nálam nem működnek a linkek, másolok inkább a Nemzeti honlapjáról.
Lear király: okt. 4., 5., 24. (19:00)
Az ötödik pecsét: okt. 6. (19:00), 7. (15:00), 27. (19:00), 28. (15:00)
(Stohllal váltva jáCCa a Vasöntőt)
Ördögök: okt. 20., 21., 29., 30. (19:00)
A repertoáron lévő darabok közt szerepel a III. Richárd is, az októberi műsorban viszont nem látom. az ő Buckingham-e miatt megnéztem volna Szeged után a Nemzetiben is az előadást.
Tervezett bemutatók 2007/2008
NAGYSZÍNPAD
2007. október 20., Dosztojevszkij: Ördögök időjárás két részben Rendező: Mohácsi János
Főbb szerepekben: Gazsó György, Csoma Judit, Schmied Zoltán, László Zsolt, Hevér Gábor, Vass Teréz, Csankó Zoltán, Kulka János, Szarvas József, Pásztor Edina, Schell Judit, Trokán Péter, Vay Viktória / Rónai Lili, Spindler Béla, Némedi Árpád, Major Melinda, Felhőfi Kiss László, Bognár Anna, Róbert Gábor, Tamási Zoltán valamint: Balogh Orsolya, Farkas Zsuzsanna, Ficzere Béla, Halápi Zsanett, Horváth Ákos, Kántor Anita, Koleszár Bazil Péter, Mertz Tibor, Mészáros Zizi, Pasqualetti Ilona, Szabó Zoltán, Szilas Miklós, Várkonyi Eszter
Előfordult-e már veled, igen, veled, hogy meg akartál ölni valakit? Gyűlölet öröme magával rántott, és hidegvérrel eltervezted, mit csinálnál vele… vagy esetleg velük? Legszívesebben egy bombával föl… Egyes emberek ezt meg is teszik. Éppen ma. Éppen itt. És éppen ugyanolyanok, mint te. Egy bombával föl… Mondom, mint te. Szóval ha legközelebb buszra vagy repülőre szállsz, és szemedbe kacsint az elkallódott, tömött hátizsák, és a még meg nem történt robbanás moraja a füledbe tódul, agyadon utoljára villanjon át, hogy ezek az emberek néha történelmet írnak, sőt sokszor róluk írják a történelmet, sőt néha még színdarabokat is… Éppen ma. Éppen itt.
2008. április eleje Varró Dániel - Hamvai Kornél - Rejtő Jenő - Darvas Benedek: Vesztegzár a Grand Hotelban Rendező: Béres Attila
Főbb szerepekben: Hevér Gábor, Hollósi Frigyes, Spindler Béla, Benedek Miklós, Mertz Tibor, László Zsolt, Trokán Péter, Vida Péter, Bródy Norbert, Ujlaky László, Koleszár Bazil Péter, Nagy Cili, Molnár Piroska, Schell Judit, Csoma Judit
2007. szeptember 6. Ma mutatják be a hazai mozik László Zsolt új filmjét, Boszporusz felett a híd címmel. Az alábbi címen tudhatsz meg többet erről a filmről: http://www.filmkatalogus.hu/Boszporusz-felett-a-hid--f20036
megnézni én sem tudtam, mert festés miatt anyuék hálószobájába került a tévé. sajnos a költöztetés miatt egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy a filmet vettem fel abban a 2 órában, amíg ment a dvd recorder, ui. utána sehogy nem jött elő a lemez tartalma. ha rajta van a film, tudok belőle fotózni. nem vagyok biztos benne, hogy a film is érdekel, eléggé elrettentő volt az a pár perc, amit láttam belőle. :S
pár éve hófehérke írta a portál Bertók topicjában, hogy látta Lalit a Kontroll korai előzetesében. csak most jutottam el odáig, hogy megnézzem. ő lett volna Bulcsú, a főszereplő... fotózgattam...
jóvan jóvan :D de legalább így akkor nekem sem kell lekiismeret-furdalásom legyen amiért nincs időm sokat foglalkozni az oldallal :D
jáccuk azt h szerkesztő dolgo továbbra is nyitott. aki akar az jelentkezzen az oldalon található címen! http://laszlozsoltweb.fw.hu addig meg egyedül csinálgatom ahogy tudom :)
Ugrai István: A BICSKA NYITVA MARAD Moliere: Tartuffe Nemzeti Színház, Stúdiószínpad
"A címszereplőt László Zsolt adja - kinyílik tőle a bicska a zsebünkben. Ez a Tartuffe nem cinikus, csak érdekei vezérlik. Bámulatos színészi érzékkel képes váltani, bármiről képes meggyőzni azokat, akiket szinte hipnózisban tart. Igen sok utalást láthatunk arra, hogy itt az ideológia (a szenteskedés) csupán maszlag – Tartuffe szexuális vonzerejével, tehetségével láncolja magához a kihasználandónak kiszemelt embereket, feltehetően Orgont is, legalábbis finoman mintha erre utalnának azok a jelenetek, amelyekben a két férfi testi közelségbe kerül egymással. Az ostort fallikus szimbólumként használja, ám máskor minden lelkifurdalás nélkül alkalmazza a keresztényi vezeklés túlspilázott megjelenítésére. Ennek az embernek semmi sem szent, éppen azt csúfolja meg leginkább, ami miatt elismerik, már azok, akiket képes megtéveszteni. Nem véletlen, hogy a vallásra támaszkodik: ezek az emberek nem képesek teljes értékű életet élni, szükségük van a transzcendensben való hitre, hogy valamiféle lelki segítségük legyen a mindennapokban, mert gyengék. Tartuffe gátlás nélkül ki is használja őket."
