A helyváltoztatás iránti igény egy évszázad alatt a sokszorosára nőtt. Ezzel együtt a közlekedésben résztvevők veszélyeztetettsége is. Kérem gyalogos, kerékpáros és járművezető társaim véleményét, hogy mit tehetnénk a balesetmentes közlekedésért.
Nagyon tetszett a mai főtéri gyermeksokadalom a kerékpáros nap keretében. A gyerekek ugyan futva érkeztek, de volt kerékpárbermutató is, mindenféle művészi mutatványokkal. (Nem írom sem a rendezvény, se a bemutatott kerékpárok idegen hangzású nevét. Tudom, hogy ez a megjegyzés inkább az Édes Anyanyelvünkbe tartozna.)
A látvány megtekintésére elvittem kerékpáron enyhe táppénzen levő kisunokámat is. A kerékpárról akkor is leszállok, ha elsőbbségem volt, gyermekkel utazva még fokozottan így járok el. Százezer esetből azt az egyet igyekszem elkerülni, amikor az autós nem veszi észre az Elsőnbbségadás kötelező táblát.
Jól esett, hogy minden gylogátkelőhely előtt megálltak az autósok, hogy átengedjenek.
Tegnap nem így történt. Azzal az esettel találkoztam, amihez régebben már javasoltam benvezetni a "közlekedési intelligencia" fogalmát. Türelmes várakozás után a Szegedi út kiscsávoyli részén igyekeztem átjutni a déliről az északi oldalra. Mindig a Hússarok előtt kelek át. Itt mindkét irányba be lehet látni az utat. Kisunokám a gyermekülésen ült, miközben szapora léptekkel toltam át a kerékpárt az úttesten. Egy Szeged irányából érkező autó vezetője, jelesül egy hölgy lassítással is ki akarta fejezni, hogy lát bennünket, és nyugodtan mehetünk. Mögüle hosszú dudaszó mellett vágott ki egy autós - a teremtés koronája, egy fiatalember ült benne - és előzte meg a hölgyet, majd vágott be elé, hogy aztán csikorgó fékkel megálljon. Ugyanis a sorompó le volt zárva, és öt-hat gépkocsi már ott várakozott. Ide kellett volna a "közlekedési intelligencia". Noha elismerem, hogy a fiatalember egy kecske pórázon vezetésére, földúton alkalmas lehetne. A társadalom érdekében javasolnám, hogy a jövőben az ilyen közlekedési intelligencia hiányos ember inkább kecskét, mint autót vezessen.
A tegnapi tömegbaleset, mely Sükösd előtt történt, nagy figyelmet keltett. 6 személyautó és 3 teherautó szaladt egymásba. Az első kocsi balra akart kanyarodni. Egyéb részleteket nem tudni. Pl. azt sem, hogy a kanyarodni szándékozó autó időben jelezte-e szándékát. Hogy az őt követő járművek vezetői betartották-e a követési távolságot, figyeltek-e vezetés közben. Szerencsére komoly sérülés nem történt.
