Én mosta a karácsonyi kaktuszomban gyönyörködöm, Négy cserép ilyen kaktuszom van, az egyik már virágzik, szép sárgásvörös a virága. A többi három szerencsére sokkal lustább.
Ma délelőtt én is kimentem a telekre, és körülnéztem. A cukkinin három, mintegy félarasznyi termés volt, azt azért leszedtem, mert már fagyokat jelezek. A kolbásztök pedig egyenesen nevetséges. Sok pici kezdemény van rajt,a és egy csomó virág. Vajon hogy tervezi a jövőjét? Találtam három paprikát, azt sem hagytam ott. A szomszédban egy csomó málna termett, azt hiszem, érdemes megpróbálnom ezt a kétszer érő fajtát.
A pénteki nap jelentős részét azzal töltöttem, hogy behordtam a növényeimet az erkélyről. Ez még nem vett volna sok időt igénybe, de jó néhányat át kellett ültetni, leszedegetni az elsárgult leveleket, és általában ötödjére találtam meg a nekivaló helyet. Most viszont nagyon csupasznak hat az erkélyem, viszont szép lett a lépcsőház, legalábbis az egyik zuga.
Tegnap észrevettem, hogy a karácsonyi kaktuszaim már javában bimbóznak, sőt az egyikről már majd' lecsöppennek a bimbók. Gyorsan megmutattam nekik a naptárat, de nem hiszem, hogy odafigyeltek rá.
Tegnap kisállatkiállítás volt a Petőfi Csarnokban. Számos, szépnél szebb, és érdekesebbnél érdekesebb állat volt, alig győzöm sorolni. A hüllők közül a kaméleonok tetszettek a legjobban, de maradtam a nézelődésnél. A halaknál egy tucat sziámi harcoshalat láttam, de ezúttal nem vettem. Két éve hazavittem egyet, és másnap reggelre elpusztult. Nem tudom, én követtem-e el hibát, vagy az árus, de nagyon nem tetszett, ezért aztán, ha rászánom magam, és újat veszek, azt egy közelebbi helyről szállítom haza.
Nagy sztárként szerepelt öt-hat törpedisznó, akik hagyták simogatni magukat. Az egyik nem is volt benn a karámban, hanem egy labdát lökdösött az orrával, méghozzá módfelett buzgón. Volt két törpekecske is, nem bánták, ha valaki dédelgetni próbálta őket, de nem is ragaszkodtak hozzá. Elsősorban az ételükhöz ragaszkodtak.
A gazdát kereső kutyák között nagyon sok magyar agarat kínálgattak, kedves, csinos és barátságos állatok, de részint nem tudom biztosítani a számukra előírt üzemmódot, részint nem hinném, hogy kedvelnék egymást a macskámmal. Voltak persze örökbefogadásra ajánlott macskakölykök is. Meglátva egy tündéri, kb. 12 hetes, fehér kiscicát,majdnem kísértésbe estem, de az ismert okok miatt mégsem jelentkeztem örökbefogadónak. Az egyetlen élőlény, amit onnan elhoztam, egy érdekes formájú pozsgásnövény volt, úgy nézett ki, mint egy mindkét oldalán fogazott fűrész. Igaz, feltűnően nagy fogakkal. Ezt boldogan hazavittem.
A mai napon szedtem le 1, azaz egy darab hüvelykujjnyi cukkinit, a másikat valami leette. Remélem, a sünike, és nem a csigák. Találtam egy másfél araszos kolbásztököt is, azt is levettem, mindkettőt kirántottam. A cukkini hozta is a formáját, de a kolbásztök nagyon nem ízlett, valahogy nyers, vadas íze volt. A továbbiakban csak dísznek fogom használni, és csakis felnőtt korára.
Ez igen! Nekem idén nem volt nagy sikerem a tökféléknél, most van két darab, hüvelykujjnyi cukkinim, egy-két nap, és leszedem. Kissé megvigasztal, hogy a környéken mindenki így járt.
