Ennél jobbra gondoltam: felajánlani nekik, hogy aki részt vesz az Amycus és Alecto 'megbüntetésében' (gondoljunk itt mágikus vagy fizikai kínzásra tetszés szerint), azoknak azt figyelembe veszik, amikor az ő sorsukról döntenek... (mondjuk ez nem is lenne hazugság, csak nem pontosítanák, hogy hogyan: aki beleegyezik, az megváltotta a belépőjét a börtönbe).
Persze egy normális ember nem dől be ilyesminek, de pont az a lényeg, hogy itt olyanokról van szó (illetve olyanokról is, hiszen épp ezen az alapon akarunk különbséget tenni), akik valahogy úgy vannak a morális kérdésekkel, mint vak ember a színekkel: hallott már róluk beszélni...
Én úgy gondoltam, hogy (némi transzformációs bűbáj után) ő lehetne Neville új békája... de igazából nem ez a fő kérdés, hanem az, hogy mit csináljanak a mardekáros diákokkal? Küldjék mindet börtönbe, vagy hagyják futni őket?
...döntse el ő maga, hogy jutalom, vagy büntetés jár azért, amit tett. Ismerve a professzor felfogását, ragaszkodna a dementor-csókhoz vagy irgalomból egy adavához, de HP, minden titkok tudója tiltakozást jelent be. PP végül száműzi magát, a világ minden pontján vélik látni, mégsem tudja senki merre jár...
...egészen addig, amíg egy ronda nagy össz-varázsvilági balhéban a koboldok és a varázslók fej-fej mellett küzdenek az elsőbbségért. A nimfáknak kéne igazságot tenni, melyik a nagyobb mágiával bíró csoport. A nimfák képviselője (Luna) ekkor egy könnyed varázslattal véget vet PP rejtőzésének...
Más: van egy sztoriötletem, amit valószínűleg úgysem fogok én megírni, ha valaki éppen beleunt a buzulásba/Severitusba, esetleg megírhatná: Tegyük fel, hogy Piton túléli a végős csatát, és a túlélők hangadói azon tanakodnak, hogy először kapjon-e dementor-csókot, és csak azután Merlin-díjat, vagy fordítva, amikor valaki felveti, hogy talán nem is kellene megbüntetni, hiszen mindent csak parancsra tett...
Másvalaki azzal érvel, hogy akkor milyen alap van Carrowék elítélésre, akik ugyanezzel védekezhetnek, nem is szólva a szegény mardekáros diákokról, akik ugyebár csak tanulmányi kötelességből kínozták diáktársaikat... ezen a ponton a vita új irányt vesz, senki sem tudja pontosan, mit kezedjenek velük, míg végül valaki azt javasolja, hogy... (na itt jönne az írói kreativitás)
Ad1: semmi kifogásuk, de ha valószínűleg jobban szeretnek varázstudókkal házasodni. Bár jómagam nem vagyok boszorkány, de szerintem ha az lennék, inkább keresnék párt azok között, akiknek nem kell előről elmagyarázni, hogy mi ez az egész, kockáztatva közben, hogy vagy engem vagy saját magát nézi őrültenek a másik fél. Arról nem is beszélve, hogy a varázslók értelmesebb fele is döbbenetesen zárt világban él, a Weasleykre semmi rosszat nem lehet elmondani, de hogy nem nagyon lett volna olyan pillanat az életükben, amikor összesimerkedhetnek és szerelembe eshetnek egy muglival, az azért valószínű. Ha viszont kevesebb a varázstudó, a nyitásra is rákényszerülnek. (Természetesen, mivel mugli származású boszorkányok/varázslók bekerülnek ebbe a zárt világba, velük gond nélkül házasodhatnak.)
Ad2: ha Rowling mondja azt, hogy az ősi varázslatok jobbak, akkor nem értem, miért mondtad, hogy én is átvettem ezt a klisét. Mert akkor ez egy canon kijelentés kellene, hogy legyen. Én egyébként nem éreztem úgy, hogy szinonimaként használta. Ráadásul ez azt jelentené, hogy az idő múlásával visszafejlődik a varázstudás, és meglepne, ha JKR ezt akarná állítani, hogy fogy vagy romlik a mágia. Legfeljebb azokat már elfeledték, most meg vannak más bűbájok... :-D De, nálam van olyan karakter, aki képes lenne létrehozni ilyen könyvet, nem is egy. :-)
ad1: Szerintem a varázslónépesség értelmesebb részének semmi kifogása a vegyesházasságok ellen (random példák: Severus Snape, Tom Riddle, Seamus Finnigan, Dean Thomas, Hugo Weasley)
ad2: JKR leggyengébb pontja a következetesség, de az biztos, hogy az 'ősi varázslat' szót az 'erős varázslat' szinonímájaként használja; továbbá számos olyan varázstárgy van, amit egyszer lehetett megcsinálni, azóta kihalt az emberekből ez a képesség, kezdve a Halál ereklyéivel, folytatva a Tekergők térképével, és befejezve Dumbledore önoltójával... gondolom, a te világodban sincs olyan karakter, aki képes lenne még egy Hősök krónikáját létrehozni...