A részletek ismerete hiányában is érdemes néhány tanulságot levonni:
1. Ha balra akarunk kanyarodni, és későn vesszük észre, hogy hova, inkább álljunk el a szándékunktól. Győződjünk meg, hogy az utánunk jövő jármű észlelhette-e a szándékunkat. Vegyük figyelembe, hogy a balra kanyarodás veszélyes művelet. 2. Ha követünk egy járművet, tartsuk be a követési távolságot. Gondoljunk arra, hogy valami nem várt esemény miatt (vad, gyalogos vagy kerékpáros kiszámíthatatlan mozgása, üttesten levő tárgy stb.) az előttünk haladó jármű hirtelen fékezésre kényszerülhet. Mérjük fel, hogy az előttünk levő járműnek nincs-e hatásosabb fékrendszere, mint a mi járművünknek.(Van olyan jármű, mely szinte fékút nélkül képes megállni.) 3. Ha mégis hirtelen kell fékeznünk, gondoljunk arra, hogy a bennünket követő jármű nem szalad-e belénk. Magatartásából esetleg következtethetünk, hogy mit fog tenni. Ha pl. a mobiltelefonál, akkor valószínű, hogy nem figyel a közlekedésre. 4. Közlekedő társaim figyelmébe ajánlom a defenzív (védekező) típusú vezetést. Ennek egyik fontos módja, hogy igyekezzünk úgy haladni, hogy sem előttünk, se utánunk ne legyen semmi. (Tudom, hogy ez a mai sűrű forgalomban nem mindig oldható meg, ezért használom az "igyekezzünk" szót.) 5. Kíséreljük meg észlelni, hogy milyen nem várt esemény történhet. Százezer ilyen következhet be. Mondok egy példát. Gyakran mentem Bajáról Bonyhádra Bátaszéken keresztül. Festői szépségű tájon vezet az út, hegynek fel, hegynek le, tele kanyarokkal. Egy szemből jövő teherautó bontott tetőcserepet szállított, meglehetősen magasan megpakolva. Mondom a mellettem ülőnek, hogy lelassítok, ne vele egyszerre érjünk a kanyarba. Jól tettem. Ugyanis a kanyarban szinte lezúdult a teherautóról a sok cserép. Ha reánk esett volna, biztosan nem írhatnám le ezt a történést. 6.Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy mindent nem lehet kivédeni. (Durchdefekt, frontális ütközés, leeső rakomány, vad, kivilágítatlan (tehát esetleg észlelhetetlen) jármű. Nekem ez ideig szerencsém volt. 53 esztendeje szerzett jogosítványommal, védekező típusú járművezetési móddal még egy karcolást sem okoztam, pedig számos nagyvárost, mint pl. Róma, Belgrád, Szófia stb. bejártam. Talán az is közrejátszott, hogy a sebesség megválasztásánál az útviszonyokat igyekeztem figyelembe venni. Ezt szívesen ajánlom minden Kedves Közlekedőtársamnak.
Még friss az "élmény", amit a következőkben leírok. A Dózsa György úton, a Kölcsey utca sarkon türelmesen várakoztunk a piros lámpánál, jóllehet közel s távol egyetlen jármű sem jött a négysávos úton. Rajtam kívül - sajnos, már rég nem tartozom közéjük - iskolából jövő fiatalok voltak, akik fegyelmezetten várakoztak.
Jó érzésem hamarosan megszűnt. A távolsági autóbuszok egy részének átmenetileg a Dózsa György úton, a régi Emitel székház előtt van a megállója. Egy középkorú úr az autóbuszok takarásából akart átmenni a négy sávon. Amikor kilépett az álló busz mögül, egy autó kishíján elütötte. Visszahőkölt, de nem hagyott fel eredeti szándékával. Addig várt, amíg valamelyest csillapult a forgalom, és haláltmegvető bátorsággal átrohant a négy sávon. Azért, hogy a Gelka mellett pakoló autójába üljön. Ha a Kossuth Lajos utcai lámpás gyalogátkelőhelyen megy át, akkor legfeljebb 50 méterrel hosszabb utat kellett volna megtennie, balesetveszély nélkül.
Miként vezetheti a járművét az olyan ember, aki gyalogosan ennyire nem tiszteli a szabályokat. És milyen példát mutat a busznál felszállásra váró fiataloknak?
Minden bizonnyal javítja majd a forgalom lebonyolítását az új Czirfusz utca - Szegedi út körforgalom. Remélhetőleg rövidesen a Jelky téren is felváltja a lámpákat a körforgalom. Melyből országszerte egyre több van. Gyorsítja a forgalmat, csökkenti a balesetveszélyt, és a rövidebb várakozással javítja a levegő tisztaságát.
Már szóvá tettem: ahogyan a bokrok szépen fejlődnek, egyre beláthatatlanabb a Rudnay utcai - Jelky András utcai leágazás. Ha a kiscsávolyi templom felől, az egyirányú Jelky András utcában szabályosan bal oldalon érkezik az elsőbbséget élvező gépjármű, nehezen lehet észrevenni, ha a Szegedi útról jövünk. Különösen veszélyt jelent, ha nagy sebességgel érkezik.
Hasonlóképpen zavarja a növényzet a kilátást a saroknál, ha a Bernhart Sándor utcából jövünk a Jelky András utcába. (A templom vonalában levő betorkollásra gondolok.) Nem a növényzet ellen vagyok, de valami megoldást jó lenne találni.
