így folytatnia a számítást a következő apró lépésig, majd megint, és így tovább. Borzasztó számolókapacitás igénye lehet ekkor, mert már önmagában is olyan ez az egyenletrendszer, ha nem valami nagyon egyszerű felállásról van szó."
Úgy tűnik, itt is érvényesül a mondás: aki sokat markol, keveset fog. :(
"Einstein-egyenlet matematikai formája, és az egész koncepció . . . a nyomást nem is tudja beállítani . . . Szóval csak egy sánta kutya az egész."
Csak szabiku ismereti sántítanak az áltrelről, nem pedig annak matematikai formája, az Einstein egyenlet.
Az energia-impulzus tenzor és az Einstein egyenlet természetesen alkalmas az anyag nyomásának figyelembevételére. Sőt a modern kozmológiában éppen, hogy döntő módon szerepel a nyomás, egyrészt a sugárzás dominálta korszakban, hisz a sugárzás nyomása egyáltalán nem hanyagolható el úgy, mint a porszerű anyag nyomása. Az elektrodinamikából ismert módon az EM sugárzások nyomása ugyanis éppen megegyezik az energiasűrűségük egyharmadával.
A fermionikus anyag döntő része pedig olyan módon oszlik el, amit kozmológiai léptékben pornak lehet tekinteni. Egyrészt azok a porfelhők, amelyek emberi léptékben is apró szemcsékből állnak, aztán a mindenféle nagyobb méretű rögök rajai, például a meteorrajok, kisbolygó rajok. De még nagyobb léptékben porfelhőnek tekinthető egy galaxisban lévő csillagok felhője, sőt azok a felhők is, amelyek szemcséi maguk a galaxisok. Ez utóbbit nevezik galaxispornak. Mindezekkel azért lehet nyomásmentes porként számolni, mert az egyes szemcséik rendkívül ritkán ütköznek egymással.
Az Univerzum történetének kb. a 100000. évéig a sugárzás energiasűrűsége meghaladta a fermionikus anyag energiasűrűségét. Így ez előtt a sugárzás nyomása miatt egész más volt a tágulás dinamikája is, mint az ezt követő korban, amikor már a nyomásmentes porszerű anyag dominált. A sugárzási korban a skálafaktor időfüggvénye: a(t)= A.t1/2, ezzel ellentétben a por dominálta korban: a(t)=B.t2/3 .
Az Univerzum e kétféle anyagának aránya pedig azért változott meg, mert a porszerű anyag energiasűrűsége csak a közismert 1/a3(t) inverz köbös módon ritkul a tágulástól, a sugárzás energiasűrűsége 1/a4(t) függvény szerint, ugyanis a skálafaktor növekedése hullámhossz növekedést (a közismert kozmológiai vöröseltolódást) is okoz, ami frekvenciacsökkenéssel, vagyis energiacsökkenéssel jár. Ez a két sűrűségfüggvény pedig épp a 100000.-év táján metszette egymást.
De még a sugárzási korszak előtt, az első 10-32 szekundumban volt egy nagyon rövid, de annál intenzívebb korszak, az inflációs felfúvódás. Ebben még nagyobb jelentőségre tett szert egy anyagfajta, nevezetesen a gerjesztetlen Higgs mező nyomása. Döntően azért, mert ez negatív volt, s a negatív nyomásnak (ellentétben a pozitív nyomással és az energiával) az általános relativitáselmélet szerint gravitációs taszítóhatása van. Így aztán az infláció alatt az anyag nem hogy fékezte, hanem éppen gyorsította a tágulást.
Tkp igen. Az elemi részecskék tömege nulla, nincs tömeg jellegű tulajdonságuk. Kétféle energiajellegű elemi részecske (kvantum) van: graviton és elektromos töltés energia kvantum. A tömeg tulajdonság akkor ugrik elő amikor ezen energiarészecskék körpályára állnak. A körpályán keringő energiarészecskék trillióinak tehetetlensége okozza a tömeg illúzióját, amely már megtapasztalható, kézzelfogható, mérhető tulajdonság.
A fotonhoz is rendelhető tömeg tulajdonság, mert a benne lévő 4 elemi részecske forog, egymás körül keringenek. Nyugalmi tömege nincs, de nyugalmi foton nem is létezik, így ez elég akadémikus állítás.
A protonhoz, elektronhoz is rendelhető tömeg hiszen azok keringésük közben tórusz felületet írnak le és mivel a keringés zárt ezért nem mennek sehova. Ettől függetlenül kilőhetők, rezegtethetők és ekkor plusz hőenergiát képviselnek a tóruszok. Ha a részecskék keringése nem zárt (nem körbe záródó) akkor a részecskék elspiráloznak, a részecske nem stabil.
Bonyolult lenne részletesen elmagyaráznom, így csak körvonalazom.