Tartuffe-öt játszod a Nemzeti Színház új bemutatójában: vígjáték és gonosz szereplő – néhány évvel korábban mindkettőt hiányoltad a pályádról –, és az a rendező, Alföldi Róbert, akivel az utóbbi években a legtöbbet dolgoztál együtt. Hősi szerepek sorának eljátszása után – szabadúszó korodban, a Budapesti Kamaraszínházban – tőle kezdted kapni egymás után a negatív szerepeket: Moor Ferencet a Haramiákban, Almavivát a Figaro házasságában és Macbethet. Mást láthat benned, mint a többi rendező?
én azért bújok ki mindig a válasz alól, mert nem szeretnék felelőtlenül rábólintani a szerkesztésben való részvételre, miközben a már bevállalt honlapokat sem csináltam még meg...
köszi a sok infót, lassan felpakolom... és lesz külön galéria is nemsokára ;)
de újból megemlítem h direkt úgy csináltam meg az oldalt h bárki jelentkezhet szerkesztőnek és pakolhat fel cuccokat. nem bonyesz, ha vaki blogolt már annak ismerős lesz a rendszer :) azé csináltam meg így me h nekem sem van mindig időm iesmikre és gondoltam többszemtöbbetlát elven lehetne szépen tartalmassá tenni az oldalt... szal megkérdem megint... akarne bárki is óhajtani szerkesztőnek lenni az lzsweben?? :)
Perzsánk és pora Balogh Tibor 2007. február 05., 14:12 ... A színházjáró középgenerációk számára az Egy őrült naplója színházi adaptációja egyet jelent Darvas Iván legendássá vált alakításával. Akárki rendezi újra, óhatatlanul hozzáméri magát az előzményhez, pedig Czímer József, a Vígszínház hajdani dramaturgja eredetileg nem Darvasra, hanem Latinovits Zoltánra gondolt, amikor a francia változatot magyarra fordította. Ha egy színház menedzsmentje rászánja magát arra, hogy monodrámát, a közönségtől nagy kitartást és összpontosítást követelő egyszemélyes darabot illesszen a repertoárjába, két megközelítése lehetséges: vagy az idegalkati hasonlóság miatt esik a választása valamelyik színészére, vagy éppen ellenkezőleg, egy önkontrollra képes személyiséget keres a társulatában. Ez a Latinovits-Darvas dilemma lényege, amelyet akkor voltaképpen az üzembiztonság szempontja döntött el. Latinovits ingatag kedélye aligha tette volna lehetővé a hatszázas fölötti előadás-szériát.
A Horvai István rendezte változat két és félóra időtartamú volt, 1967-ben, egy jó karban lévő színész a pályája csúcsteljesítményét érte el vele. Bő három évtizeddel később, 2000-ben, a terjedelmes adaptációt választotta Csiszár Imre is Miskolcon, ahol az öntörvényű, de kitartó aktor, Földi László kedvéért vették elő a művet. 2003-ban a Budapesti Kamaraszínházban, viszont beteljesedhetett Czímer József álma, Bertók Lajos személyében Sopsits Árpád rendező megtalálta az igazi Popriscsint. Bertók, korábban játszotta Debrecenben Miskin herceget, volt Ádám, Raszkolnyikov és Hamlet Jámbor József rendezésében, a zsámbéki rakétabázison: aki magánemberként többször megjárta a poklok poklát, csupa olyan szerepet kapott, amelyben a saját természetével kellett szembesülnie. Meglehet, éppen ezek a lélekre szabott feladatok tartották a színpadon, tartották itt az árnyékvilágban, amíg lehetett.
Bertók hivatalnoka szikár kafkai teremtmény, modern félelmek gyötrik, és modern eszközökkel akarják kiűzni belőle a gonoszt: a dézsa-vizes, botozásos terápia helyett elektrosokkal kezelik, s önmaga is, digitálisan önfigyelő őrült. A naplója kamera, amely keresztülpásztázza tudata perspektíváit: az önmagával kutyaként szembenéző, kinagyított kép vetül a színpad hátsó falára, ha vágyott szerelme, a vezérigazgató úr lánya ölebének társalkodását hallgatja ki; a szék, az asztal lábát, vagy a plafont látjuk, ha hanyatt dönti a depresszió. Nem arra termett, aminek szegődött. A kényszerű alázat gyakorlásában kimerül, majd megroppan az idegrendszere. Téveszt, aztán tévképzete támad, majd a tévképzet rögeszmévé fejlődik. A gyötrelemtől a megvilágosodás (skizofrénia) váltja meg. Az elbeszéléshelyzet a kettős tudatú betegé, aki a megvilágosodottsága magaslatáról pontos időrendben képes visszaidézni az átalakulása folyamatát. Jogi értelemben szabad. Köztünk, a 21. században él. Kiléphetne odújából az utcára bármikor, és pártelnökké választathatná magát. Ettől hátborzongató.