Elszánt kerékpáros vagyok, de meg kell mondanom, hogy lassan 54 éves jogosítványom ellenére majdnem átéltem életem első balesetét. Úgy, hogy inkább egy kerékpáros jött volna bele az autómba. A Bernhart Sándor utcába hajtottam ki a Rudnay utca felől a Világos utcán. Az elsőbbségadás táblánál türelmesen várakoztam a három irőnyból érkező autókra. Alaposan körültekintés után elindultam. Nem tudom volt-e része Kedves Közlekedőtársaimnak ilyen történésben. Teljes sötétség volt, borús este, még a hold sem világított. Hirtelen a sötétből egy kerékpáros száguldott elő. Fekete ruhában, fekete bézból sapkában. Fekete kerékpárján nemhogy világítás, még egy macskaszem sem volt. Mindkettőnknek szerencséje volt, úgy látszik, még jók a reflexeim.
A meggyőzés híve vagyok, de azért ebben az esetben a kerékpáros megérdemelt volna egy ejnye-bejnyét. Nem volt rá módom, mert tudta, hogy erősen sáros az ügyben, és tovább száguldott. Remélem épségben hazaért! Érdemes szorgalmazni a kerékpárok esti kivilágítását!
Én biza ott helyben lecövekelek, mikor egy autós megáll, hogy engem drótszamarastul átengedjen. Az ilyen autós a legvészelyesebb, kiszámíthatatlan viselkedése homlokegyenest ellenkezik a falkáéval. Csak akkor merek moccanni, ha már a következő sarkon is befordult!
Mind többször örömmel tapasztalom, hogy az autósok a zebránál vagy kerékpárúton megállnak, és átengedik a gyalogosokat. Az átengedésnek az utóbbi időben jómagam is több alkalommal kedvezményezettje voltam. (Egy-egy kézmozdulattal meg is szoktam köszönni.)
A helyszín Baja városa. Tegnap a Bajcsy-Zsilinszky út melletti levő kerékpárúton kerekeztem a Türr kilátó felé. (Annak idején meggyanúsítottak, hogy az utat magamnak építtettem, mivel ott laktam a lakótelepen. A valóság az, hogy ugyan vagy húsz évig írogattam a megépítését szorgalmazva, de az út valószínűleg akkor készült el, amikor a szándékhoz pénz is adódott.)
Tegnap egyik kis unokámmal lévén, fokozott figyelemmel közlekedtem, és jóllehet a kerékpárútnak elsőbbsége van, minden utcánál megálltunk. (A vicc jut eszembe: - Mit fél, nem tudja, hogy amelyik kutya ugat, az nem harap? - Én tudom, de vajon a kutya tudja-e?!) Én tudom, hogy elsőbbségem van, de vajon az autósok észreveszik-e a táblát? Nos, észrevették. Sőt, egy hölgy úgy ítélte meg a helyzetet, hogy egy másik kerékpárost is átenged. Mögötte a "teremtés koronája" űlt egy autóban, ési türelmetlen tülköléssel buzdította, hogy ilyet többé ne tegyen.
Mindent összevetve, úgy tűnik, hogy van ok a derűlátásra. A kerékpárosok és az autósok mindinkább tekintettel vannak egymásra. Annál is inkább így kell lennie, mert a legtöbben mindkét szerepkörben fellépünk.
Szomorúan tapasztalom, hogy a közlekedést segítő, figyelmeztető vagy útbaigazító táblákat sorozatosan megrongálják, elfordítják vagy kihúzzák a helyéről.
A Bezerédj utcai vasúti feljárónál a lépcsőre figyelmeztette az autósokat két tábla. Egyiket felállítottam, a másik a bozótban hever. Ennek talpát, vasból lévén, ellopták.
A Tóth Kálmán utcai vasúti átjárónál a sorompó távolságára figyelmeztető egyik oldali tábla a földön hever.
A Tőth Kálmán utca és a Czirfusz utca sarkán levő tükröt eltörték, megkarcolták, az "Egyirányú utca" táblát elfordították. Csakúgy, mint a Dózsa György út és a Kölcsey utca sarkon levő táblát.
