Szerencsére egyre többen fogadnak örökbe sintértelepről, menhelyről kutyákat.
Talán szükség lenne kezdő kutyásoknak ezzel kapcsolatos tanácsokra és tapasztaltabbaknak sem árt tapasztalatcsere. Főként ha felnőtt kutyát vesznek örökbe, akik a ki tudja milyen rossz múltjuk miatt problémásabbak, mint az ismert és kiegyensúlyozott környezetből vásárolt kölyökkutyák.
Fő program a kert, meg a kecske farát lesni, mert mindenórás a lelkem. A fiacskám meg a barátnője kitalálták, hogy este kiviszik Ügyikét sétálni. Ha mind a három egyben hazajön, holnap megírom, hogy mit meséltek a kétlábúak a sétáról.
Feltétlenül értesítelek, ha lesz új gyerek a háznál. Képzeld el, Ügyi ugrálását egészen egyedi módon lehet leszerelni mostanában. Semmi erőszak. Rájöttem, hogyha felugrik és megölel, egyszerűen egy kis ölelgetésre vágyik. Ha megkapja, utána magától leszáll. Jó alaposan megölelgetem a nyakát, összedugjuk a pofánkat, ettől aztán elégedett lesz és leszáll. Remélem, később megnyugszik és rájön, hogy akkor is szeretem, ha nem mászik a fejem tetejére.
Az biztos, hogy Pajti nagyon fegyelmezett kutya. Annyira jó és szót fogad nekünk, hogy az már túlzás is. De hogy ne essünk nagyon kétségbe, ott van Picur, hogy ellensúlyozza. ;-)
Ha lesz fejlemény anyukádék költözését illetően, írd majd meg, hogy döntöttetek.
Nagyon örülök, hogy Pajti jól van, vigyázzatok rá. Még jó, hogy kutyukáink példát mutathatnak nekünk türelem és élniakarás terén.
Ha sor kerül rá, mindenképpen bemutatom az új gyereket. Egyelőre várjuk anyuék lakására a vevőt. Remélem, hogy minél hamarabb megérkezik, így nyélbe üthető a költözködés. Utána szerintem rövid időn belül lesz kutyus a háznál.
Pajtinál túl vagyunk a varratszedésen, a labor lelete jó, nincs rosszindulatú daganatnak semmi nyoma. Egy kicsit felszakadt neki a seb varratszedéskor, úgyhogy egy napig még külön tartjuk Picurtól, de szépen gyógyul.
Majd írd meg, hogy milyen kutyust sikerült családtaggá avanzsálni!
Én mindenképpen felnőtt kutyust ajánlanék és menhelyit. A kölyökkutyával való foglalkozás azt hiszem sokkal megerőltetőbb és sokkal nagyobb a veszélye, hogy elkapatják és az bizony veszélyes lehet nagyobb kutyánál.
Akár konkrétumot is tudnék ajánlani, olvasd el ezt itt
Szeretnék tőled segítséget kérni. Szüleim Pestről ide fognak a faluba költözni, remélem hamarosan. Azt hittem, nehéz lesz őket rábeszélni egy kutyusra, de ahogy megemlítettem, máris rábólintottak. Csak azt nem tudom, hogy milyen "gyártmányú" kutyust szerváljak nekik. Nem akarnak kis termetű kutyit, de egy nagyobb kutyustól kicsit féltem őket. Idősek már, félek, hogy nem lesz elég erejük hozzá. Tehát a cél egy olyan kuty, aki elég nagy, a gazdit nagyon szereti, békés, jó természetű, de azért ügyes házőrző is. Szerinted mire startoljak?
Köszi, megvan, szépen javul a sebe. Pénteken lesz a varratszedés és akkor tudjuk meg a szövettan eredményét is. Picurral muszáj összeengedni egy keveset, mert nagyon hiányolják egymást, még enni sem esznek szívesen. De vigyázunk, hogy ne legyenek viharosak, mert a seb még azért firss.
Hívj meg vacsorára egy árva kutyát! Küldd el SMS-ben a 06 91 224 000 telefonszámra azt, hogy LELENCKUTYÁK, és árából Te biztosítottad valamelyik Lelenceb aznapi ételét.
