Mindennek lehet kultúrája: A viselkedésnek, az állattartásnak, a nevelésnek, az írásnak, az olvasásnak, a vitának, a szexnek az evésnek az ivásnak stb. stb. Ezért ebben a topikban semmi nem off. Írhatsz bármiről, az sem baj, ha nem mindig kulturáltan.?;)) Reményeim szerint kialakul majd párbeszéd, vita, de szívesen látom a magányos farkasokat is.
Ezt a nótát nem ismerem, a megállapításával viszont egyetértek: minden valahogy alakul előbb vagy utóbb - ámbár nagyon nem mindegy, hogy a számunkra optimális állapottól számítva mennyi idő múlva...
Az élet produkál érdekes fordulatokat: mikor legutóbb ott voltam, az a pénztáros csaj, aki közölte,, hogy csak online vásárolható jegy, adott egy telefonszámot, amit felhívtam. A hölggyel a beszélgetésünk kezdetben olyan volt, mint az az Örkény egyperces, ami a strandkölcsönzőnél zajlik - aztán kiderítettük: ez, amit ők árulnak, Csányi Sándor estjére szól, én viszont Csányi Vilmos könyvbemutatójára akarok jegyet venni!
Mikor ezt szerencsésen sikerült tisztáznom, akkor jött az a 2.0-ás sztori, hogy csak személyesen vehetek jegyet! :-((
Ezt most nem bíztam a jószerencsére: átszerveztem a napi tenni- és mennivalóimat, elmentem szombatra a jegyet megvenni.
Közben azért még tegnap este írtam a titkárságuknak, megtudakolva, hogy ez a jegy előrendelés megszüntetés vezetői döntés volt-e, vagy a pénztárosok saját ötlete, mert piszkosul eldőlt bennem a borjú ettől a közléstől.
Ők még nem ismernek erről az oldalamról: utánajárok, próbálom kideríteni a szememet csípő ügyek mögöttesét!
Ez a munkaelhárító brigád, ez nagyon tetszik! Egyébként én is őskövület vagyxok, mert be akartam jelentkezni egy színházbejárásra. Ehhez kellett a karszalagon lévő szám, be is ütöttem, erre kiírta, hogy téves vagy már felhasználták, Szerintem sem-sem. Hívtam egy számot, senki nem vette fel. Úgyhogy a választásai lehetőségeim egyre szűkülnek, bár lehet, hogy ez nem is baj.
A jegypénztárakkal általában jók a tapasztalataim, például a Bábszínházból felhívtak, emrt elamradt az előadás, de úgy látszik, ez változó.
Most éppen azt a szép magyarnótát dúdolgatom, miszerint: Úgy még sosem vót, hogy valaahogy ne lett volna! Illetve valahogy ne legyen.
Van egy másik cifra szitu is: egy másik pénztárosnő a rendszerük megváltozásáról tájékoztatott: évekig fel lehetett hívni őket, félretetetni jegyet úgy, hogy az előadás előtt 1 órával veszem át. Na, ennek befellegzett, mert voltak, akik nem jöttek érte, nem vették át.
És mert volt x számú. felelőtlen, link alak, hát akkor a tisztességes, becsületes, normális nézőaspiránsoknak is szemük alá meleg tégla! :-((
Mikor felvetettem, hogy nyilván ott volt a nevük, akik nem jöttek az eltetetett jegyekért, azokat ki lehetne szűrni, és ne mindenki szenvedjen miattuk, lesajnáló hangsúllyal közölte, mégis mit gondolok, hol van erre kapacitásuk.
Hajdani főnököm jutott eszembe, erre volt egy találó kifejezése: munkaelhárító brigád!
Tudom, persze, ki mint él, úgy ítél, de szerintem, ha valaki egy kulturális intézménynél dolgozik, még ha pénztárosként is, nem az lenne az evidens, hogy a rendezvényeik nézőinek az érdekeit, a minél komfortosabb kiszolgálását tartsa alapvető és legfőbb feladatának? Vagy én, az efféle etikai világképemmel és a hajdani ilyen gyakorlatommal valamiféle őskövület vagyok?
