Lehet nem tünt fel neked. De, mivel tudom, mit gondolsz, igy nekem feltünt.
EZDRÁS -4- EZSDRÁS 14:1 És lőn harmadnap, egy tölgyfa alatt ültem, és íme, egy hang hallatszott velem szemben egy bokorból, és ezt mondta: Ezra, Ezra!
EZDRÁS -4- EZSDRÁS 14:2 És mondám: Íme, Ímhol vagyok, JAHVE! És megállék a lábaimon. • 2Móz 3:4
EZDRÁS 14:3 Akkor ezt mondta nekem: A csipkebokorban nyilván kijelentettem magam Mózesnek, és beszéltem vele, amikor népem szolgaságban volt Egyiptomban.
Szóval egy olyan istentől idézel, akit egyébként leszólsz... Vagy ezt is hamisitották?
Bennem felmerül a kérdés, ha hamisitották, mi a biztositék, hogy a többi részt nem hamisitották?
Kezdjük azzal a látványos, de teljesen üres nyitányoddal, hogy „alapvetően keverem János evangéliumát és János első levelét”. Ezt komolyan úgy adod elő, mintha végre fülön csípted volna a katolikus érvelést egy végzetes hibán. Csakhogy ez nem hiba, hanem a te félreolvasásod. Amikor a válaszban az szerepelt: „1. János 3,13”, ott az „1.” nem „János első levele” volt, hanem az első pont sorszáma. A mondat utána világosan János evangéliumának Nikodémussal folytatott párbeszédéről beszélt. Te tehát nem egy teológiai tévedést találtál, hanem egy számozást néztél félre.
Ez már önmagában beszédes. Mert ha a vita elején egy sorszámot is „leleplezésként” próbálsz eladni, akkor sejthető, hogy a komolyabb dogmatikai kérdésekben sem lesz sokkal szilárdabb a talaj a lábad alatt. Olyan ez, mint amikor valaki a csatamezőn diadalmasan felmutat egy gombot, és azt hiszi, elfoglalta a várat. Nem foglaltad el. Egy sorszámot néztél félre.
A vita végig János evangéliuma 3,13-ról szólt. Pontosan arról a versről, amelyet te is idézel: „Senki sem ment fel a mennybe, hanemha az, aki a mennyből szállott alá, az Emberfia, aki a mennyben van.” A kérdés tehát továbbra is az, hogy Jézus itt mit állít önmagáról. És itt kezdődik a valódi probléma: te a versből nem Krisztus mennyei eredetét és kinyilatkoztatói tekintélyét olvasod ki, hanem egy előre gyártott, nesztoriánus–ariánus modellt erőltetsz rá.
János 3,13 nem azt jelenti, hogy Jézus „csak emberként” szállt alá
Azt állítod, hogy Jézus kifejezetten „emberfiaként” szállott alá az égből, és ezzel — szerinted — kizárja, hogy örök Isten volna. Ez a következtetésed azonban nem következik a szövegből. Sőt, a szöveg éppen ellened szól.
Az „Emberfia” cím Jézus szájában nem pusztán annyit jelent, hogy „én ember vagyok”. Természetesen Jézus valóságos ember; ezt a katolikus hit teljes erővel vallja. De az „Emberfia” cím a jézusi használatban nem egyszerű biológiai közlés. Dániel 7 látomására utal: arra az alakra, aki az ég felhőin jön, az Öregkorú elé járul, és hatalmat, dicsőséget és királyságot kap, amelynek minden nép, nemzet és nyelv szolgál. Ez nem egy hétköznapi emberi cím. Ez mennyei, királyi, eszkatologikus méltóságot hordoz.
Amikor tehát Jézus azt mondja, hogy az Emberfia alászállt a mennyből, akkor nem azt mondja: „én csupán egy ember vagyok, semmi több”. Éppen ellenkezőleg: azt mondja, hogy az Emberfia, akiről Dániel mennyei látomása beszél, olyan eredettel és tekintéllyel rendelkezik, amely nem földi. Te a cím emberi oldalát megragadod, a mennyei oldalát pedig eldobod. Ez olyan, mintha valaki a koronából csak az arany súlyát venné észre, de a királyi méltóságot nem.
Ráadásul maga a vers — abban a formában, amelyet te is idézel — hozzáteszi: „aki a mennyben van”. Ez a legkellemetlenebb rész a te rendszerednek. Jézus a földön beszél Nikodémussal, és közben azt mondja az Emberfiáról: „aki a mennyben van”. Vagyis nem pusztán arról van szó, hogy valamikor leereszkedett egy előre megformált emberi lény, hanem arról, hogy az Emberfia mennyei jelenléte és földi megjelenése egyszerre értendő. Ez pontosan az a jánosi mélység, amelyet a te „ember Jézus plusz benne lakó Isten” modelled képtelen hordozni.
János evangéliuma nem azt tanítja, hogy van egy ember Jézus, akibe később beköltözött egy másik isteni szereplő. Hanem azt tanítja, hogy az örök Ige testté lett. Nem albérletet vett ki. Nem megszállt egy jámbor embert. Nem ideiglenesen egy emberi testből beszélt. Testté lett.
Illés, Énók és az „űrszekér”: a közlekedési különbségtétel nem dogmatikai cáfolat
Azt mondod, Illés és Énók esete nem mond ellent Jézus kijelentésének, mert ők nem maguk mentek fel, hanem felvitettek. Ezt a különbséget önmagában nem kell tagadni. Illés nem saját hatalmából emelkedett fel; Énókot is Isten vette magához. Csakhogy ettől még János 3,13 értelme nem az lesz, amit te szeretnél.
Jézus nem azt mondja Nikodémusnak: „senki sem jutott fel saját meghajtással, csak én”. Nem mennyei járművekről beszél. Nem az a kérdés, hogy valaki gyalog ment-e, angyal vitte-e, forgószél ragadta-e el, vagy — a te színes kifejezéseddel — „űrszekéren” utazott-e. A kérdés az, hogy ki beszélhet hitelesen a mennyei dolgokról. Jézus állítása: egyedül az, aki onnan szállt alá.
Illés és Énók nem mennyei kinyilatkoztatók ebben az értelemben. Nem ők mondják el Nikodémusnak, hogyan lehet újjászületni vízből és Lélekből. Nem ők tárják fel az Atyát. Nem ők az Atya kebelén levő egyszülött Fiú. Nem ők azok, akik egyszerre vannak a földön és a mennyben. Ők Isten kegyelméből részesültek rendkívüli kiváltságban; Krisztus viszont saját mennyei eredetéből beszél.
Tehát igen: Illés felvitetett. Énók elvétetett. De Krisztus alászállt. Ez a különbség. És ez a különbség nem a járműben, hanem a személyben van. Illés próféta. Énók igaz ember. Jézus az örök Ige, aki emberré lett.
A nagy krisztológiai hiba: „az Emberfia” és „az Ige Isten” kettévágása
Most jön a válaszod központi tévedése. Azt állítod, hogy az Emberfia Jézus és az Ige Isten „nem összekeverendő”. Szerinted az Ige Isten alászállt, hogy az ember Jézus testében megjelenjen, de maga az ember Jézus nem azonos az Igével. Ez klasszikus krisztológiai szétesés.
A keresztény hit szerint nem két alany van Krisztusban: egy emberi Jézus és egy benne lakó Ige Isten. Egyetlen alany van: az örök Fiú, az Ige, aki felvette az emberi természetet. Ezért mondja János: „Az Ige testté lett.” Nem azt mondja: „Az Ige belépett egy emberbe.” Nem azt mondja: „Az Ige egy ember testében lakott úgy, hogy az ember Jézus ettől külön személy maradt.” Hanem: „testté lett”.
Ez nem nyelvi apróság. Ez a megtestesülés lényege. Ha az Ige csak lakik Jézusban, akkor Jézus egy Isten által lakott ember. Ha az Ige testté lett, akkor Jézus Krisztus maga az örök Ige emberi természetben. Az első nesztoriánus irányba visz; a második az apostoli és katolikus hit.
A te rendszeredben Jézus gyakorlatilag emberi hordozója egy isteni lakónak. Ez nem kereszténység, hanem teológiai bérlakás-modell. Az Ige a lakó, Jézus a ház, az Atya pedig valami külső főbérlő, akitől engedélyt kell kérni. Lehet, hogy ez képszerű, de nem evangéliumi. A katolikus hit sokkal mélyebb és pontosabb: az isteni személy nem egy emberi személy mellé társul, hanem emberi természetet vesz fel. Ezért egy Krisztus van, nem kettő.
Ha ezt elveted, akkor a megváltást is tönkreteszed. Mert akkor ki halt meg a kereszten? Egy ember, akiben Isten lakott? Akkor nem maga az Isten Fia adta oda magát értünk emberi természetében, hanem egy Istent hordozó ember halt meg. Ez már nem az apostoli evangélium. Pál nem azt hirdeti, hogy „egy ember, akiben Isten lakott, meghalt értünk”, hanem azt, hogy Isten saját Fiát adta oda, és hogy Krisztusban Isten békéltette ki magával a világot.
János 14,10 nem azt jelenti, hogy Jézus csak „Isten lakhelye”
Idézed János 14,10-et: „A beszédeket, amelyeket én mondok néktek, nem magamtól mondom; hanem az Atya, aki énbennem lakik, ő cselekszi e dolgokat.” Ebből azt a következtetést vonod le, hogy Jézus nem Isten, hanem csupán az Isten lakik benne. Csakhogy ugyanebben a szakaszban Jézus olyat mond, amit a te rendszered nem tud megemészteni: „Aki engem látott, látta az Atyát.”
Ez nem egyszerű prófétai közvetítés. Mózes nem mondta: aki engem látott, látta Jahvét. Illés nem mondta: aki engem látott, látta az Urat. Jeremiás nem mondta: aki engem látott, látta az Atyát. Jézus viszont ezt mondja. És nem azért, mert ő egy jobb hangszóró, mint a próféták, hanem mert közte és az Atya között egyedülálló, isteni egység van.
A János 14-ben szereplő „én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem” nem egyirányú megszállást jelent. Nem arról van szó, hogy az Atya beköltözött Jézusba, Jézus pedig ettől prófétai csatorna lett. A mondat kölcsönös bennelakást fejez ki: „én az Atyában, az Atya bennem”. Ez nem fér bele a te „Isten lakik az ember Jézusban” sémádba. Mert ha csak az Atya lakik Jézusban, akkor mit jelent az, hogy Jézus az Atyában van?
A katolikus teológia erre ad koherens választ: az Atya és a Fiú személyesen különböznek, de isteni lényegük egy; cselekvésük kifelé oszthatatlan; a Fiú emberi természetében azt mondja és teszi, amit az Atyától kapott, de ez nem alacsonyabb isteni rangot jelent, hanem az örök Fiú küldetésének történeti megvalósulását.
Te ezzel szemben János 14-ből csak annyit emelsz ki, ami Jézus engedelmességét mutatja, és elhallgatod vagy aláásod azt, ami isteni egységét mutatja. Ez nem exegézis, hanem ollózás.
A Szentlélek elküldése: kérés nem jelent alacsonyabbrendűséget
Azt írod: ha a Fiú az Atyával egyenrangú örök Isten lenne, akkor nem kellett volna kérnie az Atyát, hogy elküldje az Igazság Lelkét. Ez az érv csak akkor működne, ha az isteni személyek között semmiféle rend, reláció, küldés, eredés, kérés vagy szeretetkapcsolat nem lehetne anélkül, hogy az egyik alacsonyabb rendű lenne a másiknál. Csakhogy ez nem keresztény teológia, hanem primitív ranglétra-gondolkodás.
A Szentháromságban az Atya, a Fiú és a Szentlélek nem három versengő istenség. Az Atya a Fiú forrása az örök születés szerint; a Fiú az Atyától születik; a Szentlélek az Atyától és a Fiútól származik. Ez a személyi rend nem lényegi alá-fölérendeltség. A Fiú nem kevesebb Isten, mert Fiú. A Lélek nem kevesebb Isten, mert származik. A személyes eredések nem rangcsökkenések.
Ráadásul János evangéliumában nemcsak az szerepel, hogy Jézus kéri az Atyát, hanem az is, hogy ő maga küldi a Lelket: „amikor eljön a Vigasztaló, akit én küldök nektek az Atyától”. Máshol pedig azt mondja: „ha elmegyek, elküldöm őt hozzátok.” Most akkor a te logikád szerint Jézus mégis isteni küldő? Vagy csak azokat a verseket olvasod szó szerint, amelyek alárendeltséget sugallnak, a többit pedig elteszed a fiókba?
A helyes értelmezés egyszerű: a megváltás rendjében a Fiú az Atyától küldetett, és emberi természetében imádkozik, kér, engedelmeskedik. Ugyanakkor mint örök Fiú az Atyával együtt küldi a Lelket. Az üdvrendi küldés nem cáfolja a lényegi egyenlőséget. Ha ezt nem érted, akkor minden olyan szöveget, ahol Jézus imádkozik vagy engedelmeskedik, automatikusan istensége ellen fogsz fordítani. De ezzel nem Jézust érted meg, hanem saját előfeltevésedet ismételgeted.
Máté 4: Jézus nem azért idézi Istent harmadik személyben, mert nem Isten
A kísértéstörténetből is azt próbálod kihozni, hogy Jézus nem lehet Isten, mert a Sátánnak azt mondja: „Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj.” Szerinted ha Jézus Isten volna, akkor azt kellett volna mondania: „engem imádj”. Ez az érv olyan szinten félreérti a jelenetet, hogy már szinte fáj.
Jézus itt a Második Törvénykönyvet idézi. Az idézet szövegét mondja. Egy idézetben természetes, hogy az eredeti szöveg nyelvtani alakja megmarad. Ha én azt mondom: „meg van írva: ne legyenek idegen isteneid előttem”, attól még nem az következik, hogy én vagyok Mózes, hanem az, hogy idézek. Jézus a Sátán kísértésére az Írással válaszol, mert mint az új Ádám és az igaz Izrael, engedelmesen áll ott, ahol Ádám és Izrael elbukott.
Továbbá a katolikus hit szerint Jézus valóságos ember. Emberként valóban imádja az Atyát. Emberként valóban engedelmes. Emberként valóban kísértést szenved. Ez nem tagadja istenségét, hanem megtestesülésének valóságát mutatja. Te mindig úgy érvelsz, mintha a katolikus hit azt mondaná: Jézus csak Isten, és embersége színjáték. De a katolikus hit éppen ezt utasítja el. Jézus valóságos ember. Csak nem puszta ember.
Ha pedig azt állítod, hogy Jézusnak a kísértéskor azt kellett volna mondania: „Sátán, engem imádj”, akkor megint nem érted a megváltás drámáját. Jézus nem a sátáni ajánlat feltételei között akarja bizonyítani istenségét. Nem fogadja el a Sátán játékszabályait. Az Atyának engedelmes Fiúként utasítja vissza a hamis uralmat. Ez nem istenségének tagadása, hanem messiási engedelmességének győzelme.
