Az eddigi ismert oklevél 1337-ből jelezte a helységet Raadfalua formában. Szinte biztos, hogy Rád, illetve Radó nádor neve maradt fenn a falujelölésben. Itt már 1057-ben említette okirat, mint baranyai birtokost. Az ő nevét örökítette meg a Baksa melletti Rádfapuszta földrajzi jelölés is. A határban nem egy dűlőnév őrzi az Árpád-kor emlékét, így a Kengyel, a Külső-és a Belső-Kengyel, a Nagysárostó, a Kissárostó, és a Tüskés. A felsoroltak mindenképpen régi falunyomok. Kengyelről például 1582-ből tesz említést egy középkori dokumentum. Nem tudni, hogy Küjesd-dűlő szántás utáni gazdag felszíni leletanyaga melyik középkori, esetleg hódoltsági helységre utalhat. Ugyanígy ma még tisztázatlan, hogy a Görlicés-dűlő csontjai melyik eltűnt magyar település emlékét sejtetik. A régészek, köztük a tudós Dombay János e helyen honfoglalás kori és kési római nyughelyeket tártak fel. Nagyon valószínű, hogy a mostani temető öreg részében Kengyel lakói helyezték el halottjaikat. A Maláka dűlőben és a falu szívében, a Bak-telken régi magyar arany pénzek kerültek elő.
off Valóban gyönyörű a Kórósi templom, nekem a szatmári Tákos temploma ugrik be, ahol volt szerencsém járni, ahol az idegenvezetőnk egy kilencven éves helyi néni volt. Fantasztikusan beszélt a falu templomáról. Már be is tettem a meglátogatandó helyek közé, Kóróst.:)) on
Neve A falu neve a forrásokban legalább négyféle változatban szerepel: Koros, Kórós, Kóros és Kőrös. A nyelvtudomány álláspontja szerint a Kórós név a kóró szóból származik. A népi etimológia szerint Kőrösből azért lett Kórós, mert a 19. századi lecsapolások következtében a kiszáradt tavak földjét ellepte a sok száraz kóró. A névalak valójában sokkal régebbi és eredetileg a mocsári erdők valamely elterjedt növényére utalhatott. A falu határában ma is létezik Kórós cser és Kóróscseralja nevű határrész.
Története Kórós és környéke már az őskortól folyamatosan lakott hely volt, a környéken talált leletek tanúsága szerint. Nevét az oklevelek 1341-ben említik először Villa Korus néven, a Zalai oklevéltár adatai szerint, majd 1444-ben Poss Karos néven említik a pozsonyi káptalan egyik oklevelében. 1478-ban is említi egy oklevél Koros néven, ekkor a siklósi várhoz tartozott, és valószínűleg a siklósi vár (vár)jobbágyai lakták.
Siklós várának török kézre kerülése (1543) után kettős adóztatás alá került. A török időkből nem maradt fenn sok adat, valószínűleg nem néptelenedett el teljesen a falu. Az 1848-49-es forradalomban és szabadságharcban azonban a fennmaradt adatok szerint több Kórósra való lakos is részt vett a Mészáros Albert vezette szabadcsapatban.
Az Ormánság szélén fekvő pici falu különlegessége az 1793-ban épült fakazettás mennyezetű későbarokk stílusú református temploma. Wikipedia
Címer
A fakazettás mennyezetű református templom
Mennyezet
Szószék
Északi karzat
Déli karzat
================ megj.: muszaj volt ennyi kepet mellekelni errol a szep templomrol.
""Egy fiatalodó falu az Ormánságban Közeljövő Bizakodhat, hogy összkomfortos lesz és műemléki templomát is felújítják 2009-02-11
A csendes, takaros egyutcás község a templomáról híres. A szelíd dombhátról nyújtózkodó tornya meghatározza a faluképet.
Mindig a kisebb falvak közé tartozott. A lélekszám újabban megint 200 felett jár.
– Adorjás fiatalodó település, a tizennégy éven aluliak adják a lakosság egyharmadát – dicsekszik Tóth Gyula polgármester.
