Üdvözlök minden kedves fórumozót! E topic-al azok érdeklődését szeretném felkelteni, akik hozzám hasonlóan nem a megszokott értelemben vett hagyományos kert megteremtésén fáradoznak. Sokkal inkább a természettel való azonosulás a céljuk. Kiknek kertjeikben ötvöződnek a természet adta stílusok, kelet és nyugat találkozása, a japán és az angolkertek tájképi varázsa. Kik az erdő szellemét csempészik fákkal, bokrokkal, s számtalan énekes madárral otthonukba.
Nagyon örülnék minden olyan kedves hozzászólónak, akik hozzám hasonlóan rajonganak a természet csodás szépségéért, az erdőkért, a hegyekért, a tavakért, s ezen természet adta örömökről kertjeikben sem hajlandóak lemondani :)
Pár évvel ezelőtt a kertünk még nem volt madárbarátnak nevezhető, ezért semmilyen hasznos madár nem fészkelt nálunk, s ezáltal nem örvendeztettek meg bennünket dalaikkal sem. A házunkat körülvevő kertben nem volt csupán csak néhány keleti életfa a kerítések mentén,valamint néhány kis gyümölcs és fűzfa a ház jobb oldalán lévő legnagyobb kertrészben. A tujákat szüleim ültették, s megsaccolva korukat körülbelül most 10 évesek lehetnek.
A tuják ma is ugyanott állnak, ahová anno szüleim elültették őket, szépek és egészségesek. A fűzfák azonban idővel kipusztultak, drótférgek támadták meg őket, szép lassan legyengültek és elpusztultak. A gyümölcsfák nem voltak permetezve és gondolom én, hogy a manapság olyan gyakori betegségek tették tönkre, pusztították el őket szép lassan.
Továbbá volt egy szép és nagy madárbirs bokrunk is. Elég terebélyes volt, talán kerti madárbirs (Cotoneaster horizontalis) lehetett. Apum vágta régen mindig a füvet, amíg ugye mi gyerekek voltunk. Annyira sajnálom ezta szép bokrot ugyanis kipusztult, mindig vágva és vágva volt, aztán egyszer kiszáradhatott :(
Volt egy hatalmas tűztövis bokrunk, kerti gyöngyvesszőnk is, amik a hozzá nem értés miatt szintén hasonló sorsra jutottak. Így már hozzáértőbb, felnőtt fejjel mondom, hogy meg lehetett volna őket menteni, de családomnem igazán foglalkozott úgy velük, ahogyan kellett volna, a hangsúly inkább a füves területeken és a fűnyíráson volt.
Aztán pár éve itt-ott talajtakarást végeztem, melynek következtében egy rigó pár költözött a kertbe, akik idén fészket raktak és ki is költötték fiókáikat nagy örömömre. Rendkívül jó látni őket, amint élelem után keresgélnek a mulcsréteg alatt, fürdenek a tóban vagy éppen dalolásznak a kert valamely szegletében.
Nagy vágyam volt, hogy egy rigó család végre beköltözzön a kertembe, és most végre valóra vált egy álmom :D
Tudom, hogy hasznos segítőtársak szegődtek általuk mellém, hisz sok-sok kártékony rovart, csigát, férget pusztítanak el itt tartózkodásuk idején.
Woodland garden létrehozása lebeg szemeim előtt. Annyi sok szép példát láttam erre, főként skóciai kinn tartózkodásom alatt, hogy úgy gondolom kicsiben az én kertemben is meg lehet valósítani ezt a fajta kertstílust.
Talajtakarók a kertemben:
Idén tavasszal minden talajtakaró oda került végre a kertemben, ahová való. Vannak, amiktől egy kicsit tartok agresszív mivoltuk végett, de mégis valami azt mondja, hogy könnyelműen nem dobhatom ki őket, csak azért, mert erőszakosan terjeszkednek, helyette megpróbálom őket egy szigetre ültetni, ahol egymással versenghetnek, de mivel ott csak bokrok és fák vannak, ezért nem igazán lesz mit elnyomniuk egymá féken tartásán kívül.
