Minden, ami kép.
Vizualitás, képi világ, dizájnnal, látvánnyal, fotókkal kapcsolatos elméletek, élmények és ízlés... Várok számotokra kedves képeket is, leírással, élménybeszámolóval, asszociációkkal, etc. (de nem csak képeket).
Cat: A London Eye abszurd színei valósak, kék karácsonyi kivilágítást kaptak a fák, és az óriáskerék is ilyen. Az égbolt vörhenyes derengése pedig a nagyvárosi fények és az enyhe köd együttes hatása.
Ja, a szellemlovas az Extreme Digital pályázata volt, vagy mi, a strandolós-ugrós tényleg Lumix (emlékeztető).
Hogy visszatérjünk egy korábbi kérdéshez, a művészi vs. művészieskedő meghatározásához, szerintem a strandolós-ugrós az utóbbira példa. Meg arra, hogy az ilyesmire a "nagyok" is rákapnak, mint gyöngytyúk a takonyra, ami azért elég kellemetlen (vagy az én ízlésemmel van baj).
Ez volt a pályázatos képed is, nem? Sokszor eszembe jut.
Egyébként nekem gyanús a pénteki hó. Van még egy adósságom, el kell mennem fotózni (tájat) egy dolgozathoz. Gondoltam, ma délelőtt megejtem. Megnéztem a met.hu-t tegnap este, lássuk, milyen idő lesz. Ködös. No, gondoltam, az mégiscsak jobb, mint havas esőben vagy esőben tájat fotózni... A lényeg, hogy reggelre végül lett más "programom", bár morogtam a halasztás miatt. Mérgemben ránéztem újra a met.hu-ra. Ami tegnap havas eső, hó, hó, hó volt, most eső, napos, napos, napos. Lehet, hogy a tévé fáziskésésben van? Eddigi kirándulós tapasztalataim alapján a met.hu javarészt megbízható.
Az ötletek hiányára nem panaszkodhatsz:-) Nekem sajnos még mindig nem jött össze a fényképezőgép, siralmas, mennyire nincs időm, és egyhamar nem is lesz. Mindig akad valami gubanc. Most pl. költözés előtt állunk, és megjöttek a lapraszerelt bútorok. Egész héten ottmaradtam este hattól éjfélig, hogy anyámmal összeszereljük, de a szekrényajtók nem akartak összejönni – az egyik szárny magasabban állt, mint a másik, nem nyílt ki teljesen, vagy túlságosan alulra került, aztán amikor egy felhajtható szekrényajtó felhajtott helyzetéből sorozatban félig visszazuhant, mégis inkább szóltunk egy asztalosnak, hogy nézzen már rá az ajtókra… kijött az asztalos, megnézegette az ajtókat, és azt mondta, legjobb lesz, ha mindent visszaigazítunk, mert volt, ahol kimaradtak alkatrészek, rossz helyre kerültek rossz csavarok, fordítva tettük be a szekrény hátlapját, lötyög a polc, spóroltunk a ragasztóval, és az íróasztalfiók az első erőteljesebb rántásra ki fog jönni a helyéből. Pedig szemre jól néztek ki, és olyan büszkék voltunk rá, hogy alapjában véve jól sikerült. Fél tizenegyig az asztalosnak asszisztáltam, holnap jön megint, és olyan érzésem van, hogy holnapután is… tanulságos egyébként, de azt nem fontolgatom egyelőre, hogy csavarhúzókészletet vegyek inkább, és belefogjak a hobbiasztalosságba:-)
Asszociáció… az egyik fővárosi utcán két lezüllött alak veszekedett egy kapualjban, és az utcán elsétált egy fiatal nő egy óvodásforma kisgyerekkel. A gyerek megállt a járdán, és átbámult a túloldalon veszekedőkre; az anyja, vagy legalábbis, aki kísérte, a gyerek szeme elé tette a két tenyerét, a fejénél fogva menetirányba állította a kicsit, aztán megfogta a kezét, és finoman húzni kezdte maga után. Figyeltem, hogy visszanéz-e a gyerek; nem nézett vissza. Szóval: az egymásba hajló levelekről az a mozdulat ugrott be, amikor a nő elfedte a gyerek tekintetét. Jobbról öt, balról hat levél lóg be a képbe, majdnem, mint az ujjak, és ami mögöttük van, az náluk kisebb, vagy torzítva annak látszik.
Macskaminimál
Tél a Tiszán
Ez egy elég rossz minőségű szkennelés még régebbről, rajzfaktos időszakomból. De a "többi" stimmel. ;)
