egy erősen gesztikuláló, eleve hangos/harsány gazdihoz összepárosítasz egy érzékeny, félénk kiskutyával
Erről itt tuti szó sem lehet.. Nem egyszer volt, hogy nem ajánlottam valakinek vagy a fajtát, vagy az adott kutyát, s ha valamelyik gyerek a kocsiból kiszállva visít, hogy "anyu, vegyél fel, kutyaaa..", akkor javaslom, hogy várjanak a kutyavásárlással pár évet, és adok tanácsot... a gyerekneveléshez.
Én nem akarok mindenáron kutyát eladni. És nagyon sokszor elmondtam annak, aki almot akart(akar) vállalni, ne arra törekedjen, hogy 8-10 hetesen ne maradjon nála egy kiskutya sem, hanem arra, hogyha egy évesen találja meg a kutyának az igazit, akkor addig nevelgesse. De az a baj, hogy versenyt csinálnak abból, hogy hamar.hamar, nálam már egy kicsi sincs, bibi..
Aztán hova lettek/mentek a kiskutyák, milyenek lettek, már nem tudja követni, mert szőrén-szálán eltüntek a vásárlókkal együtt. Mert a vevőnek jogai vannak.
De igazad van, hogy a tenyésztő dolga nagyon nagyon nehéz, és én erre nem is lennék képes. Amíg a kutya nem lesz védve törvény által, addig sajnos a tenyésztő sem, csak a vásárló.
Kulcsot dobni - hát, ez egy kicsit barbár metódus, én egy csörgő labdát gurítanék el, az eredmény ugyanaz, és a tenyésztő nem vág nyakon :)))
Ha határozott elképzelésed, életviteled van, nagyon jó, ha hallgatsz a tenyésztőre, aki (jó esetben!) már ismeri (következtetni tud) a kiskutyák természetét, és ha kikérdezi a leendő gazdit, mik az elvárásai a kutyával szemben, nagyobb eséllyel tud ajánlani az alomból habitusban megfelelőbb kicsit.
Ebben teljesen igazad van, de ez akkor érvényes, ha a leendő gazdi nem nyitott arra, hogy változtasson esetleg az életvitelén, ha kutya habitusa úgy kivánja! És én azt, hogy "szerelemből" válasszon aki választ, azt nem úgy gondoltam persze, hogy aki / ami színre tetszik, hanem aki habitusra! Most képzeld el, hogy egy erősen gesztikuláló, eleve hangos/harsány gazdihoz összepárosítasz egy érzékeny, félénk kiskutyával, csupán az életvitele miatt. Ők hogyan fognak egymáshoz "utat" találni?
Szóval nem beszélünk mi nagyon másról, csak szerintem a szimpátia nagy úr, az emberek is így találnak egymásra. Az életstílusomon változtatni tudok, a habitusomon nem!
Gondolj bele, ha én elmegyek hozzád anno egy kiskutyáért (mondjuk, hogy nekem kellett volna) az alábbi paraméterekkel:
- 30-as, pici lakás 5-en, macska, kizárólag tűsarkúban járó, a zeneiparban dolgozó (leginkább éjszaka)
Mert én 1 év alatt elköltöztem zöldővezetbe, túracipőre inkább költök, a szabadidőmet a természetnek szentelem (akár kutya nélkül is), a hétvégéket pedig kutyaiskolában töltöm, nem egy szórakozóhelyen.
Lehet, hogy nem a legnagyobb energia bombát ajánlottad volna nekem, pedig ezt kaptam, és vele vagyok boldog, ő passzol hozzém. Egy domináns személységhez egy dominéns kutya jobban passzol.
Mondjuk, egy társasági kutyánál nem tartom szükségszerűnek a kulcshajigálási próbát egy idegennek. Legnagyobb valószínűséggel mind odarohanna megnézni, mi is az, de azért itt ne dobálódzon senki...:)
Ha határozott elképzelésed, életviteled van, nagyon jó, ha hallgatsz a tenyésztőre, aki (jó esetben!) már ismeri (következtetni tud) a kiskutyák természetét, és ha kikérdezi a leendő gazdit, mik az elvárásai a kutyával szemben, nagyobb eséllyel tud ajánlani az alomból habitusban megfelelőbb kicsit.