Több más rongálást is tapasztaltam. Amit tudtam, megpróbáltam helyrehozni. Nem sikerült mindenőtt. El sem tudom képzelni, hogy a több mint két méter magasan levő, bebetonozott táblákat hogyan tudják a vandálok elforgatni vagy meggyűrni. (Talán rablólétrát tartanak egymásnak.)
Tartok tőle, hogy mire a halászléfőzés lesz, a következőkben is megrongált táblák balesetet okoznak.
Ahogyan a gépkocsik száma szakadatlanul növekszik, mind zsúfoltabb lesz a város, az igényeket mind kevésbé elégítik ki a meglevő parkolóhelyek. Mind fontosabbá válik, hogy a közlekedők tekintettel legyenek egymásra. Pl. ne foglaljanak el két parkolóhelyet, ne álljanak úgy, hogy akadályozzák a forgalmat.
Láttam már, hogy az utat elzárva nyugodtan beszélgetnek, a többi autós pedig várakozik. Tulajdonképpen a beszélgető autósok arra építettek, hogy úgysem mer nekik senki sem szólni. Mertem, nagy keservesen odébb mentek. Akkor már meg kellett mutatniuk, hogy őket nem érdekli a többi ember. Megverni meg mégsem mertek, - nem is ajánlottam volna nekik -, a szájalás meg engem nem zavart.
Egyre gyakrabban találkozom udvarias vezetőkkel. Például átengedik a gyalogosokat, megállnak a gyalogátkelőhely előtt. (Párhuzamos útsávnál azért jobb a gyalogosnak vigyázni, ha a külső sávban megáll az autós. Nem biztos, hogy a belsőben érkező is megáll majd.) Régebben inkább a külföldi rendszámú autóktól számíthattam erre, most jobban oda kell figyelni, menrt itteni autósok is járnak külföldi rendszámmal. Baján szerintem az átlagosnál jobb a helyzet e tekintetben, úgy tudom, gyalogátkelőhelyen már régen ütöttek el gyalogost.
Hogy udvariatlanság vagy neveletlenség volt-e, nem tudom. Tegnap a Pázmány utcában várakoztam. (Egyirányú utca. Újdonság, hogy a bal oldalon egyik kerékkel a járdán szabad várakozni. Ennek előtte itt várakozási tilalom volt.) Jobb oldalon, a Liszt Ferenc utca sarkánál meglehetősen szorosan állt egy hölgy egy nagy fajta, újnak látszó gépkocsival. Szorosan mellé állt egy férfi, akinek az autója jócskán belógott a Liszt Ferenc utca vonalába. A hölgy szeretett volna elmenni. A kormányt alászedni nem merte, de hátrafelé is kevés volt a hely a bal odalon, tehát a Lottózó előtt várakozó gépkocsiktól. A férfi buzgón telefonált, és érdeklődéssel nézte a hölgy kínlódását, aki sem a saját, sem a bal oldalon várakozó gépkocsiban nem akart kárt tenni. Kétszer is kiszállt a gépkocsijából megnézni a helyzetet. Végül sikerült neki kijönni a parkolóból, anélkül, hogy bármelyik kocsit meghúzta volna. A férfi szenvtelenül nézte a dolgot, talán elégedetten konstatálta a manőver miatt feltorlódó kocsisort, mely miatt a főútról már a szabad lámpánál sem tudtak balra bekanyarodni az autósok a Pázmány utcába.
Nem szeretnék valami hamis általánosításba keveredni. Az autósok 99 száazléka nem ilyen. De ilyen is van.
"A közlekedési táblák eltávolítása, megrongálása, megforgatása balesetet idézhet elő." A megoldás egyszerű lenne: közl. tábla lopást és a vasúti berendezések rongálását terrorcselekménynek minősíteni. Mert mi más lenne, hisz akár tucatnyi ember halálát is okozhatják, ahogy ez meg is történt.. A táblatekergető kis buzigyerekeket meg a pátyolgatott, dédelgetett fémtolvajokat bevágni 15 évre, ott tanulmányozhatják a kreszt. Na, na, megin beleért a kezem bilibe...
Nem tudom, hogy ebbe a témába (magyarul topicba) illik-e a következő.
