Ha Jézus megváltott és Isten mindent megbocsát úgyis, akkor egyáltalán van miért aggódni? Bármikor megbánhatunk mindent és megtérhetünk, ez nem is olyan rossz ajánlat...
"Tudom h offtopic, de azért érdekelne, hogyan és mitől válik valaki "hívőből" "agnosztikus" tagadó."
Nem szerencsés összemosni a nemtudót ill kétlőt a tagadóval. A folyamat egyszerű. Minél mélyebben ásod bele magad a gnózisokba, annál több szélhámossággal, hazugsággal és tébollyal szembesülsz. Annál inkább kezdesz átlátni a király láthatatlan ruháján, s míg rádöbbensz: a király anyaszült meztelen... Így lesz a gnózisból, agnózis... ;)
Visszatérve az alapkérdésre, javaslom megfontolni az alábbiakat:
A megbocsát(ás) nem azonos az elnézéssel - max. a hétköznapi értelemben.
Megbocsát (tehát Isten) mindössze annyit jelent, nem haragszik, nem rója fel, nem bünteti direktben a vétket. Ám ugyanakkor a Törvényei folyamatosan érvényben vannak, ezért az ott előírt büntetési tétel nem kerülhető el. (Más helyeken ezt nevezik karmának... = cselekedeteink elkerülhetetlen következményei.))
De Isten nem haragszik! ("csak" kiszolgáltat a vágyainknak.)
Te hívő vagy. Mivel régebben én is hívő voltam, ezért addig voltam számodra "okos vitázó", amíg viszonylag szinkronban voltak nézeteink. Hívőből agnosztikus lettem, de már elég rég. A leleplezett nyilvánvaló tömegmanipulációkat, csalásokat tagadom és támadom; az önámítás-, hazugság gyanús dolgokra felhívom a figyelmet. Meséld el hol van ebben dogma? A transzcendencia és misztika alapvetéseit kétlem, de nem tagadom, tehát Istent sem.
Meg kell mondjam baromira csodálkozom rajtad. Régóta "ismerjük" egymást, de azért te jó nagy kurflit csináltál; okos vitatkozóból, egy dogmatikus tagadó lettél. Gratula.
Tudod én sem állok kizárólag egyetlen vallás mellett, de egyiket sem tagadom.
Mert ahogy acceri bölcs mondá: "Mindenféle metódus jó, csakis a nem-metódus, az nem jó!"...
Egyetértek az első mondatoddal, ennek tényleg nem volt semmi haszna a reakciódnak, csak nem értem, hogy ha én meg tudtam tenni, hogy meggyőződésemet követve valóban nem reagáltam a nem hazsnos részre, akkor Neked miért nincs ilyen erős akaratod? Fejleszd, fog az menni!
Onnan ismered meg, hogy a nagybetűs Igazságot találtad meg, hogy az nem egy olyan dolog, amit (pusztán) megértesz, hanem olyan, ami előtt fejet hajtasz.
Hát akkor bizony néz szembe azzal, hogy nekem meg szerintem az egész hozzászólásodra nem hasznos reagálnom.
Mivel nyilvánvalóan légbőlkapott, önigazolási kényszeres, "mert csak" dogmatikus demagógia az egész szőröstűl-bőröstül. Kb óvóda kiscsoport színvonal: "nincs igazad, mert nekem van igazam"... Ezzel a színvonallal és stílussal kb egy óvodás hittancsoportban vagy 80 fölött 8 elemis nyugdíjas klubba mehetsz hallelujázni, ott még talán eladható...