Ezért került nálam külön zónába a kis meténg, a sárga árvacsalán és a kerek repkény. Melléjük ültettem pár tő indás ínfüvet is, mert nagyon szép és egész évben takarja a talajt. Illetve egy-két tő kerti szamóca. Az összhatás nem tudom pontosan, hogy milyen lesz, de amennyiben alkalmazkodnak egymáshoz, kellő mértékben vissza fogják tudni szorítani az agresszívan terjeszkedő gyomnyövényeket.
E területről likvidáltam a százszorszépet, viszont a csíkos ibolyát sajnos már nem tudtam.
A ház előtti szigeten önmagában a kerti szamócát szeretném elszaporítani, mint talajtakarót. Eddig gyönyörű volt minden évben. Innen áttelepítettem az indás ínfüvet, a százszorszépet, és kiirtottam a csíkos ibolyát, amit anno én vittem oda pár éve, zöldfülű kezdőként. Mellette még nyomokban nől gyöngyvirág is, de csak itt-ott.
Végül a legnagyobb területen, ami rögtön a bejárti ajtónk mellet van, a csíkos ibolya és a százszorszép van leginkább elszaporodva. Kezdi azonban az indás ínfű is felvenni velük a versenyt. Emellett a gyöngyvirág, a kerti és az erdei szamóca valamint a tó körül a pénzlevelű lizinka is jól terjed.
Én a talajtakarók tekintetében egy hasznos tanácsot szeretnék adni azok számára, akik a fű(és az egy idő után benne megjelenő agresszív gyomok) helyett ebben gondolkodnak hozzám hasonlóan.
Saját hibámból tanulva mondom, hogy nem érdemes csupán olyan területekre agresszív talajtakaró növényeket telepíteni, ahol kordában tudják őket tartani, pl. egy szigetre ami a ház olyan szegletében van, amit körbe járdák vesznek körül, vagy méterek választanak el egymástól ezáltal kisebb lesz az esélye a kert más szegleteiben történő megtelepedésnek.
Rendkívül agresszív, nálam már-már kiirthatalan fajok:
Nálam a fekete lista csúcsán a legrangosabb helyet a borsmenta (Mentha piperita), a hamvas szeder (Rubus caesius) és a télizöld meténg (Vincs major) kapták.
1. A borsmenta: azért, mert a föld alatti kúszó gyökereivel úgy behálózta a tó melletti dombot, (más területekről nagyjából már sikerült eltávolítanom) hogy évek alatt sem sikerült kiirtanom ,pedig folyamatosan rajta vagyok az ügyön. Emellett felnőtt korában előnytelen külseje magas termete miatt sem bírom elviselni. Pedig mikor hoztam, egy pici tő volt és olyan kis ártatlannak nézett ki, mint a ma született bárány.
2. A télizöld meténg:, amit amerikában gyomnak tekintenek, nálam szintén horror kategória csillapíthatatlan terjeszkedési vágya és télre lefagyó, rendkívül előnyelen, fonnyadt lombja miatt. Majd tavasszal újra kihajtó, mindent beborító és elnyomó roppant erős hajtásai miatt.
3. A hamvas szeder: apró gyümölcsöket termett, mindent behálózott, hatalmas bozóttá alakult, szúrt és ezáltal fel sem tudtam a levágott szárait aprítani, hogy mulcsként esetleg hasznosítsam. Kész katasztrófa volt, pedig emlékszem anno, hogy örültem zöldfülűként neki. Gondoltam majd milyen hasznos növényt engedek általa a kertembe. Egy olyan növényt, mely kis mennyiségben talán még mutatósnak is mondható, illetve ehető gyümölcsöt terem, azonban nagyobb telepeket képezve viszont már hatalmas problémát jelentő veszélyes gyomnövényként kell tekinteni.
