Nagy erőkkel fellépni szép lenne, de ez egy szürke zóna, ahol a hatóságoknak túl nagy macera lenne a fellépés.
Svájc, úgy tűnik, nem foglalkozik a vezető felelősségével (pedig a vonatkozó törvény alapján lenne rá lehetősége), itthon meg nincs olyan hatóság, ami ezt szankcionálhatná. A NAV az egyetlen, amelyik a jövedelmi oldalnak nekimehetne, illetve a haláleset kapcsán lehet esetleg polgári meg büntetőper.
A szövetségeknek sincs hatósági jogkörük, tehát nyugodtan lehet "felőlem ugathatnak" a hasonló szervezők hozzáállása, amíg van elég jelentkező.
És itt kezdődik igazán a dráma: van ugye "A hegyek szerelmesei" FB-csoprt, ahol meghirdeti a túráit. A hozzászólásokban van minden "egyesülni a heggyel", "megvilágosodás", "minden úton újjá születek" stb. Páran megpróbálták felvetni az itt is elhangzott kérdéseket, kb. azt kapták, hogy mit mocskolják ezt az arany embert. Mintha X párt(vezető) rajongójánák próbálnám magyarázni, hogy másik oldala is van az éremnek.
Nyilván a 'piac' szélsőséges szereplője, de azért valószínűleg minden hazai szereplővel baj van, a kalandos utazási irodáktól a hegymászó tanfolyamosokig, ugyanúgy feketén tevékenykednek pl. Svájcban.
Nem hiszem, hogy befektetés nélkül. Egyszerűen úgy gondolja, hogy egy általa profinak gondolt ember arra is alkalmas, hogy eldöntse, ő fel tud-e jutni. Ő ugyanis nem tudja.
Ma, amikor mindenki azt mondja, hogy "oxigénnel nem teljesítmény az Everest", meg azt, hogy nem is teljesítmény a Denali, Aconcagua, Elbrusz, stb-stb, akkor az amatőr elhiszi, hogy a Matternhorn is gyerekjáték.
Talán ha hazajön Izlandról,akkor elbeszélgetnek vele.Pedig még akár ügyesen is csinálhatná,hisz végül is ingyen mászik(sőt még keres is rajta),ha nem verné át a népeket pl. a nehézségi fokozattal.
És volt egy kommentelő,aki megkérdezte,hogy a részvételi ár akkor útiköltség+szállásdíj,de erre meg nekiállt flegmázni+azt írta,hogy ha az lenne,akkor azt írta volna.Szóval szerintem ezek alapján nagyon vastagon benne van a szervező ebben.Főleg úgy,hogy mint ahogy írtad nem a valóságnak megfelelően írta le a túrákat.
Saját értékelés: D bergsteigen.at: D klettersteig.de: D
Nagyon nehéz sportklettersteig. A híres útvonal fő nehézségét nem is annyira a mászás technikai nehézsége (max. D két szakaszon, többnyire C-D vagy könnyebb), hanem rendkívüli hossza (1700 mászóméter), magashegyi jellege, kitettsége és a mászás sokfélesége adja. A nagyon jó kondíció, a klettersteig és magashegyi tapasztalat illetve a szédülésmentesség alapfeltétel. A biztosítás végig megbízható, itt-ott laza a drót. Csak kifogástalan időben szabad elindulni! Kiszállási lehetőség van az út jó felénél. 1,5-2 l víz szükséges. A lemeneti út (Birgkar) kőhullásveszélyes, felül gyakran havasodik, jegesedik.
A csávó:
Nem kell hegymászónak, sziklamászónak lenni a jelentkezéshez! Némi állóképesség, elhatározás., a "látni akarom" szükséges hozzá! Tériszonyosok hátrányban., ők inkább ne most próbálkozzanak! Kivéve: Balázs, Attila., ők már lassan kigyógyulnak belőle. :)
Ebben a sztoriban még az is csavar, hogy a csávó igazából nem is hegyivezetőként hirdeti ezeket a túrákat, hanem csak úgy, hogy lehet csatlakozni és csak a benzinktsget, útdíjat satöbbi kell megfizetni. Mégis közben leírásokat is mellékel az útról, kiegészítve a szerinte annak teljesítéséhez szükséges felkészültségi szinttel stb. Ez utóbbi elég megtévesztő, mert ezekben jelentősen lekicsinyíti az utak kockázatát a kezdők és tapasztalatlanok szemében. PL Königsjodlerre ááá nem kell semmi sziklamászás, meg túratapasztalat csak kicsit jó kondi és ha lehet, ne szédüljél...hát bazmeg...ráadásul az is oda van írva, hogy biztosítás nem szükséges...no comment...most meg hallgat, pedig az ő égisze alatt ment a túra, akármilyen szerepben is volt ott. Az ilyen ellen szerintem nagy erőkkel fel kell lépni, mert ez egy oroszrulett...ami most sajnos nem jött be.
