Kasziról én annyit tudok, amennyi a fészbukon van fent, egyre szebb anya és lánya is :)
Sethi, sajnálom az allergiát. Döme pollenallergiás (nem látta orvos, de egyértelmű), hát az se jó...
Én nov. közepére vagyok kiírva, de már most hatalmas (szokás szerint) a hasam. Név még nincs, a Zuram mindegyiket megvétózta, úgyhogy lassan bedurcizom :P
És én is sajnálom, hogy így kihalt a topik, talán érdemesebb lenne a fészen egy titkos csoportot indítani, de én rossz vagyok nicknév-irl név párosításból, szóval ha van, olyan csinálja, aki átlátja, hogy ki kicsoda :D
Érdekes, tegnap kifakadtam egy csoportban Dömére, és nekem is a nevtant ajánlották. Idegenkedtem tőle (alapvetően bizalmatlan vagyok a pszichológusokkal kapcsolatban), de Neked valahogy hiszek.
Egyébként Döme 3 évesen már két kistesóval büszkélkedhetett, úgyhogy átérzem, mikről írtok... És a mai napig vele van a legtöbb bajom, nem a kicsikkel.
wow, Neked csak úgy vannak Schenk-katonáid? (playmobil utánzat) Én két éve vettem ilyen várat és katonákat, a várat még elpakoltam, de a lovagokat nagyon szeretik a fiúk! :)
Sethi, majd feltétlenül mesélj a suliról, el sem tudom ezt képzelni egyelőre, hogy hogy lehet négyévesekkel iskolásdizni. Hiába mondják, hogy "játékos", azért biztos kötöttebb az egész, mint egy magyar ovi. (bár persze itt is vannak nagyon kötött ovik, ahol egyfolytában "foglalkozások" vannak már négy éves korban is.)
Szuper, hogy a nyelvtudásuk így beindult :) És párodé is? :) Ha már ennyi magyar karattyolást hall maga körül otthon :)) és a gyerekek soha nem keverik össze, hogy kihez milyen nyelven beszélnek? És amikor ti angolul beszéltek egymással, azt is értik valamenniyre?
Az allergiát sajnálom :((( meg a macskát is :( hogy derült ki az allergia, gyanakodtatok valmaiért?
Mi voltunk a múlt hétvégén evezni a fiúkkal a Dunán, nagyon bejött nekik :) Tök cukik voltak, olyan igyekezettel eveztek, hogy nem votl szívünk leállítani őket, pedig a kis evezőjükkel inkább akadályoztak minket :) De mondták, hogy máskor is jönnek! Kenutúra volt egyébként, kaptak pici mentőmellényt, és meglepő módon képesek voltak nyugton ülni órákon át :)
No, akkor én is bejelentkezem. Rég nem jártam erre, mivel olyan csönd volt, hogy nem volt értelme. :)
Először is gratulálok a legújabb Bercihez (hehe), meg kíváncsian várom Nemlajosék negyedik kukacosát is. :)
Mi megvagyunk, az au pairnek köszönhetően mindkét gyerek beszélőkéje átlendült a holtponton, most már inkább magyarul nyomják a dumát, nem hollandul. Bár erősen érezhető a holland szórend a magyar fogalmazásban. :)
Tibi novemberben kezdi a sulit, júliusban voltunk az első eligazításon, elvileg két hét múlva lesz a részletes eligazítás. A suliban legnagyobb meglepetésemre alig van bevándorló csemete, én sokkal többre számítottam. Tibire már nagyon ráfér majd a társaság, kevés neki a hugi meg a szomszéd kisfiú, ráadásul nyári szünet volt a napköziben is.
Remélem a suliban kicsit asszertívebb lesz, Enikő meg a szomszéd kisfiú (aki Enikővel egyidős) brutál módon erősebb személyiség. Ha nem figyelnénk oda, simán elgyepálnák, elveszik tőle a játékokat, Tibi meg csak hisztizik ilyenkor. Cserébe nagyon gondoskodó természet. Ha Enikőnek baja van, simán odamegy, és ráteszi a kezét a vállára, és kérdezi tőle, hogy mi a baj Enikőőőő? :)
Egyébként meg kiderült róla, hogy 3 keresztes allergiás a kutyákra és a macskákra is, úgyhogy most a névadó cicámat át kellett helyeznünk, amitől teljesen padlón vagyok, mert a thai macskákat nem lehet csak úgy elajándékozni, mert emberhez kötődnek. Hálistennek anyósomék befogadják, tehát fogom még látni, de akkor is, 5,5 éve velünk van, együtt neveltük a férjemmel, szinte a kapcsolatunk része.