Leginkább munkahely kellene több. Negyvenen járnak el dolgozni a faluból, a munkanélküliségi ráta mégis kb. 30 százalékos. Ám nem látszik meg a faluképen. ""
más: A falu első írott emléke 1191-ből maradt fenn Villa Azariasként. Később Azorias, Adoryas formában, a Hunyadiak korában viszont már Adorjásként jegyzik. A hajdan siklósi várhoz tartozott falu vámhely volt. Mellette feküdt a középkor végén Cseres község.
Története A település az itt előkerült régészeti leletek szerint már az ókorban is lakott volt.
Kisszentmárton nevét 1257-ben említették először a sámodi uradalom határjárásakor: az okori egyház (Okrimindszent) földjét és szigetét említik, ott ahol ma Kisszentmárton fekszik.
Az apátság birtoklásának emlékét az 1883-as térképen még feltüntetett Apáti puszta őrzi.
A török időkben a magyarok lakta falu lakossága megfogyatkozott, csak pár családot számoltak össze az 1559-es összeíráskor. Forras: Wikipedia
A faluról az első hiteles írásos emlékek 1244-ből maradtak fenn.
A XIII. századtól a Margit-szigeti apácák tulajdonába került, ennek következtében fallal kerített birtokközponttá vált. Vajszló mellett Sámod központi szerepet töltött be ezen a területen.
Lakosságszáma évszázadokon keresztül több mint kétszerese volt a többi, környező községekhez képest, alig maradt el Vajszlótól.
Baranyahídvég (Hídvég) nevét először a középkori források említették Hydwegh néven. Később neve Kishídvég alakban tűnt fel, ekkor a nyúlszigeti apácák birtokának írták.
A török hódoltság alatt is lakott hely maradt, azonban a török felszabadító háborúk alatt az itt folyó hadmozdulatok miatt elnéptelenedett, lakosai elmenekültek.
A XVIII. század közepe táján lakói reformátusok voltak, majd az évszázad második felében már sok katolikus is lakott itt.
A XX. század közepén horvát és német családok is megtelepedtek itt, azonban az etnikum nagyrészt magyar maradt.
A falu lakosainak megélhetését főleg a mezőgazdaság adta.
Vályi András így írt az 1800-as évek végén Baranyahídvégről (Hídvégről): "Melyet, mivel sok apró hídnak a végén van azért hívnak így. Magyar falu Baranya Vármegyében, Földes Ura a K. Kamara, lakosai leginkább reformátusok. Fekszik Kémeshez fél mérföldnyire, határja három nyomásra van osztva, terem búzát, tengerit, lent, makkot, mellyekkel bővelkedik, hala is vann hegye nints, eladásra módgya van Pétsen, és Siklóson." Forras: Wikipedia
A község neve onnan ered, hogy a középkorban a lakói magyar határőrizők voltak, és a kémesi kémeknek vitték a híreket. A kezdeti Hirvits elnevezés ugyanis a hír vitele, a tudósítás kifejezéséből származik. Ez azért is érdekes, mert a Dráva a középkorban nem is volt államhatár. Viszont a folyó túloldalát a 14. század végétől rendszeresen pusztították török betörések.
Vejti már régóta lakott hely lehetett. A faluban építkezések, alapozások alkalmával többször kerültek elő cseréptöredékek, régi pénzérmék.
Nevét az oklevelek 1341-ben már említették Veyteh néven, Hetenye határjárásában, mint Vejtire vezető utat.
A település a török uralom alatt sem néptelenedett el. Lakói nagyrészt mindig magyarok voltak.
Vejti a Duna-Dráva Nemzeti Park területéhez tartozik. Határában található egy 12 hektáros őstölgyes, mely enyhén dombos felszínű, kocsányos tölgyből, mezei juharból álló fás legelő, gémeskúttal.
A település a 20. század elején Baranya vármegye Siklósi járásához tartozott.
Az 1910-es népszámláláskor 439 lakosú település volt, melyből 438 magyar volt, ebből 136 római katolikus, 301 református volt.
2001-es népszámláláskor Vejtinek 205 lakosa volt. 2008 január 1-i adatok szerint 168-an éltek a településen. Forrás: Wikipedia
==================== megj.: sajnos elegge gyorsan csokken a lakosok szama.
