>a honi repülőfejlesztés viszont nem akkora mérvű, hogy felvegye a versenyt bármelyik nagy, vadászrepülőket vagy utasszállítókat gyártó céggel.
Jó ez a leírás. Igaz, hogy Magyarország nem veheti fel a versenyt nagy repülőgyártó országokkal, pl. a kb. 9 millió fős Svédországgal. De nem baj, pl. Csehország is szép eredményeket ért el. Módszerük: nem egymást b+gatják, hanem repülőket csinálnak... Kisebbeket, de nagyon komolyakat.
Kösz szépen! Én meg aszittem, hogy az minden komoly járatgépen van... Az ember mindig tanul. Akkor meg mi lehetett az az emelkedő hang... csak nem a hajtómű?? :-) (Persze hogy nem.)
Sziasztok! Egy kis segítséget szeretnék kérni Tőletek. Egy Fuji FA-200 Aero Subaru típusú gépet szeretnék elkészíteni makettben, és ehhez kellene jónéhány részletfotó (pl. kabin) az eredetiről, konkrétan a HA-VEI lajstromjelűről. Van esetleg infótok arról, hol lakik most ez a madárka, hol fényképezhetném körbe? Előre is köszi!
Nekem is lenne egy kérdésem. Egyszer szerencsém volt egy ferihegyi hangárlátogatáshoz, ahol bemehettem egy 737-es pilótafülkéjébe, és volt, aki beülhetett a pilótaülésbe. Amikor felállt, a fejével megütött valamit a plafonon. Nem hangos, de jól hallható, mélyen kezdődő és emelkedő hang hallatszott. Kicsit megijedtünk, aztán biztattam az illetőt, hogy hívjon gyorsan lentről szaksegítséget. Jött is, aztán kapcsolgatott fenn valamit, és a hang megszűnt.
Mi lehetett ez? Nem hinném, hogy hajtóműindítás. Esetleg a giroszkóp?
Alighanem a két hidraulikarendszert összekötő automatát hallod, az indul be magától inditás közben. Az egyik rendszerben lévő hidraulikus motor forgatja a rákötött hidraulikaszivattyút, ami a másik rendszerre dolgozik.
Létezik egyébként már több éve "AFF" (angol betűszó, a "felgyorsított szabadeső") képzés is, ahol két oktató 4000-ről viszi ki a kezdőt, eleinte fogják, majd mellette zuhannak, stb., kidolgozott, bevált tematika van rá, annak, aki vállalja, csak jóval többe kerül.
Régen 800 m bekötött volt a kezdet, legalább 10 ugráson keresztül, aztán 1000-ről az első kézik. Manapság, ha jól hallottam, 1200-ról, bekötött rendszerben, légcellás ("paplan"-) ernyővel ugratják a kezdőket is, méghozzá tandemtokossal, amin a mentőernyő is hátul van.
A320, pus back közben, hajtóműindítást megelőzően nem mondanám, hogy nyekergő hang,inkább a fékszárny kiengedésére hasonlít, de nem az, mert azok maradnak a helyén.Lehet, hogy a trimmelést szoktam hallani?
Ejtőernyő, ha már szóba került:
A kezdőket miért 800m-ről kezdik kiszórni?Nem jó magasról kellene,hogy szokja az illető a magasságot?Vagy a 800m az bekötötött? A vitorlázórepülő kiképzést sem kötélszakadással kezdik, pedig talán az az első,ami bekövetkezhet.
Nagyon érdekes volt, amit írtál. Úgy tudom, a tériszony tanult funkció, és mint ilyen, el is fejetethető az emberrel, ha jó szakemberrel akad össze. Nekem nagygépen sosem volt, kisgépen néha (főleg, ha egy kicsit oldalra megcsúszik :-) ), toronyban, emeleten nem veszélyes. Kisgépen meg még hasznos is, mert nyirkos a tenyerem és biztosabban áll benne a kamera :-)
Ez a tériszony egy érdekes jelenség. Nagyon is meg tudom érteni, hogy a gépet munkahelyének, sőt majdnem második otthonának érző pilótának nincs tériszonya, miközben a toronyból vagy a harmadik emeletről lenézve van. Pszichológusok mondják, hogy ez egészen normális, mert a tornyot és a harmadik emeletet a talajjal összekötő függőleges képződmény egy természetellenes dolog, aminek látványa a genetikánkba még nem épült bele.