Ott kerekeztem a Bernhart Sándor utcai körforgalomban. Ha arra járok, mindig boldogan szemléltem a körforgalomban elhelyezett, "Katonaváros" feliratú táblát. Sokszor szorgalmaztam, hogy hozzuk vissza a régi városrész neveket. A térképeken rajta vannak, Az első, amivel találkoztam, a Katonaváros" felirat volt. Ma is megvan, de tegnap éjszaka a vandálok összegyűrték. (A következő fokozat az szokott lenni, hogy ellopják.) Az "Elsőbbségadás kötelező" táblát is meggyűrték.)
A város e részét tévesen szokták Kiscsávolynak nevezni. Amikor Baja és Szentistván 1930-ban egyesült, Szentistván lett Baja város 10. kerülete. Néhány kerületet említek, amit az öregektől még hallok: Homokváros, Szállásváros, Rókusváros, Józsefváros stb.
A közlekedési táblák eltávolítása, megrongálása, megforgatása balesetet idézhet elő.
Egy, véleményem szerint gzadasági és környezetvédelmi szempontból fontos kérdésben kérem ismeretüket velem megosztani.
Hajdan az üzemanyag takarékosságot olyan plakát népszerűsítette, melyen a cipő talpa és a gázpedál között egy tojás volt. Később azt olvastam, hogy ez hibás. A legtakarékosabb vezetési mód - írták -, minél előbb minél magasabb sebességfokozatba kapcsolni.
Volt rengeteg megtakarító készülék. A porlasztókba helyezhető szerkezetektől, szűkítőktól kezdve az üzemnanyagvezetéket körül ölelő mágnes gyűrűig. Az előbbiek ártottak, lévén, hogy a mérnökök a lehető legkedvezőbben tervezik meg az üzemanyag adagolását, a mágnes gyűrű valószínűleg sem nem ártott, se nem használt. (Amikor jó indulatú tanácsra nem vettem meg egy ilyen mágnest az ismerősömtől, aki ezzel eredményesen ügynökölt, örökre töröltem számára magamat a haladó stb. emberek köréből.)
Legutóbb azt olvastam, hogy a lassú és a gyors haladás között fogyasztás tekintetében nincs lényeges különbség. Én laikusként nem így gondoltam, figyelembe véve például a légellenállást. Általában úgy véltem, hogy a sportos vezetés prédálja az üzemanyagot. Viszont minden téren tapasztalom, hogy mindennek az ellenkezője is igaz. (Pl. a teljes kiőrlésű lisztből készült kenyér az egészséges, de ugyenerről azt is olvastam, hogy rendkívül káros.
Ha száz kilométerenként csak egy fél liter üzemanyagot takarítunk meg, az milliárdokat jelenthet.
Mi tehát az igazság? Köszönettel venném a véleményüket.
A felfestés nem nagyon látszik a kockakövön, de tábla jelzi a nagyposta előtt az Oroszlán utcában, hogy ott mozgássérültek számára fenntartott parkolóhely van. Hogy mennyire nincs becsülete a táblának, azt jól jellemzi mai, fél óra hosszat tartó nem hivatalos felmérésem.
A mozgássérültek számára fenntartott egyik helyen 14 óra és 14,30 között 4, erre nem jogosult gépkocsi parkolt. Közülük kettőnek a vezetője nem is a postára, hanem a Vörösmarty utcába ment, csak a kocsit hagyta az üres helyen. Közben jött egy mozgássérült ember által vezetett gépkocsi, az nem talált helyet, ezért elment. (A napokban láttam, hogy hasonló esetben egy vezető kihívta a járőröket, így valószínűleg költséges lett a tilosban parkolás.)
Érdemes tehát tiszteletben tartani a táblák jelezte tiltásokat. Ha nem önkéntes jogkövetésből, akkor a tilalom megszegésének költséges volta miatt. Ami a mozgássérültek számára fenntartott parkolókat illeti, lehet emberiességből is szabadon hagyni a parkolókat.
Nehéz minden biciglit "befogadó" b.tartót csinálni. Pedig nagyon ajánlatos hozzákapcsolni a zárat, mert én nem rég ráfáztam... Egy 50 ezres, féléves biciglimet tólt el a zsivány (bár a hátsó kerék egy szuper vastag zárral le volt zárva, de megemelte). A rendőrségi "képtárban" felismertem a szerencsétlent, (egy roncs alkoholista) be is vallotta, hogy 2000 Ft-ért (!) eladta...
