Hosszasan böngésztema fórumot, de nem találtam semmilyen topicot a kínai történelemről -holott van nekik, ráadásul meglehetősen gazdag.
Kezdetnek itt van ez a Múlt-kor cikk, európai őslakókról a Tarim-medencében.Északról érkezett birodalomegyesítők, nyugatról jött hódítók...ópium, császárok, elvtársak, miegymás.Hajrá!
Mindkét könyvet olvastam. A KF-ről kb csak a Vadhattyúk, e Mao könyv és a wikipedia szócikke alapján van információm - mi történt, miért történt, hogyan történt.
Mindenesetre érdekes, h a 50-es évek végén félre állított Mao h volt képes 66-ban újra helyzetbe kerülni, és lesöpörni az akkori párt vezetést.
A Mao önéletrajz egyértelműen elfogult bár a szerzőnek van is rá oka. De szvsz a legjobb Mao-ról szóló könyv amit olvastam (na jó, ezt az egyet olvastam összesen :-P :-)))).
Istvánt kérdezném. A Jung Chang féle Mao könyv szerint a Dadu folyón történő átkelés során az égvilágon semmiféle komolyabb fegyveres összecsapás nem történt () Erről mi a véleményed, tudsz valami extra infót amely cáfolná - megerősítené ezt a véleményt? Ugyanis tudtommal ez a nagy menetelés egy sarokköve.
A másik állítás szerint Maoékat valójában Csang Kaj-sekék töketlenkedése mentette meg a nagy menetelés során. Ez igaz?
szívesen veszek minden hozzászólást, főleg olyan témakörben, amelyhez nincs sok közöm:)A net pedig jópárszor megtréfált már, erre leginkább a történelem topicban hívták fel a figyelmemet az olvtársak.
----------
:-)))
Magasabb szinten tanultam történelmet, nyelvészetet, genetikát, und so weiter, és makogok néhány nyelven.
szívesen veszek minden hozzászólást, főleg olyan témakörben, amelyhez nincs sok közöm:)A net pedig jópárszor megtréfált már, erre leginkább a történelem topicban hívták fel a figyelmemet az olvtársak.
A katona itt is shibing.Tehát akkor mégiscsak jó volt a hivatkozás
---------
:-)))
Csak ebben.
Ha megnézed a 'shi' kiejtésű írásjeleket közel sem hasonlók, igaz, hogy csak három, összesen kilenc van, de a többi sem hasonlit.
Ha végig böngészem az írásjelek szótáram nem biztos, hogy megtalálom ugyanezt az írásjelet és az sem biztos, hogy 'bing' szónak katona jelentése van ugyanúgy mint a 'shi' szavaknak.
Erről eszembe jut a hiteles történelmi forrásként feltétlenül elfogadható amerikai szuperprodukció, az Utolsó szamuráj c. filmalkotás.Az amerikai katona megmenti a japán hagyományokat, és ennek köszönhetően béke és szeretet köszöntött Kelet-Ázsiára a Mejdzsi-korszak közepétől:))
Ez azért tényleg meglep, figyelembe véve a jenkik hozzáállását akkortájt a legyőzött népekhez-mindenféle demagógia nélkül: a prérin, Kubában (éppen akkortájt, majdhogynem évre pontosan) vagy éppen Mexikóban sem arról voltak híresek, hogy végtelen irgalommal bírnak az ellenségeikkel szemben.
A kínai katonai irodalom az ún. Csou-kor utolsó szakaszában, a "hadakozó fejedelemségek" korában (i.e. 403-221) született meg. E kor társadalmának alapvető vonása, hogy a régi nemzetségi-törzsi arisztokrácia tartja kezében a politikai hatalmat, és a kizsákmányolás patriarchális formáival, főképpen a paraszti faluközösségek megadóztatásával sajátos, az európai antikvitásétól eltérő osztályuralmat teremt. Ez az arisztokrácia nem akar új, magántulajdonosi tulajdonviszonyokat kifejleszteni, hiszen hatalma éppen a föld és a rabszolgák patriarchális birtoklásán nyugszik. A számos fejedelemség mindegyikében a hatalom alapja a patriarchális család, amely egy bizonyos határon túl legfőbb akadályává válik a fejedelemségek egyesítésének. Az arisztokraták fiai vezetik (hadiszekereiken) a hadseregeket is, amelynek tömegeit a hadköteles parasztok alkotják (gyalogosokként). Nyilvánvaló, hogy ilyen hadsereggel nem lehet szilárd hatalmat teremteni nagy területek felett, s ez egyik fő oka annak, hogy a "hadakozó fejedelemségek" szakadatlan háborúiban az egységes kínai állam megszületésének történelmi ügye csak nagyon lassan haladhat előre.
A megszülető kínai hadtudománynak így alapvető problémája, hogy az ütőképes hadsereg és hegemóniát biztosító háború elméletét dolgozza ki. S amiként a kor kínai politikai-filozófiai gondolkodásában vízválasztó szerepet játszik, hogy az állami érdekeknek alárendelik-e a patriarchális család érdekeit, a hadtudományi művek is akkor és úgy érnek el jelentős eredményeket, ha felül tudnak emelkedni a patriarchális arisztokrácia érdekein.
