Egyébként élveztem minden percét ennek az eseménysorozatnak (hiába volt rossz, most, pár órával később, már igencsak jó érzés), hiszen eddig jópár éve nem is emlékeztem az álmaimra, de egyre sűrűbben maradnak meg az emlékezetemben, és ez, hogy ilyen tisztán, érzésekkel együtt megmaradjon, az eszméletlen öröm számomra, legalább tudom, közelítek a valódi TÁ felé. Amúgy aztán reggel olyan frissen-fitten pattantam ki az ágyból, hogy el se hittem, azóta is túl vagyok töltődve :D
Drasztikusabb álom utáni csökkent kapcsolat a valósággal. Tök normális, sztem sokan ismerjük, ha zavar hogy így aludj vissza, akkor 10 - 20 max 30 perc ébren, és elmúlik. Van olyan, hogy az álomban megélt erős érzelmek "bizonytalanabbá" teszik a valóságot ébredés után. Ilyenkor erősebb az a hatás, hogy a belső valóságodból következtetsz a külsőre. A gondolataid, a fantáziád még olyan élénk, hogy a belül hordott tartalmakat valósághű észlelésként jeleníti meg; azaz olyasmiket vélsz észlelni, amiket valójában gondolsz. Csak kövesd végig egy pillanatra: álmodban nagyon nem kapcsolódsz a valósághoz - mert az úgy hasznos. Ébren meg tök szilárd a realitásod. Van olyan ártalmatlan kapcsolási hiba, sok álmodó megtapasztalja, hogy bizonyos álomból nem a folyamat természetes végénél ébredsz fel valami miatt, és az elmédnek nincs lehetősége mindent tökéletesen visszaállítani "éber üzemmódra". Fura, néha kicsit ijesztő, de rövid idő alatt magától elmúlik. (Ez csak egy magántapasztalaton alapuló magánvélemény.) Elalvás közben, főleg TÁ -ba lépési kísérletnél, mikor egy részed elalszik, de egy másik részed még ébren figyel, szintén tök normálisak a hangok. Nagyon élethű, jellegzetes, hangos hatások. Utoljára egy férfihang beszélt a fülembe 10 cm -ről, tökéetesen tisztán és valóságosan. :-D Na, ilyesmire felébred az ember. Tök okés, az elméd szórakoztat. Délutáni tudatos álom kísérletkor az esetek kb. 80% -ában onnan tudom hogy ez mostmár ok. lesz, hogy elkezdek zenét hallani. Azt, amit napközben hallottam, abszolut élethűen, valóságosan. Olyan, mintha még ébren lennék, de az elmém már a nappali normál környezetemet vetíti körém. Csakhogy én tudom, hogy kikapcsoltam a zenét, ő figyelmen kívül hagyja. Ilyenkor bármilyen ijesztő egy hang, tudom, hogy ugyanonnan jön, mint a zene: belőlem.
Feldobott amit írtál, képzeld el, ha "természeti nép" lennél, másnap reggel mennyit frissítenél a közös kulturális hagyományokon! :-))) Ők nem ismertek alvásparalízist, meg ilyesmit, viszont volt egy rugalmas mitológiájuk, ami kész volt bármire működő, megnyugtató magyarázatot adni. Reggel bekopogtál volna a jóindulatú, mosolygós sámánhoz, és ő csak legyintett volna, hogy hát,meglátogattak, van ilyen. :-) Volt lidérc is, nyomás is. (Természetes alvóhelyedbe beleálmodott álomalak; és még szerencséd, hogy most épp nem valami torz lényt kaptál :-D + az alvásparalízis, amit úgy magyaráztak, hogy az adott lidérc elvarázsolt, hogy ne tudj mozogni.) Szóval, grat: Gyönyörű, klasszikus lidércnyomásod volt, fűszerezve egy kis természetes álommal, és egy kis ébredés utáni túlérzékenységgel. Ha antropológus lennék a törzsedben, most nagyon szeretnélek! :-) Többször eszembe jutott, hogy ha párszáz évvel ezelőtt éltem volna, nem tudom kikapcsolni a külső zajokat, ugyanúgy hallanám a madárcsicsert, tücsköt stb., de már álmodnám, és ha akkor szól egy halk, mély, kristálytiszta test nélküli férfihang 10 centire a fülemtől, hogy "Heló, mit csinálsz?" ..... Hááát, :-D Én is elkezdenék hinni a szellemekben...