4. A borostyán: Őt nem bántom, nem veszem többé a számra, mert őt is én ültettem oda ahol agresszíven terjedt. Talán túl jók voltak számára a terjeszkedéséhez szükséges feltételek. Őt azért tartom veszélyes kategóriának, ( Skóciában is megfigyeltemezt a problémát) mert egy természetközeli kertben a fákra felkúszva már-már megállíthatatlan, és így vagy úgy de képes megfojani a fákat egy idő után. Nálam amint elérte a tuják, borókák törzsét elkezdett felkúszni rájuk és egyszerűen lehetetlen volt egy idő után lehámozni róluk őket és nálam ebbe a kategóriába tartozott anno a felfutó komló és a virginiai repkényszőlő is, így tőlük is búcsút kellett vennem.
Egy idő után arra a következtetésre jutottam, hogy teljes mértékben száműznöm kell a kertből azokat a fajokat, melyek felfutnak a fákra, ezáltal spórolva meg magamnak és családomnak sok-sok munkát karbantartásukat tekintve. Egyre inkább arra kell törekednem, hogy egy idő után legalább egy kis mértékben a kert önállóvá váljon, mint felénk sok régi elhagyott kúria, kastély kertje, de ehhez az kell, hogy ne legyenek olyan fajok, melyek állandó karbantartást, metszést igényelnek, mert különben mindent beborítanának agresszív terjeszekedésük révén.
Annyi, hogy itt nem szeret, ami lehet, hogy nem is az ő bűne: három volt, egy maradt, az sem akar fejlődni immár negyedik éve, pedig minden adott neki.
Ha veszel, keress egy Larix 'Blue Rabbit' fajtát, az sztem a legszebb, kb. himalájai cédrus-habitusú. Lehet szemezni a Pulival is, meg a Dianával is, mindkettő nagyon ott van a maga nemében... ;-P
Ha megengesed,néha benéznék ide is, mert ami kert, erdő, az nekem mind jöhet. No nem szakértői szinten, én csak hobbikertész vagyok. Viszont jó néhány éve koptatom már a kapát és a metszőollót.
Sajnos az elpusztult fák pótlása elég sok pénzem emésztette fel idén, s így mostanság évelőket venni nem volt lehetőségem, (pedig nagyon szeretnék sok-sok tóparti évelőt, mint például: Lizinka, Ligularia przewalski, Vörös acsalapu, stb...) így a tó part elég kopár még nálam mostanában.
A tóban jelenleg van egy nagy telep fehér tündérrózsám, tavi tök, két tavi káka telep és egy gyékény telep. A Lótusz nálam kirohadt egy az egyben. :S
A tóparton van: Sziki káka(Bolboschoenus maritimus), Pénzlevelű lizinka, Kúszó boglárka, Erdei macskagyökér, Sásliliom alapfaj, Szibériai nőszirom, stb.)
Most várok egy ideig, s bizonyos dolgokat a természetre bízok. Szeretném ha az általam szépnek és fontosnak tartott fajok, mint pl. a Pénzlevelű lizinka elszaporodnának, de ugye ehhez idő kell.
Sajnos a tavamról készült kép még nem az igazi (Sőt, nagyon nem attraktív), mert 2009-ben újjá lett az egész tó építve, és ekkor a növényzet is teljesen újra lett telepítve. Szóval még minden új a tóparton és nem alakult ki az összhang sem :)
Pssszt. :-D Szerintem kérdezzük meg Tányát, mikor végzett az egyetemen, így rögtön megtudjuk, hány évet kell majd türelmesen várni, amíg az élet gyakorlati képzését is megkapja... ~:-D
Te hogy voltál az ilyen elméleti kérdésekkel, hitvitákkal, mondjuk, tíz évvel ezelőtt? ;-)
Gyűjtőszenvedély. Komoly téma, ha még nem kapott el a gépszíj, nehéz is megmagyarázni, miért nem lehet csak úgy leszokni róla.... :-P Amennyiben megvan a rendelkezésre álló hely, még az sem szab határt annak, hogy minden áhított fajt magad mellett akarj tudni, elérhető távolságban, minden nap megcsodálhatóan.
