Csomagtartót egyszer a német ebayen láttam,gyári volt és egészen tetszetős.Milyen autód van? Kabrió vagy zárt?Ez egy nyitott változaton volt:tetőcsomagtartó,amit a már meglévő pontokon lehet rögzíteni.
Egyszerűbb gallytörőt szerintem olyan 20e Ft. körül lehet már venni.Természetesen nem műbizonylatos. :-)
Pótkeréktakaró:a ponyvára gondolsz?Vagy létezik krómozott zárható "héj" is.Egy ponyvám van,amit nélkülözni tudok.Nem gyári,hanem csináltattam egyet.
Szélvédőt újat tudok,olyan 14-16e pénz körül.
Szerintem hívd fel Békési Zsoltot!Ismered? Általában van nála mindig pár cucc.
Szerelőt tudnék ajánlani pl. a sajátomat.Szvsz. jól is dolgozik jó áron és ért is a terepjárókhoz.No,meg a modora is kellemes... :-) (Biztos van,aki érti...)
Keresek valakit, aki szétkapna egy '92-es 1.3 Samurai-t atomjaira és egy teljes generál (akár újrakábelezés, új fényezés is) keretében összerakná nekem. Az autó jó állapotban van, de szeretném, ha 10 év múlva is rendben lenne.
Addig is keresek:
- ha létezik komplett csomagtartó rendszer, akkor azt,
- gallytörőt és küszöböt,
- pótkeréktakarót,
- szélvédőt,
- lámpabúrákat védő rácsot,
Eladó 2 db TOYO 600HT 235/70/R15 terepjáró nyárigumi, 85%-os állapotban. 15000ft/db. Érdeklődni lehet a bevasarlas@mailbox.hu e-mail címen és a 06305320301-es telefonon.
Arra gondoltam,hogy esetleg össze lehetne hozni egy lájtos Bp. környéki túrát,olyasmit,mint amilyet a klub szokott.
ATom,gondolom Neked vannak útvonalaid. :-)
Szia MEB!
Alapjáratom vacakol megint.
Elvittem vizsgáztatni, valamit állítottak rajta, azóta csak padlógázzal lehet életben tartani a motort.Mindig a következő 7végére tervezem, hogy rendbe teszem, csak hidegben nincs nagy kedvem barkácsolni.
De jó lenne már megint egy topictúrán résztvennem.
A 110 azért nem egy beszélgetős élményautózás, de működik :-).
Szia ATom,
parancsolj itt a szöveg:
Négy kerék, pedálok, ülések, egy csomó megszokott holmi, amihez - érdeklődésünket tovább csigázandó - egy felező, egy merev tengely és difizár is tartozik. E mágikus szavak pedig igazi 4x4-es-re utalnak, nem holmi divatos terepjárónak tűnő, de valójában macafuvarozó, kényelmes személygépkocsira. Ha vesszük a fáradtságot, hogy még valamelyik hozzáértő ismerősünket is felhívjuk, meghallgathatjuk, amint érzelmektől el-elcsukló hangon magyarázza, hogy a matchbox alatt vérbeli, terepre való futómű bújik meg, a haverok is ilyennel versenyeznek és verik agyon a sok Cherokeet meg Land Rovert - igaz, ők egy kicsit átalakították -, és tulajdonképpen ez az egyetlen valamirevaló Suzuki, ami valaha is lejött a futószalagról. Leszámítva a motorkerékpárokat, természetesen. Csábító. Meg is tekintjük hát, és azt tapasztaljuk, hogy ha szépnek nem is, de aranyosnak mindenképpen mondható. Sajnos csak 970 köbcenti, 52 lóerő áll majd rendelkezésünkre - ha úgy döntünk. Létezik még 1.3-as, 64 lóerős csúcs modell is, de a gazdi szerint ez sem ismer akadályt. Na, majd meglátjuk.
Állapota tökéletesen megfelel a hirdetésben állítottaknak, pöccre indul, szépen jár a motorja, és nem véletlenül. Mint már annyiszor kiderült, az egyszerűség remek dolgokat szülhet. Az autó kicsiny motorterét sem tölti ki az egyliteres motor, viszont hibátlanul dolgozik, akárcsak az összes többi szerkezet: fűtés, világítás, kézi fék. Még magnót is kapunk. A kasztni sem rohad, rendesen karban tartották, szívesen ülünk bele. Az oly sokszor emlegetett "puritán" szó, távolról sem fedi le a belül tapasztaltakat.
Azt hiszem, közelebb járok a lényeghez, ha azt mondom : az autó belső tere pont olyan, amilyennek egy 1984-ben gyártott japán kisterepjáró belső terét képzeljük. Szépséggel nem találkozunk, arról tökéletesen megfeledkeztek az alkotók, de az ülések használhatók - ha véletlenül négyen utaznánk, azért törekedjünk megszerezni az első helyek valamelyikét - a kezelőszervek pedig régi japán hagyomány szerint kézre esnek.
