Addig rendben, h a "MilSpec" nem ismer ólommentes forraszt, minimum 3%-nak lennie kell benne az "ónbajusz" jelenség kiküszöbölésére, főként katonáék megnyugtatására;) Műholdakban nem bizonyult időtállónak az sem, mivel ott valamiért sokkal intenzívebb, gyorsabb a jelenség. Földi körülmények között ennél messzemenően fontosabb pl. a tiszta ónbevonat tiltása a nyákon, alkatrészlábakon... az rejtheti az igazi "tin whisker" veszélyt, legalábbis a mikroelektronikában. (Ahol legalább mA-es áramok futnak, ott a mikron átmérőjű ónszálak anélkül kiégnek, hogy érdemben befolyásolnák a működést.)
A legtöbb ólommentes forraszanyag egyébként sokkal kevésbé vibráció- és időjárásálló, mint a régi ón-ólom ötvözet.
"Consumer electronics are designed to have a life span of three to five years. When you are done with the device, you throw it away. Military systems are not designed for a three-year life span -- they are designed for a 30-year life span," said Ray Rowe, electronics engineer, Tobyhanna Army Depot, Pa.
Csak tájékoztatás képpen. Takarék transzformátort az ún. átmenő teljesítményre kell méretezni: S=(Ube-Uki)*It
Viszont a terhelés rákapcsolásakor a "felső" tekercs részen nagyobb áram folyik, melyet a huzalvastagság meghatározásánál figyelembe kell venni. Cserébe kisebb trafó is elég.
Köszi az ötleteket, de nem szeretném ha a leves soxorannyiba kerülne mint a hús :-))
Nekem elég lenne egy megfelelő teljesítményű jól tekert középleágazásos trafó is, túlzás az ilyen szabályozható toroidcucc....
Bő 2kW-os trafóm még akár lenne is valahol a pinyóban, csak annak nem középleágazásos a primer tekercse. (valaki ügyes összehegesztette a vasmagját, lehet zúgott, vagy bármi. Így szétszedni nem tudom - nem tudom honnan van, csak van.)
"A forrasztás hibáira a magyarázat: ólommentes forrasztóón."
Manapság akár repülőgépek elektronikáihoz is megfelel, úgyhogy biztos nem önmagában az ólommentesség a magyarázat*. Technológia és jó minőségű forraszanyag kérdése. Az biztos, hogy nagyobb a minőségi szórás, mint amikor mindenki kb. ugyanazt az "igénytelen":) ón-ólom ötvözetet használta...
*Gyanúm szerint az a kütyü nem sokkal a diktátumszerű "cin-váltás" után készülhetett.
Majd teszek fel néhány közeli képet. Sajnos a lebegő lábú stab ic-ket forrasztottam át legelőször. Úgy néz ki, hogy a kondicseréket sem fogom megúszni.
De hát ezek elég régi masinák... Akkoriban nem volt divatban ez az ólommentes izé. Amúgy én egy régi legalább harminc éves Ersin Multicore-ral szoktam dolgozni.
Mi lelhette ezeket a készülékeket? Leeshettek valahonnan? Mitől ment szét így nyáklapjuk? Sosem láttam még ilyesmit, egy kivételével, amikor egy magnónak az egyik kimenete volt forrasztáshibás. (Nyákbaültetett.) :-(
Délután volt egy kis időm, alaposabban megnéztem a kütyüket. Elkeserítő, hogy gyakorlatilag újra kell építeni a NYÁK lapot, szinte alig van olyan forrasztás ami ne lenne repedt. A melegedő alkatrészek minden lába mozog (stab IC-k, diódák, és a nagy IC-k is ilyenek: 7220, stb). A kondikat még nem is néztem.
Futólag belenéztem a Marantz CD játszóba. Az első ami feltűnt, hogy a lemezforgató motor visszafelé forog! Közben kaptam egy Philips CD 371-est is, ami belülről (a digitális kimenetet, és a kijelzőt leszámítva) ugyan az, annál is ez a jelenség tapasztalható. A buherálást kizárhatjuk, mert van egy CDM 4/19-es mechanikám, amit egy működő készülékből bontottam, és azzal is ezt csinálja. Találkozott már valaki ilyennel?