A helyzet ismerős, már ami a kártyás fizetést illeti. Eleinte a Színházak Éjszakája is így volt, annyira bonyolult volt számomra a jegyvásárlás, hogy csüggedten feladtam. Telefonon és írásban is jeleztem, hogy nem ártana valami egyszerűbb! Nem én lehettem az egyetlen, mert hétfőtől már az Operettszínház jegypénztárában is lehet venni, meg is tettem. Annyi hátránnyal azért járt, mert az olyan, engem érdeklő rendezvényekre, ahol regisztrálni kellett, ez már megtörtént. Most aztán nézegetem, mi maradt számomra. De bízom abban, hogy találok megoldást.
Majd számolj be, hová jutottál el és mit láttál - én sajnos ilyen programokra már nem tudok elmenni: marad mások élménybeszámolójából töltekezem.
Ellenben 23-án nagyon szeretnék elmenni Csányi Vilmos új könyvének bemutatójára, csakhogy kiderült, a MOM Kult, azaz a helyszín nem árusít rá jegyet, kizárólag online kapható - aminek számomra az az akadálya, hogy csak bankkártyás, előre fizetéssel vásárolható meg, én viszont azt nem használok. Szerintem jó nagy marhák, mert pl. a szervező könyves cég az online vásárlásoknál sem teszi lehetővé a készpénzes fizetést, se a személyes bolti átvétel esetén, se a házhozszállítás utánvétes kifizetését.
Kezdtem a macskakiállítással a Lurdy házban. Sok volt a macska, még több a vendég, és jó néhány árus is. Végiggyönyörködtem a szebbnél-szebb macskákat, de erről nem írok többet, a többihez eléggé hasonló lenne a beszámoló.
Jól kinézegettem magam, aztán jött a következő program. Megtudtam, hogy a Soroksári úton új bolhapiac nyílik. Ez a nap volt az első bemutatkozása, úgy éreztem, ez érdekes program lesz. Szerencsére a hely könnyen megközelíthető busszal is.
Belépve megállapítottam, hogy ez még tényleg csak próba, de bízom abban, hogy ez nem marad abba. Elég kevesen voltak, mind a vásárlók, mind az eladók, de úgy tapasztaltam, így is bőven akadt érdekesség. Azokat említem, amikre a legjobban emlékszem, Természetesen volt jó néhány porcelánszobrocska, egy részük legalábbis hajlott a giccs felé, de nem, mindegyik. A kedvencem például egy órásmestert ábrázolt. Ötven körüli férfi, nagyítóval a szemén, asztali órával a kezében, amit elmélyülten vizsgálgatott. Részletgazdag kidolgozás, feltehetően hiteles ruházat, szép színek. Hosszan bámultam! Volt ugyanott még néhány, békésen kávézgató rokokó ruhás hölgy és úr, de azokat nem kedveltem ugyanannyira. A szomszéd asztalon pedig két csodás könyvtámaszt láttam. Ébenfából készült, két remek faragású elefánt tartotta a könyveket. Ide vele! Aztán megnéztem egy újabb asztalt, újabb bámulnivalóm akadt. Egy bababútor készlet. félarasznyi étkezőgarnitúra. A legjobban az asztal tetszett, úgy kell elképzelni, hogy a kör alakú asztal tetején egy forgatható rész volt. Ugyanilyen fából két dohányzóasztal, négy fotel, és egy kissé póriasabb kidolgozású konyhaszék, ezen pedig egy fehér macska ücsörgött. Volt még bakelitlemez minden tételben, de még magnókazetta is! Játékbabák (kissé viseltesek, de ez érthető), konyhai felszerelések, könyvek, néhány íróasztali készlet, egyszóval határozottan zsibvásári hangulat! Ezt tetézte, hogy még lángost is lehetett kapni, méghozzá baráti áron. Sajnos, nem kóstolhattam meg, várt az ebéd odahaza, de a kinézetele szép volt, az illata pedig csábító.
Ezennel sok sikert kívánok ennek a kirakodóvásárnak, bízom abban, hogy lesz jövője. Gyanítom, hogy néhányszor még kilátogatok oda.