Az energia-impulzus (valamilyen formájú) megmaradásának magában kellene foglalnia a nyomásból származó energiát is, de arra nem képes az Einstein-egyenlet matematikai formája, és úgy az egész koncepció a teljes geometrizálás miatt. Ez nyilvánvaló, hiszen a nyomást nem is tudja beállítani (így kontrollálni sem), hiszen ahhoz külső (anyag)állapotegyenletek kellenek. Szóval csak egy sánta kutya az egész. Még szerencse, hogy legtöbb esetben elenyésző a nyomásból származó energia. Viszont ott, ahol leginkább érdekesek lennének a dolgok (Ősrobbanás, nagyon sűrű vagy ritkább de nagyon kiterjedt objektumok, ilyenek), ott ez miatt már bajos lehet. Ekkor a számítóalgoritmusnak folyamatosan bele kell korrigálnia az állapotegyenlet okozta változásokat úgy, hogy azzal ne vigyen bele új energiákat, mert csak belső energiaátalakulásról lehet szó, és utána így folytatnia a számítást a következő apró lépésig, majd megint, és így tovább. Borzasztó számolókapacitás igénye lehet ekkor, mert már önmagában is olyan ez az egyenletrendszer, ha nem valami nagyon egyszerű felállásról van szó.
Olyan dolgokról állított fel konkrét elképzelést, amit még idáig senki sem fejtett meg, nincsenek rá képletek, matematikai modell, semmi, mert nem vágnak össze a dolgok.
Az ősrobbanás kezdetét nagyon kemény dió megmagyarázni. Még az áltRel sem képes rá, ugyanis ha nem a vákuumból pattanik elő az ősrobbanás után később az anyag már nem túl egzotikus formája, hanem már megvan ott, akkor a relativitáselmélet szerint nincs tágulás, hanem reccs van, mert inkább össze felé kellene mennie a gravitációs vonzás miatt. Ezért van szükség valamiféle kvantumelméleti bekombinálásra. Más ötletünk nincs egyelőre (és még szerintem sokáig).
A végső nagy Reccs, ha olyan lesz, az sem egyszerű, mert a végső társas fekete lyuk tánc is szerintem próbára teszi az Einstein-egyenleteket, hogy az hogyan tud végbemenni.
Na igen, itt van az egyik baj, hogy mindenféle alacsony és magas szintű tudományos ismeretterjesztőben ilyen marhaságok is benne vannak. Nyilván az alacsonyabb szintű a magas szintűtől vette ezeket az ötleteket, szóval szerintem ez a fizika professzorok hibája lehet.
Semmi ilyen téridő tekergés, csavargás nincs egyik kvantumos térelméleti modellben sem. A határozatlansági reláció fizikai mennyiségekre vonatkoznak, amelyekhez operátorok vannak rendelve, mert ez az operátorok tulajdonsága a csererelációból következően. A téridő helykoordinátarendszer vagy az impulzustér koordinátarendszer az az abakuszi keret, és nem a bogyók, amiket tologatunk rajta. Tehát ezek a koordinátamennyiségek közönséges szám értékű paraméterek (nincs csererelációjuk, mert az triviálisan nullát adna), amelyek a koordinátarendszerhez tartoznak, és nem a kvantumos objektumhoz. A másodkvantált kvantumelméletben, tehát a kvantumtérelméletben, a téridő helykoordinátás hullámfüggvények, mint kiterjedt téroszcillátorok, válnak helyenkénti téroperátorrá, és ezek értékeire állhat fel határozatlansági reláció a csererelációik alapján.
Szóval a relativitáselméletnek nincs olyan kvantumelméletesítése, amelyben kvantumosan habzanak a téridő-koordináták és görbületek, meg fordítva, a kvantumtérelméletnek sincs olyan áltRelesítése. Ezek megszaladt szájenszfikciók csupán.
Ezen képzetes idő alatt gondolta el Isten, hogy milyen legyen az univerzum. Majd kimondta azt, hogy legyen. Arról sosem lesz tudomásunk, hogy hányadik kísérletre lett olyan a műve, mint amit ma vizsgálgatunk. :)
„Egy nulla összenergiájú fluktuáció - a határozatlansági reláció okán - akár végtelen ideig is létezhet.”
Ez lenne a végtelen „hosszú” képzetes idő? Amennyiben egy téridő kvantum a Planck távolságnál rövidebb átmérőjű és a Planck időnél rövidebb ideig egzisztál, a belőlük felépülő végtelen, a lét és létezés között fluktuáló diszkrét téridő struktúra, még lehet görbület nélküli és nulla össz-energiájú, hiszen a fluktuációja a + térforrás, - térnyelés következménye.
„Aminek megmaradónak kellene lennie benne, annak megmaradását nem tudja kontrollálni a matematikai formája. Ami megmaradó benne, az nem adja ki teljesen az előbbit.”
Gondolom a végtelen nagy tömegre, a szingularitásba csavarodó térgörbületre utalsz, ami kontrolálatlan. A megmaradó töltések és impulzusok mellet, viszont az energia nem marad meg, ami tömeggé konvertálható a matek szerint. A geometria, a szimmetria jól kontrolálható egy 3D térben, de a görbült, dinamikusan változó téridőben már valami kisiklik a kezünk közül. :(
A teljes egzaktság nem enged meg semmiféle mellőzést. Ha valami egzakt, akkor az kellően pontos kell legyen. Ha valami egzakt, akkor az egyértelmű kell legyen. Lehet játszani a fogalmak pici gyengítésével, éreztetve némi jelentős vagy nem jelentős teljességhiányt.
