Itt a kepe. Nem hasznalom... van az asztalhoz egy kozepso resze is, amit be lehet tenni, ahhoz is van ilyen. Nem hasznaltak azt az elozo tulajok sem - az sokkal jobb allapotban van, szinte uj.
Lehet, hogy ezt a poszto reszt kartyazashoz hasznaltak? A feher oldala az biztos az eveshez valo. Eleg magas, parnas, kellemes teriteni ra.
Gondoltam arra, hogy csinaltatok a masik asztalra is - talan fogok is - de eleg draga... tobbe kerulne, mint az asztal volt :))!
Abban egyetértek, hogy ezeket a dolgokat bizonyos távolsátartással kezelni, használni. én azt mondom, idézőjelesen. ráérezni a dologban rejló borzalmasság szépségére, ezt beilleszteni az eltérő izlésbe, és ott életre keltetni.
a régi dolgokat természetesen nem venném egy az egyben komolyan, abból paródia születne, de az adaptáció édes tud lenni.
divatlapokban szoktam nézegetni, amikor parasztosan rendeznek be házakat, s keresem, hogy melyik az, amelyik élő, és melyik az, amelyik erőltetett. Modoros.
A falra akasztott használati cikkek díszként olyan, mintha múzemban lennél. szerintem is mindent kopásig-törésig használni kell - kivéve a barátságot.
az egyik nagymamámnak volt nagyon szép tálalószekrénye, fogalmam sincs, milyen stílusú... Nem voltak gazdagok (a háború előtt), tehát nem hinném, hogy valami szuperértékes darab lehetett. Az alsó része zárt, három ajtóval, viszonylag magasan (derékmagasság fölött jóval) volt a magassága. A felső részén pedig két oldalt egy-egy kisebb, íves alakú üveges rész volt, jellegzetes, hosszanti üvegcsíkokból összeállított üvegezéssel. A kettő között pedig egy polc a hátlapon.
Ismerős ez a fazon valakinek?
A másik nagymamámnál (ők elég jómódúak voltak, 1910-ben esküdtek, tehát kb. akkorról származtak a bútoraik) óriási ebédlőbútor volt. Egy kis tálaló nálam is volt egy ideig: kihúzható pótlappal, alatta négy fiókkal, ívelt, faragott lábakon, szintén faragott szélű, félkör alakú háttámlával. Aztán másféle bútorokat vettem, és már nem illett közéjük, visszakerült a szüleimhez.
ez talán csak a birtoklási vágy, és semmiképpen nem az igény a használatára.
Hú, micsoda varázs-kulcsszót (kifejezést) mondtál ki! :-) Sajnos bennem is sokszor van ilyen birtoklási vágy, és persze erre soha nem a vásárlás előtt vagy pillanatában jövök rá. :-D
Ez off, de egyik barátnőm mutatta, a rádióműsor állandó hallgatója által nekik hímzett falvédőt (most karácsonyra), matyóminták, középen a műsor neve, minden, ami kell, még szöget is küldött mellé, döbbenetes. :) ribizli
A kredenc az én szótáramban nem a magas, felül nyitott résszel rendelkező szekrény. Egy art deco nekem is tetszene, kár hogy az utóbbi években sokan mások is csatlakoztak. Barátom örökölt egy vitrines szekrényt, ami tálalószekrény lesz majd, csak előtte csiszolás, viaszolás vár rá, mert most sötétbarnára pácolt. A felső részén a bal oldali ajtó lefelé nyílik, és italtartónak van kialakítva, a falain sínekkel - ez is tetszik nekem. A fotó sajnos elég vacak.
Csipke: nagyon tetszik, de nem illik hozzám, így polcokra nem fogok tenni (a kamrámban van színes papírcsík). Ellenben a fehér damasztabroszra középre egy szép csipke vagy madeira, azt nagyon szeretem!
ZsuR, sejtem, mire gondolsz a filccel, az is nagyon klassz, puha lesz az asztal felülete tőle. A politúrozott ebédlőasztalhoz nálunk van egy vastag fólia, az kerül alulra, és dupla terítő, hogy a nedvesség ellen védett legyen a politúr. ribizli
Nálunk (mifelénk) a kredenc a konyhai szekrény, a hagyományos tálalószekrény pedig az almárium, vagy ahogy itt mondják: ómárium.
