Egy harcoló katona sosem szajrézik (erőszakhoz meg általában már hulla fáradt), mert minden kacat, ami nem a túléléshez kell csak nyűg.
Egy plusz tár, egy nem vizes kapca, egy szál cigi és egy óra nyugodt alvás többet ér számára, mint az Esztergomi Bazilika kincsestára, vagy a legillatosabb szétvetett láb.
Aztán a második-harmadik vonal, majd bepótolja.
Lásd még a "22-es csapdája" művet, ahol még az ejtőernyő helyén is egy részvényszelvény okozhat örömet az arra szükséget érzőnek. Ott már megy az üzlet rendesen.
A még reményteli időkben kishazánkban is felszaporodtak az orosz templomi és egyéb helyről származó ikonok - persze csak megóvásuk végett.
Tudod, dezsőke, lehet, hogy jöttek volna, de ha nem védjük teljesen fölöslegesen és teljesen hiába az őrült mázoló seggét, akkor minden valószínűség szerint körösztülrohannak Magyarországon és mondjuk megmaradtak volna a budapesti hidak.
"Ez a 200,000-es küldöttséggel a Donhoz vitt meghívólevélnél, valamint a partizánvadász akcióknál már eldőlt, Jalta csak a pecsét volt rajta."
És azt hiszed, a szovjetek nem jöttek volna ide anélkül, hogy mi nem megyünk oda? Naív vagy, kicsim. Akkor tehát ezentúl emiatt hagyjuk, hogy mindenféle megszállók jöjjenek, elcsatolják az országunk nagy részét, kirabolják, elhurcolják a lakosságot, stb, stb.?
"Ami meg az ország kirablását illeti, az amcsik az aranyvonatot és a koronát valahol nyugatiában lelték meg, a gyárak gépei meg ausztriában hevertek a vonattöltések mentén."
Legalább azok idővel visszaszolgáltatták: az aranyat 1946-ban, hogy legyen fedezete az új pénznek, a Forintnak, a Koronát meg 1978-ban. A vörös fasiszták szerintem nem lettek volna ilyen nagylelkűek.
"Akkor tehát hagyjuk, hogy mindenféle megszállók jöjjenek, elcsatolják az országunk nagy részét, kirabolják, elhurcolják a lakosságot, stb, stb.? "
Ez a 200,000-es küldöttséggel a Donhoz vitt meghívólevélnél, valamint a partizánvadász akcióknál már eldőlt, Jalta csak a pecsét volt rajta.
Ami meg az ország kirablását illeti, az amcsik az aranyvonatot és a koronát valahol nyugatiában lelték meg, a gyárak gépei meg ausztriában hevertek a vonattöltések mentén.
A mindenféle megszállók (Skorzeny biztosításával) rabolgatták őket.
"Persze, hogy hősök voltak ezek a szerencsétlen nyomorultak - ha nekik ez volt az életük álma, akkor teljesült és nagyobb részüknek nem kellett a nyugdijas évek nehézségeivel küszködniük. De inkább nevezném jól leplezett öngyilkosságnak. A legtöbb ember életének álma, hogy ne legyen hős és sokáig küszködjön az élet nehézségeivel"
Akkor tehát hagyjuk, hogy mindenféle megszállók jöjjenek, elcsatolják az országunk nagy részét, kirabolják, elhurcolják a lakosságot, stb, stb.? Én ez ellen még a kilátástalanság ellenére is harcolnék, legalább pár szaros ellenséget a másvilágra küldve, s nem hagyva, hogy sétagalopp legyen nekik a hazám tönkretétele, valamint hogy még nehezebbé tegyék itt az életet, amellyel soraid szerint küszködni kell.
Amúgy meg szerintem eleve eldöntött csata nem nagyon van: még kilátástalan helyzetekből is lehet fordítani okossággal, kitartással.
"ennek érdekében nem üzen hadat senkinek mert akármi is lehet a kimenetele."
Mármint nem üzen hadat OK NÉLKÜL! Esetünkben pedig tudtommal nem hadüzenet volt, hanem a hadiállapot beállta. Okát jól tudjuk (Kassa bombázása). S nem mellesleg azért is érdekünk volt a német győzelem segítése, nehogy a vörösök jöjjenek majd ide, üldözvén a németeket, s hogy nyakunkra hozzák mindazt, ami be is következett.
Nem. Kibekkelte a láger felszámolásáig (amivel aztán siettek is a Románok, mert hát nem igazán különbözött az üdülő az akkor nagyon csúnyának ítélt pár másiktól: haláltábor).
Nem volt ott túl nagy "rend", hol németeket, hol magyarokat gyűjtöttek jutalomutazásra.
Apu tudott németül és szerzett egy német pilótasapkát, aztán ha magyarokat gyűjtöttek, ő németnek látszott és viszont.
Egyszer majdnem megbukott, de akkor a németek elbújtatták, így kimaradt.
Amikor felszámolták a lágert, akkor indítottak magyarországra pár szerelvényt és apu felfért egy vagon tetejére (a vagonba sose, mert az zárható).