Álmomban feküdtem az ágyamban, és épp felébredtem egy álomból, de csak a tudatom volt ébren, a testem nem, és alvásparalízisben volt részem (mármint álmomban!), minden velejáróval: bénultság, NEKEM halálfélelem, ésatöbbi, viszont mivel tudtam miről van szó, elég gyorsan átadtam magamat az egésznek, és meg is nyugodtam. Ezután felébredtem teljesen (még mindíg álom), és azt vettem észre, hogy az ágyam végében ül két kisgyerek, egy fiú és egy lány, és beszélgetnek. Beugrott, hogy biztos az alvásparalízistől képzelődök még mindig. Aztán felkeltem , odasétáltam édesanyám ágyához, felébresztettem, és elmondtam neki mi történt. Mutattam neki a két gyereket is a szobámban, de ő nem látta őket. Megijedtem, hogy megőrültem, ezt alá is támasztotta a családom, mivel elkezdtek összecsomagolni nekem, hogy indulunk a sárgaházba. Mondom remek, skizofrén vagyok. Ekkor bámultam a gyerekeket egy ideig, majd ténylegesen felébredtem, valószínűleg az álom-énem fixációja miatt. Az egész végig hihetetlen valóságos volt, minden egyezett a valódi lakásunkkal, egyedül így utólag visszagondolva az ágyneműm nem olyan színű volt, mint valójában (ennyire részletesen emlékszem az egészre). Miután felkeltem, mérges voltam, hogy nem ellenőriztem le hogy álmodom-e, ezzel egy remek alkalmat szalasztottam el, sajnos :(
Viszont most jön az érdekesség. Eszembe jutott, miket olvastam eddig a TÁ-ról, mondom remek, most kipróbálhatom, hogy visszaalszom az álmomba. Amint visszatettem a fejemet a párnára, rögtön jöttek a hipnagóg képek, és elkezdtek beszippantani, de megijedtem egy puskadurranás szerű hangtól, emiatt ismét ébren találtam magam. Ez még vagy háromszor megismétlődött.
Aztán (mivel szomjas voltam) kimentem inni egy pohár vizet. Ahogy sétáltam a lakásban, éreztem a két gyerek jelenlétét, éreztem, hogy néznek, de nem féltem. Ez mi lehetett?
Ó, csak írogatok, ezért kérdeztem, különben eszem ágában sem lett volna feltenni ilyen kérdést. Jaaaj, ne bolondozz már, TE!
A hivatkozás, amit belinkeltél a rémálomfejtős topikból, hát az remek és lenyűgöző, biztos azóta már sokat fejlődtél... Ebből is csak az világos számomra, hogy az abszinttól kettészakadsz álmodban, aztán megint eggyé válsz és, hogy meg kellett magyarázni neked. Ma már lehet, hogy nem.
Azt kérdeztem, tudod-e, hogy álmodsz, amikor álmodsz? Mert ez nem derült ki belőle...
Úgy látom, sűrű fogalomzavarban szenvedsz, és még saját hirdetett definíciódat sem érted. nem beszélve arról, h az idézett definíció még csak nem is stimmel. Épp a perverzió lényegét felejti ki.
Bár nagyon elmentünk offba, talán másik topikot kéne nyitni erről ha ennyire lényeges, mindenesetre annyit tennék hozzá, hogy a fefiníció úgy szólt, hogy mindeketten, kölcsönösen élvezik és nem ártanak vele senkinek ill egészségre testi épségre vigyáznak. Nomármost a fekália egymásra kenése vagy azonos nemüek természetellenes szexuális tevékenységei már ártalmasak, legalábbis pszichés zavarokat okozhatnak. Ergo utóbbiakra már rá lehet mondani hogy perverzió. Azonban egy szabados szexuális életű ember, vagy akár nagyobb társaságban való egészséges, mindenkinek örömöt okozó szexuális játékok, amíg nem fajulnak el, hanem hagyományos, egészséges, örömszerző aktus zajlik, addig nem nevezhetőnek perverziónak semmiképp. Sőt sűrűn partnert váltó kicsapongó nemi életet élő emberre azt mondani, hogy perverz, egyszerűen ostobaság... Meg lehet kérdezni bármilyen szakembert erről. Elég pontosan be vannak határolva ma már tudományosan ezek a kategóriák, köztudottan.
Ergo ami itt perverziónak lett tiltulálva, az egész egyszerűen nem az, hanem tévedés történt...
Ez igaz, jól mondod. Egy ilyen helyzetben valószínűleg mind a ketten perverzek, és a perverzek (meglepő módon) a perverzióban lelik örömüket. Átlagos emberek reakcióihoz kell mérni azt, hogy mi a perverz, és mi nem.
