Géza feleségénél Thietmar miért említené meg annak szláv elnevezését, a Belekneginit (=szép úrnő), ha környezetében a szláv nyelv nem volna meghatározó?"
Gáll: "A nomád struktúrák mint politikai képződmények a legtöbb esetben 1-2 évszázadnyi ideig voltak életképesek, de nemritkán ennél jóval rövidebb ideig léteztek. Ezek a hatalmi struktúrák nélkülözték a hosszas fennálláshoz nélkülözhetetlen stabilitást, mivel nem területi alapokon épültek fel, földrajzi határokat nem ismertek, elitjeik politikai felfogása szerint nem területek fölött, hanem alávetett népeken, embercsoportokon gyakoroltak hatalmat. Ezzel összhangban ismeretlen volt e közösségekben az ingatlanokra kiterjedő magántulajdon, s ez növelte a strukturális bizonytalanságot. A nomád birodalmak elitjeit ezért legtöbb esetben alávetetett népeik buktatták meg ... E birodalmak elitjeinek a makrocsoportot egyben tartó azonosságtudat megalkotása és fenntartása volt a legfőbb problémája."
A 955. évi Lech-mezei katasztrófa hozadéka: "Elmúltak már azok az idők, amikor 500–600 km-es sávban adóztatott tartományok helyezkedtek el; ehelyett nyugaton I. Ottó fenyegető Német-római Birodalma jelent meg 962-től, de a Bizánci Birodalom is politikai és katonai terjeszkedésbe kezdett 971 után. Ezzel pedig a steppeállam nemcsak geopolitikai befolyási övezeteit veszítette el, hanem teljesen védekező helyzetbe szorult, mindezzel pedig állami léte is veszélybe került (az avar példa ebből a szempontból majdnem kézenfekvő!)"
Maga Gáll jegyzi meg pár sorral lejjebb: "Ezt követte a 955-ös Lech-mezei csata, amely balsikert, elképesztően nagy vereséget hozott, s amelyben szokatlanul nagy magyar hadsereg vett részt (kissé talán az Attila-féle szétzilált hadseregre hasonlíthatott?)"
Gáll Erwin: "a 9. század végén a Kárpát-medencében a hatalmi struktúra alapjait megteremtő hadseregbe minden bizonnyal egyre több gyengébb csapategység férkőzött be. (Ebből a szempontból sokat elmond pl. Bogát vezér neve!)"
Ha elfogadjuk Attila nevének gót etimológiáját, akkor ez alapján ő is gót volt, és nem hun.
"Ibn Ruszta: „A magyarok szemrevaló és szép külsejű emberek, nagy testűek, vagyonosak és szembetűnően gazdagok, amit kereskedelmüknek köszönhetnek” ... a magyar honfoglalást nem tekinthetjük-e a keleti gazdasági struktúrák nyugati irányú expanziójának (is)? Ennek egyértelmű jelei a Felső-Tisza vidékén összpontosuló dirhemleletek ... a magyar hatalmi elittel való szoros összefonódását sejtetik"
"mennyire lehet igaz az a forrás, mely szerint a 10. századi magyar hadjáratok során olyan sok rabot hurcoltak be a Kárpát-medencébe, hogy azok többen voltak, mint behurcolóik? További kérdést vet fel az itt talált és meghódított népesség hatása az új területfoglalókra – minderről egyelőre alig tudunk valamit!"
"az archaeogenetika itt segítheti a régészetet ... a vizsgálatok kimutatták, hogy a Szeged-Öthalom, V. homokbánya 236. sírjában eltemetett gyermek anyja a majdnem 140 km-re lévő harta-freifelti temetőben nyugszik!"
"nem lehet elfogadni azt a 20. század végén megfogalmazott elméletet, mely szerint már a 10. század elején vannak a honfoglalókhoz kapcsolható nagyméretű sírmezők (pl. a sokszor említett Püspökladány esetében egyértelműen kiderült, hogy a 10. század második felétől keltezhető!). A régészeti adatok alapján a válasz nemleges: egyetlen esetben sem tudunk kimutatni a 10. század elejétől működő nagyobb, letelepedett közösséghez köthető temetőt!"
Gáll Erwin: "A 10. század első kétharmadára keltezhető Kárpát-medencei magányos sírok, sírcsoportok, kis temetők nagyon nagy aránya arra enged következtetni, hogy ebben az időszakban a medence központi részein valószínűleg nem éltek letelepedett közösségek."
Vagyis alig nyújtották ki csápjaikat a Dunántúl felé (kb. 970-es évek), 3 évtizeden belül az ottani területek fölött már össze is tűztek. Egy másik, Bulcsú hadjáratait tekintve fontos szempont: ezeket a hadjáratokat a Kárpát-medence keleti harmadából irányították. A 970. évi arkadiupoliszi vereséghez szokás kötni a "kalandozó" hadjáratok végét.
