Vannak olyan epizódok , nem olyan sok, amik csak egy másik sorozat kapcsolódó epizódjából érthetőek meg teljesen, a Flash, Supergirl és a Holnap legendái esetében vannak ilyen kapcsolódások, de szerintem ha valakit nem zavar hogy nem ért mindent , nézhető önállóan is a zöld íjász.
Tervezem elkezdeni A zöld íjászt (immár 3. nekifutásra...), viszont kicsit gondban vagyok.
Tudomásom szerint a CW DC-képregényeken alapuló sorozatai egy univerzumban játszódnak, melyet Arrowverse-nek neveznek. Érdemes néznem az Arrowverse mindegyik sorozatát, vagy nem muszáj? Mert hát őszintén szólva én eddig csak az Arrow-t néztem (mindkét nekifutás alkalmával), azon kívül semmi mást, és akadt pár dolog a sorozatban, ami nem igazán volt tiszta. Viszont nem tudom, mennyire lenne türelmem ahhoz, hogy párhuzamosan nézzek 8 millió sorozatot egyszerre úgy, hogy oda kell figyeljek a kronológiára.
Tehát lényegében arra lennék kíváncsi, hogy megéri-e 3. nekifutásra úgy elkezdeni A zöld íjászt, hogy nézem az univerzum másik sorozatait is a kronológiának megfelelően?
Aki mélyebb tartalmakra kíváncsi, annak ott vannak a művészfilmek. A tömegek szórakoztatására szánt filmekbe viszont sunyi módszer politikai tartalmakat rejteni.
Nem tudom hogy jön ide a középkori kereszténység, de tényleg nem kedvelem a politikai eszmék terjesztését filmekben, a filmek célja maradjon a szórakoztatás.
Elvileg ugye az MCU-ban lenne egy váltás az Avangers 4 után - asszem Phase4/4. fázisnak nevezik a Marvelen belül, ahol a Disney által tavaly megvett X-men karakterek is szerephez jutnának.
Ezzel kapcsolatos friss, és - számomra, valamint azok számára akik szeretik az önálló X-men univerzum filmjeit - jó hír, hogy mégsem oylan biztos, hogy a Disney megszerzi a Foxot, mert a részvényesek taggyűlése még nem bólintott rá, és pár napja a Comcast jócskán ráigért a Disneyre.
Ráadásul ha a Fox tulajdonosai rábólintanak, akkor készek azonnal kifizetni a teljes vételárat, méghozzá pénzben.
Éppen most végeztem a Thor: Újjászületés című képregénnyel. Ez a kötet a Marvel-képregénygyűjtemény 6. darabja. Őszintén, mikor megláttam a rajzokat, elment a kedvem az egésztől. Thor fejét annyira ocsmányul ábrázolták, hogy nevetnem kellett. De mivel nem volt jobb olvasmány, amit a kezembe vehettem, úgy döntöttem - bármennyire rondán is néz ki benne a viharisten -, elolvasom a képregényt. Rég csalódtam ilyen kellemeset. A történet tulajdonképpen a Ragnarök elleni harc utáni időszakról szól. Thor a Földre költözteti Asgardot, aztán azon fáradozik, hogy megkeresse eltűnt bajtársait. Nagyjából ennyi a sztori. A rajzok kiválóak voltak, a végére Thor ocsmány képével is meg tudtam barátkozni. :) Egyedül az nem tetszett a képregényben, hogy Thor egyes mondandóit nem buborékban írta le a szerző, hanem csak simán ráírta őket a képre. Ez így picit gagyi volt, de ezt leszámítva teljesen rendben van a képregény, és merem ajánlani minden Thor-rajongónak.
Én azt rühelltem a Venom születésében, hogy kb. minden egy rajznál volt egy, a Titkos háborúra utaló lábjegyzet. Egyszer a szerző poénosan meg is jegyezte, hogy nem unjuk-e már ezt a sok utalást. :)
A kérdésednek nincs értelme, mint azt próbáltam érzékeltetni az előző posztomban.