A biciglitartót meg a biciglit nem ugyanazon íróasztalon tervezték. Ahogy a vasúti kocsik lépcsőjét meg a peront sem ugyanazon gazemberek. Én már kezdem elfogadni, hogy a világmindenségünk egyik alaptulajdonsága, hogy Mo-n mindent szarul csinálnak. Nem lehet tenni ellene. De a tájékozatlan, de öntudatos bringások marhajók! Egy autós kollégámnak be is szólt az egyik, ahogy tekert a behajtani tilosban, hehe :-)
Ha drága biciklim lenne, akkor nagyon komolyan, lévén csak 10 ezer forintos, azóta már értékcsökkent (magyarul amortizálódott), így szeliden teszem szóvá az alábbi észrevételemet.
Örvendetes, hogy mindenhol vannak kerékpártartók, amikhez hozzáköthetjük a járművünket. A lezárás nem elég, hiszen így könnyen elemelhetik. A kerékpárzárakról - általános érvényű ítéletget nem mondhatok - az a vélemény, hogy könnyen elvághatók vagy szakértő tolvaj által könnyen kinyithatók. (Talán kivétel, ha valaki akkora zárat hord, mint a biciklije.)
Ami viszont biztosan nincs rendben, A kerékpártartókat úgy tervezték, hogy a biciklit hozzá láncolni csak fiatal derékkal lehet. De még ennél is nagyobb baj, hogy kerékpártartók a küllőket vagy a sebességváltót kinyírják, használatuktól nyolcas lesz a kerékben.
Ezt szerettem volna a jövő kerékpártartó tervezőinek figyelmébe ajánlani. Esetleg nézzenek meg egy biciklit!
Köszönöm az útbaigazítást. Változatlanul az a véleményem, hogy jó lenne kis terjedelemben, közérthető formában a kerékpárosok kezébe juttatni a kreszt. Az interneten megjelölt megoldás nem mindenki számára érhető el, és bonyolult is.
A kerékpárosokkal is, de általában is a közlekedésben türelemre van szükség. Nevezhetném jó modornak is. A napokban a Dózsa György úton egy hölgy vészfékezéssel állt meg a Dózsa György úon a Kölcsey utca kereszteződésél. Talán nem látta a vakító napfénytól a lámpát, telán úgy ítélte meg, hogy a sárgán már nem tud áthaladni. A motor lefulladt, a hölgy egyre idegesebb lett, persze az autó nem indult. Jól látta a helyzetet a mögötte levő autós, aki dudaszóval serkentette, amitől persze a hölgy még idegesebb lett. Másik eset. Kerékpárral keltem át az úton a Dömötör utcán, amikor két süvölvény hangos dudaszóval serkentett. Holott erre semmi oka nem volt vagy 150 méter távolságból.
Ha tudnám, milyen volt az ősember magatartása a bunkójával, akkor azt mondanám, hogy ez hasonló magatartás. Rossz indulatú, primitiv emberekre vall.
Azért van jobb történetem is. Most jöttem haza a Katonavárosba. A vasúti felüljárón nehezen lépegettem felfelé a lépcsőn, toltam a szatyrokkal megrakott biciklimet. Két leányka kiragadta a kezemből a bicikli szarvát, és hipp-hopp felvitte a lépcsón. A Jelkyben tanuló kislányok voltak, egyikük egészségügyi, másikuk hímző szakos. Szép kislányok voltak, akinek a lelke is szép. Egyikük jól bánik majd a betegekkel, másikuk gyönyörű hímzéseket fog készíteni.
Ha már bicigli és kresz változás, itt a rutinos civilek munkája. Régi a bejegyzés, de az anyag frissített. http://criticalmass.hu/forum/20070327/kerekparos-kresz
A január 1-jével életbe lépett változásokkal kapcsolatban szíves figyelmükbe ajánlom a kreszvaltozás.hu-t. Változatlanul úgy gondolom, hogy jó lenne a meglehetősen hivatalos nyelvezettel megírt szöveget - megértem, hogy pontos meghatározásokra van szükség - köznapi nyelvezettel is közkinccsé tennék.