Szégyenlősen vallom be, hogy ezért nálam ezek a kiegészítők nem ennyire kultikusak. Persze, törekszem a szép, de ugyanakkor praktikus terítésre, az általánosan megkövetelt kiegészítők meglétére és használatára, azonban ezt nem viszem túlzásba. Sőt, vannak olyan holmik, amelyek kifejezetten zavarnak a SAJÁT konyhámban, vagy a SAJÁT asztalomon. Ilyenek például a stelázsicsíkok is. Azt hiszem, hajtépve menekülnék, ha nekem alkalmaznom kéne őket... Másnál tetszik, és úgy gondolom, hogy illik is oda... sőt, némi nosztalgiával még álmodozom is róla, de ez talán csak a birtoklási vágy, és semmiképpen nem az igény a használatára. Vagy: Múzeumban dolgozom, a gyűjteményünkben rengeteg konyhai textília is van, köztük számtalan falvédővel. Jópofák a hímzett feliratok, rigmusok és rímek... szépek a hímzések... derűvel emlékezem nagyanyáim konyhájára, ahol voltak ilyenek... de, hogy most hirtelen hímezzek egyet és kitegyem?! Na, azt nem! Megértem, hogy másnak ez tetszik, hogy igénye van rá, de tőlem nagyon távol áll.
milyen levestalra gondolsz? aminek van fedoje is? milyen stilusu?
ezust szalvetagyurut a vateran/teszveszen erdemes meg nezni, ha regies stilusura vagysz elso blikkre talaltam ilyeneket neked egy ilyen szettet pl http://www.vatera.hu/ezust_szalvetagyuru_800_rozsa_mintaval_117967319.html
a gravirexpressznel meg van sima, de az anem szep sztem http://www.gravirexpressz.hu/index.php?main_page=product_info&cPath=117_66&products_id=270
Az a baj, hogy nekünk egy-két db szintén örökség alpakka ill. ezüst? szalvéta gyűrűnk van. Ehhez szeretnék még. További kérdésem leveses tál fellehetősége.
Azt találtam kikában, de wmf, lehet, hogy a monogramos antik szalvétákhoz (irigyellek érte!) nem ilyet képzelsz el. Ha kell modern is, akkor viszont egyszerű és szép.
Én is tennék egy- két dolgot a virtuális sublót fiókba. Nekünk van két régi szép darab. Az egyik egy paraszt szekrény feneketlen bendővel. Lakik benne ágynemű, asztalnemű és étkészletek. Mi is szeretjük a szép terítéket. Én örököltem rengeteg gyönyörű monogramozott damaszt abroszt a hozzá illő szalvétákkal együtt. Nem tudja valaki hol lehet szalvéta gyűrűt venni.
Hm... az a talalo szekreny a "kredenc" lenne, igaz? Az anyu noverenek volt olyan, nem a konyhaban, hanem a nappaliban - ott szokott enni a csalad, oriasi volt a nappali. Micsoda kincsek voltak benne...
Nemreg vettem egy kicsit - csak also reszt, es szeretnek granitot tenni a tetejere, feltem a fat. Nem edenyeket tartok benne, hanem italokat - az edenyek egy beepiett szekrenyben vannak, nincs ertelme atramolni, jol megvannak... Ket oldalan ajtos, kozepen harom fiokkal. Most erzem ugy, vegre mindennek van helye az ebedloben es a konyhaban. Eleg sok minden kellett hozza, meglepodtem!
Az alateteket nem magam varrom, az en buszekesegem addig terjed, hogy magam veszem :((... szeretek varrni, de mar regen tettem - nincs idom.
Itt vannak az en kis rongyocskaim - nem tudom mi van kozepen a levelesnek es az almasnak, de lehet oket alatetnek is hasznalni, ha az etelt kiszedem egy talba. Tokeletesen ved.
Tudjatok, itt mit hasznalnak az asztal vedelmere? Egy nagyon meretre keszult filccel bevont, osszehajtogathato izet, amit az asztalra tesznek, es arra a teritot... Le fogom fenykepezni, a konyhai asztalomhoz van.
