Biztossan soknak hallotzák már az AP- fogalmát. Tudatos álmok, éber álom, Tisztaálom stb. E témában szeretnék most uj topikot nyitni, főként saját tapasztalataimat leírva. Elhatároztam, hogy alaposan tanulmányozom a témát és megpróbálokegy nálam is müködő módszert kikisérletezni. Ennek a folyamatos leírását tervezem itt.
Természetesen minden érdeklődő hozzászólást, kérdést, tapasztalatot szívesen veszek.
Induljon hát az UTAZÁS !!
Gyakorlatból rengeteg van sőt személyre szabbható én például repülővel repülök de van aki sima kockákkal körökkel stb esik transzba. Szerintem mindenki válassza a neki megfelelőt. Interneten fellelhető 1 csomó de ha akarjátok majd keresek.
Eszembe jutott még valami ezekkel a párhuzamos világokkal kapcsolatban: ha legközelebb ilyen helyen jársz, próbáld megkeresni az alteregódat (ha létezik egyáltalán), és elbeszélgetni vele.
Igen, csak sokan nem tudják hogy miként kellene elkezdeni. Keresik (keresnék) az utat, de a sikertelenség sajnos a legtöbb embert a feladásra kényszeríti. Kíváncsi lennék a Te módszereidre, mit ajánlanál nekünk ? Egy gyakorlat, egy módszer, egy kis útmutatás sokat segítene !
Jó ez a topik. Asztrál utazni én rengeteget szoktam mert fantasztikus dolog szabadnak lenni és oda menni ahová csak akarok. sokaknak ez hihetetlen dolog pedig nem az kellő gyakorlattal végre hajtható a testelhagyás.
... "Az alvás tehát igazi értékmérője a spirituális úton haladónak! Lehet prédikálni a legszebb módon, ismerni többezer mantramot, stb. ... alváskor kiderül ki hova tartozik VALÓJÁBAN! ;) Oda kerülünk, amit bevonzunk, ami a MI minőségünknek megfelel."
Most, hogy belegondolok, nem emlékszem, hogy konkrétan láttam, vagy éreztem volna a testemet. Bár fogtam meg tárgyakat, azt mégsem állíthatnám, hogy volt kezem, ujjaim stb. A beavatkozások egy része, természetesnek tünő, mások valamilyen egyéb módszerrel történtek. Pl. egyszerüen nyilásokat, átjárókat tudtam nyitni a falakon.
Az egész jövöbe látás inkább a jövöben történő események tudása volt. Valahogy "emlékeztem rá", hogy mi fog történni. Igy tudtam belenyúlni az eseményekbe.
Azt határozottan tudom, hogy egy-egy kicsi részlet megváltoztatása egész nagy fordulatokat tudott okozni a közeljövő eseményeibe. Ráadásul ezt pontosan tudtam is, valahogy ki tudtam számolni, hogy milyen beavatkozás mit fog kiváltani.
Nagyon keveset nézek TV-t, ez azt jelenti, hogy hetente talán 5 - 10 perc, az is általában hiradó. A filmeket sem kedvelem, nem vagyok DVD néző sem. Érdekes, hogy hasonló kérdéseket már többen feltettek, persze nem az általad emlitett sorozatot, hanem általában valamilyen másikat.
Az itt a kérdés szerintem, hogy milyen formában voltál jelen. Egy ott élő ember testét foglaltad el, vagy materializálódtál? Egyáltalán, hogy voltál képes beavatkozni fizikai szinten? És mi magyarázza a jövőbelátást?
Nem is a lent leirt történet, hanem maga az élmény volt fantasztikus. A körülöttem zajló eseményekbe való belenyúlás és az ok-okozati összefüggések nagy távlatú átlátása (időben előre és vissza!) . A lehetőségek széles tárháza, amelyeket pillanatok alatt kellett és lehetett felhasználni. Hol a láthatatlanság, hol a nagy magasságokból való leugrás, vagy valamiféle alak váltás szükségeltetett , hogy egy esemény más fordulatot vegyen. A "fantasztikusnak" tűnő dolgok mellett sokszor a legegyszerűbb megoldások is jó eszközöknek bizonyultak, egy tanács, egy intés a megfelelő irányba stb. A hosszú és nagyon részletes (nem csak eseményeibe, de gondolati árnyaltságában is) történet végén, ami úgy tűnt hetekig - hónapokig is tarthatott - rá kellett döbbennem a végső következtetésre, miszerint hiába ezer csoda , a dolgok menetének fő irányvonalát igy megváltoztatni csak kis mértékben sikerült.
Kivételes élményben részesültem ! Végre egy pozitiv "visszajelzés" a sok kisérletezésre.