Elöljáróban leszögezve, hogy tévedhetek, elmondom, hogy én hogyan képzelem el ezt a dolgot: Szerintem az aranyvérű varázslók legfőbb vágya természetesen a vér megőrzése, de mivel ez nem mindig lehetséges, nem csak egymás közt házasodnak / szaporodnak. Ugyanakkor igen erős hajlamuk van arra, hogy a nem eléggé dicső ágakat "kivágják" a családfából és folyamatosan megmásítsák a családi emlékezetet. (Ezt Mrs Black viselkedésére alapozom) Így lesznek egyes családtagok (pl. mugli szülők, rokonok) halottak a család szemében (és információi alapján) akkor is, ha egyébként még élnek. Persze, ha tehetik, inkább "tiszta" vérvonalú házastársat választanak - ezek a háborúk ennek az esélyét csökkentik, s így kényszerítik őket rá arra, hogy eltérjenek ettől a jó szokásuktól (és aztán tovább hazudjanak). Persze, vannak kirívó esetek, lásd a Gomold család.
Ami a varázslatokat illeti, nem a Cruciatus tökéletesítésére vonatkozik, hanem új bájitalok, fedőbűbájok, elrejtések, átalakítások kidolgozására. Tehát nem önkényes kínzásra, hanem hasznosnak tekinthető, később elterjedő és nem tiltott varázslatokra. Azt képzelném, hogy a mágia használata egy folyamatosan fejlődő dolog. Eleinte voltak varázstudok, tudtak ezt-azt csinálni, de messze nem mindent. Aztán kidolgoztak további varázsigéket, amikkel el lehetett érni dolgokat, és ezeket (is) megtanították az utódaiknak. Így nőtt a varázsigékkel elvégezhető tevékenységek száma, de ugyanígy alakulhattak ki mindenféle bájitalok is. Nem követem azt a klisét, hogy a régi varázslatok jobbak lennének. Ezt Hermione követi :-D Ő (továbbra is nálam) egy nagyon konzervatívan varázsoló karakter. Nagyon pontos, rengeteg dolgot tanul meg, rengeteg dolgot tud és képes alkalmazni, de nem talál ki önállóan dolgokat, sőt, tart attól, hogy bármit is megváltoztasson a könyvekben látható (tehát régi) módszerekhez képest. (Ezt meg arra alapoztam, amikor Harry próbálja rávenni, hogy a Félvér Herceg ötletei alapján főzzön kicsit másképp, és közli, hogy arról szó sem lehet.) Egyébként a Hősök Krónikáját létrahozó varázslatot Piton tudta módosítgatni (és a Harry Potter és a Hősök Krónikájában nagyon elejtve szó van arról, hogy már korábban is módosították), tehát nem tökéletes(ebb) és megváltoztathatatlan.
Azért mondom folyton, hogy tévedhetek, mert messze nem ismerem Rowling minden nyilatkozatát a HP-témában. Alapvetően a könyvekből indulok ki, ezeket a könyvek alapján találtam ki - és még az is lehet, hogy ott volt valami, amit nem vettem figyelembe :-D
Úgy értem, ha azt mondanád, hogy 'ez a sors akarata', akkor oké lenne. Vagy, hogy 'a zseltox nem szubitál rendesen, ha harmincévenként nem pusztul el nyomorúságos módon a varázslónépesség x százaléka'.
De azt például tudjuk a történelemből, hogy egy csoport exogámiára való hajlandóságnak nincs köze a lélekszámhoz, egészen apró falvak is ragaszkodhatnak a beltenyészethez, míg végül a degenerció nem végez velük.
(BTW: azt az érvet sem tudom elfogadni, hogy a háború segít a varázstechnika fejlődésében: egyrészt nem tudom meggyőzni magam, hogy minél hatékonyabb Meg-Turbo-Cruciatus átkot sikerült kifejleszteni, annél jobb a varázsvilágnak, másrészt te magad is átvetted azt a klisét, hogy az ősi varázslatok erősebbek, mint az újak (lásd pl. mit mond Hermione a Hősök krónikájáról).
Mi lenne, ha az egész tekervényes 'megtisztító háború' helyett egyszerűen kiirtanák az összes varázslót és boszorkányt, akkor a következő varázslógeneráció garantáltan csak mugliszülöttekből álln majd (persze Binns professzornak egy kicsit több munkája lesz, mert minden tantárgyat neki kell majd tanítania)
Nemmondod! Azért egy kicsit ez már túlzásnak tűnik... :S Ki a fakutya tudja ezt követni???????????????????????? (Persze azért majd rápillantok erre is. :))
És amiért belinkeltem: Harry hercegnek van benne egy intermezzoja, ami nagyon tetszik. :DDD (Ugye a Voldi által bekómáztatott, majd Harry által felébresztett emberek a Roxfortban gyülekeznek.)
