udv fizika es geom megvolt. nehany gyors dolog magamrol. az szte-en vagyok masoddiplomas. egyebkent mar dolgozom tanarkent /kozepiskola/. koszi hogy adtatok neveket de en nem vagyok "profi kutato" igy nem rabolnam masoknak az idejet feleslegesen. a feldobott temak telleg erdekelnek komolyabb szinten /tehat a matematikat nelkulozo olvasmanyok jok de nekem keves/ . igazabol vegigoolvastam ezt a topicot is es ugy lattam hogy ide azert irnak olyanok akik komolyabban belelatnak matematikailag is a problemakban. tehat tanulom a dolgokat de soxor leroviditene a tanulasi idot ha nehany mondatos megvilagositast kapnek /akarcsak egy addig nem hasznalt, vagy maskent hasznalt jelolesrol stb./ pl. anal kozepertek tetelek es biztos nektek is mondta anno az oktato ezt ugy kell elkepzelni hogy a hur parhuzamos.... stb. mennyivel konnyebb volt aztan hasznalni mas teteleknel. vagy bizonyos terminologia hasznalata. vagy az orok kerdeseim egyike ;)) : pl: oke oke a csoportelmelet. de segit ez a "szamolasban"? ilyesmi.
hogy ne csak kerjek, remelem hasznat latjatok> online konyvek > http://ellerbruch.nmu.edu/classes/cs255f01/cs255students/jeschnei/P4/ebook.html es http://onlinebooks.library.upenn.edu/subjects.html hali sla
Erdekelne komolyabban a modern geometria, univ. algebra es kapcsolata a fizikaval. Ez onmagaban egy iszonyat nagy temakor, sajnos valamennyire mar az elejen el kell donteni mit akarsz belole megerteni. Pl. hasznalnak modern geometriai modszereket a kozmologiaban, a topik cimeben szereplo hurelmeletben, de ugyanugy a klasszikus mechanika-statisztika targyalasaban is. Ha utobbi erdekel (es BME-s vagy), akkor Szasz Domat erdemes megkeresni, o az egyik nagy es aktiv tudora a geometriai mechanikanak, es -tudtommal - most a Muegyetemen van. De ha a reszecskefizika geometriai, csoportelmeleti vonatkozasai erdekelnek, akkor irany a lagymanyosi fizikaepulet, es ott erdemes megkeresni a megfelelo embert (pl. Horvath Zalan, Palla Laszlo), ok szivesen segitenek, es eligazitjak a fejedet, hogy mit erdemes olvasgatni, vagy milyen specire erdemes beulni. Azert nehany offline olvasnivalot en is tudok mondani: Harom csaj (most nem jut eszembe a nevuk, de ha igy hivatkozol ra, jobb helyen tudni fogjak): Analysis, Manifolds and Physics. Ez a konyv nem sok bizonyitast tartalmaz, inkabb leirja nagy vonalakban a fizikusok altal hasznalt geometriai eszkoztarat (foleg reszecskefizika ill. relativitaselmelet vonatkozasaban). Robert Wald: General Relativity. Ez egy eleg jo bevezeto olvasnivalo az alt.relhez, es persze ezen belul a (pszeudo)Riemann geometriahoz. S.W.Hawking - G.Ellis: The Large Scale Structure of Spacetime - Ez is alt. rel. tankonyv, bar kisse nehezebben emesztheto, de alaposabb, mint a Wald konyv. Fulton: Representation Theory - A fizikaban hasznalatos csoportelmelet jo resze megtalalhato benne, jo vaskos konyv, de ez is alapos. Egyebkent meg: google, arxiv.org :) Ja, es nem vagyok doktor, remelem azert nem baj ;o)
Sziasztok Ujkent /nem ujjkent :)) / szolok hozzatok . S egybol egy keressel kezdek. Erdekelne komolyabban a modern geometria, univ. algebra es kapcsolata a fizikaval. Riemann geometria,sokasagok, csoportelmelet, finsler geometria stb. Inf. mernok es V eves. progtervmatematikus hallgato vagyok de ezek a teruletek kimaradtak a kepzesbol . Persze erdekel es tanulom de nehany megvilagosito doktori szo ;)) hianyzik. peldak, netes online jegyzetek, ilyesmi. Remelem senki nem veszi tolakodasnak. udv Sla
"Ez a logikai építkezés hogy kiindulunk egy pontból felállítunk néhány légből kapott törvényt és talán majd megkapjuk a világunkat , ritkán vezet sikerre. Vagy inkább soha.