A dolog talán a tudatos álom és az AP között helyezkedett el, mégis nagyszerű volt megélni tisztaságát és a cselekvés szagadságának egy új minőségét.
(A probléma az, hogy kb egy óra alatt annyi minden történt, hogy egy vastagabb könyvet meg lehetne tölteni vele. Itt erősen röviditve tudom előadni, igy sajnos sokat veszt a lényegéből.)
Hajnalban felébredtem, és mivel nem tudtam már aludni, megpróbáltam egy AP kisérletet. A próbálkozás nem volt teljesen minta szerű, de mégis sikerült tudatra ébrednem , valahol máshol. Ez a valahol máshol egy egészem más világban volt. Egy feudális társadalmi berendezkedésű, de iparilag fejlettebb világban. A bolygón háború dúlt, meghozzá egy eléggé furcsa háború. A világot két idegen faj is megtámadta egyszerre. Mindenki mindenkivel harcol. Az emberek a legszerényebb erőt képviselték, tulajdonképpen inkább menekültek. Az egyik támadó faj magas, erő és erőszakos, jól felfegyverzett, de általában gyalogságból álló erő volt. Mintha a gorillák jutottak volna tovább az evoluciós fejlődésben. (Nem a majmok bolygója!) A mások faj egy technikailag nagyon fejlett, gépesitett, de láthatattlan társaság volt. Inkább robotszerű gépeik harcoltak.
A városok romokban hevertek, az utcákon mindenűtt harcok.
A különleges az volt benne, hogy egy elég speciális szerepben próbáltam segiteni ennek a világnak a lakóin. Tudtam, hogy mi fog történni és ezzel meg tudtam menteni egy csomó emberéletet. (Felrobbant egy reaktor,gyerekeket, orvosokat, katonákat téritettem el számtalan esetben a végzetük elöl) Sok-sok apró sztori, történet, epizód, mindben azt használta ki, hogy tudtam mi fog történni, a leg apróbb mozzanatig. Nagyon érdekes és maradandó begyomást tet,még most is érzem.
... Az alvás tehát igazi értékmérője a spirituális úton haladónak! Lehet prédikálni a legszebb módon, ismerni többezer mantramot, stb. ... alváskor kiderül ki hova tartozik VALÓJÁBAN! ;) Oda kerülünk, amit bevonzunk, ami a MI minőségünknek megfelel.
Ezért mondja Hermész a többezer éves bölcsességiben:
"A test alvása a lélek ébersége és a hallgatás a jóval való terhesség." (Corpus Hermeticum)
Ezért nagyon fontos, HOGYAN ALSZUNK EL, milyen állapotban. Úgy kelünk fel, ahogyan elaludtunk, ezt jól tudjuk mind, tapasztaltuk: hát ezért: éjjel olyan helyre kerülünk, ami az elalváskori állapotunknak megfelel. Ezért jó elalvás előtt elcsendesíteni az elmét, nem koncentrálni, erölködni semmivel. Spirituális olvasmányok, stb. :)
... Éjjel tehát olyan helyeket keresünk fel, ami a mi minőségünknek, tisztaságunknak megfelel. Hála Istennek ;)
Ilyenkor kezdődik a "multiplex": az asztráltest, finomfizikai testünk, mivel megszűnik az éber tudat irányítása, megnyílvánulhat végre a saját területén, a finomfizikai síkon. Ott aztán olyan élmények érik, amik a rezgésének megfelelnek, amiket magához vonz (nappal ugyanez történik velünk).
Az álmok ennek az utazásnak, élménynek a benyomásai, amiket az éber tudat még képes "átvinni magába", illetve amire a lélek még képes emlékezni.
A tudatot a finomfizikai síkra edzeni (tudatos álom, stb.) felesleges: épp a fenntiek miatt: mivel alapvető rezgéstörvény, hogy mindenki a SAJÁT MINŐSÉGÉNEK MEGFELELŐ SÍKRA KERÜL, oda vonzzódik az asztrálteste!
Ez a belső, lelki tisztaság függvénye és nem lehet rá gyúrni, kikényszeríteni. Az ezotéria nem erölködés. Itt semmit nem lehet idő előtt "megvenni" - csak elnyerni, kiérdemelni, éspedig a belső tisztaságunk folytán. ...
Mindannyian "utazunk" az asztrálvilágban - amikor alszunk, és elválik a fizikai testtől a "lélektestünk", asztráltestünk. Ez természetes jelenség.
Hova kerül ilyenkor az asztráltestünk? Milyen szférákba? A vonzástörvénynek, többezer éves hermészi analógiának megfelelően "hasonló a hasonlóhoz"-elv alapján a rezgésben, minőségben neki megfelelő finomfizikai területekre. Tehát lehet vágyakozni reménykedni "isteni tisztaságú" helyekre, stb., mindenki oda kerül, ahova való! ;) Egyébként ez igaz a halálra is, ami csak annyiban különbözik az alvástól, hogy ott a lélektest nem tér vissza a fizikai testbe: a kapcsolat végleg megszakad köztük. ...