A fennmaradt történelmi emlékek szerint feltételezhető, hogy mindvégig a pécsi káptalan, a székesegyház és a szeminárium birtoka volt. A török hódoltság időszakában a szigetvári Hasszán bég tulajdonába került. Az akkor Baski néven ismert – Piskó jelenlegi területértől távol esett – település kőtemplomába négy falu lakói jártak istentiszteletre. A szájhagyomány szerint a templomot a törökök lebontották, hogy építőköveivel, cserepeivel Szigetvár megrongált falait, beszakadt tetőzetét javíthassák ki. A török hódoltság idején mindössze két ház alkotta a falut. Az első és második világháború ideje alatt itt nem voltak harcok. A tanácsrendszer idején 1960-ban Vejtivel és Hiriccsel egyesült, majd Vajszlóhoz csatolták. 1991 januárjától szomszédaival, Kemsével és Zalátával osztoznak a közös körjegyzőségen.
A területi kupákon sikeresen részt vevő futballisták az új mezzel Az elmúlt három év során csaknem 160 kis lélekszámú baranyai településen fordultam meg, hogy faluoldalt készítsek, de ennyi futballrajongó fiatallal, mint Piskón, sehol sem találkoztam. A területi kupákon szereplő amatőr közösség, amely önmagát brazil csapatként említi, fél évtizede létezik. Az alapító 11 fiatal életkora 20–30 év közötti. A családtagok vannak többségben, így a Dajka-, Kolompár-, Bánovics- és az Ignácz-testvérek, Fekete Krisztián az egyetlen „magánzó”. Vezetőjük: Kolompár Péter (26 éves), aki díszkovácsnak készül, elmondta, maguk vettek például edzőcipőt
Az 1332-ből származó írásos emlék, Zalata, Zalate néven említi a község nevét.
Zaláta falu a Negol (Nygol) nemzetséghez tartozó Kőrösiek és a nemzetségi Kőrösmonostor birtoka volt.
Egy 1332-es oklevél szerint a Kőrösiek itteni földjüket eladták Sztárai Pál-nak, 60 M-ért.
A falu és a hozzá tartozó Kápolna-puszta, később a katolikus székeskáptalan birtoka volt. Az 1700-as években, már iskolája is volt.
A világháború során harminchat zalátai vesztette életét, de a későbbi kitelepítések nem érintik a falut. 1959-ben alakult meg a Termelőszövetkezet, 1972-ben Vejti szövetkezetéhez csatolták, a falu Tanácsát pedig 1977-ben egyesítették Vajszló Tanácsával. A jelenlegi önálló önkormányzata 1991-ben alakult meg. Ma körjegyzőségi székhely.
1993 óta van falugondnoki szolgálat, és falubusz is segíti az itt élőket. Felújították az orvosi rendelőt, a járdákat és a temetői utakat. 1994-1998 között megépült a víztorony és a vízhálózat, az iskolaépület is ekkor kapott új vizesblokkot. 2006-ban bezárják az iskolát, az óvoda viszont tovább működik, harminc diák viszont kénytelen lesz a vajszlói iskolába járni. Távlati tervekben szerepel az iskola újbóli megnyitása. Kevés a munkahely, a falu lakossága csökken. Forrás: Wikipedia
A község történelme Kemse falvát a fennmaradt írásos emlékek szerint 1320-ban említi a Pécsváradi Convent először. A levéltárban 1542-ből származó írásokat is őriznek a faluról, három és fél porta után rótta le adóját. A II. József uralkodása alatt készült térképek tükrében még erdők és vadvizek borították egész területét. A bokortelepülés hajdani lakói gazdasági megfontolásból éjszakánként még kapuval zárták le a tér bejáratát, az állatokat azon kívül legeltették. Egykori református templomuk díszesen festett kazettáit napjainkban a Néprajzi Múzeum néprajzi tárója őrzi. Kitelepítéskor 1950-ben két, a Hortobágyra költöztetett családnak kellett megválnia a településtől.
Lúzsok nevét az oklevelek 1346-ban említették először Lusok néven.