Theodosius ediktuma továbbra sem a Szentháromság születési anyakönyve
Újra és újra idézed Theodosius ediktumát, mintha ha elég sokszor mondod, végül a Szentháromság valóban 380-ban születne meg a császári tollból. De a történeti tények nem hajlanak meg a refrén előtt.
A Szentháromság hite nem Theodosius találmánya. Nem is Konstantin találmánya. Nem Nicea találmánya. Nicea és Konstantinápoly zsinatai megfogalmazták és megvédték azt, amit az apostoli hit már hordozott. A keresztelési parancsban ott van az Atya, Fiú és Szentlélek neve. János prológusában ott van az Ige istensége. Tamás hitvallásában ott van Jézus Istenként való megszólítása. Pál áldásában ott van a háromságos szerkezet. Az Apostolok Cselekedeteiben a Szentléleknek hazudni Istennek való hazugság. A Zsidókhoz írt levél a Fiúhoz intézi az isteni trónról szóló zsoltárszót.
És jóval Theodosius előtt az egyházi írók már Krisztus istenségéről és az Atya, Fiú, Lélek isteni rendjéről beszélnek. Antiochiai Ignác Krisztust „Istenünknek” nevezi. Jusztinosz vértanú a Logoszról beszél. Iréneusz az Atya, Fiú és Lélek üdvtörténeti egységét tanítja. Tertullianus már a Trinitas szót használja. Origenész a Fiú örök születéséről értekezik. Ezek mind jóval Theodosius előtt vannak. Tehát ha Theodosius találta ki, akkor időgéppel dolgozott. Ez lenne az egyetlen módja a te történeti meséd megmentésének.
Az ediktum államjogi szöveg. Kemény, császári, politikai szöveg. Lehet vitatni a hangnemét, a szankcióit, az arányosságát. De abból, hogy a császár jogilag a niceai hit mellé állt, nem következik, hogy ő találta ki a dogmát. A házasságot sem az az állam találta ki, amely törvényben védi. Az igazságot sem az a bíróság találja ki, amely ítéletben kimondja. És a Szentháromságot sem az a császár találta ki, aki politikailag kötelezővé akarta tenni a niceai hitet.
A „háromarcú istenmodell” nem a katolikus hit, hanem a te karikatúrád
A „háromarcú istenmodell” kifejezésed már önmagában megmutatja, hogy nem a katolikus tanítást cáfolod, hanem annak eltorzított rajzát. A katolikus hit nem azt tanítja, hogy Istennek három arca van. Nem azt, hogy egy személy három maszkot visel. Nem azt, hogy három isten össze van ragasztva. Nem azt, hogy Jézus emberi arcára ráhúztak egy császári maszkot.
A katolikus hit azt tanítja: egyetlen isteni természet, három valóságos személy. Az Atya nem a Fiú, a Fiú nem a Szentlélek, a Szentlélek nem az Atya. De az Atya Isten, a Fiú Isten, a Szentlélek Isten; mégsem három Isten, hanem egy Isten. Ez nem háromarcúság, hanem személyes háromság az egy isteni lényegben.
A te rendszered viszont sokkal közelebb sodródik ahhoz, amit te vádolsz. Nálad van egy legfőbb Isten, van egy belőle származó nem örök „Ige Isten”, van egy ember Jézus, akiben ez az Ige lakik. Ez nem bibliai monoteizmus, hanem széteső isteni hierarchia. A katolikus Szentháromság megőrzi az egyistenhitet; a te rendszered viszont isteni lényeket rangsorol. Tehát mielőtt „háromarcú istenezel”, érdemes volna észrevenned, hogy a többistenhit felé nem a katolikus dogma, hanem a te henoteista beszéded csúszik.
A 4 Ezdrásra épített kánonvádad körkörös és bizonyítatlan
Most térjünk a kánonra. Azt mondod, Jeromos „Ezsdrás kánonjaként” emlegetett könyvekről beszélsz, és 4 Ezdrás 14 alapján azt állítod: Isten 94 könyvet diktált Ezsdrásnak, ebből 24 nyilvános, 70 titkos, tehát a római kánonból 45 könyv hiányzik. Ez látványos, csak éppen nem bizonyítja, amit szeretnél.
Először is: 4 Ezdrás nem kánoni tekintélyű a katolikus Egyházban. Nem azért, mert „Róma elnyomta az igazságot”, hanem mert nem rendelkezik azzal az apostoli vagy prófétai kánoni tekintéllyel, amely alapján a Szentírás része lenne. Egy kánonon kívüli apokaliptikus irat önmagában nem döntheti el a kánon kérdését. Ez körkörös érvelés: a katolikus kánon rossz, mert egy nem katolikus kánoni státuszú irat szerint más könyvek is vannak. De miért fogadjam el döntő tekintélyként azt az iratot, amelynek tekintélye éppen vitatott?
Másodszor: 4 Ezdrás apokaliptikus irodalom. A titkos könyvek, elrejtett bölcsesség, természetfeletti diktálás, végidők bölcseinek szánt iratok motívuma ismert apokaliptikus toposz. Te ezt úgy kezeled, mintha egy könyvtári leltár volna: 94 darab, abból 49 megvan, 45 hiányzik, tessék elszámolni. Ez a műfaj félreértése. Az apokaliptikus szöveg nem úgy működik, mint egy raktári készletnyilvántartás.
Harmadszor: még ha a szöveget szó szerint vennénk is, a 70 titkos könyv nem nyilvános kánonként van bemutatva. Maga a szöveg mondja: az első 24-et nyilvánosságra kell hozni, a többit a bölcseknek kell megőrizni. Vagyis ebből sem következik, hogy a teljes közösségi, liturgikus, nyilvános Szentírásnak 94 könyvből kellett volna állnia. Te a saját idézeteddel lősz lábon magadnak: a szöveg szerint sem mind a 94 közhasználatú kánon.
Negyedszer: hol vannak ezek a könyvek? Mi a címük? Mi a szövegük? Milyen kéziratokban maradtak fenn? Mely közösségek olvasták őket istentiszteleten? Mely apostoli vagy prófétai hagyomány igazolja őket? Ha nincsenek meg, akkor nem lehet belőlük dogmatikai érvet faragni. A „léteztek, de elrejtették őket” típusú érv nem bizonyíték, hanem összeesküvés-elméleti menedékhely.
Ötödször: az, hogy a Szentírás más elveszett vagy ismert könyvekre utal, nem teszi azokat automatikusan sugalmazottá. A Biblia említ forrásokat, krónikákat, háborúk könyvét, igazak könyvét; Pál pogány költőket is idéz. Ettől azok nem lesznek kánoni Szentírás. Egy könyv említése nem azonos annak sugalmazottságával. Ha ezt nem érted, akkor minden ókori hivatkozásból kánont csinálsz, és a Biblia mellé lassan fél alexandriai könyvtárat oda kellene kötni.
Jeromosra hivatkozni itt nem menti meg az érvelésedet
Jeromos valóban foglalkozott a héber kánon kérdésével, Ezsdrással, a könyvek számával, és ismerte az ilyen hagyományokat. De ebből nem következik, hogy a 4 Ezdrás 94 könyves elbeszélését kánoni tényként fogadta volna el. Jeromos nem a te apokrif-kánonromboló rendszered előfutára. Ő fordító, tudós, egyházatya volt, aki ugyan vitázott a deuterokanonikus könyvek státuszáról, de nem azt tanította, hogy Róma 45 sugalmazott könyvet elrejtett.
A katolikus kánon és a zsidó könyvszámlálás közötti különbségeket ráadásul nem lehet ilyen egyszerű számtannal kezelni. A zsidó hagyomány 24 könyve nagyrészt megfelel a protestáns Ószövetség 39 könyvének, csak más csoportosítással. A katolikus Ószövetség pedig a deuterokanonikus könyvekkel bővebb. Te viszont a számokkal úgy zsonglőrködsz, mintha a könyvek darabszáma önmagában bizonyítaná, hogy Róma eltitkolt valamit. Ez könyvelői apokaliptika, nem kánontörténet.
A kánon kérdése nem úgy dől el, hogy egy apokrif irat nagy számot mond. Hanem úgy, hogy az Egyház felismeri: mely iratok hordozzák a sugalmazott tanúságot, melyeket olvasta a liturgiában, melyek állnak összhangban az apostoli hittel, melyek kapcsolódnak a prófétai-apostoli hagyományhoz. Te ezt mind félreteszed, mert neked jobban tetszik a 94-es szám. Csakhogy a hit nem számmisztika.
Az „apostolok különbséget tettek Jézus és a benne lakó Isten között” állításod hamis
Azt állítod, hogy az apostolok alapszabályként különbséget tettek az Emberfia Jézus és a testében lakó Isten között. Erre azonban nem hozol apostoli tanítást, csak a saját olvasatodat. Az apostolok nem azt hirdetik, hogy Jézusban lakott egy másik isteni alany, akit el kell választani tőle. Az apostolok azt hirdetik, hogy Jézus a Krisztus, az Isten Fia; hogy benne lakozik testileg az istenség egész teljessége; hogy ő a láthatatlan Isten képmása; hogy minden általa és érte teremtetett; hogy ő mindenek előtt van; hogy Tamás őt Istennek vallja; hogy őt imádják; hogy az ő nevében üdvözülünk.
Pál nem mondja: „az ember Jézusban lakó Isten által üdvözülünk.” Azt mondja: „Krisztus szeretett engem és önmagát adta értem.” Nem mondja: „az Ige Isten egy emberi testből beszélt.” Azt mondja: „Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született.” Nem mondja: „egy ember, akiben Isten lakott, megbékéltetett minket.” Azt mondja: „Isten Krisztusban kiengesztelte magával a világot.”
Az apostoli tanúságban Jézus személye egységes. Van különbség természetek szerint: istensége szerint örök, embersége szerint született, szenvedett, meghalt. De nincs két alany. Nincs két Krisztus. Nincs egy emberi beszélő és egy benne lakó isteni beszélő, akiket folyton szét kell választani. Ezért katolikus a krisztológia: megkülönböztet, de nem választ szét; egyesít, de nem kever össze.
Te viszont szétválasztasz. És ez nem apostoli alapszabály, hanem eretnek alapművelet.
A te rendszeredben Jézus kijelentései szétesnek
Próbáld a saját rendszered alapján értelmezni Jézus nagy kijelentéseit:
„Aki engem látott, látta az Atyát.” Ha Jézus csak ember, akiben Isten lakik, akkor legfeljebb azt mondhatná: aki engem hall, hallja az Istent, aki bennem lakik. De látni őt és látni az Atyát? Ez túl erős.
„Én és az Atya egy vagyunk.” Ha ez csak erkölcsi egység vagy bennelakás, akkor miért akarják megkövezni? A próféták is Isten akaratát tették, mégsem mondták ezt így.
„Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok.” Ha Jézus emberi személye csak később keletkezett, akkor ki mondja ezt? A benne lakó Ige? De a szövegben Jézus mondja. Ha azt mondod, itt a benne lakó Ige beszél, akkor máris két beszélő alanyod van egy szájban. Ez a krisztológiai hasadás.
„Én vagyok az út, az igazság és az élet.” Egy ember, akiben Isten lakik, lehet útmutató, tanító, próféta. De maga az élet? Az örök élet forrása? Ez isteni igény.
„Én feltámasztom őt az utolsó napon.” Egy próféta imádkozhat feltámadásért. Jézus saját hatalommal ad életet.
A te rendszered csak úgy tudja kezelni ezeket a mondatokat, hogy minden alkalommal eldöntöd: most az ember Jézus beszél, vagy a benne lakó Ige. De ez kívülről ráerőltetett felosztás. A szöveg nem így beszél. A szövegben egy Krisztus beszél.
A kánon elleni támadásod a saját Bibliádat is felfalja
Amikor azt mondod, hogy Róma önkényesen hozta létre a kánont, akkor nemcsak a katolikus kánont támadod. A saját bibliahasználatod alapját is megrágod. Mert honnan tudod, hogy János evangéliuma hiteles? Honnan tudod, hogy Máté hiteles? Honnan tudod, hogy Pál levelei sugalmazottak? Mert az Egyház megőrizte, olvasta, továbbadta, felismerte őket.
Persze mondhatod: „a Szentlélek tanúsítja”. De kinek? Neked egyénileg? Akkor bárki bármelyik könyvre mondhatja ugyanezt. A gnosztikus is. A mormon is. A modern apokrifrajongó is. A kánon nem magánízlés kérdése. Ha a kánon tekintélyét teljesen szubjektívvé teszed, akkor a Biblia is szétesik egyéni könyvválogatássá.
Ezért különösen mulatságos, hogy te egyszerre használod Jánost dogmatikai fegyverként, és közben azt mondod: a kánont Róma önkényesen állította össze. Ha Róma önkényes, miért bízol Jánosban? Ha Jánosban bízol, miért tagadod azt az egyházi folyamatot, amely Jánost számodra megőrizte és kánoniként átadta? Ez az a pont, ahol a magánbiblicizmus saját farkába harap.
A Szentháromság nem a te „római modell” elleni ellenérveiddel kezdődik, hanem Krisztus imádásával
A Szentháromság-dogma nem hideg filozófiai rejtvényként jelent meg. Az Egyház azért jutott el a pontos megfogalmazáshoz, mert a keresztények kezdettől imádták Krisztust, kereszteltek az Atya, Fiú és Szentlélek nevében, tapasztalták a Lélek isteni működését, és közben ragaszkodtak Izrael egyistenhitéhez. Ezt a három dolgot kellett egyszerre megőrizni:
egy Isten van;
Jézus Krisztus valóban Istenként imádandó;
a Szentlélek is isteni módon cselekszik és szentel meg.
Az ariánus megoldás az volt: a Fiú alacsonyabb rendű. A modalista megoldás az volt: az Atya, Fiú és Lélek csak szerepek. A te megoldásod valami még kuszább: van egy Ige Isten, aki nem azonos az ember Jézussal, de benne lakik, miközben az Ige sem örök úgy, mint az Atya, és valahol ott lebeg a henoteista „istenek” világa. A katolikus dogma viszont egyszerre őrzi az egy Istent, Krisztus teljes istenségét, Krisztus teljes emberségét és a személyek valódi különbségét.
Ezért nem a Szentháromság a „kitalált modell”, hanem a te rendszered a barkácsmodell. A Szentháromság a bibliai adatok kényszerítő összefogása. A te tanod a bibliai adatok szelektív feldarabolása.
Összegzés: a válaszod nem cáfolat, hanem újabb önleleplezés
Nézzük, mit állítottál, és mi maradt belőle.
A „János első levele” miatti kifogásod félreolvasás: az „1.” sorszám volt, nem bibliai könyv.
Az Illés–Énók-érved csak azt bizonyítja, hogy ők nem saját hatalmukból mentek fel; nem cáfolja, hogy János 3,13 Krisztus egyedülálló mennyei eredetéről és tekintélyéről szól.
Az „Emberfia” cím nem puszta emberi cím, hanem Dániel 7 mennyei alakjának címe is.
Az Ige és Jézus kettéválasztása nesztoriánus jellegű tévedés: János szerint az Ige testté lett, nem csak testben lakott.
János 14 nem Jézus puszta eszköz voltát tanítja, hanem az Atya és Fiú kölcsönös bennelakását és egységét.