Mondjuk inkább árnyaltabban. Ha egy kicsi hiányzik az önbizalomból/tudásból, akkor egy vezető számomra ugyanaz, mint egy tapasztalt társ vagy egy oktató. Ezt a kicsit adja meg, az már részletkérdés, hogy pénzért vagy haverságból.
Ha arra kell a vezető, hogy valaki nagyságrendekkel a képességei fölé menjen, az már nem szimpatikus. Ha pedig valaki ezt az illúziót adja el és még veszélyes is, az végképp nem.
Ez a vita a vezetőkről 100 valahány éve már megtörtént. Akkor a fiatalok győztek, a sportos felfogás, most újra előjött, más szempontok miatt.
Egy tapasztalt túratárs nagy kincs. Engem is bekötöttek középre, amikor először másztuk a Vörös kuloárt a Tátrában. Egy szeles, havas március az Osarpancén. Aztán pár év múlva már én vittem fel a kötelet. Erre volnának és vannak a klubok.
És ha már a Kaukázus felmerült. Nem adnám semmiért azokat az élményeket, amiket ott szereztem, keresve az utat a Bzseduh, Donguz Orun, vagy más csúcsokra. Ketten, csak magunkra utalva, minden döntésért viselni a következményt, ahol mászás - szerintem - lényege teljesedik ki. A dolgok végtelenül egyszerűvé válnak, igen, nem, mint a kettes számrendszer.
Van igazságod,de szerintem sokunknak(köztük valószínűleg neked is:)) az nem tetszik,hogy néhányan nem akarják végigjárni a "szamárlétrát",hanem inkább külső segítséggel mennek olyan hegyekre,amikhez még nincsenek meg a képességeik.
"Soha nem értettem, hogy minek kell vezető. Ha valahova magam nem tudok eljutni, akkor mi értelme?"
Értem én ezt, valahol, meg szimpatikus is, csak nincs igazad (igazunk :)). Senki nem úgy kezdi, hogy mindent tud, a legtöbben másoktól tanulnak, más tapasztalatával jutnak el olyan helyekre, ahova maguktól nem tudnának, vagy nem mernének. A vezető pont olyan, mint egy oktató, vagy egy tapasztalt túratárs, csak éppen pénzért kapható.
Én is gondolkodtam már vezetett mászáson, pedig alapvetően ellenem van, de amikor Ushbát akartunk mászni, eszünkbe sem jutott orosz guide nélkül próbálni (aztán így se próbáltuk meg, de már tárgyaltunk róla).
Sajnos ez kortünet,hogy az emberek megszokták,hogy mindent és rögtön.Ennek köszönhető szerintem az ilyesfajta mentalitás is,ami sokszor a hegymászásnál is visszaköszön.Különben tetszik a szellemiség,ahogyan viszonyulsz a hegyekhez.
Annyira nem lep meg, de lementeni elfelejtettem. Az egyik csúcsfotó volt, az egyik részvevőn fotós(?) oldaltáska. A másik képen a hátizsák oldalán polifoam, az alján kukazsákba csomagolt, hálózsáknak tűnő ormótlan valami, kb. ahogy a lányom indult két hete sátrazni a Börzsönybe. Vagy nem is, a lányom ennél szebben pakol.
Írni meg lehet... én is voltam a Glockneren, ráadásul télen.
Na jó, Heiligenblutban voltam síelni, és onnan láttam a Glocknert. Azt hiszem.
Én elhiszem, hogy fent ennél durvább lehetett az idő, de erősen benne van a pakliban az is, hogy nagyon durvának *érezte* az illető azt, amit - kellő tapasztalattal - már nem érzett volna annak.
A Solvayben éjszakázást *tervezni* pedig ellentétes a menedék céljával:
"Immer wieder beginnen gedankenlose Bergsteiger noch am frühen Nachmittag den Aufstieg zum Matterhorn und nutzen dann einfach die Solvayhütte als Zwischenunterkunft. Dies ist jedoch nicht Sinn und Zweck der Notunterkunft."
Egyre inkább azt érzem, hogy rengeteg ember befektetés és munka nélkül akar olyan élményeket a hegyekben, amit ezek nélkül nem kaphatna meg. Ezért befizet egy túrára, ahol úgy gondolja, hogy majd a vezető mindent pótol, ami neki nincs meg. Hiányzik az a szerves fejlődés, ami ahhoz kell, hogy valaki önállóan, vagy egy tapasztaltabb társsal eljuthasson egy ilyen hegyre. Soha nem értettem, hogy minek kell vezető. Ha valahova magam nem tudok eljutni, akkor mi értelme? A mai világban már minden infó beszerezhető, csak idő és ráfordítás kérdése.