Az Ormánság közepén fekvő piciny település; Lúzsok a 45 ormánsági falucska egyike. Az Ormánság falvai a Dráva árteréből kiemelkedő dombhátakra, egymáshoz közel, 3-5 km-re épültek. A környék erdőkben, tavacskákban rendkívül gazdag, a tájegység különlegességei voltak a talpasházak, melyeket a környék lakossága a gyakori árvizek miatt épített ilyen különleges megoldással: A ház alapját a földre fektetett gerendák képezték, ezekre építették függőleges faoszlopokkal a ház vázát. Az így épített különleges házakat könnyen tudták árvízveszély esetén arrébbvontatni biztonságosabb helyre. Híres volt egykor az Ormánságra jellemző népviselet a bikla is, mely fehér, térdig érő bő szoknya volt. A XX. század eleji gazdasági válság után a környéken a súlyos gazdasági kényszer hatására alakult ki az "egykézés" szokása.
A település környéke valamikor híres lótenyésztő hely volt, erre utal neve is Lusok' a régi magyar beszéd szerint, vagyis sok ló. Forrás: Wikipedia
A kistérség második legnagyobb települése közlekedési útvonalak csomópontjában fekszik, így könnyen megközelíthető innen Pécs, Szigetvár, Siklós.
Látványosságai: Kodolányi Emlékmúzeum, I. és II. világháborús emlékmű, amely egy önmagában is kellemes látványt nyújtó park közepén található.
A falu környékén ligetes erdők, mocsári tölgyesek, éger láperdők, a Dráva galéria erdei, és halban gazdag morotvái kínálnak kikapcsolódási lehetőséget.
A faluban a falusi turizmus keretében szálláshelyek várják a látogatókat.
Legjelentősebb állandó rendezvénye a Vajszlói Napok, amelyet minden évben augusztus 17-19. között rendeznek meg.
Közúton a. 6. számú főútról Pécs után Pellérdnél letérve Vajszlón át érhető el a település; vasúton a Barcs-Villány vonalon utazhatunk ide.
Már IV. Béla korában írásos forrás említi. Egy 1457-es feljegyzésben Nagchan néven említik. A XVIII. században a környék legjelentősebb települése volt. Forrás: vendegvaro.hu
Lakói nagyrészt magyarok voltak A települést a középkorban Nagychannak nevezték egy 1457-ből származó írott forrás szerint, az 1452-es adólajstromban is hasonló a neve. Birtokosai köznemesek voltak, a török hódoltság alatt a Zrínyi grófok birtokaként tartották számon. A XVIII. században Nagycsány Mecskével, Viszlóval, Sellyével együtt még jelentős településnek számított. Lakói nagyrészt magyarok voltak, csak a XIX. század végén költözött ide néhány szláv és német család. A második világháború után a német családok többségét kitelepítették. Ma az Ormánság életképes települései közé tartozik.
Hajdan Zrínyi grófok birtokának számított A település 1457-ben Nagychan alakban fordult elő az egykori iratokban, s így nevezték az 1542. évi adólajstromban is. Más forrásokban viszont már a XIV. századtól a mai neve található meg. Köznemesek tulajdona volt, majd török hódoltság alatt Zrínyi grófok birtokának számított. Lakói nagyrészt magyarok voltak, ahová csak később költözött néhány német és szláv család. A kitelepítések után megfogyatkozott a német ajkú családok száma. Ma a kedvezőbb adottságú ormánsági falvak egyike. Forrás: nagycsany.dunantulinaplo.hu
Csányoszró 1934-ben két község Kiscsány és Oszró egyesítéséből jött létre. Oszró körjegyzőségi székhely volt, amelyhez 2 község tartozott. Az egyesült községben létrehozott körjegyzőség 7 község közigazgatási teendőit látta el.
A község múltját tekintve a legrégibb írásos okmány Oszró községről maradt fenn. A pécsi székeskáptalan 1191-ben kelt feljegyzése szerint a község a Siklósi család birtokában volt.
1332-ben az egyházi tizedlajstromban említették meg, mint a székesegyházi főesperesség hatáskörébe tartozó plébániát. 1459-ben Janus Pannonius püspök Ivánka szt. Györgynek Oszró tizedét is átengedte. Az 1696-os "Neo aquistica comissio" gróf traunnak adta Oszrót. Egy 1715-ből származó összeírás szerint tíz jobbágy volt a községben. 1789-ben gróf Batthyány a földesúr, a lakók száma 225.
A Csányoszrói ovoda, asszem minden ovodának így kell/ene/ kinéznie.