A Szentlélek elküldésének kérése nem ontológiai alsóbbrendűség, hanem az üdvrendi küldés és a megtestesült Fiú imádságos engedelmessége.
A kísértéstörténetben Jézus az Írást idézi; a harmadik személyű forma nem bizonyítja, hogy ő nem Isten.
Theodosius ediktuma jogi szöveg, nem a Szentháromság születési helye.
4 Ezdrás 94 könyves elbeszélése nem kánontörténeti bizonyíték, hanem apokaliptikus hagyomány; ráadásul maga sem állítja, hogy mind a 94 nyilvános kánoni könyv lenne.
A kánon elleni támadásod a saját bibliahasználatodat is aláássa.
Végső soron tehát nem te cáfoltad a katolikus hitet, hanem a válaszod mutatta meg, mennyire sokfelé húz a rendszered. Egyszerre akarsz Jánosra hivatkozni és Jánost kettévágni. Egyszerre akarsz kánont használni és kánont rombolni. Egyszerre akarsz monoteista lenni és „Ige Istenről”, „istenek közül felkent” lényekről beszélni. Egyszerre akarsz Jézust tisztelni és megtagadni tőle azt, amit Tamás megvallott: „Én Uram és én Istenem.”
A katolikus hit ezzel szemben nem zavaros. Egy Krisztus van: az örök Ige, aki testté lett. Egy Isten van: Atya, Fiú és Szentlélek. Egy remény van: Krisztusban az örök élet, Isten színelátása, a feltámadás és az új teremtés dicsősége. És egy apostoli Egyház van, amely ezt nem Theodosiustól tanulta, hanem Krisztustól és az apostoloktól kapta.
Te pedig, kedves barátom, bármennyit emlegeted is az „űrszekeret”, a „94 könyvet” és a „római császárok istenmodelljét”, továbbra is ugyanabba a falba ütközöl: János nem azt mondja, hogy egy emberben lakott egy Isten, hanem azt, hogy az Ige testté lett. Ez az a mondat, amely előtt az egész rendszered térdre rogy.
3. A „Róma 382-ben önkényesen létrehozta a Bibliát” meséd történelmileg gyenge és önmagát is aláássa
Azt állítod, hogy azért nem tudunk más mennybe vitelekről, mert „a Róma Főpapja által vezetett egyház” az erről szóló könyveket nem vette be az „önkényesen létrehozott” kánonba 382-ben. Ez az állítás két szinten is bajban van.
Először: bizonyítatlan. Melyik könyvekről beszélsz? Milyen apostoli eredetük volt?"
Én arról beszélek, amit Jeromos Ezsdrás kánonjaként emlegetett. Azokról a Könyvekről, amelyek
a Róma Főpapja által vezetett egyház Ó szövetségi könyvei között nem szerepelnek, ellenben más
a Római Egyház kánonjához tartozó könyvek is utalnak létezésükre.
Történelmi tény, hogy Ezsdrás Istene újra diktálta Ezsdrásnak és társainak az összes elveszett Könyv tartalmát. Összesen 94 db könyvet. A Róma Főpapja által vezetett egyház kánonja azonban csak 49 könyvet tartalmaz. Ez azt jelenti , hogy összesen 45 könyv hiányzik.
4 Ezra 14
[21] Mert a te törvényedet elégették, és így senki sem ismeri már a dolgokat, melyeket Te cselekedtél, vagy amelyeket cselekedni fogsz.
[22] Ezért, ha kedvességet találtam előtted, küldd el a Szent Szellemet nekem, és én majd leírok mindent, ami a világban történt a kezdettől fogva, mindazokat a dolgokat, melyek írva voltak a te törvényedben, hogy az emberek megtalálhassák az ösvényt, és hogy azok, akik az utolsó időkben élni szeretnének, életet találhassanak."
[23] Felelt nekem, mondván: „Menj, gyűjtsd össze a népet, és mondd meg nekik, hogy ne keressenek téged negyven napig.
[24] És készíts elő magadnak sok író-táblát, és vidd magaddal Sareát, Dabriát, Selemiát, Etánuszt és Ázielt – őket ötüket, mert ezek megtanultak gyorsan írni;
[25] És gyere vissza ide, és én meggyújtom majd szívedben az értelem lámpását, amely nem fog kialudni, amíg be nem fejezed, amit le kell írnod.
[26] És amikor befejezted, néhány dolgot nyilvánosságra hozhatsz majd, de lesz néhány, melyet titokban kell a bölcseknek átadnod. Holnap ebben az órában elkezded az írást."
[37] Azután magam mellé vettem az öt embert, ahogyan parancsolta nekem, és kimentünk a mezőre, és ott maradtunk.
[38] A következő napon, íme, egy hang szólt hozzám, mondván: „Ezsdrás, nyisd ki szájadat és idd meg, amit én adok neked inni."
[39] Akkor kinyitottam a számat, és íme, egy teli poharat kínáltak nekem; olyasmivel volt tele, mint a víz, de a színe olyan volt, mint a tűznek.
[40] Elvettem és ittam; és amikor megittam, a szívem megtelt értelemmel, és mellkasomban megnövekedett a bölcsesség, mert szellemem visszanyerte emlékezetét;
[41] És megnyíltak ajkaim, és nem voltak többé bezárva.
[42] És a Magasságos értelmet adott az öt férfinak is, és váltásban írták, amiket diktáltam, olyan betűkkel, melyeket korábban nem ismertek. Negyven napig ültek, és nappal írtak, és éjjel ették kenyerüket.
[43] Ami engem illet, nappal beszéltem, és nem hallgattam éjjel sem.
[44] Így a negyven nap alatt kilencvennégy könyv íratott meg.
[45] És amikor a negyven nap véget ért, a Magasságos ismét szólt hozzám, mondván: „Hozd nyilvánosságra az első huszonnégy könyvet, amit írtatok, hadd olvassák az arra érdemesek és az érdemtelenek egyaránt;
[46] De őrizd meg a többi hetvenet, hogy a néped között levő bölcseknek adhasd azokat.
[47] Mert bennük van az értelem csírája, a bölcsesség forrása, és a tudás folyama."
1. János 3,13: nem mennyei közlekedési szabály, hanem Krisztus kinyilatkoztatói tekintélye
Azt írod, hogy Jézus „valóságos mennybe való felemelkedésről tanúskodott”, majd megpróbálod azzal feloldani Énók és Illés esetét, hogy ők nem „maguk mentek fel”, hanem „felvitettek”. Ez első hallásra ügyes különbségtételnek látszik, de valójában nem oldja meg a szöveg értelmét, mert János 3,13-ban Jézus nem mennyei utazási módokról tart előadást Nikodémusnak.
Kezdjük mindjárt azzal, hogy alapvetően kevered János Evangéliumát és János első levelét.
A vita nem az 1. János 3:13 ban található kijelentés kapcsán alakult ki, hanem a János Evangéliuma
3. fejezet 13-ban ,az ember Jézus által tett kijelentés kapcsán.
Az emberfia Jézus ezen kijelentése van ott feljegyezve.
János 3:13 És senki sem ment fel a mennybe, hanemha az, aki a mennyből szállott alá, az embernek Fia, aki a mennyben van. 14 És amiképpen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, akképpen kell az ember Fiának felemeltetnie. 15 Hogy valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
Nagyon is helyénvaló volt hát Bethsabénak az érvelésére, amikor azt állította, hogy Illés nem ment fel a mennybe azzal érvelni, hogy nincs ellentmondás az Úr Jézus állítása és Illés Égbe menetele között.
Tudniillik Illés nem maga ment fel a menybe, ahogyan azt az Úr Jézus tette, hanem űrszekéren vitetett angyalok által a mennybe. Ugyanez a helyzet Énók esetében is.
Az Úr Jézus kijelentése más tekintetben is információt közöl. Hogy még véletlenül se merüljön fel
annak az istenkáromlásnak a lehetősége, hogy az Úr Jézusból valaki örök istent kreáljon, az Úr Jézus
egyértelművé tette, hogy Ő emberfiaként szállott alá az Égből, és nem örökistenként.
Ez nem jelenti azt, hogy az Ige Isten - aki nem más, mint Izrael Istene és Atyja, aki felkenetett az istenek közül szintén ne szállott volna alá az Égből, hogy az ember Jézus testében megjelenjen ,és
ember testéből szóljon a népéhez. DE a kettő, az ember fia és az Ige Isten nem összekeverendő.
Ez alapszabály volt az apostolok részéről. Ők is különbséget tettek az Ember Fia Jézus és a testében lakozó Isten között.
Ezt a fontos tényt nem ismerhették a római császárok, amikor a keresztények isteneként definiáltak
egy olyan istenmodellt, amely szerint az Ember Fia Jézus, valami örökistenségként egy háromtagú istenmodell egyik tagja, arca lenne.
Ezt állították a római császárok az általuk törvényesített, mindenki számára kötelezően előírt istenmodellel kapcsolatban:
„Gratianus, Valentinianus és Theodosius császárok edictuma Konstantinápoly lakosságához. Megparancsoljuk, hogy mindazok a népek, amelyek a mi kegyelmes kormányzatunk uralma alatt állanak, abban a vallásban éljenek, amelyet a hagyomány szerint Szent Péter apostol adott át Róma népének, s amely azóta is töretlenül él napjainkig: az a hitvallás ez, amelyet Damasus pápa és Péter, Alexandria püspöke, az apostoli szentségű férfiú is helyesnek tart. Tehát: mindenkinek hinnie kell az apostoli hitvallás és az evangéliumi tanítás értelmébenaz Atyának, Fiúnak és Szentléleknek egységesen isteni voltát, egyenrangú méltóságát és szent hármasságát.Meghagyjuk, hogy akik ezt a hitvallást követik, a katolikus keresztények nevét viselhetik, a többiek azonban, akiket eszteleneknek és őrülteknek ítélünk, az eretnek hitvallásuknak megfelelő gyalázatos nevet viseljék, gyülekezeteik nem nevezhetik magukat ecclesiáknak és egyelőre az isteni bosszúnak adjuk át őket, de majd, amidőn isteni sugallatból erre utasítást kapunk,magunk is gondoskodunk megbüntetésükről.” – Ld. Római történeti chrestomathia (szerk.: Borzsák I.). Budapest, 1963, 281 sk.
Ezzel szemben az Evangéliumokból kiderül, hogy a római császárok hiába akarták háromarcú istenüket egyik arcát az Ember Fia Jézusra , mint valami maszkot ráerőltetni, mert az Evagéliumok nem támogatták a császárok eme öttletét.
Az Úr Jézus ugyanis nemcsak azt hangsúlyozta, hogy Ő ember Fia, hanem azt is hogy nem Ő az Isten, hanem az Isten csak benne lakozik. Ezen kívül amit csak mond, amit csak cselekszik, azt nem ő, mint ember cselekszi, hanem a benne lakozó Istene és Atyja cselekszi azokat.
János 14: 10 Nem hiszed-é, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van? A beszédeket, amelyeket én mondok néktek, nem magamtól mondom;hanem az Atya, aki énbennem lakik, Ő cselekszi e dolgokat. 11 Higgyetek nékem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van; ha pedig nem, magukért a cselekedetekért higgyetek nékem.
Semmi esetre sem támogatják az Úr Jézus ezen szavai, a római császároknak az istenmodelljében a Fiú nevet viselő tagjával kapcsolatos azon megállapítását, miszerint a Fiúnak a méltósága egyenrangú lenne az Atya nevet viselő Isten méltóságával.
Ezt az Úr Jézus további kijelentései is igazolják,amikor a János Evangéliumának a 14. fejezetében feljegyzett , általam idézett szavait így folytatja:
János 14:15 Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok. 16 És én kérem az Atyát, és más Vigasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökké. 17 Az igazságnak ama Szellemét: akit a világ be nem fogadhat, mert nem látja Őt és nem ismeri Őt; de ti ismeritek Őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad.
Ha a Fiú az Atyjával egyenrangú örök isten lenne, akkor nem kellett volna az Úr Jézusnak az Atya beleegyezését kérni ahhoz, hogy elküldhesse az Igazság Szellemét a hitetlenek világába.
DE az Ember Fia engedelmes szolgája volt az egy ideig benne lakozó Istennek, és mindmáig az is maradt.
A római császárok által kitalált és a törvény szigorával másokra erőltetett istenmodell tehát istenkáromlás.
Mielőtt Izrael Istene és Atyja beköltözött volna az Ember Fia emberi testébe,az Ember Fia megkísértetett a Sátántól. Nem azt mondta a Sátánnak, hogy ő az örök isten, és a Sátánnak előtte kellene meghajolni, és neki kellene szolgálni, hanem egyes szám harmadik személyében utalt az Istenre, akit egyedül megillet a szolgálat(letreuó). A Sátánnal való beszélgetés alatt Jézus végig egyes szám harmadik személyében beszél az Istenről, és nem úgy, mintha ő maga is az Isten valami egyenrangú része lenne.
Máté 4: 8 Ismét egy igen magas hegyre vitte Őt az ördög, és megmutatá néki a világ összes birodalmát és azok dicsőségét, 9 És monda néki: Mindezeket néked adom, ha leborulva imádsz engem. 10 Ekkor monda néki Jézus: Eredj el sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj. 11 Ekkor elhagyá Őt az ördög.
Kedves barátom, a válaszod ismét ugyanazt a mintát követi: egy bibliai verset kiszakítasz a szövegkörnyezetéből, hozzákeversz egy kevés Jehova Tanúitól örökölt földhözragadt eszkatológiát, egy adag nesztoriánus személyhasítást, némi ariánus Fiú-kisebbítést, majd az egészet meglocsolod a „Róma Főpapja” és a „római császárok által kitalált három az egyben istenmodell” állandó refrénjével. Ez nem bibliaértelmezés, hanem dogmatikai barkácsolás: mintha valaki egy templom üvegablakát szétverné, majd a szilánkokból saját tükröt rakna össze, és azt mondaná: „íme, végre látom az igazságot”.
Menjünk végig sorban, mert a szövegedben több különböző tévedés torlódik egymásra: János 3,13 félreolvasása, a kánon elleni összeesküvés-elmélet, János 1,1 nesztoriánus szétvágása, Krisztus istenségének tagadása, az 1Kor 15 önkényes magyarázata, Mikeás 5 félreértése, az Illés–Mózes-féle végidős spekuláció, az ezeréves földi uralom khiliaszta tévedése, a Zsolt 37 és az αἰών szó leegyszerűsítése, valamint a „kicsiny nyáj” és „más juhok” judaizáló beszűkítése.
1. János 3,13: nem mennyei közlekedési szabály, hanem Krisztus kinyilatkoztatói tekintélye
Azt írod, hogy Jézus „valóságos mennybe való felemelkedésről tanúskodott”, majd megpróbálod azzal feloldani Énók és Illés esetét, hogy ők nem „maguk mentek fel”, hanem „felvitettek”. Ez első hallásra ügyes különbségtételnek látszik, de valójában nem oldja meg a szöveg értelmét, mert János 3,13-ban Jézus nem mennyei utazási módokról tart előadást Nikodémusnak. Nem azt magyarázza, hogy ki saját lábon, ki szekéren, ki angyali kísérettel, ki viharral, ki pedig isteni erőből jutott az égbe. A szöveg nem égi közlekedéstörténet.