Egy furcsaságot azért találtam, ez pediglen a motortető nyitója, amit valamiért a kesztyűtartóba applikáltak. Műanyagból készült, napfénytetővel ellátott tetejét egy könnyed - két-három embert és kb. hét percet igénybe vevő - mozdulattal eltávolíthatjuk, és a szélvédőt előre csapva immáron egy kabrió jóbarát kacsint vissza ránk, amitől persze nyálfolyatva fizetjük ki az összeget. Még alkudozni is elfelejtünk, sőt, most már az sem tántorít el, hogy az első ránézésre oly ártatlannak tűnő "hobbi célra" kifejezés igenis nagy jelentőséggel bír, valójában azt jelenti, "rendszám és papírok nélkül".
Így aztán követjük a trélert boldogan, hiszen új szerzeményünkkel közúti forgalomban egyáltalán nem vehetünk részt. Úticélunk a mérhetelen szépségű és nem kevésbé dimbes-dombos Pismány, ahol - micsoda szerencse - kicsiny hétvégi házikónk található. Most már tényleg csak ketten vagyunk : S.S. úr a maga tekintélyt parancsoló 1000 köbcentijével, négy hengerével és én, aki bár autót már sokat kipróbáltam, terepen tökéletesen tapasztalatlan vagyok. Nehéz elhinni, hogy az autó a maga egyliteres motorjával tényleg szembe tud szállni a nehéz terepviszonyokkal, de ez most már perceken belül kiderül. Könnyedén beindul, és megkezdődik az őrület!
Először csak egy személyautó által is bevehető, rossz minőségű földúton döcögünk, zötykölődünk, rázkódunk. Igazából kínlódunk, de oly mértékben, a komfortnak a legapróbb szikrája nélkül, hogy először fordul meg a fejemben: lehet, hogy mégsem döntöttem tökéletesen verejtékkel megkeresett kétszázezer forintom sorsáról. Szerencsére - pont mielőtt ezt úgy alaposan végiggondoltam volna - igazi terepre érkezünk.
Autónk úri kedvünktől függően lehet hátsó vagy négykerék meghajtású, amiből természetesen az utóbbi opciót választjuk, felezővel. Új értelmet nyer az árkon-bokron át kifejezés. Egyszerűen nem találok olyan helyet - pedig miután a kezdeti bátortalanság és a felborulástól való félelem következménye, a folyamatos tenyérizzadás és torokgombóc a múlté lett, tényleg mindent megpróbáltam - ahol a kis Suzukit el tudnám bizonytalanítani.
Mivel autónk tömege kb. 900 kg, brutálisnak egyáltalán nem mondható kis egyliteresünk ereje így is tökéletesen elegendő. Fülig érő szájjal zúzunk át olyan helyeken, ahol gyalog is megfontolnám, bemenjek-e. Olyan emelkedőkön kaptatunk, hogy már szinte fekszem az ülésben. Az autó előtt-alatt mi lehet, fogalmam sincs, de ő csak megy töretlenül és hamar bebizonyítja, hogy a borulástól való félelmem csaknem teljesen alaptalan.
Azt mondtam, csaknem, ugyanis egyszer azért mégis sikerült az oldalára fektetni. Ez pedig úgy volt lehetséges, hogy már annyi mindenen mentünk keresztül teljes egyetértésben, hogy tényleg azt hittem, ennek a kocsinak épített terep kell, hogy baja essen, de ez nem így van_ Egy olyan igazi, virágillattól nehéz, meleg , csodálatos tavaszi napon történt az eset. Anyósülésen kuporgó, nyugodtnak egyáltalán nem mondható barátomat akartam éppen elkápráztatni, és egy hatalmas kátyúba raktam a kocsi jobb első kerekét, miközben a Macskafogó patkányainak hasonló jellegű élményeit taglalalva próbáltam oldani a hangulatot.
Nem történt semmi eget rengető, semmi hangeffektus vagy robbanás, az autó szépen lassan oldalra fordult és lepihent. Mivel mindez kb. hat km/h-s sebességnél történt, nem igazán ijedtünk meg, sőt, miután láttuk, hogy ép bőrrel jövünk ki a kalandból, öt percig nem bírtunk kimászni a röhögéstől. Végül, hogy utunkat folytathassuk egy a közelben tevékenykedő, félig mezítelen, de teljesen részeg segédmunkás segítségét vettük igénybe, akivel kiegészülve már könnyedén raktuk vissza a szamurájt a lábára, majd kellemesen elfáradva hazavittük, hadd pihenjen meg.
Sajnos az ablakot azóta jóval bonyolultabb felhúzni, mert az ajtó meghajlott egy kevéssé, de ez persze teljes mértékben elhanyagolható kis részlet a borulás eufóriájának árnyékában. Abba azért belegondolni is rossz, mi történt volna, ha történetesen a kocsi a hátára fordul - az a soványka kis merevítés középen ugyanis egyáltalán nem tűnik masszívnak - de eddig azóta sem jutottam el.