Kákics neve az írott forrásokban 1410-ben bukkant fel Kakych változatban. Valószínűleg a kákics főnévből ered, amely szelídcsorbókát, pitypanggal benőtt területet jelent. A település birtoka volt a pécsi székeskáptalannak, a Traun családnak, valamint a Batthyányiaknak. Külön érdekessége a falu történetének, hogy a földesura 1848-ban Batthyány Lajos, az első független magyar kormány elnöke volt. Elítélésekor birtokát elkobozták, ekkor került a Draskovichok birtokába. Itt született, és haláláig mint református lelkipásztor itt működött Kiss Géza író, publicista, az Ormánság néprajzának, népművészetének, nyelvjárásának neves kutatója. A török hódoltság alatt is folyamatosan lakott terület volt, lakói mind a mai napig magyarok. Külterületének több mint fele művelésre alkalmas föld, a többi erdő.
Okorág hajdan gazdag, tekintélyes települése volt az Ormánságnak. A fennmaradt első írásos emlékek még az Árpád-korból származnak a községből, amikor Okur néven említik a falut. A dokumentumok szerint 1235-ben itt volt a Szent János Lovagrend egyik rendháza.
A település a török hódoltság után Somogy vármegyéhez tartozott 1696-tól, majdnem nyolc évtizeden át. Eközben a Batthyány grófok földesúri uradalmának volt része. Az 1851-ből származó írások szerint akkoriban félezer református lakta a községet. Említésre méltó érdekesség, hogy a község szomszédságában, attól egy kilométernyire lévő Mónosokor községet 1978-ban megszüntették és Okorághoz csatolták. Az Árpád-korban létesült községek sorában nyilvántartott településnek ma Okorág részeként csak néhány lakója van. Hívő lakosságának nagyobb része ma is református, a felekezet temploma műemléki védettséget élvez, csakúgy, mint a népi építészet remeke, az ormánsági lakóház. A későklasszicista stílusú templom 1833–56 között épült, környékét fák díszítik. Két harangot rejtő tornya csak 1910-ben épült hozzá. Berendezése és szószéke népies stílusú. Forrás: dunantulinaplo.hu
1978-ban magába olvasztotta Mónosokor községet. Forrás: Wikipédia
Bocs, hogy duplázom, de a saját megjegyzésemre reagálok. Lásd szomszéd falu. Már tényleg nem értem, a szomszéd faluban csupa sírás, itt meg.......
On
Szentegát
Ivanek Zsolt falugondnok: – Szerintem jó itt élni a szülőfalumban fiatalként is, de legtöbben elvágyódnak innen, mert kevés a munkalehetőség. Két éve vagyok falugondnok. Kisbusszal szállítom a gyerekeket iskolába, óvodába. Az idősek szociális étkeztetése, a gyógyszerkiváltás, a vérnyomás- és vércukorszintmérés a feladatom. A munka mellett levelezőn szociális munkás szakon tanulok a PTE Illyés Gyula Főiskolai Karán. Most leszek másodéves. Szeretnék majd továbbtanulni pszichológusnak. Helybe hoznák a munkahelyeket Bizakodás Talán kecskesajt is lesz, és a kastélyprogram is fennmarad 2008-08-07
A 6-os főútról közvetlenül Szigetvár előtt dél felé leágazó 9 km-es bekötőút végén, a kisvárostól közúton 11 km-re, Pécstől azonban 42 km-re található: hátrányos helyzetű kistérségben, amely most fejlesztési lehetőségre vár.
A családi házak csinos sorfala közt a faluba érkező szemeit az újbarokk kastély irányítja, még akkor is, ha az 5,2 hektáros – egyébként az idegenektől és helybeliektől egyaránt elkerített – park dús növényzete sokat sejtetően, de szinte elbújtatja az impozáns épületet. A település alapszerkezetét a valamikori Biedermann-uradalom épületegyüttese határozza meg ma is. A hajdani major voltaképpen az egykori állami gazdaságnak köszönheti, hogy faluvá fejlődött. A Dencsháza felőöli bevezető út mentén a családi házas, sorházas, ikerházas beépítések zöme a gazdaság sikereinek csúcsán, az 1980-as években zajlott. A település lélekszáma is akkor nőtt félezresre.
