A zenekarvezető és prímás, Hrúz Dénes hatalmas beleéléssel játssza és énekli a dalt.
Jó erős palóc tájszólása van, ami persze nem baj, legalább nem mindenki abban a mekegős budapesti "dialektusban" beszéli a magyart:-)
A dal teljes szövege:
Lovat loptam, a babám megszerettem, de az árából pántlikát se vehettem, elfogtak a zsandárok, de nem bánom, jaj, érted, babám, a vasat is kiállom.
A szombati börtönablak vasrácsa, én magam is búsan nézek ki rajta, mer' egy vak lóér' őriz engem hat zsandár, jaj, ej, de sokkal többet loptak nálamnál.
De sok falut, de sok pusztát bejártam, de sok rongyos istállóra találtam. Nem találtam alám való paripát, oszt elloptam a komisszár úr pej lovát.
Arra kérem a komisszár uramat, ne lőjje ki alólam a lovamat, ejnye-ejnye azt a kutya/betyár mindenit a lovat félti, nem a saját életit.
Miért van az, hogy amikor ezt a strófát éneklem vagy hallgatom, mindig jelenkori vagy közelmúltbeli magyar politikusok jutnak az eszembe???..........:-)))))
Akit pedig a magyar nyelvű szakcikkek érdekelnek a témáról, annai itt egy adatbázis, és az egyes találatokra rákattintva el is olvashatja a betyáros cikkeket. 2653-at találtam, de gondolom az itt fórumozóknak ez nyilván ismerős.
A 19. századi amerikai Vadnyugat történetírói szoktak ilyenekkel kísérletezni, hogy melyik bandita vagy gunfighter hány embert tett el láb alól. Hozzáteszem, hogy ott is sok esetben csak az ismertté vált esetek számbavételéről szól a történet, sokan tűntek el nyomtalanul a végtelen prériken, a sivatagokban vagy a Sziklás-hegység vadonjában.
Szerintem a betyárok rangsora nem attól függött, hogy ki hány embert ölt meg.
Rózsa Sándor például az 1848-1849. évi eseményeket leszámítva személyesen valószínűleg csak kevés embert ölt meg - mégis ő volt az Alföld betyárfejedelme, sőt az is maradt a mai napig is.:-)
Juro Janosikból (Jánosik György) a szlovákok az önállósodást követően nemzeti hőst faragtak.
De a román hegyirabló martalóc bandákat is betyároknak tekintjük? Egyébként minden atributumukban megfelelnek a betyár kategóriának.
vagy a délvidéki szerb rablóbandákat, s akkor még nem is említettük a Dunán átkelő szerb rablókat, akik utána visszatértek, s a magyar pandúrok bottal üthették a nyomukat.
aztán előszeretettel cikáztak a vármegyék közt a betyárok, mert a hajdúk, pandúrok csak az adott megye területén voltak jogosultak eljárni, tehát a legtöbb betyár (banda) esetében eleve több vármegye iratanyagát kellene átnézni
s ez után jön még a neheze, a Trianonban elcsatolt vármegyék iratanyaga az utódországokhoz került, s egy kevés, amit kimentettek, s nem pusztult el a világháború során az ma is ott csücsül. S gratulálok annak a magyar kutatónak aki teljességében hozzá fér egy szerb, vagy román levéltár iratanyagához... s akkor még nem beszéltünk csak a magyar betyárokról, de voltak ám más anyanyelvűek is, lévén az ország jelentős része vegyes lakosságú volt.
a régi időkről egészen pontos kimutatás nincs, egyrészt a zavaros idők, másrészt honnan tudod, hogy az eltűntek közül mennyi volt, aki mondjuk beleveszett a Tisza mocsárvilágába és ki az akit kiraboltak, majd kinyírtak a betyárok?
Illetve szervesen hozzá tartozik a betyárvilághoz 48-49, pl. sosem tudjuk pontosan, hogy Rózsa Sándor szabadcsapata hány embert intézett el a Délvidéken...
tehát csak legendárium szintű lehet egy ilyen kimutatás, illetve kit mennyire dokumentáltak, s mi maradt meg ezekből a dokumentumokból 48-49 utánra a vármegyéknél.
a könnyebb érthetőség végett: a betyárok olyanok voltak, mint a szovjet partizánok többsége, az idejük nagy részét ivással és henyéléssel töltötték, aztán ha fogytán volt a kaja, akkor megsarcolták a környék parasztságát. a németekkel csak komoly zsákmány reményében, vagy tévedésből csaptak össze...
ennek megfelelően értelmezném az 1867 előtti időket is...
