Az MTA kommunikációs igazgatója blogot nyitott az MTA-ról megjelent cikkek megvitatásáról. Az első topik azonnal kicsúszott az irányítása alól. A hozzászólók a fiatal kutatói generáció kivándorlásának okairól akart beszélni, ami magában foglalta az MTA intézményrendszerének és kommunikációjának korszerűtlenségét. A filozófia tudomány kandidátusa ekkor a 156.-ik bejegyzés után zárolta az egész vitát (http://mtamediakomment.blog.hu/2008/02/08/a_maganyos_domino_esete_a_tenyekkel). Fábri György (FGy_SciCom) emlékezetes bejegyzéseinek egyike így szól: „Úgy látom azonban, ezt a realitást realitásként fogadta el a kutatói közvélemény, hiszen ebben él, nincs olyan feszítő erő, ami előrevivő konfliktusokat eredményezne. Mégpedig azért nincs, mert kialakult egy (vélhetőleg nagyon törékeny s egyben nagyon destruktív) egyensúly, amiben még mindig elég sokaknak biztosít a rendszer alternatívákat (külföldi megbízások, időszaki kint létek, munkahelyi követelmények lazasága, segédmunkák) így még mindig megéri sokaknak belemenni ebbe a kiegyezésbe. Hangsúlyozom, ezt rossznak és kártékonynak tartom, de ideig-óráig mintha működne – immár másfél évtizede.” Valóban elfogadja az új kutatói generáció ezt a demoralizálóan megalkuvó álláspontot, vagy éppen most int búcsút az egyre inkább leszakadó magyarországi kutatásnak?
Fizikus vagyok, Fábry filozófus. Nézd vissza a fórumos "előéletemet", rá fogsz jönni, hogy Fábry nem értekezhetett volna elméleti fizikai (kvantummechanikai, kozmológia, gravitáció) témákban olyan módon, ahogyan én megtettem korábban...
Az illetőt nem is ismerem, arról is csak pár hónapja értesültem (Darvas Béla kapcsán), hogy ő az MTA kommunikációs igazgatója vagy mi a szösz...
Jaja, OK, gyors voltam és kissé pontatlan, csak éppen egy süket fikanicknek válaszoltam (amit nem kellett volna).
Amúgy lehetünk kicsit pontosabbak: természetesen orvosoknál is vannak biokémiai/molekuláris biosz kutatások. Nemcsak a KOKI-ban, de pl. a DOTE-n (illetve most már a DE orvostud. kara) stb.
Ismét csak nagyon is közvetlen beszámolókból tudom, hogy itt is nagyon-nagy a kulturális szakadék. Valóban érdemesebb a pontosság kedvéért csoportszintre lebontani: lényegében az a kérdés, hogy tudományegyetemről vagy orvosi egyetemről való-e a főnök. A tudományegyetemi, biológus végzettségűek sokkal demokratikusabbak, az orvosi körökből jövőknél feudalizmus, tekintélyelv és kutyabőrgyűjtés van. Ez nem mindenhol igaz azért, ismerek olyan eredetileg orvos végzettségű (meglehetősen nagy)főnököt is, aki annyira korán és teljesen kiszabadult, hogy nem volt ideje úgy szocializálódni...
Én is csak Pálinkás J. fidesz kötődéséről tudok. A Pléh Csaba -Somlyody szadi kötödéséről semmit se, de lehet benne valami, mert a reformdühük nagyon emlékeztet a Magyar Bálinti és a Molnár Lajos-Horváth Ágnes féle reformlendülethez. Roska mivel Pázmányos, elképzelhető hogy KDNP szimpatizáns. Németh Tamás pragmatikus, szerintem mindenkivel együtt tud dolgozni. Pálinkás Gábor nevével itt találkoztam előszőr.
Mint már mondtam, jó a koncepciód. De nézzük, mi a realitás. Az elnök- és a főtitkárjelöltek koncepciói alapján.