Annak idején Dencsházát legalább tizenöt puszta, major vette körbe, Elekpusztától Oszti-majorig, a Tantos-tanyától Csepfaluig. Mára kettő maradt, Péterpuszta és Bodorfapuszta. Dencsháza vezetői a nem is oly régi múlt e gyászos képletét a közeljövőre is előrevetítik: ahogy ennyi lakott hely elnéptelenedett, ugyan mi a garancia arra, hogy a jelenlegi magukra hagyottságuk a kistelepüléseket is nem tereli-e erre az útra? Kobra Ottó polgármester: – Nincs okunk vidámnak lenni. Ha valami gyors változás nem lesz, ami itt helyben nyújt biztos megélhetést az embereknek – gondolok például az állattartásra, a növénytermesztésre –, akkor eltűnik egy életforma, vele a szükséges szakértelem is. És a következménye: ha az iskola megszűnése miatt fel is szabadul a most fenntartásához szükséges évi néhány millió forintunk, ám semmi sem köti Dencsházához az itt élőket, és kénytelenek lesznek máshol körbe nézni, ugyan milyen céllal fejlesszünk ebből a pénzből? Az aggodalom lebegi át a kis falut. Egy árnyékos ív az iskolától a templomig. Az utóbbi karcsú tornya mégis olyan, mint az élni akarás felkiáltójele.
Hallgassuk Kobra Ottó polgármestert:
– Mindent megteszünk iskolánk fenntartása érdekében – három település működteti –, ám nincs garancia törekvésünk sikerére. Az a kormányzati szándék, hogy „kizavarják” a kistelepülésekről először a felső tagozatot, az intézmény előrevetítgető megszüntetését célozza.
OFF Érdekes, hogy itt az elnéptelenedésről, iskola megszüntetéséről, beszélnek. Egy pár faluval odébb, meg pont megjegyeztem, a kis falvaknak is van jövője? Erős ellentmondás számomra is. Vajon melyik az igaz? ON
A település területe már a történelem előtti időkben is lakott hely. Kelta, római, majd avar uralom után a környék Botond törzse alá kerül.
A hely első védett épületét az Almás-patak mocsaras árteréből kiálló, szigetszerű földsávon építették meg. A sziget egykori birtokosai magukat „Szigethi” néven említik, a vár alapítójának a család egyik tagját, Anthemius-t tartják. Ennek unokája, Szigethi Oswald építtette az első erősséget, a kör alakú, háromemeletes lakótornyot. Ez képezte a későbbi belső vár magját. A sziget körüli mocsaras tavat idővel kimélyítették és földsáncokkal körültöltötték. A várat előbb a Garayak, majd enyingi Török Bálint birtokolta, kinek udvarában élt 1541-ig Tinódi (1542-ig [5] ). 1543-ban Ferdinánd király tulajdonába került. 15. századi okmányok a városról, mint oppidumról szólnak, feltehető, a téglalaprajzú város ekkor már körülkerített, védett hely volt.
A török támadások ellensúlyozására a várat és a várost megerősítik: 1548-1549-ben kiszélesítik a vár körüli tavat, megerősítik a sáncokat, megépítik a négyszögalaprajzú vár sarkain a földbástyákat, az északnyugatit már kőből készítik. A vár középpontjában a belső vár, a középkori nagy lakótorony állt, a belső vár kijáratát földsánc védte. Tömésfalból készítették a vár falait és szabálytalan alaprajzú bástyáit.
Az Óvárost vert cölöpsor és széles vizesárok vette körül, a várral cölöphíd kötötte össze. A várost 6–7 m magas, sarokbástyákkal erősített tömésfalakkal védték. A megerősített Szigetvárt 1556-ban Ali budai pasa ostromolta, de csak a felperzselt Óvárost sikerült bevennie. 1558-ban kezdődött a vár nagyszabású megerősítése. Zrínyi Miklós várkapitánysága idején (1561-1566) alapították az Újvárost is. Az 1566-os ostrom idején pusztult el középkori kerek torony. A vár bevétele után a török azonnal megkezdte Szigetvár újjáépítését. Előbb a várat erősítik, majd a város középületeit építik meg. A város a török uralom alatt előbb a budai majd a kanizsai vilájet alá rendelt szandzsák központja volt.[6]
1689-ben foglalják vissza a várat, a török elvonulása után a Vár és az Óváros teljes épségben jut a császáriak kezére. Ekkor építik ki az északi várfal kazamatarendszerét. Az Újváros 1686-ban porig égett.
