Főleg Európa népeinek genetikai összetételéről, ami történelem során folyamatosan változott szól a topik. A neandervölyiektől kezdve. A történelmi összefüggéseken van a hangsúly.
Egész érdekes videó Révész László régésszel, ezek a legérdekesebb amiket mond.
1. Az országon belüli telepítések 950 után, az Árpádok a legyőzött törzsek tagjai közül telepítettek át, ahol abbamarad a temető, ott ez történhetett, ahol folyamatos a temetkezés, azok időben átállt törzsek tagjai.
2. a múltkor írt genetikai mintavételi hiba, az Etelközben hasonló genetikai jellemzőjű emberek élhettek mint a Kárpát-medencében, ők is bejöhettek a honfoglaló magyarokkal
3. A honfoglaló magyarokra jellemző leletek egészen I.Béla király koráig megvoltak Békés megyében, ahol később kitört a Vata féle pogánylázadás
4. A külföldi hadjáratokban meghalhatott a honfoglaló magyarok katonai rétegének többsége, Géza és István egy új katonai kiséretet hozhatott létre, hozzájuk lojális emberekből.
Jó kérdés, nem tudok ilyenről. A MyTrueAncestry oldalon kapott egyezéseimről tudok beszélni, amiket archeogenetikai tanulmányokból vettek át. A cseh területekről rengeteg mintát vettek külföldi archeogenetikusok, rengeteg bronzkori, kelta minta van, de van kora középkori is. A szlovákoktól kevesebb minta van, ezek kelta és kvád minták. Ahogy néztem mai eredményeket a csehek egy átmeneti népesség a szlávok és németek közt, sok germán és kelta őssel-
A fene tudja, ha jól emlékszem, pont ezen a topikon olvastam egy angol nyelvű cikket, amely szerint az ősgermánok egyik alapító komponense tengeri úton érkezett a mai Dél-Svédországba a Balti-tenger túlsó partjáról, valahonnan a mai balti államok területéről.
Ez mondjuk eléggé szembemegy a tradicionális nézetekkel, amely szerint az ógermánok elődei dél felől a Jütland-félszigeten és a dán szigetvilágon át nyomultak be a mai Svédország területére.
Szóval lehet térképrajzolói hiba, de lehet, hogy csak annyiban, hogy délebbre, a mai Litvánia, Lettország, Észtország területére kellett volna tenni a kiinduló karikát.
Par eve linketunk egy tanulmanyt, egy i.e. 5 szazadi sziciliai tomegsir (valoszinuleg egy csata aldozatai voltak) dns vizsgalatarol. Ott is talaltak a Kaukazusbol es a Baltikumbol szarmazo embereket, akik valoszinuleg zsoldosok voltak.
Az Institut national de recherches archéologiques préventives (Inrap), a Harvard Egyetem és a Max Planck Intézet (Centre for the Archaeoscience of the Ancient Mediterranean – MHAAM) együttműködésében zajló projekt célja a 6–8. század között pusztító jusztiniánuszi pestis vizsgálata. A kutatók a fizikai antropológia és a genetikai elemzés kombinálásával próbálják jobban megérteni a korabeli kontinens lakosságának egészségi állapotát.
2022 végén mintegy 300 mintát küldtek el elemzésre. Elsősorban fogakat és a belsőfület alkotó csontot vizsgálnak, mivel ezek kiválóan megőrzik a DNS-t. A mintavételi módszerek minimálisan invazívak – mikrofúrókat használnak, így nem kell a csontokat megsemmisíteni. Pozitív eseteknél izotópelemzéseket is végeznek.
Benkő László író Honfoglalás triológiájámakl első kötete pont egy ilyen eseményt ír le: 860 körül egy fiatal magyar férfi Etelközből kalandos úton a Dunántúlra kerül, a pannonszláv fejedelmségbe, ahol különböző kalandokat él át, részben betagozódik a helyi társadalomba, majd ha jól emlékszem, már meglett emberként megéri a magyarok honfoglalását.