Ha nem hiszel Istenben, kissé nehezebb lesz egy vallásos témáról beszélgetni, de azért örvendetes, hogy felteszed, hogy ha Isten létezik, akkor belelát a fejekbe. Pontosan ez történt a két lator esetében is, mint mondtam. de ezenkívül már meg is adtam azt az emebri támpontot is, amiről Te beszéltél: a bal lator a büntetést akarta elkerülni. ez a kritériuma annak, hogy nem valódi bűnbánatot tart, hanem érdekből, számításból cselekszik. És tulajdonképpen a bal lator szájából is ugyanaz a sátáni kísértés jön, mint ami Jézus megölőinek szájából: ha Isten fia vagy szállj le a keresztről (és ments meg minket is). Még ha mindezt legandának tartod, akkor is egy eléggé precízen és bölcsen kidolgozott legenda, nem? ezzl szemben a jobb lator tudja, hogy megérdemli a halált, nem is karaja azt elekerülni: vállalja a büntetést, tisztában van azzal, hogy bűnös. És - meglepő módon - így szól a mellette haldokló "lázadóhoz": "Emlékezz meg rólam, amikor eljössz az országodban." ő tudja, hogy ki Jézus, tudja, hogy meg kell halnia, és azt is tudja, hogy ő az Úr, a leghatalmasabb úr, aki ura a halálnak is, ami a bűn zsoldja - különben ennek a mondatnak nem lenne semmi értelme. tehát aki tudja, hogy bűnös, de Isten bűnbocsátó hatalmába veti bizalmát, az valódi bűnbánatot tart. A témaindító kép ennek szöges ellentéte, mert nincs az emebr se a bűnnek a tudatában, se annak, hogy azzal halált érdemel, nem is akarja a halált elkerülni, és azt se tudja, hogy Istennek milyen hatalma van és ki Ő valójában és miért jött el hozzánk.
Amit a rosszemberségről írtál, az fényévekre van a valóságtól sajnos. Nem tudom, hány éves vagy, hogy mennyire forrott már ki önálló személyiséged és tudod, mi a döntés felelőssége, de ha nem, majd az élet megtanít rá. A minket ért hatásokra kismillióféle reakció adható, és az is reakció, ha éppenséggel nem reagálunk rájuk. Ezt az ember döntésének nevezik, amiért vállalja a felelőséget, éppen ezért számonkérhető, hogy miért pont úgy döntött, amikor másképp is dönthetett volna. Rengeteg embrrt semmi tényező nem készteti arra, hogy szadista, állatkínzó, stb. legyen, pusztán csak úgy dönt, hogy de jó buli, vagy támad egy gonosz gondolata (saját magában) és nem kontrollálja, szabad folyást enged neki. Gondolatok, benyomások mindig vannak az emberben, de az emebr akaratának beleegyezése kell ahhoz, hogy bármelyikből aktualitás legyen. ezt mindenki tudja, aki elmélyült saját maga megfigyelésében. Ha a szerelmedet megerőszakolná, megcsonkítaná és megölné valaki viccből, akkor is azt mondanád, hoyg hát igen, a körülmények áldozata volt a fickó, semmi rossz nem történt, nem is szaba megbüntetni, nyugodtan tegye ezt máskor is? Mások viszont hihetetlen rossz körülmények között élnek, hihetetlen és tartós szenvedéseket elviselve és mégis ragyogó erényeket mutatnak fel és nem követnek el bűnt. Ez a személyes döntés. Mert mindkettő esetben az emebr dönthetett volna másként. És Te is észreveheted ezt magadon: bizony mindig lehet másképp dönteni, valamikor még nem is olyan nehéz, de ha nehéz, akkor sem lehetetlen soha. Nincs olyan, amikor a bűn az egyetlen alternatíva! Erre alapos vizsgálat után jutottam. Tehát semmiféle vallásos szöveg, hanem egyszerűen a valós életre való szemfelnyílás megcáfolja az igazságtalan Istenről írt gondolataidat. Sőt: sokszor pont a jó körülmények, a túl kényelmes, céltalan élet okozza valaki erkölcsi leépülését, a rosszak pedig az erényeket munkálják ki. Ha kinyitod a szemed, megláthatod, hogy semmilyen univerzális összefüggés nincs a hátrányos körülmények (és ebbe bármi beletartozhat) és az erkölcsi szint között!