A legkiválóbb ókori kínai hadtudományi mű a Szun-ce (vagy Ping-fa, A hadviselés törvényei) című könyv. Szerzőjének állítása szerint ezt a művet Szun Wu, egy legendás régi hadvezér írta, aki szolgálatait valaha a déli Wu fejedelemség Ho-lü nevű uralkodójának (i.e.514-496) ajánlotta fel. Több kutató szerint a valódi szerző talán Szun Pin, a nagy hadvezér egy késői leszármazottja lehetett, aki az i.e. IV. század második felében tevékenykedett (valószínűleg a C'i-beli filozófiai akadémia szellemi környezetében), s alapított egy hadtudományi iskolát is. Nos, ezt a nézetet egy kínai régészeti lelet megcáfolta. 1972 áprilisában egy Santung tartománybeli (és Korábbi Han-dinasztia kori: i.e. 206-i.sz. 24) sírból bambuszlapokon írt két, egymástól jelentősen különböző Szun-ce került elő, mégpedig egy Wu Szun-ce és egy C'i Szun-ce című könyv. Kétségtelennek mondhatjuk, hogy az utóbbinak szerzője Szun Pin. Némelyek arra következtetnek, hogy az előbbiről viszont most bebizonyosodott, hogy valóban a legendás Szun Wu műve. Tartalmi és stiláris okokból egyaránt sokkal valószínűbb, hogy a könyv szerzője a Szun Pin alapította hadtudományi iskola egy későbbi tagja lehetett, aki művének tekintélyét akarta emelni azzal, hogy szerzőségét a legendás hadvezérnek tulajdonította.
A szerzőnek erre jó oka lehetett az is, hogy a Szun-ce forradalmian bátor elveket tartalmaz. Elméletének kiindulópontja: a hadvezér teljhatalma. A hadsereg hadiszekerező arisztokratái az ő seregében semmiféle külön hatalommal nem rendelkeznek, a hadsereg egyszerű tisztjeivé válnak, akik csak a hadvezér parancsait hajthatják végre. Az egész könyvön végigvonuló alapelv, hogy a hadvezetésnek objektív törvényei vannak, és hogy a hadvezér legfőbb dolga egymáshoz igazítani a győzelem objektív és szubjektív előfeltételeit. Ha azonban a fejedelem pórázon tartja hadvezérét, ha a hadsereget a polgári kormányzás (patriarchális és arisztokratikus) elveinek veti alá, akkor semmiféle hadvezér vagy haditanács nem kezeskedhet a győzelemért. A hadvezérnek tehát joga van megtagadni még a fejedelem parancsának teljesítését is, ha az nincs összhangban a hadtudomány elveivel. Látható ebből is, hogy a Szun-ce szerzője komolyan igyekezett valódi tudománnyá emelni a hadvezetés elméletét. S mivel a bizonyos mértékig népi érdekeket is kifejező államérdek szempontjából ítélte meg a patriarchális arisztokráciát, de még a fejedelmet is, ha az nem látná világosan az állam érdekeit, műve egyben a kínai filozófiának is egyik legprogresszívabb terméke. A könyv hadászati és harcászati elveinek módszere legtöbbször egy naiv, de határozott materialista dialektika. A kínai hadtudománynak ez a klasszikus műve bizonyosan nagy szerepet játszott az egységes kínai állam megteremtésében, amit C'in Si Huang-ti, az Első Császár hajtott végre i.e. 221-ben, s nagy hasznára volt sok későbbi hadvezérnek és hadtudományi írónak is, egészen napjainkig, amikor némely országban már a menedzser-képzésnek is egyik tankönyve lett.
Az újkor mellett engem kifejezetten érdekel a korai kínai történelem, különös tekintettel a hódításokra és a hadseregre.Megjegyzendő, hogy már akkor is meghökkentően nagy seregekkel trappoltak keresztül néha egész Ázsián a kínai császárok.Hiába no, már akkor sem voltak kevesen.