Hatékonyabb a meglévő világból kiindulni , persze ez sokkal több munkát igényel."
Inkább egy gondolatsor volt, mint világ magyarázat. Egyébként a dirac impulzust akarja megfogni, ami egzakt módon csak disztribúcióelmélettel értelmezhető. Így jött ki a pontban pont. Csak a szemléletmód sajátságos és néha elmosott :)
A húrelmélet és a társai egészen a fraktálmatematikával végzett térleírásokig másból indulnak ki. A jelenség lényegét tükröző vizsgálati modellek absztrakciós megalkotásai. De a tényszerű leírásokba néha vinni kell egy kis filozófiát is, mert a vizsgálódási pontok sokasodása teszi lehetővé a felismerést. Kizárólag a matematika terében nem lehet leírni mindent, mert az is csak egy formális gondolati rendszer a minták felépítésére.
Nem hiszem hogy Istennek ilyen megszorításokat adtak a világ teremtésekor , hogy pl egy pont csak az eredetin belül értelmezhető stb.Ezek csak az általad kitalált feltételek , nem látom miért kellene ennek így lennie.
Sőt a világ nem feltétlenül szingularitásból alakult ki. Ott van számunkra a brán ütközéses elmélet , ahol az univerzumunk előtt is létezett tér és idő.
Ez a logikai építkezés hogy kiindulunk egy pontból felállítunk néhány légből kapott törvényt és talán majd megkapjuk a világunkat , ritkán vezet sikerre. Vagy inkább soha.
Hatékonyabb a meglévő világból kiindulni , persze ez sokkal több munkát igényel. És még így is lehet nagyokat tévedni. :D
Nem ismerek ilyet. Angol nyelvű viszont rengeteg van. A legmodernebb tankönyv a Polchinski által írt kétkötetes mű (ha jól rémlik, a címe - nem túl meglepő módon - String Theory vagy Superstring Theory).
Érdekes ötlet , de ha az univerzum létezése az 1 valószinűségű ,akkor hogy lehet , hogy mi a fotonokat , elektronokat és a belőlük felépülő tárgyakat is 1 valószínűséggel írhatjuk le ?
"Ez nem így van, hogy a "magasabb" dimenziók törtek, ahol a legnagyobb az 1 dimenzió vagyis a szinguralitás?"
"Az ember kétdimenziós térben mozog,ami egy három dimenziós térben van beleágyazva.A mozgásod a kétdmenziós térre korlátozodik,és ha megprobálod leírni a téged körülvevő kétdimenziós tér geometriáját,már ki kell lépned az euklidészi geometriábol.Ha pedig nagyléptékekben kilépsz a három dimenziósként érzékelt térbe,akkor is kénytelen vagy kilépni a tér leírásához az euklidészi geometrián kívülre.Ezek már érdekes geometriák.Ja,és azért kell kilépned a geometrián kívülre,mert a föld felszíne egy 3d-s térbe van ágyazva,a 3d-s tér meg egy 4d-s valamibe. "
Ez nem így van, hogy a "magasabb" dimenziók törtek, ahol a legnagyobb az 1 dimenzió vagyis a szinguralitás?
Úgy tudom, ezért észlelhetetlenül kicsik a növekedő dimenziójú terek. Ha az 1 jelképezi a "van"-t, akkor annál minden csak kisebb lehet (valami vagy létezik vagy nincs, egyik fogalom sem számosítható, mert a természet nem ismer számokat), az alap szimmetriát a van-nincs megfeleltetés közötti aprózódás képezi. A jelképes vektor értelme csak a 0 (nincs) felé mutathat, ezért a szemlélő számára az 1 dimenzó a legnagyobb méretű. Elvileg az egész létező univerzum lapos (2D), ami magából az 1D-ből (ősrobbanás) származtatott, magában az univerzumban létező testek 3D-sek. Ezt a logikai sort követve a magasabb dimenziójú terek tényleg mérhetetlenül kicsinyek. Vagyis a megfeleltető értelem - az idő - irányát tekintve a 3D-s tér van beágyazva a 2D-be.