Amiben mindnyájan egyetértenek:
1. Az Akadémia mai formájára nagy szükség van. Különleges státuszt vívtak ki maguknak, amit meg kell őrizni a hazai tudományosság érdekében.E felfogást itt sokan sztálini meg kádárista hagyomány továbbélésének minősítik. És total elavult formációnak, mert a fejlett piacgazdaságok tudományszervezése nem ezt a modellt követi. Ez azonban elég felületes/demagóg interpretációja a helyzetnek. Mert mióta vagyunk mi fejlett piacgazdaság? He? Ha az Akadémia nem védte volna meg, és nem védené továbbra is a jogosítványait és költségvetését, kutatási hálózatát, akkor a tudományos életet ma már a 100%-ban GKM-ből és az OKM-ből irányítanák. Nézz körül a gazdaságban, az oktatásban, és akkor meglátod milyen eredménnyel. Tehát az adott helyzetben, ez volt az egyetlen lehetőség, hogy itt az Akadémiát támadhassátok, és ne a 100x falanszteribb állami bürokráciát.
2 A kivívott akadémiai, doktori tiszteletdíjak fenntartása megkérdőjelezhetetlen. Ezt is mindegyik jelölt hangsúlyozta. Sőt, volt aki a stratégiai célok közé is beemelte. Ennek természetesen lehet egy olyan olvasata, hogy naná hogy meg kell nyugtatni a vén trotlikat, hogy ne aggódjanak, a feudális privilégiumaik meg lesznek védve. Ha törik ha szakad. De sajnos van egy olyan olvasata is, hogy azért kell kihangsúlyozni a tiszteletdíjak védelmét, mert a kívülről jövő tudományos reformkoncepciók racionalitása általában kimerül abban, hogy ettől a kis pénztől megszabadítsa őket. Mert azzal óriási lendületet kapna a hazai kutatás. Nos, ennyit a hazai K+F koncepciókról.
És akkor most nézzük a specifikumokat. Először az elnökjelöltekét:
Pálinkás József: Fő célkitűzésének azt nevezte meg, hogy a tudományos kutatásra, és természetesen az Akadémiának, több pénzt harcoljon ki. És mivel ütős elképzelése van ennek a hogyanjáról (egyrészt több feladatot kell bevállalni, másrészt a kormányzatnak nagyobb beleszólást engedni a kutatási célok kitűzésébe a research counsilok felállításával), programjának határozottan van realitása. Azt pedig könnyű belátni, hogy a több pénz mindenképp előrelépést jelentene. Még akkor is, ha a kutatásszervezésre vonatkozó elképzelései az általánosság szintjén mozogtak csak.
Roska Tamás: Kevésbé hangsúlyozta miképp próbálna több pénzt szerezni, de kétségtelen, hogy a jelöltek közül ő érzékeltette a legplasztikusabban a tudományos szféránk pénzügyi korlátjait. Továbbá olyan konkrét kutatásszervezési célkitűzéseket dobott be, amelyek a viszonyainkhoz igazítottak. Olyanokat, amelyek akkor is működnének és előrevinnének, ha pénzügyi téren nem lenne jelentős előrehaladás. Ráadásul egyikhez se kell bonyolult és költséges szervező munka, csak egy kis rásegítés. Ezek: a tudományos iskolák preferálása, a kutatási eszközökhöz való hozzáférés elősegítése, és a „tartalomipar”-ba való intenzív beszállás. Ez utóbbi akkor is nagyon perspektivikus ágazatnak tűnik, ha Can Guru olvtársunk pikirt megjegyzésekkel illette.