Hát igen,a visszatérő , rendkivüli érzelmi töltéssel rendelkező álmok. Ezért nehezen hinném el, hogy az emberi agy , az álomban "csak" a hétköznapi problémákat dolgozza fel. Ez azért sokkal több !
Nekem két visszatérő "előző életes" álmom van, az egyikben kapitány vagyok valamikor amerika felfedezése után a másikban pedig katona a XVIII. században, pedig alapvetően nem vagyok erőszakos és nem is kötődöm a háborúhoz. Egyébként azért említem ezeket az álmokat mert nagyon különös, erős hangulatuk van ami hetekig meghatározza a hangulatomat.
Köszönöm a e leírést és azt, hogy megbizonyosodhatok, más is járt már igy, vagy hasonló képpen mint én. Az előző életek (és az elkövetkezők) azért is valószinűek, mert megfigyeléseim azt mutatják, hogy sokszor ugyan azon a helyszinen játszódnak ezek az álmok. vajon miért generálna azonos (ismerős) helyszineket az agy ? Hozzáteszem, ezek nem hasonlitanak egy most általam ismert helyszinhez sem, és mindnek más az életérzése is.
Nekem egyszer sikerül az AP ezért szeretném megírni az élményeimet, talán segíthetek.
Szóval az áltad már leírt módszerrel elkezdtem relaxálni.* A következő amire emlékszem az az, hogy az ágyam előtt álltam láttam a testemet azonban a szobában minden fordítva volt tehát az ajtó ami jobb oldalon van a bal oldalon volt. Ezután pedig (vagy amire emlékszem) fent voltam a házam tetején lenéztem a városra és nem is tudom "szellemeket" láttam vagy nem is tudom. Azóta csak a "liftezésig" jutottam mivel soha nem tudtam kellőképpen ellazulni. Mindenesetre meghatározó élmény volt.
Továbbá az álmokkal kapcsolatban, gyakran álmodom egy előző életemről vagy legalábbis úgy vélem arról vannak ilyen élményeid?
Érdekes tapasztalás ér, Ap kisérlet közben: Még korántsem beszélhetek AP-s sikerről, de egy váratlan tapasztalattal lettem gazdagabb. Érdekes módon azt tapasztaltam meg, hogy vannak hamis gondolataim és egyet sikerült is "lelepleznem" magam előtt. Tudom, hogy ez elég "zöldség" leirva, de ez a lényeg. Nem tudom miként müködik a mechanizmus, de talán a következő képpen tudnám illusztrálni: - Mi ez ? miről is van szó ? - kérdezi az egyik énem. - Hát, tudod, az, arról van szó, az olyan és igy müködik - mondja eg y másik énem. (a legbelső énem csak figyel !, nem szól semmit) - Ja, persze, tudom, tényleg, ezt ISMEREM ! - mondja az egyik énem. - Na, persze, hogy tudod, hát már sokszor találkoztál vele. ISMERED ! (és ekkor a legbelső én megszólal ) -Nem is igaz, az egész nem is létezik, nem hogy nem létezik, ilyen nincs is ! (az első én rádöbben, hogy ez valóban igy van, nem is tudja miröl van szó, nem is tudja már mi volt az, elveszti a fonalat és kizökken)
Hát ennyi !
Valóban kiváncsi volnék hány éne van tulajdonképpen az embernek, ha ezek igy el tudnak beszélgetni egymással ? Sőt ezek szerint meg is tudják téveszteni egymást, vagy legalábis valamelyi meg tudja a másikat ! ?
Azt hiszem ilysmim nekem is volt már. De nem biztos, hogy ugyanaz volt. Meditáció közben egyszer csak azt éreztem,hmmmm...tényleg nehéz megfogalmazni, de mintha a testemmel nem lennék azonos nagyságú. Elvesztettem a helyérzékelési és helyzetérzékelési képességem. mintha a saját testemen kívül, ugyanakkor kissebbként-hol nagyobbként de mégis benne lettem volna. Nem volt olyan tudatom, hogy van kezem, vagy lábam, pedig ugye ezeknek öntudatlanul tudatában vagy mindig, ez akkor nem volt.
Sajnos eddig több próbálkozás sem hozott áttörő sikert, de azért némi eredményekről beszámolhatok.