Egyébként ezek ún. bozonikus (nem szuper-) húrok, itt kvantáláskor 25+1 jön ki, viszont mindig van bennük tachion és nincsenek fermionok, ezért nem igazán tekinthetők a valóság akár még távolról realisztikus modelljeinek sem.
Egy kicsit provokálok,húrgyakorlat,ugyanis hurelméletből van több is,ami matematikailag helyesnek tűnik.Akkor egykét buta ötlet a hurgyakorlatra:pl kristályrács ,vagy hamazállapováltozás,ahol elpatan egy húr,vagy DNS molekula, aminek a húrjain le lehet játszani egy életet.Tudnék még példákat,ezt csak azért vetem föl,mert a termodinamika és a gyakorlat egész jól összeegyeztethető.
A hamis hangok kérdése: ld. összhangzattan, már az ókorban művelték a pitagoreusok. Egyszerű a magyarázat, a lebegés, aperiodikusan lüktteő hangok hasonló jelenségek kellemetlenebbek, mint a szabályosan periodikusak. ezért a jól együtt hangzó frekvenciák arány racionális (oktáv 1:2, kvint 2:3 és így tovább). Ennek megfelelő irodalomban utána tudsz nézni. Ld. még rezgések összetevése. Soha nem egy adott hang a hamis, hanem több hang együtthangzása. Gitárt hangoltál már? Próbáld ki, és megérted a dolgot.
Ha nagy butaság, amit kérdezek, felejtsétek el: az elemi húrok frekvenciája (ill. az ennek megfelelő jellemző) valamint a mi számunkra is érzékelhető rezgések frekvenciája között van-e összefüggés? Értem ezt olyan megvilágitásból, hogy nincs megfelelő magyarázat arra, miért van hamis hang és nem hamis hang...
Ez így elég naív elképzelés. Ha a húrelmélet igaz, akkor ezek a csövecskék és nadrágszárak maga az anyag, illetve annak matematikai modellje.
Gondolj a pontrészecskére. A mechanikai leírásban pályája egy görbe a matematikai modellben, mégse kérdezed meg: ez a görbe a pontrészecske (pl. porszem) maga?
A modellt és a valóságot szét kell tudni választani. A világlepedő a húr mozgásának modellje, nem maga az objektum, amit ezzel modellezünk.
Ez a naív elképzelés áll a platonizmus mögött: a modellben szereplő matematikai objektumok feltétlen azonosítása a valóságos létezővel, amit modellezünk. A világ nem egy csomó egyenlet. A jelenségek léteznek, és mi azokat egyenletekkel modellezzük.
Csövecske, nadrágszár...hm... Ezek szerint igazából vett ANYAG nincs is a részecskékben, azok "térfogata" lényegében a hur rezgése álltal behatárolt tér ?
A madzag hasonlat elsőnek jó. Annyi hiányzik ehhez, hogy ideális húrról van szó (végtelen vékony, nincs súrlódás), illetve a mozgása relativisztikus (a nyílt húr végei pl. fénysebességgel mozognak). Ezt a rendszert leírhatjuk klasszikus mozgásegyenletekkel, aztán pedig megkvantáljuk.
Ez a húrelmélet, perturbatív megközelítésben. Kiderül, hogy elegendő egy húr mozgását önmagában leírni, ugyanis a húrok egyesülése, szétválása, azaz kölcsönhatása ezáltal már egyértelműen meghatározódik. A téridőben mozgó húr világfelületet súrol végig, és egy nadrágszárszerű szétválása lokálisan mindig olyan, mint egy cső (ami egy húr mozgása). A szétválás pontja nem lokalizálható.
Kiderül az is, hogy a húrok kvantálása csak akkor konzisztens, ha bizonyos feltételek teljesülnek. Ezek megszorítást jelentenek arra a téridőre, amiben a húr mozog. A fent leírt egszerű modell esetén (bozonikus húr) pl. sík téridő csak akkor lehetséges, ha 25 tér és 1 idődimenziót tételezünk fel.
Szuperhúr az olyan húr, amikor a húr egyes pontjaiban a kitérés mellett még más extra, fermionikus szabadsági fokok vannak. Az ilyen húr konzisztencia egyenletei sík téridő esetén 10 dimenziót követelnek meg.