A képregény nem egyetlen dolog, ahogy a festészet sem. Hogyan hasonlítod össze a kubizmust, a szürrealizmust, a kollázs-képeket (amikor sok kis képből kirajzolódik messziről egy nagy), a csendéletet, a fotorealisztikus festészetet, a minimalizmust, a mittudoménmit?
Egy képregény sok darabból áll össze. Amikor kezedbe veszed ott a címlap, a stílus, a belső képek, a képkeretekkel való játék, a történet, a cselekmény, a történetstílusa, a felépítés, a mondanivaló, a karakterek...
Engem pl. a Pókember nem köt le. A szappanopera-felépítés, az átfogó történet gyakorlatilag teljes hiánya, az egy-egy füzetes felépítés, a füzeteken belüli összecsap-elmenekül-megint összecsap klisé, hogy a szuperbűnözők kínozzák szuperhősként, és magánéletileg is csak a baja van egyszerűen kínlódás számomra. De milliók imádják és értem miért.
Egy tucat-szuperhős-képregény főleg a látvánnyal operál, és ha te azaz olvasó vagy aki csak ki akarja tölteni az ingázás lélekölő óráját, akkor nyilván te vagy a célcsoport.
Engem viszont még egy gyengébben kidolgozott képregény is meg tud fogni hogy jó a koncepció, vagy a kisemberek jogai jelennek meg benne, plusz a kisemberre nagy jövő vár. Ezért kedvelem pl. az X-men azon részét ami az M-nap előtt történt és nincs benne Prof X, azaz azokat a részeket, azt a korszakot, azokat a történeteket ahol a mutánsok az Új Emberiség, és nem csak egy újabb szuperhőscsapat. Ők a jövő, és azon a féltucatkarakteren kívül van egy világ, ahol előbb-utóbb MINDENKI mutáns lesz. Plusz amikor az X-ek civilbe vedlenek, akkor nyugi van, és jó nekik, szemben Pókemberrel.
De a filmek 99%-a is moslék, még azok is amik eljutnak nálunk moziba, hányat néznél megszívesen, akkor is ha minden ingyen lenne és végtelen időd lenne? Na ugye.
Egyébként elárulom hogy az USA egyetlen év alatt annyi filmet gyárt amennyi a teljes eddig elkészült magyar filmgyártás.
------------
Ha a filmek vs füzeteket kérded...
Ez megint kibontandó téma. A képregény külön műfaj, ahol ténylegesen 20 oldalban mesélnek el történeteket, oldalanként átlagosan 9 panelban. Ez elképesztően más mint egy hagyományos film, nehéz volt megtanulni adaptálni. Mostanra elég jól el tudják találni - ha rendesen dolgozik az írógárda.
A helyzeten pedig nem segít hogy a Disney csinálja a filmek többségét. Náluk ugye a kipróbált recept hogy gyárts egy filmet rendesen, aztán csinálj occsóér' kilencmillió egyenesen-DVD-re folytatást. Hót ugyanez megy az MCU-val.
Pl. Amerika Kapitány Első Bosszúálló? Kiváló film. Tél Katonája? Már koncepció szinten nézhetetlenül elavult, megvalósításban is pocsék film. Polgárháború? Láttam, mert írtam róla a blogomban, de egy nyamvadt képkocka nem ugrik be!
Vasember 1? Tökéletes. 2-3-sok? Maszatos képernyő villog, a történet lukas mint egy ementáli,vagy rögtön egészében hiányzik.
Hihetelen Hulk? Edward Norton megfilmesítette a Hulkot ahogy azt kell. Azóta viszont a karakter nem csinált semmit.
Thor? Hááát... Jelentőség nélküli közepes film, ócska-cgi főgonosszal. Következő filmek? Ótvar semmik.
Galaxis őrzői 1? Ügyes. Nem váltja meg a világot, de jó. 4/5. GŐ2? Annyira már nem érdekelt hoigy megnézzem, és a hírek szerint nem vesztettem sokat, unalmas szombatra való tévéfilm.
Doktor Strange? Jó kis film, pláne haverokkal. Milyen lesz a következő? Garantálom hogy gagyi.