Az idei március 15-e sok és érdekes programot kínált a fővárosban, egyikkel-másikkal éltem is! Az Evangélikus Múzeumban kezdtem, ott Kossuth és Petőfi, illetve a szabadságharc emlékeiből láthattam néhány tárgyat, és hallhattam jó néhány érdekes történetet. A múzeum kurátora vezette kis csapatunkat, aki a diplomamunkáját a negyvennyolcas eseményekből írta, ezért aztán járatos volt ebben a témakörben,
Egy keresztelőkancsó és tál jó darabig egy Monokhoz, Kossuth szülőhelyéhez közel lévő templomban volt, ha a kis Lajost ott keresztelték meg és nem a háznál, akkor ezt használták. Mindkettő dísztelen, praktikus.
Ha nagyon valószínű, hogy Kossuthnál ezt használták, csaknem biztos, hogy a bemutatott keresztelőmedencét használták Petőfi esetében, mert általában a templomban keresztelték a csecsemőket. A kiskőrösi egyházközség továbbajándékozta ezt egy újonnan alakított lányegyházának, onnan került a mostani helyére. Egy tárlóban látható volt Székács József egykori sétapálcája, amit püspöki voltára utalóan enyhén püspöki botra hasonlított, noha ezt a kelléket az evangélikus egyház nem ismeri. Székács püspök börtönviselt ember volt, mint akkoriban minden valamirevaló ember.
Más téma következett: Petőfi egyik első verse, amit az önképzőkörben jelent meg, és sikert aratott. Na, vajon miről írhatott egy 17 éves diák? Persze, hogy a szerelemről! Az irodalomtörténészek szerint az ottani papné lányához íródott. Gyanítom, bárkihez is íródott a vers, az illető holta napjáig büszke lehetett rá.
Egy tárlóban megnéztük Mária Dorottya arcképét. Ő József nádor, a legmagyarabb Habsburg felesége, majd özvegye volt. Nem hittem volna egy katolikus Habsburgról, hogy eretnek nőt vett feleségül, de megtette! Mária Dorottya pedig egyházának lelkes és aktív híve maradt, segített szóval, adománnyal, közbenjárással, Fura mód őt még Ferenc József is respektálta, sokszor elfogadta a közbenjárását.
Ezzel a tárlatvezetés befejeződött, indultam a Várba, ott is akadt néhány figyelemre méltó program, Kezdtem a Vármúzeumban, ezúttal ingyenes volt a látogatás. Az alkalommal sokan éltek, annyira, hogy időnként majdnem furakodnom kellett, hogy lássak is valamit, de aztán csendesebb helyeket is találtam, Azokat írom le, amiket érdekesnek tartottam és tartok is! Ilyen volt egy abroszpréselő. Nem tudtam eldönteni, a háztartásokban vagy a kávéházakban használták-e, de érdekes volt! Nemkülönben egy Polyphon névre hallgató zenegép. Nem, nem rádió vagy gramofon, olyasmi volt, mint egy zenélő doboz, de szekrény, méghozzá díszes, nemesfából készült szekrény méretben, Az üveg alatt a szerkezete is látható volt, egy acéllemez forgott körbe, amit cserélni is lehetett. Egy kicsivel odébb diszkrét mosollyal szemlélhettem egy hatvanas évek korabeli szobabelsőt, sok minden ismerős volt, az ülőgarnitúrától az üvegből készült halig.
Kezdtek mindenhol túl sokan lenni, ezért inkább kimentem. Ott is érdekesség várt, mert két felnyergelt huszárlovat, és a lovasaikat lehetett látni.