A konzisztencia egyenletek lényegében azt fejezik ki, hogy a húr kvantumelméletében csakúgy, mint a közönséges pontrészecskéket leíró kvantummechanikában, a valószínűségnek pozitívnak kell lennie és meg kell maradnia, azaz egy tetszőleges kezdeti állapotból megvalósuló összes lehetséges végállapot valószínűsége
a) pozitív kell legyen
b) a valószínűségek összege 1 kell legyen.
Ugyanezt meg lehet csinálni pontrészecskékkel is, azok világvonalat húznak. A világvonalak elágazásai a téridőben lokalizáltak, és szinguláris pontok, ezért van szabadság a kölcsönhatás megválasztásában, mert különböznek a szabad világvonaltól. Érdekes módon a konzisztenciafeltételek ebben az esetben nem szorítják meg pl. a téridő alakját és dimenziószámát.
A ma ismert elemi részecskéket (mondjuk inkább a kvarkokat, nem a protont) a húrelmélet szerint pici húroknak kell gondolni. Ha a mozgástörténetükre messziről nézünk, nem elég nagy nagyításban, akkor a világlepedő helyett vonalakat látunk, pontszerű elágazásokkal (ezek a kölcsönhatások). Tehát a húrelmélet kis energián (ez felel meg a kis nagyításnak) pontrészecskékkel közelíthető, és ezek lennének a mai elméleteink. Ma pár 100 GeV energián vagyunk, az eredeti elképzelés szerint a részecskék húrtermészete 10^19 GeV energia környékén zajló folyamatokban lenne megfigyelhető, azaz a mainál 10^17-szer nagyobb nagyításban. Azóta azonban vannak olyan spekulációk is, amelyek szerint a húrelméletnek lehetnek alacsonyabb energián is megfigyelhető következményei, amelyek eltérnek a szokásos részecskemodellek jóslataitól.
Laikus kérdés: ha húrelmélet, akkor ( most bután fog hangzani) két pont között kifeszitett madzagra kell gondolni? Mindez roppant kicsiben, természetesen.
Tehát van húrelméleti modellje az elemi részecskéknek, illetve azok tulajdonságainak... Kicsit kézzelfoghatóbban le lehet-e irni ezt? Mondjuk, hogy képzeljek el egy húrelméleti protont. Vagy talán téves, ha el akarom képzelni ( ez is lehet )?
Mit jelent az, hogy az univerzum lapos? Milyen értelemben? Érthető ez úgy, ahogy a hétköznapi tárgyakra is értjük (persze nagyobb méretekben) vagy valami teljesen mást jelent?
Amennyire emlékszem rá, a könyv fizikai állításai az akkori ismereteknek megfelelően korrektek voltak. Persze azóta a fizika haladt, én meg már nem emlékszem rá rendesen. De ha problémád van valamelyikkel, idézd be és segítek (ha tudok).
Ígéretemhez híven íme egy kis összefoglaló a pre-Big Bang elméletről.
Először is: a kozmológia jelen állapotában a Big Bang igazolt
elméletnek tekinthető. Egészen pontosan abban nagyjából biztosak
vagyunk, hogy az Univerzum törtenetét pár 100 GeV energiának megfelelő
hőmérsékletig (kb. 10^15 Kelvin) helyesen írja le. Eddig tart ugyanis
az a skála, ameddig ismerjük az anyag állapotegyenletét. Pár száz GeV
az elektrogyenge egyesítés tartománya, ami a kvantumszíndinamikával
együtt az ún standard modell, rendkívül jól igazolt elmélet. Nem
tudjuk pontosan a szimmetriasértés mechanizmusát (Higgs még nincs
meg), ezért nem extrapolálhatunk teljes bizonyossággal feljebb.
(Persze a Big Bangban egy csomó részlet kitöltése még mindig izgalmas
feladat.)
Ha tovább extrapolálunk visszafelé, és nem teszünk fel "új fizikát",
akkor kijön, hogy az univerzum ezelőtt egy szinguláris, végtelen
görbületű állaptból indult volna. Ezt persze nem szabad komolyan
venni, ugyanis amikor a görbület eléri a Planck skálát, akkor
kvantumgravitációs effektusok lépnek fel, és nem tudjuk leírni a
releváns fizikai jelenségeket.