Rendben, értem. De hidd el, nem nézek úgy senkire. Ugyanis tudom jól, hogy ezzel nem ebben a korban kell foglalkoznom ( a lány tudta, hogy elég sok ideig tart ezt megtanulni, ezért javasolta ilyen hamar), másrészt nem vagyok azon a leragadott szinten, hogy felesleges, érzelemmentes kalandokba menjek bele- akár szex, akár párkapcsolat, stb... Persze, ez élvezetes, szép és jó, de nincs eredménye, puszta szórakozás, míg a teljes odaadású, szerelmi kapcsolatban mindennél több van...
Tudom, hogy csak segíteni akarsz, és végül úgy döntöttem, megfogadom a tanácsod. Ha valóban neked van igazad (ami nincs kizárva, mert az idézetben is ez olvasható, amit tegnap kiírtam a könyvből), akkor rá fogok ébredni, hogy tényleg így kell tovább folytatnom, ha pedig nem, és nekem nem ez a sorsom, akkor pedig azt fogom érezni.
Figyi. Az összes olyan tudatos álmodónak lehetnének halálos rémálmai, akik részesültek egy kis spirituális élményben................................
Te miről beszélsz? Engem is ráztak már fel, azért nem tartok ott, ahol még pár hónapja. Ki mondta, hogy nem ráztak fel? Olyan ember rázott fel, akitől nagyon sokat köszönhetek. Sőt, nem is egy tette, hanem kettő. Olyan volt, mintha egy homályból ébredtem volna fel. Te ezt nem fogod tudni megtenni, ha ezeket a dolgokat ugyanígy folytatod,
nem fogsz felébredni a homályból, csak marad a helyzet ilyen, vagy MÉGROSSZABB.
Érdekes módon tegnap még panaszkodtál arról amik történnek veled, tegnap még nem azt írtad hogy kezdenek a dolgok javulni. Ha ez úgy igaz ahogy leírtad, akkor se igyál előre a medve bőrére, még visszatérhet minden, sokkal rosszabbul is. Amikor a negatív lénnyel volt dolgom, hiába sikerült elkergetni, lassan visszajött és szemétkedett tovább.
Ahhoz a lányhoz csak gratulálni tudok, egész jól összeillettetek, ezt nem bántásból mondom, mint ahogy semmit sem abból mondtam, csak egy kicsit jó lenne visszafognod magadat, ahhoz viszont eléggé fel kéne rázni. De a homályban fogsz maradni.
és nem azt mondtam hogy minden hamradik lánnyal lefekszel, hanem azt hogy ÚGY NÉZEL RÁJUK, hogy legszívesebb megtennéd. Én nem azt írtam hogy minden harmadikkal lefekszel.
Na mindegy, engem már nem érdekel, majd lesz veled, ami lesz, csak a két utat tartsd az eszedben.
Utolsó kiegészítés: A képességeim visszajöttek. Az energiám helyreállt (ugyanis tényleg energiavámpírról volt szó). A rémálmomat pont most igyekszem megoldani. De kérlek, hidd el, nem azért van rémálmom, mert nem követek egy vallási előírást. Gondolj kérlek bele :S Ha csak az egómat szolgaláom ki az életemmel, akkor mindenki ezt teszi, ráadásul kevésbé tudatos módon, mint mi a fórumon (pl. meditáció), akkor a többi embernek szinte halálos rémálmai lennének.
Még valami. A multiorgazmusra a barátnőm kért meg (akivel már szakítottam, szóval felesleges ezzel dobálóznod). Kérlek, legközelebb halgasd meg, mi van az ÉN életemben, mielőtt TE meg akarnád fejteni, hogy mi van bennem....
Már megbocsáss... NORMÁLIS VAGY? Először is, valakinek nem azért segítünk, mert azt akarjuk, hogy olyan legyen, mint mi -.-" Másodszor, mi a francról beszélsz? Mégis hol olvastál olyat, hogy minden harmadik lánnyal lefekszem, meghogy perverziókon jár a fejem? Odáig oké, hogy csomó jó képességre szert tettél, de a gondolatolvasás, azt hiszem, nincs benne. Ráadásul hogy várod el másoktól, hogy megváltozzanak, amikor te sem vagy hajlandó befogadni mások mondandóját? Azt utálom legjobban az emberekben, amikor ok nélkül gyanúsítanak meg bárkit. Vagy lehet, hogy csak én nem tudtam arról, hogy olyan jól ismersz, hogy jobban tudod, mennyire vagyok perverz, mint én? Ha valaki más segítene megfejteni, mégis miből gondolja ezt Metálfarkas, azt megköszönném...
