Polly Scattergood első, 2009-ben megjelent albumán még olyan zenék, olyan dalok voltak, amelyek közül több akár sláger is lehetett volna, például a Bunny Club, vagy éppen a Please Don't Touch. Az élő fellépéseken az együttesével lépett fel, volt dob, gitárok, és billentyűs... És - bár ő élőben nem egy csúcs énekes - azért elég jól elénekelte a dalokat is, amely daloknak elég kivehető és jó dallama is volt, általában.
Az elmúlt négy évet Polly azzal töltötte, hogy készült a második albumára, dalokat írt, már nem egyedül, hanem sokszor szerzőtárssal (pl. Glenn Kerrigan-el). A második albumon már nem a régi producerrel dolgozott, és egészen más lett a zenéje.
Most az egész valahogy úgy néz ki, mintha egy lökött, elvarázsolt költőnő másodmagával beszabadult volna a szintetizátorok és egyéb kütyük közé, és valami alternatív helyen az előcsalogatott hangok és effektek kíséretében amolyan énekbeszéddel előadja a verseit, az értő, mintegy huszonnégy fős szemüveges alter hipszter filter malter közönsége előtt.
Ebben az évben megjelenik Polly Scattergood második albuma (az bemutatkozó 2009-es album után négy évvel, tehát Polly most sem kapkodta el a dolgot), meg nem erősített hírek szerint május 7-én, a címe állítólag Arrows lesz.
The beauty of a free spirit, Is that you can’t catch them easily, And sometimes when you do, They just melt away.
No one really notices when they go, Because they were never really there, They just destroy themselves in a whirlwind of somethings and nothings, They are the silence in a room, They are this void inside my heart, They are the love I feel for you,
Free spirits can’t be changed, Or made ugly by this world, Because they don’t really exist in this world, Filled with treadmills and tax bills, And parking fines on grey monday mornings,
A free spirit is the sparkle in your eye, It cannot be bottled, Or put into words easily, I wish it could, Just for that split second, When you feel something indescribable, And then it goes.
Tegnap volt Polly Scattergood születésnapja (még mindig nem tudom, hányadiknál tart, de saccra úgy a huszonhetediknél, viszont a wikipédia szerint csak a huszonötödiknél, ami nyilván marhaság, mert tizenhat évesen költözött be Londonba egyedül, és együtt kezdték a tizenhét éves Katie Meluával a The Brit School-t 2001 környékén), és ezt már otthon ünnepelte, most jött visza Montreal-ból.
Várhatóan egy EP jelenik meg idén tőle, az album csak jövő év elején. (Azt, hogy EP lesz, én mondom, ők még nem árulták el, csak hogy lesz valami még az idén is, az album előtt...)
Ez hihetetlen, Polly most írta twitteren, hogy még nyárig kevergetik-kavargatják, mixelik, tweak-elik a zenéket az albumon. Ami azt jelenti, hogy ősznél előbb nem nagyon jöhet ki az új album.
Polly az első albumon is sokáig dolgozott, de ezzel most csúcsot dönt. De legalább akkor legyen jó.
Már nem Simon Fischer Turnerrel (aki filmzenék/filmes zajok készítése közben tanulta meg a hangokkal való varázsolást) készül az album, új producerekkel (Jolyon Thomas, Ken Thomas) dolgozik.
