A Drága szerintem egyszerű metonimikus áttétel, sok helyen előfordul hasonló berögződés a magyar nyelvben...szerintem inkább a hölgy szó eredete vicces:)
Sziasztok, használja valaki esetleg a Szó-tár-lat cd romot? http://www.arcanum.hu/kiadvanyok/lexikonok_szotarak/szo_tar_lat .html ajándékba szeretném megvenni, de aggódom, hogy jól használható, felhasználó-barát-e, úgymond :)
Való igaz, hogy tájnyelvben létezik 'feloldódott' változat, de az elterjedt változat egyedi a többi hasonló szóeleji mássalhangzó torlódás megoldásához képest.
Engem érdekelne, és remélem tudtok hiteles válaszokat adni, hogy a drága megszólításunk honnan ered ill. kompromittáló-e mondat végén. Természetesen tudom, hogy ez személyfüggő ill. szövegkörnyezettől is függ, de eredeti jelentését tekintve lehet-e bántó valakire?
Ad tessék: Úgy vélem, az eredete itt is a középkori európai udvariassági formulákban keresendő.
A kiindulási pontom a francia s’il te/vous plaît ’legyél/legyetek/legyen(ek) szíves(ek)’, amelynek szó szerinti jelentése ’ha neked/nektek/ön(ök)nek tetszik/örömet szerez’ (< plaire ’örömet szerez, tetszik vkinek’ < ófr. plaisir < lat. placere ’tetszik’). A francia kifejezésnek itt van latin előzménye: si placet ’ha [neked úgy] tetszik’.
Az olasz vi piaccia accomodarvi ’tessék helyet foglalni’ vélhetően a franciával párhuzamosan alakult ki a latin előzményből, minthogy a lat. placere igével már a latinban is állhatott főnévi igenév, vö. Cicerónál: duo placet esse Carneadi genera visorum ’Karneadésznek úgy tetszik, hogy két fajta képzet van’, placet enim esse quiddam in re publica praestans et regale ’mert a köztársaságban valami jelesnek és királyinak tetszik [nekünk] lenni’, si enim pecunias aequari non placet ’mert ha a pénzt kiegyenlíteni nem tetszik’.
A fr. s’il te/vous plaît a világos mintája (sőt az ófr. plaisir igén keresztül a közvetlen előzménye) az angol if you please > please ’legyen szíves, kérem’ fordulatnak.
A tessék-fordulat így eredetileg felszólítások udvariassági „kelléke” lehetett, a felszólítás tompította a ’de csak, ha neked/önnek tetszik, kedvére van ez’. Az alaki megvalósulás eredetileg is kettős lehetett: a tessék-ige állhatott felszólító (v. kötő-) módban a főige főnévi igenevével (vö. fenti olasz és magyar tessék), ill. a felszólítást után következhetett a kijelentő módú tessék-igét tartalmazó feltételes mondat (vö. francia, angol előzményei).
A fenti helyzetben a tessék-szerkezet, különösen a feltételes mondattal szerkesztett változat, analóg a kérem-szerkezettel, vö. Tegye meg, ha tetszik = Tegye meg, kérem. Amiből az következik, hogy ha tetszik = kérem. Ezt a jelentésbeli átértékelődést mutatja a francia és az angol, ahol a tessék-szerkezet ’kérem’ jelentésben áll.*
Ahol azonban a tessék-szerkezet igenévként vonzza a főigét, ott a szerkesztésmód jelentősem eltér a kérem-szerkezettől, vö. Tessék megtenni ~ Tegye meg, kérem; így a tessék-szerkezet jelentése nem értékelődhetett át (olyan) könnyen ’kérem’-mé.
A magyar megoldás magyarországi elterjedésére mutat a szlovák nech sa páči ’tessék, kérem’, szó szerint ’tetsszen, tetsszék’, amely a magyar tessék szó szerinti megfelelője. Azonban használati köre átmenetet képez a feltételes szerkesztésmód felé. Ugyanis már csak önálló udvariassági kifejezésként használandó, amely beékelődik egy ettől független mondatba, nem pedig segédigeszerűen kapcsolódik ahhoz. Ilyen már a magyarban is van, de ez csak korlátozottabb használatú változat: Tessék, tegye meg! A szlovákban azonban ez az elsődleges, így a szlk. nech sa páči a magyarnál már némileg jobban egybemosódott a prosím ’kérem’-mal. * A német bitte ’kérem, tessék’ esetén viszont a franciával és az angollal ellenkező irányban tapasztalható a tessék- és a kérem-szerkezet egységesülése: a kérem generalizálódott mindkét alkalmazásban.
