Igen a 8-as PS (cs) az alapból hajlandó megnyitni a RAW-okat, de ha jól tudom a heteshez meg létezik plug-in. Létezik még valami progi amit annak idején a haver Minoltájához kutattam fel, de most nem ugrik be a neve, majd megkérdem tőle.
Annyira itt vagyok, hogy vadul licitálok az ebay-en G2-re. de ritkán áll meg a licit a lélektani 200$ alatt, pedíg ennyit adnék érte a lányomnak lenne, csak ugye még rájön a Vám+ÁFA és az már sok.
Néha olyan rejtélyes dolgok történnek a RAW formátummal. Most nem arra gondolok, hogy nem tudom megnyitni, hanem amikor szeretném átkonvertálni a Browserrel, a felajánlott módozatok mindegyike ugyanazt a színhőmérsékletű képet állítja elő. Szóval mindegy, hogy Cloudy, Tungsten, stb.) az eredmény ugyanaz, megfelel az Auto módnak. Irtó bosszantó tud lenni. A pipettás megoldás működik, de ha a képen nincs szürkeárnyalat, akkor megette a fene.
Tudsz egyéb jó szoftvert, amivel a Canon RAW-okat számszerűen (x Kelvin) lehet konvertálni?
Én PS7-et használok egyébként, de az újabb állítólag kezeli a RAW-ot.
Nos, ez legyen a legnagyobb baja :-) engem még sosem zavart ez igazán, így is úgyis le kell nyomni azt a gombot, ha képet szeretnék...
"nem jössz rá valam itörvényszerűségre, hogy miért életlen?"
Sajnos nem. Hosszas és biztos kísérletezés kellene ahhoz, hogy a bemozdulást kizárva kiderüljön, mikor és milyen esetekben téveszt.
Ismerni kellene az élességállítás optikai mechanizmusát és arról sem szabad mgfeledkezni, hogy a skála nem lineáris, hanem van x számú fokozata, amely vagy jó vagy csak elégséges. (bár én nem hinném, hogy ez utóbbi okozza a gondot)
Csak úgy mellékesen, szerdán a Bükkben egyetlen egyszer sikerült "elkapni" egy szarvast, sajnos az az expo is életlen lett :-(
Még szerencse, hogy nem ezért áztam-fáztam napokig.
Szia, Soká, én is a folyamatos élességállítást használom, de az egy becsapás abból a szempontból, hogy a fényerőt meg nem állítja folyamatosan. Ha jól odébbviszem a gépet, s közben a téma napsütésre jön az árnyékból, vagy viszont...
Az életlen képeket nézve nem jössz rá valam itörvényszerűségre, hogy miért életlen? Pedig jó lenne.
No, ha már egy kis reklám, akkor megfejelem a többiek okulására: kora nyáron vettem egy ilyen pszeudoBP511-et és böcsületesen dolgozik. Nem érzékelek különbséget az eredetihez képest.
1. Nem vágja valaki fejből, hogyan lehet behúzni az optikát lejátszás üzemmód alatt? Emlékszem, hogy volt ilyen a könyvben, de most nem találom (a könyvet sem).
2. Él még az a japó oldal, ahonnan a G3 manualt le lehet tölteni? Ezt sem találom.
Köszönöm a gyors választ! Az ára kb. pont annyi, mint amennyit most ki tudnék adni érte, de ha jól láttam, akkor "csak" TTL módot tud. Ha jól tévedek, akkor a G5 e-TTL üzemmódú vakuval tud tökéletes harmóniában együttműködni.
Bár hozzáértő nem vagyok, de hátha tudok valamit segíteni.
A Sigma 500 Super a Canon 550EX -el van párban, a 420EX kevesebbet tud.
A nem Super Sigma EF-500 DG tud szerintem annyit, mint a 420EX, ez is E-TTL, dönthető, viszont erősebb a 420-nál, 50-es kulcsszámú. Ez 130euronál kezdődik Ausztriában. (http://www.geizhals.at/?cat=acamblitz)
Esetleg Sunpak? http://www.slach.hu/sp/sunpak.htm Ezeket nem ismerem, digitcamen volt egy teszt, dícsérték, de az egy drága modell volt.
Hozzárértők segítségét kérném a következő problémám megoldására: Canon G5 dig. fényképezőgépem van, amit azért választottam több más konkurrens modellel szemben (többek között), mert van külső vakupapucsa. Csak annak nem jártam igazán utána, hogy csak e-TTL-ben működő vakuval működik igazán jól a gép. Ilyen lenne pl. a Canon Speedlite 420EX is, de az számomra a megfizethetetlen kategóriába tartozik.
Milyen más, de hasonló tudású vakut nézzek a gépemhez? Ajánlották a Sigma EF500 DG Super típust. Más ötlet?