1984-ben az első alpesi túrámon szerettem volna ezt a hegyet megmászni. Akkor már több mint két éve másztam, téli és nyári tanfolyamot végeztem, hetente többször mentem itthoni mászóhelyekre, és amikor csak lehetett a Tátrába. A Glockner után próbáltuk, ahol minden különösebb gond nélkül másztuk a Stüdl gerincet. Sajnos az idő nem engedte, hogy megpróbáljuk. Most már nem vágyom ide. Túlhájpolt hegy, tömeggel, a szimbóluma annak, amit utálok a hegyekben.
Felnőtt emberek szabadon eldönthetik, hogy mit csinálnak.
A svájci rendőrség is alighanem ezért nem vizsgálódott különösebben: 18 éves elmúlt az áldozat, svájci hegyivezető nem volt érintett (ha ez egyáltalán rendőrségi kérdés, és nem a SAC belügye), innentől a többi részlet nem érdekli őket.
Ezt írja a túra FB-oldala (átmásolom, amíg megvan):
"augusztus 21., 17:00 – augusztus 27., 23:00
A Matterhorn egy klasszikus értelembe vett csúcs! Egy éles, a környezetétől elkülönült sziklapiramis., gerincei meredeken emelkednek ki a gleccserből. A hegy árnyékában meghúzódó várost (Zermatt) a hegymászás mekkájának szokták nevezni. A világ egyik leggyakrabban mászott hegye., talán épp ezért rendelkezik a legrosszabb statisztikákkal ami a baleseteket illeti. Ide indulunk augusztus 21.-én. .:)
Normál esetben a teljes út Zermattból két napot vesz igénybe, az elsõ nap a Hörnli ház megközelítése, másnap a csúcsmászás és vissza Zermattba. Azonban a sikeres mászás érdekében három naposra tervezzük az utat. Így akklimatizációra is jut idő.
Útvonal: 1.nap: Budapest - München - Tasch 2. nap: Tasch-ben hagyjuk az autót., innen indul a kaland Elektromos vasúttal megyünk tovább az 1606 m-en fekvõ Zermatt városkába. Innen fel a Hornli Házig felvonóval majd gyalog jutunk fel a hüttéig. Zermatt - Hörnlihütte Szint: 1654m idő: 5 óra táv: 10km. Nehézség: '0-1'
3.nap: Hörnlihütte - Matterhorn - Hörnlihütte szint: 1218m táv: 3.6 km idő: 10 óra Nehézség: 'AD+' (UIAA: III ) ..és tovább le., kezdetben gyalog majd felvonóval a már ismert útvonalon: Hörnlihütte - Zermatt szint: 1654m tév:10km idő: 4 óra. Nehézség: '0-1'
A megamardt napok tartalékot képeznek., szükség esetén használjuk fel őket. 9 személyes kisbusszal utazunk.. a max látszám 3x3 fő Szállás: sátor, bivak, hütte
A jelentkezés feltételhez kötött., -jó vagy még jobb állóképesség - a nyári időszakban min. 3800m teljesített csúcs. Felkészítő hegy: Grossglockner., egy héttel vagy néhány korábban. - megbeszélés szerint.
Amennyiben érdekel, ha szívesen jönnél., ne habozz, ne húzd az időt!! :) Abban biztos vagyok, hogy a Glocknereseknek nem jelent majd lekűzdhetetlen akadályt! :) További részletek személyesen/írásban. A mászás csak és kizárólag előrejelzett "szép" idő esetén lehetséges. Maga a csúcs elérhető távolságban van.., de csak ennyi, semmi több! :)"
Szóval a tervek szerint elindultak 21-én délután, 22-én kialvatlanul mászás a Hörnlihüttéig, 23-án (spóroljunk a szállásköltséggel, ugye) máris csúcstámadás, ha az időjárás engedi - akklimatizáció minek is kellene (Na jó, előtte 1-2 héttel a csapat - egy része(?) volt a Glockneren). Erre jött rá az - állítólag - a Solvay-ben töltött két éjszaka. Ez a negatívabb verzió, a pozitívabb szerint egy napot a Hörnliben akklimatizálódtak (akkor viszont NEM lehettek két éjszakát a Solvay-ben). A szövegből (kiemelve) mindkettő kiolvasható.
