1940 őszétől kezdve a Szovjetúnió támadó felvonulást hajtott végre a magyar határral szemben. Két, mehkorpuszokkal megerősített, egy kiszögellésben előretolt szovjet hadseregről van szó, a 12.-ről és a 26.-ról, amelyekkel szemben magyar oldalon csupán 4 dandár állt (1. és 2. hegyi, 8. határvadász és 1. lovasdandár), és amelyeknek állománya 1941 júniusának közepéig jórészt be se volt vonultatva.

A szovjet csapatok - köztük hegyivadász és páncélos alakulatok - részben a Keleti-Kárpátok hágóihoz vezető utakon gyülekeztek. Gyakorolták az átkelést a hágókon, és arra is van jel, hogy mélyfelderítést végeztek magyar területen.
Miért tabu téma ez a magyar történelemszakmában mindmáig? Miért nincs benne ez a szovjet felvonulás a magyar gimnazista történelemkönyvekben?
Szívtunk volna mindenképpen, ugyanis a német-szovjet front előbb-utóbb, de legkésőbb 1944-re anélkül is elérte volna hazánkat, ha addig valamilyen csoda folytán kimaradunk a háborúból. És az logikus döntés volt, hogy a sztálini "munkásparadicsom" megsemmisítését lehetőleg a szovjetek területén kell véghezvinni, segítve a németeket, és nem akkor, amikor a szovjetek már ideérnek, pusztítva, gyilkolva és rombadöntve hazánkat.
Egyébként a szovjetek mégiscsak készültek Európa és így hazánk lerohanására; köszönet a hasznos információért, Tündérláng2! Én eddig ilyesmiről csak Viktor Szuvorov: Az M-nap - Ki kezdte a 2. világháborút? című könyvében olvastam, de most erre e fórum is rávilágít.
A kárpátoki szovjet felvonulás arra bizonyság nekem, hogy Sztálinék bizony már a háború előtt ki akarták hasítani maguknak Kárpátalját vagy még többet belőlünk.
Itt a DE FACTO szovjet felvonulás állapota 1941 júniusában. Nem "az egyik ezt mondta, a másik azt mondta".
Teljesen nyilvánvaló a súlypontképzés a magyar határral szembeni kiszögellésben. A hátországból felvonuló 16. és 19. hadsereg is ezt a csoportosulást erősíti. Vele szemben magyar oldalon szinte semmi haderő nem áll.
Az más kérdés, hogy több irányba is folyt tervezgetés, a lényeg, hogy mire mutat az adott diszlokáció.
A magyar iránynak benne kellene lennie a történelemkönyvekben, mert még ma is nagyjából azt tanítják, hogy a galád horthyfasiszta Magyarország bűnös módon orvul megtámadta a mit sem sejtő békeszerető Szovjetúniót.
Nemeskürti professzor úr egy posztkádárista, kismagyar, defetista álláspontot képviselt. Olvasd el a rekviem egy magyar hadseregért című szégyenletes művét. Micsoda defetista hozzáállás a szovjet bolsevista gőzhengerrel szembeszálló magyar iparkodás pocskondiázása? Könyve címlapján a körzővel, miszerint Budapesttől a Don (a magyar őshaza) 1800 kilométerre van? Hány kilométerre vannak szerinted a Kurill szigetek Moszkvától?
Azért annak van egy apró jelentősége, ha egy 22 millió négyzetkilométerrel rendelkező, 200 millió lakosú ország felvonultat két mehkorpuszokkal megerősített hadsereget egy kis ország határán.
Itt most nem nyerő a munkásőr zsebkönyv szinvonalú érvelés.
A 26. szovjet hadsereg főhadiszállása Szamborban volt, a 8. mehkorpusz főhadiszállása pedig Drogobicsben. Mindkettő kb 80 kilométerre van a magyar államhatártól. A hadseregek éle természetesen a főhadiszállásnál jóval közelebb volt a határhoz.