KATONA (shibing) A régi kínai nyelvben a katona jelentésű shibing szó mindkét tagja, külön-külön is a katonát jelentette. A shi kezdetben a harci szekerek személyzetét jelentette, majd a katonai tisztviselőket, tiszteket, hivatalnokokat. A bing szó egyéb jelentései: fegyver, harc, háború. Az írásjegy eredeti formájában egy két kézben tartott fegyver ábrája. A hadviselés a kezdetektől fogva szorosan hozzátartozott Kína történelméhez, így érthető, hogy a hadsereg és ezzel együtt a katonák a mindenkori állam fő támaszai voltak. Az állandó hadsereg fenntartása mellett minden hadra fogható férfit katonai szolgálatra is köteleztek. Békeidőben ennek időtartama általában évi 18 és 21 nap lehetett. Ügyeltek rá, hogy a kötelező katonai szolgálat ideje ne essen egybe a mezőgazdasági munkák idejével. Az ókori Kínában a hadsereg három, egyenként tizenkétezerötszáz embert számláló hadtestből állt. A hadsereget a gyalogság és a harci szekerek alakulata tette ki. A könnyű lovasságot, mint önálló, és általánosan használt egységet csak az i. e. 3. századtól kezdve állították fel. A hajókat már az ókorban is felhasználták a hadviselésben, de az igazi flotta felállítására csak a középkortól került sor. A katonaságot, a polgári adminisztratív szervekhez hasonlóan katonai hivatalnokok igazgatták. Az ő jelentőségük azonban jóval alatta maradt a civil társaikénak. A hadsereget és katonaságot a humánus értékeket valló, általában antimilitarista társadalom elítélte. A földműveléssel foglalatoskodó falusi lakosság sok esetben a katonákat a kóbor haramiákkal egy kategóriába sorolták. A katonák viselete és fegyverzete koronként és hadtestenként különbözött. A gyalogság általában valamilyen könnyű páncélt, vértet, pajzsot és sisakot és hosszú vagy rövid fegyvereket viselt. A történelem szinte kizárólag a hadvezérek nevét őrizte meg. Sokuknak sikerült olyan karriert befutnia, amely még haláluk után is felfelé ívelt. A sikeres hadvezérek korukban is népszerűségnek és megbecsülésnek örvendtek, de akadtak olyanok is, akikről haláluk után egyre több legenda született, dőt akár isteni rangra is emelkedtek. Az ókor egyik leghíresebb, legendás hadvezére Sun Wu. Sunzi néven is ismerik, neki tulajdonítják az elsőnek tartott hadtudományi értekezés, A hadviselés szabályai (Sunzi bingfa) című művecske megírását. Unokája, Sun Bin szintén kiváló stratégának bizonyult, akit jóval halála után a csizmadiák, vargák és szíjgyártók választottak védőistenükké. A hadvezérek közül a régi kínai panteon egyik legnépszerűbb és legsokoldalúbb alakja Guan Yu. Az i. sz. 3. században élt kiváló hadvezér a hűség és az igazság megtestesítőjeként emelkedett isteni rangra a Song-dinasztia korában, a 12. században. A Ming-dinasztia idején, a 16. században di, azaz Isteni őssé avatták, tiszteletére templomokat, szentélyeket emeltek, és helyet kapott az állami kultuszok sorában is. A mindenkori kormányzó áldozatot mutatott be szobra előtt. Sokszor hadistennek, sőt a háború istenének is tartják, de emellett az írástudók a hűséges és igazságos írástudók mintaképeként tisztelték, sőt a nem hivatalos kultuszában még a kereskedők is hozzá folyamodtak védelemért ( Guandi). A népszerű kapuistenek alakjainak is történelmi hadvezérek voltak az előképei. A hagyomány szerint a nyolc halhatatlan egyike, Zhongli Quan világi életében szintén hadvezér volt. Legendás hadvezér és államférfiként tisztelik Zhuguo Liang-ot is. A buddhista mitológiában a kolostorok és Buddha törvényeinek védelmezőjeként tisztelik Weiduo-t, az égi vitézt, aki az indiai Véda kínai mefelelője. A kínai színjátszásban a hadvezér általában a v örösre festett arcról és a hátán viselt zászlókról ismerhető fel.
Bővebb információm nekem csak az orosz, német, portugál és angol kontingensekről van. A K.u.K. Magyarországon is elég jól van képviselve az irodalomban. A többinek szintén nem nehéz utánanézni.
Nem kevésbé mocskos banda-ként viselkedtek a győzedelmes nagyhatalmak is. A korabeli újságok tele voltak cikkekkel (összegyűjtöttem anno jónéhányat) arról, hogy milyen rablásokat hajtottak végre a több-nemzetiségű kontingens katonái (a legjobban a németek, oroszok és franciák ,,jeleskedtek", akiket viszont mindenki elé példának állítottak kifogástalan magatartásból zok a... találjátok ki, hogy kik voltak.;)
Kilenc nemzet vett részt a Boxer-lázadás leverésében, kilenc. 1. Német Birodalom; 2. Olasz Királyság; 3. Japán Császárság; 4. Orosz Birodalom; 5. Észak-Amerikai Egyesült Államok; 6. Portugál Királyság; 7. Francia Köztársaság; 8. Brit Birodalom; 9. Osztrák-Magyar Monarchia.
Az általad közölt rajzról hiányoznak a portugálok, pedig ők hajókkal is részt vettek, szárazföldi egységekkel, és ráadásul Macao volt a blokádot kiépítő nemzetközi flotta egyik bázishelye (a többi: Hong-Kong, Macao, Zindao (más néven: Tsingtao).
A boxerlázadás leveréséről egy National Geographic cikk. Elég mocskos banda volt ez a nagy ököl galeri.Szimpla idegengyűlölő csoportosulás az ázsiai fanatizmussal átitatva.
Megjegyzem, ismerve a korabeli viszonyokat, és az európaiak birodalmis zemléletét, nehéz volt nem megutálni a külföldieket.