Ami még a történethez tartozik és egyszer már legyen le is írva:
Apunak megvolt (nem dobta el) a zsoldkönyve, amiből kiderült, hogy 3 éve behívott katona volt, még tizedesig se vitte, "olyan" helyeken nem szolgált és a végső Őrzászlóalj.
És tessék csodálkozni: az orosz mikor megnézte, majd hogy nem tisztelettel mondta, hogy "jó katona" és semmi macera.
A poén:
Szegedre érkeztek a vonattal, ahol egy "ellenőrző bizottság" fogadta őket, hogy kiszűrjék a fasiszta, náci magyar katonákat, akik a szovjet elvtársakra lőttek.
És ekkor a vonat orosz parancsnoka odament hozzájuk, és azt mondta, hogy a vonata két óra múlva indul vissza és ő akar lenni az utolsó a transzportból, aki elhagyja a pályaudvart.
Ők már leellenőrizték ezeket az embereket, ezek katonák voltak és a bizottság húzzon a p.-ba, különben lövetni fog.
Sokat sosem mesélt, mert nem jött ki belőle a dolog. Ha meg igen, csak a könny folyt.
Vietnam után az amcsi katonákat mindenféle agykurkászok kezelték, mert a neuronjaikba örökre bevésődött a rettenet. A megmaradt magyar katonákat meg ezzel a szöveggel vigasztalták: elhurcolt titeket Horthy és Szálasi, hazahozott Rákosi - és ennyi.
"Egy katona csak akkor mondhat nemet, ha a felettese elárulja őt, az ügyet amit szolgál, vagy a hazáját. A háboróban nincs helye moralizálásnak."
Többször említettem:
Apám a Budapest Őrzászlóalj katonája volt, a kitörésbe azért nem ment már bele (a Széna téri patikánál nézett ki, hogy merre is lenne előre), mert már a téren nem lett volna hely elfeküdni, amikor a halálos golyó éri, visszafordult, másnap (ma van az évfordulója) "szerencsére" fogságba esett - nem lőtték a helyszínen agyon.
Aztán még megjárta a Focsani üdülőtelepet, de az egy másik történet, lényeg az, hogy megúszta (egész életében nem tudta feldolgozni, hogy a haverja/bajtársai mind odavesztek)
Na most az árulásról valamit:
Először akkor rendelték őket qrva élesbe, amikor a Skorzenyék körbe vették a várat.
Mindenkinek meg volt a helye, az aknák telepítve, teljes harckészültség - annyit tudtak volna akkor is, mint később az oroszok ellen.
És akkor belülről, hátulról jött a parancs, hogy vissza az egész, mindenki a laktanyába (ma Hadtörténeti Múzeum) aztán harmadnap pár géppuskával farkasszemet nézve volt a felesküdés a Szállasira.
Érdekes módon őket az utolsó transzportba sorolták a kitörésnél, amikor az oroszok már minden kavicsot pontosan belőttek, mert a németek seggét kellett védeniük.
Úgy tudom, az Őrzászlóaljból senki sem jutott át, 95% halott (a 800-ból), a többi Focsany.
Úgy ment aztán át később a túlvilágra, hogy aljas árulóknak tartotta azokat, akik letetették velük a fegyvert a németekkel szemben - többen maradhattak volna életben azok közül, akikkel együtt 3 évig védte a Horthy és családja (meg az esti pezsgőzésre érkező művésznőknek) a seggét, puskával tisztelegve, amikor vihogva kiszálltak az autókból.
Volt olyan, (mármint a célbaért 700-között, akik túlélték a 20.000-ből) akinek az előző munkahelye bejegyzésben koncentrációs tábor szerepelt, volt olyan, aki bizonyítóan tagja volt olyan SS egységnek aki akkor és ott tömeges kivégzéseket hajtott végre Lengyelorszában.
A legcifrább egy 45-50 körüli németesített ex-magyar fazon volt, aki gázos politikai múlttal rendekezett. Nem semmi ahogy lenyomta az 50 km-es, 2 napos alvás nélküli extrém maratont, nagyon félhetett.
Azért aranyos, hogy Ungváry elismeri hogy a kitörők között SS háborús bűnösök is előfordultak.
Ez a Pf.. W.. parancsnok érdekes fazon, lehet hogy direkt akart fogságba esni. Ha ugyanis sikerrel átjut, akkor Hitler parancsának megtagadása miatt problémái lehettek volna. Még a kitörést se kockáztatta meg, inkább beült egy villába ahogy borozva-szivarozva várta a Vörös Hadsereget.
Nos, ez nem egészen így van. Sőt, nagyon nincs így.
Egy katonának kötelessége megtagadnia a parancsot, ha a parancs elletétben áll bizonyos törvényekkel. Például, ha nem lőhetsz le ártalmatlan embert, még akkor sem, ha erre parancsot kapsz. Nem pusztíthatsz civil értékeket bosszúból akkor sem, ha erre parancsot kapsz, stb. Ilyenkor nem hogy szabad, de kötelességed megtagadni a parancsot.