Ja, meg szeptemberben teszteljük Tibit tejfehérje allergiára. Nagyon szorítok, hogy ha már a macskát el kellett küldeni, legalább ezzel ne legyen gondja egész életében...
Bár én már kezdem megszokni a tej és tejtermék mentes főzést.
Karácsonykor meg megyünk haza látogatóba megint. Aztamindenit, hogy eltelt két év a legutóbbi utazásunk óta!
Csatlakozom Pacsulihoz a sajnálatban. :( De való igaz, hogy Viki alapból elég hirtelen természetű. Ezt nem csak az elbeszéléseidre alapozom. Személyes találkozásnál két másodperc alatt átjött. Szerintem vele hugi nélkül is pont ilyen nehéz lenne most. Talpraesett kislány. Pontosan tudja, mit akar, és azt el is éri. Később ez a magatartás nagy hasznára lesz. De gondolom, ez most sovány vigasz.
Bendegúzzal sem fenékig tejfel azért. Szavakban, tettekben, tudatosan nem nyilvánul meg a féltékenység, sőt. Gyakran visszafelé kell fogni, hogy önmagával is foglalkozzon kicsit. Viszont ismét bepisil naponta legalább egyszer. :/
Na meg persze, ha akar valamit, akkor ő nagyfiú, nagytesó, erősgyerek, stb. Ha valamiért megdorgáljuk, vagy ha csak büszkén mondjuk, neki hogy "itt a mi nagyfiunk", rögtön jön, hogy nem is nagy ő, csak mi azt hisszük. Gondolom, ezek tök természetes reakciók, csak nekem fura, mert nálunk mindenki egyke, nem láttam még testközelből, min megy át a nagytesók pici lelke.
Nálunk nem lehet eldönteni, melyikünk várja jobban az ovikezdést. Hiányzik már mindannyiunknak egy valamilyen szinten kötött napi rrutin. Nagyon kicsúszott az irányítás a kezemből. Másfelől viszont úgy elmúlt a nyári szünet ezzel a kórházasdival, hogy gyakorlatilag semennyit se voltunk együtt. :( Ezt nagyon sajnálom.
Sajnálom, hogy Vikivel ilyen nehéz :( De ezeknek a hároméveseknek nagyon nehéz, amikor hirtelen odacsöppen egy bébi, még nincs annyi esze, hogy megértse a miérteket, ahhoz meg már túl nagy, hogy természetes módon belenőjön, hogy neki tesója van (mintha mondjuk másfél évesen kapta volna), de azért még mindig jobb, mintha korábban kapott volna tesót, mert azért ahhoz már van elég esze, hogy ne egy ösztönállatkaként száguldozzon melletted a bringán, ha babakocsival vagy, vagy ilyesmi, nem?
Amit én ajánlani tudok: Nimó ugyanekkora korában kapta a kistesót, és rendesen meg is zakkant tőle. Plusz Donci meg semmit nem aludt, csak üvöltött egész nap. Én meg mint az élőhalott. El is mentem egy kineziológushoz, hosszasan beszélgettünk (már önmagában ez is nagyon jó volt, mint egy pszichológussal, szóval kicsit kívülről láttam magunkat), aztán mindhármunknak összeállított egy Bach-virágterápiás keveréket. Perzse nem tudom, mennyire áll közel hozzád a homeopátia és társai, de ez is olyamsi, csak érzelmi oldalról közelíti meg a problémákat és a testi tüneteket is. Szóval összerakott egy-egy kutyulékot, és azt kell hogy mondjam, hogy nekünk segített. Szépen beindult mindenkinél egy változás, a gyerekek lenyugodtak, én nem voltam már olyan betegesen fáradt és kevésbé mardosott a bűntudat, nekünk tényleg használt. Nyilván soha semmilyen kezelésél nem tudod, mi lett volna nélküle, úgyhogy ezen kár agyalni, ez pont jót tett szerintem.