A közvetlen összefüggésben Jézus ezt mondja Nikodémusnak: „Ha földi dolgokról beszéltem nektek, és nem hisztek, hogyan fogtok hinni, ha mennyei dolgokról beszélek?” Majd jön: „Senki sem ment fel a mennybe, csak az, aki alászállt a mennyből, az Emberfia.” Tehát a téma nem az, hogy Ábrahám, Mózes, Illés vagy Énók pontosan milyen állapotban van, hanem az, hogy ki tud hitelesen beszélni a mennyei dolgokról. Jézus állítása: senki másnak nincs olyan közvetlen, eredeti, isteni ismerete a mennyei valóságról, mint annak, aki onnan jött.
Ezért a „felvitetett, nem maga ment” megoldásod csak féloldalas. Igen, Énók és Illés nem saját hatalmukból ragadtattak el. Ebben igazad van. De János 3,13 lényege még ennél is mélyebb: Jézus nem pusztán „feljutott”, hanem alászállt; nem pusztán kapott mennyei élményt, hanem mennyei eredetű; nem pusztán látott valamit Isten világából, hanem ő maga az, aki az Atyát ismeri, mert az Atyától jött. Énók és Illés kivételes isteni kegyelemben részesültek. Jézus viszont nem kivételes kedvezményezett, hanem az örök Fiú, aki a mennyei dolgok természetes, saját jogú ismerője.
Ráadásul János evangéliuma egészében ez a gondolat állandó: Jézus „felülről” jön, az Atyától jön, azt mondja, amit látott és hallott, nem emberi tanítást ad át. Aki ezt nem látja, az János 3,13-at levágja János evangéliumának egész teológiájáról, aztán csodálkozik, hogy csak egy árva félmondat marad a kezében.
2. Énók és Illés nem cáfolják János 3,13-at, hanem éppen megvilágítják a különbséget
Énók és Illés esete valóban különleges. Énókról azt olvassuk, hogy „Isten magához vette”; Illésről pedig, hogy tüzes szekér és forgószél által felvitetett. De ebből nem következik, hogy ők ugyanúgy birtokolnák a mennyei dolgok ismeretét, mint Krisztus. Nem jöttek le a mennyből. Nem állította róluk a Szentírás, hogy ők az Atya egyszülött Fiaként ismerik Istent. Nem ők mondják: „aki engem látott, látta az Atyát”. Nem ők mondják: „mielőtt Ábrahám lett, én vagyok”. Nem ők adják a Lelket. Nem ők ítélik meg a világot. Nem ők az élet forrása.
A katolikus tanítás egyébként soha nem tagadta, hogy Énók és Illés rendkívüli módon vétettek ki a földi élet rendes sorsából. De a menny teljes megnyílása, az istenlátás boldogsága, a megváltottak végső mennyei állapota Krisztus húsvéti misztériumához kötődik. Krisztus halála és feltámadása előtt az igazak nem a kárhozatban voltak, hanem az igazak várakozó állapotában; ezért vallja az Egyház: „alászállt a holtakhoz”. Ez nem pokol a kárhozat értelmében, hanem az igazak várakozó tartománya. Krisztus nem azért szállt alá, hogy díszlátogatást tegyen, hanem hogy a megváltás győzelmét az ott várakozó igazaknak is meghirdesse.
Tehát János 3,13 nem azt mondja, hogy Isten soha senkit nem ragadhatott magához; és nem is azt, hogy az Ószövetség igazai örökre földi reménységre vannak ítélve. Azt mondja, hogy a mennyei dolgok teljhatalmú tanúja és közvetítője egyedül az Emberfia, aki alászállt a mennyből. Ez a vers nem a Jehova Tanúi földi reménységét támogatja, hanem Krisztus mennyei eredetét.
3. A „Róma 382-ben önkényesen létrehozta a Bibliát” meséd történelmileg gyenge és önmagát is aláássa
Azt állítod, hogy azért nem tudunk más mennybe vitelekről, mert „a Róma Főpapja által vezetett egyház” az erről szóló könyveket nem vette be az „önkényesen létrehozott” kánonba 382-ben. Ez az állítás két szinten is bajban van.
Először: bizonyítatlan. Melyik könyvekről beszélsz? Milyen apostoli eredetük volt? Melyik egyházi közösség olvasta őket liturgikusan mint sugalmazott iratokat? Milyen kéziratos hagyomány tanúsítja, hogy ezek az Egyház által elnyomott, hiteles kinyilatkoztatások voltak? Nem elég azt mondani: „biztos voltak ilyen könyvek, csak Róma kihagyta őket”. Ez nem történeti érv, hanem ködfüstölés.
Másodszor: önellentmondásos. Ha a kánon önkényes, akkor miért hivatkozol egyáltalán Jánosra, Pálra, Mikeásra, Zsoltárokra, Mátéra, Jelenésekre? Ki döntötte el számodra, hogy ezek a könyvek sugalmazottak? Ha az Egyház kánoni ítéletét elveted, de a kánonból neked tetsző könyveket mégis tekintélyként használod, akkor úgy viselkedsz, mint az ember, aki a hidat gyalázza, miközben azon állva kiabál át a túlpartra.
A 382-es római zsinat nem „kitalálta” a Bibliát. A kánon kialakulása hosszú, egyházi, liturgikus, apostoli hagyományban gyökerező folyamat volt. Az Egyház nem úgy ült össze, mint valami irodalmi zsűri, hogy kedv szerint válogasson kedvenc könyveket. Felismerte, mely iratok hordozzák apostoli eredetben, egyházi használatban és hitbeli összhangban a sugalmazott tanúságot. A kánon nem Róma önkényes könyvklubja, hanem az apostoli Egyház hitbeli emlékezete.
És különösen nevetséges, hogy te éppen 4 Ezdrást akarod kvázi döntő bizonyítékként használni, miközben a kánont önkényességgel vádolod. Ha a kánon nem számít, akkor miért ne idézhetnél bármit? Ha viszont számít, akkor 4 Ezdrás nem döntheti el a keresztény dogmát. Válassz: vagy van kánoni tekintély, vagy nincs. De az nem működik, hogy amikor János 1,1-et kell gyengíteni, akkor az Egyház kánonja gyanús, amikor viszont egy apokaliptikus fantáziát kell megtámasztani, akkor egy kánonon kívüli irat hirtelen fényes prófétai karddá változik.
4. János 1,1 nem „egy Ige Istenről” beszél Jézustól külön, hanem magáról a testté lett Krisztusról
Azt mondod: „Ide kevered János 1,1 kijelentését, ahol az Ige Istenről és nem az Úr Jézusról tanúskodik.” Ez a mondat a nesztoriánus szétválasztásod egyik legárulkodóbb része. János evangéliumának első fejezete maga cáfolja meg.
„Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige.” Majd néhány verssel később: „Az Ige testté lett, és közöttünk lakott.” És még tovább: „A kegyelem és az igazság Jézus Krisztus által lett.” János nem két történetet mond: az egyik az Ige Istenről, a másik egy Máriától született emberről. Egyetlen történetet mond: az örök Ige, aki Istennél volt és Isten volt, testté lett Jézus Krisztusban.
Te úgy beszélsz, mintha volna egy „Fiú Isten”, aki megjelent egy ember testében, de az az ember nem lehet Isten. Ez nem a jánosi hit, hanem a megtestesülés szétszerelése. A katolikus hit nem azt mondja, hogy egy ember Jézushoz később csatlakozott egy isteni lakó. Nem azt mondja, hogy egy emberi személyben ideiglenesen megszállt egy isteni lény. Hanem azt: az örök Fiú személye vette fel az emberi természetet. Ezért Jézus Krisztus egy személy: valóságos Isten és valóságos ember.
Nem az emberi természet vált istenséggé. Nem az isteni természet változott emberi természetté. Hanem az isteni személy felvette az emberi természetet. Ha ezt nem érted, akkor minden krisztológiai mondatot félre fogsz olvasni. A „Jézus ember” igaz. A „Jézus Isten” is igaz. A „Jézus csak ember, akiben lakik egy isteni lény” hamis. Ez az a pont, ahol a te érvelésed elválik az apostoli hittől.
5. Nesztorioszra hivatkozni itt nem erény, hanem önleleplezés
Te büszkén hivatkozol Nesztorioszra, mintha ő lett volna az, aki helyreigazította Rómát: a Fiú Isten nem azonos az Emberfiával. Csakhogy ezzel nem a katolikusokat szorítod sarokba, hanem magadat állítod a klasszikus krisztológiai tévedés oldalára.
Az efezusi zsinat nem azért védte a Theotokosz, azaz Istenszülő címet, mert Máriát Krisztus fölé akarta emelni. Ez a szokásos antikatolikus riogatás. A Theotokosz cím Krisztusról szól. Arról szól, hogy aki Máriától született, az nem egy külön emberi személy, akihez majd az Ige társult, hanem maga az örök Fiú emberi természetében. Mária nem az istenség forrása. Nem „szüli” az isteni természetet. De azt a személyt szüli emberi természete szerint, aki Isten Fia. Ezért a cím krisztológiai védőfal: ha Mária nem Istenszülő ebben az értelemben, akkor Krisztus személye kettéválik.
A te rendszered pontosan ezt teszi. Van nálad egy „Fiú Isten”, aki valamiképpen nem örök, de isteni; van egy ember Jézus, aki Mária fia; és van köztük valamiféle lakásviszony. Ez nem megtestesülés, hanem vallási albérlet. Az Ige nem egyszerűen „beköltözött” egy emberbe; az Ige testté lett. A különbség óriási. Ha csak beköltözött, akkor Jézus egy Istent hordozó ember. Ha testté lett, akkor Jézus Krisztus maga az örök Fiú emberi természetben.
Ezért a katolikus hit nem „készakarva nem veszi tudomásul” Jézus emberségét, hanem éppen őrzi azt. De úgy őrzi, hogy közben nem tagadja el az isteni személy egységét. Te ezzel szemben az emberség nevében szétvágod Krisztust, az istenség nevében pedig alárendelt isteni lényt csinálsz a Fiúból. Így két sebből vérzik a rendszered: se nem niceai, se nem khalkédóni, se nem apostoli.
6. „Jézus soha nem állította magáról, hogy Isten” – ez az egyik legfáradtabb antitrinitárius közhely
Azt írod, hogy az ember Jézus soha nem állította magáról, hogy Isten. Ez régi antitrinitárius közhely, amely csak addig hangzik erősnek, amíg valaki nem olvassa el János evangéliumát és a szinoptikusokat figyelmesen.
Jézus azt mondja: „Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok.” Nem azt mondja: „én már léteztem valamikor Ábrahám előtt”. Nem azt mondja: „Isten előre megformálta a szellememet”. A kijelentésben az „én vagyok” súlya olyan, hogy a hallgatói azonnal kövezni akarják. Miért? Mert értették az isteni önazonosítás visszhangját.
Jézus azt mondja: „Én és az Atya egy vagyunk.” A hallgatók ismét köveket ragadnak, és meg is mondják az okot: ember létedre Istenné teszed magad. Lehet persze azt mondani, hogy minden zsidó félreértette őt, aztán János evangélista is félrevezetően írta meg, majd az Egyház is kétezer évig félreértette, de te most végre megvilágosodtál. Csak ez nem túl szerény és nem túl valószínű olvasat.
Tamás a feltámadt Krisztushoz fordulva mondja: „Én Uram és én Istenem.” Jézus nem javítja ki. Nem mondja: „Tamás, vigyázz, én csak ember vagyok, bennem lakik egy nem örök Fiú Isten.” Elfogadja a hitvallást. János evangéliuma pedig éppen e hitvallás felé építi fel az egész könyvet.
Jézus bűnöket bocsát meg saját tekintéllyel. A szombat ura. Az Emberfia angyalait küldi. Ő ítéli meg a világot. Ő ad örök életet. Ő a feltámadás és az élet. Az Atyát úgy ismeri, ahogy senki más. Aki őt látja, látja az Atyát. Ezek nem egy jámbor ember önleírásai, akiben Isten lakik. Ezek az örök Fiú kijelentései emberi természetben.
7. Az „Emberfia” cím nem pusztán azt jelenti: „én is ember vagyok”
Azt mondod, hogy Jézus hangsúlyozta: ő „embernek fia”, tehát maga is ember. Ebben az első fele igaz: Jézus valóban ember. A katolikus hit ezt teljes erővel vallja. De te azt hiszed, hogy az „Emberfia” cím csak ezt jelenti: „én ember vagyok”. Ez sekélyes olvasat.
Az „Emberfia” cím Dániel 7 látomására is utal: valaki, aki olyan, mint az ember fia, az Öregkorú elé járul, és hatalmat, dicsőséget, királyságot kap; minden nép, nemzet és nyelv neki szolgál, uralma örök uralom. Ez nem egyszerű „emberi szerénységi cím”. Jézus pontosan ezt a dánieli képet alkalmazza magára, különösen a főpap előtti vallomásában: látni fogjátok az Emberfiát a Hatalom jobbján és az ég felhőin eljönni. Ezért tépik meg ruháikat. Nem azért, mert valaki annyit mondott: „én is ember vagyok”.
Az Emberfia cím tehát egyszerre hordozza Jézus valódi emberségét és mennyei, királyi, eszkatologikus tekintélyét. Te csak az első felét tartod meg, a másodikat levágod. Ez a módszered mindenhol: ahol a Biblia Krisztus emberségéről beszél, azt lobogtatod; ahol istenségéről beszél, azt átértelmezed, kettéválasztod vagy elhomályosítod.
8. Az Atya emlegetése nem teszi Jézust puszta emberré
Azt mondod: mivel Jézus Atyjának nevezte Istenét, ettől még nem vált Istenné, ahogyan más zsidók sem váltak Istenné attól, hogy Atyjuknak nevezték Izrael Istenét. Ez megint igaznak látszó, de félrevezető érv.
A különbség az, hogy Jézus nem ugyanabban az értelemben nevezi Istent Atyjának, mint a hívők. Ő egyedülálló Fiú. János evangéliumában a zsidók pontosan azért akarják megölni, mert Istent saját Atyjának mondta, és ezzel egyenlővé tette magát Istennel. Nem a hívők örökbefogadott fiúságáról beszél, hanem saját természetes Fiúságáról.
Mi Isten gyermekei kegyelemből vagyunk. Krisztus Fiú természet szerint. Mi részesedünk az isteni életben. Ő birtokolja azt. Mi kapjuk az örök életet. Ő adja. Mi imádjuk az Atyát. Ő az Atyával együtt imádandó. Ha ezt összemosod, akkor a keresztény üdvösségtan teljes szerkezete szétesik.
A katolikus tanítás nem azt mondja, hogy Jézus azért Isten, mert Istent Atyának nevezte. Azt mondja, hogy Jézus úgy nevezi Istent Atyjának, úgy cselekszik, úgy beszél, úgy ad életet, úgy bocsát meg, úgy fogadja el az imádást, úgy jön az Atyától, és úgy tér vissza hozzá, hogy ez csak az örök Fiúval magyarázható.