Nagyon rossz megoldásnak tartom, hogy egy "VEVŐ" amikor csak akar, belemászhat a tenyésztő, vagy almot lehozó mindennapjaiba, de a vevő hova viszi a kiskutyát, milyen körülmények közé, azt ő nem látja, nem tudhatja.
Holott akkor máris sok tanáccsal és várható következmény elmondásával adhatna tanácsot az új gazdinak,, mit fog szétszedni a kicsi, hol fogja kiszedni a kerítést, ő, vagy a szomszéd kutya, megfelelő helyen gondolja-e a kiskutya fekhelyét, etetését... Millióegy dolog, amiben tanácsot tudna adni.
Csak sajnos, fordítva működik.
Elvitelkor fűt-fát és mindent megigérnek, s bizony, sokan nem tarják be a megállapodást.
De akkor már nem a tied a kutya, és a szerződéssel ami rám vonatkozik pont, csak a kutyaszart szedhetem fel.. A vevő viszont élhet és visszaélhet a jogaival.
Nagyon rossz a tájékoztatási láncolat, csak a vevőt védik mindentől, a tenyésztőt nem, akinek a szíve, lelke, munkája, ideje, sokszor az élete is benne van a következő kutyagenerációban is, és a felelőssége nem szűnik meg azzal, hogy más tulajdona lett a kiskutya. És a vevő háríthat, ha elcseszte..
Az ember tud alkalmazkodni a kutyához , egy darabig meg is teszi. Aztán amikor viselkedés zavar alakul ki, már nem annyira szeretne alkalmazkodni.
Miért alakulna ki viselkedészavar, ha a kutya ösztönileg, szellemileg és fizikailag le van fáraszva?
És miért ne akarna alkalmaszkodni a későbbiekben a gazdája? Avagy ha megismerte a problémát, akkor miért ne akarná megoldani?
Most ne abból induljunk ki, hogy valaki emberi hulladék, mert akkor eleve nem alkalmas az állat tartásra. (Másra sem)
A kutyának irányításra, nevelésre van szüksége. Jellemlemének és habitusának megfelelő nevelésre!!!!
És erre mindenki csak egy féle módon képes? Pont ez az, hogy az ember (majdnem) minden kutyához képes megtalálni a megfelelő utat, persze amennyiben ez a célja.
A kutya nem tud alkalmazkodni.
Saját tapasztalatból mondom, hogy a kutyám teljesen mást vár és mást ad nekem/tőlem, és a szüleimtől. Mert nekik más az életvitelük, más a habitusuk. És percek alatt képes átállni. Ez nekem alkalmaszkodás. Náluk 10-kor nyugi és csönd van, nálam éjfélkor még bőven randalírozik, ha én is pörgök. Őket felkelti hajnalban, és azonnal-ki-kell-menni, engem soha, nyugodtan ül mellettem az erkélyen a reggeli kávénál. Ezek mind tanult viselkedések.
Ilyen például az, hogy a Tibeti terrierben a kanok a kedvesebbek.
Ez édes :)) Ezt tényleg bárki is komolyan gondolja?
De Tibbe, az hogy milyen habitusú a kiskutya, arről a gazdi is meg szeretne győződni, nem? Szerintem kutyát választani úgy kell, hogy amelyikbe beleszeretsz, az az, aki neked megfelel. Minél jobban "szereted", annál inkább elnéző leszel vele, és ha nem is olyan az életviteled - hát majd alkalmaszkodtok egymáshoz!
Egy haverom meg úgy választott kutyust az alomból, hogy bedobta a nagy bazi kulcscsomóját, nagyot zörrent. Amelyik volt olyan bátor, hogy nem fedezékbe vonult, hanem kiváncsian odament a kulcsokhoz, azt választotta.Ez amolyan férfimegoldás volt, de bejött a későbbiekben.
Vannak olyan dolgok, amit először leírt valaki egy ismertetőbe, a következők ebből az ismertetőből építkeztek, s a téves dolgokat nem "gyomlálták" ki, így azok rögződtek.
Ilyen például az, hogy a Tibeti terrierben a kanok a kedvesebbek.
Én vallom, hogy ez nem igaz, a természetük EGYEDFÜGGŐ.