Mint már írtam, a szürke légykapók második költése nem sikerült. Ezért aztán a virágtartóba egy növényt tettem, és azt hittem, jövő tavaszig ennyiben maradunk. Augusztus végén azonban azt vettem észre, hogy valami madár rendszeresen nézegeti az illető növényt, és a fal résébe kapaszkodva csivog, érzésem szerint szemrehányóan. Nemrégiben kiraktam a virágot, és egy (műanyag) cserepet raktam oda. Ezt is szemügyre vette, rácsivogott, majd otthagyta. Nem nagyon tudom, mit akar vele, hiszen költésről már nem lehet szó. Mindenesetre megpróbálom félig megtölteni a cserepet földdel, hátha azt hiányolja.
Azt már észrevettem, hogy a kaktuszföldet szívesen csipegetik, azt hiszem azért, mert tele van csöpp kis kövekkel, ami számukra szükséges az emésztéshez.
Amikor a telek felé baktatok, vagy onnan jövök, mindig rámköszön egy csinos kis fekete kutya, aki a heveny emberimádat nevű, kutyákra jellemező betegségben szenved.Felugrik a kapura, és nem hagy békén, míg egy kicsit nem dédelgetem, ami mindkettőnknek jólesik. Azt nem bánom, hogy megnyalja a kezem, esetleg egy csöppet meg is rágja, de kénytelen voltam óvást emelni, amikor megkóstolta a táskámat, vagy szopogatja a blúzomat.
Sajna, kiderült, hogy nem csak engem részesít a kegyeiben, minden arrajárótól elvárja az útvámot, azaz egy kis simit. Szégyenetlen egy jószág, de legalább kedves.
Érdekes dolgot fedeztem fel. Ha Silver befejezte az evést, a maradék konzervet ki szoktam tenni a teraszra, hogy a vendégmacskák megtalálják. Már négy-öt alkalommal találtam a tányérban házatlan csigát, amint a maradék morzsákat eszegette. Gyorsan be fogom hozni a macskatányért, cicákat etetni hajlandó vagyok, csupasz csigákat nem!
Jó neked. bár csöppet sem irigyellek érte. Nekem a cukkini és a patisszon egyaránt szépen virágzik, de alig van terméskötődés, holott szeretem a rántott cukkinit. Próbáltam elmagyarázni nekik, de nem vették tekintetbe. Csak az vigasztal kissé, hogy a szomszédaimnál is ez történik, tehát nem feltétlenül én vagyok pancser.
Szemlátomást eredménnyel munkálkodtál, élvezd a gyümölcsét, illetve a zöldségét. Ami a kannákat illeti, alighanem szükséged lesz még néhány darabra.
Én csak azt írhatom meg, hogy termett 2, azaz kettő darab fehér uborkám. Megláttam a vetőmagboltban, kiváncsi lettem rá, és elültettem. Abban reménykedtem, hogy mégis csak könnyebb lesz észrevenni a levelek között. Ebben tévedtem, mert felfedeztem ugyna, de nem könnyen. Ami az ízét illeti, csöppet sem tér el póri zöld testvéreitől.
Nálam kevésbé szívderítő a helyzet. Tegnap mindjárt gyanús volt, hogy nem hallok felháborodott cserregét, amikor kiléptem az erkélyre. Azt hittem, ez a fióka is kirepült, de azért óvatosan megvizsgáltam a fészket. Sajna, a kismadár elpusztult, és nem tudom, miért. Néhány légy már erősen érdeklődött iránta, ezért kénytelen voltam a kis Káinkát eltávolítani, a meg nem született testvérével (értsd: a ki nem kelt tojással) együtt. Csak remélni tudom, hogy a légykapók jövőre is megtisztelnek a társaságukkal.
Másnap kora reggel kirepültek az ifjoncok. Olyan gyorsan történt, hogy számolni sem bírtam. 5 vagy 6 fiatal lehetett. Viszont két nap múlva találtam egy szétmarcangolt tetemet a kert végében a fűben.
Belenéztem a fészekbe, pedig a kedves szülők óva intettek tőle, szerencsére egyik fél részéről sem került sor tettlegességre. Csak egyetlen, módfelett önteltnek látszó fióka van benne. Csak most fedeztem fel azt is, hogy a fészek peremén egy árva, elhagyott tojás hever. Lehet, hogy tényleg kakukkfióka? Nem tudom, ilyenkor raknak-e tojást a kakukkok.
Persze, nem azt hiszem, hogy a ki nem kelt tojás lenne a kakukké, hanem az egy szem, jól fejlett fióka, aki kitúrta a vetélytársait.