Nekem egyébként közepesen fejlett tériszonyom volt húsz éves koromban a talajon lévő magaslatokon, ezért ítéltem magam arra, hogy jelentkezzek az ejtőernyős klubba, aminek a szomszédságába költöztünk véletlenül. Na persze kívülállóként régóta rokonszenves volt a dolog, mert kölökkoromban a Budaörsi reptér közelében laktunk... Úgy gondoltam, hogy vagy kikupálódok, vagy beledöglök, de ez így, ezzel a magasságundorral nem mehet tovább! És lám: kinőttem. Aztán úgy majdnem a félezredik ugrásomnál egyszer csak rám tört a tériszony, épp az egyik ugratói feladatom közben. Akkoriban lelkileg magam alatt voltam, munkahelyi és családi problémák; tulajdonképpen azért mentem ki a reptérre, hogy kissé kipihenjem magam, mert a Gödöllői Repülőtér akkoriban szokásos kimért rendje, Both Lajos fennhatósága alatt, mindig jót tett a népművelői lelkemnek, tekintve, hogy a művelődési ház szokásos mindennapjai inkább emlékeztetnek egy bolondok házáéra az állandó teremátrendezések és általános szervezetlenség miatt. Csakhogy ebben az esetben túl voltam az innenen a lelki stabilitást illetőleg, és felszállás után, amikor 600 méteren kinyitottam az ajtót, hogy szalagot dobjak, úgy éreztem, hogy jobb lenne, most nem itt lennem. De a feladat az feladat, az ember összekapja magát, bármennyi erő is kell hozzá, aztán a vegyes ugróállományt, ami épp a gépben ül, beosztja, még vigyorog is a három sápadozó kezdőre, és biztatja őket, hogy mekkora egy buli ez, odafigyel a karabinerek beakasztására, meg mindenre, aztán az ajtón kihajolva ("hess most tériszony!") megsaccolja, hol kell kitessékelni a kezdőket 800-on, meg a többieket 1000-ről és a maradékot 2000-ről...
Aztán utolsónak nem ugrottam ki, hanem becsuktam az ajtót és intettem a pilótának, hogy mehetünk lefelé. Hátrafordulva visszaintett a kabinjából, hogy mi bajom, de csak legyintettem, és leültem a padra. Nem éreztem magam úgy, hogy ha a gépen kívül kritikus helyzetbe kerülnék, akkor tutira a megfelelő cselekvést választanám. Aztán ez az időszak elmúlt, új munkahely, új család, új költözködések, elkezdődött a siklóernyős korszak, aminek oktatásából éldegélek mostanában, miután sikerült megalapozni ezt, és egyszer csak azt vettem észre, hogy a tériszony a múlté. A talajról indulva észrevétlenül alakul át a távolság magassággá, és vénülő fejjel is otthon érzem magam a levegőben. Habár valamiféle biztonsági áramkör, vagy mifene, időnként felvillantja a piros lámpát, jelezve, hogy: "Nono, jobb, ha megfontolod, mit teszel, nem a földön vagy!"
A normál pilótaképzésnek már elég rég óta nem része az ejtőernyős képzés.
A polgári repülőgépek többsége egyébként sem alkalmas arra, hogy ejtőernyővel ugorjanak belőle.
Amúgy a pilóták között is vannak legendásan tériszonyosak. Repülőgépen nincs tériszonyuk, de pl. kilátótornyokban igen. Valószínűleg azért, mert a repülőgépen jobban biztonságban érzik magukat.
A "rázós útra megyek" legfeljebb azt jelenti, hogy valami főpilótai ellenőrzés következik, ami némelyeknél okoz némi előzetes feszültséget. vagy éppen utálja azt a kollégát akivel összesorsolták a következő útra :-)
"ott, ha az ember őszintén érdeklődött a munkájuk iránt, és legalább akkora tiszteletet tanúsított irántuk, mint ők maguk iránt, akkor nyitott kapukkal találkozott"
Nos, jó helyen jársz, mi általában teljes mértékben el vagyunk ájulva saját magunktól ...