Amikor Big Bangről beszélek, akkor ezen a szaknyelv nem a populáris
szingularitásból való tágulást érti, hanem az Univerzum fejlődésének
azt a modelljét, ami egy úgynevezett Friedmann-Robertson-Walker
metrikával leírható táguló univerzumról szól, valamilyen anyaggal
kitöltve. Az anyagsűrűséget dominálhatja relativisztikus, illetve
nemrelativisztikus komponens (attól függően, hogy a komponens
részecskéinek tömege a kT-hez képest elhanyagolható-e, vagy sem). Az
előző esetben sugárzásdominált, az utóbbiban anyagdominált
Univerzumról beszélünk. A standard BB elmélet szerint az Univerzum
13.7 milliárd éve van FRW tágulási szakaszban, ennek első pár tízezer
évében a sugárzás határozta meg a tágulást, utána a nemrelativisztikus
anyag dominált (illetve pár milliárd éve az ún. sötét energia dominál
és a tágulás gyorsul).
Így tehát a mi van a Big Bang előtt? kérdés arra vonatkozik: mi van
azelőtt, hogy az Univerzum az FRW modellel leírható tágulási szakaszba
lépett?
Amit egy modellnek meg kell magyaráznia:
1. A jelenlegi ismereteink alapján az Univerzum lapos. Ehhez az kell,
hogy az FRW tágulási szakasz kezdetén az anyag sűrűsége úgy 30 jegy
pontosággal egyezzen meg az ún. kritikus értékkel (ami elválasztja
egymástól a zárt és a nyílt Univerzumokat.) Ez egy elképesztő
finomhangolás, amit véletlennel magyarázni meglehetősen nehézkes, és
nem természetes, inkább arra kell gondolnunk, hogy ez valamilyen
fizikai folyamat eredménye volt. Ez a siksag-problema.
2. Az Univerzum a rekombinació (atommagok es elektronok összeállása
atomokká) pillanatában nagy skalán homogén volt. Ezt a háttérsugárzás
méréséből tudjuk, ami onnan jön (a rekombinació pillanatától, kb. a
Big Bang 100 ezredik évéből). Azonban ekkor az Univerzum rengeteg sok
kauzálisan nem ősszefüggő tartománybol állt, amelyeknek nem volt még ideje
"kommunikálni" egymással (a fény véges sebessége miatt), tehat termikus
egyensúly kialakulásával nem homogenizálódhatott. Vagyis eleve nagyon
homogen kezdeti állapotbol kellett indulni. Honnan származik ez a
kezdeti állapot? Ez az ún. horizont probléma.
3. A háttérsugárzásban jól láthatóak azok a sűrűségfluktuációk, amiből
kesőbb kifejloőtek a galaxisok, galaxishalmazok, stb, azaz az
Univerzum nagyléptékű szerkezete. Ennek van egy nagyon specifikus
(un. skálainvariáns) spektruma, es a legújabb adatok szerint
ún. adiabatikus fluktuációk dominálják (azaz az anyagsűrűség ugy
fluktuál, hogy közben az entrópia sűrűség állandó). Ez pedig az
ún. primordiális fluktuációs spektrum eredetének problémája.
1-3.-at kell tehat megmagyarázni egy az FRW-t megelőző
szcenáriónak. Némi gondolkodással és számolással világos (főleg 2
miatt), hogy ehhez gyorsulva táguló Univerzum kell, méghozzá olyan
amiben a tágulás sebessége jóval meghaladja a fény sebességét
(szuperluminális tágulás).
Ilyennel jelenleg 3 modell tud "szolgálni":
1. A "klasszikus" inflácios modellek. Itt egy (vagy tobb) skalármező
nemegyensúlyi állapotábol eredő vákuumenergia fújja fel az Univerzumot
exponenciális gyorsasággal. Ez a leginkabb stabil alapokon álló
modell, ez képezi a jelenlegi ismert fizika legkevésbé merész, mondjuk
ugy, konzervatív extrapolációját. Az infláció skálája 10^16 GeV-nek
adódik (kb. 10^29 Kelvin). Ez nagyon jól egybevág azzal, ahol
(szuperszimmetria esetén) a nagy egyesítést sejtik a jelenlegi
részecskefizikai adatok konzervatív extrapolációja alapján. Tehát
lényegében "rákenhető" a nagy egyesített elmélet
fázisátmenetére. Persze ehhez tudni kellene, hogy a sok jelölt GUT
(SO(10), SU(5), E6 különböző verziói) közül melyik az igazi, es ki
kellene számolni, hogy az megenged-e inflációt, valamint jol írja-e le
az észlelt fluktuációs spektrumot. Ezt csinálják is, jelenleg vannak
"életképes"GUT" inflációs modellek, sőt itt inkább a bőség zavara van,
azaz több adat kellene, hogy tudjuk, melyik az igazi.
