Nagyjából idei kelésünek tűnnek, már amennyire a kép alapján......
Biztos, hogy fiu-lány..? (gondolom ahonnan származnak ezt mondták..)
Ha azok és pl. fészektestvérek nem szerencsés, ha frigyre lépnek. Bocs de csak azért merültek fel e kérdések, mert ha a koruk nem világos, akor nemük, családi állapotuk mitől?
Sziasztok :) a napokban Mango elég furcsa viselkedést kezdett el,rámászik a kézfejemre, és mintha azzal akarna párosodni. Nincs még Dns teszt, de tenyésztő fiúnak tippelte. Szerintetek mondhatom így biztosra már hogy fiú? És miért csinálja ezt? Még nincs egy éves.
Nehéz ezt leírni, nehéz megérteni is annak aki nem élte át milyen az amikor nem megszelidít egy madarat, aki elfogadja a gazdáját, hanem átélheti vele mint én az imprintinget.
Magyarul a bevésődést.
Emlékszem egy etetés után volt, csak néztük egymást és különössé vált a madár tekintete, szinte belém nézett. Hosszan mozdulatlanul.
A kályha tetején volt egy edény, abba tettem egy ruhát, az egész jó meleg volt mint egy fészek, így etettem.
Ettől fogva én voltam a minden. Az állapota miatt nem tudott hozzám repülni vagy gyalogolni, mindössze annyit tehetett, hogy a tenyerembe hajtotta a fejét, vagy sokáig fogta az ujjam amikor csak tehette ha benyúltam a kalitba. Emiatt volt jó a kapcsolatunk, nem hiszem, hogy lett volna türelmem egy "vad" madárhoz.
Elnéztem a ligetben egy vak varjút, a Noé madara volt. A madár folyamatosan kaszált jobbra balra a csőrével, mint a vak ember a bottal.
Elgondolkodtató ez, mikor tesz jót az ember, nem csak meghosszabbítja-e az állat kínlódását, hisz ez így nem élet a számukra. Az ember belátja ha tolószékbe kényszerül, és mondjuk varr, vagy számítógépel a mozgás helyett, de egy állat nem képes ilyen váltásra.
Végül megosztanék veletek pár képet, mind én követtem el, közöttük vannak a volt és jelenlegi madaraink. És még sokan mások :-) jó nézelődést.
Nagyon ritkán írok ide már de most elolvastam az írásod nagyon megrendítő. A sors fintora hogy nemrég került hozzám egy Jákó aki szintén egyik lábát sem tudja használni csak csuszik mászik szegény . Hasonlóan alakitottam ki a kalitját mint te. Most 3 éves a madárka az van a papirján hogy egyik lábára csámpás a másikkal mitörtént nem tudom csak sejtéseim vannak . Nem vitték orvoshoz 3 éven át igy tartották . Mikor hozzánk került 3 hét után elvittük az orvostudományi egyetemre de sajnos már nem lehet rajta segiteni. Azt mondta a doki probáljuk ugy kialakitani a helyét hogy minél élhetöbb élete legyen.
Nagyon szépen haladunk, vagyis már szinte tökéletes a kapcsolatunk :) imád kint lenni a házban, màr nagyoon ügyesen repül ês manőverezik, ês megtanítottam már arra is, ha hívom a hàt bármelyik pontjáról hozzám jön :) imád játszani háton fekve, és mindenbe bele "üti a csőrét ":) már csak a dns vizsgálat van hátra. Nagyon remélem hogy tényleg fiú, mert szlovák tenyésztőnél màr kinéztem neki egy piros arcú pineapple színmutációs mutációs hölgyet :)
16 évvel ezelőtt vettem egy jákó papagájt egy neves tenyésztőtől.
A madár szemmel láthatóan sérült volt, rosszul feküdhetett a tojásban.
Megszántam és elhoztam. Egy picit volt olcsóbb mint a hibátlanok.
Szépen felneveltem, de már láttam sosem lesz belőle igazi madár, hiszen nem tudta használni a lábait úgy ahogyan a papagájoknak kellene. az egyik lábával tudta csak átfogni ügyetlenül az ágat, a másikkal csak megtámasztotta magát a csűdjével. Emiatt sosem emelte a kaját a csőréhez, csak eszegetett a tálból mint egy csibe. Egyetlenegyszer repült csak, mivel nem tudott rendesen leszállni, ezt feladta.
A kalitban gyakran volt úgy, hogy a csőrével kapaszkodott a rácsban, így is aludt.
Egyedül engem fogadott el teljesen.
Sokat és jól beszélt.
Ennyi idő alatt összeszoktunk, voltak vannak itthon más madarak is, megszokták egymást.