Az első világháborút követően szerb megszállás alá kerül, a Baranya–bajai Szerb–Magyar Köztársaság része; a trianoni békeszerződés értelmében Magyarországhoz csatolják.
A település az 1950-es megyerendezésig Somogy vármegyéhez tartozott, ekkor csatolták át a Szigetvári járás részeként Baranya megyéhez. Városi rangot 1966-ban kapott.
Basal Szigetvártól 12 kilométerre fekszik, megközelíthető a 67-es útról.
A község nevének eredete bizonytalan, talán török eredetű "basil" személynévből képződött. Első írott említése 1217-ből való. A Győr, később a Rátót nemzetség birtoka. A néphagyomány szerint a falu neve eredetileg Basa, mivel az 1556. évi hadjárat idején a mai Hárserdő területén helyezkedett el Ali basa fő hadiszállása. A török hódoltság alatt magyarok által volt lakott a település, majd a 18. században néhány délszláv valamint a 19. századtól német családok is beköltöztek. Több, betyárokhoz kapcsolódó monda is fűződik Basalhoz. Református templomuk 1858-ban épült.
Patapoklosi 1950. szeptember 6-án jött létre az egykori mezőváros Pata és a Keleti-Gyöngyös túlpartján fekvő Poklosi egyesítésével.
Az 1950-es megyerendezéssel a korábban Somogy megyéhez tartozó elődtelepüléseit a Szigetvári járás részeként Baranyához csatolták.
Pata nevét 1283-ban említették először az oklevelek Pathaa néven. Neve valószínűleg személynév eredetű.
Poklosi nevét csak jóval később, 1431-ben említette először oklevél. Nevét feltehetően ragadós, fekete földjéről kapta. Más vélemény szerint viszont a honfoglaláskor visszatérő magyar seregekben sok volt a leprás (bélpoklos), és ide Poklosi területére gyüjtötték össze és itt ápolták őket a szerzetes barátok, innen kapta nevét.
A török időkben mindkét település-, a mellettük fekvő Hosszúfalu-val együtt elnéptelenedett a környéken folyó harcok miatt.
A faluba később magyar lakossággal települt újra. A XVII. századtól folyamatosan lakták.
1836-ban a községet nagy kolera járvány sújtotta, mely a lakosság közt nagy pusztítást végzett.
A 20. század elején Pata és Poklosi is Somogy vármegye Szigetvári járásához tartozott.
A 2001-es népszámlálás adatai szerint 402 lakosa volt, míg a 2008 január 1-i adatok szerint 359 fő élt a településen.
Forrás: Wikipedia
Székelykapu
Világháborús emlékmű
Tájház
========================================= megj.: ebben a demografiai melyvolgyben nem sok, de remeljuk lesz ez majd maskepp is. 8]]
Somogyapátiban az újkor korai és középső szakaszában, i.e. 4000-2800 között a régióban élt Dunántúli vonaldíszes kerámia népére vonatkozóan találtak régészeti leleteket, mégpedig telepről származó felszíni kerámiatöredékek kerültek a Janus Pannonius Múzeumba. Az újkor késői szakaszában a területen a Lengyeli kultúra élt, i.e.2800-2500 között. Rájuk vonatkozóan a községben telepet találtak.A község neve 1332-1337 között keletkezett forrásban fordult elő először Apati alakban. Az Apáti helynév a magyar apát, apátság élén álló szerzetes főpap jelentésű főnévnek a birtoklást kifejező képzős származéka. A falu valamely apátságának volt a birtokában. A megkülönböztető szerepű Somogy előtag a település régi megyei hovatartozásra utal. Somogyapáti a török hódoltság végére valószínűleg elnéptelenedett.A községnek ma római katolikus temploma és református haranglába van.
KÖZÖD! Önkéntes Fiatalok Napja
2007.április 14. szombat
Mi ez?