Na jó, látom reménytelen vagy. Hát tőlem ezek után várj bármit, a falnak nem fogok beszélni. Talán nem a multiorgazmuson kéne mesterkedned, nem kéne állandóan perverziókra gondolni minden harmadik lánnyal kapcsolatban, nem kéne tudatos álomban mindig mással összefeküdni és akkor mindjrát nem lennének körülötted így elromolva a dolgok, nem lennél ennyire a negatív erők karmaiban. Maradj a kis rémálmaidban, engedd is őket csak, maradj olyan kimerült, mint egy lemerült elem, ne akard, hogy újra a birtokodban legyen az a képességed, amit elveszítettél, ronts a helyzeten még, ahogy csak tudsz, ne halgass se rám, se arra a barátomra (aki egyébként 40 akárhány éves és tőlünk jóval fentebb van spirituális fejlettségben) ne halgass senkire, tudod mit inkább kérj a Bigtől tanácsokat, drogozz is álmodban, engem innentől nem fog érdekelni hogyan rontod el tovább az életedet. Ja és a multiorgazmust is gyakorold csak minden nap, de el ne felejtsd ám, mától már ne minden harmadik lányra ÚGY NÉZZ, hanem mindegyikre. Felejts el mindent, amit eddig mondtam neked a negatív erőkkel kapcsolatban is, teljesen a karmukban vagy és nem teszel ellenük semmit. A te választásod volt ez, talán az az idő is eljön majd, amikor majd közéjük fogsz tartozni, mert innen már az lesz a következő állomás, főleg ha rontasz a helyzeten. Na pá, innentől már nem érdekel semmiféle akadékosságod (..de, de.. de...) , csak azért azt ne feledd el, hogy a két út előtted áll. A szabadulás útja és a sötét mélységbe vezető út, ami lassan tovább és tovább és tovább visz. Ezeket tartsd észben, na pá.
Ebben már nem értek egyet. Mindenkinek a világon el kéne fogadni, hogy nem csak a saját látásmódja lehet igaz. Hogy kinek mi az igaz, azt maga dönti el, a saját véleménye alapján. Amiatt, mert a pubertás korban nem folytom el a szexuális vágyakat, még nem leszek rossz ember. Mondhatni azt is, hogy Isten nem véletlenül teremtette ezt meg. Ráadásul tényleg nem perverzió, amit csinálok, pontosan leírta utánad Zápor, hogy mi is ez. Azért köszi a tanácsot, meghallgatom, megfogadom, aztán mérlegelek.
Még annyit eme nemes eszmefuttatáshoz, hogy természetetesen, ha arra gondoltok, hogy aki attitűdjével ily mentális relációban van szexualitás és spirituális aspektusában, az fejletlen, fejlődése legelején van, (még bolond, a Nagy Árkánum első lapjánál tart a 22-ből)....
Meglehet. Létezik azonban édes bolondság, kellemes, boldog fejletlenség, tudatlanság.
A Nagy Árkánum utolsó lapja is A Bolond...! ;)
Nem mindig a legjobb nagytudású mesternek lenni, hanem néha boldogabb egy egyszerűbb tudatlanabb... (talán a Biblia is erre utal?)
El is mesélek egy kis történetet.
Egy vándorlegény és egy nemes lovag ment egy erdőben egyszer egy tisztás felé, ahol egy vad bika fújtatott. A vándorlegény nem tanult soha semmit, nem tudott írni, nem tudott harcolni, a természetben, a természettel élt. A lovag évtizedekig tanult, keményen edzett, nagy harcos volt, sok sok harcművészet, számos tudomány mestere volt.
Pont egyszerre értek a tisztásra. Máris feléjük futott a veszett óriás kanbika, hogy felöklelje, szétszaggassa őket. A vándorlegény máris ugrott és felmászott egy nagy fára és mutatta kiabálta a lovagnak, hogy ő is tegye ezt. A lovag legyintett mosolyogva és fegyvert rántott, magabiztosan meggyőződve, hogy nagy tudásával, legyőzi a bikát. (de a felszerelése miatt sem ment volna könnyen a fáramászás neki) Csakhogy bika elleni harcot nem tanult, nem gyakorlota; csak az általános képzettsége, ügyessége és edzettsége lehetett segítségére. Nem ismerte a bika mozdulatait, gyenge pontjait, páncélja, fegyverzete inkább akadályozta, mint védte volna (hiszen azok lovagi harcokra, emberek ellen lettek tervezve)
A bika felöklelte, halálra taposta és szétszagatta...