Az SMS ára 240+áfa, amely a Lelenc KME-t támogatja, a technikai hátteret Telemédia Kft. (Info: 06-1/455-7284) biztosítja. A Lelenckutyák a www.lelenc.hu oldalon láthatók.
Hát ez a kutyus tényleg nagyon szép volt. Roppant okos pofit hordott a fején. Az meg nem semmi, hogy két agyvérzést is túlélt. Kormi is túl van egyen, remélem több nem lesz. Pajtinak mielőbbi jobbulást kívánunk, nagyon reméljük, nem lesz semmi komoly. Ugye megírod majd a vizsgálati eredményt?
Igen, erről én is regéket tudnék mesélni. Az előző kuttyunk 17 évesen költözött az örök vadászmezőkre. Egyébként makk egészséges volt, az utolsó két év gyötörte betegséggel. A füle begyulladt, a bűzmirigye begyulladt. A fülét műteni nem vállalták, de a bűzmirigyét kiszedték 15 éves korában, mert egy hatalmas daganat (igaz, jóindulatú) nőtt a végbelén. A műtétet remekül sikerült - bár három napig (!) a széklete spontán folyt. Éjjel- és nappal alvás nélkül voltam mellette, mert állandóan tisztogatni kellet. Aztán szépen gyógyult. Epilepsziás is lett és a két év alatt kétszer volt agyvérzése. Az elsőnél Azt hittük vége, lábraállni, enni, inni nem tudott. Én el akartam altatni, de a fiam kiharcolta, hogy adjunk neki esélyt, mert a doki szerint háromesélyes volt a dolog. Vagy kiheveri, vagy belepusztul, vagy maradandóan lebénul. Szteroidot kapott, meg infúziót. Egy hétig forgattuk, aztán elkezdett spontán inni és enni. A második héten már saját lábán tudott kimenni egészségügyi sétára. Hallatlan, ledöbbentő akaratereje volt és élni akarása. Inni pl. nem volt hajlandó kézből, addig kúszott-mászott erőlködött, míg a rendes helyén levő itatótáljához nem ért és csak ott ivott. Egy évig rendben volt, tényleg jókedvű volt és jóétvágyú és a sétákat élvezte, bár csak pórázon tudott jönni, mert a fülgyulladása miatt már rosszul hallott. Egy év után jött a második agyvérzése. Akkor a szteroid injekció után két órával (!!!) már felállt és mentünk ki az egészségügyi sétára. (Merthogy a szteroidban vízhajtó is van.) Hihetetlenül élvezte az életének utolsó tavaszi napjait. Sétáltunk a napon, barátságos volt kutyákkal, élvezte ha az emberek dícsérték, mert szép kutya volt. Olyankor megállt előttük és csak csóválta a farkát. Aztán egy vasárnap délelőtt jött az epilepszia. Három órán át nem jött ki belőle. Kórházba vittük, két napig élt még, de csak percekre tért magához. Akkor azt monduk, tényleg itt a vég és nem hagytuk tovább szenvedni... Két kép róla fénykorából és a második agyvérzése utánról:
Potyka, én addig inkább semmit nem mondok, amíg nem döntöttetek.
Egyébként a szobatisztassággal kapcsolatban nekünk mindig szerencsénk volt. Pajti, a nagy mamlasz, feltehetőleg egész életében a szabadban élt (ez látszik rajta, mert semmilyen időjárás nem érdekli, essen fújjon, legyen mínusz-plusz akármennyi, ő mindíg szívesen jön a sétára) mondták is, mikor elvittük, a szobatisztasággal gond lehet. Nomost ehhez képest, az első nap első percében, mikor hazaértünk belülről az előszobában oldalba kapta az ajtót, lepisilte. Aztán nézte, ahogy felmosom - és azóta eltelt két év, de soha többet a lakásba nem végzett semmit. Pedig mikor hozzánk került, hasmenése volt, véres széklettel, az emésztése hónapokig nem állt helyre, diétás kajákat tudtunk csak neki adni. Igaz, csontsoványan került hozzánk, 22 kilósan - most meg 45 kiló. Az is igaz, mindig ugyanabban az időben vittük ki, naponta hatszor. A másik kuttyunk, a pici, ő feltehetőleg eddig is lakásban élt, a szobatisztassággal neki sincs gondja.