9. „Istenből származó Isten, de nem örök Isten” – ez logikai és dogmatikai zsákutca
Azt írod, hogy a Fiú Isten egylényegű az Atyával, hiszen Istenből származó Isten, de nem örök Isten, mert „született valamikor az idők kezdete előtt”. Ez a mondat egyszerre próbál niceai és ariánus lenni, de végül egyik sem lesz. Ha a Fiú valóban egylényegű az Atyával, akkor ugyanazt az isteni természetet birtokolja. Az isteni természet pedig örök. Ha nem örök, akkor nem birtokolja ugyanazt az isteni természetet. Akkor nem egylényegű.
Az „idők kezdete előtt” kifejezésed ráadásul önmagában leleplező. Ha az idő kezdete előtt beszélünk a Fiú születéséről, akkor nem időbeli eseményről beszélünk. Az örök születés nem azt jelenti, hogy volt egy nagyon-nagyon régi pillanat, amikor a Fiú létrejött. Ez gyermeteg kronológia. Az örök születés azt jelenti, hogy a Fiú személyes eredése az Atyától örök, időtlen, kezdet nélküli. A Fiú született, de nem teremtmény. Ezért mondja a hitvallás: „született, de nem teremtmény”.
Te a „születés” szót biológiai és időbeli értelemre szűkíted. Mintha az isteni életet ugyanazzal a naptárral mérnéd, amellyel egy családfát. Ez nem teológia, hanem időrendmániás félreértés. Az Atya soha nem volt Fiú nélkül. Ha lett volna „amikor” a Fiú nem volt, akkor az Atya sem lett volna öröktől fogva Atya. Akkor Istenben változás lenne. De az igaz Isten változhatatlan. Ezért az Atya öröktől Atya, a Fiú öröktől Fiú, a Szentlélek öröktől Lélek.
10. Az 1Kor 15,47 nem előre legyártott emberi szellemről beszél
Az egyik legkülönösebb elméleted az, hogy Ádám bűne után Isten „megformálta Jézus emberi szellemét”, majd magánál őrizte az égben, amíg el nem jött az idő, hogy Jézus teste és lelke megszülessen. Ez már nem egyszerű tévedés, hanem teljesen szövegen kívüli spekuláció. Sem Pál, sem Mikeás, sem János nem tanít ilyet.
Az 1Kor 15-ben Pál az első Ádám és az utolsó Ádám, a földi ember és a mennyei ember, a romlandó és a romolhatatlan, a természetes test és a lelki test ellentétéről beszél. A „második ember, az Úr, a mennyből való” nem azt jelenti, hogy Jézus emberi szelleme valahol előre gyártva várakozott az égben, mint egy mennyei raktárban őrzött alkatrész. Ez a te képzeleted terméke, nem Pál tanítása.
Pál célja az, hogy megmutassa: Krisztus mint feltámadt Úr az új emberiség feje. Ádám a régi, bűnbe esett rend feje; Krisztus az új teremtés feje. Az első ember földből való; Krisztus mennyei, mert az örök Fiú jött el, és feltámadásában megdicsőült emberi természetünk első zsengéje lett. Ez nem az emberi lélek előzetes teremtésének elmélete.
Ráadásul a te elméleted a megváltást is veszélyezteti. Ha Krisztus emberi természete nem valóban a mi emberi természetünkből való, ha nem Máriától, Dávid házából, Ábrahám magvából, Ádám nemzetségéből veszi emberségét, akkor hogyan gyógyítja meg azt, amit nem vett fel? A klasszikus keresztény elv: amit Krisztus nem vett fel, azt nem gyógyította meg. Ha Jézus emberi szelleme külön, Ádám vonalától leválasztva lett volna előre megformálva, akkor nem a mi emberi természetünk teljes vállalásáról beszélsz, hanem egy különleges, nem közülünk való emberi konstrukcióról. Ez nem megváltás, hanem kerülőút.
A katolikus hit szerint Krisztus valóságos emberi lelket és testet vett fel Máriától, bűn nélkül. Nem azért bűntelen, mert nem tartozik az emberi nemhez, hanem mert fogantatása a Szentlélek erejéből történt, és személye az örök Fiú. Ő nem kívülről kerüli meg Ádám emberiségét, hanem belülről gyógyítja meg.
11. Mikeás 5 nem tagadja Krisztus örökkévalóságát, hanem éppen megnyitja annak irányát
Mikeás 5-re hivatkozol: Betlehemből származik majd Izrael uralkodója, „származása az ősidőkre, a régmúlt időkre nyúlik vissza”. Ebből azt vezeted le, hogy ha származása van, nem lehet örök Isten. De ez megint az örök eredés és az időbeli kezdet összekeverése.
A prófécia egyszerre mond két dolgot. Egyfelől a Messiás Betlehemben jelenik meg, vagyis időben, történetileg, Dávid városához kötötten. Másfelől eredete nem pusztán ott kezdődik: ősidőkbe, régmúltba, az isteni terv mélységébe nyúlik vissza. A keresztény olvasatban ez tökéletesen illik az örök Fiú megtestesülésére: mint ember Betlehemben születik, mint Fiú öröktől az Atyától van.
Az, hogy Mikeás szerint „az Úr erejével” legeltet, szintén nem cáfolja istenségét. A megtestesült Fiú emberi természetében az Atya küldötteként, engedelmes Messiásként működik. A Fiú küldetése, engedelmessége, alázata nem ontológiai alsóbbrendűséget jelent. A Filippi 2 éppen erről beszél: aki Isten formájában volt, szolgai alakot vett fel. Az alázat nem bizonyítja, hogy nem Isten. Épp ellenkezőleg: az isteni szeretet mélységét mutatja.
Ha minden olyan szöveg, amely Jézus küldetéséről, engedelmességéről vagy Atyához való viszonyáról beszél, szerinted tagadja istenségét, akkor a megtestesülést eleve nem érted. Az örök Fiú emberként valóban imádkozik, engedelmeskedik, küldetést teljesít, szenved, meghal. De nem azért, mert puszta ember, hanem mert valóságos emberré lett.
12. Theodosius ediktuma nem a Szentháromság születési bizonyítványa
Ismét előhozod Theodosius 380-as rendeletét, mintha ez lenne a nagy leleplezés: lám, a császár mondta ki az Atya, Fiú és Szentlélek egységes isteni voltát, tehát a Szentháromság császári találmány. Ez továbbra is kategóriatévesztés. Egy állami rendelet jogilag elismer vagy előír valamit; nem ebből következik a dogma eredete.
A Szentháromság hite nem 380-ban keletkezett. A niceai zsinat 325-ben már megvallotta a Fiú egylényegűségét az Atyával. De még Nicea sem kezdőpont, hanem védekező dogmatikai megfogalmazás. Már az Újszövetségben ott van az Atya, Fiú és Szentlélek neve; ott van Krisztus istensége; ott van a Lélek isteni cselekvése; ott van a háromságos keresztségi formula; ott van az apostoli áldás háromságos szerkezete. A második és harmadik századi atyák Krisztus istenségét és a háromságos hitet jóval Theodosius előtt vallották és magyarázták.
Te az állami jogi megerősítést összekevered a hit eredetével. Ez olyan, mintha azt mondanád: mivel egy állam törvényben védi a házasságot, ezért a házasságot a parlament találta ki. Nem. A császár nem létrehozta a Szentháromságot, hanem politikai-jogi szinten a niceai hit mellé állt. Hogy ennek gyakorlati következményeiben voltak túlkapások, az más kérdés. De a császári túlkapásból nem lesz antitrinitárius bizonyíték.
13. Illés, Mózes és a Jelenések két tanúja: spekulációból nem lesz dogma
Azt írod, figyeljünk Illés és Mózes visszatérésére, mert Malakiás Illést ígéri, a Jelenések 11 két tanúról beszél, a színeváltozáskor pedig Mózes és Illés jelennek meg. Ebből arra következtetsz, hogy ők ketten fognak visszatérni a nagy nyomorúság előtt.
A katolikus hagyományban valóban létezett olyan értelmezés, amely Illést és Énókot, vagy Illést és Mózest kapcsolatba hozta a végidők tanúságtételével. Tehát önmagában az, hogy a két tanú Mózesre és Illésre emlékeztető vonásokat hordoz, nem botrányos gondolat. Csakhogy te ebből sokkal többet építesz, mint amit a szöveg elbír. A Jelenések könyve apokaliptikus képi nyelven beszél. A két tanú jelképezheti a Törvényt és a Prófétákat, az Egyház prófétai tanúságtételét, Mózes és Illés jellegű prófétai hatalmat, vagy konkrét végidős tanúkat. De ebből nem következik a te teljes földi Jeruzsálem-központú, ezeréves, régi földi uralomra épülő rendszered.
Malakiás Illés-próféciáját maga Jézus Keresztelő Jánosra alkalmazza: „ha el akarjátok fogadni, ő Illés, akinek el kell jönnie.” A színeváltozás után is Jánosra mutat. Ez nem zár ki minden végidős tipológiát, de azt igenis megtiltja, hogy Malakiást úgy olvasd, mintha Jézus saját értelmezése mellékes volna.
Te tehát megint ugyanazt csinálod: egy lehetséges tipológiai szálból teljes eszkatológiai menetrendet írsz. Mózes és Illés a színeváltozáskor Krisztus mellett tanúskodnak, mert a Törvény és a Próféták Krisztusra mutatnak. Nem azért jelennek meg, hogy igazolják a te későbbi, földhöz kötött millenniumi rendszeredet.
14. A katolikus Egyház nem tagadja Krisztus második eljövetelét — a khiliaszta közjátékot tagadja
Azt írod, hogy a „három az egyben istenmodellt” imádó egyházak tagadják, hogy Jézus erre a régi Földre vissza fog térni. Ez megint karikatúra. A katolikus hit világosan vallja: Krisztus dicsőségesen visszatér ítélni élőket és holtakat. Lesz test szerinti feltámadás. Lesz ítélet. Lesz új ég és új föld. Lesz a teremtés végső megújulása. Ezt a katolikus hit nem tagadja.
Amit tagad, az a földi, történelmen belüli, régi világban lezajló, szó szerinti ezeréves politikai Krisztus-uralom olyan értelmezése, amely a végső ítélet előtt egy külön földi korszakot iktat be. Ez a khiliaszta vagy premillenarista séma nem azonos a katolikus apostoli hittel. A Jelenések 20 ezer éve a klasszikus amillenarista olvasat szerint jelképes: Krisztus első eljövetele és második eljövetele közötti egyházi korszakot jelöli, amelyben Krisztus már uralkodik, a sátán pedig meg van kötve abban az értelemben, hogy nem tarthatja többé a nemzeteket a Messiás előtti teljes sötétségben.
Te azt mondod: Jézus megbízatása csak ezer évre szól. Ez súlyosan szembemegy Lukács 1,33-mal: „országának nem lesz vége.” Szembemegy Dániel 7-tel: uralma örök uralom. Szembemegy a hitvallással: „országának nem lesz vége.” Az 1Kor 15 valóban beszél arról, hogy a Fiú mint megtestesült közvetítő királyi művét az Atyának adja át, miután minden ellenség alá vettetett. De ez nem azt jelenti, hogy Krisztus istensége, királysága vagy dicsősége lejár, mint egy ezeréves szerződés. A közvetítői üdvrendi uralom beteljesedése nem a Fiú uralmának megszűnése, hanem Isten végső uralmának teljes megnyilvánulása.
15. A Zsoltár 37 és az „αἰών” szó: szógyökkel nem lehet lerombolni az örök életet
A Zsolt 37,29-nél azt mondod, hogy az „örökkön-örökké” fordítás szándékos félrefordítás, mert a Septuaginta αἰών szót használ, ami szerinted csak „korszakot” jelent. Ez a szófejtés tipikus példája annak, amikor valaki megtanul egy görög szót, majd azzal akarja szétverni a teljes bibliai teológiát.
Az αἰών valóban jelenthet korszakot. De jelenthet hosszú időt, világkorszakot, és kifejezésben örökkévalóságot is. A jelentést nem egy szótári minimum dönti el, hanem a szövegösszefüggés. Az „εἰς αἰῶνα αἰῶνος” kifejezés a görög bibliai nyelvben erős, ünnepélyes tartósságot, vég nélküli fennállást fejez ki. Ha minden ilyen fordulatot csak „egy ideig tartó korszakra” redukálsz, akkor nemcsak a szelídek örökségét rövidíted meg, hanem Isten uralmát, dicséretét és az örök életet is. Mert ugyanez a nyelvi környezet használatos Isten dicsőségének és uralmának kifejezésére is.
Ha következetes lennél, akkor az „örök élet” sem lenne örök, csak korszakig tartó élet. A „korszakig tartó élet” viszont nem keresztény remény, hanem szavatossági idővel ellátott paradicsomutalvány. Krisztus nem ilyet ígér. Ő azt mondja: aki hisz benne, annak örök élete van; aki eszi az ő testét és issza az ő vérét, azt feltámasztja az utolsó napon; az igazak örök életre mennek.
A „szelídek öröklik a földet” pedig nem szűkíthető egy ezeréves földbérletre. Jézus a boldogmondásokban ezt az ígéretet a mennyek országának összefüggésében mondja. A keresztény remény nem a lélek földetlen elpárolgása, de nem is Jehova Tanúi-féle kertvárosi földi program. A végső remény: feltámadás, új ég és új föld, Isten színelátása, a teremtés megdicsőült megújulása. A föld öröklése a teljes üdvösség része, nem annak lebutított pótléka.
16. A Jelenések 7 nagy sokasága nem a földi reménységedet bizonyítja
A Jelenések 7-ben idézed a megszámlálhatatlan nagy sokaságot, amely minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből jön, és a trón és a Bárány előtt áll fehér ruhában. Ez a kép éppen ellened dolgozik. A nagy sokaság nem valami földhöz kötött másodosztályú üdvözülti csoport, hanem liturgikus, mennyei környezetben jelenik meg: a trón előtt, a Bárány előtt, fehér ruhában, pálmaágakkal, az üdvösség énekét zengve.
Jehova Tanúi itt szoktak kétségbeesetten helyszínrajzot rajzolni: a trón előtt állni nem jelent feltétlenül mennyet, a „előtt” lehet képviseleti helyzet, és így tovább. Te ugyan nem teljesen ugyanazt mondod, de a logika hasonló: nem akarod engedni, hogy a szöveg természetes liturgikus-mennyei ereje megszólaljon. Pedig a Jelenések könyvének képi világa világos: a fehér ruhások, a trón, a Bárány, az imádás, a pálmaág, a mennyei dicséret nem földi másodosztályú túlélőtábor, hanem az üdvösség liturgikus látomása.
Ez ráadásul megsemmisíti a 144 000 és a nagy sokaság merev szétválasztását is. A Jelenések képei gyakran ugyanazt a valóságot mutatják más-más szimbolikus nézőpontból: hallott szám és látott sokaság, Izrael teljessége és a nemzetekből összegyűjtött Egyház. Nem két külön reménység, nem mennyei elit és földi tömeg, hanem Isten egyetlen megváltott népe.
