Hanem úgy, hogy az ős-fórumszoft az éles indulás után egy-két nappal össze is omlott, elvesztvén a hozzászólásokat és a nickeket (ez később többször is előfordult), és keki újraregelte kézzel a nickeket ábécé sorrendben. Így lettem én a 2-es számú, Engels a 3-as, GG a 4-es stb. Trebitsch későn futott, neki csak a 11-es jutott, hehehe. :)
Már az Internetton is ez volt a nickem, - itt meg sokkal előkelőbb helyezést érhettem volna el, csak hát én ki szoktam tartani a zászló mellett, és az Index - hatalomátvételt puccsnak tartottam, - csak akkor jöttem át, amikor már nem nagyon maradt senki ott, akivel beszélgetni lehetett volna.
Ezen kívül csak a szellemem szokott itt kísérteni, amikor valamelyik modera rajtam próbálja manifesztálni rettenetes tárgyilagosságát...
Hát, én akkor kezdtem el olvasgatni az Indexet, amikor szétváltak az Internettoval, mert hír volt belőle. A fórumra elég gyorsan rákaptam, mármint a politikára, de főleg csak, mint olvasó. Az első nickemet otthoni e-mail címemmel regeltem (~16k regszám, első hozzászólás 1999.06.17), szokásos usernevemmel, és először még inkább kultúra fórumokba írtam, így amikor elkezdtem a politka fórumokba írogatni, inkább lecseréltem egy kevésbé személyesre, az 'istpersonra' (~75k, 2000), de akkor épp rengeteg munka volt, így kihagytam vagy három évet (azért néha olvastam). Aztán, mire megint lett kedvem írogatni elveszett a jelszavam, így lettem 1stperson 2003-ban. A vicc, hogy eredetileg is ezt akartam regelni, de akkor még kötelező volt a nicknek betűvel kezdődnie. :)))
"hogy ha valakit személyes életében érdeksérelem ér az általa preferált pártoldalról egy politikai döntés következtében, hajlamos az egésszel szembefordulni"
Ez milyen kis finom volt! :-) Én sokkal konkrétabban akartam rá utalni. (De nem tettem.)
Igen, és is megtapasztaltam, hogy ha valakit személyes életében érdeksérelem ér az általa preferált pártoldalról egy politikai döntés következtében, hajlamos az egésszel szembefordulni, nemcsak azt az egy dolgot kárhoztatni.
Valójában a politika érdekkifejezés (csúnya szó), de bizonyos értékek mentén az. S furcsa, ha a személyes csalódottség az addigi értékrend elvetésével is jár.
Akkor lesznek dühösek, s akkor beszélnek személyes támadásról, ha ezzel szembesítik őket. Nekem ez a tapasztalatom.
S persze, hogy azt mondja, hogy te változtál, ha egyszer a gondolataid idegenné váltak számára. Ez is egy hárítás, szerintem.
Én ilyenkor megpróbálok empatikus lenni, persze nem mindig sikerül.
Nem vagy Te akkora harcos, hogy húsz nickedre személyesen Wágner úr gurítsa rá a kiűrített hordóját. Az már itt nagy kiváltság, ha valakit ő tesz meg nem történtté... :o)
