Valamilyen előadáson hallottam, hogy magyarul a legtöbb olyan testrésznek van neve, amit a nyugati világ inkább csak latinul ismer.
Lehet ezt az állítást alátámasztani vagy cáfolni?
A tapasztalataim alapján nem tudom megerősíteni azt a meglátásodat, hogy "az orvosi nyelvben [...] ennél kevesebb van, összehasonlítva más európai nyelvekkel". Sőt ennek ellenkezőjéről szólt az előző bejegyzésem.
Tulajdonképpen azért lettem figyelmes erre mert "logikusan" arra lehetne következtetni, hogy a magyrban sokkal több latinos kifejezés maradt, mert a "felvilágosodás" során még a latin volt a kötelező nyelv, tehát rengeteg újonan felfedezett dolognak kellene latinosan hangzania...
De akár az orvosi nyelvben, akár a bürokráciában ennél kevesebb van, összehasonlítva más európai nyelvekkel (részemről az angol és francia jön szóba meg kicsit a német) és ezt érdekesnek tartom.
A blogindító persze nem fejtette ki, hogy a latin nyelv történetileg hogyan ágyazódott be a sogenannte nyugati nyelvekbe, és hogyan a magyarba. Persze olyan finomságot, mint a magyarban az indexelés és az indexálás, melyik "nyugati nyelv" tud felmutatni? :-)
A blogindító felvetését – ha most a terminológia egészét tekintjük, és nem foglalkozunk a „testrész” fogalommal – akkor akár a visszájára is lehet fordítani. A 3-asban belinkelt ábrán ugyanis az „inferior mesenteric plexus” szerintem angolul van kiírva. Ellenben (az élettudományi terminológiában gyakorlottként elmondhatom) ugyanez magyar szövegkörnyezetben valódi latin nyelvű betétként áll: „plexus mesentericus inferior” (és nem „*inferior mezenterikus plexus”, amely már magyar lenne).
Érdemes végiglapozni az angol-magyar, ill. magyar-angol orvosi szótárt: meggyőződésem, hogy a magyar részen összességében sokkal több nem asszimilált latin megnevezést találunk, mint az angolban. Ez persze nem független attól, hogy Magyarországon volt a legtovább a latin hivatalos nyelv, így a magyar orvosi szaknyelv is adaptálódott ahhoz, hogy a latin megnevezéseket változatlanul alkalmazza. Bugáték ennek csak a felszínét tudták megkarcolni.
Az utóbbi ~150 évben jócskén kibővült azon testrészek (és általában az egészségügyi kifejezések) száma, amik teljesen köznapi beszélgetések során is előfordulnak. A vita azon lehet, hogy ezek közül mit sorolzunk az "alapvető" testrészek közé. A kéz, láb nyilván nem latin kifejezéssel megy ma sem, de ilyenekre gondolok, mint medence, hörgők, hasnyálmirigy...
Az angolt annyiban cáfolnám, hogy az 'alapvető' testrészek nevei között elvétve van latin, illetve 'eredeti' latin formájú, hiszen az is jöhet a franciából.
Ez speciel az angolra igaz, ott az orvosi szakkiffejezések, ill. az ezekből lett köznapi szavak jó része latin eredetű. Szerintem a németre egyáltalán nem igaz, ott ugyanúgy megvan az anyanyelvi eredetű terminológia, ahogy nálunk, vagy a környező országokban. A franciánál, olasznál stb. meg az a kérdés, hogy mit számítunk latinnak :) , de mondjuk a franciában sem eredeti latin alakjukban állnak az orvosi szavak (az angollal ellentétben).
