Ez nagyon mesteri forditas, brilliáns (Baranyi Gyula, 1973)
"Nem az az ember volt ő, az Öszvér, akin bárki is a szemét legeltetné, vagy gúnyos mosoly nélkül megállná a látását. Alig ötvenöt kilója százhetvenkét centiméterre nyújtózott ki. Csupa csont, vézna tagjai sután és esetlenül fityegtek cingár törzsén. Ványadt arca pedig szinte eltűnt félarasznyira előremeredő húsos ormánya mögött."
He was not a man to look at, the Mule--not a man to look at without derision. Not more than one hundred and twenty pounds was stretched out into his five-foot-eight length. His limbs were bony stalks that jutted out of his scrawniness in graceless angularity. And his thin face was nearly drowned out in the prominence of a fleshy beak that thrust three inches outward.
Egyedül a szeme tréfálta meg az Öszvér gúnyrajzra emlékeztető alakját. Tekintetének bársonyossága sehogyan sem illett a Galaxis legnagyobb hódítójához, s e bársonyosság mélyén mindig ott rejtőzött egy kis szomorúság"
Only his eyes played false with the general farce that was the Mule. In their softness--a strange softness for the Galaxys greatest conqueror--sadness was never entirely subdued.
a Második Alapítvány inkább átlagosnak írja a magasságát (bár mai viszonyokkal a 172 pasiknál már alacsony :) de aprónak nem nagyon lehet nevezni.
"Nem az az ember volt ő, az Öszvér, akin bárki is a szemét legeltetné, vagy gúnyos mosoly nélkül megállná a látását. Alig ötvenöt kilója százhetvenkét centiméterre nyújtózott ki. Csupa csont, vézna tagjai sután és esetlenül fityegtek cingár törzsén. Ványadt arca pedig szinte eltűnt félarasznyira előremeredő húsos ormánya mögött. Egyedül a szeme tréfálta meg az Öszvér gúnyrajzra emlékeztető alakját. Tekintetének bársonyossága sehogyan sem illett a Galaxis legnagyobb hódítójához, s e bársonyosság mélyén mindig ott rejtőzött egy kis szomorúság"
igen, simán lehet, hogy belőlük lesz valaki az öszvér, bár szerintem az alkotókat ismerve, pontosan tudják, hogy a könyv rajongói, valami teljesen idegen alakra várnak, akit eddig nem láttak, ám gyanútlanul jelenik meg a történetben, akire tényleg nem gondolnánk, hogy ő lesz az. én emiatt egy teljesen átlagos emberi személyre gondolok inkább, aki személyiségében lesz inkább gnóm, vagy "más". tehát simán lehet egy queer személyiség.
A könyvben az Öszvér furcsa megjelenése részben a kitaszítottságára utalt, de főleg a meglepetés-faktor miatt volt érdekes: hoppá, Nyájas Olvasó, nem is gondoltál rá, hogy az Öszvér már szerepel a könyvben, ugye?! Ha ezen a nyomon indulunk el, akkor a kitaszítottság szerintem máshogy is hozható, a meglepi meg ugye bármi lehet, azaz az Öszvérnek nem az a fontos tulajdonsága, hogy gnóm alak, hanem hogy úgy legyen benne a sztoriban, hogy nem is gondolnánk rá. Azaz bárki lehet, vagy bármi, bárkik stb., ami felborítja a Tervet. Lehet egy szekta, egy számítógépes program, vagy ami most a kedvenc teóriám, a térugró hajókat működtető űrlakók, akiket már prezentáltak, mint különlegesen képességekkel bíró, speciális genetikájú társaság, akiken az egész Galaxis infrastruktúrája múlik, mégse törődik velük senki. (Igaz, az Alapítvány nem kapott ilyen hajókat és várhatóan nélkülük fogják megoldani a térugrásos problémáikat, de az Öszvér is az Alapítványon kívülről jött.) Ezek például alkothatnak egy olyan erőt, amivel Sheldon nem számolt a Terv megalkotásakor és akik úgy döntenek, hogy eljött a saját Birodalmuk ideje. (Szerintem az se annyira fontos, hogy az Öszvér az emberek érzelmeit manipulálja, bármilyen más képessége is lehet, amit nem tud kezelni a pszichohistória, viszont amivel el tud bánni a Második Alapítvány... vagy ami ahelyett lesz... :D )
nekem valahogy a világ, az űrhajók, a környezet, amit nagyon másképp képzeltem el... de az is igaz, hogy amikor Asimov megírta, máshogy képzelték el a jövőt.