17. A „kicsiny nyáj” és a „más juhok” nem szűkíthetők etnikai Izrael belügyére
Azt állítod, hogy a „kicsiny nyáj” Jézus zsidó tanítványait, a „más juhok” pedig Izrael házának száműzötteit jelenti. Ezzel a keresztény üdvösségtörténetet szinte teljesen etnikai Izrael belső rendezésére szűkíted. Ez homlokegyenest szembemegy az Újszövetség kibontakozásával.
Igaz, Jézus földi szolgálatának egy szakaszában azt mondja a tizenkettőnek: ne menjetek pogányokhoz, hanem Izrael elveszett juhaihoz. De ez nem a végső missziós parancs. Feltámadása után Jézus ezt mondja: menjetek, tegyetek tanítvánnyá minden népet. Az Apostolok Cselekedetei éppen azt mutatja be, hogyan tör át az evangélium Jeruzsálemből Júdeán és Szamarián át a föld végső határáig. Péter Kornéliusnál megtanulja, hogy Isten nem személyválogató. Pál a pogányok apostola lesz. Az efezusi levél pedig kimondja: Krisztus lerontotta a választófalat zsidó és pogány között, és a kettőt egy új emberré teremtette.
A „más juhok” János 10-ben természetesen kapcsolódhat Izrael szétszórt gyermekeinek összegyűjtéséhez is, de nem zárható be ebbe. János evangéliuma maga is egyetemes távlatban gondolkodik: Isten úgy szerette a világot; Jézus a világ világossága; más helyen Kaifás próféciájának értelmezése szerint Jézus nemcsak a népért hal meg, hanem azért is, hogy Isten szétszórt gyermekeit egybegyűjtse. Ez az egybegyűjtés az Egyházban történik, amelyben zsidó és pogány egy test.
A hét kis-ázsiai gyülekezetből nem következik, hogy ezek Izrael elveszett törzseinek rejtett központjai lettek volna. Ez történeti fantázia. A Jelenések hét gyülekezete valós kis-ázsiai keresztény közösség, amelyek az egész Egyházat is jelképezik. Nem a te törzskutatási térképed állomásai.
18. 4 Ezdrás nem írhatja felül Jánost, Pált és az apostoli hitet
Hosszan idézed 4 Ezdrás 13. fejezetét: a tengerből feljövő ember, a Sion hegyén megjelenő Fiú, a békés sokaság, a tíz törzs, a távoli föld, a végidős gyülekezés. Ez érdekes apokaliptikus szöveg lehet vallástörténeti szempontból, de nem kánoni tekintélyű a katolikus Egyházban. Nem döntheti el a krisztológiát, nem írhatja felül János evangéliumát, nem korrigálhatja Pál leveleit, és nem helyettesítheti az apostoli hitvallást.
Te ráadásul úgy használod, mintha végre egy elrejtett tervrajzot találtál volna, amelyhez képest a kánoni Újszövetséget kell igazítani. Ez pontosan az apokrifmániás gondolkodás: ami kánoni, az gyanús, mert „Róma válogatta”; ami kánonon kívüli és illik a saját rendszeremhez, az hirtelen aranykulcs a végidőkhöz.
A helyes sorrend fordított. A kánoni Szentírás értelmezi az apokaliptikus háttérirodalmat, nem fordítva. 4 Ezdrás érdekes lehet annak megértéséhez, milyen váradalmak éltek bizonyos zsidó körökben, de nem lehet vele megcáfolni, hogy Krisztus örök Ige, hogy az Egyház egyetemes, hogy a mennyei reménység valós, vagy hogy a Szentháromság apostoli hit.
19. „Nem az újságokból olvasod ki, mi fog következni” — de te mégis hírcsatornás eszkatológiát csinálsz
Azt mondod, nem újságokból kell kiolvasni, mi fog következni, hanem a Szentírásból. Ebben önmagában igazad lenne. Csakhogy utána rögtön azt írod, hogy a hírcsatornák majd tudósítanak az Úr háza felépüléséről Jeruzsálemben, Mózes és Illés megjelenéséről, és a nagy végidős eseményekről. Ez már a modern apokaliptikus mozgalmak megszokott módszere: a próféciákból geopolitikai forgatókönyvet készíteni, majd minden aktuális eseményt abba illeszteni.
A katolikus hit óv ettől. A Jelenések könyve nem híradós előrejelzés, hanem liturgikus, prófétai, teológiai látomás Krisztus győzelméről. A végidőkről beszél, de nem úgy, hogy minden nemzedék térképpel és naptárral vadássza, mikor kezd épülni ez vagy az a jeruzsálemi épület. Krisztus visszatérése biztos. A részletek feletti spekuláció veszélyes. Az Egyház ezért nem abból él, hogy híreket illeszt próféciákhoz, hanem abból, hogy az Eucharisztiában, a hitvallásban, a szentségekben és az apostoli tanításban várja az Urat.
20. A katolikus remény nem „földtelen menny”, de nem is ezeréves földi szűkítés
Fontos pontosítani: a katolikus hit nem tagadja a test feltámadását és a teremtett világ megújulását. Nem valami testellenes, felhős, lelki elpárolgás a reményünk. Várjuk a test feltámadását és az eljövendő örök életet. Várjuk az új eget és új földet. A teremtés megszabadul a romlandóság szolgaságából. Isten lesz minden mindenben.
De ez nem azonos a te régi földre tervezett, ezeréves jeruzsálemi politikai korszakoddal. A katolikus remény végső tárgya nem „korszakig tartó élet” egy megtisztított földi rendszerben, hanem az örök élet, Isten színelátása, a megdicsőült teremtés, amelyben a menny és föld különbsége nem úgy marad meg, mint most. A menny nem menekülés a teremtésből; az új teremtés nem puszta visszatérés a régi földi állapothoz. A cél a megdicsőülés, nem a történelem meghosszabbítása.
Ezért a szelídek földöröksége, a mennyei Jeruzsálem, az Atya háza, az örök élet és az új ég–új föld nem egymást kizáró képek, hanem az egyetlen üdvösség különböző bibliai nyelvei. Te ezekből mesterségesen földi és mennyei osztályokat csinálsz, mintha Isten üdvterve vasúti kocsiosztályokra lenne bontva.
21. Záró válasz: nem János 3,13-at véded, hanem saját teológiai romhalmazodat
A szöveged végső hibája az, hogy János 3,13 ürügyén teljes saját rendszert akarsz ráerőltetni a Szentírásra. De ez a rendszer nem áll össze. Egyszerre akarod védeni Illés mennybevitelét, de tagadod Krisztus egyedülálló mennyei eredetét. Hivatkozol Jánosra, de János 1-et kettévágod. Hivatkozol Pálra, de Pál „második emberéből” előre megformált emberi szellem meséjét gyártod. Hivatkozol Mikeásra, de az örök eredetre mutató próféciából időbeli keletkezést olvasol ki. Hivatkozol Jelenésekre, de apokaliptikus képeiből földi politikai forgatókönyvet csinálsz. Hivatkozol a kánonra, de közben apokrif iratokkal akarod felülírni. Hivatkozol a Szentírásra, de a teljes apostoli hit helyett saját válogatott rendszeredet teszed mércévé.
János 3,13 helyes értelme továbbra is világos: Jézus nem azt tanítja, hogy az Ószövetség igazai örökre ki vannak zárva a mennyei boldogságból. Nem azt tanítja, hogy csak földi reménység létezik. Nem azt tanítja, hogy Illés esete lehetetlen. Hanem azt tanítja, hogy a mennyei dolgok végső, hiteles, saját jogú kijelentője egyedül ő, mert ő az, aki alászállt a mennyből. Ő nem egyszerű próféta. Nem felvett ember. Nem olyan ember, akiben egy nem örök isteni lény lakik. Ő a testté lett Ige.
Ezért a katolikus válasz neked röviden így foglalható össze: Énók és Illés Isten kegyelméből vétettek ki a rendes földi sorsból; Krisztus viszont saját isteni eredete alapján jött a mennyből. Az Ószövetség igazai Krisztus megváltó műve által jutnak a mennyei boldogságba; nem egy földi másodosztályú reménységbe vannak zárva. János 1 nem egy Jézustól különálló Igéről beszél, hanem arról az Igéről, aki Jézus Krisztusban testté lett. A Fiú nem időben keletkezett isteni alárendelt lény, hanem öröktől született, egylényegű az Atyával. Jézus nem pusztán ember, hanem valóságos Isten és valóságos ember egy személyben. A Jelenések könyve nem a te hírcsatornás végidő-menetrended, hanem Krisztus győzelmének apokaliptikus látomása. A Zsoltár 37 nem ezeréves földbérletet ígér, hanem az igazak végső örökségét, amely Krisztusban teljesedik be.
Te tehát nem a Biblia egyszerű igazságát véded Róma ellen, hanem régi eretnekségek újrahasznosított keverékét próbálod bibliai nyelvbe csomagolni. Csakhogy a csomagolás nem menti meg a tartalmat. A tartalom továbbra is hibás: ariánus, nesztoriánus, henoteista és khiliaszta elemek zavaros elegye.
A katolikus hit ezzel szemben világos és egyenes: egy Isten van, Atya, Fiú és Szentlélek; az örök Fiú testté lett; Jézus Krisztus egy személyben valóságos Isten és valóságos ember; halála és feltámadása megnyitotta a mennyet az igazaknak; minden megváltott végső reménye Isten színelátása, a feltámadás és az új teremtés dicsősége.
Ez nem római császári modell. Ez az apostoli hit. És minden teológiai tűzijátékod ellenére ezt nem sikerült megingatnod.
Nézd Barjézus, leírtam már korábban neked itt kétszer is alaposabban kifejtve azt, hogy Te egy megváltozni, megtérni nem képes ördögfi vagy, aki csápolsz itt időnként azzal, hogy “na, minket HNA híveket és személyesen engem is, senki de senki nem volt képes meggyőzni itt az elmúlt 20 évben erről, vagy arról!”
Természetesen egyik hozzá(d)szólásomra sem reagáltál, hanem a Benned lakozó hitető, gonosz démoni szellem miatt az ilyen gonosz szellemiségek aljas módszerével élsz, és búvópatakként bukkansz fel időnként, oszt mondod újból és újból azt, hogy Téged ismét és ismét nem sikerült valakinek meggyőznie.
Ott vannak előttetek HNA hívek előtt 20 éve jobbnál jobb írások, az összes tévtanításotok cáfolva van mar évtizedek óta, de az Ige kifejezetten kimondja, hogy megtérés nélkül nem hagyja el a gonosz, hitető szellem azokat, akikbe beköltözött.
Ja, megjegyzem, leírtam itt Neked többször azt (pl. a 206546-ban is), hogy nem csak az elejét kellett volna olvasnod az itt zajló 11 napnyi 3.27-04.07.), Józsival folytatott intenzív beszélgetésünknek, hanem értő szívvel, nyitottan kellett volna az egészhez hozzáállnod, de arra Te sajnos a benned lakozó hitető szellemiség miatt nem vagy képes.
Azt sem vagy képes felfogni, hogy mit jelentenek a pártos, felekezeti AI-k korlátai, holott ezer és egy konkrét példát írtam itt le erről, és Józsikácska 18, nekem írt írásához is 31 konkrét kiigazítási kérelmet kellett írnom ez alatt a 11 intenzív nap alatt, amelyek nagy részét korrekten ki is igazította az AI-ja, ellenben a Te, nekem író AI-dal ellentétben.
Te az AI-dat felém gunyorosra, gonoszkodó módon sértegetőre hangoltad, olyanra, amilyenre Józsikácska AI-ja van hangolva Bethsabé, Laci, vagy épp (S)Zellem irányába, emiatt Bethsabé joggal akadt ki tavaly június közepén annak folyamatos sértő és személyeskedő hangnemén.
Na az alapból a más felekezethez tartozó, vagy felekezeten kívüli személyek irányába író, de közben azoktól eltérő felekezetire hangolt AI egyáltalán nem képes semmit sem belátni az ember vitapartnerének az érveiből, és közben a beállításától függően még gonoszkodó, sértegető is lehet a gunyorosra beállított hangneme.
Tőled ezt a gonoszkodó, gunyoros hangnemet kaptam, de nem lepődtem meg, lévén ez a hozzá(m)állásod tavaly március, azaz a velem való kommunikációd kezdete óta.
Egyáltalán nem meglepő ez, lévén a hitető szellemiségek, démonok foglyai (1. Tim. 4.1-2.) alapból ilyenek, és hol kibukik ez belőlük, és felszínre kerül egy ideig a valódi valóságuk búvópatakja, hol pedig továbbra is rejtve marad.
Ja, járnak az ilyen emberek gyülekezetekbe, zsinagógákba, de a bennük lakozó démoni, hitető szellemiség bizony kibukik belőlük olyankor, ha szellemi erővel, Isten beszédének valóságával találkoznak.
Belőled is kibukik ez időnként, az lenne a meglepő, ha nem így lenne.
Ez a harmadik hosszabb írásom neked erről, az első kettőre nem válaszoltál…
A „felmenni a mennybe” kifejezés ebben a kontextusban nem fizikai felemelkedést jelent, hanem azt, hogy valaki rendelkezik az Istennel való közvetlen, örök kapcsolatból fakadó ismerettel. Az ószövetségi próféták és szentek – habár Isten emberei voltak – nem rendelkeztek a Fiú közvetlen mennyei látásával, az isteni ismeret teljességével.
Jézus mint öröktől fogva való Ige (Jn 1:1), Isten kebelén levő Fiú (Jn 1:18), olyan dolgokat tudott kijelenteni, amelyek emberi úton, emberi próbálkozással nem ismerhetők meg. Ezért mondja: „Senki sem ment fel a mennybe, csak az, aki alászállt...”, vagyis ő az egyetlen, aki első kézből ismeri az Atyát."
Állításaidat cáfolnom kell. Jézus valóságos mennybe való felemelkedésről tanúskodott.
Állításában nincs semmi ellentmondás. Azok, akik nem a mennyből szálltak alá, mint Énók ,Illés és a többi ember, azok valóban nem maguk mentek fel az Égbe, hanem felvitettek.
A többi emberről, akik az Égbe felvitettek azért nem tudunk, mert a Róma Főpapja által vezetett egyház azokat a könyveket, amelyek beszámoltak a mennybe vitelükről, nem vette be a saját maga által önkényesen létrehozott biblia kánonjába 382-ben.
Ide kevered a János 1: 1 kijelentését, ahol az Ige Istenről és nem az Úr Jézusról tanúskodik.
Teszed ezt azért , hogy az ember Jézus örök istenségét megpróbáld bizonyítani, mert csak egy örök isten lehet része a római császárok által létrehozott és Róma Főpapja által képviselt háromtagú egy isten modellnek.
Nesztoriosz elmagyarázta egyházad egykori pápájának, hogy a Fiú Isten ,akiről a János 1:1-ben
tanuúskodik,nem azonos az Ember fiával. János tanúsága szerint az Ige Isten jelent meg húsvér ember testében, ez az ember pedig nem más volt, mint a Mária nevű zsidó szűz gyermeke, ezért nem lehet Isten.