A vallás és tömeggyilkosság kapcsolataid megint elég felszínes és demagógiákon alapuló történelemismereten alapszik. Tudod milyen ideológiai gépezetnek volt a történelemben a legtöbb áldozata? Netán az egyik fanatikus vallásnak? vagy felekezetnek? az inkvizíciónak? Nem! A legtöbb áldozata egy ízig-vérig ateista, vallásüldöző rezsimnek volt: a kommunizmusnak! Olvasd csak el oroszország történetét. Tehéát ezek szerint az ateizmus ezerszer veszélyesebb, mint a vallás.
A hsz-od végére már nem hasznos reagálnom. Szólj, ha elmúlt.
a karmát nem lehet "ledolgozni". az autoriter hozzáállásoddal pedig nem tudok mit kezdeni. ha kérdésed van a buddhizmussal kapcsolatban, szívesen válaszolok, ha tudok, vagy adok neked forrást, ahol elolvashatod.
Ismét láthatjuk, a vallás a kimagyarázás és belemagyarázás művészete, méltó elődje a politikának...
Először is senki fejébe nem láthatsz. Nem tudhatod hogy a lator - hiszen lator igaz? rossz ember, nem szavahihető ember gyilkolt ugyebár - IGAZAT MOND-E vagy csak sanda stratégiából hízeleg. (más kérdés, hogy a Biblia nem hiteles forrás, de ez más téma) S ugyanígy nem tudhatjuk egyetlen egy bűnbánó bárányról sem hogy őszinte-e. Isten persze, ha létezik, ő belelát a fejekbe, azonban a kérdés megintcsak az, hogy mi az őszinte megbánás kritériuma, hogyan is kell azt? Minden ember más. Ami egyiktől a maximum, másiktól a minimum...
És van egy még ennél is nagyobb dilemma. Az, hogy nem létezik bűnös ember. Minden "rosszemberség" reakció valamilyen nyomorúságra, következménye valamilyen rossz sorsnak, sérülés, elkeseredettség, betegség. Nincs csak úgy rossz ember. A "jó gyerekkorral" bíró rossz emberek is nyomorultak, mert leginkább betegek. Tehát egy felsőbb lény, ha igazságos, semmilyen bűnért nem büntethet, mert senki nem tehet semmilyen bűnről, nem létezik bűnös. A rosszemberség oka, pedig - ha istenhívő szemmel nézzük - istentől kapott hátrány. Tehát gonosz, skizofrén isten lenne az, aki eleve megver valakit egy hátránnyal, amiből ered a bűnössége, majd megbünteti érte - ezt csak a buta ember nem látja... Persze a naiv, buta tömegek ill a rajtuk élősködő, őket kiszipolyozó elöljárók előbbiek agymosására buzgón alkalmazott, primitív mítoszai, vallás-meséi tele vannak ilyen inkonzisztenciákkal, ezer sebből vérzenek. De azért persze a szószólók azokat hülyézik le egy orbitális kollektív hülyeség védelmében, akik rámutatnak ezekre...
Abban igazad van, hogy felszínes, felületes elgondolás ez, csakhogy aki bűnözik, hogy gondolkodhatna másképp? Egy bűnözőnek kapóra jön a megbocsátás és megváltás vallása, hiszen ráér megbánni megtérni. És láss csodát: az emberiség legnagyobb gazemberségei mind kapcsolatban vannak hittel-vallással. A gengszterek csókolgatják a kereszetet mind, templomba járnak, gyónnak, szemforgatnak. A fasiszta katonákat keresztény főpapok áldották meg, hit vallás nevében mészárolták le a legtöbb embert világszerte; a legnagyobb népírtásokban kivétel nélkül szerepet játszott hit és vallás. Hogy lehet ez? Pontosan úgy, amit felvetettem. Mert minden gonosz, rossz, aljas bűnöző a történelem során nyilvánvalóan PONTOSAN ERRE BLAZÍROZOTT. Majd úgyis megússza, mert megbánja, meggyónja, megbocsáttatik neki és amúgy is meg van már eleve váltva...