Kutyás ismerőseim körében tapasztalaom, hogy azok a kutyák, akiket mindig ugyanabban az időben visznek ki, azok szinte mind szobatiszták, akiket rendszertelenül, amikor éppen ráérnek, azoknál gondok vannak.
Hihetetlen, hogy milyen hamar visszatér az életkedvük és mennyi kitartás van bennük! Sose felejtem el, amikor az enyém babéziásan infúziót kapott, bent ültem vele a földön a dokinál, amíg lecsöpögött az infúzió, majd amikor megérkezett a bátyám is, alig volt ereje, de a farka végét megcsóválta örömében, hogy üdvözölje őt is!
Sokszor gondolkozom, hogy vajon mitől daganatosak a kutyik is? Ez a régi időkben nem volt ilyen gyakori, nem? Vagy csak nem tudták, hogy miben halnak meg... Nem lehet, hogy a táp, amit kapnak? Vagy a levegő, amit szívnuk?
Igen, én is úgy érzem, hogy az elején eldőlt. Amikor mentünk haza, a párom félreállt a kocsival és megkérdezte, hogy na, visszaforduljunk érte?! Tudtam, hogy viccesen jegyezte meg, de ismerem annyira, hogy neki is megfordult a fejében... egyre jár az agyunk :)
De tegnap este nagyon magamba fordultam, azt hiszem túl sokat agyalok. Kicsit megijedtem a felelősségtől. Hogy alkalmas vagyok-e rá, hogy megnyugtassam őt és megértessem vele, hogy most már minden rendben lesz és jó helyen van. 6 éves korom óta van kutyám, de mindig a szüleim nevelték őket. Mondjuk a legutóbbi 6 évesen maradt velem, amikor anyukám külön költözött. Nem is volt könnyű, hiszen Anyu volt a falkavezér.
Közben felmerült bennem, hogy lehet, hogy az elején valóban a lakásban kellene hagyni napközben, és később kiszoktatni, amikor már elfogadott minket és az új otthonát. Viszont ez esetben már lehet, hogy utána nem tudnám kiszoktatni a kertbe, mert megszokta, hogy bent van. Azt mondta a menhely tulajdonos, hogy a szobatisztasággal még vannak gondok, úgyhogy gyanítom, hogy nem nagyon volt szoba kutya.
Amúgy meg mindent túl aggódok, és előre gondolkozom. Párommal megbeszéltük, hogy most szombaton hozzuk meg a döntést, de én már azon gondolkozom, hogy hol tartsuk majd, kint vagy bent :)
Hát, tudod nagymóni, ha az én szomszédom lett volna, bizisten feljelentem! Az eszem eldobom, hogy milyen emberek vannak!!!
Egyébként Pajti ma esett át egy kisebb műtéten. Mióta nálunk van, észleltnük a bal vállán egy kis csomót, ami váladékozott és rendre ki kellett nyomni. Az orvos azt mondta, faggyúmirigy, ne törődjük vele, amíg nincs benne változás. Hát vasárnapra lett. Az addig borsszem nagyságú hirtelen szilvanagyságúra nőtt és kifakadt. Rögtön vittük hétfőn orvoshoz és ma kivágták neki. Reméljük megoldódott. Tíz nap mulva lesz kész a szövettan, bízunk benne, hogy semmi komoly. Egy kép a frissen műtött ebkéről, aki most estére már teljesen élénk, jó étvágyú és remek hangulatban jöttünk vissza a sétából.