Az OSZK következett, ahol érdekes előadást hallgattam Kossuth könyvtáráról. Ez az éljen Kossuth! De miből? címet viselte. Az előadó a Kossuth-könyvtár gondozója volt, és jól érezhetően nem csak értette, de szerette is a munkáját. Az előadásból kiderült, hogy turini évei alatt Kossuthnak elég sok adóssága lett. Ezt munkával akarta törleszteni, cikkeket, életrajzot, apró történeteket írt az olasz újságokba. Ez ment egy darabig, de amikor már a nyolcvanas éveiben járt, már gyengült a látása, és fájt a keze. Az adósság összeg 16.000.- akkori forint volt, mostani értékre átszámítva kb. nyolcvannyolc millió. Amikor Magyarországra érkezett a hír, valahogy segíteni akartak rajta. Csakhogy összekalapozott adományt nem fogadott volna el, ezért aztán Eötvös Károly és Hermann Ottó (mindketten képviselők) úgy döntöttek, hogy megvásárolják a könyvtárát, pontosan az adósság összegéért. Érdekes, hogy Kossuth elvileg beleegyezet, de közölte, hogy jó néhány könyvét jegyzetelte, aláhúzta, bele is írt. Megnyugtatták, hogy ez nem gond! Sőt!
Ahogy ez lenni szokott, a pénzgyűjtés is, a megvalósítás is akadozott. Már 91 éves lett az eladó, amikorra sor került rá. Kossuth csak azt kötötte ki, hogy a könyvtár csak halála után kerül átruházásra, ezt mindenki elfogadta és helyeselte. Ami azt illeti, nem volt terhes kötelék, mert a hivatalos iratok aláírása után öt nappal Kossuth meghalt. Felvetődik a kérdés, hogy volt két fia, miért nem segítettek az apjuknak? Mindkettő jól kereső, megfelelő állásban lévő mérnök volt, Nos, egyszerűen azért nem, mert az apjuk nem volt hajlandó elfogadni!
A feldolgozás során érdekes dolgok kerültek elő! Ezek egyike egy orvosi könyv volt, ami valami, akkoriban divatos gyógymódot ajánlott a köszvényre. Egy fodrász küldte, azzal az ajánlással, hogy neki használt, ezért ajánlja. A nagyobb hitelesség kedvéért mellékelt egy fotót magáról. Az akkori fényírónak nagyon kevés munkája maradt fenn, képei az árveréseken elég jó áron adhatók el.
Kossuthnak egyébként elég sok orvosi könyve volt, de alighanem egyikük tanácsát sem fogadta el, lehet, hogy ezért is élt 92 éves koráig
Néhány könyv kiterítve feküdt, így aztán olvashattuk pl, azt a jegyzetet, miszerint: én nem így emlékszem! Egy német nyelvű szövegre meg szintén németül írta, hogy hazugság!
Ennyi lett volna az ottani program, indultam a Bálnába, ahol a Honvédelmi Múzeum most tartózkodik. Már a bejárat előtt két, korabeli ágyúval fogadtak minket, sokan fényképezték.
Megnéztem az egykori honvédek fegyvereit. A puskát meg is emeltem, jó nehéz volt. A kiállító szívesen beszélt velem, tőle tudtam meg, hogy a honvéd felszerelés összes súlya akár a harminc kilót is elérhette! És ezzel gyalogoltak hosszú mérföldeket. Utólag is köszönet érte, uraim! Volt néhány szablya is, gyakorlásra valók, életlenek, csorbára verve. Aztán egyenruhák, rangjelzések, kitüntetések.
Következtek a kedvenceim, a civilek. Négy, reformkorbeli ruhába öltözött delnő (szándékosan használom ezt a kifejezést) sétálgatott huszártisztek oldalán. Érdeklődve figyeltem, hogy birkóznak meg nők a mozgólépcsővel, de jól vették az akadályt, szó sem lehetett arról, hogy kissé feljebb emeljék a szoknyájukat.
Az egyenruhások között találkoztam egy, feltehetően kálvinista tábori pappal is.
Volt még egy korabeli bálrendező is, frakk, fehér ing, mellény, nyakkendő, kesztyű, Továbbá sok érdekesség a korból. Például kiderült, hogy ha a bálon nem tetszett a lány táncosa, másnap egyszerűen nem vett tudomást róla, átnézett a feje fölött. Szegény férfi! Bár lehet, hogy így járt jobban.
Aztán úgy éreztem, ennyi elég mára. Érdekes volt, de elég, kissé még sok is.
