Vagy csak nem beszélem ki "vihogva" a páromat. De még csak nem is panaszkodom Róla. Az más kérdés, ha valamiben kikérem egy barát véleményét. De ahogy olvastam, Ti nem ezt tettétek. Hát a kérdésemre választ nem kaptam. Azért köszi.
Megkérdezhetem, hogy mikor így összeültök "kidumálni" egymás párját, akkor mégis mit dumáltok ki? Felsoroljátok a hibáikat, erényeiket és közben jót nevetgéltek, hogy az egyik ebben béna, a másik meg abban és így űberelitek a másikat?
Komolyan érdekel, mert ezt a megnyílvánulást soha nem értettem. De hátha Ti elmagyarázzátok, hogy ez miért is jó. Már ha jó.
Biztos nem jól fogalmaztam: épp ezt próbáltam elmondani, hogy mindegyikünkben van csiszolnivaló, és olyan, amin nem tud a másik változtatni. Az " üzlet"-et erre értettem_ én is elfogadom, h. a másiknak vannak dolgai, amit én nem szeretek, meg nekem is. És ha ezeket elfogadjuk - van például humor, türelem, tolerancia-, akkor működik a dolog, ha nem akkor kell továbbállni. Azzal, hogy naponta nyavajgok, hogy "nem raktad el a zoknidat", és ezen hosszasan morgolódni nem látom értelmét. Elrakom minden nap a szennyesbe azt a vacak zoknit, és ő biztos észreveszi, értékeli, tehát nem morog, h. mocskos a kocsim, hanem kiporszívózza.
Én sem sarkítanám le ennyire... Ha pedig már éltél együtt valakivel, akkor elég nehéz lehetett, szerintem. Én kőkemény üzletben dolgozom (kereskedelmi vezető vagyok egy nagykerben), de még én sem mondanám a házasságra/párkapcsolatra, hogy fifti-fifti alapon működő adok-kapok, mindenféle sallang nélkül. Még nálunk is előfordul, hogy reklamálják az árut, árengedményt kérnek, mégsem hozzák vissza azt, amit már egyszer elvittek, csak azért, mert ici-pici hibája van.
Pl. egy szosszenet, ami nalunk problema: ferjem kritizalja a vezetesemet. Rogton sikerult az itteni jogsim es szerintem korultekintoen vezetek, nem lepem tul a sebesseget, udvariasan beengedek embereket.
De szerinte meg van mit tanulnom.
Na most, o ezt teljes joszandekkal mondja am, de en meg ugy erzem magam, mint egy hulyegyerek, aki meg kecsket sem bir vezetni.
Ezert aztan megkertem, hogy koszi, nem kerek a kritikabol. Mar volt eset, hogy addig mondta a magaet, mig nem a hatso ulesen kotott ki es elvettem a szemuveget. :P
Amivel viszont o nem tud megbaratkozni, az a szetszortsagom. Hogy nincs mindig nalam a mobil, hogy nem talalok meg rogton minden szamlat. En olyan tipus vagyok, aki egy hetig hagyja hanyodni a dokumentumokat, aztan egyszerre pakol el mindent. :)
Szoval, ezek eleg zavaro hibak es igenis, csiszolodnunk kell.
Dehogynem, azért tudom, hogy nem érdemes hülyeségek miatt morgolódni. Épp azt írtam, h. vagy együtt tudok élni a másik "fogyatékosságaival" - ahogy ő is az enyémmel-, vagy nem. És ha úgy döntök, h. igen, akkor meg nem nyavajgok, hanem kihozom a helyzetből a legjobbat. Az együttélés, házasság is üzlet: adok, kapok- jót is rosszat is.
Hat, ez azert nem igy van sztem. Vannak alapveto jellemhibak, pl. alkoholizmus, eroszakossag, notorius felreizeles, szerencsejatekozas, tulzott szarragas (fosvenyseg) stb. es akkor nyilvan nem kell osszecuccolni, mert nem varhato a javulas. Ezek egy hosszas jaras soran azert kiderulnek egyertelmuen vagy az egyutteles elejen.
De mivel senki sem hibatlan, bizonyos dolgokat lehet es kell is elfogadni.... es probalkozni formalni egymast, esszeruen. Itt derul ki, hogy az amugy vonzodo tarsak kompatibilisek-e alapjaban.
Mas kerdes, kit mi zavar...mondjuk _majdnem annyira_, mint a fenti kategoria. Es itt jon be az, hogy nyilvan alkoholistaval senki sem akar egyuttelni, de mondjuk egy focimanias pasi valakinek ok, a masiknak kibirhatatlan. Egy haztartasba be nem segito pasit elvisel-e vagy nem? Egy rendetlen manuszt kis dohogassal elvisel-e? (Pl. en igen, mas nem) stb.
:) Tegnap délután egy barátnőmmel találkoztam, jól kidumáltuk az ő férjét, meg az enyémet. Vacsorára rendeltem egy pizzát. Ja, és a párom előbb ért haza mint én.
Mit kell ezen a " kinek a dolga" hüleségen annyit vinyákolni?
Dolog van, meg kell csinálni. Ha a másik nem csinálja, majd csinál helyette mást. Ha nem csinál akkor biztos oka van rá : lusta, nem képes rá, nem akarja, nem tartja fontosnak, tudja, hogy megteszik helyette stb...
És ha ez nem tetszik a párjának, akkor kiteheti a szűrét, vagy nyavajoghat tovább.
Ha valaki összebútorozik valakival, akkor számolni kell mindezzel . Ha meg nem akarja magát kitenni ilyesminek, akkor éljen egyedül.
Lehet, hogy ezzel a velemenyemmel egyedul maradok, de a fozesrol nekem inkabb csak a szukseges rossz jut az eszembe, de tudom, hogy ez nem tipikus feleseg-hozzaallas.
Es most olyan divat a Stahl Judit-fele fozzuk kejes arckifejezessel vonulat, ahogy egy sima porkoltrol ugy ir, mintha vmi extra kajat csinalna.
Hat en tuti nem tennem, max kikeszitenek az asztalra (illetve lenne a hutoben, jol lathato helyen) felvagottat, kenyeret stb es szepen elizelnem az estet a reg halasztott arcpakolassal, limonade regeny olvasassal es forro habfurdozessel. Vagy lefekudnek egy jot aludni es lesben allnek ravetni magam ejfelkor meglepetesszeruen :)
Ha majd ott lesz 1-2 kisgyerek, akkor meg se tudod majd mindezt tenni. Akkor keso lesz fellebbezni :) Neki is, ha majd reklamal, hogy hol a meleg vacsora, vasalt ing.
KissMe, nem kell elkenyeztetni tulzottan a pasikat sem. Neha ez az, ami nem tetszik neki, ha tul jo dolguk van.
"Én meg azt rühelltem. Bár szeretek teljesítménytúrázni a pusztulásig, ha van visszajelzés (pl tisztára takarítok mindent és úgy marad minden min 3 napig : ))"
hü ezek a női nagytakarítások...egy hétig levitálnunk kell, merugye takarítva vót.. Én is szoktam és leszarom ha össze van mászkálva öt perc múlva, legalább látszik hogy emberek élnek arrafelé..
lakberendezni is ... vásárolni is ....gyerekezni ..azt módjával ...pl nehogy már ő mondja meg hogy szüljek pl ....persze egy alfahímet asszem a szüls sem érdekli csak a gyerek ....pl legyen szőke hosszúhajú angyalka ..de azonnal ...vagy kismacsó .mint apuci....