Somlyódi László: Ővé a legprofibban megírt koncepció-tervezet. Van itt minden, mi szem szájnak ingere. Gyönyörű vízió egy 20 év múlva kiválóan működő Akadémiáról, amit majd Pléh Csabával megszervez. Hatékonyan, a stratégiai tervezés keretei közt, a rövidtávú célok helyes kijelölésével. A reform folyamatot is befejezi 2008-ra, az irányítás, a vagyongazdálkodás és a finanszírozás kimunkálásával, plusz az Akadémiai törvényt is megalkotják. Az akadémiai kutató intézeteket korszerű kutatási hálózatba szervezi, amelyeket a hivatalvezető irányit, természetesen az összes érdekelt bevonásával, az önkormányzatiság elveinek figyelembevételével, a testületi rendszerre támaszkodva, de hatékonyan, az új elektronikus kommunikációs rendszer kialakításával, az interdiszciplináris kezdeményezések felkarolásával és a tehetségek támogatásával. Az ehhez szükséges pluszpénzeket EU forrásból az intézmények ösztönzött pályázati tevékenysége, a vállalati szférától pedig a hatékony lobbizás biztosítja, amit majd az MTA oszt szét a feladatokkal arányosan. E hatékony rendszer az egyetemi kutatásokat is szinergikusan segíti, tehát meg kell akadályozni az ellentétek szítását. A résztvevőket 5-8 évenkénti szigorú értékelés keretében ellenőrzik, külföldi szakértők bevonásával. A mérés módszere ugyan még nincs kidolgozva, de majd kidolgozzák a külföldi módszerek tanulmányozásával, de nem szolgai másolásával, mert az nálunk nem jó. Nagy ívű program, lehet kapaszkodni.
A főtitkárjelöltek specifikus elképzelései
Németh Tamás: Nem sokat laca-facázik. 11 éves rutinja van a magyar tudományos közegben való boldogulásban. Ami lehetséges, mert az Akadémia megfelelő tudományos és K+F közeget biztosít. A tárcákkal és a vállalati szférával való összevetésben mindenképp. Reformokra persze szükség van, de ellene van a változást a változásért ötletparádéknak. Tehát át kell ezeket jól gondolni és csak a kiforrott elképzelésekkel előrukkolni. Az akadémiai törvényben körvonalazódó irányítási kompetenciákat elégségesnek tartja az akadémiai kutatások koordinálásához. A jelenlegi kutatói intézeti struktúra működőképes és értékteremtő, mert az intézetek jól alkalmazkodtak a társadalmi- gazdasági és szakmapolitikai feltételekhez, és a kihívásoknak is megfeleltek (hazai és nemzetközi elismertség, pályázati rendszerekben történő részvétel, stb). Úgy véli, hogy öncélúan e strukturán nem szabad változtatni. A kutatási együttműködések kialakítását rá kell bízni az érdekeltekre. Tehát egy liberális modellt kínál, mert a tapasztalatai alapján hatékonyabbnak ítéli, mint a túlzott központosítást.
Pálinkás Gábor: Ő már jobban belefolyna a kutatási hálózat korszerűsítésébe Ezt abból vezeti le, hogy az Akadémia az elmúlt években nem alkalmazkodott kellőképp a megváltozott körülményekhez, és emiatt a szerepe a tudomány-, a K+F és az oktatáspolitika kialakításában meggyengült. Ezen kéne segíteni. Az általánosságokban megfogalmazott célok mellett van néhány konkrét elképzelése is. A kutatási intézmények fenntartása szükséges. Ezt a hatékony kutatáshoz szükséges kritikus kutatói tömeggel és a speciális infrastrukturával indokolja. Hogy eredményesen működjenek, fokozni kell a kutatási eredmények gazdasági hasznosításának elősegítését, és a kutatói teljesítmények értékelését nemzetközi tudományos tanácsadó cégek bevonásával.
De ez még nem elég. A kutató hálózatot fejleszteni is kell. Ennek érdekében konzorciális intézettársulások létrejöttét forszirozná, és szükség lenne új intézetek alapítására is. A müködtetésükre sajátosan átalakítaná az AKT-t. Lenne egy „kvázi tulajdonosi” testület amelyik meghatározná a stratégia célokat, a költségvetést és a személyi kínevezéseket, valamint lenne egy ’szolgáltatói testület’, a közös közös ügyek (gazdasági, pályázati, vállalkozási, szabadalmi) intézésére. Ebben az intézeti igazgatók és a főtitkár vennének részt. Hogy miképp intéznék a közös ügyeket, arra nem tért ki.
Alapvetőnek tartja a politikai döntéshozókkal folytatandó párbeszéd erősítését. Az általánosságokban megfogalmazott kívánságok közül praktikussága okán kiemelkedik, hogy a kormány biztosítsa az EU-s pályázatokhoz szükséges önrészt és előfinanszírozást. Okos meglátás.