Az EU új szabályokról döntött a sajtószabadság érdekében
Az uniós képviselőtestület által a plenáris ülésen megszavazott új szabályok értelmében a hatóságok nem gyakorolhatnak nyomást az újságírókra és a szerkesztőkre, nem kényszeríthetik őket forrásaik felfedésére őrizetbe vétellel, szankciókkal, házkutatással, megfigyelő szoftverek telepítésével és egyéb módszerekkel.
Annak megakadályozása érdekében, hogy a közszolgálati médiát politikai célokra használják fel, az új szabályok azt is előírják, hogy a közmédia vezetőit és igazgatósági tagjait átlátható és megkülönböztetéstől mentes eljárásokkal kell kiválasztani.
Az új szabályok értelmében a médiának be kell számolnia az állami hirdetésekből és pénzügyi támogatásból származó pénzeszközökről. A médiának juttatott közpénzeket átlátható és megkülönböztetéstől mentes kritériumok alapján kell majd elosztani, és minden állami médiareklámra fordított összeget nyilvánosságra kell hozni, beleértve a teljes összeget és az egyes csatornákra jutó összeget is.
Érdekelni érdekelne, de már van programom, látogatás a Soroksári Botanikus Kertben, egy kis tavaszköszöntő program. Talán jövő hónapban sort keríthetek rá.
Egyébként gondosan szervezem a március 15-i programot, főleg a Várban, az OSZK-ban és a Budai Vármúzeumban van olyan rendezvény, ami érdekel. Esetleg a Bálnában.
Idén is lesz látogatható óvóhely a Budafoki Pincejárat keretében minden hónap első szombatján, de most új helyszínen, a Komáromi út 21-ben. Ezt még én sem láttam, holnap megyek először, a tavalyihoz hasonlóan veszek részt. :D
A hétvégén a "Szívzűr" c. előadást láttam, ami eredetileg a Rózsavölgyi Szalon egyik előadása. Ezúttal azonban egy színházteremben játszották, amihez viszont nem alkalmazkodott a művészek közül a 3 hölgy: ugyanazzal a hangerővel beszéltek, mint amit megszoktak és ami az eredeti kis, intim térben elég is. Egyedül Epres Attila érzékelte, hogy ez más helyzet, olyannyira, hogy előadás végén, mikor autogramot kértem tőle. megkérdezte, hol ültem, és hallottam-e az előadás minden mondatát... :-((
A Baráthegyi Vakvezető Kutyakiképző ezen az elérhetőségen: https://forms.gle/VPSLYVtjQUuYVdccA nagyon aranyos, rövid videókat és tájékoztatókat küld a kölyökkutyáikról.
Már csak szórakozásképpen is érdemes pár percet áldozni a megnézésükre!
Nagyon más, de végső soron ez is egy kultúra: nem ismertek Bp.-en valaki olyan informatikai szakembert, aki egy új, Win 11 és Office 2019 programot már tartalmazó számítógépre feltelepít néhány egyéb programot (pl. nyomtató), illetve, hogy különböző funkciók működésével kapcsolatosan a tudnivalókat elmondja, ill. megmutatja? Természetesen nem ingyen.
Ha igen, akkor ide csak ennyit írjatok be, hogy ne minősüljön reklámnak, és akkor adok egy elérhetőséget, ahová részletesen meg tudjátok írni.
Ha átjöttök a Baráthegyisbe, és jócskán visszapörgettek oldalakat, korábban elég sok érdekes, főleg kutyatémájú könyvről írtam, mikor valamelyik kiadó ajánlásában találkoztam velük, vagy már olvastam is őket. Könnyen megtalálhatók, mert általában beraktam a kötetről a fotót is róluk.
Igen., jó néhány állatregény, illetve elbeszélés is beugrott. Elsősorban persze Fekete Istvántól a Lutra, a Kele, a Hu, és persze a Bogáncs, mint kutyaregény. De jó néhány elbeszélésben is felbukkannak az állatok, ilyen például a 21 nap. Igaz, ott egy tyúk a főszereplő. A Ci-nyiben pedig egér, no meg egy kellemes, öregurakból álló baráti társaság.