Arusanjan vezérőrnagy visszaemlékezése szerint a 12. hadsereg főhadiszállása Sztanislau-ban volt.
Sztanislau a Huszt és a Máramarossziget felé vezető utakon fekszik, kb 100 kilométerre az akkori magyar határtól.
Nem hiszem, hogy tabutéma lenne, csak olyen részletességgel nem tanulják a gimnazisták a történelmet, hogy melyik szovjet dandár hol állomásozott 1940 őszén.
A Kremlben, 1941 január 8 és 12 között 60 szovjet tábornok részvételével Sztalin felügyelete alatt folytatott második törzsvezetési gyakorlatról van szó. Ebben a gyakorlatban a szovjet támadás egyik fő célja Bedapest bevétele volt, a másik a román olajmezők megszerzése. A részleteket több nyilvános forrásban meg lehet találni, köztük Paven N. Bobiljov írásaiban.
A törzsvezetési gyakorlat eredményeképpen Sztalin leváltotta Pavlovot és helyébe a kievi katoni körzet vezetőjét, Zsukovot nevezte ki, letéve a voksot a délnyugati támadás mellett.
Nem igazán valószinű, hogy feladták ezt az elképzelést, különben hogyan magyarázható a szovjet hadseregcsoport diszlokációja a terepen magyar határral szemben 1941 júniusában?
Azután jött 1941. június 22., azután jött Keitel vezértábornagy Budapestre (és a visszaemlékezések szerint nem kért semmiféle aktív magyar részvételt az oroszországi német hadműveletekhez), aztán kiment a gyorshadtest keletre (állítólag "rendfenntartás"i célból, majd végül a 2 / 3 hadi - létszámra feltöltött (minden egyes hadosztályában csupán két lövész ezreddel és az ennek megfelelő harci - létszámú társ - fegyvernemi alakulatokkal) 2. hadsereg vonult ki a Don - hoz "mélységi felderítés" nélkül. Ami azután 1942 / 43 telén bekövetkezett, azt (sajnos) már van szerencsénk ismerni, többek között Nemeskürty professzor úr tollából. Úgyhogy lehet tovább álmodozni és ráadásul belesírni a kiöntött tejbe. A végeredmény akkor is rengeteg magyar katona élete, hadifogsága (és persze emiatt is az ő életük is) és sebesülése, végső soron áldozatuk bánta - bánja.
Rózsás János Gulag lexikonjában említ egy magyar honvédtisztet, akit szovjet felderítők 1940 őszén raboltak el Máramarosszigetnél és hurcoltak ki a Szovjetúnióba. Máramarossziget a közúton 80 kilométerre volt Kőrösmezőtől, és légvonalban kb. ugyanannyira az akkori magyar államhatártól. Olyan erős az uralkodó narratíva, hogy az ilyesmi senkinek nem tünik fel.
A magyarországi szovjet kollaboráns történetírók minden eszközzel azon voltak, hogy a szovjet támadó felvonulás tényét elkendőzzék. Ezt a szemléletet örökölték aztán a posztkádárista történetírók is.
1940 őszétől kezdve a Szovjetúnió támadó felvonulást hajtott végre a magyar határral szemben. Két, mehkorpuszokkal megerősített, egy kiszögellésben előretolt szovjet hadseregről van szó, a 12.-ről és a 26.-ról, amelyekkel szemben magyar oldalon csupán 4 dandár állt (1. és 2. hegyi, 8. határvadász és 1. lovasdandár), és amelyeknek állománya 1941 júniusának közepéig jórészt be se volt vonultatva.
A szovjet csapatok - köztük hegyivadász és páncélos alakulatok - részben a Keleti-Kárpátok hágóihoz vezető utakon gyülekeztek. Gyakorolták az átkelést a hágókon, és arra is van jel, hogy mélyfelderítést végeztek magyar területen.
Miért tabu téma ez a magyar történelemszakmában mindmáig? Miért nincs benne ez a szovjet felvonulás a magyar gimnazista történelemkönyvekben?
