Szerintem nem unalmas, jobb mint a tavalyi.Éppen most játszák a Haydn - szimfónia részetet. (Búcsú - szimf.)
Egyébként jó, hogy adnak a hagyományokra Ausztriában.De nem mindig volt Radetzky... Pl. 2005 - ben, amikor Maazel vezényelt, az ázsiai természeti katasztrófa miatt elhagyták.
Vicces... éppen most vonulnak ki a zenészek...
Bocs, Presbiter!
Pont azt akartam írni, amit írtam
S bár kellene nekem tán Béres multivitamin, de Lukács azLukács. Az evangélium az evangélium. A karácsonyi történet karácsonyi történet. Stb. stb.
Esetleg javaslom az Újszövetség kinyitását...
Egyéb esetekre pedig inkább némi humort!!!!!!!!!!!!!!
Félix! Bizonyára Luthert akartál írni Lukács helyett. A nevem megtévesztő!!!
A katolikus szentmisére gondoltam, céloztam.
Szedjél több Béres multivitamint.
Csakhogy ez egy áldozat, amit a felkent mutat be Istennek. És a pap közreműködése nélkül nem jön létre a liturgia.
Ez viszont egy halom újgazdag elhízott bécsi ásítós, nosztalgiázós szórakozása, amelyben a karmester semmi nélkülözhetetlent nem tesz. Magam nem egy alkalommal voltam olyan próbán, ahol késett a karmester és szórakozásból lenyomtuk a műveket.
Kaiserliches Überflüssigkeit.
(45) Egyszer érdemes volna kipróbálni a Szentestét pap nélkül. Kiderülne, hogy a hívek fejből tudják az egészet, Lukács működik magától is s lehet, jobb volna minden eddiginél.
Az orgonálást(oltárképet) meg hagyni kéne a francba, mert állati uncsi.
Egyszer érdemes volna kipróbálni a Neujahrskonzertet karmester nélkül. Kiderülne, hogy a zenekar kívülről tudja az egészet, a Dreiviertel Takt működik magától s lehet, jobb volna minden eddiginél.
A balettot meg hagyni kéne a francba, mert állatira uncsi.
Na hát akkor: felhangzik a Kék Duna bevezető zenéje, a közönség hagyományosan beletapsol, a zenekar pedig felkiált és én is ezt teszem: PROSIT NEUJAHR! :-)))
Egyszer megkérdezte Végh Sanyi bácsitól: "Hogy lehet az Herr Végh, hogy maga ilyen rosszul vagy egyáltalán nem is dirigál és mégis olyan jól szól a zenekara"? Aztán egész este ezen tanakodtak, de kielégítő válasz nem született.
Clemens Krauss tényleg nagyon jó (ebben is). Az általam hallott legszebb Kék-Duna keringő felvételt Karajan vezényli (Salzburg, 1968). Igen jópofa, ahogy Furtwängler wagneri elánnal dirigálja a Császárkeringőt. Mengelberg Perpetuum mobile felvételét is jó szívvel ajánlom mindenkinek.
Nekem Maazel a 80-as években (amikor már vonót is fogott) többnyire nagyon tetszett, szellemes volt. Utolsó fellépése (3éve?) viszont nagyon nem. Abbado is csalódás volt, a humor legkisebb jele nélkül vezényelt. Carlos Kleiber viszont szenzációs élményt jelentett.
Tavaly Pretre szerintem kiábrándítóan rossz volt, akárcsak korábban Ozawa.
Harnoncourt első koncertjét a helyszínen hallottam, nagyon tetszett.
Emlékszem a Karajanos koncertre, már tényleg nagyon gyenge volt a Mester. Nem is volt olyan jó az a koncert, sajnos. Rengeteg baki volt benne, de olyan természetesen csinálta, amikor teljesen belebonyolódtak és leintette a zenekart. :D Ő már ekkor ezt megtehette... :) Ja, meg hogy megijedt szegény az egyik durranó-robbanó micsodától... :)
Legalább ennyit elértem, hogy a circumflexekre mindenki fokozottan figyel...
Szerintem Krauss volt a legjobb, kár, hogy a legtöbb Strauss-felvétele 78-as, illetve mono. Boskowsky hasonlíthatott a legjobban ifj. Johann-hoz, egyébként őt volt szerencsém hallani, sőt ott voltam azon a koncerten is, amikor valami sportesemény (már nem emlékszem, mi volt, csak arra, hogy - zsebrádiós-fülhallgatós korszak! - közvetlenül Boskowsky színrelépése előtt megnyertük a meccset, vagy csak gólt lőttünk, mindegy) miatt már a koncert kezdetén olyan őrjöngés fogadta Willyt, hogy csak állt ott meghatottan és nem is értette, hogy miért ez az ováció...
látod kedves hypó barátom, mily kicsi a világ,épp azelött, amikor Jászvásárrt-iasit /jovanna/ emlegetted, ép akkor irtam össze, és rendeztem el az adataimat,mert nemolyan régen Drezda egy csomó tátra villamost adott Iasinak-24 darabot
Barenboim újonc a Neujahrskonzertek sorában. Annak idején Clemens Krauss dirigálta ezeket a koncerteket, Ausztria felszabadulása után mintegy negyedszázadig a felejthetetlen Willi Boskowski, aki 1979-ben hagyta abba. 1980-ban jött Maazel, az a majd harminc évvel ezelőtti koncert igen borzolta az idegeket, de Maazel később belesimult a weanerisch légkörbe, 1984-ben pl. már Boskowski módjára maga is elővette a vonót meg a hegedűt a karmesteri pulpituson. 1986-ig Maazelé volt a terep, akkor ő besértődött, 1987-ben a már nagybeteg Karajant nyerték meg, innentől kezdve alakult ki a rotációs karmestermeghívások hagyománya: Abbado, Kleiber, Mehta, Muti, később Maazel is újra beszállt a ringlispílbe, az ezredforduló után pedig Harnoncourt, Seiji Ozawa, Janssons és Prêtre is kapott lehetőséget.