Szász Endre: Basa, aztán Déry Tibortól a Niki, egy kutya története, vagy Márai Sándortól a Csutora. Tartozom az igazságnak azzal, hogy ez utóbbi kettőt nem olvastam, éppen csak tudom, hogy van ilyen.
A külföldiek közül elsőnek Jack London ikerkönyve, a Beszélő kutya, illetve az Éneklő kutya jut eszembe, de még sok-sok ilyen van! Rémlik, hogy még Csehovnak is van ilyen novellája, de nem a Kutyás hölgyre gondolok.
Na jó ennyi lett volna, az állatregény is külön műfaj.
Szerintem annyi forrásból szerezhetünk kulturális élményeket, nem csak személyes részvétellel, úgyhogy téma bármikor akad. Az élmények megosztása kapcsán érdekes látásmódok, tapasztalatok találkozhatnak.
Mindig adódhat téma, amiről lehet beszélgetni, beszámolni.
Én mostanában csak olvasom. 😁 Korábban akartam írni többször is, csak hosszabb beszámolók lettek volna képekkel, nem volt időm megcsinálni. Ezek már többnyire már okafogyottá váltak. Most meg változott a helyzet, alig járok programokra.
Ja, még annyit, hogy a hello40 és 26 is én vagyok, csupán azért szerepel 2 féle szám a nicknevem mellett, mert anno, a boldogult indamail-en 2 e-mail címet használtam, az egyikhez az egyik, a másikhoz a másik számmal kiegészült hello tartozott. Aztán a tabletem a 26-ost, a laptopom a 40-est őrizte meg, így attól függ, épp melyik eszközön írok!
OK, örülök, hogyha a közös érdeklődés alapján a különböző kulturális vagy egyéb élményeinkről beszélgetni fogunk. Akár itt is, de ha Te is állatbarát is vagy, akkor a Baráthegyisben is. Az is egy nagyon fontos kultúra ugyanis, rengeteg irodalmi összefüggéssel. Íróink, költőink között is rengeteg az állat-, főleg kutyabarát. Sok-sok szép vers, novella, könyv, film született és születik ebben a témában is, úgyhogy bőven lenne miről beszélgetni.
Kedves Csimpolya, ahogy nézem, Te ugyanolyan elszántan tartod életben ezt a fórumot, mint én a Baráthegyi Barátokét! Igaz, ez utóbbi kutyaközpontú, de én nem először és garantáltan nem is utoljára, konzekvensen hozok oda egyéb, jelesül jellemzően kulturális témákat is, amelyek a szívemhez ugyanolyan közel állnak, mint az említett 4 lábúak - vagy egy picikét még közelebb is! :-))
"Étvágycsinálónak" megmutatom, ma mit írtam oda be:
Nem tudom, hányan olvassák, művészet- és zeneszeretők, de azért leírom:
Ma délelőtt - természetesen nem először, és nagyon remélem, még sokszor tehetem majd - Balázs János zongoraművész előadásában gyönyörködhettem. Szuper volt, mint mindig. Előadás után gratuláltam neki és autogramot is kértem tőle. Elmondtam, mekkora élmény számomra minden alkalommal hallgatni a játékát, hogy méltó utóda a nagy példaképének, Cziffra Györgynek!
Nagyon kedvesen megköszönte, szívesen, készségesen aláírta a műsorfüzetben a mai programnál a fotóját, sőt, még a belépőjegyemet is!
Semmi allűr, semmi nagyképű megnyilvánulás, hogy ő, az elismert, nagy művész íme, gesztust gyakorol - közvetlen, barátságos, őszintén kedves volt, ahogy néhány mondatot beszélgettünk is. Ilyen ő, egy igazi őstehetség, egy kiváló művész és ember!
Mindenkinek ajánlom, hallgassa a briliáns zongorajátékát, ahol csak eléri, óriási élményben lesz része! Olyan pazar improvizációkkal is gazdagítja a különböző korok neves zeneszerzőinek alkotásait, amelyekhez hasonlókat és csak Cziffra Györgytől hallottam eddig!