De jó kis topik! :) Nálunk a szüleimnél van sublót, hatalmas, gyönyörű. 12 személyes "nagypolgári" étkészlet, ezüst evőeszközkészlet (eredeti fadobozában), rengeteg pohár és terítők laknak benne. Nagyon szeretem, bár praktikusnak nem mondanám, mivel nehezek a fiókjai, plusz ugye telepakolva, tehát nem egyszerű mozgatni. De saját miliője - illata, hangjai, lelke - van, és a fiókokban lévő dolgokban is lehet gyönyörködni.
Én inkább egy egyszerűbb tálalószekrényt választanék, amin alul 2 ajtós zárt része, felette 2 fiókja, pult (vékony márványlappal), felül pedig polcok (üvegajtóval esetleg) vannak. Ünnepi étkészlet - fehér vagy törtfehér, minimális díszítéssel -, evőeszközök, terítők, poharak lesznek benne.
Nagyon szeretem a szép terítéket-terítést, ehhez hozzá tartozik a terítő vagy tányéralátét, szép szalvéta (textil vagy papír), szolíd díszítés a tányérok körül/asztal közepén, szép tányérok és poharak meg evőeszköz.
Jobban szeretek tányérra tálalni, ezért tálalóedényeket nem is nagyon használok. Ha mégis, akkor nagyon fontos, hogy szép alátétet is tudjak tenni alá (védendő az asztallapot a hőtől, az edényt meg a kihűléstől), és legyen szép edényfogó is! Ünnepi edényfogókat már többször varrtam ajándékba. Szeretem a szalvétagyűrűt is - ilyet is varrtam már sokat.
Fontos a gyertya vagy mécses is, szeretem hétköznap is az "egyszerű" asztalon, tehát a tálalószekrényen ilyenek is lesznek.
Úgy szeretném, hogy a tálalószekrényben (sublótban :)) a terítéshez, tálaláshoz szükséges eszközök együtt legyenek, kéznél az étkezőhelyiségben. ribizli
Az anyukánk mindig megkérdezete: "mit főzzek holnap?" Mi (4 gyerek és az "ember") kórusban feleltük: "valami jót!" Főhetett a feje szegénykének, bár tudta: mindent elpusztítunk, amit elénk rak. :)))
Mennyire masok vagyunk... nekem nem erossegem a "haziasszonykodas". Addig terjed, hogy megteritek szepen, sutok-fozok jokat, es amikor az asztalon van, vege. Valakinek at kell vennie tolem - en nem szedek, nem szeletelek, nem vagok fel...
A masik kedvenc ha tanyerokra szedem ki az etelt, es ott kielhetem az izleses elrendezeset az etelnek.... vagy az ellenkezoje: minden a konyhaban van, tanyerok, etelek, szedjenek maguknak - es jojjenek az asztalhoz.
A csalad kedvence ha az etel az asztalon, szednek maguknak, es a fiuk halajuk jeleiul a vacsora vegen leszedik az asztalt. Nem kell mosogatni, mosogato gepbe tenni - eleg ha kiviszik az ebedlobol.
En meg szoktam kerzdezni oket, mit ennenek... Ugyanigy tesznek ok is. "Csinalok ... pepper steaket... van kedved atjonni vacsorara?" Vagy: "Gyertek at ebedre, mit fozzek? Szeretned a gulyast megint, vagy porkoltot nokedlivel?"
Egy kolleganom mar kinoz a gulyasl leves-turogomboc osszeallitasert... hivjam mar meg ujra!!!
Kicsinyesseg hala az egnek nem lehet - mindenki bokezu a vendeglatassal...
Van, aki élvezi, hogy vendégül láthat és megtesz mindent a vendégei kedvéért, s még azt se érezzék véletlenül se, hogy ez neki teher, lsd úrnő törekvését, de vannak, akik ezt meg sem próbálják viszonozni.
Én is szeretek vendégül látni, de alább kell hagynom, mert mi meg valahogy nemigen járunk vendégségbe, hozzánk meg hívni sem kell, csak bejelentkeznek újabban egyesek. Én jobban szeretném kölcsönösen, és nemcsak a kicsinyesség mondatja velem.