Baja sokat fejlődött a kerékpárutak mennyisége tekintetében. Gyakran tapasztalom, hogy ahol a kerékpárosnak elsőbbsége lenne, (pl. a Szegedi út melleti kerékpárútnál), a mellékutcákból, déli irányból érkező autósok az elsőbbséget nem veszik figyelembe. Valószínűleg - nyilván tévesen -, az elsőbbséget csak a főútra vonatkoztatják. Ezt néha észre lehet venni, akkor inkább lemondok a jogaimról, és leszállok a bicikliről. Ha nem lehet észlelni a vezető szándékát, például füstszínű szélvédő esetén, akkor szintén leszállok. Úgy gondolkodva, hogyha valaki nem tudja, hogy a füstszínű üveg használata tilos, akkor az sem biztos, hogy az "Elsőbbségadás kötelező" táblát ismeri. (Egyébként a vezető általában el van foglalva a mobiltelefonjával, vagy rádiójának ordító zenéjében gyönyörködik.)
Úgy tapasztalom, hogy kerékpáros társaim körében van bizonyos félreértés az egyirányú utcában való haladást illetőleg. Sokan úgy gondolják, - kissé bizonytalanok, félreérthetőek voltak a híradások -, hogy egyirányú utcában mindenütt szabad szemben kerékpározni. A valóságban csak ott, ahol ezt külön tábla jelzi.
Ezzel kapcsolatban további felvilágosító munkára van szükség. Érdemes lenne néhány oldalas Kreszt kiadni a kerékpárosok számára.
Én is rendszeresen biciglizek, és örömmel olvasom, hogy minden jogot, védelmet, biztonságot megkaptam! Felsorolnád ezeket? Autós rettegőről meg még nem hallottam :-))
Remélhetőleg az autósok és a kerékpárosok között nem kibékíthetetlen az ellentét. Annál is inkább nem, mert sokan vagyunk, akik mindkét közlekedési eszközt használjuk, tehát hol gépjárművezetőként, hol pedig kerékpárosként közlekedünk. Javítja majd a helyzetet, ha a kerékpárosokat legalább az elemi közlekedési ismeretekkel felvértezzük. A kisebbeket, fiatalokat tekintve az iskolák sokat tesznek ezért, a rendőrség is tart tanfolyamokat, sokfelé van Kresz-park.
Ha autóval megyek, nagyon igyekszem vigyázni a kerékpárosokra, hiszen a legvédtelenebb járművel közlekednek. Lehetőleg nagy ízben előzöm őket, ha gyermeket vivő édesanyát látok, akkor különösen vigyázok. Ha bal oldalon betorkolló utca van, figyelek, hogy a kerékpáros nem akar-e hirtelen balra kanyarodni. Általában észlelni lehet, hogy a Stop-táblát vagy az Elsőbbségadás kötelező táblát figyelembe veszi-e a kerékpáros. Ha látom, hogy ittas, lelassítok, és nagy ívben kerülöm ki. (Olyan sok ittas kerékpárossal nem találkozom.) Ha gyermek kerékpárost látok, akkor különösen vigyázok. Egy dolgot még megemlítek: ha néhány méter után jobbra akarok kanyarodni, akkor nem előzöm meg a kerékpárost, nem vágok be elé.
Kerépárosként az úttest jobb oldalán haladok, legfeljebb fél méterre a járdaszegélytól. Ha átkelek egy nagyobb úton, leszállok, és áttolom a biciklit. (Akkor is, ha nincs előírva.) Óvakodom a vezetés közben bőszen telefonáló, autórádiót ordíttató, minden ok nélkül dudáló vagy sötétített ablaküvegű kocsival járó autósoktól. Gondolok arra, hogy az autós sokszor egyszerűen nem veszi észre a kerékpárost. Ha gyermeket viszek, - a vázon, elöl elhelyezett ülésnek vagyok a híve -, akkor egyáltalán nem megyek be olyan forgalomba, ahol zsúfolt úton nagy sebességgel száguldanak a gépjárművek. Akkor inkább tolom a kerékpárt a gyermekkel a járdán.
Tisztelettel: Gál Zoltán
U. i. Egyébként nagyon szorgalmazom, hogy minél több embertársam üljön kerékpárra. Kerékpáron közlekedni egészséges, és kíméli a környezetet.