És akkor Bosszúállók. Huhh. Mivel már az első film is más filmek folytatása, a Disney kicsit sem erőlködött. Meg sem próbálták. És ÉN ugyan tudtam ki az a trónon a képregényekből, de utólag fel kell tenni a kérdést: mit tudott róla az egyszeri akciófilmfüggő? Semmit. 10 év eltelt és a pali nem csinált semmit. Nem vonzóerő hogy beüljek miatta egy filmre, mert mit látok? 10 év alatt
- elvesztette a seregét
- elvesztette a parancsnokait
- elvesztette a trónját
- elvesztette a páncélját
- elvesztette a rá fordított költségvetést, és szó szerint a The Incredible Bulkot juttatja eszembe ha ránézek. Ez a szemét jut eszembe:
Komolyan felmerül a kérdés: miért érdekelne ez az egész, pláne hogy elhangzott: ez csak a film EGYIK FELE, még éveket kell várni rá hogy megnézhesd az egész filmet egyben.
Miért érdekeljen?
Sőt: miért érdekeljen a Disney bármely produktuma, amikor innen már egyértelműen látom hogy megölnek mindent ami a kezükbe kerül? Szárazra szopják és elhajítják.
Először csontvázzá szopták a népmeséket - ez akkor még fel sem tűnt.
Aztán csontvázzá aszaltak minden közelmúltban keletkezett történetet (pl. Andersen Kis Hableánya, Szimba a kis oroszlán-> Oroszlánkirály stb.), valamint a kisebb hírnevű népmeséket (pl. Aranyhaj, Jégkirálynő -> Frozen), ami a "Disney reneszánsz".
Aztán megvették a Marvelt, és semmi mást nem gyártanak mint a nevesebb "klasszikus" képregénytörténetek filmváltozatát. Ami nem tarthat sokáig, mert egy-egy ilyen történet 2-3 évente ha felbukkant, és esetenként egy évig tartott kiadni (emlékezzünk: egy szám = 20 oldal). A Fox volt a helyes irány, bár csak az X-men franchise volt tőlük jó, a többi totál hulladék (és egy ideje az X-men is fos). A Fox elvégre új, vagy legalább újjá formált történeteket hozott ki. A Disney egyszerűen csak felböfögi amit egyszer már megettünk.
A harmadik jelenlegi vonata a Disneynek meg a Sztárt Vársz, és ott is mit csinálnak? Újraforgatták az eredeti trilógiát, miközben magasról tojtak gyakorlatilag mindenkire. Dől is masszívan befelé az egész.
----------
Szóval felesleges "arányokkal" bíbelődni. Ami jó az jó, ami nem az meg nem, ennyi. Mindenkinek jut valami, és az a lényeg. Persze csak ha a Disney mindent meg nem zabál és élőszerepős megfilmesítése az animációs megfilmesítésének az élőszereplős filmjének az animációs adaptációjánakká nem változtat mindent (Szépség és a Szörnyeteg valaki?).
Nálam az írókon múlik minden, pl. rohadtul nem tud érdekelni a Spawn démonos világa, de az Alan Moore által írt Violatort akárhányszor olvasom, mindig rázkódok a röhögéstől. A kedvenc szuperhős-képregényem a Balfékek szövetsége, ami szintén egy szuperhős-paródia, a Pókembernek Slott, Waid, Guggenheim kegyetlen jó - nem utolsósorban vicces - sztorikat írt, amik nekem sokkal jobban bejönnek, mint a Kraven, vagy a Polgárháború.
A DC-nél még a legnagyobb repkedős-szemlézerezős sületlenséget is jól el tudja adni Geoff Johns, és nagyjából itt véget is ér nálam a szuperhős képregény. Érdekelne sok minden, de például az Amerika Kapitányokat azért nem mertem megvenni, mert amit Brubakertől olvastam eddig az elég lapos volt, helyette akkor inkább az európai, nem szuperhősös képregényekre ruházok be, amikben tudom, hogy nem fogok csalódni: Incal, Blacksad, Dylan Dog.
Harmadszor még a szuperhős-képregények között is giganagy tud lenni a különbség. A Pókember pl. egy ultranagy szappanopera, ahol Pókember minden másodpercben szív. Útálom is.