A másik, hogy én elmentem a nevelési tanácsadóba is (és az ovipszichológussal is sokat beszéltem), a nevtanba Nimót el se kellett vinnem, alapvetően velem foglalkoztak. Jártam egy ideig beszélgetni az egyik pszichológussal, és az is tök sokat segített. Ez ingyenes, ha odamész, muszáj veled foglalkozniuk.
Remélem, hamarosan minden helyrejön nálatok!
A házhoz pedig gratulálok, ez is nagy lépés volt! :))
Nick, sajnalom, hogy megint megszenvedted a veget :o( De gratulalok a szoptatashoz!! :o)
Bendeguz teso fogadasa miatt nagyon irigykedek!! Nalunk meg mindig nehez Vikivel...
Nemlajos, mikor szulsz?
Pacsuli, csecsemotamaszto :o)))))
Mi is szulinapoztunk, lecsereltuk a futobiciklit pedalosra, Viki is nagylanynak erzi magat rajta, buszke, hogy mar pedalosa van.
Kistesoval tovabbra is durva. Persze mindig mondja, hogy nagyon szereti, es sokat szeretgeti, de vhogy mindig durvan teszi meg a szeretgetest is. Mondjuk o alapbol ilyen tipus... lenduletes, akaratos, hangos, temperamentumos. Nalunk a vakacio szenvedes volt... Egesz nap egyutt harmasban, iszonyatosan feltekeny, s emiatt nagyon balhes a viselkedese. Ugyhogy nekem megvaltas lesz most az ovikezdes...
Sokat beszelgettunk a dolgokrol, de nem akart valtoztatni. Azt mondta, hogy ordog bujt a pocakjaba, es nem akar onnan kijonni. Aztan neha-neha kijelentette, hogy kikopte az ordogot, es jo lesz, es akkor nagyon jol telt a napunk, de masnap megint ordoggel ebredt, s folytatta tovabb a rosszalkodast, hisztiket, durvaskodast, stb.
Majus vegen bekoltoztunk a hazba is, de meg sokat kellett kozben dolgozni rajta, ez is elvette az idonket, de azert nem mondanam, hogy nem foglalkoztam vele minden nap (Eszter alvasa alatt kettesben is voltunk). Csak hat nem 24 orat...
Egyebkent gyonyoru es nagyon okos nagy lany :o) Csak ne lenne meg most is ilyen nehez vele...
Akartunk ovit is valtani a koltozes miatt, el is jarogattunk ismerkedni az udvarra, de aztan nagyon nem akart atjonni, igy marad a regiben, keruleten belul maradtunk. Nem akarok megy egy "kinzast neki". Ugyhogy gyakorlom a vezetest :oS
Lányok, úgy kihalt ez a topik, kár érte, persze tudom, hogy általában ez történik. De azért jó lenne tudni, mi van veletek, ha erre jártok! :)
Nálunk megvolt a negyedik szülinap, Donci azt hajtogatta, hogy katonavárat akar, úgyhogy vettem neki egy jó kis favárat, és előkerestem hozzá pár harminc éves Playmobil-utánzat lovagot, teljesen odáig volt :) Megvolt a státuszvizsgálat, 100 centi és 15.5 kiló, szóval továbbra se nagy darab, de az ovis csoportjában átlagos. Mindjárt középsős lesz :O Hát nem nagyon várja, nagyon bejött neki ez a nyári szünetesdi :) Vadiúj épületbe fog majd járni, bár elképzelni se tudom, hogy fog ez elkészülni két hét múlva... Ja, a suli ugyanígy van, simán el tudom képzelni, hogy kissé hosszabb szünetünk lesz, mint gondoltuk... Egyébként meg cuki pofa, meg van róla győződve, hogy ő már nagyfiú, a múltkor egy étteremben a pincér hozott neki egy magasítót a székre, mire felháborodva közölte, hogy neki nem kell csecsemőtámasztó :)))
Szia, hát itt nem nagyon vagyunk naprakészek, főleg babakocsiban nem :) Négyevesek a gyerkőcök, ez a 2010-es topik. Bár vannak kistesók, de ők meg megörökölhették a régi kocsit, szóval 2014-es modellről it tnem jó helyen kérdezel. Viszont van a Szülői munkaközösség részben Babakocsis topik, próbáld meg ott.