A Közöd! Önkéntes Fiatalok Napja az év egy olyan eseménye, amikor az ország bármely pontján fiatalok csoportjai önkéntes tevékenységet végeznek a helyi közösség fejlesztése, gyarapítása, jobbítása érdekében, az idei évben immár másodszor.
Off Meglepően sok a fiatal a képeket nézegetve.........van jövője a falunak, 500 fő alatt??:)))))) ON
Somogyhatvan nevét 1421-ben említették először az oklevelek Hatwan néven.
A falu a középkorban valószínűleg a település déli határán húzódó egykori Szentmiklósi kolostor birtokaihoz tartozott.
A török idők alatt is kisnemesek által lakott falu a Hódoltság végének felszabadító harcaiban leégett, s lakói délebbre, a falu mai helyére húzódtak.
A település birtokosai voltak a Traun, a Draskovics és az Eszterházy család is.
A településhez tartozott még Vandapuszta is, mely uradalmi birtokközpont volt, valamint Ágipuszta, amely a XVII. században már jelentős település volt, a török alóli felszabadító harcok alatt égett le,és vált néptelenné.
Somogyhatvan a 20. század elején Somogy vármegye Szigetvári járásához tartozott.
Az 1910-es népszámlálási adatok szerint 704 lakosa volt, ebből 650 magyar, 54 cigány, melyből 263 római katolikus, 423 református, 9 izraelita volt.
Az 1950-es megyerendezéssel a korábban Somogy megyéhez tartozó települést a Szigetvári járás részeként Baranyához csatolták.
Patosfa dél-somogyi település Somogy és Baranya határán a Kaposvár - Lad - Szigetvár útvonalon található.
A település neve 1486-ban fordul elő először Pathosfalwa alakban. A 19. században a Somssich család birtokába került, szép kastélyt építtettek 1872-ben. Határában kezdődik a Gyöngyös patakra telepített Merenyei víztározó. A lakosság száma az 1850-es évektől fokozatosan nőtt, majd az 1950-es évek közepétől fokozatosan csökkent. Jelenleg a falu lakossága 320 fő.
A tizenöt éve épült katolikus templomukról, sajnos nincs fönt kép. :(
Kadarkutat elhagyva erdőkkel körülvett takaros települések sora következik, amelyeket az utazóknak érdemes Dél-Somogy felé autózva megtekinteniük. Hencse után, a megyeszékhelytől mintegy 35 kilométerre találjuk Ladot, ahol nemcsak a környező táj, hanem a falu is szép látnivalókat kínál. Lad, kanyargós betonutak és lankák ölelésében, Somogy megyehatárának közelében Barcstól 30, Szigetvártól 16 kilométerre fekszik. Innen közúton három irányba is továbbhaladhatnak az utazók, vasúttal viszont nem rendelkezik a község.
A község temetőkertjében, ahol Somogy talán legszebb kálváriája is van, védett mamutfenyők állnak, s Lad egyedülálló természeti értéke a megyében is különleges kocsányos tölgyfasor. A Lad-Gyöngyöspusztai út mentén több mint egy kilométer hosszan sorakoznak a 120-150 éves, majdnem harminc méter magas tölgyfák. A falu szép látványossága ezen kívül a talpasház, amelyet turistaházként használnak. A településen időnként turistacsoportok is megfordulnak, s egyházi táborokat tartanak. Ezen kívül van itt egy jó állapotú istállóépület, amely a XIX. század első felében épült, klasszicista stílusban.
Forrás: lad.hu
Címer
Hoyos-kastély
Katolikus templom
Római katolikus kápolna
Református templom
======================= megj.: mamutfenyok. nem semmi. 8]
A Zselic és a Belső-somogyi homokvidék határán fekszik Hencse, azon az úton, amely Kadarkutat Szigetvárral köti össze. A faluba érkezőnek nyomban szembeötlik egy régi kúria, melyet hajdani szépségéhez méltón újított fel mai tulajdonosa. A kastély a környék egykori birtokosának, a Márffy családnak az otthona volt a XX. század közepéig, ma pedig az épület és parkja egy európai hírű üdülőközpontnak és golfpályának ad helyet. A park természetvédelmi terület, ahol az ország legnagyobb, 400 éves tiszafája található. A szép természeti környezetű települést a külföldiek felfedezték maguknak, már osztrák és svájci állampolgár is vásárolt házat magának.