Hasonlóképpen... de azt hiszem, a sorozat verziója közelebb áll ahhoz, ami Asimov fejében élhetett, mint amit én elképzeltem. A '80-as években nekem és szerintem a legtöbbeknek alapvetően a Star Wars határozta meg a sci-fi látványvilágát - Asimov pedig egy generációval korábban írta az első Alapítvány-részeket, azok a rajzok / festmények, amik alapján ő esetleg elképzelte a történetét, nekünk akkor ismeretlenek voltak (és most se épp dominánsak). Másrészt Asimov a hanyatló Római Birodalomról mintázta az Alapítványt, ami rólam gyerekként teljesen lepergett, nekem ugye Star Wars-szerű űrhajók és a Halálcsillag belsejére hasonlító Trantor lebegtek a szemem előtt. De így utólag azt mondanám, hogy a világból áradnia kellene a pompának, a Galaxisban páratlan nagyszerűségnek, a technikai fejlettségnek - de valahogy az idejétmúltságnak, az "ebből már nem lesz énekes halott" érzésnek is, még akkor is, ha valójában nem ilyen volt a halódó Birodalom. Ja és ne legyen egy újabb Star Wars-klón, ennyivel tartoznak az alkotók Asimov emlékének. Mindezeket szerintem tökéletesen hozza.
Mindenesetre nem könnyű feladat filmre vinni, ahogy valaki elképzeli, ahogy Asimov a negyvenes években az akkor elérhető információ alapján elképzelhetett valamit :D
pedig a könyvben többször is utalnak a bohóc megjelenésére. bár nem így írják le, mint ahogy kinéz ez a nyurga pasas. sokkal inkább egy apró termetű, kis nyamvadék volt, kisebbségi komplexusokkal terhelve.
Az a gondolat, hogy haladva a korunk fejlődésével, az időkripta unalmas holo-felvételei helyett egy AI van beépítve és csak a kiválasztott juthat a közelébe, sztem teljesen nyerő dolog!
Indíthatnánk szavazást arra, hogy ki szerint milyen lesz az Öszvér! :)
az a helyzet, hogy engem már az sem érdekel:) ez a sori nagyon el lett baszarintva, kétségem sincs affelől, hogy az Öszvér, ha egyáltalán benne lesz, akkor ő is nagyon más lesz, mint a könyvben. Hogyan is lehetne az agykurkászást jól ábrázolni ebben a keretrendszerben, amit itt felállítottak ebben a sorozatban. sehogy. amúgy is nehz lett volna, ha valaki hűen nyúlt volna hozzá az alapanyaghoz.
Remélem, az Öszvér nem színesbőrű nő lesz. Úgy van bedrótozva az agyam, hogy a Tüskevárból tűrhetően meg tudnám írni az olvasónaplót (most tanulják a gyerekek) 25 évvel később, de az arcokra alig emlékszem, pláne filmekben, pláne az időben és térben ide-oda ugrálókban. Ha egymás mellett áll két hasonló alkatú és hajszínű ember, akkor nincs gond, de ha több résszel később húznak elő valakit, akkor néha csak nézek, hogy "Ez a pasas most ugyanaz, aki az előbb volt?" Az Alapítványban volt ebből gond. Tessék, Bud Spencer és Terence Hill ebben is jobb kb. mindennél :D