A gáz akkor szokott kezdődni, amikor látod, hogy a képek nem egészen adták azt, amire Te vágytál, hogy amikor nőni kezd, nem olyan, amilyen a Te vágyálmaidban élt. Akkor jön a kiszeretés belőle, és az esetleges átültetés vagy éppen az elajándékozás. ;-P
Amik nálam kiállták az idő próbáját: cédrusok, szugi, mocsárciprusok, viszont kiszerettem a vörösfenyőből, a rövid tűs fenyőkből és a tölgyekből...
Kedves Casamir, én kérek elnézést, hogy valaki berontott balhézni a békés kis topikodba velem személyeskedni és engem köpködni.:( ráadásul összevissza beszél:(
Biztos, hogy ismeretlen forrásod sokkalta hitelesebb, mint pl. az általad lesajnált Józsa Miklós (jóég, ki vagy te??), nyilván mert hosszabb, németül van, de főleg mert te tetted be...:-))))))
Úgyhogy nem kezdek el berakosgatni ezer másik oldalt (köztük doktori disszertációkat) az ellenvéleményekről. Inkább maradok ilyen pupák, aki hülyének nézi azt a "szakembert", aki szerint a növényeknél a mésztűrés és a mészkedvelés ugyanaz...:-)
Képet meg nem mutatok -bár nagyon szeretnék-; ismétlem, ki vagy te, hogy neked kéne bizonyítanom, hogy van atlaszom? Mindjárt tegyek is egy mai újságot mellé, esteleg két tanú jelenlétében mérjem be a talaj ph-ját, és hitelesítsem közjegyzővel?:-))))) Volt már néhány ember a fórumról, aki látta. Hogy te elhiszed-e, nem izgat. Menj a Folly Arborétumba. Savanyú a talaja:-)
Woodland kertek? ahhoz azért kell terület:) én mindenféle kertet szeretek, ha harmonikus, stílusos, hangulatos és szép. Főleg, ha nem "jellegtelen", olyan "mindenfélebelevanültetveamijön" típusú. Csak hát igen, nehéz azt megállni - a gyűjtőszenvedély, a nekem ez is kell, meg az is kell:))
Tudod mit, kérdezd meg mondjuk Ágiczát, ha őt hozzáértőnek tartod (szerintem az, de olyan szakmabelit még nem láttam, aki a több ezer dísznövény közül minden egyes faj, fajta minden egyes ismérvét (rengeteg van) vágja - és nem könyvből tanulja vagy olvassa, hanem mindegyik van a saját kertjében, mindegyikből mindenféle talaj-fény-csapadékviszonyok között - hogy ugye saját tapasztalata legyen:)
(eszem megáll, milyen pupákul állsz ehhez a dologhoz:))
nem tévedtem:) most nincs időm, de majd beszkennelek neked két német nyelvű szakirodalmat erről (a magyar ugyanis meglehetősen elnagyolt és hiányos - az is, amiben le van írva ez a mondat: "talajban nem válogat" - Józsa féle Botanika kiadós kiskönyvecske)
"A topic címén időközben már sajnos nem tudok változtatni"
Dehogynem. Te, mint topicnyitó, szépen megkéred a hobbimodikat, miután kerestél egy rövidebb címet , ami 40 karakter max szóközökkel együtt és csonkítás nélkül ki is fér a címsorba... ;-P
A topic címén időközben már sajnos nem tudok változtatni, de a kert folyamatosan változik, s esetemben próbálok javítani, korábbi hibákat helyrehozni. A kertészkedés olykor nem könnyű, de mégis az azt szerető embereknek nagyon jó dolog :) Minden fám megvan már, és biztos jobban fog majd egyszer hasonlítani egy ici-pici parkhoz, mintsem erdei hangulathoz(amit a topic címe is tartalmaz), mert nekem sok féle fát foglal majd magába a kert. Persze nem összevissza, hanem lombhullatók külön részen szeparálva a tűlevelűektől, melyek szintén különbontva rövid és hosszú tűs fenyőkre. Szeretem az erdőt, de egy-két fa fajjal nem ültethettem tele a kertemet, meg hát erdős hangulat itt akkor sem tudna igazán kialakulni, ha csak tölgyből állna a fák listája. Egyszer élek, így hát minden kategóriából a számomra legfontosabbnak és lehető legszebbnek tartott fajokat összeválogatva alkotom meg az én kis woodland gardenemet :)