A rossz idő miatt fent éjszakázós verzióval nem teljesen vágnak össze a feltöltött képek, itt:
Úgy tűnik, ragyogó szép időben voltak fent, és a fotókon én nem látom, melyik irányból jött volna a hirtelen rossz idő. "Karosszékből" nézve inkább tűnik valószínűnek, hogy a csapat egy/néhány tagja annyira elfáradt, hogy kénytelenek voltak a Solvay-ban megállni (nem egy luxushotel, ahol szívesen marad az ember...), és másnapra jött a rossz idő.
A túravezető "kvalitásait" itt elemezték ki részletesebben:
Nekem egyébként a hegyek odáig számítanak elérhetőnek, ameddig mászócucc nélkül, turistaúton fel lehet jutni, de azért annyi sejtésem van, hogy az oldaltáska és az összevissza pakolt zsák nem ideális a magashegyen mozgáshoz; továbbá minek visz valaki polifoamot egy egynaposra tervezett útra:
Valószínűtlen, hogy azt fogják kihozni, hogy papírok hiányában itthon nagyjából senki sem alkalmas magashegyi túrák vezetésére és ezért tessék ezt befejezni vagy a helyi embereket megfizetni.
Igazad van,de nálam szervezésnek számít,hogy valaki meghirdet fészbúkon egy túrát adott létszámmal és a túra alatt is ő vezeti őket.Mert azért ez nem ugyanaz,mint amikor egy baráti társaság kimegy egyet mászni.Ezért is leszek kíváncsi arra,hogy a MHSZ mit fog kihozni a dologból.Bár valószínűleg bármi is lesz a vizsgálatuk végeredménye,de az ilyen utazási formák továbbra is meglesznek.De valamit csinálni kéne,mert sok olyan is foglalkozik ezzel,akinek nem kéne.Például egyik ismerősöm elment az akkori csajával a Raxra egy túrára,amit egy fickó vezetett.Persze egyből kletterre vitte őket és mondta a haverom,hogy volt olyan pont,amikor két csajt is ő istápolt,mert bepánikoltak a kitettségtől,miközben a vezető nemes egyszerűséggel otthagyta őket mondván,hogy ne hisztizzenek...
Az ilyenkor mindig felmerül, hogy lehet-e egyáltalán Svájcban vagy akár az EU-ban hegyivezetni vagy ennél ez sokkal jobban szabályozott és ezért ilyenkor mindig csak utazásszervezésről vagy hasonlóról van szó az összes magyar vállalkozás esetén. Ha pedig a felelősség felmerül akkor előbb azt kellene állítani, hogy hibázott, szabályt szegett.
Ugye erre mondhatná a túravezető,hogy 9-en voltak és ez már egy kvázi veszélytelen rész volt.Teljes mértékben igazat adok neked,hogy sokan ezt egyfajta villogási kényszer miatt csinálják,hisz szinte még fel sem másztak a csúcsra,de már posztolják a fészbúkon vagy az instán.A fészbúk oldalán a szervező srácnak úgy ment a jelentkezés,hogy meghirdette a túrát és ott lehetett jelentkezni kommentben.Azt persze nem tudom,hogy privátban kért-e túraelőzményeket a jelentkezőktől,de az biztos,hogy a jelentkezők többségét nem ismerte előzetesen.
persze totál homályosak a részletek. nem tudni a túravezetők mellett kik mentek elöl a kötélpárosokban, nekik milyen tapasztalatuk van, mik voltak az előzmények, volt-e bmi akklimatizációs mászás stb. Az a gyanúm egyébként, hogy egyre többen egyre gyorsabban akarnak egyre többet és nem pusztán a természet és a hegyek szépségéért mennek, hanem valami fura belső teljesítményvágytól hajtva, külső elismerést keresve. Ahelyett, hogy szarrá gyakorolta volna magát előbb sziklákon, meg könnyebb 3-4 ezreseken (nem 1-2-n) neki is mindjárt a Matterhorn kellett...persze meg lehet csinálni, mint ahogy Németh Alexa is megcsinálta, dehát szerintem ez sokszor inkább a szerencse kérdése sok mászót elnézve, amiben viszont nem egyedül ők a hibásak (lásd média, szabadidőipar, meg úgy általában a nyugati világ értékrendje). Viszont ő meg tudhatta volna, hogy ide azért sokan halni járnak.
Mondjuk nyilván az üzlet nem az, hogy bárkit elvisznek, aki fizet, mert ha sorra halnak meg mellette, akkor becsukhatja a kaput, de azért én pl nem kötném össze magam ott akárkivel...és a másik oldalról is felmérném, h ki jön.
Most volt a híradóban és azt mondták,hogy egy 9 fős csapat tagja volt a srác.Ereszkedés közben ő és még egy srác lemaradt és ekkor történt meg a baleset.Azt is mondták,hogy a Magyar Hegymászó Szövetség vizsgálatot indít.