Az összes többi, amit idehordasz rizsa, blabla, a nyilvánvaló, átlátszó-, buta, naiv tömegeknek szánt agymosó, manipulatív tömegszuggesztió átlátszó hazugságainak hisztérikus védelme...
"Jól mondta egy közeli ismerősöm. Az emberiség 1 milliomod százalékánál is kevesebb része keresi az igazságot, mindenki más csupán saját magát akarja igazolni."
Ez egy valóban bölcs mondás. Remélem legelőbb önmagadat is elemzed és bírálod ennek aspektusából, mások mellett... Mert ez a hangvétel, hogy baromságnak titulálsz egy elgondolást, máris rólad referál...
A helyzet az, hogy semmit nem képviselek, csupán az agnoszticizmust, a nemtudást, azon meg nem igazán van mit igazolni. Szóval nálam kissé mellényúltál.
A kereszténység és a többi dogmatikus tömegpszichotikus agymosó, emberiség ellenes bűnöző, csaló nagyvallás pedig már rég bebizonyította magáról hogy fals, legalábbis értelmes emberek számára. Aki értelmes és gondolkodik és nem is hazug önámító, az mind régóta látja, hogy a király meztelen... Ezirányba tehát már nem nagyon van mit keresni az igazságon...
Nem értem, mi volt ebben a fanatikus. Én csupán felvázoltam, hgy az adott gondolkodás a pszichológiából és a halálesetek többségéből kiindulva miért nem áll biztos alapokon a valós életben. Tényleg nem lehet erre bazírozni, mert se Isten, se az emebri szív, se a halál nem úgy működik, mint ahogy azt a felvetésed feltételezi. Arra sincs garancia, hogy meg tudod bánni életed végén a bűneidet, arra sincs, hogy utána tényleg meghalsz, de arra sincs, hogy tényleg olyan hatalams változáson mész át gondolkodásmódodban életed végén, mint ami a valódi bűnbánathoz szükséges. Esetleg egyéb konkrét érved nincs felszínes szubjektív véleményeden kívül?
Egyébként a lator esete nekem is eszembejutott. Valóban tökéletes példa, és engem igazol. A jobb lator valódi bűnbánatot tartott, ez abból is látszik, hogy tudatában volt: megérdemli a halált, és azt is tudta, hogy kicsoda volt Jézus. Ezzel szemben a másik lator, bár egyértelműen élete végén volt, nem volt esélye a halált elkerülni, mégsem tanúsított semmilyen bűnbánatot, egyetlen célja a halál elkerülése volt. Ebből is látszik, hogy valódi bűnbánat nélkül nem lehet elekerülni a halált. Pedig a bal lator is ott volt karnyújtásnyira (bár ez kissé morbid kép jelen esetben) a világ megváltójától, mégsem üdvözült, mert Jézus csak a másik latornak igérte a Paradicsomot.
De a kérdés az, hogy a témaindító valódi kérdés volt részedről vagy csak egy nagyképű fricska a legnagyobb világvallásnak, amely nem törődik az ellenérvekkel. Ha ez utóbbi, akkor nem zavarlak tovább.
Jól mondta egy közeli ismerősöm. Az emberiség 1 milliomod százalékánál is kevesebb része keresi az igazságot, mindenki más csupán saját magát akarja igazolni.
Valamit tényleg nem jól értesz. Vesd össze indításnak ezzel a jelenettel (Mt 4):
5.
Ekkor vivé őt az ördög a szent városba, és odahelyezé a templom tetejére.
6.
És monda néki: Ha Isten fia vagy, vesd alá magadat; mert meg van írva: Az ő angyalainak parancsol felőled, és kézen hordoznak téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőbe.
7.
Monda néki Jézus: Viszont meg van írva: Ne kisértsd az Urat, a te Istenedet.