Az Avengers minden héten megmenti a világot - útálom is. A F4 az valami családra alapozott dögunalom-szappanopera. A Batman az mi. Supermanből is olvastam talán féltucat jó számot, egyébként elég nevetséges, és az All-Star Superman kb. teljesen kimeríti a karakter lehetőségeit.
Ennek ellenére nem szólom le akik azt szeretik, mert valamiért egyesek az ógörög szobrokat is szeretik, szerintem meg a helyet foglalják.
De ott van az X-men amit ha jól csinálnak a nyálam csorog érte. Ott volt a Spawn első 50 része, no meg a Hellspawn alternatív idősík, ami olyat nyújtott amit addig nem láttam. A New 52 Harley Quinn füzetei tökéletesen egyediek sztori, karakter, hangvétel és művészetkritika terén. A New 52 Swamp Thingje pedig messze túl tudta lépni magának a "szuperhős"-ségnek a definicióját.
Az, hogy 20 rajzolt oldalban el tudnak mesélni egy történetet, karaktereket tudnak alkotni, stílusokban tudnak megnyilatkozni, kitágítják a kifejezésmódokat, és még társadalmi kérdésekre is jut idejük, szó szerint modernkori legendákat gyártanak - emiatt művészeti ág a képregény.
Akkor rosszul emlékszel, a jól megírt képregények sokkal jobbak a filmeknél, de alapvetően nem nagyon látom értelmét ezen vitatkozni, hiszen gondolom egy politikai fórumban sem azzal kezddel, hogy minek van a politika.
Nem nagyon lehet forrásról beszélni, hiszen az esetek többségében a főmotívumot leszámítva semmit nem vesznek át a filmek a képregényből. Nem láttam mindegyik mozit, de amit igen, azok közül csak a Hazatérés sikerült jól, még a Polgárháború a jó alapmotívum ellenére filmben is képregényben is silány. A Vasmannál, Thornál meg a többinél meg már teljesen összefolynak a dolgok.
Vannak jó szuperhős-képregények, amik jól vannak megírva. Ellenben a szuperhősfilmek közönségfilmek, amik egy bevált recept szerint készülnek. Viszont már vannak jó kis sorozatok, amik próbálnak az eredeti képregény szellemében valami különlegeset nyújtani filmes platformon: Legion, Jessica Jones, Punisher, Daredevil.
Annak idején pont akkor hagytam abba legutolsó képregényként a Pókember olvasását, mikor megjelent az agyhullámokkal irányított fekete pókruha, ami teljesen lerombolta gyermeki realitásérzékemet, hiszen Pókember legendáriuma pont a fapadossága miatt volt szimpatikus, meg ugye azt sem értettem, hogy semmi infó nem volt a Titkos Háborúról, pedig akkor az nagyon adta volna magát. Most olvasva a Venom születését már látom, hogy nem az új pókruhával volt bajom, hanem DeFalco szájbarágós, dedós stílusával, ami az akkori Vészmanós sztori után nagyon gagyinak tűnt. Frenz rajzai viszont nagyon jók, szóval tényleg kissé vegyes a Venom.
Összességében a Marvel sokkal jobban tetszik, mint a DC, ahol nagyjából minden tizedik kötet érdekelt. A Marvelnél, ahogy nézem a listát, szinte csak azokat fogom kihagyni, amik már megvannak korábbról, meg ezeket a csapat-képregényeket, pl újabb X-Men.
nem erre gondoltam, hanem te mondtad hogy lejáratja a sci-fi és fantasy műfajt ez a szuperhős széria, erről meg az jutott eszembe hogy a sci-fi és fantasy műfajnak megvan a saját olvasó tábora akik nem a filmek alapján ítélik meg a műfajt, a filmek nézőközönségének nagy többsége nem szokott ilyen könyveket olvasni, tehát számukra meg mindegy, nekik jó ez
úgy jön ide, hogy általában a filmes feldolgozások nem képesek a könyvek szintjét hozni, mert a szélesebb tömegeknek szólnak, le kell egyszerűsíteni a mondanivalót