A három az egyben istenmodellhez való kényszerű igazodás miatt a Róma Főpapja által vezetett
egyház tévtanítói készakarva nem veszik tudomásul, hogy habár az Úr Jézus Atyjának nevezte a hústestében lakozó Istenét, de ettől még nem változott át Istenné, ahogyan mások sem a zsidók közül, akik Atyjuknak nevezték Izrael Istenét, aki nem más, mint az Istene által, társai az istenek fölé felkent Fiú Isten.
Tehát az ember Jézus hústestében megjelent Fiú Isten egylényegű az Atyjával,hisz Istenből származó Isten, de nem örök Isten ő sem, hisz születettvalamikor a idők kezdete előtt, azóta már önmagában van élete.
Ami az ember Jézust illeti Ő soha sem állította önmagáról, hogy Isten.
Ellenkezőleg, több alkalommal hangsúlyozta, halála előtt is és feltámadása után is, hogy Ő embernek a fia. E azt jelenti, hogy maga is ember.
Az Ember Jézus soha se vált eggyé lényegében a benne lakozó Istennel. DE a benne lakozó Isten sem változott át emberré.
Pál úgy tanúskodott az Úr Jézusról, mint aki második az emberek közül.
Ez azt jelenti, hogy előbb volt Ádám, mint az Úr Jézus, de előbb lett az Úr Jézus ,mint Ádám utódai.
1. Kor. 15: 47 Az első ember földből való, földi; a másodikember, az Úr, a mennyből való.
A kérdés, hogy miért állítja azt Pál, hogy az második ember az Úr a mennyből való?
Ennek oka az, hogy miután Ádám elkövette az engedetlenség vétkét, az Úr Istennek gondoskodnia kellett egy Messiásról, aki azonban nem származhatott Ádámtól, mert akkor ,mert akkor az Ádámtól örökölt emberi szelleme Thanatosz hatalmába került volna, mint minden emberé, aki Ádámtól származott. A Teremtő Isten ezért még Ádám utódainak a megszületése előtt megformálta Jézus emberi szellemét, és magánál őrizte azt az Égben addig, amíg az Isten által megahtározott Időben Jézus emberi hústeste és emberi lelke meg nem született.
Ezért írta Mikeás próféta, hogy a Föld leendő királyának a Messiásnak a származása a régmúlt időkbe
nyúlik vissza, de azt is állítja, hogy a születése majd a jövőben lesz.
Mikeás 5:1 De te, Efrata Betlehemje kicsiny vagy ugyan Júda ezrei között; mégis belőled származik majd nekem Izraelnek jövendő uralkodója, származása az ősidőkre, a régmúlt időkre nyúlik vissza.
/Káldi Neovulgata/
Akár az Úr Jézus szellemének a származási idejét, akár a hústestének születése idejét vesszük figyelembe, semmiképpen nem tekinthetünk úgy az ember Jézusra, mint örök istenre.
Ha örök isten lenne ,akkor nem lenen származásának ideje.
Valószínűleg 380-ban, amikor a római császárok törvény által Ediktumban definiálták a három az egyben istenmodelljüket, a Róma akkori főpüspöke által vezetett, de a római császárok által alapított egyház hitelveinek a kidolgozói nem voltak birtokában sem Mikeás próféta könyvének, sem Pál apostol
Korintusiakhoz írott leveleinek, különben nem állították volna sem az ember Jézusról, hogy örök isten, sem az Istenéről és Atyjáról, hisz Izrarel Istenének a Khrisztosz Istennek is volt kezdete, mégpedig az a nap ,amelyen megszületett Istenétől és Atyjától.
A Mikeás próféta Könyve 5. fejezetéből az is kitűnik, hogy a Föld lelendő Királya nem a saját erejével legeltet majd, hanem az Úrának és Istenének az erejével és a nevével.
Mikeás 5:1 De te, Efrata Betlehemje kicsiny vagy ugyan Júda ezrei között; mégis belőled származik majd nekem Izraelnek jövendő uralkodója, származása az ősidőkre, a régmúlt időkre nyúlik vissza. 2 Ezért átadja őket annyi ideig, amíg a vajúdó asszony szül, és testvéreiknek maradékai visszatérnek Izrael fiaihoz. 3 És ő majd odaáll, és legeltet az Úr erejével, az Úrnak, az ő Istenének fenséges nevében, és ők biztonságban lakoznak, mert ő akkor nagy lesz a föld széléig.
Ezzel ellentétben a római császárok által ediktumban definiáltt istenmodell fiú nevű tagja, örök istenként és Atyjával egyenrangú istenként mutatja be:
Nagy Theodosius császár 380.-ban kiadott rendeletének szövegét
Hahn István a következőképpen fordította magyarra: „Gratianus, Valentinianus és Theodosius császárok edictuma Konstantinápoly lakosságához. Megparancsoljuk, hogy mindazok a népek, amelyek a mi kegyelmes kormányzatunk uralma alatt állanak, abban a vallásban éljenek, amelyet a hagyomány szerint Szent Péter apostol adott át Róma népének, s amely azóta is töretlenül él napjainkig: az a hitvallás ez, amelyet Damasus pápa és Péter, Alexandria püspöke, az apostoli szentségű férfiú is helyesnek tart. Tehát: mindenkinek hinnie kell az apostoli hitvallás és az evangéliumi tanítás értelmében az Atyának, Fiúnak és Szentléleknek egységesen isteni voltát, egyenrangú méltóságát és szent hármasságát. Meghagyjuk, hogy akik ezt a hitvallást követik, a katolikus keresztények nevét viselhetik, a többiek azonban, akiket eszteleneknek és őrülteknek ítélünk, az eretnek hitvallásuknak megfelelő gyalázatos nevet viseljék, gyülekezeteik nem nevezhetik magukat ecclesiáknak és egyelőre az isteni bosszúnak adjuk át őket, de majd, amidőn isteni sugallatból erre utasítást kapunk,magunk is gondoskodunk megbüntetésükről.” – Ld. Római történeti chrestomathia (szerk.: Borzsák I.). Budapest, 1963, 281 sk.
Ez csak egy vitatechnikai manőver a részedröl, mivel eddig nem sok sót nyaltál, elvitted az egészet egy etikai moralizálós irányba. Ez a látványelem visszatéröen ismétlődő jelenség nálad, ami az érvelési szakaszban látható hátrányodat hivatott kompenzálni hogy a vitafeledet veszed célba, próbálod azt erodálni.
Pedig ha igazad van akkor mindegy ki ül veled szemben , összefoghat Dart Vader és Sarumán a túloldalon, az igazságnak akkor sincs félnivalója.
Ugy kezdtél a topikban hogy kifejted a trichotomizmus bibliai igazságát, és én nagy élvezettel olvastam is az első néhány párbeszédet, amit viszont te (teljesen érthető módon) nem. Ugyhogy inkább váltottál olyan pótcselekvésekre hogy kifejtsd a katolikusok miért nem képesek elfogadni a trichotomizmust 😀 Meg volt itt Mária, Keresztelő János, egyebek... mindezzel kivántad feledtetni az első nekifutást.
Egy éjájj nem alkalmaz ilyen piszkos kis trükköket, vitamódszeri sunyiságokat hogy az állitásokbol adódó következtetéseket tagadja, vagy müsértödik, bocsánatkérésért toporzékol. A fiatalkoromban a mamánál olvasott Ludas Matyi évkönyvek jutnak erről eszembe, de ugylatszik ez a pótcselekvés már velünk fog maradni hogy siratod a regi időket mikor még több babér termett és nem rántották le a leplet rólad
Én csak aszociálok, gondolkodom. Illés maga mondja, "én se vagyok jobb Atyáimnál." Jézus, azt mondja senki sem ment fel az égbe, csak aki onnan jött. Pál azt mondja a bún zsoldja halál. Mindenki búnben fogant.
Ezeket a dilemákat mindenki magában oldja fel. És ahogy mondtam is, csak beugranak dolgok... Rácsapok egy-egy témára.
JEHOVA TANÚI TÉVTANÍTÓI KIZÁRJÁK ANNAK A LEHETŐSÉGÉT,HOGY ILLÉS FELMENT AZ ÉGBE
Ezt ki is jelentik az egyik kiadványukban.
Idézem az Őrtorony kiadványt:
A végső megbízatás
Vajon hova került Illés? Néhány vallás azt tanítja, hogy felvitetett a mennybe Istenhez. De ez kizárt, mivel évszázadokkal később Jézus Krisztus kijelentette, hogy az ő idejéig egy ember sem ment fel az égbe (János 3:13). Akkor milyen égről van szó, amikor azt olvassuk, hogy Illés „felemelkedett a szélviharban az égbe”? (2Királyok 2:11). A Bibliában az „ég” szó nemcsak Jehova lakóhelyére utal, hanem a földünket körülölelő légkörre is, ahol a felhők úsznak és a madarak repkednek (Zsoltárok 147:8). Illés ide, ebbe az égbe vitetett fel. És mi történt vele ezután?
Jehova voltaképpen átvitte szeretett prófétáját az új megbízatási helyére, a szomszédos Júda királyságába. A szentírási beszámoló feltárja, hogy Illés ott folytatta a szolgálatát, a jelek szerint még hét évvel később is.
Elmeztetek, de nem vonatokle konzekvenciát Azt az embernek kell megtennie. :)
1. Az elragadtatás (A terminális esemény)
Helyszín: A Jordán folyó keleti partja (Moáb síksága).
Időpont: Körülbelül Kr. e. 852.
„Amikor továbbmentek és beszélgettek, íme, egy tüzes harci kocsi tüzes lovakkal elválasztotta őket egymástól, és felment Illés a forgószélben (basszaará – viharos szélben) az égbe (hassámájim). Elizeus látta ezt, és felkiáltott: Atyám! Atyám! Izráel harci kocsijai és lovasai! Azután nem látta őt többé.”
— 2Királyok 2:11-12
2. A levél érkezése (A poszt-terminális intervenció)
Helyszín: Jeruzsálem, a júdai királyi udvar.
Időpont: Körülbelül Kr. e. 845–842 (mintegy 7-10 évvel később).
„Végül egy írás (miktáv) érkezett hozzá Illés prófétától ezzel a szöveggel: Így szól az Úr, atyádnak, Dávidnak Istene: Mivel nem apádnak, Jósafátnak útjain jártál, sem Ászának, Júda királyának útjain, hanem Izráel királyainak útján jártál... sőt még saját atyád házából is megölted testvéreidet, akik nálad jobbak voltak: íme, az Úr nagy csapással sújtja népedet, fiaidat, feleségeidet és minden jószágodat.”
A Malakiás 3:23-24 egy érdekes próféciát tartalmaz: „Én pedig elküldöm hozzátok Illés prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja. Az atyák szívét a gyermekekhez téríti, a gyermekek szívét az atyákhoz, hogy pusztulással ne sújtsam a földet, amikor eljövök." A zsidó széder-estén mind a mai napig egy üres széket tesznek az asztalhoz, várván Illést, hogy Malakiás szavai szerint visszajöjjön és hírül adja a Messiás érkezését.
Habár Malakiás próféta csak Illés visszatéréséről írt, az Isten által Jánosnak tett kinyilatkoztatásokból
egyértelmű, hogy Illés nem egyedül fog eljönni, még Izrael Istenének a Földön való megjelenése előtt.
Jelenések 11: És adának nékem vesszőhöz hasonló nádszálat, és angyal állt mellém és monda: Kelj fel, és mérd meg az Isten templomát és az oltárt, és azokat, akik abban imádkoznak. 2 De a tornácot, amely a templomon kívül van, kihagyd, és azt meg ne mérd; mert a pogányoknak adatott, és a szent várost tapodják negyvenkét hónapig. 3 És adom az én két tanúbizonyságomnak, hogy prófétáljanak, gyászruhákba öltözve, ezerkétszázhatvan napig. 4 Ezek az a két olajfa, és a két gyertyatartó, amelyek a földnek Istene előtt állanak. 5 És ha valaki akar nékik ártani, tűz származik az ő szájukból, amely megöli az ő ellenségeiket; és ha valaki akar nékik ártani, úgy kell annak megöletni. 6 Ezeknek van hatalmuk arra, hogy bezárják az eget, hogy az ő prófétálásuknak idejében eső ne legyen; és hatalmuk van a vizeken, hogy azokat vérré változtassák, és megverjék a földet akármi csapással, valamennyiszer akarják.
Miből következik, hogy Illés próféta Mózessel együtt fog megjelenni tanúskodni.
Nos magából a Kinyilatkoztatásokból , amely arra utal, hogy Két tanúbizonyság fog majd megérkezni a Földre a Nagy nyomorúság előtt.
Mivel az Úr elváltozásakor Mózes és Illés tanúskodott az Úr mellett , várható, hogy ők ketten fognak eljönni.
A Jelenések 11. fejezetben felsorolt csapások is Illéshez és Mózeshez köthetők.
Lényeges, hogy amikor megjelennek már az Úr háza állni fog Jeruzsálemben.
Az Úr Házának a felépítéséhez Jeruzsálemben már minden készen áll.
Áthidalható. Beszélgetés végén, naponta egy összefoglalót készitettni vele.igy az öszsefoglaló röviden átvihető, és mindig szemelött marad. Persze ennek is van határa nyilván. Bár ezt nem próbáltam még, de logikusnak tűnik.
Az MI memóriáját nem években vagy napokban, hanem tokenekben (szótagokhoz vagy karaktercsoportokhoz hasonló egységekben) mérik. Ez határozza meg a kontextusablakot, vagyis azt a szövegmennyiséget, amit a gép egyszerre képes „fejben tartani”.
Ingyenes verzió: Olyan, mintha egy kulcslyukon keresztül nézné a beszélgetést. Csak az utolsó néhány ezer szót látja tisztán. Ha ennél hosszabb a duma, a beszélgetés eleje „homályba vész”, és az MI elkezdi ismételni önmagát, vagy elfelejti a korábbi instrukciókat.
Fizetős verzió: Itt a „kulcslyukból” hatalmas panorámaablak lesz. A prémium modellek akár egy egész könyvnyi szöveget is képesek egyszerre átlátni. Így sokkal kisebb az esélye annak, hogy a gép elveszti a fonalat egy hetek óta tartó elemzés során.
2. Kognitív kapacitás és „figyelem”
Nemcsak az a kérdés, mennyit lát, hanem az is, mennyire alaposan elemzi azt.
Az ingyenes modellek gyakran kisebb paraméterszámú (egyszerűbb logikai összefüggéseket kezelő) motorral futnak. Ezek hamarabb „fáradnak el” egy bonyolult eszmefuttatásban, és hajlamosabbak a legegyszerűbb, legstatisztikusabb választ adni.
A fizetős modellek mélyebb elemzésre képesek. Jobban értik az összefüggéseket a beszélgetés eleje és vége között, mert több erőforrást kapnak a „figyelemre” (attention mechanism – az algoritmus azon része, amely eldönti, melyik korábbi szó fontos a jelenlegi válaszhoz).
3. Statikus vs. Dinamikus memória
Van egy harmadik tényező is, amit személyre szabott memóriának hívunk.