Amiről te írsz, az istenkísértés, visszaélés Isten jóságával, ami önmagában bűn, a bűn zsoldja pedig a halál. A gyakorlat eléggé récéfol az általad felvetett elméletre. Istent nem lehet átverni, Ő pontosan tudja mi van az emebr szívében. Tehát a gyakorlatban a következő variánsok fordulhatnak elő:
1) Aki erre bazírozik, amit te mondtál, hogy végig bűnözi az életét, hogy majd halála előtt megtér, az egyrészt halála előtt se lesz olyan állapotban, hogy valódi bűnbűnatot tudjon gyakorolni, mert a gondolkodásmódja akkor sem változik. De semmi garancia nincs arra, hogy tényleg úgy fog meghalni, hogy előtte még lesz jónéhány öntudatánál lévő perce, aamelyben valódi bűnbűnatot tud gyakorolni. hallottam már olyat ismerősi körömben, hogy valaki férje álmában egyszer csak minden átmenet nélkül felhördült és meghalt. Komoly! ugyanakkor ha az illető valódi bűnbűnatot gyakorol mégis egy megrázó élmény hatására, annak lehet, hogy Isten ad még esélyt az életre, és akkor bizony nagyon nem mindegy, hogy az újonnan kapott meghosszabbodott életet hogyan éli le. Szóval ilyen egyszerűen fizikailag kivitelezhetetlen a gyakorlatban, amit Te írtál.
2) A kerersztényésg nem erről a baromságról szól, hanem arról, hogy aki valóban Istennel akar élni (hangsúlyozom: élni), az akármilyen mélyre került, isten meg tudja szabadítani, mert az Ő könyörülete és szeretete olyan hatalmas, hogy Krisztus az alvilágba is leszállt, hogy onnan felemelje a emnnybe az embert. De mindez önkéntes együttműködésen alapszik, vagyis csak azokat, akik tényleg elfogadják az Ő megváltását (és aki elfogadja azt, az tisztában is van vele, hogy ez mit jelent és éppen ezért nem bazírozik semmi általad említettre), ha nem így lenne, már mindenki keresztény lett volna, mert isten azt is megtehetné, hogy a mi együttműködésünk nélkül egyszerűen egy karcsapással kiragaja az egész emberiséget a bűnből, akár akarja az ember, akár nem. De itt bizony minden az emebr szívén múlik, és itt lesz elég "kellemetlen" a kereszténység. :)
a buddhizmusban nincs ilyen "életfeladat". annál is inkább, mivel ez azt feltételezné, hogy van valami/valaki, akitől ilyen feladatot kap a személy. ez inkább olyan ezotéria-szagú dolog.
Nem tudom, te most csak provokálsz, vagy ...? Egy ilyen régi motorostól nehéz elfogadni ilyen lapos kérdezősködést!
Biztosan jól tudod, hogy beszélni (szájjal) bármit lehet. De Isten, aki a szívünk mélyét ismeri, nagyon jól tudja, hogy a szavak mögött valódi megbánás van, avagy csak üres kinyilatkoztatás. Ilyet felesleges (és lehetetlen) előre eltervezni, mert nem működik. De ha valaki végigbűnözte az életét, és a végén valóban megbánja (a valóban aláhúzva 15x...!) akkor tul.képpen az élete elérte a célját, és a bűnbocsánat (vagyis a továbblépés engedélyezése) teljesen jogos.
Node ha ez is csak egy bűne volt a sok közül, számító volt igen, de élete végén tényleg, igazán szívből megtér és megbánja ezt is, akkor Jézus megbocsát és irány a Menny. Nem?
A világ legkényelmesebb vallása szerintem a kereszténység.
Ugyanis egész nyugodtan végigbűnözheted az egész életed (gyilkolhatsz, kéjeleghetsz, bármit, bármit, amit csak akarsz), elég ha az utolsó pillanatban, a halálod órájában megbánsz mindent és megtérsz Jézushoz, máris a Mennyek Országába kerülsz..! Semmi következmény, semmi elvárás, csak ennyi...