Észrevettem, hogy a "belső látásom" nagymértékben javult. A szem által látott kép élessége és "minősége" általában felülmúlja az elképzelt, vagy álomban látottakat. Most azt veszem észre, hogy meglepő módon, tiszta, éles, színes képeket látok "lelki szemeimmel". Néha az az érzésem, hogy jobb ez a látás, mint amit a szemeimmel látok. A minőség javulása mellett van még egy érdekes plusz is. A szemlélt kép nem csak vizuális információt tartalmaz, hanem egyben olyan már érzékszerven által érzékelhető paramétereket is, mint a tapintás,keménység,hőmérséklet stb. Tudom, hogy ez sokaknál működik a valóságban is, de ezt kivétel nélkül egy előzetes megismerés, a tulajdonságok megtapasztalása előzi meg.
Sajnos még ezzel a témával kapcsolatban nem találtam leírásokat, mások által tapasztalt részleteket.
A én kettőssége, pontosabban a kettős én elég furcsa élmény. Ráadásul én azt tapasztaltam, hogy az ének egymáshoz viszonyított "nagysága" is változik. Természetesen ez megint egy olyan dolog, hogy meg kell tapasztalni, mert elmagyarázni elég nehéz és hihetetlen is (főként azoknak akik ilyet még nem éltek át). Ez nem valami skrizofén állapot. Nagy hiba összekeverni vele. Ilyenkor egyszerűen mindkét én Te vagy, egyszerre, mindkét én tökéletes tudatába. Az érdekes, hogy ilyenkor még össze is tudod hasonlítani öket. Tegyük fel, hogy a fizikai világba létező egód, azaz ébrenléti tudatod csak egy része, egy kivetülése valami sokkal nagyobbnak, ami máshol van. Csak egy "árnyéka" az igazi énednek. Ebben a világban ezzel azonosítod magad és ha valami úton-módon találkozol a teljes önmagaddal, hát néha nem is ismert rá. Nem akarok hitvitát nyitni, de voltak olyan vélemények, hogy az emberi vallás alapjában ez. Azaz amikor valaki igazi , teljes énjével találkozik - mert ilyen azért van - akkor azt "istennek" hiszi. Egy biztos, ez a kiterjedtebb én gigantikus a mostani énünkhöz képest. Kérdés: miért van az, hogy mégis változó "nagyságban" jelenik meg ? ..és, hogy nem tudjuk elérni, ha szükség lenne rá ?? az énjéből nem lép ki,csak érzékel egy nagyobb, kiterjedtebb tudatot, ami szintén ö, saját maga, csak kérdés, felismeri-e ??
Megértem ezt az óvatos megközelítést, de úgy gondolom, hogy a harcművészetekkel szemben ezt ma Magyarországon sokkal nehezebb véghezvinni. Sajnos mig a harcművészetben válogatni lehet, míg egy testhez álló ágat meg nem tud találni az ember (ami a fizikális és a lelki adottságainak is a legjobban megfelel) , addig a szellemi út egyéni, mindenkinek a sajátját kell végigjárnia, kitaposnia. Tudom, hogy nagyon sok irás született már -e témában, volt agykontroll korszak, mert sok minden más, de nekem nem jött be eddig csak az, amit magam tapasztaltam meg. Biztos, hogy sokat segítene, ha valakitől tudnák segítséget kapni, de sajnos nincs ilyen. Leveleztem én a A.J. Christiannal is, de ő is csak azt az útmutatást adta, hogy ezt a harcot magam kell, hogy megvívjam, senki más nem teheti meg helyettem ,mert akkor az már egy egészen más dolog lenne. Maximum az ilyen fórumokra számítok, ahol sokan beszámolnak róla , hogy tapasztalják azt amit én. Ez ad a legtöbb erőt. Már nem félek a tévutaktól sem, sem a sérülésektől. Nem azért meg én olyan nagyon felvágós szuper csávó vagyok, egyszerűen kiégett már belőlem az ilyen érzés. (A minap megnéztem az Aliens vs Predátort. Tudni kell róla, hogy annak idején az első alien film 8 utas a halál, számomra nagyon félelmetes volt. Megdöbbenve tapasztaltam, hogy nem hat már rám a félelem. Talán az érzéseimet másképp kezelem, vagy nem tudom. Nem ragad már magával sem pozitív sem negatív érzelem. Talán ez is egyfajta fejlődés ? Nem tudom, de hasznos. Nem emel korlátokat, gátakat. Ennek ellenére egy szemet sem alacsonyabb rendű, vagy kisebb az aki esetleg fél bármitől is. Neki kell tudnia. Olvastam egyszer, hogy épp ez védi meg az embereket attól, hogy nehogy olyasmibe keveredjenek, amit nem tudnak utána feldolgozni. E szerint a bölcs szerint nem tudsz úgysem olyant tenni ami károsítana. Remélem igaza volt ! ?