Summázva a történteket elmondhatom, hogy egy ilyen jó kis játékot mindenkinek csak ajánlhatok, de betonútra ne menjetek vele! A hegyek királya az aszfalton tökéletesen értelmét veszti, a nyolcvanat már igencsak küszködve éri el, arról nem is beszélve, hogy ha megpróbálunk tempósabban kanyarodni, megbillen, és ha igazán megküldjük, könnyedén fel is borul. Nem vicc, bár ezt szerencsére már nem nekem kellett megtapasztalnom.
Nem hajlandó továbbra sem lejönni, pedig este erről, délelőtt a céges gépről, most megint erről próbáltam.
Kopizza be valaki a szöveget plíz! Vagy esetleg egy mélt, ha lehet. Köszi...
110km/h?
Végülis az enyém is ment annyit utazóban,amíg a szériagumik voltak rajta.De most inkább a 90 az,ami fekszik neki.
Jó már az autód? Mondta a Gergi,hogy volt véle valami gixer.
Jó lenne már találkoznia egyszer a topic törzstagjainak!! :-)
Kellene írnunk az autós újságírás ámokfutói rovatba!
Kár, hogy nem néz utána annak amiről ír.
Pl. Egy furcsaságot azért találtam, ez pediglen a motortető nyitója, amit valamiért a kesztyűtartóba applikáltak ez nem furcsaság, hanem a gondos japcsi mérnökök arra is gondoltak, hogy egy nyitott kocsi zárható kesztűtartójába tett gépháznyitó megnehezíti a kocsi kulcs nélküli beindítását!!
"egy felező, egy merev tengely és difizár is" ami valójában két merevtengely és sajnos csak önzáró diffi + terepváltó.
a nyolcvanat már igencsak küszködve éri el, arról nem is beszélve, hogy ha megpróbálunk tempósabban kanyarodni, megbillen, és ha igazán megküldjük, könnyedén fel is borul. Nem vicc, valóban nem vicc, hanem butaság! Az én ezresem, amikor épp nem cseszem el a porlasztót, akkor utazóban megy 110km/h-át, kanyarodni meg vidáman lehet vele városban, lakótelepen autópályán is. Enyhe broadside-olós érzés ahogy a farát tolja kifelé!
Az egész borulós történetet az amerikai autógyártók találták ki, hogy a Suzit kicsukják az amerikai piacról.
Van egy site ami részletesen leírja, hogy '95-'96ban hihetetlen mennyiségű Zukit adtak el, erre megkenték a Consumer's Report vagy mi magazin tesztelőit, hogy borítsák fel rénszarvasteszthez hasonló módon.
Azért jó hogy írtak erről az aranyos és jól kitalált kocsiról, de jobb lett volna, ha körültekintőbben tették volna...
Kellene írnunk az [b]autós újságírás ámokfutói[/b] rovatba!
Kár, hogy nem néz utána annak amiről ír.
Pl. [i]Egy furcsaságot azért találtam, ez pediglen a motortető nyitója, amit valamiért a kesztyűtartóba applikáltak[/i] ez nem furcsaság, hanem a gondos japcsi mérnökök arra is gondoltak, hogy egy nyitott kocsi zárható kesztűtartójába tett gépháznyitó megnehezíti a kocsi kulcs nélküli beindítását!!
[i]"egy felező, egy merev tengely és difizár is"[/i] ami valójában két merevtengely és sajnos csak önzáró diffi + terepváltó.
[i]a nyolcvanat már igencsak küszködve éri el, arról nem is beszélve, hogy ha megpróbálunk tempósabban kanyarodni, megbillen, és ha igazán megküldjük, könnyedén fel is borul. Nem vicc,[/i] valóban nem vicc, hanem butaság! Az én ezresem, amikor épp nem cseszem el a porlasztót, akkor utazóban megy 110km/h-át, kanyarodni meg vidáman lehet vele városban, lakótelepen autópályán is. Enyhe broadside-olós érzés ahogy a farát tolja kifelé!
Az egész borulós történetet [u]az amerikai autógyártók találták ki[/u], hogy a Suzit kicsukják az amerikai piacról.
Van egy site ami részletesen leírja, hogy '95-'96ban hihetetlen mennyiségű Zukit adtak el, erre [url=http://www.mil-veh.org/archives/97-04/0251.html]megkenték[/url] a Consumer's Report vagy mi magazin tesztelőit, hogy borítsák fel rénszarvasteszthez hasonló módon.
Azért jó hogy írtak erről az aranyos és jól kitalált kocsiról, de jobb lett volna, ha körültekintőbben tették volna...
Nem jó a kártya, már szét is szedődött. De nem találódott benne telefonoskisasszony.
:-(
Nézzetek el ide, de ne kajálás környékén!
www.motor.lap.hu > Klubok > Adony környéki... > Túrák(múlt és jövő) > Eddigi gurulásaink > azok, amike egyedül voltam > Motoros balesetek
Megjött a 16mag!
:-)
Ami a legjobban tecc benne, hogy az új Bronco és a Fiat Panda 4x4 is a Jimny riválisa.
:-)))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))
MEB:
Megvan az ótóm?
:-)
Sj:
Olyan nehéz volt rükiben feltolni azt az autót, hogy felforrt a hűtővized?
:-)