Ha már szóba került a "kérem", akkor hadd kérdezzem meg Tőled a "tessék" segédige (?) használatának eredetét is. Azt tudom, hogy olaszul létezik, legalábbis valaha létezett ilyen fordulat: "vi piaccia accomodarvi" (= 'tessék helyet foglalni'). Vajon lehet-e szó itt valamiféle derivációról? Válaszodat előre is köszönöm.
A köszönetre adott kérem fordulat ügyében én nem mennék vissza az alapnyelvig, de még a latinig sem. Én egy középkori – feltehetőleg udvari – fordulat rövidülését látom mögötte. S ha már középkori udvariasság, akkor gyaníthatóan a francia a „tettes”, legalábbis az elterjesztést illetően. A francia, mint műveltségnyelv az egész kontinensen részt vett a művelt nyelvállapotok kialakításában, így ezzel még a kostas által említett görög párhuzam is megmagyarázható.
Ugyan nem vagyok spíler a franciában, de ott találkoztam a magázó / többes számú je vous en prie, ill. a tegező egyes számú je t’en prie fordulattal, amely a forrásaim szerint a merci ’köszönöm’-re adható udvariassági válasz. A fordulat szó szerinti jelentése ’arra kérlek téged/benneteket, arra kérem ön(öke)t; azért könyörgök neked/nektek/ön(ök)nek’.
Úgy vélem – de erre nincs közvetlen bizonyítékom–, hogy egy ’arra kérem, tekintse semmiségnek’, ’arra kérem, hogy ne köszönje meg [hiszen semmiség volt]’ stb. alakú udvariassági fordulat állhatott eredetileg az egész mögött, amelyből a használati kopás folyamán csak az [arra] kérem főmondat maradt meg.
A fenti folyamat, tehát hogy az [arra] kérem főmondat helyettesíti a ki nem tett, és az udvariasságot eredetileg specifikáló almondatot, tetten érhető a hasonló [arra] kérem fordulatok változatos jelentésében: mondhatjuk, ha valakit ki előre engedünk az ajtónál (’kérem, ön menjen előre’), ha valakit biztatunk, kínálunk (’kérem, tegye meg / vegyen’), ill. – és ez közelebbről „rokon” a köszönésre adott válasszal – ha valakinek az elnézéskérését hárítjuk el (’kérem, ne zavartassa magát’, ’kérem, felejtsük el’).
Úgy tűnik, hogy nem latin, mert egy latinos ismerősöm nem talált példát ilyenre az irodalmi latin szövegekben. A népi latinról meg ilyen oldalról nincs információ, de ha lett volna, akkor kellene lennie spanyol, froncia, olasz, román párhuzamoknak. Tudja valaki, hogy divat-e ezeken a nyelveken a kéremezés?
sziasztok!!egy barátom küldött hozzátok, hogy ti biztosan tudtok nekem segiteni:) szóval: Tudna nekem valaki abban segiteni, hogy a "köszönöm"-re adott válaszként használt "kérem" honnan ered és miért ezt mondjuk rá? előre is köszi:K
Kedves LvT, nagyon köszönöm ezeket az információkat is, így most már számomra teljes a kép, egyik oldalról (or.: sz odnoj sztoronü, lengy.: z jednej strony) és másik oldalról (sz drugoj sztoronü, z drugiej strony) is. (Egyébként a status ügyében nem vitattam, csak kiegészítettem az Általad írottakat.)
> Nyitva van azonban még az a kérdésem, hogy az orosz "sztrana" rokonságban áll-e a sztán-nal.
Az orosz страна (sztrana) ’ország, vidék, állam’ valójában egyházi szláv jövevényszó, az eredeti orosz változata is él: сторона (sztorona) ’irány, oldal, felület; táj, vidék’. Vö. még szlovák strana ’oldal, irány; (szerződő) fél; oldal, lap; párt’, szerb-horvát strana ’oldal; rész, táj; külföld; (szerződő) fél’.
Ez a így szó nem is a lat. stare (sto) áll’, hanem a lat. sternere (sterno) ’szét-/leterít, elnyújt’, stratum ’kiterített mn.; padozat, felszín, alapzat, réteg fn.’, ill. gör. στέρνον (szternon > orv. lat. sternum) ’mell(kas); sík (felület)’. Ezek alapja az ie. *ster(ə)- ’kiterjed’ tő, és nem a *stā- (< *steH2) ’áll’.
---
> a status az ókori latinban elsősorban 'állapot'-ot jelent
Nem is vettem fel a latin jelentések közé az ’állam’-ot, csak a más nyelvekbe került átvételeit.