(Konzervatív extrapoláció azt jeleni, hogy a jelenlegi elméletekből
indulunk ki, olyan tartományba extrapoláljuk azokat, ahová az adott
elméleti modell megengedi, és a lehető legkevesebb extra feltevéssel
élünk.)
2. A pre-Big Bang modell (végre témánál vagyunk!). Eszerint a nagyon
nagy energiás fizikát a húrelmélet írja le (ez már maga egy nagyon
merész feltevés!, amikor a húrelméletből meggyőző módon még nem
sikerült a standard modellt kihozni). Ebben az effektív kölcsönhatási
erősseg maga is egy mező, az un. dilaton vákuum várhato értékétől
függ, és ez a dilaton teszi lehetőve a pre-Big-Bang dinamikát (azaz
hogy van ilyen megoldása a mozgásegyenleteknek). Az ötlet az, hogy a
nagy Bumm-ot egy nagy Zutty előzte meg, amelynek során a világegyetem
exponenciálisan gyorsulva zuhant össze (ez helyettesíti a "klasszikus
inflációnál vázolt exponenciális tágulást).
A gond az, hogy a klasszikus (nem kvantumos) mozgásegyenletekkel
számolva a nagy Zutty szingulárisnak adódik. Ez a "graceful exit"
probléma: hogyan lehet átjutni a nagy Zuttybol a nagy Bummba ugy, hogy
ne legyen közben szingularitás? Ötletek vannak arra, hogy ezt a
húrelmélet specifikus kvantumeffektusai oldják meg, de ezek Planck
skála (10^19 GeV) környékén zajló folyamatokat igényelnek, ezekről
pedig ma semmit nem tudunk (egyáltalán kérdéses, hogy maga a
húrelmélet lesz-e a releváns modell ezen a skálán). Az se világos, mi
történik a fluktuácios spektrummal. Hiába alakul ki a nagy Zutty során
a jó spektrum (meg a homogén, lapos teridő), ha nem tudjuk, hogyan jön
ez át a Nagy Zutty -> Nagy Bumm átmeneten, ahol kvantumgravitációs
folyamatok dominálnak. Intuitív érvek vannak, mechanizmus azonban nem
ismert. Mindenesetre jelenlegi ismereteink az elkepzelést nem zárják
ki, de az előző pontban vázolt ún. klasszikus inflációhoz képest ez
egy nagyon erőteljes extrapolációt jelent az általunk nem ismert
fizika tartományába, ráadásul egy csomó plusz feltevést kell tenni,
amit nem igazán lehet alátámasztani ma semmivel (nemcsakhogy
empirikusan, de még elméleti számolással se nagyon!). Ettől meg lehet,
hogy ez az elmélet a nyerő, ennek esetén sokkal részletesebben ki kell
majd dolgozni es a "graceful exit" kérdésére mindenképpen választ kell
adni.
Az inflációnak ilyen problemai nincsenek, viszont ott az van, hogy az
infláció előtt is FRW van, vagyis végső soron szingularitás (azaz
kvantumgravitácios effektusok). A pre-Big Bang azt ígéri, hogy el
tudja kerülni a szingularitást, de nem tudjuk, hogy ez lehetséges-e,
az elmélet ennek eldöntéséhez nem eléggé kidolgozott. Ha igen, akkor
akár még a ciklikus világegyetem is bejöhet, és a mai gyorsuló tágulás
(meglehetősen paradoxnak tűnő módon) akár egy nagy Zutty előjele is
lehet, amit újabb nagy Bumm követhet majd.
A mostani Scientific Americanban Veneziano, a pre-Big Bang modell
atyja írt egy nagyon jó ismeretterjesztő cikket (természetesen
elfogult a saját elmélete javára, de amíg egyik elmélet sem igazolt,
ez természetes).