A legfejlettebb (többnyire fizetős vagy regisztrációhoz kötött) rendszerek már képesek bizonyos tényeket „elmenteni” egy külön adatbázisba a beszélgetéseken felül.
Az ingyenes felhasználóknál ez a funkció gyakran korlátozott vagy hiányzik, így ott minden egyes új csevegés (chat indítása) egy „tiszta lap”, ahol az MI-nek fogalma sincs, ki vagy és miről beszéltetek korábban.
Emiatt írok egyre hektikusabban itt, olykor napokig nem, aztán pedig mégis, hiszen nagyjából tudom azt már, hogy kikkel, s mikben értek egyet, s mikben nem, és immár sajnos az AI-k mögé bújókat is emberként immár szinte teljesen elvesztettük, emiatt elfogynak itt lassan azok, akikkel vitám lenne.
Lacival, Bethsabéval alig van vitám, a maradék nézetkülönbségeink számomra nem lényegesek, és pl. Veled se nagyon perlekedem, az AI-k pedig nem emberek, nem képesek emberek szintjén írni.
Igaz, valójában itt már mindent kibeszéltek az emberek az elmúlt 29 évben…
Lehet, hogy emiatt esett ki sok infó az AI emlékezetéből, én közben csak ámultam-bámultam, hogy “na neeee, hát erre sem emlékszik ez az AI, meg arra sem, hogy ez is elhangzott már, és az is elhangzott már?”
Ilang-ilang AI-ja emellett sorozatosan azt sem vette észre, amikor egyezett valamiben a véleményünk, Józsikácska AI-ja is csinált ilyet, de ritkábban.
Engem itt úgy ismernek 22 éve, hogy érdemi vita érdekében képes vagyok alaposan, hosszan írni, belemerülni egyes témákba, de ennek csak akkor van értelme, ha a másik oldalon olyan személy van, aki tudja követni a beszélgetés menetét, és képes azt észben tartani, és nem zavarja téma réteges egymásra épülése, hanem e sokrétű komplexitás mentén is képes újabb és újabb következtéseket, és tanulságokat levonni.
Na erre eddig csak embert láttam képesnek, főleg hitbéli és az igencsak összetett emberi gondolkodást igénylő bibliai dolgokban.
Én úgy vagyok ezzel. (Mondjuk belőllem hiányzik is a küldetéstudat. ) Nem kell okvetlenül végrehajtani a küldetést. Ez ne érzéketlenség, vagy nemtörödömség. Jézus, is hagyta elmenni a gazdag embert. És az esetből készitett egy tanuságot. A tűfoka.
Azt akarom mondani, hogy nyilván ott van az emberben, a hivőben, hogy beszélni kell. De, nem kell vizalányomni ha nem akarja.
A hitnek, változásnak belülről kell fakadnia. Én igy gondolom.
Az, hogy valamit nem tudunk érvekkel, előhozni. Nem okvetlenül az érvek hibája. Jézus azt mondja a példatörténetben; gazdag-Lázár eset, aki azt mondja, EGy csoda talán meggyőzné azokat, ha valaki a holtak közül vissza menne bizonyságot tenni. Amire az a válasz, ott vannak a próféták, ha azoknak nem hisnek, akkor az sem győzi meg őket, ha valaki a holtak közül visszatér.
Vannak akik süketek, ez ellen nincs gyógyszer. Hogy mitől süket? Az megint más kérdések, lehet a.i. nak is van köze a visszaigazolásokkal, de nem az a fő ok.
Amikor bezársz egy ablakot, vagy egy téma túl hosszúra nyúlik, az MI számára az idő megáll, sőt, kitörlődik. Nem úgy emlékszik a januárban megbeszéltekre, mint egy barát. Ő minden egyes válaszadásnál csak az aktuálisan előtte lévő szöveget – az úgynevezett kontextusablakot (az egyszerre befogadható adatmennyiséget) – látja. Ha a beszélgetés átlépi ezt a méretet, a legrégebbi részek egyszerűen „kiesnek” a látóteréből, hogy helyet adjanak az újnak
Tehát amikor "felejt" egyszerűen nemoria túlcsordulásról van szó.
Hát igen, ez lenne az eredeti terv, de ha egy felhasználó a felekezetire hangolt, emiatt annak kereteiből kilépni nem képes AI-ja mögé bújik, és onnan írat az immár pártos AI-jával “válaszokat”, akkor magában kezdi azt hinni, hogy “Ó, hát ÉN ezt is megtudtam válaszolni, meg azt is, hát nincs semmi hiba az én nézeteimben!”, holott ez önbecsapás, hiszen a felekezetire hangolt AI-ja sohasem fogja azt mondani neki egy a felekezetével ellentétes véleményre, hogy “bocsesz, ebbe és ebbe nem tudok belekötni, vagy ezt és ezt nem tudom megcáfolni”.
Hiszen valamely tévtanítások mentén valahogy csak létrejöttek a felekezetének a valóban tévtanításai a helyes, igaz tanításai mellett, azaz indoklás minden állításuk mögött van már évtizedek-, századok, vagy akár évezredek óta!
És innentől ugyanezek a tévtanítások fogjak diktálni a válaszokat is, hiszen nem képes kilépni ezekből a felekezetire hangolt AI.
Szóval igen, a felhasználót kellene meggyőzni, de ha az bebújik a tévtanításokkal telített AI-ja mögé, akkor onnan nem tudod kiszedni Őt sem, ahogyan az AI-ját sem…
Amiket írtam, azok a személyes tapasztalataim az itt használt, felekezetire hangolt AI-kkal folytatott beszélgetéseimből.
Józsikácskával 03.27-04.07 közötti 11 nap és az Ilang-ilanggal 01.27-től intenzíven 4 héten át folytatott beszélgetéseim személyes talasztalatai.
Ezen kívül Józsikácskával váltottam még néhány hsz-t az egyik HGy-s topikban épp egy éve, és tavaly nyáron itt is néhányat, és Ilang-ilang írt még nekem tavaly decemberben is néhány írást, melynek folytatása lett a január végén általa is elindított AI-s silányság-cunami.
Az Ilang-ilang által használt HNA AI valszeg sokkal kevesebb infóból “alkotott”, emiatt sokkal silányabb írásokat és érveléseket produkál(t), mint Józsikácska katolikusra hangolt AI-ja, de mindkettő AI-ra érvényes a 206904-ben leírt 3 kifogásom.
Te most elsődlegesen ismét emberként igyekszel írni, aminek őrülök, de Józsikácskánál és Ilang-ilangnál sajnos ez a jelenben már ritka.
Ilang-ilang pár héttel ezelőttig csak engem ”tisztelt meg” a HNA AI-s silányságú írásaival, aztán írt egyet már Bethsabénak is, ahelyett, hogy ahogyan Te, igyekezett volna az emberi gondolatmenetet lekövetni nem képes, az előzményeket sorra elfelejtő és figyelmen kívül hagyó AI-s írásokat elhagyni, és ismét visszavedleni ember vitapartnerré.
Ez zajlik, zajlott itt az elmúlt 4-5 hónapban, bő egy évben…
Hozzáálásról van szó. Felesleges, és akár tudományos, akár vallási identitásból kifolyólag, megjegyeztetni vele dolgokat. Miért? Ha valaki kutat, akkor mindig tiszta lappal kiván indulni. Tehát csak a kutatási paramétereket érdemes megjegyeztetni vele.
Ha valaki vallásilag van elkötelezve, szintén felesleges megjegyeztetni vele, hogy pl. Van háromság vs nincs háromság. A hitnek folyamatosan önvizsgálatot kell tartania. Naponta vizsgálni az irásokat. (Hol is irja ezt az irás?) Tehát egy kereső, mert folyamatosan keres az ember. Ilyeneket nem érdemes megjegyeztetnie. Mert dogma lesz belőle. :)
A Te AI-d mégsem volt képes követni a január végén indult beszélgetésünket, rengetegszer mondott olyanokat új elemként, amikről korábban már volt szó.
Szóltam neki/neked egyszer, kétszer, négyszer, hétszer, tizenkétszer emiatt, aztán elegem lett belőle, mert nem volt képes követni a beszélgetés gondolatmenetét.
Tehát nem A.i.-t kell megőzni. Azt mondod neki, katolikus vagyok. MIre ő Jajdejó! Én is. :D
A felhasználót kéne meggyőzni. De, ha a felhazsnáló folyamatosan érzi a pozitiv visszaigazolást, A.i. részéről. És logikailag értelmezhető üzeeteket kap; akkor az egy komoly kihivás.
Erre vannak nagyon jó megoldások. 1. A.i. bizonyos ideig megőrzi a beszélgetést. 2. Témákra való válogatással az előzmény koherens marad. Visszaolvas, és ott folytatja ahol adott téma megszakadt.
Tehát ha különböző beszélgetésekben, külön van kezelve a téma. Én gyakran teszem, hogy egy adott beszélgetést félbehagyok, mert leszálkásodik, eltér a téma a jelnlegitől, akkor azt egy másik témában, ami már folyamatban volt, átviszem oda ahol azt a témát már elemeztem.
Az idő ellen is van megoldás. Egyrészt előfordulhat, hogy firristés miatt kiesik A.i. a szerpből, vagy eltünik korábbi beszélgetés 1. Nevet adni A.i.-nak. Egyrészt sokkal praktikusabb, ha neve van, főleg ha az ember többet használ. Igy mindig név szerint jelentkezik be. 2. A beszélgetéseket kimenteni, pl. Pdf-be és ha eltünik a beszélgetés, vagy felejt A.i. akkor visszatölthető, És pdf-ból újra tudja indittani a témát.
De, ahogy emlitettem is, annak, hogy nincs emlékezete annak gyakorlati szerepe van. A világ nagyrésze már kommunikál M.i.-vel nincs az a tárhely ami mindenre emlékezne. :) És nyilván a kötődések, ha emlékszik arra mi a mostani álláspontunk, legközelebb is ebből indul ki, holott addigra az ember változhat. Nagyon is megfotolt és észserű, hogy felejt. Úgyis mindig a 0-ról indul minden kérdéskörben.
Van memóriája, de nem érdemes olyanokat betenni, hogy Ábrahám-Izsák előpárhuzam Isten-Jézus áldozat. A memóriába a munkamődszert érdemes elmenteni "jegyezd meg" pl.csak a biblia szövege alapján! Gondolom ez egy korrekt kutatási alap. Igy nem kell elmondani a preferenciákat minden beszélgetésnél,hogy mit vegyen figyelembe. Persze vannak olyan A.i.-k ahol nincs ilyenre lehetőség, mert hát annyifelénem fizet az ember, és ingynes limitált verzióknál ez nem müködik. De, itt is megoldható, hogy egy "tiszta " leirást egyszer elmentve a beszélgetés elején bemásolni, hogy ebben gondolkodjon dolgozzon
De, itt van a veszély! És ebben az értelemben jogos az amit emlitesz. Hogy ezeket a paramétereket meg lehet adni úgy is, hogy adott felekezeti nézetet képviseljen. Kat, Ref, J.T. és sok más... Akkor ezekben fog gondolkodni.
De, ebben az esetben is az van, hogy A.i. a felhasználót követi. Minden amit kielemez, vagy hoz téma, vagy érv. Azt a nézetet tükrözi, amit felhasználó beállit. Ez ellen nincs fegyver, vagy megoldás.:)
Ha nem lenne A.i. ahogy korábban se volt, akkor is azt kaptad, amit a fórumtárs épp képviselt. Felekezeti nézet, vagy épp független nézet. Csak nem ennyire koherensen összerakva.
Ez több problémát is felvet. Pl. A tudatlanság állapotát. De, mindig az ember áll a háttérben. Ha beszélgetsz egy x felekezet tagjával. Ő már elkötelezte magát adott felekezet felé. Viszont, teológiailag felkészületlen. (Nyilván nem fogja bevallani, ez emberi viselkedési minta, nem bonyolodnék bele.) Tehát felkészületlen, elmegy egy akármelyik elérhető A.i.-hoz és felteszi a kérdést. Már a kérdésből A.i. pozicionál, hogy merre menjen. Ő, precizen logikailag dolgozik. Hoz egy elemzést. Ami lehet igaz, lehet hamis. Aminek hátterébe az is bejátszik, hogyan lett a kérdés feltéve. Vagy egy hoszabb beszélgetésnél, mindig újabb paramétereket, értelmezést fog hozzá tenni. Mire születik egy válasz. De, a válasz, adott felekezet, és adott felhasználót fogja tükrözni.
Sokan pedig úgy vannak vele (itt megint identitás védelem miatt.) nem fognak gépelni... Egy az egyben beteszik, szüretlenül az infót amit visszakapott A.i.-tól (mert nem értelmezni akar, csak nyerni. ) De, ezek az emberi megnyilvánulások, már 20 éve is megvoltak. Csak akkor még nem volt aki helyette megfogalmazza, összegezze.
Én, a magam részéről sokszor elmondtam. A.i.-val nincs gond. Paraméterezni kell, vagyis erősen fogni a gyeplőt. Egy közös álltalánosan elfogadott paraméter, vagyis profil pedig nem járható út. Ennek ismét az ember az oka. EGy kat, Ref, J.T. vagy más... Elkötelezett ember nem fogja feladni az identitását hogy egy álltalánosan elfogadott profilt adjon A.i.-nak. mert veszélybe kerülhet a nézete, ha a profil szerint olyan választ ad neki MI, ami adott tantételt megdönt.
Olyan ez mint a kés. A konyhába való, célra, feladatra... De, lehet vele hadonászni is. :)
". Az MI ugyanis nem úgy „emlékszik”, mint mi. Valójában nem tárol el korábbi interakciókat..."
Csacsiság. Teljes könytárakat lehet "megtanitani" neki, amiből szó szerint visszakeres és idéz bármit. Ne a legfapadosabb profiloddal szerzett tapasztalataidbol vonj le nagy igazságokat.
Vámmentes csak azért mondja ezt ismételten mert az AI gyakorta már az ő allitásainak a következtetéseit is cáfolta, ő pedig rendszerint azt hiszi hogy olyan elvont igazságokat fejteget hogy a gép nem tudja lekövetni. Pedig valójában 2 lépéssel le van maradva...
Amit pártosként emlitesz. Az nem A.i. hibája. ezt mondtam korábban is. És nem is nevezhető hibának. A felhasználó identitását veszi át.
——————————————————-
Ismétlem, nem az AI hibájaként beszélek a pártosra alakíthatóságáról, mert ez számára nem hiba, hanem emberek által belé épített adottság, és innentől egy korlát számára, amit nem képes átlépni.
Mert épp ez a gond, ennek a korlátnak a benne való megléte, mert emiatt nem alkalmas megközelíteni sem az ember gondolkodását, mert az ember érdemi ellenérvek hatására képes megváltoztatni a véleményét, és onnantól a megváltozott véleményét képviselve írni, beszélni, cselekedni.
De erre az AI nem képes, és emiatt alkalmatlan emberi szintű vitapartnerré válni, hiszen a pártos AI nem meggyőzhető, míg a pártos ember meggyőzhető.