Neked mi a véleményed a woodland gardenekről? Én interneten láttam számtalan fotót ebben a kategóriában és szerintem boldog lehet az az ember, aki egy ehhez hasonló kertet tudhat magáénak, legalábbis hozzám e kert típus áll legközelebb :)
"az én tapasztalatom ... szerint az atlasz cédrus nem igényel meszes talajt"
Ezek szerint neked savanyú talajú kerted van, amiben gyönyörűen fejlődik egy atlaszcédrus?:)
(a "kijavítás" hangsúlya egyébként azon volt, hogy a két cédrusfajnak nem azonosak az igényei a talaj mésztartalmát tekintve - megjegyzem, a növényleírásoknál ez a szó használatos: milyen "igényei" vannak egy növénynek talaj, fény, hőmérséklet csapadék tekintetében - ettől függetlenül vigyázni kell, milyen kifejezéseket használ az ember, ha egy laikussal beszél erről a témáról - úgyhogy, hidd el, tudom, mit mondtam, de ami egy némileg hozzáértőszámára egyértelmű, azt egy nem hozzáértő félreértheti:))
Igen. Pont ezt mondtam... Hogy az én tapasztalatom és a szakkönyvek szerint az atlasz cédrus nem igényel meszes talajt -ahogy te állítottad, tiszta jószándékból, rosszul kijavítva az előtted szólót. Nem tudod, mit mondtál?:-))))
"Az igényli, kedveli, nincs baja vele ez esetben ugyanazt jelenti különböző megvilágításból."
(Azt még had jegyezzem meg, hogy az általad felsorolt, emlegetett növényfajokkal való betelepítése egy kertnek szerintem elég távol áll a topik címében megfogalmazott gondolattól:))
"Sokat halottam azonban arról is, hogy például mészérzékeny a Bibircses nyírfa is, ami azonban tömeges felénk."
Nem tudok róla, hogy a közönséges/bibircses nyír (Betula pendula/verrucosa) mészérzékeny volna. (Ezt a fogalmat akkor szokták használni, ha egy növény bármilyen kismértékű meszességre/lúgosságra kedvezőtlenül reagál - csak savanyú vagy semleges talajban fejlődik jól). A nyírfa - talán fogalmazzunk így - a sok meszet nem szereti, de a gyengébben meszes/lúgos talajokban jól elvan.
"A kérdés hogy vajon milyen mésztartalmat visel el egy mészérzékeny,mészkerülő vagy mésztűrő fa a való életben, meddig tartanak a tűréshatárok egy egy fa esetében. Mik azok, amelyek képesek alkalmazkodni, akár a meszes talajhoz is, és melyek azok amik képtelenek elviselni a meszet és lassan elpusztulnak."
pH-értékben kifejezve a semleges a 7, annál alacsonyabb értéknél savanyú, afölött lúgos talajról beszélünk (úgy tudom, a pH valójában nem a mésztartalom mérésére szolgál, csak szoros összefüggés van a mésztartalom és a lúgosság mértéke között, ezért a két fogalmat összemosódva használjuk)
Általánosságban pH 7-8 érték között gyengén meszes, 8 fölött meszes, 9 fölött erősen meszes a talajt emlegetünk, pH 7-6 érték között gyengén savanyú, 6 alatt savanyú, vagy erősen savanyú a talaj.
mészérzékeny: amit fent leírtam (érzékenyen reagál a mésztartalomra, sárgulás, növekedésleállás)
mészkerülő: nem csak érzékenyen reagál, el is pusztul mésztartalmú talajon mésztűrő: kevés meszet elvisel különösebb "fennakadások" nélkül.
ha valaki másképp tudja, javítson:)
A vörös tölgynek közben utánanézegettem, érdekes, hogy a magyar "szakirodalom" mészérzékenynek tartja nyilván, német "szakirodalom" - két helyen is megnéztem, említést sem tesz erről, inkább a tömör talajú, pangó vizes termőhely tekintetében írnak a biztos pusztulásról.