Egy almon belül vannak nyugodtabb és izgágább kiskutyák. Mindenkinek a leendő elvárása szerint kellene a kiskutyák közül választania, amelyik az ő életviteléhez alkalmasabb alaptermészetű.
De nem.. Mindenki (tisztelet a kivételnek) azt nézi, hogy "hol pöttyös, hol csíkos, meg (jaj, ő nézett rám először, ő jött oda hozzám"..holott csak éppen ő aludta ki magát akkor a legjobban.)
Igen, a gondolatok már csak olyanok, hogy csapongnak :)
Mindig izgalmas kérdés hogyan lett, alakult egy fajta. Mit lát, mit tud róla egy kívülálló. Na meg aztán mit terjeszt . Érdsd úgy, hogy mit ír le. Mi az amit a hallottakból megfogja a képzeletét, meg mi az ami megragad a fejében.
De én meg belefutottam, és sajnos, amit nem látunk, az még LÉTEZIK ebben az elfuserált világban. Ha hatalmam lenne, szétcsapnék köztük ott. Annyit ülnének a börtönben, mint veréb az ágon.
Csak erős idegzetűeknek, én nem néztem végig.Többé ilyen nem linkelek fel, de kerestem kínai kutyás oldalakat, és beleütköztem a kutya és macska szőrmeiparukba. Hát én nem találok szavakat a káromkodáson kívül.
Benjivel szombaton kezdjük "komolyabban" az örző védőt tréninget, majd jelentek. De most egyenlőre úgy néz ki, hogy jó a "védő"-je is, a "zsákmány'" ösztön pedig kiskora óta nagyon durván megvan, ha ráfog egy rongyra, akkor simán fel tudom elelmi a földről vele.
De ezt mondom, szerintem jobban formáljuk a kutyáinkat, mint ahogy gondoljuk! Azért Benji lehetne egy kicsit "tökösebb" - de én töketlenítettem, szóval ez az én saram..
Ma már mindenképpen megvárnám az 1 éves kort, minimum! De ha abból indulok ki, hogy a szülein kutyája volt akkor még, akkor jó döntés volt
"A nomád kutyáktól származik a kettős réteg, - a hosszú szőrszálakat, a sűrű aljzatszőrt - mely véd hideg és szél...
...
A második tenyésztési vonal a szerzetesi vonal. A szarvasmarha nomádok a kolostoroknak ajándékozták a különösen kis, finom kutyákat, akik a szerzetesek kisérői és "ágymelegítói" lettek.
....
Mint a két tenyésztési vonal megtalálható európában a kezdetektől fogva. Az angol Dr. Greig Buntit (szuka) kapta ajándékként, aki egyértelműen a nomád vonalból származik. Ezek után vásárolja (szerzi meg) Buddhiman Lama tenyészetéből a kant Thoombay-t (of Ladkok), aki a szerzetesi vonal nagyszerű képviselője."
Forrás: The Tibetan Terrier; An Outline of the Past and a Look Towards the Future
Akik egyébként az elmúlt egy-két napban kikészítették az idegrendszeremet, s nem mellékesen sztem a szomszédokét is.
Ugyanis az ikerházszomszédunk mellett lakók kisméretű bűbáj szukájuk mellé azt gondolván, h. eltávozik e földi létből, hoztak egy kölyök kan kutyust, aki elkezdett kamaszodni, s ez az én két fiamnak cseppet sem tetszik. Még jó, h. vagy 50 cm betonalja van a két porta közötti kerítésnek, mert tuti szétszedték volna már az egészet. Így is megrongálták a léceket, borzasztó patáliát csapnak, mikor a fekete jövevény megjelenik a túloldalon. :(
Nem tudom mi lenne a megoldás, mert mikor tudok rájuk szólok és akkor abbahagyják, de egyébként megy a cirkusz rendesen. Eddig nem volt gond, csak miután megjelent a szomszédban ez a kutty.
A nyaktéma: nekem nagyon morbid, mikor némely helyen a beállított fotókon úgy tartják a kicsi tibetkék fejét, hogy le ne essen a nyakáról.. Valóban olyan érzése van az embernek, ha nem tartanák, elhajolna a súlyától.