Nicsak! Pár napig nem járok erre, rögtön egymást érik a történések. Hogy mik nem vannak!:) Ahogy olvasom az írásaidat egymás után egyre inkább az az érzésem, hogy ez az örökbefogadás kb. az első percben eldőlt. Na jó, lehet, hogy csak a másodikban. Legalábbis a négylábú benne lenne. A kutyás környékről csak annyit, hogy minden kutya ugat, viszont a legtöbb gazdi csak a szomszédét hallja. Nálunk is minden háznál van kutya. Mégis első évben, amikor ideköltöztünk a szomszédok nyivákolását hallgattam állandóan, hogy ugat a kutyánk. A szomszédasszony még fel is jelentett miatta. Meg azért is, mert a macskánk átment az ő kertjébe. Jeleztem neki, hogy ha megtanítaná a kutyát beszélni, gondoskodnék róla, hogy soha többet meg ne próbáljon ugatni. Kicsit furán lesett rám. Aztán az egyik szomszédasszony kapott valahonnan egy kutyust. Amikor a gazdi elment dolgozni szegény kutyus egész nap üvöltötte, hogy: anyúúúúú, anyúúúúúú! Úgy sajnáltuk szegényt. Egyszer mondom a gazdinak, hogy szegény jószág egész nap őt hívja haza. Nem fogjátok elhinni mit csinált. Agyonütötték szegény kutyust. Ezt végképp nem akartam. Meg se fordult a fejemben, hogy ilyen lehet tenni. Engem nem a vonítás zavart, csak sajnáltam a kutyit.
Bocsi, elsőnek írtad, hogy kb. 2 éves. Szerintem benne lesz a buliban - a klikkeres dolgot illetőleg szerintem minden jó, amit kedvvel csinál a gazdi és a kutya.
A kutya egyéniségétől függ, hogy mennyire szeret dolgozni, vagy mennyire inkább lustácska. A kutyasuli arra is jó lesz, hogy kitapasztaljátok egymást. Mennyi idős kb. a kutyus?
Már 2 x voltunk ott, először, amikor kimentünk csak a kis adományunkkal és megláttam és rögtön beleszerettem. Másodszor meg tegnap este voltam, elvittem egy fél órás sétára, csak ő meg én :)
Legközelebb hétvégén tudok menni, viszem a páromat is, mert az ő véleménye is mérvadó. Bár neki is tetszett elsőre. Az ő lábához is leült és nézett fel rá okosan :) Ja, és amikor indultunk haza, jött velünk az ajtóhoz, jönni akart velünk. A többi kuty ránk sem hederített, amikor távoztunk.
Most hétvégén döntenem is kell, nyilván a menhely vezetője is szeretné tudni, hogy hogyan tovább és éreztette velem, hogy jó lenne dönteni. Szóval hétvégén döntünk, és ha pozitív a döntés mindkettőnk részéről, akkor jövő héten kerítés szerelés és hétvégén már hozzuk is a kis bestiát.
A környék nagyon kutyás, nyugodt zöldövezet, a szomszédokkal jóban vagyunk, más kutya is van a házban, az én kutyimat is imádták, jelenleg a spániel a menhelyen 8 macskával él, úgyhogy ölni szerintem nem ölne.
Ami aggaszt, hogy gondolod, hogy 9 órán át elvan bezárva? Nyilván télvíz és nagy mínuszok idején kellemesebb lesz bent, de most, hogy jön a tavasz nem lenne szívem bezárni. Szerintem próbát teszünk majd kerti otthon hagyásban és lakásba bezárásban is, és meglátom melyik tetszik neki jobban. Mondjuk nyár végétől már csak 6 órában fogok dolgozni, az már baráti bezárva is, de az még messze van...
Amúgy meg valami élősködő megtámadta, ettől korpás a szőre, a menhelyen azt mondják, hogy ha a fürdetés nem tünteti el, akkor le kell tolni a bundáját nullára!! Mondtam a csajszinak, hogy mielőtt megtennék, hagy vigyem el az én állatorvosomhoz, hátha ő tud valami gyógyszeres kezelést, hogy ne kelljen megkopasztani! Most kicsit lepattant, nincs ápolva, csomós a szőre, de én látom benne, hogy jó táplálással, vitaminokkal, sok mozgással, szeretettel gyönyörű kuty lesz belőle!