"én" kisbetűvel mint autós. rettegek a minden jogot,védelmet,biztonságot megkapott kerékpárosoktól. Akik szembe jönnek a forgalomban,?....?állapotban,nem törődve mások biztonságával.Bármit megtehetnek? ..Meddig?
Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy a jó hír csak a rossz hír. Értve ezalatt, hogy az a jó hír, ami felkelti az olvasó figyelmét, csak a rossz hír lehet.
Most mégis örömmel adok hírt mai városbeli kirándulásomról. A Czirfusz utcán átkerekezve rendeltem két 1 kg-os pontyot a halboltban. (Ennek a ténynek semmi köze a következőkhöz, de más helyen szeretnék még valamit írni ezzel kapcsolatban, ami kissé hozzá tartozik a XXI. század korrajzához.)
Visszaútban a Tóth Kálmán utcán kerekeztem keresztül. Az "Útépítés" tábla még kint van, de az autók is nyugodtan haladhattak a tükörsima új burkolaton. Nagyon örülök az új útnak. A Tóth Kálmán utcán ez ideig a sorompótól a Czirfusz utcáig leginkább csak a járdán toltam a biciklit. (Az úttest keskeny volt, ezért életveszélyes, ráadásul kirázta volna a lelkemet.
Hogy az előbbi jó hír megfeleljen rossz hírnek, így hírnek jó legyen: félő, hogy az új úton úgy fognak szlguldozni a járművezetők, mint például a Szivárvány utcán.
Ha a Szegedi út felszabadul a forgalom számára, és vele együtt az új körforgalom is, minden bizonnyal javul a város közlekedése. Hozzáveszem még a Tóth Kálmán utcát is, és azt, hogy a Tél utca és a Honvéd utca is alkalmas lesz bizonyos forgalmi tehermentesítésre.
De az is kétségtelen, hogy a nyár megnövekedett forgalmat hoz Bajára - gondolok a sok nagyrendezvényre -, a forgalom növekedésében tehát sok jó is van.
Jó három éve, hogy egy felhívást tettem közzé, mely szerint a Főteret csak az vegye igénybe járműközlekedésre, akinek feltétlenül szükséges. Jómagam is megfogadtam, hogy autóval nem megyek keresztul a Főtéren, és így nem is parkolok ott. (Helyismeretem lehetővé teszi, hogy kikerüljem a Főteret.) Ezt a fogadalmamat azóta is konokul betartom.
Ehhez még a magam számára hozzátettem, hogy az Oroszlán utcába sem megyek autóval. (Legfeljebb kerékpárral vagy gyalog.)
Hogy a közlekedés könnyebb legyen, vegyük komolyan a közlekedési táblák utasításait. Úgy tűnik, leggyakrabban a sebsségkorlátozást, a parkolási vagy megállási tilalmat, az egyirányú utcába szemben történő behajtást szegjük meg. (Ezzel kapcsolatban nagyon sok kerékpáros tévedésben van.) Ügyelni kell, hogy a mozgáskorlátozottak számára fenntartott helyre ne álljunk rá. A nagyposta főbejárata előtt van pl. két mozgáskorlátozotti gépkocsi számára fenntartott hely. (A felfestés nem nagyon látszik a kockaköveken, de van előtt tábla is.) Ezt tiszteletben tartani a szabálykövetésen kívül még morális ok is van.
Általában is azt mondhatom, hogy a szabályok betartása a legolcsóbb megoldás. Arra is vigyázzunk, ha valahol a parkolás csak engedéllyel szabad. Kemény büntetéseket kell fizetni.
Úgy tűnik, ez lehetett. 10 percre rá is ment egy kisebb rakomány, de azok már csak 70-el, szintén tömve gorillákkal. Egyszer járt a munkahelyemen egy miniszter , 2 kocsival, sofőrrel, néhány munkatárssal. Lehet ép ésszel is...
Az imént valami extra magasrangú bűnözőhorda száguldott végig a városon dél felé, valami eszetlen sebességgel. Vagy 20 méregdrága automobil, némelyik gorilla még így is letekert ablaknál figyelt a gazdáira, meg vagy tucatnyi sündőrségi jármű. Mi a halál volt ez?