A túl egyszerű és túl bonyolult így járt a bajban.
Nem biztos hogy annak kell milliószor még megszületni, aki egyszerű, könnyen lehet hogy annak kell inkább, aki túlkomplikál, és milliónyi életet kell leéljen, hogy rájöjjön a túlkomplikálás fiaskójára, majd szépen lassan vissza egyszerűsödjön...
Még egy kis idevágó keleti mese.
A halász fekszik egy csónakban és ringatózik a vízen, pihen, személélődik nyugodtan. Odalép hozzá egy gazdag gyártulajdonos turista. "Hát maga mit csinál itt?" - kérdi a turista.
- Dolgom végeztével pihenek, élvezem a nyugalmat és békét.
- De hát még reggel van. Miért nem dolgozik?
- Minek? A betevőre és megélhetésre valót már kihalásztam hajnalban.
- De gondolja csak el, ha hajnlatól estig halászna, sokkal több halat fogna. Eladná a piacon, vagyont gyűjthetne, vehetne még hajókat, felvehetne halászokat, akik dolgoznak magának, gazdag lenne és akkor is pihenhetne és élvezhetné a nyugalmat és békét.
- De hát én most is itt pihenek és élvezem a nyugalmat és békét...
Szóval a komplikálás, illúziók, hiábavalóságok hajszolása, félrevihet az útról...
Perverzió az, amikor valaki olyasmit élvez, amit a partere nem. CSAK ez a perverzió. Tehát, ha mindketten élvezitek, akkor bármit, bármit nyugodtan, (ső!!!), amennyiben:
1. senkinek nem ártotok vele, se magatoknak, se valaki kívülállónak, és
2. ha a saját egészségetekre és testi-lelki épségetekre kellően vigyáztok.
Ezek akkor is érvényesek, ha az adott - bármit - egyedül végzed.
Ezt nem én találtam ki, a legkülönbözőbb nézőpontú szakemberektől hallottam, vagy olvastam, jó sokszor. (Például egy maximálisan házasságpárti és "egy élet - egy társ" szemléletmódú paptól is.) Viszont: maximálisan egyet értek.
Nagyon szerencsés vagyok: sokan megtisztelnek a bizalmukkal, amiért roppant hálás vagyok nekik, így sok ember életébe beleláttam. Elkeseredett, tehetetlen, szikrázó dühöt szoktam érezni, amikor fél életeket, vagy egész házasságokat látok tönkremenni azért, mert valamelyik - vagy mindkét fél megette azt az álszent, önző, páváskodó maszlagot, amivel megpróbálták megetetni. Pedig a különleges vágyak épp megmenthették volna, és csodálatosan boldoggá tették volna azt az adott házasságot, ha alapanyagnak tekintik, és igyekeznek mindkettejük számára örömforrásul használni.
Ember vagy! Érdekes vagy, izgalmas vagy, színes vagy, eleven, imádnivaló, bármilyen vágyak is vannak a fejedben, az érzéseiért soha, soha, soha senki nem ítélhető el, az érzés megtörténik veled, kizárólag a tetteidért felelsz. ÉLJ!! Tutira találni fogsz valakit, ha elég kitartó vagy, aki épp a különlegességedet fogja imádni benned!
Igen, valakinek végre jól fel kéne téged rázni ebből az egész vacak látásmódodból. Aki vak, süket, néma, tudatlan és tivhitben él, az ne csodálkozzon hogy szaporodnak körülötte a rossz dolgok és mint írtad depresszió is előfordult már.
Ezt az a barátom üzeni, akitől még régebben fordultam a te ügyedben segítéségért: Vissza kéne magadat fognod, nehogy az legyen, hogy mire 30 éves leszel , egy kiégett kifacsart ember legyen belőled.
Amit pedig én mondok: És addig soha a büdös életben nem leszel boldog, amíg csak a perverzítást látod mindenben. Addig vak, süket, néma, tudatlan maradsz. Talán ezzel most végre sikerült egy kicsit felrázni, ahogy az üzentedből kivettem.
Aztán ezek után el lehet gondolkodni, hogy mit akarsz, mire használod az energiádat, a tudatos álmokat és úgy egyeltalán a tudatodat.
Na ne. SZÚNYOG??? Ha nem látnám, nem hinném el. Tegnap este (azaz ma, ki hogy mondja) én is WILD-el próbálkoztam, de egy szemtelen szúnyog a semmiből előtűnt, és végig ott zümmögött a fejem körül, szépen pofán is csaptam magam :D
A TÁ megint nem ment, de a szúnyogot se tudtam lecsapni. Kész katasztrófa :)