A matematikának viszont nagyon egzaktnak kell lennie. (Talán a végtelenekkel kapcsolatban merülhet benne fel némi nem egyértelműség, de azt is kezelnie kell valamilyen formában, hogy megmaradjon a logikai ellentmondásmentessége, ami viszont követelmény a matematikában.)
Az áltRel sajnos nem tökéletes. Egyszerűen nem tud az lenni, csak ezt nem szokták mondani róla. Ezért nehéz vele olyan jóslatokat tenni, ami már feszegeti a tökéletlenségét. Az áltRel megmaradási tételre épül. Viszont a rendszer nem zárt, hiába azt szeretnénk. Olyan a matematikája, hogy nem tud zárt lenni. (Nem minden csak gravitációs geometria.) Aminek megmaradónak kellene lennie benne, annak megmaradását nem tudja kontrollálni a matematikai formája. Ami megmaradó benne, az nem adja ki teljesen az előbbit. Szóval az alkalmazásnál vigyázni kell arra, hogy a deficit ne legyen jelentős, mert akkor egyszerűen nem alkalmas az adott esetben.
A matematika, mint egzakt tudomány, megengedi azt a feltételezést, hogy a világmindenség szigorúan egy zárt rendszer és megenged egy olyan magas, vagy felsőbbrendű szimmetriát, amely a Riemann-sokaságnak görbületlenséget, az energiának pedig nulla értéket ad. A zárt rendszerhez tartozó, már tapasztalható anyagi nyomást mellőzve az jön ki, hogy az anyag a semmiből keletkezik, ami egyenértékű a teremtéssel. Az egzaktság, megengedi a mellőzést?
Szerintem jól sikerült a fazon műsora: részletes, érdekes, nyugtató, jó hangulatot keltő, békés. Szóval ez a jó felsőoktatásba terelő stílus, nem pedig amit az egyetemről művelnek néhány nagyon rossz és unalmas propaganda cucc.
Persze komoly tudományos szemmel nézve azért sok helyen filozófikus és elméletileg hamis, de itt azt el lehet nézni.
Például, bár érdekes számításokat végez, de azok nagyon megkérdőjelezhetők, mert sok esetben elméletileg helytelenek. Viszont az az érdekes, hogy ezek az elvileg helytelen, több fizikai területről összecsinált számítások is képesek illeszkedő eredményeket adni (ha igaz).
A relativitáselmélet nem szereti a negatív energiát. De van egy mód, ahogyan mégis be lehet csempészni az anyag felől. Erre kizárólag a kvantumelmélet idevonása ad lehetőséget. A relativitáselméletben negatív jellegű "energia" a negatív skalár görbületből eredhet, ami az Einstein-egyenletek által az energiaimpulzus-tenzor átlós elemeihez kapcsolódik. A szokványos anyagi skalár p nyomás is erre a helyre íródik be az energiaimpulzus-tenzorba, de ez nem olyan p nyomást jelent, csak annak becézik hamisan. A kvantumelméletben a tömegadós skalármezős mértéktérelméleti szimmetriasértő önkölcsönhatás tud ide negatív értéket adni (negatív szokványos valódi anyagi p nyomás nélkül természetesen, mert olyan nincs) a vákuum-"anyag" "energiaimpulzus-tenzorába", ami így a mértéktérelméleti (Higgs-)mechanizmus mellett a vákuumra is vonatkoztat "energia"manipulációt. (Sötét energia.) Ez pedig egybevág a skalár görbület manipulációjával, amit Einstein is csinált a kozmológiai állandó hozzáadásával.
(lent) Tehát minden zárt izotróp modellre (nyíltra viszont nem):
"Hasonlóan a négyesimpulzus felületi integrál alakjában adott (96.16) kifejezésből következik, hogy az egész térben levő eredő négyesimpulzus zérus. Így a teljes négyesimpulzus definíciója lényegében értelmét veszti, mivel a neki megfelelő megmaradási tétel az üres azonosságba megy át."
Jó, de ha ilyen-olyan energia nyugalmi tömeggé tud válni (és fordítva), akkor nem jó, ha megtagadod a tömeg bármiféle energia mivoltát. És ráadásul nem is feltétlen olyan konkrét a nyugalmi tömeggé válás. Egyszerűen felmelegítesz vagy pl. gerjesztett állapotba teszel egy testet, és az az energia egyszerűen máris a nyugvó test nyugalmi tömege is egyben. Ha pedig akarod, belenézel nagyítóval, és látod, hogy jobban rezeg, vagy pl. valahogyan gerjesztve van.
Hidd el, jobb így. Én, szabiku mester mondom. Is. ;)
De ez szemernyit se mond ellent annak, hogy a (nyugalmi)tömeg az energia-impulzus négyesvektor normája. A protonnal együtt mozgó rendszerben pedig épp egyenlő a proton energiájával, ami jórészt a kvarkok kötési energiája.