Pléh Csaba: Igen határozott elképzelése van az Akadémia gatyába rázásához. (Ő megújulásnak mondja) Látszik, hogy sokat filózott rajta. Ehhez célratörő értékképviseletet (?) és célratörő vezetést kíván kiépíteni. Ehhez a Közgyűlésnek visszaadná a tudományos méltóságát a napi üzemeltetési gondoktól való mentesítéssel. Továbbá megszűnnének a felesleges bizottságok. Elég az Elnökség. De az is csak 6 tagból állna, feladataik világosan elhatárolódva. Az elnök a stratégiát és a társadalmi beágyazottságot szervezi. A főtitkár a kutatóhálózat gyakorlati vezetését és ellenőrzését. A főtitkárhelyettes az intézeti kapcsolattartó. Az alelnökök a szakterületükért felelnek. Munkájukat a Titkárság segíti.
A főtitkár a gyakorlati vezetést az igazgatókkal való sűrű személyes kapcsolattartással biztosítja. Ez azonban nem irányítás lenne, hanem meggyőzés. Az igazgatóknak napra készen értékelniük kell tudni a csoportjaikat. Amit persze külső független szakértők is megtesznek. A vagyongazdálkodásra részletes szabályozókat dolgoznak ki. Lesznek pl. albérleti díjak. Az Akadémiai költségek a közfeladatokhoz igazodnak, amit komplex belső szabályrendszer alapján bontanak le az intézetek között, figyelembe véve a rezsit, a máshonnan jövő bevételeket stb. Kiegészítő költségkerethez nemzetközi megmérettetés szükséges. Bevezeti a határozott munkaidőre szóló szerződések kiterjesztését, az állomány 80 %-ára, fokozatosan. Végleges megbízás csak a legfelső szinten. A kommunikációt 3 szintre bontja. Belső, PR és a kormányzat felé. Küzdene az egyetemekért is. Ehhez persze meg kell akadályozni, hogy az egyetemek és az Akadémia közé éket verjenek. De megéri, mert felajánlja cserébe az általa kidolgozásra kerülő minőségbiztosítási rendszert, ami biztosíthatja hogy az egyetemek is olyan igényesen habilitáltassanak, ahogy az MTA doktori címet adományozzák. (És akkor doktori cím akár meg is szűntethető. 2020-ra.) A professzoroknak pedig Bólyai ösztöndíjat, és kutató évet ajánl akadémiai intézményben. Viszont elvárja, hogy az egyetemek szálljanak be az egyetemeken működő akadémiai kutatócsoportok költségeibe, mert az ott dolgozó kutatók nem csak kutatnak, de oktatnak is.
Látható, hogy minden részletre kiterjedő alapos munka. Preciz óramű. Mint a katonaságnál.
Nos, ez a 6 volt a menü. Tessék választani.
>Nyugi, nem a KOKI-ról írtam, azok nem is biológusok, hanem orvosok (avagy orvoskutatók).<
Izé... van(nak) ott olyan csoport(ok), ahol jópáran kikérnék maguknak, hogy leorvosozod őket (biológusok), szóval csak óvatosan az észosztással. Azt könnyű belátni, hogy a fizikához értesz, de orvosbiológiai területen elég gyakran eltévedsz.
Te kis édes! Mondd, tényleg úgy írtad be a linket, hogy nem nézted meg? Mert ez vagy két szinttel lejjebb van az információnál.
Nézd, drága! Én nem bánom, ha Vizi E. Szilveszter feltétlen támogatója a feleséged. Van ennek is értelme! Pl. igen gyorsan lehet előre haladni a tudományos ranglétrán. Istenem, ez egy ilyen ország! De szépen kérlek, ne próbáld már ennek a hatásait másra kenni! Ezt nem Gyurcsány, nem a komcsik csinálják! Te és a feleséged.
Bocs, bocs. Tényleg nem akartalak zavarni. Elnézést, hogy szóltam.
(Hanem, drága! A KOKI rövidítést feloldanád? Mert hülyén halok meg, ha nem. Ja! Miután megtetted, fordulj már cihológusjhoz. Mert az egy dolog, hogy én röhögök, de te meg nem.)