Normális, örülök, hogy a tárgyakhoz fűződő érzelmi húrokat pengetsz, ez számomra is fontos dolog. Részben ez az oka, hogy én azok közé tartozom, aki nem szereti cserélgetni a cuccait, másképpen fogalmazva, szeretem ha egy tárgy minél tovább képes megőrizni az értékeit.
Ezzel együtt én kevéssé érzem és tudom megfogalmazni a G2 sikerültségét a G szérián belül, netán más márkákkal összehasonlítva. Pedig papírom van a formatervezésről ;-)
A fényképezőgépek között számomra két trend létezik: a profit imitáló fekete és a fémszínű egyebek. Mindkettőnek van egy közös rossz tulajdonsága (tisztelet a kivételnek): mást mutatnak, mint amiből valójában készültek. Engem leginkább a felületkezelt megoldások zavarnak, ezek mindig csak ideig-óráig szépek és jók. Csakhogy a marketing szempontjából a kirakati látvány az elsődleges, és hát tényleg nagyon szép, változatos felületminőségeket lehet produkálni a fémgőzöléssel, szinterezéssel és mindenféle galvántechnológiával. Ha engem kérdeznének, akkor minden cucc arra alkalmas natur fémből és/vagy anyagában színezett jó minőségű műanyagból készülne. A pezsgőszínt én például azért nem kedvelem túlzottan, mert arról ordít, hogy az egy x mikron vastagságú valami és alatta ki tudja mi található. Persze még mindig őszintébb megoldás, mint a nagyon fémhatású de mégsem fém megoldások.
Visszatérve a G2-re, én formailag kedvesen bumfordinak tartom, szeretem, de magamtól biztosan nem csinálnék ilyen bizonytalan vonalvezetésű tárgyat. Persze én szeretem a spártai tiszta formákat, ezért például az én szívemet a Leica digilux gépének (nem tudom hirtelen a pontos nevét) a szögletes, letisztult vonalvezetése tudja megdobogtatni.
No, meg azt sem érdemes elfelejteni, hogy digicamerákról van szó és az új elv szerintem új formát követel. A G2 szemből nézve örökölte az analóg kompakt külsőt, ami tervezői szemmel nézve nem egy adekvát megoldás, bár kétségtelen, hogy annak idején (amikor a digi még luxus volt) én örültem, hogy nem keltek vele feltűnést, tudtam vele úgy fotózni, mintha egy sima analóg lenne a kezemben. A különféle asszimetrikus, elforgatható megoldások (Sony, Nikon) lehet, hogy zsákutcának bizonyulnak majd, de mindenképpen bennük van az útkeresés, hogy az új technikához új formát találjanak. Elég arra gondolni, hogy az első autók még hintó formájuak voltak és évtizedekbe került megtalálni a saját formavilágot.
Megjegyzésként még annyit, hogy a profi gépek fém alkatrészei szintén felületkezeltek, de ennek nyomós oka van, s miután a fekete fémet még nem találták fel, bele kell törődnünk...
Bár a mostani SLR-eket a fém vázuk ellenére, bizonyos ergonómiai okoskodások miatt már teljesen ellepték az ilyen-olyan műanyag/gumi borítások...
Komolyan gondoltam. Mégpedig azért, ami előszöris egyből levehető a képből:
A G1 nagy durranás volt abban az időben, amikor még alig volt digikamera. Olyasmi volt az a fényképezésben, mint mondjuk egy mobiltelefon 1995-ben...
De igazán jó, és elegáns megjelenése a G2-nek volt! Szerintem még ma is jampi egy ilyen látványa a kamerák között. Túl elszürkült és eldizájnolódott a piac. Értem ez alatt, hogy a trend (bizonyára a lenyomott emberi lelkiállapot miatt...) a szürke szín, ez mindent ural. És ha egy kicsit lekopik, az még randább.
A dizájnban pedig mindenki próbál újkodni, aztán karcolódik a kijelző, belóg az objektív, kocka-kerek-olvális lesz a ház, pedig néha jólesik a hagyományos fényképezőgép-forma.
Amúgy a G2-t én úgy vettem 310 ezerért, hogy épp lejjebb ment az ára... Akkoriban nagy királyság volt egy ilyen, a 4MP és a kihajtható kijelző miatt is. Olyasmire értettem a modern életérzést, ami egy új világ kapujában fogja el az embert egy kiváló eszközzel a kezében, ami még szép is.
Aztán ha már szélesebb körben elérhető egy dolog, akkor nem olyan izgalmas. Ráadásul a világ tele lett mindenféle digigéppel, és még ha a Canon tartotta is magát, a nem-fanoknak tényleg nehéz lehet választani.