Egyébként strapabíró, jó kerekű kocisnak ajánlom a Graco Quatro Tour-t :)
Ne haragudjatok hogy ide írok , de itt látom hogy naprakészek vagytok.S.O.S-be szeretnék kérdezni, valaki tud véleménnyel szolgálni a bebetto luca 2014-es babakocsiról?Viszonylag rosszabb minőségű útra kell legyen strapabíró, mert nem egy gyereket tervezünk.vagy ha nem ez akkor it ajánlottok?
Gratulálok nektek!!! :))))) És nagyon cuki Bendegúz a kistesóval :)))) Mesélj, hogy telnek a napok! Tudsz Bendegúzzal is eleget foglalkozni? Remélem, nem viseli majd meg, hogy vissza kell mennie az oviba.
Nagyon örülök, hogy sikerül szoptatnod :) Sokszor van olyan érzésem, hogy a kórházban a csecsemősök, védőnők sara, ha egy anyuka nem tud szoptatni, mert nem bátorítják és nem tanítják meg neki. Nyilván rengetegszer nem ezen múlik, de azért sokszor igen. Itt egy barátnőm a Jánosban szült elsőre, na az nem a szoptatás segítéséről híres. Anyukának meg se mutatták, hogy kell, a baba a mellbimbót rágcsálgatta, aztán itthon a védőnő próbálta tanítgatni, de addigra az anya már elkönyvelte, hogy ő biológiailag alkalmatlan a szoptatásra. a másodikat az Istvánban szülte, ahol meg éppen az ellenkezője a hozzáállás, minden egyes csecsemős hosszasan tanítgatta, mikor hallotta az előzményeket, és mikor a végén elbocsátáskor mondta, hogy azért írjanak már neki tápszert is a biztonság kedvéért, mert ő nem akar kockáztatni, hogy egyszer nem lesz mit adnia, a doktornő visszanyomta a székbe, hogy akkor mutassa csak, hogy is szoptat, és csak akkor engedte el (recept nélkül), amíg meg nem bizonyosodott róla, hogy tud szoptatni. Két egyformán könnyű szülése volt egygébként.
Nemlajos, nálad mi a helyzet? mennyi is van még hátra? Van már nevetek? :) És hol fog aludni? :))
Egyébként képzeljétek, egy barátnőm egypetéjű ikreket vár lombikkal! :)))) Direkt egyet kértek beültetni, erre fogta magát a pötty, és kettéosztódott, hát ilyet se hallottam még :)))
Kedvenc fotó akkor készült, mikor hazaértünk végre a kórházból. Nagytesó naponta kb. 600x (és akkor keveset mondtam!) mondja el, hogy "Szeretlek, Berci!" :) ♥
wow, egy Berci :) Ő is Bercel, vagy Bertalan, vagy esetleg más?
Gratulálok! :)))
De ehhez azért hadd fűzzem hozzá: "4éve ugye nekem azt mondta egy szoptatási tanácsadó, hogy ne is álmodjak róla, hogy valaha lesz tejem." - valószínűleg ő nem egy szoptatási tanácsadó volt...
Végre itthon is vagyunk. Kicsit elegem lett a kórházból. 5-étől 27-éig voltam bent. Gyakorlatilag ott töltöttem a komplett júliust úgy, hogy semmi olyan baja nem volt egyikünknek se, amit ne lehetett volna itthon kezelni, gyakori ellenőrzés mellett. Ez, és hogy itthon vár a másik "kicsi", nagyon érzékennyé tett, és még jobban megnehezítette az elmúlt heteket.
A betervezett programcsászár helyett nosztalgiáztam kicsit, és ismét (valószínűleg utoljára) megtapasztaltam, milyen is a sürgősségi császár, amikor nincs idő megijedni. Sőt, még beöntésre se volt idő. Meglehetősen pórul jártam. Szívás, hogy a doktornőm, akihez foggal-körömmel ragaszkodtam (volna), csak azért mentem abba a kórházba, mert őt régről ismerem és vakon bízom benne, szabadságon volt, külföldre utazva. 21-én kezdett dolgozni, akkor csinálta volna a programcsászárt. Nem így lett.