Ha meg nem tudod, mi az a KOKI, akkor mit tudsz? Mi köze Vizihez, ha már rá is utaltál? Ha képben lennél, tudnád, mi a KOKI és hogy került ide...
Na jó, azt hiszem, ekkora tájékozatlanságot elárulni, minek utána lebaromságozod, amiről írtam... Te tudod, érdemes-e ezt csinálnod. Én meg azt gondolom, legközelebb tényleg akkor szólok hozzád, ha érdemi tartalma lesz annak, amit írsz.
Hmmmm... amúgy hol írtam én, hogy a "legtöbb munka" (ha jól emlékszem, a "lényegi" jelzőt használtam). És hol írtam én olyat, hogy "mindig"?
És egyáltalán, valami releváns hozzászólnivalód esetleg van?
Nyugi, nem a KOKI-ról írtam, azok nem is biológusok, hanem orvosok (avagy orvoskutatók). Két külön világ... elég pontosan tudom, a feleségem együttműködik orvosi kutatócsoporttal is (nem a KOKI-ból, orvosi egyetemről). Ott a profnak mindig igaza van, vitatkozni nem lehet vele, fiatalabb munkatársnak kuss, és lehet nyalni a profnál, hogy előrejusson...
Bocs, e miről beszélsz? Avagy mégis a KOKI-ról írtál? (Megfejtenéd? MI a franc az a KOKI?) Ja! Ha a feleségedtájékoztat a biológusok belső viszonyairól, akkor elnézést! Eszemben sincs a családot ekézni. Légy nyugodt! Neked van igazad! Meg a feleségednek! A biológusoknál mindig a legtöbb munkát végző az első szerző! De most komolyan. Egyáltalán nem élcelődöm! (Most végképp komolyan. Miért kell ennyire...)
Hát, drága, te tényleg reménytelen vagy. Jó neked, hogy ilyen kis optimista álmocskáid vannak a tudományos életről. (Azért szólnék: ha a biológus ismerősödet Vizi E. Szilveszternek hívják, ne nagyon gondold, hogy objektív képed van a biológusok világáról!
Hülyének nem nézlek. Biztos pontosan tudod, miről írsz. Miről is?
Ne vedd a szívedre, nem mindenkire hat a személyeskedő retorika. Én speciel érdekesnek találtam, amit írtál, a netes zajhoz meg legtöbben úgyis hozzá vagyunk szokva. :-)
OK, látom, Veled fölösleges párbeszéddel próbálkozni. El is felejtettem, ez itt a polidili, itt nem szokás érvekkel előjönni, elég ledrágázni meg minősítgetni a másikat.
Vagy azt is gondolhatod, van biológus ismerősöm, esetleg nem is egy, köztük esetleg olyan is, akitől eléggé első kézben tájékozódom, Ezért kb. tudom, ki az első szerző. Persze nem feltétlenül technikai értelemben ő végezte a legtöbb munkát (lehet, hogy a laboráns :), vagy a doktorandusz, aki csinálta a prepiket, viszont azt ugye irányítani kellett...)
Ne nézz már hülyének, tudom, miről írok. Normális esetben az első (vagy első két) szerző az, aki a konkrét munkát, annak a központi részét átlátja. A sokadik szerzők adtak hozzá egy-egy molekulát, vagy kimérték tömegspektroval, vagy valamilyen más analitikát csináltak. Az utolsó meg a nagyfőnök, aki a csoportot vezeti.
OK, egészen pontosan ez a kísérletes molbiol/biokémia rendszere, más biológiai ágakban (pl. szupraindividuális) másképpen lehet, de az adott intézet, aminek a főmunkatársi kritériumairól írtam, pontosan ezzel foglalkozik, és ez náluk a szerzői besorolás szokásjoga is egyben.
A fizikai nagydoktori eljárást meg saját bőrömön is megtapasztaltam, más ismerőseimnél is láttam, ne akarj kioktatni róla :)
"Számukra - legalábbis azokban az intézményekben, amelyek a docensi kinevezéshez is habilitációt követelnek - még a docentúra is elérhetetlenné válhat."
Szerinted mi következik ebből a mondatból a habilitáció mint docensi követelmény általános voltára (jó, persze, 2005 márciusban)?
