Nem akarok ünneprontó lenni, ez kicsit olyan, mint karácsonykor az emberek. Valamiért kicsit jobbak mint máskor, aztán minden ott folytatódik ahol abbahagyták.
Becsület azért amiért nem volt elfogadni azt az új beszédet amit PC-nek (politikailag korretnek) neveztek el azok az europai és usa politikusai, akik egyszerüen tabú témákat írtak elő, és amiről nem beszélünk az nincs, s ha valaki mégis megprobálja azt, hogy a szavak azt jelentik amit jelent akkor mindenféle jelzőket agattnak rá. Ez egy képmutató magatartás ma is jellemző az unióban.
Orbán probálja sok esetben áttörni ezt a falat, hogy minden lehessen téma, és korrekt vitákat lehessen folytattni mindenről tabuk nélkül. Ezt utoljára az EP-ben is megmutatta, ami sokaknak meglepetés szerüen hatott. Csurka volt ennek az elő képviselője. Mivel Ő igazán nem politikus, hanem író és kifejezésmodja, mint minden müvész tulzásokba is esik, mivel nem csak szavakkal, hanem szavak segitségével képíleg is ábrázolnak egy-egy helyzetet, ezért legtöbbszőr félremagyarázhatok voltak megállapitásai. Egyet elért, hogy azokat amit felvetett nem lehetett már teljesen a szönyeg alá seperni.
Csurka Istvánnak nem volt hiába az élete, mert értelmet és választ adott annak, hogy mi végre vagyunk is e földön. Semmi nem számit ami történt, csak egy dolog, hogy itthadjuk-e a "lábnyomunkat". Ő itt hagyta és sokáig fog látszani és hatni.
Nem volt hibátlan. De ha minden e hazában született ember csak annyira és úgy lett volna gyarló, mint amennyire Csurka István volt... Adja Isten, hogy legalább ezután így legyen!
Az egyik nagy ment most el, aki nélkül szegényebbek leszünk. Ahogy múlik az idő, tisztulni fog a megitélése és azoknak a gyerekei fognak idézni tőle, akik köpködtek rá két évtizedig.
"A kórházban lévő Csurka István február 1-jén a társulathoz intézett levelében arra bíztatta a társulati ülésen jelenlévőket, hogy attól függetlenül, ki hova érzi magát tartozónak, mit gondol a politikáról, szeretetben dolgozzanak együtt."
Isten nyugosztalja Csurka Istvánt. Sokakat megtanított rá, hogy bátran mondják el és álljanak ki véleményükért, bármit is kapnak érte. Csurka István sosem félt, én ezt tartom az ő legértékesebb örökségének.
Ellenmondásos személyiség volt, de a ballibek féltek tőle, mint a tűztől. A magyarok Nagyasszonya magához szólította, kár, hogy nem éri meg az első nemzeti-, a Jobbik kormány megalakulását.
Isten nyugosztaljon!