A terhesség végére megint bezavart a vérnyomásom, és megsürgette a dolgokat. És mivel senki nem az én orvosom a kórházban, húzták az időt, hátha sikerül megvárni a doktornőt. Addig-addig játszadoztak az életünkkel (biztos jót akartak ők, de én úgy érzem, igenis az életünkkel játszottak), hogy sikeresen kivárták a pillanatot, amikor alig volt a babának szívhangja a ctg-n, indult a magzatvíz, jöttek a fájások. Na, ekkor már azért méltóztattak összeugrani, és szétválasztani bennünket. Mindez 15-én történt, amikoris reggel UH-n (ahol már nagyon nem tetszett a dopler hangja, és voltak már fájások is) azt mondták, másnap műtenek meg. Nem volt érkezésem hazaszólni, hogy visznek a műtőbe, így volt meglepetés apának, Bendegúznak, meg anyámnak, mikor odaértek du. 2kor meglátogatni, és kimutatták nekik a kistesót. :)
Aztán még kapott szegénykém egy 10napos antibiotikumkúrát, mert állítólag piros volt a köldöke környéke. Azon is túl vagyunk. És a pillanat, mikor végre kiléptünk az ajtón, és apa meg a nagytesó a kezükbe kapták a kicsit, minden szörnyűséget feledtet. :)
Na meg a tény, hogy ezúttal sikerült a szoptatás. Egyik éjszaka örömömben úgy bőgtem az egyik csecsemős nővérnek, mint egy újszülött, mikor közölte, hogy elég a tejem a babának, nem kell már tápszerrel pótolni. 4éve ugye nekem azt mondta egy szoptatási tanácsadó, hogy ne is álmodjak róla, hogy valaha lesz tejem. Persze nem örültem ennek, de nem paráztam rajta. Most is úgy indultam neki, hogy lesz mégegy tápos babám. De eddig úgy tűnik, hogy nem. :)
Berci egyébként szakasztott Bendegúz. :) Arcra is, viselkedésre is. Csak akkor sír, ha éhes, esetleg fáj a hasa. Még a batyusa is úgy nyilatkozik, ha kérdezik, hogy nem sokat sír az öcsipók.
Amúgy imádja. :) Mindig puszilgatná, dajkálná, ringatná, és nem akar elmenni a mamáékhoz, mert nagyon fog neki hiányozni az ő kis Bercikéje. :) ♥
Na, még jó, hogy mondtad, már kezdtem ufónak érezni magam, hogy ennyire lestrapál az én kettőm, mások meg sorban szülik a tesókat. :D
Viszont had büszkélkedjek. Szombaton bőszen linót szabtam a gyerekek udvari játszóházába, aztán feltűnt a nagy csönd. Bemenbem a szobába, és a két gyerek ült az asztalnál, és festett. Megnéztem mégegyszer, de tényleg festettek. Papír, festék, víz, ecset, minden ott volt. Körülöttük meg senki. Aztán észrevettem az egyik gyerekszéket a mosogató előtt. Akkor esett le, hogy bezony a 3,5 éves nagyfiam kiszolgálta magát, és engedett vizet a festős üvegbe, elővette a papírt és a festéket, és nekiláttak a hugával festeni. :O
Eszem megáll. Most született...
Ma megyünk allergológushoz Tibivel, kíváncsi vagyok, mit bírok belőlük kisajtolni (ez csak konzultáció lesz még). :s
Nahát, miket tudtok! :))) Írogat valahova Tiggrincs? Gratulálok neki, ha valaki kommunikál vele :)))
Sethi, hát, nem tudom, én (sztem beszéltük is itt) a topikon kívül nem nagyon ismerek négy gyerekes családokat, pedig itt elég nagy társadalmi élet van :) (több játszótéren és a lakóparkban is oszlopos tagok vagyunk :))) Ellenben a topikban a családok lassan harmada négy gyerekes :OOO Vajon mi köze az internetezésnek a gyerekvállalási kedvhez? :))))
Nálunk a fő akadály inkább az idegrendszerünk elkopott állapota :)) Bár ha úgy nézzük, az is egészségügyinek számít, igazad van :)))
Nemlajos, mesélj, hogy vagy? És hogy fogjátok elhelyezni a gyerekeket a lakásban? :)
Most az ovis évzárón megkérdezte az anyuka, hogy akkor én nagyon türelmes vagyok, ugye? Erre azt válaszoltam, hogy ugyanannyira vagyok türelmetlen, mint egy gyereknél, csak akkor az egészet ő kapta, most meg négy gyerekre fog eloszlani 3:)
Nálunk könyvet kapott a nagy (szereti a könyveket) amikor hazahoztuk Bendét a kórházból. A kórházba nem jött be. Örült neki és egy darabig mutogatta, hogy ezt Bende hozta neki.