Nagyon jó, izgalmas, olvasmányos a triológiának mindhárom kötete, emellett törekszik a történelmi hűségre is, szívből ajánlom mindenkinek. :-)
Szakértők egy csoportja a grúziai Szacurblia-barlang (Satsurblia) 25 ezer éves üledékét vizsgálta – számol be a ScienceAlert. Az elemzésről beszámoló tanulmányban Pere Gelabert, a Bécsi Egyetem evolúciós biológusa és társai azt írják, a mintákban egy, az utolsó jégkor előtt élő nő nyomára bukkantak. A felfedezés különlegessége, hogy csontmaradványok nélkül tudták kimutatni egy egykori populáció jelét.
A kutatók most egy viszonylag új technikához fordultak, és a környezetben, egészen pontosan a helyi üledékben lévő lehetséges DNS-t kezdték el keresni. A csapat hat mintát tanulmányozott, és mitokondriális DNS-re bukkant.
Bár a maradványok igen hiányosak, így is új információkat fedtek fel. A nő töredékes genomja például azt mutatja, hogy a modern emberek egy eltűnt, eddig ismeretlen populációjához tartozott.
57 perctől van a archeogenetikai téma, viszont az első előadás végén Révész László mondott egy fontos problémát az archeogenetikai vizsgálatok mintavételezésével kapcsolatban, abból indulnak ki hogy a 9-10.századi magyarországi temetőkben akikben nincs ázsiai vagy uráli eredet azok helyiek, viszont semmit nem lehet tudni az Etelközben élt 9.századi nem magyar népesség genetikai összetételéről, nem voltak ilyen genetikai kutatások, pedig azok is lehettek ilyenek genetikailag, a korábban ott élt szkíták, gótok, szlávok utódai és ők is bejöhettek a honfoglaló magyarokkal együtt.
Jessica Smyth, szintén az UCD docense, rámutatott: míg Európa más pontjain találtak olyan temetkezési helyeket, ahol szoros biológiai rokonság – szülők, gyermekek, nagyszülők – nyomai lelhetők fel, Newgrange esetében ilyen genetikai kapcsolatokat nem azonosítottak. Az ősi DNS-vizsgálatok nem támasztják alá vérvonalak vagy dinasztiák jelenlétét az ír folyosósírokban.
A Newgrange-i domb vese alakú, több mint egyhektáros területen fekszik. 97 nagyméretű sírkő övezi, némelyik megalitikus művészeti alkotással díszített. A belső, 19 méter hosszú folyosó egy kereszt alakú kamrába vezet, amelynek boltozatos teteje van.
Az emlékmű i. e. 3200 körül épült, vagyis idősebb, mint Stonehenge vagy a gízai nagy piramisok.
Newgrange különlegessége, hogy téli napforduló idején a napfény átjut a tetőpáholyon keresztül a belső kamrába, mintegy 19 métert megtéve. Ez az építtők magasszintű csillagászati tudását is jelzi.
A Lengyel Tudományos Akadémia Bioorganikus Kémiai Intézetével együttműködve a poznańi tudósok több mint egy tucat Piaszt-korabeli kriptából származó csontvázmaradványt elemeztek. A legnagyobb leletegyüttest a közép-lengyelországi Płock székesegyházban tárták fel, ahol az 1100 és 1495 közötti időszakra datált maradványok megfeleltek a Piast királyok uralkodásának.
A 33 vizsgált alany (30 férfi és három nő) közül a férfi csontvázak mindegyike osztozott egy ritka Y-kromoszóma haplocsoportban, amely ma elsősorban Nagy-Britanniában létezik. Az egyik legközelebbi egyezés, egy Kelet-Skóciában, az 5. vagy 6. században eltemetett pikt férfi.
Lisbjergben, Aarhus külvárosától mintegy négy mérföldre (≈ 6,4 km) északra fekvő településen, most egy gazdag viking temetőt tártak fel. A harminc feltárt sír mind pogány rítus szerinti temetkezés, és a 10. századra keltezhető.
A sírok mérete, valamint a mellékletek gazdagsága nagy eltéréseket mutat. A szerény kerámiáktól az érmékkel, gyöngyökkel megtöltött gazdag sírfelszerelésekig széles skála rajzolja ki a település társadalmi hierarchiáját.
A régészek most a díszdoboz laboratóriumi feltárására és a temető teljes feltérképezésére fókuszálnak. A várakozások szerint a DNS- és izotópelemzések új adatokat szolgáltathatnak a temetkezésekben nyugvók származásáról, étrendjéről és vándorlásairól, tovább gazdagítva a korai dán királyság történetét.