3. Az ekpyrotikus szcenárió, ami ugyancsak húrelméleten alapul: Itt a
nagy Bummot két brane összeütközése okozza. A gyorsuló tágulást ez is
képes produkalni, jelenleg is dolgoznak rajta. Ebben a szcenárióban
világunk egy magasabb dimenziós térben úszó 4 dimenziós brane.
2 es 3 gondja egyaránt az, hogy egzotikus, "új fizika" kell hozzá
(húrok, brane-ek), amiről egyfelől semmiféle empirikus bizonyitékunk
nincs, másfelől nem is eléggé kidolgozottak ahhoz, hogy részletesen
lehessen tárgyalni a dinamikát. Ezzel szemben a klasszikus infláció
modelljeivel részletekbe menően ki lehet számolni a következményeket,
és ezért jóval erősebben lehet tesztelni ezeket a
megfigyelésekkel. Szerencsére azért 2 és 3-nak is vannak már olyan
jóslatai (pl. a gravitációs hullám háttér spektrumára), amelyek
alapján falszifikálhatók (márpedig egy tudományos elméletnél ez a
döntő kritérium).
Jelenleg a kozmológiai paraméterek, különösen a háttérsugárzás
fluktuációs spektrumának részletekbe menő tanulmányozása folyik (újabb
mérések készülnek). Ezen felül mindegyik modell jósol egy gravitációs
hullámokból álló hattérsugárzást is, eltérő karakterisztikus
spektrummal. Ezt meg nem tudnánk kimérni a jelenlegi eszközeinkkel
(jelenleg a LIGO vizsgálja a gravitáviós hullámokat, de az még nem
elég érzékeny, igazából csak "tanuló" berendezésnek való), de egy űrbe
telepített interferometrikus rendszer képes lehet erre, ezen is
dolgoznak. Egyre több adat van, ezekkel probálják megszorítani a
lehetőségeket, és reméljük, hogy egyszer majd kiderül, melyik modell
írja le a legjobban a látható Univerzumot.
Mivel a klasszikus inflációnak a legbiztosabb az elméleti háttere,
jelenleg ez a preferált, de a fizikusok nem szeretnek konkurrencia
nélküli modellel dolgozni (amíg nem igazolt), hiszen ha nem igazolódik
be, akkor kell valami alternatíva, amivel dolgozni lehet. Ezért 2 és 3
megléte üdvös dolog.
Megjegyzés: abban az értelemben egyébként mindegyik modell (1,2,3)
illeszkedik az inflációs paradigmába, hogy gyorsuló, szuperluminális
tágulást (illetve 2 esetén kontrakciót) tételez fel az Univerzum
fejlődésének egy szakaszába a síkság, illetve a horizont probléma
megoldására. Emiatt szokták az (1) osztályt ma "klasszikus" inflációs
modellek néven emlegetni.
Köszönöm szépen :-), semmi gond, mindenkinek lehet sok dolga!
Ami azt illeti, a tao és más tanokkal való egybevetést én sem veszem rettentően komolyan, mivel nekem meg Castaneda beemelése miatt nem igazán "komilfo".
Viszont - bár ezt természetesen nem vagyok képes egészen biztosan felmérni - ahogyan elmagyarázza a fizika, azaz a tudományos oldalát a dolgoknak, na az számomra jól érthető - és ezt nagyon fontosnak találom. Meg tudnád erősíteni, hogy Capra ismeretei és tájékoztatási módszerei erről az oldalról nézve korrektek?
Már amennyire régről emlékszel és persze, ha időd engedi. Gondolom, azért nem nevezhető áltudománynak...
Azt hiszem, erre a könyvre is igaz lehet, amit Sagan a Broca agyában ír valahol, valahogy úgy, (éjjjen a pontosság kívánalma :-)...) hogy xy szintetizálni akaró művéről a (mondjuk:) régészek azt nyilatkozzák, hogy (mondjuk:) csillagászati szempontból biztosan teljesen és nagyon-nagyon pontos, de régészetileg vannak kívánnivalók vele szemben - és fordítva: a csillagászok szerint régészetileg biztosan hű, de klassz, ám csillagászatilag ez meg ez nem stimmel benne... Azaz: elhiszem neki, amit a _másik_ tud.ágról ír, mivel azt nem ismerem, de xy is tudós, ám az _én_ szakágam témájában írottakkal ebben-abban nem értek egyet.