Herwig Wolfram Közép-Európa születése c., 1987-ben megjelent könyvében egyenesen Morávia, a morva hatalom kialakulásának előzményeit véli felismerni Ljudevit frankellenes küzdelmeiben. A 818. évi heristalli követjárás idején Ljudevit még a friauli herceg vazallusa volt, az épp Pannonia inferior néven futó Dráva--Száva közének kormányzását bízták rá, az Avar Kaganátus elszigetelésére 811-ben Aachenben megálmodott korabeli "kisantant-körzetek" egyikét. Heristallban feltehetően közvetlen felettesével, Cadolah friauli gróffal szemben igyekezett bizonyos további autonóm jogokat kiharcolni, illetve a meglévő jogosultságainak próbált nagyobb érvényt szerezni. Hogy ez nem sikerült, azt jelzi a 823-ig, Ljudevit haláláig elhúzódó nagyszabású rebellió -- annak mértékét pedig az, hogy miután Codolah elesik az ellene folytatott hadjáratban, Jámbor Lajos 820-ban birodalma számos tartományát mozgósítva három irányból, Itáliából a noricumi Alpokon át, másodsorban Karantánián, harmadrészt pedig Felső-Pannónián át küld hadseregeket Ljudevit ellen, ugyanazokon a felvonulási utakon, melyeken Nagy Károly seregei vonultak az avarok, majd pedig Arnulf hadai a morva Szvatopluk ellen. A háborúskodás jelentőségét szintén mutatja a DAI 10. századi adata Codolah (=Kotzilisz) elestéről. Nem teljesen jelentéktelen csetepaték voltak tehát ezek az avar--horvát--morva összecsapások.
Jámbor Lajos (820)
Arnulf (892)
Gyermek Lajos (907)
Három útvonalon vezetett hatalmas birodalmi sereg a mai Horvátország nagy részét és a Dél-Dunántúlt magában foglaló hatalmas területi komplexum ellen.
Gáll éppen Bulcsú apjával kapcsolatban fejtegeti azt, amivel errefelé már régóta foglalkozom: "Bogát (Bugat) neve alapján joggal gondolhatunk (bogat = „gazdag”) arra, hogy szláv főnökökkel együtt szláv nyelvű harci egységek is részt vehettek a nyugati vállalkozásokban. Ezt megerősíteni látszik az a tény, hogy Theotmár salzburgi érsek 900-ban azt vetette a morva püspökök szemére, hogy híveik magyar módra nyírják a hajukat
Ezeket a déli szláv hatalmi tényezőket (főnököket / fejedelmeket) Kál és Bulcsú fogják be a fényesen jövedelmező rablóhadjáratokba (már Krumnak sem volt nehéz rávennie az avarokat Bizánc ostromához).
Ők verhetik tönkre a frank hadakat "Braszláv váránál".
Ahol nem tudjuk, ott volt-e Árpád, de ugyanabban az évben halt meg (907). Ha ott esett el, vajon melyik oldalon harcolt? A DAI-ban említett közös határvédelmi egyezménynek a gyakorlatban, több mint fél évszázad múltán vajon mennyiben sikerült érvényt szerezni?
Kopasz Zerind és Koppány pedig lényegében Kál és Bulcsú örököseként lép fel kilenc évtized múlva.
828-ig a Dráva--Száva közét nevezik Pannonia inferiornak a frankok archaizálóan, a translatio imperii jegyében. Ezt még Erich friauli gróf szervezi meg, s élére azt a szláv Vonomirt nevezi ki, akivel 795-ben az avarok hringjét kiraboltatta. Utódai Alsó-Pannónia élén Ljudevit és Ratimir.
Géza feleségénél Thietmar miért említené meg annak szláv elnevezését, a Belekneginit (=szép úrnő), ha környezetében a szláv nyelv nem volna meghatározó?
Aligha vitás, hogy Kál és Bulcsú a 9. század végi honfoglalók képviselője, méghozzá sanszosan kavar / kazár, de a Balatontól a Balkánig a frankok se véletlenül ültettek szláv helytartókat a "mocsárvárakba" (Ljudevit, Braszláv, Pribina, Kezil). A 8-9. század fordulóján miattuk kérhetett védelmet és új területet Sabaria és Carnuntum környékén az avarok egy része (sopronkőhidai régészeti csoport).
Ez viszont még ilyen terjedelemben nem szerepelt itt, ráadásul teljesen ontopik, hiszen Bulcsú apjáról esik benne szó. 14 évvel a Braszláv váránál vívott csata után, 921-ben Bogát már Itáliában jár, s Berengár számára kézre kerít pár ellenséges arisztokratát, köztük Giselbert lotaringiai grófot, nem is akármilyen körülmények között.