Az utóbbi pár hónapban gyakran leesett a kalicka aljára. Egészen lenn volt az ülőrúdja néhány centi magasan, hogy ne essen akkorát. Ez azelőtt is megtörtént, így annyira nem volt feltünő. Eleve olyan kalitja volt amin a drótok vizszintesek, a jobb kapaszkodás, közlekedés miatt.
Egyszer csak előfordult, hogy nem tudott lábraállni, visszakapaszkodni a helyére.
Csak forgott körben a kalit alján, panaszos hangokat hallatott, és erősen lihegett.
Ilyenkor rátettem a tenyerem, éreztem, hogy reszket. Lassan megnyugodott, és idővel visszamászott.
Sajnos ez egyre gyakrabban megtörtént, néha negyedóránként, és nehéz szívvel ugy döntöttem el kell altatni.
Sok örömet szerzett az eltöltött évek alatt, így aztán nem volt könnyű megtenni.
Úgy érzem visszaéltem a bizalmával mikor elvittem az orvoshoz meghalni.
Az vigasztal, hogy talán rosszabb sorsa is lehetett volna, lehet a tenyésztő mege pusztítja el, ha nem kellett volna senkinek. Így viszont élhetett 16 évet.
Nagyon nehéz a szívem, sajnálom azt, hogy nincs már.
Sziasztok. Nagyon jól haladok a kalitkán kívüli idomítással, és ezzel kapcsolatban az lenne a kérdésem hogy a szobanövények evése és rágcsálásától lehet valami baja ? Pl a páfránnyal van nálunk a legnagyobb gond, mert abbol van pár, és imádja rágni,ma pedig már enni is akarta.
Csak egy gondolat (na jó, ötlet); próbáld magát a kalitot nyitott bejárattal kint tartózkodó Őlordsága irányába fordítani, s türelmesen, amennyire csak tudsz közelits hozzá vele. A meglepett kényszerhelyzettől, meg a kalit már belülről jól ismert régioja láttán, vélhetőleg be fog sétálni. Ez mégis egy fokkal jobb mint kézzel lábbal lihegve órákig hajkurászni szerencsétlent. Nekem ez anno többször sikerült egy nagyon vadon elhozott nimfánál. Később egészen bejáratott gyakorlattá vált, mégkésőbb, meg magától ki-be járt, főleg amikor párt kapott, no meg mikor papagájgyerekek is lettek.
- jobb lett volna, ha korábban olvasol/kérdezel a madártartásról, nem akkor, amikor már csináltál jó néhány hibát a szoktatásával.
- az utóbbi időben nem volt róla szó, de korábban sokszor: hullámost nem kézre, hanem ülőrúdra próbáljuk szoktatni, ha azt megszokta, azzal könnyedén lehet visszatenni a kalitkába. Kiengedni, kivenni is akkor kellett volna, ha a botra más félelem nélkül rálép.
Nehezebb lesz átnevelni, mint lett volna jól nevelni.
Így külön csak annyit: egyik madár sem szereti ha marokra fogják, eddig nagyon kevés példánnyal lehet eljutni. A többi kérdésedre nem régi hsz-ekben van a válasz.
Még csak egy hónapja van nálunk a hullámos papagájunk.
Nagyon kedves, barátságos madár, de nem szereti, ha megfogják. Ha otthon vagyunk, álrtatában kinn van, röpköd, énekel, látszik rajta, hogy jól érzi magát. A kalitkába rakással van a gond. Mivel semmilyen módon nem megy vissza magától, kénytelenek vagyunk megfogni, amit nem szeret. Ha már csak feléje nyúlunk, elröpül, kézre sem száll, hiába csalogatjuk. Annál inkább szeret a vállunkon ülni és a fejünk tetején is jól érzi magát, szerintem ha tehetné, ott lakna.
Valami jó ötlet kellene, hogyan szoktassuk kézre, hogy ezt ne azonosítsa a kalitkába rakással.
Azonkívül a fejünkről is szeretném leszoktatni, mert nem szeretem, ha a hajunkba pottyant.
Már 2x kiengedtem kis helységben Mangot, és minden aggodalmam ellenére nagyon jól sikerült, nem félt tőlem, oda jött, és nagyon bújós volt, kérte hogy felvegyem és simogassam :) másodszor már nagyon el sem akart menni a közelemből, és mászkált rajtam, bújt a nyakamhoz, tollászkodott, és jól érezte magát :) Legközelebb lehet megpróbálkozom nagyobb térrel :)
DNS vizsgálatot elvégző állatorvosi rendelőt tudnátok ajánlani? Mert minél előbb jó lenne tudni pontosan a nemét, hogy tudjak intézkedni pár ügyben, hogy januárra megtaláljam a neki megfelelőt :)
